Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-02-05 / 5. szám

• VITI fi CSKP XIII. KONGRESSZUSA TÉZISEINEK JEGYÉBEN Megjegyzik az adás-vételi kapcsolatokhoz Bővül a gépállomások munkaköre Megmenthető értékek A GOMBASZÖGI KÖBÄNYÄVAL SZEMBEN a romantikus szépségű sza­badtéri színpad mellett hét fordulóval vezet az út a szilicei fennsíkra. Igaz, síkságról nem beszélhetünk, mert bármerre nézünk, hegy s völgy váltja egymást. A krónikás szerint régi időkben szénégetők, juhászok, betyárok uralták ezt az istenhátamógötti hegyet. Manapság ezer lélek lakja a fennsíkot, akiknek szorgalmához, élelmességéhez nem fér kétség. Sajnos, a legértékesebb munkaerő, a fiatalság zöme, elhagyja a falut, az iparban, kereskedelemben találja meg számítását. Azt mondják, a me­zőgazdaság csupán hat-hét hónapon keresztül nyújt munkát, míg az évnek tizenkét hónapja van. A látszat szerint igazuk van. Ám ha szét­nézünk saját portánkon, a fennsíkon nagyon sok munkalehetőség kínál­kozik. Számtalan érték megy veszendőbe, melyet némi ráfordítással meg­menthetnénk népgazdaságunk számára. A fennsíkon rengeteg gyógynövény található, de gyűjtését senki sem szorgalmazza, mivel egybeesik a csúcsmunkák idejével. Megtalálható az erdei gyümölcsök minden fajtája a kökénytől kezdve a boróka- és csip­kebogyóig, melyeknek nagyon kis hányadát gyűjtik össze, annak elle­nére, hogy a külföldi piacokon jó áron értékesíthetnénk azokat. A téli idényben felújíthatnánk a régi idők hagyományos foglalkozását, mely akkoriban sokak számára az egyedüli megélhetési forrást jelen­tette. Gondolok itt a fából készített szerszámokra, a különböző ipari cikkekre. Ilyenek a mogyorófából készített turistapálca, pipaszár, a bo­rókafából előállított paradicsomkarók, somfából kalapácsnyél, kapa, fejsze, ásónyél, szénagyűjtő villák és gereblyék, stb., stb. Mindezek a felsorolt szerszámok olyan fából készülnének, melyből rengeteg áll rendelkezésre, s irtásuk több esetben külön kiadást igényel. A somfából például, mely a vas után a legtartósabb, több százezer van. A fatárgyakon kívül ősszel és kora tavasszal gyökeres vadrózsa­­alanyokat is tudnánk szállítani mindenféle törzsmagasságban. Ezek a nyersanyagforrások minden kiadás nélkül akaratunk ellenére" növe­kednek, s kínálják magukat, csak hiányzik az ember, aki kinyújtaná értük a kezét, s értékké varázsolná a föld kincsét. GORDON JÖZSEF gyafélék előállítói gyengébb minőségű ipari trágyát gyártanak, mint az álla­mi norma előírja. Ez nem más, mint a mezőgazdasági üzemek és a társa­dalom megkárosítása. Mi történik ilyen esetekben? At, hogy a mezőgazdasági üzemnek joga van a reklamálásra. De ezirányú joga és kötelessége csupán formális, mert az átvevő és eladó közt egy harmadik szerv létezik (terményfelvásárló vál­lalat), amelynek közömbös a trágya­szerek mennyiségi és minőségi telje­sítése. így a mezőgazdasági termelő üzemek igaza a közvetítőszerv útvesz­tőjében elsikkad. Ez persze nem ösz­tönzi az ipari trágyák előállítóit ki­fogástalan minőségű árú szállítására. Hasonló a helyzet a gépek juttatása terén is. A gépipar termékei gyakran kifogásolhatók. Bizonyos, hogy az adás-vételi kap­csolatok gyakorlásánál előforduló hiá­nyosságok a szervizszolgálatnál is megmutatkoznak. Tény, hogy itt nem­csak anyagi szempontból, hanem mun­katerület szempontjából is különleges a helyzet. Tökéletesíteni kellene á szakosított szerviz-szolgálatot. Min­den egyes ipari és műszaki berende­zést gyártó üzemnek rendelkeznie kellene saját szervizzel, saját szako­sított termelési programjának arányá­ban. A szerviz-szolgálatot a gépállo­mások semmi esetre sem képesek olyan minőségben végezni, mint az az üzem, ahol gyártják a gépeket. Ez fő­leg a gépszerelés tökéletes ismereté­nek birtoklásán múlik. A közelmúltban a termények átve- 1 vöi hiteleket nyújtottak a termelők­­: nek. Mérlegelés tárgyát képezhetné, ■ hogy nem lehetne-e ennek monopoli­­; zálásátől eltekinteni. Kétségtelen, ’ hogy az áru átvevője által nyújtott ' hitel (kereskedelmi hitel) révén szó-» 1 rosabban kapcsolatba kerülne a me­­: zőgazdasági termelő az áru átvevőjé­- vei, s létrejöhetne az egészséges ■ kooperáció. A célszerűbb hitelnyújtás ■ azonban az ipari vállalat ökonómiájára ■ is hatással lehetne, mert az átvevő • megismerné a mezőgazdasági üzem ■ helyzetét. Nagyon előmozdítaná a kezdemé- I nyezést, ha a nagykereskedelem vagy szállító tudományos fejlesztési rész- 1 leget létesítene, amely tovább vinné a termelési propaganda ügyét. Az üze­men belüli tudományos kísérletek eredményei bizonyos tekintetben kon­kurenciát, egészséges versengést . idéznének elő a tudományos fejlesz­­. tés gyakorlati megvalósítása terén. Például a cukorgyáraknak olyan szé­leskörű sokoldalú kísérletekkel kell rendelkezniük, hogy képesek lehesse­nek a répatermesztés módszereinek 5 tökéletesítésére, a gazdaságos terme- i lésí technológia alkalmazására. * Végül az adás-vételi kapcsolatokat így kellene szerveznünk: 1. Biztosítékot kell nyújtani a ter­­s melőknek.- 2. A termelőüzem és a fogyasztás 1 közt a lehető legrövidebb legyen az út. ä 3. A szakosított mezőgazdasági Uze- 1 mek találják meg számításukat hason­lóan szakosított partnereikben. t Ahogyan az adás-vételi kapcsolatok módszere hatással lesz az iparban, f nagyban hatást gyakorol majd magá- i ra a mezőgazdasági termelésre is. Ez- azonban természetszerűen az ipar ve­­. zető szerepéből adódik. Jozef Slabák mérnök, a szőgyéni EFSZ ökonómusa mezőgazdasági üzemek és a cukor­gyárak eddigi kapcsolataiból. Nemcsak arról van itt szó, hogy ingyen nyújt­ják a termelőnek a vetőmagot, de ezenkívül agrotechnikai segítséget nyújtanak (ha gyengén is) a nyers­anyag elszállításánál segédkeznek, tu­dományos tevékenységet fejtenek ki a magvak nemesítésénél, továbbá ve­gyi anyagokat nyújtanak a termelők­nek. Ebben az a jelentős, hogy itt bi­zonyos mértékben nélkülözték a köz­vetítő szervet. Lehetetlen azonban meg nem említeni, hogy ezzel kap­csolatban is érthetetlen a termény­felvásárló és ellátó vállalat kibicelése, az eladásról szóló szerződéseket köti a cukorgyár nevében a termelőkkel. A szerződés teljesítését persze nem tudja figyelemmel kísérni. Állítólag azért van erre a módszerre szükség, hogy a mezőgazdasági üzemeknek tel­jes áttekintésük legyen szerződéses feladataikról, s hogy az eladók és vásárlók ne terheljék be magukat fölöslegesen az ide-oda utazásokért kifizetésre kerülő úti-diétákkal. Ez nagyon nevetséges indoklás. Ha valaki azon az állásponton van, hogy egy pa­pír jobb ellenőrzés, az nagyon téved. De hasonló a helyzet a dohánnyal, tejjel, a kenderrel és más termékek­kel is, annak ellenére, hogy a ter­ményfelvásárló és ellátó vállalatot a szerződések teljesítése nem érdekli, illetve csak az átvevő feldolgozótól tudja meg a valóságot. Az adminisz­tratív munkának ilyen úton történi szűkítése nem éppen helyes. A nagy okosok megfeledkeztek arról, hogy í termékek eladásáról szóló szerződései kötése a legigényesebb feladatott egyike, amikor a szerződő felek köte­lezik magukat a rájuk háruló felada­tok teljesítésére, s a szerződéskötés­nek csak akkor van komoly értelme ha azt a valóságos üzletfelek szemé­lyesen kötik meg. Nincs tehát szük­ség a bábáskodásra, és nincs szükség a pár koronás úti-diéták megtakarí­tására, amikor milliós értékekről var szó. Nem megfelelő a szolgáltatások összetétele A gyenge színvonalú szolgáltatáso­kon kívül még gyengébb pontnak mi­nősíthetjük: a) Az eladási szolgáltatásokat. b) A szerviz-szolgálatot. c) A hitelnyújtást. d) A tudományos kísérletezést é: fejlesztést (leginkább a központ szervek által nem az üzemek álta nyújtottakról van szó). Svájcban állítólag van egy vállalat amely a megrendelőnek a megrendelői napján az ország bármelyik részébi eljuttatja az alkatrészt, ha igényé reggel 9 óráig bejelenti, föltéve ha i gép 40 évesnél nem idősebb. Ha a: valóban így van, vajon hogyan lehet­séges, hogy nálunk ilyesmi még járá­sonként sem fordulhat elő, jóllehe gépeink alig néhány esztendősek. Ez a tény világosan bizonyítja, hog; még sokat kell nálunk tenni, hogy am a mezőgazdaság fejlesztéséért törté­nik, az valóban szolgáltatás legyen Semmi esetre sem nevezhető szolgál­tatásnak, az, hogy például a műtrá­nem képesek a komplex szolgáltatá­sok nyújtására. Például a baromfi feldolgozó üzem jelenleg csupán felvásárolja, s rész­ben földolgozza a nyersanyagot, ahe­lyett, hogy egyben speciális takar­mányokat és megfelelő technológiai berendezéseket is juttatna a terme­lőknek, szerződéses feladatuk telje­sítésére. Az ideális baromfifeldolgozó üzemnek rendelkeznie kellene nagy teljesítőképességű, kiváló minőségű takarmányokat nagyüzemi módon elő­állító részleggel. Saját intézettel, ahol kísérleteket végeznének a hasznos­ság tekintetében és az elért eredmé­nyeket közkinccsé tennék. Ilyennek képzeljük el a komplex szolgáltatást. Tudatosan hagytam ki itt a ter­ményfelvásárló és ellátó üzemet, amely a föntebb említett szolgáltatá­sok nyújtására teljesen képtelen. Ilyen komplex szolgáltatásokra lenne szükség a) Vetőmagvak, ipari trágyák, ipari takarmányok, alkatrészek, gépi eszközök, szállító szolgálata. b) Tanácsadószolgálat. c) Raktározás. d) Szállítóeszközök. e) Felvásárló. f) Hitelnyújtó. g) Tudományos kísérletek és fejlesz­tés. h) Propaganda (széles értelemben). Az adás-vételi kapcsolatok rende­zésénél sok jót lehetne elsajátítani a közrie különösebb nehézségbe. Á lé­nyeg abban van, hogy így elkerülhet­nénk a nem termelő közvetítő szervet. ■ A mezőgazdaságilag fejlett álla­mokban arra törekednek, hogy meg­rövidítsék a termékek és a felvásár­lók, illetve a fogyasztók közti utat, hogy az áru egyenesen a vásárlóhoz, illetve a vevőhöz kerüljön. Jelenleg nálunk ez az út ilyen: 1. Mezőgazdasági üzem. 2. Terményfelvásárló és ellátó vál­lalat. 3. Anyagföldolgoző üzem. 4. Kereskedelem (üzlethálózat). 5. Fogyasztó. A fejlődés mai időszaka megköve­teli, hogy a második és a negyedik közvetítő szervet a lehető legminimá­lisabbra csökkentsük, hogy a kapcso­latban a mezőgazdasági terméket elő­állító üzem a felvásárló-feldolgozó üzem és a fogyasztó domináljon. Az eladás, vásárlás műveletet részben megoldhatná maga a mezőgazdasági terméket előállító, nagyobb részben pedig a feldolgozó vállalat értékesít­hetné üzletházaiban, s a termékeknek csupán kis hányadát vehetnék át a jelenlegi üzletek (amelyeket fokoza­tosan le lehetne építeni). Ez a műve­let nem újdonság. A könnyűiparban már tért hódított. Üzhetházainak ve­zetői érzékenyen reagálnak a fogyasz­tók Igényeire, de sajnos, nem így van a kereskedelem más szakaszán. Logikus, hogy a közvetítő szervek már annálfogva is fölöslegesek, mert H A FELSOROLT HIÁNYOSSÁGOK • ELLENÉRE sem került minded­dig sor a helyzet javulására, s ez ab­ból adódik, hogy az illetékesek nem bíztak abban, hogy a mezőgazdasági üzemek képesek az általuk termelt anyagokat eljuttatni a földolgozóhoz. Ez a bizalmatlanság nem helyénvaló. Ha például a szövetkezet előállított termékeit a terményfelvásárló és el­látó vállalatnak adja el, ebből semmi előnye nem származik. Szerintem nincs akadálya annak, hogy a termelő a baromfit és a tojást szállítóeszkö­zén, egyenesen a baromfifeldolgozó üzembe juttassa, vagy pedig a földol­gozó üzem a helyszínen maga vásá­rolja föl a szárnyas jószágot. Ha nem győznénk az elszállítást, akkor a ter­ményfelvásárló és ellátó vállalatnál fölszabadult tehergépkocsikból át kel­lene diszponálni a földolgozó üzemnek. Hasonlóan történhetne a többi ter­mékek átvételével is. A borsót egye­nesen a csomagolóba, az olajos mag­vakat az olajütőbe, a burgonyát a Zeleninához, vagy pedig az elárusító­hoz és az üzemi étkezdék raktáraiba, a gyapjút a fonodába, a húst pedig a húsfeldolgozó üzemekbe kellene egyenesen szállítani. Senki se kétel­kedjen abban, vajon a mezőgazdasági üzemek képesek-e ennek a művelet­nek a végrehajtására vagy a vető­magvak, takarmányfélék, ipari trágya­szerek és más ezekhez hasonló kellé­kek vásárlására azokban az üzemek­ben, amelyekben előállításra vagy föl­dolgozásra kerülnek. Különben ezeket az anyagokat a mezőgazdasági üze­mek nem egyenként, hanem tömege­sen, mondjuk járási méretben a járási irányító szerv közvetítésével rendel­nék. Ez egyszerű adás-vételi művelet lenne, amelynek bevezetése nem üt­szereltek az istállók műszaki beren­dezéseit. Karbantartásukról már a mezőgazdasági üzemeknek kellett gondoskodniuk. Ez a módszer nem vált be, azért volt szükség 1964-ben a gépállomásokon karbantartócsopor­tok létesítésére. Az előre kötött szer­ződés alapján müszerkocsikkal láto­gatták a szövetkezeteket, a hibák ki­javítása céljából. Sajnos azonban, a mezőgazdasági üzemek, a gépállomás karbantartó dolgozóinak a segítségét csak akkor vették igénybe, amikor a berendezé­sek már teljesen fölmondták a szol­gálatot. Érthető, hogy ilyen esetekben a javítás jóval költségesebb volt, mint az egyszeri karbantartásnál lett volna. A karbantartó munkálatok tökéle­tesítésére Szlovákiában három gép­állomást jelöltek ki, amelyek tizen­egy szövetkezetben előre meghatáro­zott díjért tevékenykednek. A gép­állomások teljes felelősséggel tartoz­nak a mezőgazdasági üzemek állat­­tenyésztésének műszaki eszközei üze­meléséért. Erre a tevékenységre — takarékossági szempontból — a lehető legalacsonyabb összeget fordítják, s hogy elkerüljék a gyakori üzemza­vart, a szövetkezetek dolgozói közül alkalmas embereket válogattak, akik a gépállomás üzemi iskolájában elsa­játítják a műszaki berendezések ke­zelésének módját. A múlt esztendei kombájn-aratás­nál a gépállomások az elvégzett mun­kákért járó összegnek csaknem 25 százalékát elengedték. A traktorok vagy a speciális gépek főjavítása ese­tén, attól függően, milyen állapotban vették át azokat a termelőktől, 3—5 százalékos pénzügyi kedvezményt nyújtottak a javítás összegéből. A gépállomások irányításának új rendszere alapján mérlegelés tárgya a javítások limitált árának beveze­tése. Az igazgatók fölhatalmazást kap­tak arra, hogy az üzemi költségek megtakarításának arányában kedvez­ményeket tegyenek egyes munkák számlázásakor. Az ötéves tervben megszabott feladatkör, a szolgáltatá­sok terén tovább bővül. A mezőgazda­­sági munkatartalom 1964-hez viszo­nyítva, az ötéves terv végére 141,8-ra, azaz évenként 20 százalékkal növeke­dik. A nyugat-szlovákiai kerületben 214,8, a kelet-szlovákiaiban pedig 171,4 százalékra növekednek a szol­gáltatások. Megjegyzendő, hogy Kelet- Szlovákiában a gyenge szövetkezetek­ben — amelyek ebben a kerületben túlsúlyban vannak — korlátlan lehe­tőség kínálkozik a szolgáltatások bő- i vítésére. Az új munkatartalom szerint több . gépállomásnak vissza kell térnie a : régi feladatkörre. Dolgozóink anyagi . érdekeltségének növelésére 1966. ja­­: nuár 1-vel új prémiumrendszert lép­­. tettek életbe. Ezek szerint minden le­­. hetőség adva van, hogy a gépállomá- L sok a fejlődés mai szakaszában : fontos szerepet töltsenek be mező- i gazdaságunk fejlesztésében, s OKOSI ARTÚR mérnök, az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti • Hivatalának dolgozója bonafélét arattak le. Egy kombájn idényteljesítménye 208,3 hektár volt. Ugyanakkor a kerületben alkalmazott összes kombájnok átlagos teljesítmé­nye csak a 109,3 hektárt érte el. Job­ban kihasználták a gabonakombájno­kat a közép-szlovákiai kerületben, ahol 170/ha-s volt az átlagos teljesít­mény gépegységenként. Kedvező tel­jesítményt mutattak fel a nyitrai (287/ha), a galántai (326/ha) és a pe­­zinoki (287/ha) gépállomások kombáj­­nosai, mert jól kihasználták, rugal­masan átcsoportosították a gépeket, ha valahol befejezték az aratást. Felelősségteljes munka vár a gép­állomásokra a hegyvidéki szövetkeze­tek megszilárdításában. Itt sokoldalú szolgáltatás bevezetésére lesz szük­ség. Tavaly a presovi és a humennéi já­rásban 3—3 gyenge szövetkezetei jelöltek ki, ahol a gépállomások meg­egyezés szerint végezték a legfonto­sabb mezei munkákat saját gépeikkel és alkalmazottaikkal. Ez azt eredmé­nyezte, hogy az üzemelésre fordított költségeket az előbbi évhez viszonyít­va, majdnem a felére csökkentették. A gyenge szövetkezetekben előnyös­nek bizonyultak a szolgáltatások, mert a gazdaságok vezetői figyelmüket tel­jes mértékben az állattenyésztésre fordíthatták. Ezért a gépállomás szol­gálatait más gyenge szövetkezetek is igénybe veszik. Hasonló tevékenységre a közép- és nyugat-szlovákiai gép­állomások is berendezkednek. Dél-Szlovákia mezőgazdasági üze­meiben, ahol nagyobb terjedelmű a növénytermesztés, a szolgáltatásoknak csak némelyikét vezetik be. Amelyik EFSZ például gabonakombájnnal ren­delkezik, de saját erejéből nem képes az aratás gyors befejezésére, ez eset­ben szerződést köthet a körzetében lévő gépállomással meghatározott te­rület learatására. Nyugat-Szlovákiában a mezőgazda­­sági üzemek már a múlt évben is igénybe vették ezt a lehetőséget, s a 299 262 ha gabona vetésterületből a gépállomás kombájnjaival 42 483 hek­tárról takarították be a gabonaféléket. Az arány idén még kedvezőbb lesz, mert a gépállomások további kom­bájnokkal egészítik ki gépparkjukat. Legújabban a szervestrágya fölra­kásához és kihordásához több szövet­kezet igénybe veszi a gépállomás se­gítségét. Tavaly 311652 tonna istálló­trágyát kihordtak és 104 809 tonnát pedig a földekre terítettek. A legered­ményesebb munkát ezen a szakaszon a losonci, érsekújvári, humennéi és a ’ ziari gépállomások végezték. A gépjavító tevékenységet a jövő­­, ben tovább tökéletesítik és irányt - vesznek az állattenyésztésben alkal­mazott műszaki berendezések és az . elektromos meghajtású motorok kar­­. bantartására. Tavaly a harmadik ne­­. gyedév végén ezen a szakaszon 141 százalékra teljesítették tervüket. Az előbbi esztendő hasonló időszakához viszonyítva, kereken 475 százalékos az emelkedés. Eleinte a gépállomások csupán be-Gépállomásaink mezőgazdaságunk újjászervezésének időszakában fontos szerepet töltöttek be, tevékeny részt vállaltak a szövetkezetek megszilárdí­tásában. Kezdetben minden géppel végezhető mezőgazdasági munkát magukra vállaltak. Közülük több út­törője lett a gabonafélék termesztése és betakarítása korszerű gépesítésé­nek. így például a szenei gépállomás a szövetkezetek gabona vetésterületé­nek 90 százalékát kombájnokkal taka­rította be, és a kicsépelt terményt saját gépeivel tisztította ki. Amikor a szövetkezeteknek átadták a traktorokat és a talajművelő esz­közöket, ezzel egyidejűleg több jó szakember más munkaterületen kere­sett megélhetést. A szövetkezetek a megváltozott helyzetnek megfelelően arra törekedtek, hogy gépekből ön­ellátók legyenek. A gazdaságok nagy része saját javítóműhelyt létesített és kedvező kereseti lehetőséget biz­tosított a gépállomásokról elhódított szakembereknek. A gépállomás vezetői kénytelen­kelletlen más munkatartalom után néztek. Különböző gépek, eszközök és berendezések előállítására törekedtek, amelyeket a gépipari üzemeknek kel­lett volna gyártaniuk. Abban az idő­ben több gépállomást más feladattal ruháztak fel. Ennek következtében szűkült eredeti feladatkörük. Legin­kább kereskedelmi tevékenységre rendezkedtek be. Rossz irányú fejlő­désüket tehát meg kellett akadályoz­ni, vissza kellett irányítani eredeti feladatuk teljesítésére a mezőgazda­sági termelést elősegítő szolgáltatá­sokra. Világszerte, de főleg a fejlett álla­mokban a mezőgazdasági szolgáltatá­sok hálózata különböző irányban fej­lődik. Szocialista feltételeink mellett éppen a gépállomásoknak kell hasonló küldetést betölteni. Ez anyagi, terü­leti elhelyezési és más adottságaikból ered. Feladatkörük legújabban tovább bő­vült. Ingyenes tanácsadó szolgálatot létesítettek a műszaki fejlesztés és a szakemberképzés terén, továbbá megfelelő elleszolgáltatás mellett a mezőgazdasági üzemek gépeinek kar­bantartását és főjavítását végzik. Ez az a munkaterület, amelyet bővíteni kellene. Tavaly a harmadik negyedév végéig 113,3 százalékra teljesítették felada­tukat a mezőgazdasági termelőtevé­kenység szakaszán. A mezőgazdasági illetve a talajművelő munkák gépesí­tésében elérték a 134,6 százalékot. A jelzett időben Szlovákia gépállomásai traktoraikkal és talajművelő eszkö­zeikkel 15 392 hektárt szántottak föl Továbbá 2278 hektáron elvetették : cukorrépát, 127 228 hektáron a repcé stb., stb. A nyugat-szlovákiai kerület gépállo­másai a tulajdonukban lévő 272 kom­bájnnal összesen 56 654 hektárnyi ga­<4 SZABAD FÖLDMŰVES 1986. február 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom