Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-02-05 / 5. szám

és betegségeit rág belső részelt, a porzót és a bibét fogyasztja, ezek elszá­radnak. Mindkettő ormányos bogár, az előző lárvája fehér színű, míg a rügyfúróé csont­fehér, a fejrészen barna szín­nel. A kifejlett almabimbó­­likasztó bogár barnás színű, há­tán világosabb ékalakú folt látható, míg a rügylikasztó bo­gárnak a harántsávja egyenes. A hernyók a rügyekben bebábo­­zódnak, majd a fejlett rovar lyukat fúrva kijön. Rövidesen helyet talál és álomba merül. Szeptemberben jönnek elő újra és új rügyekbe rakják tojásai­kat. Az ellenük való védekezés még nem tökéletes. Március, április folyamán — a korareg­geli órákban — ha megrázzuk az ágakat, az alátartott ernyőbe hullanak a bogarak. Nagyobb előfordulások esetén — közvet­lenül rügyfakadás előtt — 8 %­­os Emuldrínnal permetezhetünk bordói lével kombinálva. Április végén, május elején 1—1,5 %-os Dykol alkalmazható. Június vé­gén a megtámadott gyümölcsös fáinak törzsére hullámpapírt vagy szalmát erősítünk. Itt ke­resnek a kártevők téli búvóhe­lyet. Ezeket februárban éges­sük el. TETVEK Korán kezdik gyümölcsöseink fertőzését. Közülük a levéltet­­veken kívül a VÉRTETÜ érdemel nagy figyelmet. Az egész Szlovákia területén fel­lelhető, főleg a déli járá­sokban terjedt el. Legin­kább az almát támadja. A galy­­lyak, néha a levél nedvét szív­ják. A fa sértett részein tele­pedik meg és rákos sebeket okoz. A megtámadott ágak el­száradnak, a fa legyengül. A fertőzés helyét vattaszerű váladékuk árulja el. A nevét onnan kapta, hogy szétnyomva sötét vérre emlékeztető nedvet bocsát ki. Amerikában, eredeti hazájában tojással szaporodik, a mi vidékünkön szűznemzéssel. Ezek a levéltetvekhez hasonlító rovarok csokoládébarna szí­nűek, a vattaváladékban egész kolóniákat lehet találni. 20—25 nap alatt éri el ivarérettségét, tavasz elejétől késő nyárig 10— 15 nemzedéke is lehet. Ősszel a vattaszerű váladék eltűnik és a lárvák vagy a fejlett vértetűk nélküle telelnek át a kérgek repedéseiben, az ágak hajlatai­ban, sőt a gyökereken is. 5 C fok hatására dermedtségükből felélénkülnek és naponta 5—20 métert vándorolnak. Ha meg­felelő sebhelyeken szívókáikkal megkapaszkodik, itt végleg le­telepednek. Főleg a sűrűn ülte­tett, elhanyagolt gyümölcsösök­ben okoznak nagy károkat. Ha­zánkban legnagyobb ellensége a vértetű fürkész, amely főleg a nyár második felében tevé­kenykedik. Azért — ha csak lehet — a védekezésnél mellőz­zük a DDT és HCH készítmé­nyeket, ezek pusztítják termé­szetes ellenségeiket is. Az elsődleges védekezés egyik alaptörvénye a vértetűmentes facsemeték ültetése. A fákat rendszeresen komposzttal és ipari trágyával trágyázzuk. A fertőzés gócainak vidékén in­kább ellenálló almafajtákat ter­messzünk. Az erős fertőzésű gallyakat vágjuk le és égessük el. A fa sebeit, levágott ágak helyét éles kacorral vágjuk le simára és kenjük be oltóviasz­­szal vagy denaturált szesszel. Ősszel a gyökerek környékét ásás előtt szórjuk be mészpor­­ral. Télen 1 %-os Nitrosannal, a levelek megjelenése után 0,2—0,4 %-os Fosfotionnal per­metezzünk. Az utóbbi a levél­­tetvek irtására is nagyon alkal­mas. TAKÄCSATKÄK Fajtáit már több mint 180 féle kultúrnövényen megtalál­ták. A gyümölcsészet számára az alma és körte takácsatka érdemel említést. Lárváik már kora tavasszal szívják a virág­rügyeket, később a virágokban és levelekben tesznek kárt. A megtámadott virágrügyek meg­akadnak növekedésükben, elszá­radnak. A levelek szívóhatásuk­ra megbámulnák, mintha el­fagytak volna. Kibocsátott édes nedvváladékuk hangyák százait csalogatja. A váladék kedvez a gombabetegségek elterjedésé­nek. A kártevő sárgászöld, át­látszó szárnyú. Az áttelelő to­jásokból a lárvák kora tavasz­­szal bújnak elő. Májusban fej­lődnek ki teljesen. A téli véde­kezés egyik formája a kéreg­kaparás és az összegyűjtött lomb elégetése. Legjobb véde­kezés a téli, koratavaszi perme­tezés, közülük a Nitrosan egy százalékos, Novodrin és Arbo­­rol 3 %-os, valamint a velük egyenrangú permetlevek váltak be a legjobban. Ma a nikotinos készítmények helyett a vegetá­ció idején a Fosfotion 0,2—0,4 százalékos töménységű permet­­anyaggal védekezünk. GOMBABETEGSÉGEK Gyümölcsöseinkben a varaso­­dás és a monília okoz számot­tevő veszteséget. A varasodás az almafélék legnagyobb gombakártevője. Szlovákia egész területén is­mert. (Részletesebben a mel­léklet ? ? oldalán közölt cikk­ben beszélünk róla. — A szerk. megjegyzése.) A seben élősködő monília kártétele súlyos lehet, főként a csonthéjasoknál. A vékony­héjú és cukorban gazdag gyü­mölcsök szenvednek legtöbbet ettől a betegségtől. Ködös, ned­ves idő kedvez terjedésének. A gyümölcsbe jutó gomba a be­hatolás helyén világosabb színt kölcsönöz a héjnak, majd az barnává válik. A csírázó spóra gombafonalakat juttat a termés húsába és vegyi folyamatok kö­vetkeztében a gyümölcs elrot­had. A lehullott gyümölcsöt és a múmiákat tüzeljük el vagy ássuk mélyen a talajba. Ugyan­úgy védekezünk ellene, mint a varasodás ellen. Az 1 %-os bordóilé három­szori alkalmazása hatásosnak bizonyult a kórokozó ellen. Ezt a készítményt először a rügy­fakadás elején, másodszor, har­madszor pedig a virágzás előtt, illetve után alkalmazzuk. A bordóilét 1 %-os Dykollal ve­gyíthetjük. Vegetáció alatt 3 százalékos Polybarit és 1 %-os Sulka is megfelel. A mechani­kai védekezéshez tartozik a rendszeres kéregkaparás és az erősen fertőzött részek eltávo­lítása. IA KORAI PETREZSELYEMZÖLD állandóan növekvő fogyasz­tására való tekintettel az utóbbi időben mind több és több őszi vetésű petrezsely­met termesztünk. November végétől február közepéig legjobb bakhátra szórva vet­ni. A bakhát két oldalát ugyanebben az időben dug­­hagymával célszerű bedug­­gatni, vagy tavasszal korai karalábé palántával beültet­ni. A többszöri ritkításból származó korai petrezselyem és a bakhát két oldalán ter­mesztett egyéb zöldségfélék rendkívül növelik a ter­mesztés jövedelmezőségét. A korai zöldpetrezselyem iránt a külföld is mind job­ban érdeklődik, elsősorban azért, mert — kellemes fű­szer volta mellett — C- vitamin tartalma (100 g-ban 150—200 mg) az összes zöldségfélék között a legna­gyobb. A melegágyak néhány elektromos fűtési módjának gazdaságos­ság vizsgálata tűzdelt paradicsompalánták nevelésénél Bulgáriában a palántane­velő és zöldségfélék ter-< mesztésére szolgáló meleg­­ágyi terület 1000 hektárra emelkedett, amihez évről­­évre kevesebb biofütőanyag áll rendelkezésre. A 4 vál­tozatban beállított kísérlet­ben részben azbesztcsövek­­pen elhelyezett fűtőtestekkel, részben kábelekkel fűtötték a melegágyakat. Kontroll­ként tárgytalpat alkalmaz­tak. Legjobban bevált a me­­legágyi föld és levegő fütő­­testes melegítése, ez a kontrollal azonos fejlettsé­gű és erősségű palántákat adott. NÖVÉNYHÁZAK HŰTÉSE Permetező vízzel áramló levegővel működő hűtőbe­rendezés; az íves tetejű növényház gerincén elhelye­zett lyukas csövekből a víz permetszerűen beszórja a tetőt, onnan lefolyva gyűjtő csatornán át ismét a szi­vattyúhoz jut, így üzem I közben állandó körforgást végez. A növényház egyik végén farosttal töltött ket­tős vizes hűtőrácson át áramlik a növényház másik végén elhelyezett elszívó ventillátor felé a lehűtött levegő, amely egyben a lég­tér páratartalmát is bizto­sítja. GYÜMÖLCS ® c ZÖLDSÉG • VIRÁG ^ JUHÁSZ ÁRPÁD Rügylikaszt óbogár, Takácsatka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom