Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-02-05 / 5. szám
Ismerjük meg gyümölcsfáink kártevőit AZ ENYHE TÉLI NAPOKON gyümölcsöseinkben már végezzük a kártevők és betegségek megfékezésére irányuló mechanikai munkálatokat. A vegyi védekezés is napirendre kerül. A következőkben szólni szeretnénk azokról a gyümölcsfáinkat károsító állati kártevőkről és gombabetegségekről, amelyek főleg a koratavaszi és tavaszi időszakban kezdik meg pusztító munkájukat. Ügy gondoljuk, minden gyümölcstermelő számára hasznossá válhat az egyes kártevők életmódjának az ismerete, hisz ezen keresztül hathatósabban védekezhetnek ellenük. A PAJZSTETVEK számos faja él gyümölcsfáinkon és eltérő alakjuk miatt több csoportra oszthatók: a kagylós-, teknős- és kerekpajzsú tetvek. A KALIFORNIAI PAJZSTETÜT, bár Kelet-Ázsia az őshazája, Európába az USA-ból hurcolták A kaliforniai pajzstetű pajzsai a fatörzsön, pajzsok, a pajzstetü nősténye, hímje. be. A kaliforniai pajzstetű elevenszülő hazánk gyümölcstermő tájain. Amerikában tojásokkal is szaporodik. A lárvák sokszor az anyapajzs alatt telepednek meg — nagyságuk 0.25 mm —, de ha el is másznak alóla párnapos mászkálás után, legtöbbnyíre még az anyafán letelepszenek. Lassan elvesztik végtagjaikat, látásukat és szívókájukkal egy helyhez rögzítődnek. Viaszanyagú pajzsot választanak ki, amely fiatal korában szinte fekete, majd szennyesbarnára, szürkésbarnára változik. A nőstény pajzsa kerek és k közepén kis bemélyedés található. Ez a bemélyedés a him 4 GYÜMÖLCS • ZÖLDSÉG • VIRÁG hosszúkás pajzsán a középrésztől kissé eltolódva foglal helyet. Ez mindkét esetben barnásnarancsszínű. Rendszerint az elsőfokú feketepajzsú lárva telel át. Április végén, május elején először a szárnyas hímek jelennek meg, május végén, június folyamán gyorsan szaporodik az első lárva-nemzedék. A második generáció elszaporodásának ideje augusztus vége, szeptember eleje. Ennek ellenére májustól októberig a pajzstetűtelepeken mindig találunk fiatal, mozgó lárvákat. A legveszedelmesebb gyümölcsfa-kártevők közé tartozik. Kezdetben nehezen ismerhető fel és elszaporodása rohamos. A fejlett rovar és a fiatal lárva is a gyümölcsfa nedveivel táplálkozik. A fák szöveteit nyáluk mérgező anyagával károsítják. Ezzel nagyban csökkentik a fa élettartamát, a termés menynyiségét és rontják minőségét. Az almafán és ribizlicserjén okozzák a legnagyobb károkat. a kémiai védekezés' előtt minden alkalommal a pajzstetves fa törzsét és ágait drótkefével és kéregkaparóval tisztítsuk meg, de előtte papírt vagy ponyvát teszünk a fa alá, hogy a kéregkaparékot összegyűjtve azonnal eltüzelhessük. Télen a koronaritkítást is rendszeresen végezzük, mert a tetű szereti az árnyékos és nedves helyeket. Télen 2 °/o-os Nitrosannal vagy 20—30 %-os mészkénlével szokásos védekezni ellene. Ezekből egy átlagos almafára 25—35 litert permetezünk, hogy egy négyzetmiliméternyi hely’ se maradjon szárazon. Júniusban is permetezhetünk két alkalommal, szervetlen olajokkal vagy 0,1—0,2 °/o-os nikotinnal. Az emberi szervezetre azonban veszélytelenebb a 0,4 %-os mészkénlé használata. A SÁRGA ALMAPAJZSTETÜ szürkésbarna pajzsával valamennyi gyümölcsnemen előfordulhat, még a fűzfa, platánfa sem mentes tőle. A pajzs védelmében élő állat színe citromsárga. Az elsődleges pajzs hófehér. Életmódja hasonló az előzőkhöz, de kártétele kisebb. Évente csak egy nemzedéke van és szaporodása sem olyan intenzív, mint a kaliforniai pajzstetűé. Hasonló életmódja miatt az ellene való védekezés is megegyező. Említésre méltó még a KAGYLÖS pajzstetű, a SZILVA- és ŐSZIBARACKFA TEKNÖSPAJZSTETÜJE. Az utóbbi főleg a körtén és a csonthéjasokon található. A kaliforniai tetűnél tárgyalt védekezési eljárások velük szemben is hatásosak. TÉLI ARASZOLOK Szintén a tavaszi időszakban fejtik ki legnagyobb kártételüket. A gyümölcsfákon kétféle araszolót találhatunk a sárga almafapajzstetű hímje és nősténye. Araszoló kártétele. TÉLI KIS ARASZOLÖT és a TÉLI NAGY ARASZOLÖT. Az előző hernyója fűzöld színű és kb. 1 cm hosszú. A kifejlett hímlepke piszkossárga, elülső szárnyain sötétebb harántirányú hullámos sávokkal. A nősténylepke elkorcsosult szárnyú, szürkésbarna színű. A téli nagy araszoló hernyóinak hátán sötétbarna sáv található feketés gyűrűvonalakkal, nagysága eléri a 2,5—3 centimétert. A nősténylepke szintén szárnytalan, fekete-fehér sávrajzokkal. A hím sárga alapszínébe barna sávok vegyülnek mindkét szárnypár felületén. A hernyók középső lábai hiányoznak, az első részen három, a far részen egy mászó, illetve toló lábpár található. Az ilyen lábbeosztás következtében csak araszoló mozdulattal haladhatnak előre. A tavaszi fiatal lombozatot fogyasztják, nagyobb elterjedtség esetén számottevő kárt okoznak. A fiatal gyümölcsöt is sokszor a magházig átrágják, ennek következtében nagy része lehull a fáról. Az ellenük való fizikai védelem szeptemberben kezdődik, amikor hernyóenyves öveket helyezünk a törzsre. Az araszolok hernyói május folyamán érik el teljes fejlettségüket, addig végzik pusztító, ágtaroló munkájukat, majd a talajban bebábozódnak. Az átalakulás folyamata után a szárnytalan nőstények szeptemberben kezdenek felmászni a törzsön, hogy megfelelő helyen lerakják tojásaikat. Arra vigyázzunk, hogy a hernyóenyves övék ne veszítsék el ragadósságukat, pótoljuk őket időnként új réteggel. Az öveket november közepéig hagyjuk a törzseken. A téli fakarbolíneumos permetezés a tojások nagy részét elpusztítja. Hatásosabb azonban a tavaszelőtti 2 %-os olajos védőszerek alkalmazása. Rügyfakadás és a vegetáció idején X %-os Dykollal védekezünk ellenük azokban az években, amikor megjelenésük számottevő. Ez az eljárás a GYŰRÜPILLE ellen is hatásos. BIMBÖLIKASZTŐ BOGARAK Tavasszal találkozhatunk á bimbólikasztő bogarak kártételével. Közülük egyes éveken az ALMABIMBÖLIKASZTÖ BOGÁR és a körtét támadó RÜGYLIKASZTÖ BOGÁR kártétele nagyarányú lehet. Egyes években nagyon elszaporodnak, máskor kevés van belőlük. Az általuk megtámadott bimbón barnás, féreghulladékos lyuk található. A benne lévő lárva a még ki nem feslett vi-Rügylyikasztó