Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-02-05 / 5. szám
Volfová Ruzsenka mintát vesz a tartályból Kinek van iaaza? iz, áld felelős volt azért, hogy nem lolgozhattak a rakodógépek és a ga!os répáért kevesebbet kapott a köcös. De azt hiszem, még helyesebb lett zolna a vezetőség eljárása, ha a bi- Eottságot a nyár elején állítja fel és íötelezi az elgyomosodott parcellák nűvelőit, hogy még egyszer kapálják azt meg. De talán, ha az említett pré•nium egv részét felhasználják időarémiumként, akkor parancsolgatás léikül is alaposabb munkát véoeznek a cukorrépa parcellákon. Másutt > fontos célra betervezett összegből •endszerint azok kapnak, akik kiváóan teljesítették termelési és iránví:ási feladataikat. Nos, Kürtön, a külön jutalomból mindenki kap, ha éppen jüntetésből le nem vonják azt. Egy nappal az ottjártunk előtt parázs vita folyt az agronómus, csoportvezető és az elnök között. Bűnöst kerestek, felelőst azért, hogy a tél elején behordott kukoricát nem rakták a szárítóba. Mivel a górék közötti részre hordták a kukoricát, az begyulladt. Az elnök nem vonta ki magát a felelősség alól. De az agronómus és a csoportvezető váltig hangoztatták, hogy nem hibásak. Hiába mondták az embereknek, hogy rakják a szárjjőba, azok a könnyebb megoldást választották. A fiatal elnök hajthatatlan maradt. „Mit szólna a tagság, ha senki nem vállalná a felelősséget? Valamennyien bűnösek és így a munkaegység után járó egv korona prémium bizonyos részét le kell vonni. Az agronómus sopánkodott, hogy nyálon azért hozott hasonló intézkedést a vezetőség, mert az egyik trágyaszarvast nem földeltette le. így akkor is, most is meg lesz károsítva. Megállapítottuk, hogy Kürtön nemcsak a tagságot büntetik, ha felületességet látnak. Azt hiszem, ez szép vonás. Az viszont már elgondolkoztató, hogy helyes-e általában ilyen iskolai vagy katonás büntetési módszert használni?! Ha már néhány tízezer koronát rendkívüli jutalmazásra szánnak, akkor adják azt a termelésben kiváló eredményeket elérőknek és ne levonásokra használják fel. Hogy nem mozgósít az ott használt módszer, az elért termelési eredmények is igazolják. Igaz, rendkívüli volt az időjárás, de azt hiszem, a szomszédos községekben sem kedvezett, mégis jobbak voltak az eredmények. Kónya János, az ellenőrző bizottság elnöke jól látja ezt. Ő már régen emlegeti, hogy vetélkedni kéne a fűriekkel. Mivel egyformák a termelési feltételeik helyes lenne, ha hasonló terveket dolgoznának ki és időnként közös bizottság ellenőrizné azt. A versengés minden bizonnyal mozgósítólag hatna. A begyulladt kukoricával kapcsolatban az a véleménye, hogy legyen elegendő szárító és akkor a leggazdagabb termést is kényelmesen el tudják majd helyezni. De ne a jövő októberben jusson észbe, hogy jó lenne szárítókat építeni, hanem még a tél folyamán lássanak hozzá. Egy levél nyomán tekintettünk bele a kürti közös életébe. Bátran állíthatjuk, hogy jó szándékúak, becsületesek az igazságukat kereső tagok, s a vezetők sem alkusznak meg, ha a közös vagyon védelméről van szó. Ahol pedig ilyen emberek tevékenykednek, és a jövőben igyekeznek majd a legjobb módszereket, tapasztalatokat is felhasználni, ott az eredményes gazdálkodás nem várathat magára sokáig. Tóth Dezső 1 víz nem válik lejjé godtan azt válaszolhatná: „Az enyé- . met bevágta az eső és nekik éppen ] sikerült kifogniuk a naposabb idősza- , kot.“ Ebben is van valami igazság. De . minden bizonnyal jónéhányan voltak , olyanok, akik még egyszer kapát fog- j tak és így sikerült az újból befogam- , zott gyomot kiirtani. . Cudar időjárás volt, de úgy látszik « a nyári esőzés mégis aranyat ér, mert i a kürti szövetkezet átlagosan soha- 1 sem termelt annyi cukorrépát hektá- I ronként, mint az elmúlt évben. A kö- j tözködésig érő fű között is megnőttek 1 a répák és a legelhanyagoltabb részeken is 400 mázsa körül mozgott a i hektárhozam. ' „Akkor meg mi a csodát akarnak?” ] — mondhatná a levélíró és a többiek. Mezőgazdaságunkban ma is egyik I legjelentősebb probléma a betakarítás. Jónéhány növényt termelünk már, I ahol egészen a betakarításig minden < munkát gépekkel végzünk. De csak addig és pontosan ennél az egyik leg- < fontosabb feladatnál eléggé sántít a gépesítés. A cukorrépánál például még a növényápolást sem oldottuk meg és a tisztítást, rakodást is a legtöbb helyen kézi erővel végzik. Igaz, hogy vannak kombájnjaink és rakodógépeink, de ezekkel nem mindenütt lehet dolgozni és a teljesítményük sem olyan, hogy meg tudnák oldani agyorsütemü betakarítást. Sokszor a talaj egyenetlensége és a magas gyomnövény is akadályozza a gépek munkáját. A kürti esetben az utóbbi miatt nem tudták használni az egyes parcellákon a rakodógépeket, és bizony a kézi erővel megoldott munkafolyamat megdrágította a szállítást. A szövetkezet vezetőit akkor főleg csak az ejtette gondolkodóba, hogy mennyit jelentett a kézi és a gépi munkák közötti különbség, arra talán nem is gondoltak, hogy a buja gyom mennyi tápértékét von ki a földből. Ottjártunkor az is tudomásunkra jutott, hogy a kürti szövetkezetben furcsán tervezték a prémiumot. Minden ledolgozott munkaegység után negyedévenként egy koronát fizettek. Sokan azt mondhatnák, mi a csodának az ilyen prémiumrendszer, miért nem tervezték annyival magasabbra a munkaegységet. Látszatra igazuk van, a későbbiek során azonban bebizonyosodott, hogy mégiscsak van bizonyos jelentősége az ilyen prémiumnak is. De előbb fejezzük be a választ a levélre. A cukorrépa betakarításánál tehát pénzben is károsult a közös, mivel a giz-gaz miatt nem tudtak gépekkel rakodni és az átvételnél is nagyobb százalékú volt a levonás. A vezetőség azért határozott úgy, hogy anyagiakban is éreztetni kellene azokkal, akik nem tartották tisztán a répaföldet. Először a prémium levonására gondoltak, később ezt elvetették. Végül a cukor szétosztásának szabályozásánál kötöttek ki és egy bizottság döntötte el, ki milyen gonddal végezte a répa művelését. A földet elhanyagolok járandóságából 20—80 százalékig terjedő cukormennyiséget vontak le. Helyes volt ez az intézkedés? Volt benne egy nagy darab igazság. Minden bizonnyal kevesebbet érdemelt Az alábbi levél miatt köszöntöttünk be nemrégiben a kürti szövetkezet Irodájába: „Az elmúlt gazdasági év nehéz Jeladatok elé állította a mezőgazdaságban dolgozókat. Ilyen volt a helyzet a kürti EFSZ-ben is. Bár a vezetőség igyekezett a felmerült kérdéseket a lehető legmegfelelőbben elintézni, mégis akadtak olyan esetek, amelyek a tagság körében nézeteltéréseket váltottak ki. Az időben elvetett cukorrépa roszszul kelt ki. Ezért közel a felét ki kellett szántani és újra vetni. Hogy igazságos legyen az elosztás, a tagok mindkét vetésből egy-egy parcellát kaptak megművelésre. A kedvezőtlen időjárás, a sok eső az első vetés megművelését körülményessé tette. A gépek sor közti megmunkálása minőségileg gyengébb volt az átlagnál. Aki rögtön a gépi művelés után kapált, annak földje gazosabb lett, mert rögtön eső áztatta a talajt és a gyomok nagyrészben újjáéledtek. A felelős személyektől a répa mégegyszeri megművelésére parancsot nem kaptam. A második vetés megművelésére már kedvezőbb időjárás jött és a kapálás után a répaföld tiszta maradt. A technológiai folyamatokat mindkét parcellán egyforma odaadással végeztem, mégis az első vetésből kimért rész gyomos maradt. Az okot a kedvezőtlen időjárásban és nem kis mértékben a vezetőség hanyagságában látom. Amikor a répaeladás után járó cukrot megkaptuk, a szövetkezet vezetősége külön bizottságot alakított, amelynek az volt a feladata, hogy megállapítsa, ki hány százalékot kap a cukorból. Ezt a föld gyomossága alapján ítélték meg. Annakidején a répa mennyisége külön-külön nem volt lemérve. De nem értékelték az egyes technológiai folyamatok elvégzését sem. Azért viszont, hogy egyik parcellán gyomos volt, a répa után járó cukorból nagy százalékban megrövidítettek. Ezen az úton kérem az EFSZ vezetőségét, a járási termelési igazgatóságot, a szerkesztőséget, valamint más mezőgazdasági üzemekben dolgozókat, szóljanak hozzá, helyesen járt-e el a kürti szövetkezet vezetősége a répáért járó cukor eloszlásában, amely által több szövetkezeti tag kevesebbet kapott a járandóságnál.“ Kovács József, Kürt 132. A szövetkezet irányítói valamenyiiyien ott szorgoskodtak az asztalok mellett, készítették a gazdasági év tervét. Nem lepte meg őket a levél tartalma. Eleget vitatkoztak annak idején, hogyan lehetne a cukorrépa után kapott „fehér aranyat“ igazságosan elosztani. Mi is történt valójában? A levélírónak igaza van abban, hogy á rendkívüli időjárás elősegítette a gyomosodást. De az is tény, hogy minden kimért parcella egyaránt a szabad ég alatt volt. Mégis előfordult, hogy a levélíró tőszomszédságában lévő Kaszlovszki Lajos és mások kimért részei negyedannyira sem voltak gyomosak. Kovács József erre nyulelkiismeretesen dolgoznak, mert minden tejszállítmányból mintát vesznek. Az elemzés meglepő eredményeket hoz. Főleg a tej zsírtartalma terén nagy a különbség. A Deméndi Állami Gazdaság 4.1, a pereszlényi 3.9 százalékos tejzsírtartalommal dicsekedhet. Az ipolyviski szövetkezet szintén 4.1 százalékos zsírtartalommal jár az élen. Ezzel szemben viszont a kővári szövetkezetesek 1.85, a magángazdák pedig 1.75 százalékos zsírtartalmú tejet szállítanak. A zsírtartalom természetesen változó, de mégis bizonyos képet kaphatunk arról, hogy honnan, milyen tejet szállítanak az üzemek vagy a magánosok. A laboratóriumban pontosan jegyzik a már említett vizezési kísérletet is. Pontosan, dátumok szerint megtalál-* juk, hogy a leszenyei szövetkezet 63, a kóvári 80, a kelenyei 50, a medovarcei 60, a sipicei szövetkezet pedig 61 liter vizet küldött tej helyett. A tejfeldolgozó üzem vezetője szerint még mindig az a baj, hogy a fejők díjazásakor csak a kifejt tej mennyisége a mérvadó, de nem veszik figyelembe a zsírtartalmat. Némely szövetkezetben arra törekednek, hogy minél több liter tejet beadhassanak, hogy így túlteljesíthessék szerződéses eladásukat, így történhet meg, hogy szem elöl tévesztik a fogyasztók érdekét. Ezen a munkahelyen ellenőrzik a tej tisztaságát is. Pénzérem nagyságú gyolcsminták különböző színeket mutatnak. A legfehérebb a Pusztafalusi Állami Gazdaság, az ipolyviski és a középtúri szövetkezet mintája. A tejfeldolgozó üzem körzetéből a legjobb minőségű te'jet a középtúri szövetkezet szállítja 3.8 százalékos zsírtartalommal. A kis gyolcs mintácskák viszont hanyagságról is árulkodnak. A felsőszemerédi, szalatnyai, egegi és födémesi szövetkezetek teje bizony nagyon tarka foltot hagyott maga után. Bár a tejcsarnokban mégegyszer átszűrik a tejet, mégis több gondot kell fordítani a tisztaságra. A jövőben az ipolysági tejfeldolgozó üzem lényegesen emeli a palackozott tej, a tejföl és a vaj eladását. Hogy csak egy számot említsünk, palackozott tejből a múlt évi 1 millió 185 ezer darab helyett 1 millió 300 ezret adnak el. A megnövekedett feladatokhoz mérten korszerűsítik az üzemet. Az új tejzsír-kiválasztó gép óránkénti teljesítménye 10 ezer liter, így nem szükséges a több műszakos üzemeltetés. A számítások szerint ezáltal a béralapon 200. ezer koronát takarítanak meg. De az üzemnek még további gépekre lenne szüksége. A gőz-előállító kazán régi, elavult, és a villanyhálózat is javításra szorul. Akad tehát probléma itt is bőveri. De az üzem dolgozói a nehézségek ! ellenére is igyekeznek kielégíteni a fogyasztók igényeit. Az innen kikerülő vaj például igen jó minőségű. De a ! további jó munkához szükséges, hogy . a termelőüzemek is megtegyék a magukét. Jó tejterméket csak kellő zsír■ tartalmú, tiszta tejből lehet készíteni. Mert állítólag a biblia szerint a víz , borrá vált, de az még nem fordult elő, • hogy a víz tejjé vált volna. Bállá József SZABAD FÖLDMŰVES 3 1966. február 5. Az idő már tíz óra felé járt, de az ipolysági tejcsarnok előtt még mindig egész sor teherautó vár, hogy a ciszternákból minél hamarabb kiüríthesse a tejet. Ilyenkor bizony nagy itt a forgalom. A hófehér tej vastag sugárban ömlik a hatalmas tartályba. Az olykór-olykor fölcsapódó gőzből alig látszanak a fehér köpenybe öltözött, szorgalmas asszonyok. Xassy Zoltán, a tejcsarnok vezetője elmondja, hogy naponta 24 ezer liter tejet vesznek át. De az üzem teljesítőképessége 50 ezer liter tej feldolgozására is alkalmas lenne. Máshol viszont még rosszabb a helyzet. A rozsnyói tejüzembe például minden nap innen szállítanak ezer liter tejet. Ilyenkor, „uborkaszezón“ idején bizony nem nagyon lehet dicsekedni a tejmenynyiséggel, de volt már olyan nap is, amikor 47 ezer litert vettek át. Persze, ez a tejtermelőktől függ. Mi most inkább a tejüzem munkájáról, és a tej minőségéről akarunk írni. Ezen a téren is „hullámzó“ a helyzet. A melegebb időben 40 ezer liter savanyú tejet szállítottak a szövetkezetek és állami gazdaságok. A jelenlegi időszakban viszont, mivel egyes szövetkezetekben csökken a tejhozam, a fejőgulyások úgy gondolják, hogy a víz is tejjé válik. Az ide tartozó hatvan községből a leggyengébb tejet a losonci járásból szállítják. Persze nem vehetünk egy kalap alá minden szövetkezetét. A pontosság kedvéért betérünk a laboratóriumba, ahol Volfová Ruzenka részletesen tájékoztat. Nemrég vett mintát az egyik tartályból. A laboratóriumban igazán Miről olvashatunk a XIII. pártl'rngresszust előkészítő tézisekben Mezőgazdaságunk további fejlesztéséért szálas takarmány termelésének lényeges növelését. A szántóföldek, a rétek és a legelők döntő része az állattenyésztési termelés szükségleteit szolgálja. A mezőgazdasági vállalatok legsajátabb érdeke, hogy takarmányalapúkat a leghatékonyabb módon biztosítsák a termelési és gazdasági feltételeknek megfelelően. Az állattenyésztési termelés fő láncszeme a szarvasmarha-tenyésztés, mégpedig mind a tej-, mind a hústermelés, mind pedig az egész mezőgazdasági termelés fokozása szempontjából. A szarvasmarha-tenyésztés elsődleges fejlesztésével egyidejűleg biztosítani kell a sertés-, vágóbaromfi-tenyésztés és a tojástermelés megfelelő növelését, az ésszerű táplálkozás és a belső piac követelményeivel összhangban. A mezőgazdasági termelés egyes szakaszainak konszolidálása és egyenletes fejlődésük biztosítása megköveteli, hogy elsősorban fokozatosan és tervszerűen vetőmag- és takarmánytartalékokat létesítsünk a mezőgazdasági üzemekben és országos viszonylatban egyaránt. Ahhoz, hogy célunkat elérhessük, feltétlenül gondoskodni kell a mezőgazdasági üzemek vezetőségében és az összes irányító szervekben dolgozók neveléséről és elhelyezéséről úgy, hogy az új feltételeket maradéktalanul fel tudják ha<"’"álni a mezőgazdaság és az egész -ocialista társadalmunk fejlesztése dekében. zését, s az igényesebb berendezések karbantartását. A takarmánygyártó iparban el kell érni a takarmánykeverékek kiváló minőségét, hogy a termelési egységre eső takarmányfogyasztásban a lehető legnagyobb megtakarítást érjük el. A mezőgazdaság hatékony fejlesztése az összes eszközöknek a racionális munkaszervezés alapján való maradéktalan felhasználásától függ. A munka társadalmi termelékenységének növelését a mezőgazdaságban egyre jobban össze kell kapcsolni a tudomány és a kutatás eredményeinek széleskörű érvényesítésével. Tudományos és kísérleti munkahelyeinknek a mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlődését befolyásoló döntő láncszemekre kell összpontosítaniuk figyelmüket, s nagyobb mértékben kell felhasználniuk a külföldi tudományos ismereteket és tapasztalatokat. A mezőgazdasági termelés tulajdonképpeni fejlesztésében a fő feladat továbbra is a növénytermesztés és i intezitásának szüntelen növelése, a föld, a természeti és gazdasági feltételek hatékony felhasználása alap- i ján minden egyes mezőgazdasági ; üzemben. Az intenzívebb növényter- mesztést továbbra is elsősorban a ; hektárhozamok növelésével érjük el. A népgazdaság szükségletei, vala- i mint az állattenyésztési termelés fej- lődésének stabilitása és hatékonysága ■ megkívánják a gabonafélék és a réti Az iparnak, amely eszközöket szállít a mezőgazdaság számára, a mezőgazdasági termelés hatékonysága növelésének fontos tényezőjévé kell válnia. Az iparvállalatoknak, mindenekelőtt a gépipari vegyipari és építőipari üzemeknek teljes mértékben tudatosítaniuk kell, hogy a mezőgazdaságnak szállított kis teljesítményű, rossz minőségű és drága termelőeszközök aránytalanul növelik a mezőgazdasági termékek költségeit és csökkentik a termelők anyagi érdekeltségét. Minél jobban előrehalad a mezőgazdaság iparosítása, és minél intenzívebb a termelés, annál fontosabb lesz a szállított termelőeszközök minősége és teljesítőképessége, valamint ezeknek az eszközüknek a gyors karbantartása. A mezőgazdaság műszaki korszerűsítése megköveteli, hogy a minőségileg garantált és megfelelő technikai kivitelű termelőeszközök szállítása mellett, kiépüljön a szolgáltatások hálózata, főként az olyan munkák elvégzésére, amelyek megvalósítása magas fokú szakképzettséget követel a dolgozóktól, különleges berendezéseket igényel, főként az egyszeri munkákat illetően. Ugyancsak javítani kell minőség tekintetében az összes kereskedelmi szolgáltatásokon. Intenzívebben kell fejleszteni a specifikus mezőgazdasági termelési szolgáltatásokat, így a talaj meszezését, az ipari műtrágyák alkalmazását, a gépi munkáknak a GTÁ-k gépeivel való elvég-A TERMELÉS FEJLESZTÉSÉNEK és a munka társadalmi termelékenysége növelésének fő tényezői mezőgazdaságunkban is a dolgozók öszszetétele és szakképzettsége, az iparból szállított termelőeszközök színvonala és struktúrája a mezőgazdaságnak nyújtott szolgáltatások fejlesztése, a tudomány és kutatás hatékonyabb részvétele a szocialista nagyüzemi termelés fő problémáinak megoldásában. A mezőgazdasági munkaerők állandó felújításának jelenlegi és a közeljövőben való biztosítása — fontos feltétele a mezőgazdaság további fejlődésének. A szakképzett mezőgazdasági dolgozók fő kádereinek stabilizálását egyrészt a mezőgazdasági munkamódszerek általános megjavításával, másrészt olyan intézkedésekkel kell elérnünk, amelyek növelik a mezőgazdasági munka iránti érdeklődést, főként az ifjúság körében. A mezőgazdasági munka jellegében és általános kultüráltságában alapvető fordulat elérése a mezőgazdasági termelési folyamatok nagyarányú korszerűsítésétől a gépek és az épületek műszaki és technológiai színvonalának emelésétől, a fáradságos, nehéz munkák komplex gépesítésétől, a mezőgazdaságnak nyújtott szolgál tatások sokoldalú fejlesztésétől függ. A gazdasági eszközök felhasználásával megnövekszik a mezőgazdasági vállalatok anyagi érdekeltsége, a tér melés eredményességében és a költ ség csökkenésében. Ez lehetővé teszi hogy a dolgozók egyes kategóriáinak a díjazását más ágazatok hasonul foglalkozásainak színvonalára emel jük.
