Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-02-05 / 5. szám
Ai alma varasodásáról (FUZIKLÄDIUM) Az elmúlt esztendőben a gyümölcstermelőknek sok kellemetlenséget okozott ez a régi, de számunkra mégis új gyümölcsbetegség. Az idei esős, párás időjárás valóságos melegágya volt ennek a betegségnek, mivel a nedves, párás klíma kedvező a varasodásnak. Azon a vidéken, ahol az évi csapadék 700 mm-en jelül van, az alma- és körtefák sokat szenvednek a fuzikládiumtól. Mivel Szlovákiának különösen a déli része csapadékban eléggé szegény, nem igen találkoztunk ezzel a betegséggel, s így ez évben a védekezésre sem készültünk jel kellőképpen. Ezt bizonyítja a hazai piacon megjelenő, hazai termésű gyümölcs. Hogy a jövőben váratlanul ne érjen bennünket ez a betegség, feltétlenül meg kell ismernünk annak életkörülményeit, a megelőző és védekező intézkedéseket. virágzás után jelenik meg a varasodás a levélen, a kifakadt rügyeken, vagy a virágszirmokon. A finom feketészöld bársonyos foltok az almáknál csak a levél színén, a körténél a levél színén és fonákján egyaránt megtalálhatók. A gomba a levél bőre alatt él, innen törnek elő a finom zöldesfekete szálak. Ezeken a szálakon képződnek aztán a gomba nyári szaporodó szervei, konidiumai. A konidiumokat az eső lemossa, a szél elviszi a fa más zöld felületére, levélre, hajtásra és A FUZIKLÄDIUM gombabetegség, amelynek kórokozói a lehullott leveleken, a beteg gyümölcsökön és a varas veszszőkön keletkezett spóratömlőkben mint spórák telelnek át. A téli spórákon kívül, a fertőzés történhetik a gombafonalak, micéliumok útján is. A micéliumok (a fuzikládium szaporodó szervei) a vesszőkön életképes állapotban telelnek át. Rendszerint tavasszal, közvetlenül a 5 gyümölcsre jutva, ott kicsírázva megtörténik az újabb fertőzés. A védekezés szempontjából feltétlenül szükséges ennek ismerete, mert a permetezés időpontját úgy kell meghatároznunk, hogy ezek az elszálló konidiumok már megpermetezett zöldrészre jussanak. A betegség jelenléte a levélen sárgulást, időelőtti lombhullást idéz elő. A fa csak sínylődik, fejlődésében elmarad, a hajtó és virágrügyek nem fejlődnek ki rendesen, ezért a következő évi termés is szegény lesz. A vesszők nem érnek be, a gyümölcs varfoltos lesz, idő előtt lehull, nem érik be, a foltok helyén megrepedezik, értékesítésre és fogyasztásra alkalmatlan lesz. Védekezés: Elsősorban is feltétlenül fontos a lehullott levelek összegyűjtése és elégetése, vagy mélyen a földbe való leásása, illetve leszántása. A fertőzött varas vesszőket távolítsuk el a koronából. A sűrű koronát ritkítsuk meg, hogy a levegő jobban járja, ezzel elősegítjük a SZAPORÍTÓHÁZBAN folytassuk a hajtatáshoz szükséges palánták nevelését. A korai szabadföldi paprika és paradicsomtermesztés palántaneveléséhez, amennyiben tűzdelni kívánjuk, a magvakat vessük el. Az uborkahajtatóban vagy szaporítóban kiültetett uborka hajtásait kötözzük az e célra kifeszített huzalokhoz. A vezérhajtást futtassuk a gerincig s addig ne hagyjunk rajta termést, amíg az elsőrendű oldajhajtások legalább két levélig ki nem fejlődtek. Tartsunk a házban 23—25 C fok meleget és permetezéssel gondoskodjunk a levegő 80—90 százalékos páratartalmáról. Rendszeres trágyalevezéssel pótoljuk a tápanyagot és a fejlődő gyökereket hetenként takarjuk be uborkafölddel. HAJTATÖHÁZBAN az előtermények, fejessaláta, karalábé, hónapos retek értékesítése után készítsük elő a talajt a főtermények (paprika, paradicsom) részére, az előnevelt palántákat ültessük ki. A kiültetési sor- és tőtávolság paprikánál 30X30, paradicsomnál 60X25 cm. A palántáról nevelhető korai, szabadföldi zöldségfélék magvetéséhez, palántaneveléséhez és a fejessaláta, karfiol, korai káposzta, karalábé stb. magját vessük el. A vetőmag kiválasztásakor elsősorban a fajtát, csíraképességet, csírázási erélyt, tisztaságot és ezermagsúlyt kell figyelembe venni. MELEGÁGY KÉSZÍTÉSÉNÉL, ha új telep készül, fordítsunk figyelmet az ágyak elhelyezésére. Kerüljük a mélyfekvésű, vízállásos vagy az erős széljárásnak kitett helyeket. A melegágyak hossztengelyének iránya keletnyugat. A melegágy! ablakok és takarók gyors lerakása érdekében az ágyakat 25—30 m-nél hosszabbra ne építsük. Hőközpont hiányában melegágy készítéséhez friss istállótrágyával kevert régebbi istállótrágyát használunk. A trágyatalp vastagsága letaposva legalább 40 cm legyen. Trágyaberakás után rakjuk fel az ablakokat és a takarókat. A berakott trágya pár nap múlva bemelegszik s ekkor letapossuk, a kívánt vastagságra. Különösen a szélek és a sarkok Februári teendők egyenletes tömítésére kell ügyelni, hogy a későbbi roskadás után is a felszín egyenletes maradjon. A letaposott trágyára ráhordjuk a melegágyi földet. A melegágyi földréteg vastagsága 5—20 cm. Ha hideg az idő, csak anynyi ablakot szedjünk le egyszerre, amennyi a munka folyamatos végzéséhez szükséges. A MELEGÁGYI VETÉS előtt kapáljuk át a melegágyi földet, hogy a gyomok elpusztuljanak s hogy a megrekedt káros gázok elszánjanak. Az átkapált, simára gereblyézett földbe vessük el a magvakat. Sorba vagy szórva vessünk. A sorbavetés előnyösebb: egyenletes térállás biztosítható és könnyebb a melegágy tisztántartása. Sorbavetéshez soroló rácsot használjunk. Sorbavetésnél a magtakarítást az ormok széthúzásával, szórvavetésnél pedig részben gereblyével bekapálással s rostált komposztföld rászőrással végezzük. A takaróföldhöz keverjünk védőszert, hogy a palántadőlés, szártőrothadás fellépését megakadályozzuk. Vetés után csak akkor öntözzünk, ha a föld nem volt elég nyirkos, öntözéshez langyos vizet használjunk. Vetés után azonnal rakjuk fel az ablakokat és a takarókat. A takarókat a magvag csírázásáig nem kell leszedni. A MELEGÁGYI HAJTATÁSHOZ készítsük elő az ágyakat. A melegágy készítése annyiban különbözik a palántanevelő melegágytól, hogy itt vastagabb földréteget hordunk a melegtalpra. Az elmondottak szerint elkészített hajtatóágyakba ültessük ki az előnevelt palántákat. A kiültetett palánták ápolása szükségszerinti levegőzésből, az ágyak ki- és betakarásából áll. Különösen fontos, a takarás, hogy ne legyen nagy hőmérsékletkülönbség afz éjjel és a nappal között, továbbá jelentős a nappali kitakarás, hogy a növények fényt kapjanak, fel ne nyúljanak. Hideg idő esetén ne takarjuk ki az ágyakat, csak a déli órákban adjunk világosságot. Korai burgonyatenyésztéshez kezdjük meg a csíráztatást. A csíráztató helyiség levegőjének páratartalmát permetezéssel biztosítjuk. Forgassuk meg a csíráztató ládákat, hogy a csírák egyenletesen fejlődjenek. nedvesség mielőbbi felszáradását, elejét vesszük a betegség szaporodó szervei további fejlődésének és fertőzésének. Párás, nedves, ködös területekre a betegséggel szemben ellenálló fajtákat telepítsünk. Fordítsunk figyelmet a gyümölcsfák trágyázására is, mert az egyoldalú nitrogéntrágyázás fokozza a fertőzés iránti fogékonyságot. Varasodás az alma gyümölcsén és levelén A fuzikládium ellen leghatékonyabb védekezés a bordói lével, vagy más réztartalmú szerrel való permetezés. Számításba jöhet még a kéntartalmú szerekkel való védekezés is, de itt az eredmény mögötte marad a réztartalmú szereknek. _ Leghatásosabb közvetlen a' rügyfakadás előtti (de feltétlenül nyugalmai állapotban végzett) 2 százalékos bordói lével való lemosó permetezés. A második permetezést pirosbimbós állapotban végezzük, de csak 1 százalékos erősségben és ködszerűen. A harmadik bordói leves permetezést sziromhullás után végezzük, majd kéthetenként megismételjük. Azonban nagyon óvatosak legyünk a réztartalmú szerekkel való permetezéssel, mert egyes almafajtáknál a bordói lé perzselést okoz és tönkretehetjük vele egész éves termésünket is. A rézre érzékeny almafajták a következők: Jonathán, Batul, Parker pepin (bőralma), Sárga szépvirágú, Téli fehér kálvil, Boskoopi szép, Klára-alma, Lángos bíbornok, Kasseli nagy renet, Blenheimi aranyrenet, Cox narancs-renet és a Herbert-renet. Leghelyesebb azonban, ha a' 2 százalékos bordói lével végzett permetezést követően — tehát a tenyészidőben — csak kéntartalmú szereket használunk nyári hígításban. Ilyen pl. Sulka, Sulikol, Polybarit stb. készítmény. Mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy fáink egészségesek legyenek és egészséges gyümölcsöt adjunk a dolgozók asztalára. A külföldről behozott gyümölcsök is arra késztetnek bennünket, hogy versenyképes gyümölcsöt termeljünk. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha mind a kistermelő, mind a nagyüzemek öszszefognak és közös erővel leküzdik a gyümölcsöseinkberi előforduló összes betegségeket. Retkes Lajos, a búcsi EFSZ elnöke'
