Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-08 / 1. szám
Kuba kettős ünnepe Bár külön cikkben foglalkozunk a havannai értekezlet jelentőségével, mégis szükséges hangsúlyoznunk, hogy a latin-amerikai, afrikai és ázsiai népek szolidaritási értekezlete olyan időben ült össze, amikor egész Kuba és vele együtt a haladó világ a Battiszta-diktatúra felett aratott győzelem hetedik évfordulóját ünnepelte. $ ha a forradalom győzelme és a havannai értekezlet között el is telt jónéhány esztendő, az okozati összefüggés e két esemény között teljesen nyilvánvaló. Hiszen a kubai forradalom győzelme nélkül az amerikai földrész első forradalmi szocialista állama nem adhatott volna helyet egy olyan tanácskozásnak, amely a világméretekben folyó antiimperialista küzdelem előbbrelendítését tűzte ki elsőrendű feladatának. Fidél Castro forradalmi hadserege 1959. január 2-án vonult be Havannába és ezzel elindította az amerikai kontinens első győztes szocialista forradalmát. Az amerikai hivatalos propaganda e perctől kezdve szórja a rágalmakat Kubára és különböző gazdasági megtorlásokkal és provokációkkal igyekszik megakadályozni a forradalmi fejlődést. De ennek más magyarázata is van. Hiszen éppen a kubai győzelem nyomán az Egyesült Államok egy forrongó kontinenst lát maga előtt, amelyet eddig kordában tudott tartani, de Kuba népe eredményes lázadása óta vége a mindenhatóság mítoszának, amely a gazdasági zsarolás és katonai nyomás alkalmazásával együtt e földrész rabságban tartásának leg_fiSbb eszköze volt. A havannai szolidaritási értekezlet, az ún. „harmadik világ“ népeinek nagjt találkozója és a Fidél Castro vezette győzelem évfordulójának ünnepségei egyben világos üzenet Latin-Amerika, ^Afrika és Ázsia népeihez: jobb jövőjük záloga csakis az antiimperialista küzdelem győzelmes végrehajtásában rejlik. Sikeres lesz a taskenti találkozó? A kérdésre természetesen nehéz Az Ozbég Szocialista Köztársaság fővárosa, Taskent jelentős nemzetközi esemény színhelye. A Szovjetunió kormányának javaslatára itt jött létre a pakisztáni-indiai csúcstalálkozó. Felvételünkön Koszigin minisztereinők a taskenti repülőtéren fogadja Ajub Khánt, tőle jobbra Sasztri miniszterelnök látható. pakisztáni csúcstalálkozó eredménye, minden esetre példamutató és biztató kezdeményezés, amelyhez hasonlót a világ népei szívesen látnának ugyanezen földrész egy sokkal veszélyesebb problémájának, a vietnami kérdés rendezésére. Vietnamban változatlanul feszült a helyzet Kétségtelen, hogy a karácsonyi fegyvernyugvás létrejötte és azt követő események bizonyos találgatásokra késztették mindazokat, akik a vietnami háború kilátásaival, az esetleges tárgyalások vagy megegyezés lehetőségeivel foglalkoznak. Ehhez számos tényező adott alapot. Elsősorban egy magasszlntú szovjet küldöttség bejelentett hanoi látogatása, a dél-vietnami szabadságharcosok újabb tűzszüneti javaslata, Harriman amerikai utazó nagykövet meglepetésszerű varsói és kairói látogatása, Ho Csi Minh üzenete az amerikai néphez, továbbá Goldberg amerikai ENSZ-megbízott római, párizsi és londoni látogatása és nem utolsósorban Humphrey amerikai alelnök délkelet-ázsiai körútja, — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Van tehát bőven esemény a vietnami fejlemények körül. De mindezt megelőzően még szükséges említést tenni a Fanfani-ügyről, ami ugyancsak Vietnammal függ össze. Rövidepr-arról van szó, hogy a volt olasz kHügyminiszter, aki az ENSZ jubiláqfey 20. közgyűlésének elnöki tisztjében hoszszabb időt töltött New Yorkban, megpróbált közvetíteni Washington és Hanoi között. Az olasz jobboldal éles támadásai miatt azonban Fanfani lemondott külügyminiszteri tisztségéről, s ezzel lényegében választ adott egy kérdésre is: a Moro-kormány az Egyesült Államok feltétel nélküli elkötelezettje a vietnami háborúban, amely egyre súlyosabb veszélyeket rejt magában. ÜLÉSEZIK A HAVANNAI SZOLIDARITÁSI ÉRTEKEZLET Az agresszió és a neokolonializmus ellen A határozat a Winneba nevű kis afrikai városban látott napvilágot múlt év májusában. Ott ülésezett az afrikai és ázsiai népek negyedik szolidaritási konferenciája. Az Egyesült Államoknak a 'vietnami, a kongói, a dominikai nép elleni nyílt agressziója volt a konferencia fő témája. A konferencia széleskörű nemzetközi szemléletét bizonyítja, hogy bár afrikai és ázsiai népek képviselői voltak együtt, de felemelték szavukat olyan neokoloni^lista jelenségek ellen is, amelyek latin-amerikai térségben zajlanak. Ezt a tendenciát jelezte a döntés is, hogy hívják össze Havannába az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek szolidaritási konferenciáját is. Szeptember első napjaiban pedig Kairóban összeült az első afrikai—ázsiai—latin-amerikai szolidaritási értekezlet előkészítő bizottsága. Itt kidolgozták a három földrész értekezletének napirendi javaslatait. Eszerint 1966. január 3- án kezdődött a tanácskozás, melynek fő témája az imperializmus és a gyarmatosítás minden formája elleni harc, melynek gyújtópontjai: Vietnam, Dominika, Kongó, a portugáliai gyarmatok, Rhodesia, Palesztina és Dél-Arábia. A három földrész értekezletét öszszehívó kairói döntés kétségtelenül jelentős nemzetközi esemény. Hiszen az előkészítő bizottság ezzel alapjaiban összehangolta Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek, valamint nemzeti mozgalmainak a nézeteit. És a programból is kitűnik, hogy Havannában olyan kérdéseket tárgyalnak meg, amelyek sohasem kerülnek le az újságok hasábjairól, vagyis a nemzetközi helyzet neuralgikus gócait képezik. Ezek a tények szoros kapcsolatban állnak főleg a második világháború óta bekövetkezett változásokkal világszerte. Hiszen 1945-től 1950-ig tizenhárom ország, 1956-tól 1960-ig 24 állam, az utolsó években pedig még 15 volt gyarmati ország nyerte el a függetlenséget. 1945-ben a gyarmati és függő országok lakossága és területe az egész földgömbnek 30 százalékát tette ki. 1965-ig ez az alábbi arányban változott meg: a Föld területének 4,6 százaléka, lakosságának pedig 3,1 százaléka él még gyarmati elnyomás alatt. A statisztikai adatok már magukban véve is sokatmondóak, a bonyolult helyzet azonban további elemzést igényel. A gyarmati rendszer széthullása nem szüntette meg a különböző imperialista hatalmak versengését a befolyási övezetek újrafelosztásáért. Az imperialista államok ugyan kénytelenek voltak lemondani az egykori gyarmati területek feletti közvetlen uralomról, de más eszközökkel igyekeznek megőrizni pozícióikat. Ide tartozik az úgynevezett pénzügyi és műszaki „segítség“, az államapparátusokban tevékenykedő ügynökök, ami lényegileg mind azt a célt szolgálja, hogy a Nyugat megőrizze az iparcikkgyártó-nyersanyagszállító, vagyis a gazdag beruházószegény piackfnáló kapcsolatot, melynek azután elkerülhetetlenül megvannak a politikai következményei is. Itt kell megjegyeznünk, hogy amikor az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, avagy Nyugat-Németország „segélyeket“ utal a gyengén fejlett országoknak, ez jórészt arra szolgál, hogy az elfogadó a segélytadó államban eszközöljön bevásárlásokat. Vagyis ott költse el a pénzt. A neokolonializmusnak egyik legelterjedtebb eszköze, hogy az imperialista hatalmak az ellenőrzésük alatt álló nemzetközi pénzügyi szövetkezetek felhasználásával „segítséget" nyújtanak a fejlődő országoknak. Jellemző, hogy ezen a síkon első helyen az Egyesült Államok áll. De már nagyszabású terjeszkedési programot hajt végre a Német Szövetségi Köztársaság is, amely Amerika után a második helyre nyomult előre. Jellemző a „segély“ elosztása is. Elsősorban katonai és politikai meggondolások játszanak közre. Alapvetően olyan bábállamokat támogatnak, mint Dél-Vietnam, Dél-Kórea, avagy Kongó. Itt természetesen az az elgondolás vezérli őket, hogy a számukra megfelelő rendszert életben tartsák. A jogilag függetlenné vált államokkal viszont arra törekednek, hogy a monopóliumok fenntartsák ellenőrzésüket a felszabadult országok gazdasága felett és ezáltal a politikai elgondolásaiknak is utat biztosítsanak. A fentiekből is kitűnik, hogy az afrikai, az ázsiai és a latin-amerikai népek összefogására a jelen történelmi körülmények között nagy szükség van. Ezt a legközvetlenebbül pedig a vietnami, a dominikai és a kongói események igazolják. A láncszemek összefonódnak, a gazdasági offenzíva párhuzamosan halad a közvetlen katonai beavatkozással, és a három világrész népeinek azt kell megakadályozniuk, hogy ez a harapófogó összezáródjék. A politikai megfigyelők bőven kommentálják a havannai tanácskozás lehetőségeit. Elhangzott több olyan vélemény is, hogy éppen azért, mert olyan sok nép képviselői vannak jelen Kubában és különböző politikai árnyalatok szószólói mondják el véleményüket, lehetséges, hogy több részletkérdésben nem lesz százszázalékos az egyetértés. Bizonyos azonban, hogy az imperialista, hatalmak agresszív cselekményeit és a különböző neokolonialista próbálkozásokat a döntő többség el fogja ítélni. Ez viszont komoly alapot biztosíthat a későbbi egybehangolt akciókhoz. Az enyhülést és a kibontakozást szolgálja, ha a jó kezdeményezésnek jó folytatása lesz. (S. E.) Az amerikai diplomácia nagy hadműveletének is nevezhető utazgassak lényegét és célját már megmondtuk, de ugyanakkor nagyon is lehetséges, sőt valószínű, hogy az Egy'-^jlt Államok diplomáciai kampányának van egy másik, mellékes célja is. Az, hogy meggyőzze az amerikai és a világközvéleményt: Johnson elnök mindent elkövetett a tárgyalások érdekében, mielőtt újabb döntő lépést tenne a háború nagyarányú fokozására. Sajnos, ez utóbbira több gyakorlati tény mutat, mint az amerikaiak által hangoztatott békés szándékra. S bár már több mint két hete szünetel a VDK bombázása, s csupán felderítésekre szorítkoznak, az amerikai közvélemény továbbra is követeli a vietnami háború azonnali beszüntetését. Ho Csi Minh, a VDK elnöke az amerikai néphez intézett újévi üzenetében hangsúlyozta, hogy népe álhatatosan küzd a békéért, de az igazi béke nem valósítható meg igazi függetlenség nélkül. A VDK elnöke elsősorban a támadások azonnali beszünetésében és az 1954-es genfi egyezmények betartásában látja a vietnami kérdés rendezésének lehetőségét. A Fehér Ház címére azonban nemcsak a távoli országból érkezett ez a követelés, hanem magától az amerikai pedagógusoktól is, akik szintén a háború azonnali beszüntetését követelik Johnson elnöktől. A Vietnammal kapcsolatos események sorába tartozik még VI. Pál pápa békefeihívása is, amely szintén élénk visszhangra talált. összegezve talán ennyit: a világ népei mindinkább felismerik, hogy az amerikaiak vietnami agressziója igen súlyos veszélyt rejt magában. Éppen ezért egyre hangosabban hallatszik azoknak a száz és százmillióknak hangja, akik joggal követelik: „El á kezekkel Vietnamtól!“ (tg-) SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1966. január 8» lenne akár most, akár fejtegetésünk végén választ adni. Előbb azonban egy összevetés: míg az amerikai imperializmus a nemzetközi feszültség egyre súlyosabb elmérgesedését szítja, a Szovjetunió kormányának kitartó békepolitikáját újabb siker koronázta, miután kezdeményezésére tárgyalóasztalhoz ült le India és Pakisztán kormány-, illetve államfője, hogy megvitassák a két ország közt dúló viszály rendezésének lehetőségeit. Miről is van szó Taskentben? Olvasóink a múlt év folyamán gyakran hallottak az indiai—pakisztáni konfliktusról Kasmir miatt, amely Vietnam után az ázsiai földrész másik igen veszélyes háborús tűzfészkévé változott. A két ország közt mintegy 18 éve tartó viszály a Kasmír-tartomány hovatartozása miatt tört ki, helyesebben fajult fegyveres összetűzéssé, mert Kasmírt mind a két fél egyaránt magáénak tartja. Annak Idején jelentős szerepet játszott az ENSZ Biztonsági Tanácsa és U Thant főtitkár is, aki személyesen próbált közvetíteni a viszályban. A világszervezet fáradozása azonban sovány sikerrel járt, mert az azonnali tűzszüneti felhívás után sem hallgattak el a fegyverek a két ország határain, sőt a főtitkár tárgyalásai sem vezettek kézzelfogható sikerhez. A mindinkább elmérgesedő helyzet sűrű ködéből szivárványként bújt elő az a páratlan jelentőségű szovjet kezdeményezés, amelyet Koszigin miniszterelnök tett a két fél legmagasabb szintű találkozójára. Az üzbég fővárosban január 4-én megnyílt találkozó rendkívül bizakodó légkörben látott munkához. A közvetítő szerepet betöltő szovjet miniszterelnök üdvözlőbeszédében annfek a szilárd meggyőződésének adot^kifejezést, hogy a Szovjetunió két déli szomszédja véget vet az egymás közti ellenségeskedéseknek és tárgyalások útján rendezi a problémát. Mind Sasztri indiai miniszterelnök, mind Ajub Khán pakisztáni elnök azt az óhaját fejezte ki, hogy sikerül a valódi békét helyreállítani, bár ezt az óhajt egyelőre még beárnyékolják a két ország hadseregei közti összetűzésekről érkező jelentések. Bármi lesz is a taskenti indiai— Amikor a legutóbbi számunkban búcsút vettünk olvasóinktól, azt mondtuk, hogy a nemzetközi életben nem lehet egyik napról a másikra lezárni eseményeket. Az állandó folyamatosság itt törvényszerűség. Az újesztendő első napjainak igen jelentős nemzetközi eseményei szóról szóra bizonyítják ezt a megállapítást, s továbbá azt is, hogy ezeket a problémákat lényegében az óesztendőből „örököltük“. A rendkívül élénk diplomáciai események felsorolásakor elsősorban a havannai szolidaritási értekezletre, a taskenti indiai—pakisztáni csúcstalálkozóra és a Vietnam körüli lázas amerikai diplomáciai tevékenységre gondolunk. • A kínai kormány elítéli a Kam* bodzsa-elleni agressziót. A Kínai Nép* köztársaság hivatalos nyilatkozata^ adott ki, amelyben elítéli a thaiföldi csapatok legutóbbi Kambodzsa-ellenes agresszív akcióit. A nyilatkozat as amerikai imperializmus által támogat tott nyílt agressziónak minősítette a* említett ország elleni támadásokat. ® Ülésezett a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága. Az ülés épí tékelte a franciaországi elnökválasz* tás eredményét. A párt Központi Bi* zottsága kiemelte a demokratikus erők egysége további megszilárdítósának szükségességét. • További fejlemények a frankfurti SS-perben. Az oswienczimi SS-ek pe* rének frankfurti tárgyalásán a tárgyalóteremben letartóztatták J. Neubért vádlottat, aki eddig szabadlábori volt. A vádlottat több fogoly vallomása nyomán vették őrizetbe. • Jelentős tanácskozások Kairóban, Az Egyesült Arab Köztársaság fővá* rosában megkezdődött az arab államok államfői személyes képviselői bizottságának tanácskozása. A sajtó jelentése szerint az Arab Liga főtitkárának beszámolójáról és több máá fontos kérdésről tárgyalnak. • összehívták a Brit Nemzetközösség miniszterelnöki értekezletét A tanácskozásra január 11-én és 12- én kerül sor Nigéria fővárosában, amelytől megfigyelők semmi jót nem várnak, hiszen a rhodesiai fejlemények miatt igen elmérgesedett a helyzet Anglia és a többi tagállam között. • Egyre bővülnek a szovjet—indiai kereskedelmi kapcsolatok. Patolícsev szovjet külkereskedelmi miniszter Delhiben tartózkodik és résztvesz á szovjet—indiai kereskedelmi tárgyalák!t orszá9 áruforgalma 1970-ig 1964-hez viszonyítva a kétszeresére növekszik. • Üj pénz Jugoszláviában. Az úf evben új dinárt hoztak forgalomba, amelynek értéke száz régi dinár értékének felel meg. Megszelídül a vadnyugat? Az amerikai vadnyugatot manapság csak a televízió képernyője mutatja be vadnak, de az FBI (Szövetségi Nyomozó Iroda) legújabb évi jelentése a bűnözésről arra mutat, hogy a régi vadnyugati idők erőszakcselekményei ma is fellelhetőek. A nyugatiak természetesen nem örvendenek úgy a bűnözésben tanú. sított kiválóságuknak, mint az egyéb téren elért eredményeiknek. Sőt vitába szállnak az FBl-jelentés következtetéseivel. De függetlenül a statisztikai adatoktól és azok értelmezésétől, a nyugatiak legutóbb figyelmeztetést kaptak arra, hogy mégiscsak előfordulnak erőszakcselekmények köreikben. H. Championt, Kalifornia állam pénzügyi igazgatóját, feleségét és kislányát, két volt börtönviselt -, aki, miután kirabolt egy bankot és meggyilkolt egy helyettes rendőrfőnököt, ismét szökésben volt —, elrabolta sacramentói házából és túszként magával hurcolta a nevadai határon keresztül. A két banditát egyébként később elfogták. De történtek más, hasonló esetek is. A Los Angeles-i érsekségen egy asszony meggyilkolt egy római katolikus papot. Egy iskolásfiút előzetes letartóztatásba helyeztek, mert állítólag meg akarta gyilkolni szüleit, hogy felvegye életbiztosítási díjukat. Egy motorkerékpáros klub tíz tagját azzal vádolják, hogy a határon túl, Mexikóban elraboltak és megöltek két fiatalt. Arizona az úgynevezett megrögzött individualisták menyországa lett, akik gépkocsijuk ütközőire ragasztott cédulákon hirdetik ellenséges érzelmüket a központi kormánnyal, a szakszervezetekkel és az ENSZ-szel szemben, ök nyújtották azt a fajta hátteret, ahonnan Barry Goldwater, a Johnsonnal szemben alulmaradt elnökjelölt kiemelkedhetett. Az utóbbi években Kalifornia és a nyugat többi része termékeny táptalajjá vált olyan csoportok, mint a „Minuteman" számára, amely katonai hadműveletekre és szabotázs cselekményekre akarja felkészíteni tagjait arra a napra, amikor „a kommunisták megpróbálják átvenni a hatalmat az Egyesült Államokban“. S mindezekre a cselekményekre a hivatalos amerikai propaganda szócsöve# a Times, így válaszol: „A vadnyugat még nem szelídült meg." A „békehúrok“ hamisan pengnek A Szovjetunió és a többi szocialista ország kormányai már több ízben hangsúlyozták, hogy népeinket az igazság szeretete, az együttérzés, a világot fenyegető veszély elhárításának szilárd akarata vezérli abban, hogy segítse a vietnami népet. A szabadságharcát vívó vietnami nép nincs magára hagyatva a szocialista népek nagy családjában, amely minden tőlünk telhetőt megkap az idegen betolakodók elleni küzdelmében. Az őszinte együttérzésnek és segíteniakarásnak példája az a közeljövőben Hanoiba látogató magasszintű szovjet küldöttség útja is, amelynek tárgyalásai a VDK vezetőivel bizonyára még szorosabbra fűzik a két ország barátságát. Ezzel szemben az amerikai kormány páratlan jellegű diplomáciai tevékenységet hajtott végre, persze merőben ellentétes céllal, azzal, hogy alibit keressen a háború kiterjesztéséhez. Ezt megelőzően azonban Johnson elnök december elejei beszédében az amerikai tárgyalási kezdeményezésének meghiúsulásának esetére „újabb súlyos lépéseket“ helyezett kilátásba.
