Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-29 / 4. szám
MiG A SZOCIALISTA ORSZÁGOK kormányai változatlanul a vitás nemzetközi kérdések békés úton történő rendezésére és gazdaság-politikai kapcsolataik szorosabbra fűzésére törekednek, az atlanti tábor vezető országaiban szinte politikai zavar uralkodik. Az előbbire főleg a Moszkvában lezajlott szovjet—japán tárgyalások eredményeit, az NDK kormányának az európai biztonság megszilárdítására tett legújabb javaslatait, továbbá a legmagasabb szinten lezajlott párt- és államközi megbeszéléseket hozhatjuk fel bizonyítékul, mig az utőbbíre a Ben Barka-ügy miatt kiéleződött marokkói—francia viszony, az olasz kormányválság, a Közös Piacban kirobbant újabb viszály és nem utolsó sorban a vietnami háború miatt Washingtont ért súlyos bírálatok vezetik be a szinte végeláthatatlan sorrendet. Javulnak a szovjet—japán kapcsolatok Az év elején oly nagy aktivitással Indult és igen szép eredményeket felmutatott szovjet diplomáciai tevékenység Siina japán külügyminiszter közelmúltban lezajlott moszkvai látogatásával folytatódott. E távol-keleti nagyhatalom magasrangú képviselőjének egyhetes szovjetuniőbeli tartózkodása több szempontból is világpolitikai eseménynek számított: közismert, hogy Johnson „békegalambjai", Humphrey alelnök és Harriman utazó nagykövet a hónap elején szinte egymásnak adták a kilincset Tokióban, hogy rávegyék a japán kormányt Washington délkeletázsiai háborús tevékenységének feltétlen támogatására. Az erkölcsi támogatás beígérésén kívül azonban semmi többet nem kaptak az amerikai politikusok. Egy másik fontos tény pedig az, hogy főleg a vezető amerikai sajtó Siina moszkvai útja előtt feltűnő módon szellőztette a Szovjetunió és Japán közt fennálló gazdaságpolitikai és ideológiai különbséget, jóllehet éppen a Moszkva—Tokió közt egyre barátságosabb viszony kialakulásának megakadályozására törekedett. Az a tény, hogy a japán külügyminiszter több hivatalos megbeszélést folytatott a Szovjetunió vezetőivel, s különösen Gromiko külügyminiszterrel, igazolja a két fél őszinte tárgyaló- és megegyezési készségét. Ezt igazolja az a két fontos egyezmény Is, amelyet a tárgyalások befejezése után írtak alá. A két ország közti külkereskedelmi szerződés az 1966—70- es évekre nem kevesebb mint két és negyed milliárd dollár összegű forgalmat irányoz elő. Ezenkívül aláírták a Moszkva—Tokió közt létesítendő közvetlen légijáratról szóló egyezményt is. A tárgyalások után kiadott közös közlemény mottójául pedig körülbelül ezt írhatnánk: teljesen reális lehetőségek vannak a szovjet—japán kapcsolatok kiszélesítésére, amelyek az utóbbi években határozottan pozitív irányban fejlődnek. Struccpolitika és építő kezdeményezés A NATO-tagság leple alatt meghúzódó és fel-fellángoló bonni atomtervek egyelőre sovány kilátással kecsegtetnek a Rajna-parti politikusok számára, s igen kellemetlen diplomáciai pofonok érik a bonni politikusokat más oldalról is. Elsősorban a Lübke államfő fasiszta tevékenységének bizonyítására felhozott terhelő okmányok jelentenek legújabban kellemetlen perceket az Erhard-kormánynak. S mint már annyiszor a múltban, Bonnban megint fenyegetéssel és provokációval válaszoltak a számukra kényes eseményekre. A Bundestag (nyugatnémet parlament) egyes bizottságai — jogellenes módon — Nyugat-Berlinben üléseztek. Az ülések színhelyének megválasztása és az elhangzott beszédek tartalma azt bizonyítja, hogy a bonni politika mindeddig nem jutott túl a régi, irreális célokon. A Német Demokratikus Köztársaság merőben ellentétes, a mai helyzetből kiinduló, az európai és általában a nemzetközi enyhülést szolgáló újabb fontos kezdeményezéssel lépett a nyilvánosság elé: az európai biztonság szavatolásáról szóló három fontos javaslatot nyújtott át valamennyi európai állam kormányának. A javaslatok fő mondanivalóját a következőkben foglalhatjuk össze: a) Az európai enyhülés lépésről lépésre történő megteremtése csakis a fegyverkezés korlátozására vonatkozó megállapodás révén, különösen pedig az atomfegyverek gyártásának és alkalmazásának szigorú betiltásán alapszik. b) Elengedhetetlen a jelenlegi határok elismerése és sérthetetlenségének szigorú betartása. c) Szükséges az összes európai államok kapcsolatainak normalizálása, beleértve azt is, hogy az európai államok a két német állammal is normalizálják kapcsolataikat. Az NDK kormányának ez az új, konstruktív békejavaslata több mint példamutatás arra, hogy melyek a második világháború maradványai felszámolásának lehetőségei és szükséges tényezői. A Nyugat kényes dilemmái Mindegy hogy a sorrendet hogyan választjuk meg, a tények úgyis kialakítják az összefüggéseket. De talán kezdjük mégis Európánál. RÖMA — Az olasz kormány látszólag egy kevésbé jelentős ügy, az állami óvodák körül támadt parlamenti vita következtében bukott meg. Az igazi ok azonban ennél jóval több: A Moro-kormány bukását elsősorban a tömegek szemében egyre népszerűtlenebb kül- és gazdaságpolitikájának vonalvezetése okozta. A Fanfani-ü.gyről már olvasóink is hallottak, amelynek lényege abban áll, hogy az ENSZ közgyűlésének elnöki tisztségét betöltött olasz külügyminiszter közvetíteni próbált a vietnami válságban, s ezért a jobboldal részéről súlyos vádak érték. Fanfani nem habozott és lemondott. Innen kezdődött a kormánv bukása. Moro ismételt kijelölése a kormány összeállítására azt bizonyítja, hogy az olasz jobb és közép-baloldal számára egyelőre nincs megfelelőbb személy, jóllehet egyszer már alaposan zátonyra futott politikai hajója. A több mint nyolc millió tagot számláló Olasz Kommunista Párt most folyó tanácskozása világosan megmutatja a helyes utat, amely a baloldali tömegek egységes fellépésében és a szociális reformok fokozatos beveze-A BEN BARKA-ügy hullámai komoly bonyodalmakhoz vezettek, különös tekintettel arra, hogy a francia politikai élet magasrangú képviselői is „érdekeltek" benne. A képen felső sorban jobbról a második Paul Jacquer tábornok, a francia titkosszolgálat megbuktatott főnöke és lent szintén jobbi ról a második, Ben Barka bátyja és mellette Ufkir marokkói belügyminiszter látható. (Foto: CTK.) tésében látja Olaszország jövőjének biztos zálogát. PÁRIZS — Ben Barka marokkói ellenzéki politikusnak, a havannai trikontinentális csúcsértekezlet előkészítése egyik vezető egyéniségének titokzatos meggyilkolása francia földön komoly nemzetközi bonyodalommá fejlődött. Az eddigi fejlemények és legmegbízhatóbb vizsgálatok arra vallanak, hogy a kiváló békeharcost és szabadságszerető politikust legádázabb politikai ellensége, maga Ufkir marokkói belügyminiszter személyesen ölte meg országa és a francia titkosrendőrség szoros közreműködésével. A Ben Barka-ügy következtében Franciaország és Marokkó közt felfüggesztették a diplomáciai kapcsolatot, és Ufkir ellen Párizsban nemzetközi elfogató parancsot adtak ki. Vajon a gyilkosság kiderítésére tett erélyes francia lépések mögött többek között nem kell-e választ keresni arra a feltételezett gyanúra, hogy az ügyből a CIA (amerikai titkosszolgálat) is kivette a maga részét? NEW YORK — A vietnami probléma békés rendezésének szükségessége ENSZ körökben is napirendre került. U Thant főtitkár egyik legutóbbi beszédében Vietnammal kapcsolatban tett kijelentéseit egyáltalán nem tekinthetjük hízelgő megnyilatkozásnak Washington címére. A főtitkár beszédében a sorok között értésre adta, hogy a jelenlegi saigoni kormányt nem tekinti a dél-vietnami lakosságot valóban képviselő kormánynak. Másszóval: míg az USA kitart a jelenlegi dél-vietnami kormány mellett, addig minden „békeoffenzívája" homokra épül. A Johnson-kormány ezzel szemben újabb 13 milliárd dollárt irányzott eiő a vietnami háború folytatására, amelynek beszüntetésére és a világbékét veszélyeztető voltára naponta a földkerekség száz és százezrei hívják fel a figyelmet. Vajon ezek a jogos békekövetelések mikor találnak meghallgatásra a Fehér Ház és a Pentagon titkos termeiben? j(tg) A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSÉT és a hitlerizmus Összeomlását követő hónapokban több olyan esemény történt, ami fordulatot jelentett az emberiség történetében, vagy legalábbis új elemeket vitt a történelembe. Az új elemek között talán egyike a legfontosabbaknak, hogy a győztes hatalmak nem csupán elveket állítottak fel a háborús bűnösség meghatározására, hanem nyomban hozzáfogtak az elvek alkalmazásához is. Fél évvel a német kapituláció után megkezdődött a hitlerista főkolomposok pere Nürnbergben — a „mozgalom városában", ahogy a hitlerista „mitológiában“ ezt a bajor várost elnevezték. A választás egyébként nem azért fesett Nürnbergre, mert a háborús bűnösök perében a hitlerista mitológiával is le akartak számolni, bár talán ez a szempont is szerephez jutott a per helyének megválasztásában. Az ok egyszerűbb: Nürnbergben találtak a per lefolyására és a vádlottak elhelyezésére leginkább megfelelő és nagyjában épségben maradt épületet. Meg aztán az amerikaiak ragaszkodtak is ahhoz, hogy a pert az általuk megszállt területen rendezzék meg. Ez a megfontolás abból az általános amerikai koncepcióból következett, amely már ezekben a hónapokban is egyre erőteljesebben kezdett kibontakozni, az Egyesült Államok hatalmi befolyásának minél szélesebb területen szerezzenek érvényt. falhoz Állítani... A háborús bűnösség kérdésének tisztázásáról a szövetséges hatalmak vezetői már Jaltában sokat vitatkoztak. Volt olyan nézet is, hogy a legegyszerűbb lenne a hitlerista vezetőket — akiket egytől egyig súlyos felelősség terhel, nem csupán hódító hadivállalkozások elindításában, hanem az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekben, a békés emberek millióinak kegyetlen lemészárlásában — személyazonosságuk megállapítása után falhoz kell állítani. Ez a kérdés katonai megoldását jelentette volna, mintegy a háború utolsó aktusaként. Végül azonban győzött az az álláspont — s ezt képviselte a Szovjetunió is —, hogy szabályos bírósági eljárást alkalmazzanak a háborús bűnösök megállapítására, s tárják a világ elé a hitlerizmus kriminális jellegét. A bíróság emellett annak a megállapítására szorítkozott, hogy perrendszerűen kiderítse a náci vezetők részvételét a bűncselekmények kidolgozásában és elkövetésében. A majdnem egy évig tartó per alkalmat adott olyan alapos lélektani vizsgálatokra is, amelyek fényt derítettek a példátlan méretű bűnhalmaz elkövetőinek jellemére, lelki eltorzulásaira, s ezzel öszszefüggésben a hitlerizmus gyűlöletfilozófiájának tömeghatására is. Ez a háborút követő fölvilágosító munkához értékes adatokkal járulhatott volna hozzá —, ha ezt a felvilágosító munkát tényleg elvégezték volna, elsősorban ott, ahol erre leginkább szükség volt, Nyugat-Németországban. Nem állíthatjuk, hogy e téren semmi sem történt az elmúlt húsz év alatt, lentkezési formája a militarizmusnak. A kettőt elválasztani egymástól végzetes tévedés lenne. Nos, a nürnbergi per huszadik évfordulóját nyugatnémet körökben éppen erre akarják felhasználni. Itt nem csupán néhány publicista és történetíró vállalkozásáról van szó, hanem, hogy a hitlerizmus felett kimondott történelmi ítélet revízióját elősegítse. A hivatalos nyugatnémet politika fővonaláról van szó, amely végső soron a német egység jelszavával űzött propagandától kezdve egészen a különböző európai integráde az igazság az, hogy sokkal több történt — és egyre inkább történik — a nürnbergi per „áldozatainak“ rehabilitálására, s az egész hitlerista bűnkomplexum elhomályosítására. Valóságos kampány folyik e cél érdekében, s ebben nem csupán jobboldali elemek vesznek részt, hanem ismert liberális publicisták és lapjaik is. A nürnbergi per huszadik évfordulója alkalmából legalább egy tucat jelentős nyugatnémet újság és folyóirat eleveníti fel a per emlékét. A nürnbergi perrel ma foglalkozó nyugat-németországi írások tendenciájára érdemes felfigyelni. Be akarják bizonyítani a közvéleménynek: a nácizmus és a militarizmus nem feltétlenül és nem minden esetben azonos fogalmak. Taylor tábornok, a nürnbergi per amerikai ügyésze már annak idején felismerte ezt a problémát és figyelmeztetett arra, hogy „a német militarizmus, ha újra színrelép, nem teszi feltétlenül a nácizmus égisze alatt“. Hogy ebben a megállapításban mennyi volt az aggodalom, s mennyi egy olyan programnak első jelentkezése, amelyet később oly következetesen igyekezett megvalósítani az Egyesült Államok kormánya, ebben az összefüggésben nem is lényeges. Mindenesetre a háború utáni helyzet egyik fontos mozzanatára irányította a figyelmet: a tényleges veszélyt az európai béke szempontjából a német militarizmus színrelépése jelenti, függetlenül attól, hogy ez milyen formában történik. CSAK AZ EGYIK FORMA Alapvető történelmi igazság; a nácizmus minden vadságával és embertelenségével együtt, csupán egyik jeciós tervekig, a militarizmus feltámasztására irányul. Lényeges része ennek az irányzatnak az a szenvedélyes kísérlet, hogy a militarizmust mentesítsék a nácizmussal való összefonódottság ódiuma alól. A kísérlet két ponton igyekszik áttörni a történelmi ítélet betonfalát: 1. a nürnbergi per revíziójával, 2. a háborús bűnösség kérdésének új értelmezésével. A háborús bűnösök nürnbergi perének évfordulójáról szóló cikkekből világosan kitűnik ez a kettős törekvés. A különböző megemlékezések majdnem kivétel nélkül ezen a két ponton találkoznak. A nürnbergi per átértékelésére tett publicisztikai kísérletek logikusan beleilleszkednek abba az általános átértékelési procedúrába, ami Nyugat-Németországban széles területen folyik, s azzal a nyilvánvaló tendenciával, hogy az úgynevezett hagyományos német katonai szellemet, s annak legmarkánsabb képviselőit tisztára mossák. Bizonyára nem véletlen, hogy több nyugatnémet publicista jut arra a következtetésre: a nürnbergi perben elítélt prominens náci vezetők felelősségre vonása még elfogadható, és minden bizonnyal szükségszerű következménye a nácizmus kegyetlenkedéseinek. Egy liberális lap, a Welt cikkírójának állítása szerint a nürnbergi nemzetközi bíróság végzetes tévedést követett el azzal, hogy összekeverte a tábornokok felelősségét a náci főbűnösök felelősségével. Világos, hogy itt annak a széles alapon megindított kampánynak egyik részletéről van szó, amelynek az a célja, hogy elindítsa a nürnbergi ítélet revízióját. Egy másik liberális nyugatnémet lap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung, a német nagytőke szócsöve, nemrégiben arról írt vezércikket, hogy a nyugatnémet külpolitikának még a nyugati országokban is bizonyos ellenállást kell legyőznie, mert még mindig hatnak azok az előítéletek, amelyek a hitlerizmus idején vertek gyökeret az emberek tudatában. A lap szerint a jelenlegi nyugatnémet külpolitikát „súlyosan megterhelik azok a legendák, amelyek a német múltból táplálkoznak, de nem állják meg az objektív történelem ítéletét.“ Ezekből a legendákból és a hozzájuk tapadó előítéletekből áll össze a „német veszély komplexuma, végre is, itt az ideje, hogy felszámolják“. „Mi, akik itt élünk Nyugat-Németországban — írja a Franfurter Allgemeine Zeitung publicistája —, nehezen tudjuk elviselni, hogy a külföld képtelen megérteni: nálunk nyoma sincs annak az agresszív, militarista, revansra vágyó, expanzív szellemnek —, amivel annyit vádolnak bennünket.“ Azt ugyan elismeri a szerző, hogy „nagynehezen“ feli lehet fedezni a nyugatnémet közéletben is kínos jelenségeket, de ezek részben perifériális jelentőségűek, részben pedig ilyesmit minden „szabad“ demokratikus állam megengedhet magának.“ Nagyvonalú álláspont, hasonlóan nagyvonalúak voltak a weimari köztársaság polgári körei a hitlerista „Randerscheinungokkal“ szemben, egészen odáig, míg e perifériális jelenségekből nem lett hivatalos államfilozófia és államvezetési módszer. A PER BIZONYÍTÓ EREJE A nürnbergi pernek éppen az volt az egyik feladata, hogy tisztázza ezeket a folyamatokat és összefüggéseket. Cáfolhatatlan módszerekkel bizonyította be, hogy Hitler „totális háborúja“ összes agyafúrt gaztetteivel együtt nem pusztán egy démoni alak műve volt, — mint ahogy a Nyugaton mostanában megjelenő könyvek többsége akarná és annak idején maguk a háborús bűnösök is szerették volna elhitetni a világgal. A nürnbergi per ebből a szempontból nagy szolgálatokat tett az emberiségnek. A másik nagy jelentősége, hogy konkrét formában vetette fel a háborús bűnösség kérdését, s ítéletet mondott a háborús bűnösök felett, mégpedig olyan egyetemes érvényű elvek alapján, amelyeket a világ népei egyaránt magukévá tesznek, s amelyek belekerültek az ENSZ alapokmányába is. A hűség ezekhez az elvekhez nem csupán a kegyelet örök kifejezése a háborúban elpusztult milliók emléke iránt, hanem a béke biztosításának is egyik fontos tényezője. P. F. 0 India és Pakisztán közt javul a viszony. A héten az indiai és pakisztáni csapatok megkezdték visszavonulásukat a tűzszüneti vonaltól. Á taskenti egyezmény értelmében a csapatokat február 25-ig vonják viszsza az ellenségeskedések megkezdése előtt elfoglalt vonalra. 0 Kidolgozzák a szovjet kolhozok új alapszabályzatát. A bizottság elnökévé Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB első titkárát nevezték ki. 0 Megindult a választási kampány Ausztriában. Az osztrák kormánypártok programjának ismertetése után megkezdődött a választási kampány. Az Osztrák Néppárt és a Szocialista Párt vezetői propaganda körutat tesznek az országban, hogy minél több választót nyerjenek meg. 0 London új terve a rhodesiai kérdés rendezésére. Wilson angol miniszterelnök az alsóházban kijelentette, hogy Smith törvényellenes rendszerével nem tárgyalhatnak Rhodesia jövőjéről. Wilson szerint Smith kormányának megdöntése után egy ideiglenes kormány jutna hatalomra, amelyet az angol kormányzó nevezne ki, • Megtalálták az „elveszett“ amerikai atombombákat. A spanyol földöni lezuhant B 12-típusú amerikai bombázó repülőgép két atombombáját hosszas keresés után Almeria partja közelében a tenger mélyén mintegy 300—400 méteres mélységben találták meg. • Genfben megnyílt a 18-hatalmI leszerelési bizottság ülése. Carapkirt szovjet küldött megérkezése után annak a reményének adott kifejezést, hogy a jelenlegi tárgyalások eredményesek lesznek s főleg a nukleáris fegyverek további elterjedésének meggátlásával és az európai-afrikai atommentes övezetek létrehozásával kapcsolatos megegyezés szükségességét hangsúlyozta. 0 Brezsnyev és Koszigin elvtársak az EAK-ba látogatnak. L. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára és A. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke tavasszal tíz napra az Egyesült Arab Köztársasánba látogat. 0 Csehszlovák—Kubai megbeszélések Havannában. A csehszlovák kormányküldöttség dr. Alois Neumari igazságügyminiszter vezetésével megbeszéléseket folytatott a kubai kormány, elsősorban az igazságügy minisztérium képviselőivel. 0 A Szovjetunió űrkutatási világértekezletet javasol. A világűr békés kihasználásával foglalkozó ENSZ-bizottság munkacsoportjának üléséri New Yorkban a Szovjetunió küldöttsége javaslatot terjesztett elő, hogy 1967-ben rendezzenek nemzetközi értekezletet a világűr-kutatás feladatairól. SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1966. január 29.
