Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-06 / 31. szám
Bár az elmúlt napokban is elég sűrűn került sor államférfiak találkozóira, a nemzetközi események és a közvélemény ér* Üeklő'désének a középpontjában mégis London állt? Jónéliány százmillió ember volt kiváncsi, ki nyeri meg a labdarúgó világbajnokságot. Nos, ma már mindnyájan tudjuk, Hogy a nagy, nemzetek közötti sportvetélkedés az angolok diadalával végződött. De ez is volt az egyedüli nemzetközi sikere Angliának és miniszterelnökének Wilsonnak, aki a világbajnoki döntőn sze* mélyesen is megjelent alig néhány órával azután, Hogy hazaiért amerikai útjáról. •Mint ismeretes Wilson moszkvai, majd washingtoni utazására országának legkritikusabb belpolitikai helyzete közepette került sor. A brit kormány gazdaság-politikai intézkedéseivel kapcsolatban John Gollan, Nagy- Britannia Kommunsita Pártjának főtitkára kijelentette: „A legteljesebb szégyenteljes bérbefagyasztásnak vagyunk tanúi, amelyet valaha is egy ipari országban alkalmaztak!“ A brit miniszterelnök hazatérte után a sajtó képviselői előtt tett nyilatkozatában kijelentette, hogy a washingtoni kormánytól semmit sem kért, mert kormányának eltökélt szándéka, hogy a súlyos gazdasági problémákat az országnak saját erejéből kell megoldania. Kifejtette továbbá, hogy Nagy- Britannia jelenlegi helyzetében nem is vállalhat magára külföldön katonai akciókat, sőt Nyugat-Németországból is hazarendeli az ott állomásozó brit egységek egy részét, amennyiben az NSZK nem lenne hajlandó megfelelő összegekkel hozzájárulni az ún. rajnai brit hadsereg fenntartásához szükséges költségekhez. Wilson a sajtó részére szövegezett nyilatkozatával kétségen kívül azokat a világszerte elhangzott bírálatokat igyekezett semlegesíteni, amelyek a munkáspárti kormányt Johnson intervenciós politikájának támogatásával vádolják. Egyidejűleg még két fontos esemény zajlott le a nyugati diplomácia berkeiben. Brüsszelben évek óta zajló kemény viták után a Közös Piac miniszterei végre megállapodtak a mezőgazdasági termékek árainak egységesítésében. Ezzel szemben a NATO generálisainak a franciák okozta egyensúlyzavar helyrebillentése érdekében összehívott párizsi konferenciája eredménytelenül záródott. Ennek az értekezletnek egyedüli megnyilvánuló következménye egyelőre, hogy a NATO európai főparancsnoksága, L. Lemnitzer amerikai tábornokkal az élén Párizsból Belgiumba, a Brüsszelhez közeli Cááteáú-Chievrés-be költö: zik, ahogy azt a belga rádió" is jelentette. Lemnitzer azonban — legújabb hírek szerint — elégedetlen az új főhadiszállásnak kiszemelt hellyel. Iohnson gondjai Washingtonban a kongresszus 44 demokrata és 3 republikánus képviselője sürgős felhívást intézett Johnson elnökhöz, hogy kezdeményezzen újabb kísérletet*a béke helyreállítása érdekében Vietnamban. Meg kell akadályozni, hogy Amerika még több katonát küldjön Délkelet-Ázsiába, mert a háború kiterjedésének veszélye állandóan ríBvekedőben van és előbb-utóbb elkerülhetetlen lenne a nagyhatalmak konfrontációja. Azonkívül az Egyesült Államok kormányának mindent el kell majd követnie, hogy Dél-Vietnamban valamennyi ott működő párt részvételével igazságos, szabad választások-" ra kerüljön sor. Ennek az'ellenzéki csoportnak követelményeihez hasonló álláspontot képvisel a New York Times, az USA egyik legjobbnak elismert napilapja is. Amennyiben jövőre az Egyesült Államok Dél-Vietnamban állomásozó egységeinek a száma tényleg elérné a tervezett 500.000—600.000 főt, túlságosan erős lesz majd a kísértés arra, hogy ezeknek a csapatoknak egy részét Vietnamon kívül vessék harcba — írja a lap és hozzáfűzi, hogy munkatársuk tudomása szerint már most tanulmányozzák a Pentagonban egy laoszi invázió lehetőségeit. Az Egyesült Államokból Európába hazatérő megfigyelők szerint az átlagos amerikai polgárt ma a vietnaminál sokkal inkább nyugtalanítja az a „háború“, amely a fajgyűlölő fehér lakosság és a polgárjogaiért küzdő húszmilliós színes kisebbség között dúl. Míg az utóbbi években a négerek polgárjogi akcióinak súlypontja a déli államokra korlátozódott, ma a legsúlyosabb összetűzések már az északi nagy iparvárosokban zajlanak le. Vasárnap például Chicagóban fehér fajgyűlölőknek egy többezer főnyi szervezett hordája kövekkel, gyújtóbombákkal és palackokkal támadta meg a négerek egy csendes tűntető felvonulását. A súlyos verekedés után több mint ötven néger sebesültet kellett kórházba szállítani. Hasonló, sőt még komolyabb, négyergyilkossággal járó incidensek.szinte már napirenden vannak Amerika városaiban. Míg a legutolsó néhány hét alatt Hat négert öltek meg a rendőrök és számos, négerekkel szemben elkövetett erőszakosság büntetlenül maradt, Los Angelesben a bíróság egy 18 esztendős néger fiút bűnösnek nyilvánított, mert önvédelemből megölt egy fehér fajgyűlölőt. Az amerikai néger diákok vezetője, Carmichael Detroitban egy diákgyűlésen kijelentette, hogy az amerikai négereknek semmi keresnivalójuk sincs Vietnamban. Az ott a fehérek háborúja és nekik, négereknek elég küzdeni valójuk van odhaza, az Egyesült Államokban. Az új szovjet parlament első ülésszakát Nyikolaj Podgornlj, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke nyitotta meg. Podgorníj beszédében nyomatékosan kifejtette, hogy a kommunizmus építésének feladatai csak a legszélesebb tömegek bevonásával oldhatók meg. Elengedhetetlenül fontos, hogy a demokratikus elvek elmélyítésével egyidejűleg következetes munkával tökéletesedjen a tanácsok tevékenysége. Az ülés folyamán Nyikolaj Jegoricsev elvtárs, a Legfelsőbb Tanács nevében értékelte a lemondott kormány működését, majd a képviselők lelkes tapssal fogadták Leonyid Brezsnyev elvtársnak azt a javaslatát, hogy az új kormány megalakításával újra Alekszej Koszigin elvtársat bízzák meg, aki továbbra is a szovjet kormány élén marad. A kubai népi forradalom 13. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség gekre Fidél Castro miniszterelnök meghívására megérkezett Havannába Josephine Baker, a világhírű színesbörü táncosnő, 14 fogadott, különféle fajú és nemzetiségű gyermekével. Josephine Baker a nemzetközt békemozgalom kimagasló alakja. Foto: CTK—Prensa Lat, Egy „elfelejtettnép„ győzedelmes harca A nemzeti felszabadító háborúknak van egy kevésbé gyakori válfaja, amelyet a már függetlenné vált országon belül élő kisebbség vív a reakciós uralkodó osztállyal szemben, saját jogainak kivívásáért. A társadalom-po- Itttkat fejlődésben oly sokszínű arab világban erre legjellemzőbb példa az Irakban élő kurdok helyzete. A kurdok Irakon kívül a szomszédos Iránban és Törökországban is élnek. E három ország közül kettő valamikor az angol imperializmus érdekszférájába tartozott. Az első világháború utáni fejlemények azonban véget vetettek a brit hegemóniának nemcsak Közép-Keleten, hanem a világ más részeiben is. A mai Irak területét, mint volt török fenségterületet egy ideig India fennhatósága alá helyezték, de amikor rájöttek az ország szinte felmérhetetlen értékű természeti kincseire, az angol tőke ismét közbelépett. A látszólagos iraki függetlenség megadása azonban csak porhintés volt a sokat szenvedett nép szemébe, amelynek reakciós „vezetői" szinte futószalagon váltották egymást Bagdadban. Az időről időre hatalomra kerüli. szélsőséges iraki kormányok mind lábbal tiporták a kurd kisebbség legelemibb jogait. Sőt 1943-ban már anynyira elfajult a helyzet, hogy a legszükségesebb élelmet sem biztosították számára. JOGOT VAGY HALÁLT A puszta létükért is mindig ádáz harcot vívott kurd törzsek nem hagyták magukat. Először csak zavargásokkal, szabotázs-cselekményekkel, majd nyílt támadásokkal válaszoltak a bagdadi kormány elnyomó politikájára. Musztafa Barzáni, a kurdok legendás hírű uezére kiadta a jelszót: „Ha egy szálig elveszünk is, jogainkat nem adjuk fel." Es nem is adták. Am győzelmüket állandóan késleltette az iraki társadalom kiforratlansága, a korrupt kormányok bizonytalan jövője, állandóan meg-megismétlődő bukása, különös tekintettel a Baath-párton belül folytonosan ismétlődő viszályokra. Az igazi polgárháború, a nyílt véres összetűzések lényegében öt évvel ezelőtt kezdődtek. S történhetett Bagdadban bármi is, a kurdok helyzete nem fordult jobbra és ők nem tették le a fegyvert. Talán ezért ts írta róluk egyszer gúnyosan a londoni „Observer" c. lap, hogy „egy elfelejtett nép, elfelejtett háborút vív". De amiről most lesz majd szó, az alaposan rácáfol a lap állítására. „EGY JÖ LÉPÉSÉRT MI KETTŐT TESZÜNK“ Barzáni, a kurdok vezére jól látta, hogy a véres polgárháború, amelynek során több tízezer embert megöltek vagy deportáltak, előbb-utóbb a győzelemhez, de addig mindkét oldalon fölösleges vérontáshoz és az anyagi javak eltékozlásához vezet. Ezért már korábban, Aref elnökhöz intézett üzenetében kijelentette: „Minden lépésért, amit ügyünk érdekében tesztek, mi kettőt teszünk!" S ez a felhívás lényegében az egész kurd kérdés megoldásának alapjául szolgált. A jelenlegi bagdadi vezetők megtették ezt a lépést, amelyet a kurdok követeltek, Vádol a „Fekete könyv“ A Dél-vietnami Felszabadító Front Központi Bizottsága mellett működő és az amerikai agresszorok és szaigoni csatlósaik háborús gaztetteit regisztráló Külön Bizottság az elmúlt napokban „Fekete Könyv“ elnevezés alatt megdöbbentő dokumentum-gyűjteményt hozott nyilvánosságra, amelynek már az alcíme: „Napjaink legborzalmasabb háborús bűnei“ is döbbenetes vádakkal illeti az Egyesült Államok Dél-Vietnamban harcoló egységeit. A gyűjtemény adatainak összessége minden kétséget kizáróan igazolja, hogy az amerikaiak Dél-Vietnamban népírtó hadjáratot vezetnek a bennszülött lakosság ellen, azaz a legbrutálisabb embertelenségeket követik el. A Fekete Könyv ezzel kapcsolatban megállapítja: ss-' A náci hordák mészárlásai a csehszlovákiai Lidicében, vagy a franciaországi Oradour sur Glane-ban szinte eltörpülnek az amerikai intervenciós hadsereg dél-vietnami kegyetlenségei mellett. A Fekete Könyvben említett borzalmas tények bővebb kommentárra nem szorulnak. Rámutatnak arra is, hogy ebben a háborúban a legtöbbet a vidéki, azaz a mezőgazdasági lakosság szenved. Az amerikaiak kegyetlenségeiről közölt és áttekinthető statisztika az 1954-től 1965-ig terjedő években többek közt a következőkről számol be: 0 Az intervenciós hadsereg egységei 11 év alatt 160 000 „büntető akciót“ hajtottak végre Dél-Vietnam polgári lakossága ellen, s ezek folyamán 170 000 ember halálát okozták. 0 Az ijyen akciók folyamán több mint 800 000 ember sebesült meg és közülük több tízezer maradt élete végéig nyomorék. • Tizenegy esztendő alatt az amerikaiak mintegy 400 000 délvietnami polgárt vetettek börtönbe; szaigoni cinkosaikkal együtt pedig csaknem öt millió polgárt internáltak ún. „stratégiai falvaikba“, amelyek a valóságban a legkomisszabb koncentrációs táborok, bármennyire is igyekezik a Pentagon sajtója „az új élet falvainak“ elkeresztelni azokat. Ezek szerint a 11-ik éve húzódó imperialista intervenció folyamán az amerikaiak Dél-Vietnamban naponta átlagosan 42 bennszülöttet öltek meg és minden nyolcvanadik dél-vietnami polgár esett áldozásul az amerikai katonaság atrocitásainak. Ha ehhez a számhoz hozzáadjuk még a sebesülteket és a nyomorékokat, vagy a rabságban sínylődőket, a következő vádló adatot kapjuk: Dél-Vietnamn'ák eddig már minden második polgára saját bőrén tapasztalhatta az amerikaiak intervenciójáti De még e hallatlan, borzalmas terror ellenére sem képes a Pentagon elérni kitűzött céljait: Szatgonban tökéletes káosz és fejetlenség uralkodik, a tábornokok vagy ezredesek különféle irányzatú klikkjei, hogy hatalomra jussanak, állandóan hajbakapnak egymással, habár ez a hatalom csak ott érvényesül, ahol a szaigoni vagy az amerikai katonaság tartózkodik —• azaz a fővárosban és néhány vidéki városban. Máskülönben az ország háromnegyed részét a Felszabadító Front egységei ellenőrzik. Ez a tény és az intervenciósok állandóan ismétlődő balsikerei a harctereken, egyre fékevesztettebb terrorcselekményekre hajszolja a betolakodókat. Ezért nem elégednek meg már az amerikaiak a községek és falvak állandó légi bombázásával és ágyúzásával, most már kémiai háborút is folytatnak az ország civil lakossága ellen. Az USA hadvezetősége már 1961 óta kísérletezik Dél Vietnamban különféle gázokkal, az utolsó hetekben azonban már az USA repülői egész körzeteket árasztanak el gázzal. A Fekete Könyv szerint 1961-ben 11 esetben intéztek gáztámadást a lakosság ellen. Ezeknek a támadásoknak 182 ember esett áldozatul, elpusztult azonban 120 háziállat is és mintegy 560 hektárnyi mezőgazdasági terület vált hasznavehetetlenné. Két évvel később, 1964-ben már az amerikaiak 92 esetben permeteztek gázt a dél-vietnami mezőgazdasági területekre, 16 tartományban, s ezek következtében 11000 ember pusztult el. A mezőgazdaságban okozott károk: elhullott 4500 szarvasmarha és félmillió hektárnyi mezőgazdasági földterület fertőzötté vált! Tavaly, 1965-ben az amerikaiak már 192 gáztámadést intéztek 26 tartományban. Ennek az évnek a mérlege: Több mint 46 000 ember halt meg, 7500 szarvasmarha elpusztult és csaknem 700 000 hektárnyi földterület vált hasznavehetetlenné. Mindezek a számadatok egyértelműen- bizonyítják az amerikaiak néptömegeket pusztító hadjáratát Dél-Vietnamban. Háborús bűntetteik szöges ellentétben állnak minden emberiességgel és a nemzetközi jog valamennyi paragrafusával, s értelmi szerzőik, az amerikaiak Dél-Vietnamban garázdálkodó egységei a világ előtt egy húron pengetnek Hitler náci gazembereivel, akiket — amint tudjuk — a második világháború után az egész civilizált világ, köztük Amerika Is, bíróság elé állított és elítélt! De elérkezik az az idő, amikor a náci bűnösökhöz hasonlóan felelni kell majd az amerikaiaknak is a világ fóruma előtt az emberiesség legelemibb törvényeit sárbatipró gaztetteikért. A Dél-Vietnami Felszabadító Front Fekete Könyve, amely most ismertté válik az egész világ előtt, ma az amerikaiak vietnami bűntetteinek első ^összegyűjtött dokumentációja. Eljő az a nap, amikor ez a könyv hivatalos vádiratként kerül egy nemzetközi bíróság asztalára, amely előtt a vádlottak padján az amerikai agresszorok ülnek majd ... Cfo) A közelmúltban befejeződött a hoszszú polgárháború. Az ország lakosságának 20 százalékát kitevő, több mint másfél milliós kurd kisebbség vezetője, Barzáni elfogadta a Bazzaz-kormány 12 pontos programját, mely önkormányzatot, a nemzeti nyelv szabad használatát, az állami testületekben való arányos képviseletet és a fejlesz tésí programból való igazságos részesedést biztosítja. A bagdadi kormány után a kurdok ts letették a fegyvert. A hosszú vén ontás befejeződött. A pozitív sémiéi gességet és demokratikus rendszert hirdető Bazzaz-kormány nemcsak politikai és erkölcsi, hanem gazdasági szempontból is tudatosítja, hogy a kU sebbség jogos követelésének megtagad dása az egész ország egyetemes feji lődését rántaná vissza. A múlt hé* ten Moszkvában járt iraki miniszteri elnök kormányának tevékenysége és célkitűzése méltó bizonyíték arra, hogy az iraki kormány és a kurdok közötti egyezség nem válik az eddigiek son Sára. Az elfelejtett nemzet, a kurd nemzeti kisebbség oly sok vérrel öntözött szabadsága és függetlensége a legszebb példája a kis nemzetek szabadságvágyának és törhetetlen harci erejének. ' (tg) 0 A nigériai államcsíny. Mint már a napilapok beszámoltak róla, Nigériában a múlt hét végén fellázadt a hadsereg egy része, amely foglyul ejtette Ironsi tábornok államfőt. A legutolsó jelentések szerint jakubu Go-, won alezredes, aki a lázadók nevében tárgyalt az eddigi kormány képviselőivel, átvette az országban a hatalmat. Gowon valamikor az angol gyarmati hadseregben szolgált és a sandhursti angol katonai főiskolán kiképzett törzstiszt, az ország északi részén élő haussza törzsből származik. Az államcsínyt ennek a törzsnek a tagjai szervezték meg Ironsi uralma ellen, mert attól tartottak, hogy ez a legnépesebb nigériai népcsoport az ibo és joruba törzsekkel szemben elveszti kiváltságos jogait. 0 Árrendezés Lengyelországban. Július 31-éveI leszállították Lengyelországban az olvasztott zsír és több háztartási technikai kellék, így a TV- készülékek és néhány jégszekrénytípus árait. Emelkedett ezzel szemben a dohányáruk és több halfajta kiskereskedelmi ára. • Még mindig tart az amerikai repülőszerelők sztrájkja. Napi 8 millió dollárjába kerül Amerika öt legnagyobb légitársaságának az amerikai repülőgépszerelők sztrájkja, akik a Johnson elnök megbízására alakult közvetítő bizottság javaslatait is elvetették. A megállapodás elutasítása súlyos csapást jelent az elnök tekintélyére nézve. Az elnök valószínűleg új törvénnyel igyekszik majd a munka megkezdésére kényszeríteni a sztrájkoló szerelőket. 0 Változások a kínai hadsereg vezetésében. Lo Zsuej-csing tábornokot, a KNK államtanácsának elnökét, az ország egyik legjelentősebb személyiségét, aki 1951 óta vezérkari főnöki tisztsége mellett rendőrminiszter is volt, leváltották és utódjául Jang Cseng-wut, a koreai háború egyik ismert törzstisztjét nevezték ki. Lo Zsuej-csing leváltásával kapcsolatban a hadsereg sajtója szerint „leleplezték a burzsoázia ügynökeit, akik fontos szerepet játszottak a hadseregben“,
