Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-22 / 3. szám

Szülök és a félévi bizonyítvány Á legtöbb családban szülő és gye­tek egyaránt izgalommal várja a fél­évi bizonyítványt. Igaz persze, hogy annak a szülőnek, aki gyermek? tanul­mányait figyelemmel kísérte, a bizo­nyítvány már nem okozhat különö­sebb meglepetést; de mégis jól van ez így. Legyen a bizonyítvány-kiosz­tás napján a gyerek központi szemé­lye a családnak. Most amikor gyermekeink hazahoz­zák a bizonyítványt, jusson eszünkbe, hogy ez az értesítő egyúttal a szülő bizonyítványa is. Milyen jólesik, ha büs..,cék lehetünk gyerekünkre, de ugye fáj, ha éppen a miénk kullog hátul a gyengébb tanulók között. Az utóbbi esetben a szülők meg is bün­tetik a gyereket, vagy éppen a tanítót vádolják, de nem is gondolnak a ma­guk mulasztásaira. Eljárnak-e ezek a szülők a szülői értekezletekre? Be­szélnek-e gyermekükről a tanítóval? Ellenőrzik-e gyermekük munkáját? Mert a tanulás a gyermek részére bizony komoly munkát jelent, s ezt a szülőknek tudatosítaniuk kell, éppen úgy, mint a gyereknek. Magyarázza meg a szülő gyermekének, mi mindent tett társadalmunk azért, hogy ő ta­nulhasson és mire viheti a tanulással. Legyenek a mi gyermekeink különbek mint mi voltunk, hiszen különb lehe­tőségeket is biztosítunk számukra; törjenek magasabb célok felé e lehe­tőségek kihasználásával. Tanuljuk meg tárgyilagossággal fo­gadni a gyerek bizonyítványát. Érté­keljük azt úgy, mint a munkaered­mény megbízható értékjelzőjét, amely rámutat arra is, hol kell javulnia a gyerek munkájának. Vannak szülők, akik a rossz eredmény láttán felhá­borodnak. Elmarad pl. a megígért korcsolya s helyette esetleg előkerül a nadrágszíj. Vannak aztán, akik a tanítót vádolják — a leggyakrabban igazságtalanul. Mert hol van az a pe­dagógus, aki így akarna bosszút állni a gyereken. Akadnak persze olyan szülők is, akik nem is tartják fontos­nak a bizonyítványt és azt tartják szem előtt, hogy majd az életben leleményességével érvényesüljön cse­metéjük. A másik véglet pedig, ami­kor szinte kétségbe esik a szülő, hogy a gyerek jelesei közé néhány kettes is befurakodott. Természetesen egyik álláspont sem helyes. Ha a szülő nem adott lehetőséget gyermekének, hogy munkáját kifogás­talanul végezze el, ha nem segített neki átjutni a nehézségeken, nem pó­tolhatja most mulasztását szigorú büntetéssel, mert azzal nem nagyon kedvelteti meg gyermekével a tanu­lást. De nem mentesül kötelessége elmulasztása alól sem, közönyösségét vagy lustaságát nem háríthatja el az­zal, hogy a tanítót igazságtalansággal vagy részrehajlással vádolja. Félre­értés, tévedés természetesen előfor­dulhat, ezt szóvá is keli tenni nyíltan és őszintén. Sohase felejtsék el a szü­lők, hogy a tanítónak is nagy öröme telik diákjai jő eredményeiben. Nagyon primitíven gondolkozik az a szülő is, aki lebecsüli a bizonyít­vány jelentőségét. Társadalmunknak az a célja, hogy a kiválóak előbbre jussanak és minden téren a legjobbak vezessenek, s pedagógusaink is arra törekednek, hogy a rájuk bízott ifjú­ságot a lehetőség szerint legjobb tudással vértezzék fel. Eltúloznunk azonban mégsem sza­bad a bizonyítvány jelentőségét. Elé­gedjünk meg akkor is, ha tudjuk, hogy a gyerek becsületes munkájával tisztességes eredményt ért el. A leg­nehezebb, de nagyon fontos követel­mény, hogy tisztában legyünk a gye­rek szellemi képességeivel. A gyen­gébb tanulónak a hármas osztályzat elérése is sok fáradságot okozhat, ta­lán többet, mint a jobbnak a kettes megszerzése. Ne legyünk elfogultak, de még rosszabb, ha nemtörődömség lenne úrrá rajtunk. A bizonyítványban ne csak az érdemjegyeket lássuk, ha­nem a munkát is, ami megelőzte. Csak annyit követeljünk gyermekünk­től, amennyire életkoránál, adottsá­gainál és körülményeinél fogva képes. A túlzott követelmények is elkeserít­hetik, ha azok meghaladják az erejét. De éppen olyan helytelen beletörődni abba, hogy a gyerek rossz és javítha­tatlan. A félévi bizonyítvány külön jelentősége, hogy a tanuló még javíthat, hiszen előtte áll még egy félév. Előlegezzünk neki több bizalmat, ezzel is segítünk rajta, hogy megvál­tozzon, esetleg újra kezdjen hozzá az illető anyaghoz. Amikor gyermekeink átadják a bi­zonyítványt, tágranyílt szemmel vár­ják, mit mondunk. Dicsérjük meg őket a jő jegyekért, szorgalmukért és törekvésükért. Ezután mondjuk el, min lehetne még javítani. Térjünk rá aztán a rosszabbakra, beszéljünk a hanyagságról, a lustaságról, de vi­gyázzunk szavainkra, mert a gyerek kigúnyolása, megszégyenítése káros és romboló hatású is lehet. A szidáson keresztül is érezze a gyerek szerete­­tünket, s így próbáljuk felébreszteni benne a tanulás örömét. Hiszen az év végéig még hosszú az idő. Fogjon össze szülő és pedagógus, tegyenek meg mindent a gyerek érdekében, hogy a második félévben jobban vé­gezze munkáját és évvégén boldogabb érzéssel hozza haza jobb bizonyítvá­nyát. Nem könnyű feladatok ezek. De az egész családi élet maga kemény küzdelem a jövőért, a felnevelendő gyerek sorsáért. Ezért pedig meg kell hoznunk minden áldozatot! Erdélyi Elemér, Bély OZIGORO TEKINTETŐ, katonás & magatartású tanító ül a kated­rán. Elökotorássza kék tollát, beír va­lamit az osztálykönyvbe. Az osztály­ban néma csend, csak az óra tiktakja hallható. Bár az se szólna, mert csak fokozza a gyerekek izgalmát. Halálos feszültség a levegőben, A néma csen­det most a tanító zavarja notesze la­pozgatásával. Belenéz, sötét szeme jár fel, le, egy névnél mintha megálla­podna, de úgy látszik valami más öt­lött az eszébe, fordít egyet, elfintorítja az arcát. - Megálljunk csak - mondja mély hangon, — majd elfelejtettem a névsorolvasást. Visszalapoz és kezdi: Bállá Péter, Balisits Kázmér, Csirik Edit... - A felszólítottak kipattannak a pádból és „jelen" -t kiáltanak. A ta­nító folytatja: Kincses Tibor, Maiina János, Szúnyogh Jolán ... Szúnyogh Jolán — kiáltja mérgesen, mert nem hallotta a „jelen“-t. A szökehajú kis­lány már áll, de valahogy nem tud azonnal jelentkezni, csak reszkető hangon dadogja je ... je ... je .. e... A türelmét vesztő tanító rárivall: Nem tudsz beszélni, te barom, minek vagy akkor a világon? A megrémült kislányból feltör a sí­rás, valamit mondana, de hangjában csak kétségbeesés remeg. Mit bőgsz, vakkant rá a tanító, mars ki az osz­tályból! A kislány most már sírását visszafojtva tántorog ki az ajtón. Hirtelen Péter ugrik fel fürgén. Tanító bácsi kérem, Szúnyogh Jolán nem tud rendesen beszélni, az anyu­kája azt mondta, hogy Joli kicsi korá­ban leesett az asztalról és azóta na­gyon gagyog. Dadog, súgta a szom­szédja, dadog, javított Péter. — Akkor hamarabb is szólhattál volna - böki felé a tanító. — Már a múlt órán is mondtam — feleli a gyerek. Ballagás“ jeligére a fenti három ruhamodellt ajánljuk, -figyelembe véve a beküldött rózsaszínű anyagmintát. Különben a szép színárnyalat kiválasztásához gratulálunk. A három modell tervezése kapcsán tekintetbe vettük a lá­nyok életkorának megfelelő típusokat. . 1. A formált vállrész hozzá van dolgozva a négy részből szabott, és lefelé enyhén bővülő alsórészhez. A lapos bubigallért fehér paszpolozas szegélyezi, a gallért összefogó divatékszer vagy művirág a kislányos ruha egyetlen díszítése. Ezt a modellt fejletlenebb típusú alakra ajánl­^ 2 Egybeszabott ruha, elöl levarrt behajtásokkal és saját anyagából készült övvel. A gallér és a kézelők fehér selyemből hímzett rózsaszínű vagy világoskék pettyekkel készülnek. .... , 3. Princessz-szabású ruha gallér nélkül, plisszírozott fehér betettel, amely fönt rollírozott szalaggal záródik. Peda­gógusok — Mindjárt megmondom, de előbb vegyétek tudomásul, hogy ha valaki szólni akar, akkor először jelentkez­zék! A bemutatkozás pedig azt jelenti, hogy megmondjátok, mi a nevetek — magyarázza szelíd határozottsággal a tanítónő. És el is kezdődött padok sze­rint a bemutatkozás. Jolánka már elő­re remegett, hogy mondja meg majd a nevét. Mikor rá került a sor, szinte vérvörös volt az arca az izgalomtól. — Na kislányom, mi a neved - for­dult felé kedvesen a tanító néni.- Szú-Szú-Szú-nyogh Jo-Jolán.- Ne félj kislányom, beszélj csak nyugodtan, látom, meg vagy ijedve ... és meg is simogatja a gyerek szőke fejecskéjét.- Tanító néni - kiált közbe Péter - azért fél a Jolán, mert az eddigi tanító bácsink mindig összeszidta, ha nem tudta gyorsan megmondani a ne­vét. — Összeszidta? — tűnődött el a hallottakon a tanítónő. - Sokszor meg is verte! - kap a szón Péter. — Meg is verte?!...- No kicsikém, próbáld meg csak mégegyszer, de egész nyugodtan, las­san kiejteni azt, hogy Jolán! Joli meg­érezte a tanító néni jóindulatát, hogy segíteni szeretne neki, remegése el­múlt és bátran mondta: Jo-o-lán. Zökkent egyet ugyan, de egész jól si­került. — Látod, milyen jól mondtad, ne félj kicsikém, évvégére olyan simán, tisztán beszélsz majd, mint a többi kislány! A tanítónő az órák alatt tapintattal, szeretetteljes türelemmel foglalkozott a kislánnyal, aki az év végére már bátran, tisztán is beszélt. A többi gye­rekkel együtt örömmel jártak az új tanító nénihez az iskolába. VARGA JENŐ, Nagycétény Az őszülésről Az őszülés gyakran okoz gondot áí embereknek, különösen ha fiatalabb korban jelentkezik. Kétségtelen, hogy az erős ijedtség, a félelem, idegmeg­rázkódtatás, lelkiválság hatására a hajszálak hamarább elveszítik festék­anyagukat (pigmentjüket), de a ter­mészetvizsgáló megfigyelők azt állít­ják, hogy bár az őszülés folyamata ilyenkor meggyorsított körülmények között is fokozatosan zajlik le, a vál­tozás az élmény után csak bizonyos idő elteltével válik szembetűnővé. Mi is az öszülés? A hajszál színét ä benne lévő festékanyag (pigment) adja meg. Az őszülés azt jelenti, hogy a festékanyag a hajból eltávozik és a hajszál festékanyag nélkül úgyszólván üresen eredeti színét mutatja. Az őszülés mint fiziológiai jelenség rend­szerint a 35. életév után veszi kezde­tét és ebben a korban már nem rit­kaság a festékanyagát elveszített haj­szál, sőt hajzat. Rendszerint a halán­tékon kezdődik és a tarkón folytató­dik. Az őszülést erősen befolyásolják az eredeti hajszín, az életkörülmé­nyek, a táplálkozás és a külső izgal­mak, illetve hatások iránti érzékeny­ség. A kutatók megfigyelték, hogy sötét hajú egyének korábban és ki­fejezettebben őszülnek mint világo­sabb hajú emberek. Az őszülés azon­ban semmi körülmények közt sem jelenti az egyén időelőtti öregedését, csupán arról van szó, hogy a hajszál pigmentkötése megváltozott. Akadnak 6—10 éves gyermekek is, akiknél az őszülés élettanilag megkezdődött. Az ősz haj lehet veleszületett is. Ilyen esetekben a normális színű haj­szálak között fehér szálak csoportját találja a megfigyelő, sőt a kutatások ideiglenes megőszülésről Is beszélnek, amikor bizonyos gyógyszerek szedé­sével kapcsolatosan veszti el festék­anyagát a haj és őszül vagy világo­sabbá válik. Gyógyítható-e az őszülés? Sajnos, azt kell felelnünk, hogy nem. Még megelőzésének sincs egyelőre meg­bízható módszere. Egyelőre tehát a hajszín megváltoztatásának egyetlen módszere a hajfestés, amellyel feltét­lenül vigyázni kell, nemcsak azért, mert egyes festékanyagok kiszárítják és törékennyé teszik a hajszálakat, esetleg hajritkulást okoznak, hanem azért is, mert az érzékeny bőrön a festőanyagok bizonyos része idült gyulladást is előidézhetnek. Az őszülés olyan kérdés, mely csak kellő kulturáltsággal oldható meg. Nem szabad tűi nagy jelentőséget tulajdonítani neki és meg kell keres­nünk az őszülésben azt, ami érdekes és szép benne. A jó megválasztott női hajviselet, a fiatalos, egészséges arc­szín olyan harmóniát tud teremteni még a korán őszülőknél is, ami semmi körülmények között sem megy az egyén rovására. Viszont az öszülés okozta állandó idegesség — neurózis hátrányosan befolyásolja a szerveze­tet, annyira, hogy az ősz haj mellett fiatalosan mozgó és viselkedő embert valóban gátlásossá, öregebbé teheti. DR. BUGA LÁSZLÓ Mit főzzünk? + Vasárnap: Tyúkleves, sült tyúk pi­rított burgonyával, befőtt, csoko­ládétorta. + Hétfő: Gulyásleves, fánk barack­ízzel. + Kedd: Zöldségleves, rakott burgo­nya, alma (narancs). + Szerda: Sertéspörkölt nokkedlivel, gyümölcs. + Csütörtök: Marhahúsleves, főtt marhahús, parajfőzelék, gyümölcs. + Péntek: Lebbencsleves, füstölthús babfőzelékkel, alma.-4- Szombat: Csontleves, kirántott sertésborda burgonyával. ÁTLÓ-REJTVÉNY VÍZSZINTES: 1. Énekes madár, 2. Szid, 3. Európai főváros, 4. Cipőt javít, 5. Gyümölcs, 6. Kikötőváros Marokkó­ban. Ha helyesen írjátok be a vízszintes sorok megfejtését, akkor a vastag középső átlóban a „Bőrharisnya“ c. ifjúsági regény írójának a nevét kapjátok. Beküldendő az író neve. MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK Az 1966 évi 1. számunkban meg­­elent átlórejtvény helyes megfejtése: TÁTRA. Könyvjutalomban részesültek: Horváth Tibor, Zselíz és Karaffa Má­ria, Felsőlánc. _________ Az elbizakodott porszem Egy napon, amikor az aranyos nap elrejtőzött a felhők mögött, és a fel­hők, hogy terhükön könnyítsenek, facsarni kezdték ruhájukból a vizet, a porszem nagyon dühös lett. — Minek az eső, olyan hideg, s be­lőlem sár lesz. Ö milyen kellemes szárazon! — Én meg azt mondom — jegyezte meg a lekonyuló fűszál —, hogy az eső hasznosabb sok mindennél. — Az esőből semmi hasznunk sincs — vitatkozott a porszem. — Ha nem esne, én olyan nyugodtan élnék, hogy még a kisujjam sem görbülne meg. — No no — mondja a fűszál — vi­gyázz, hogy egyszer pórul ne járj! Másnap verőfényes napsugár mo­solygott a porszemre és a fűszálra. Melengette, simogatta őket a jótevő nap. Ügy megszáradt a tegnapi esőtől a porszem, hogy csillogott, mint a gyémánt. Büszke is volt erre, elter­peszkedett az űtszélen, ügy élvezte a kellemes meleget. Nem is nagyon törődött most a fűszállal. Bezzeg ha esik, úgy a tövéhez simul, hogy ne érje őt annyira a mosás. Estefelé, amikoé a madárfütty is elhalt már, a nap is elbújt a hegygerinc mögött, csupán vörös köpenyegét hagyta az ég kárpitján, mintha a rosszakon akarna bosszút állni, kirohant a fel­bőszült szél, s csak úgy rángatta az öles fákat. Mivel felhőket nem ker­getett maga előtt, hogy kedvére ki­tombolhassa magát, belemarkolt az út piszkába, megkavarta, felemelte, majd a földhöz csapta. Az elbizakodott por­szem bezzeg most meg volt ijedve szélvészapótól. Attól tartott, hogy őt is felkapja és magával ragadja. Egyre jobban a fűszálhoz bújt. De az nemet integetett, mintha azt mondaná, nem védelek, te elbizakodott, mert ha vizes lennél, akkor nem vinne el a felbő­szült szél. Tegnap pedig azt mondtad, sohase essen az eső, pedig én is abból élek és neked is jót tesz! Nem is ismert kegyelmet a szélvi­har, nagy dühében a fűszál tövéhez csapott, kiragadta onnan a porsze­met. Felemelte magasra és mint egy megvadult bika száguldott vele a tenger nagy pusztaságába. Útközben a porszem nem is találkozott fával, se hajlékkal, ahol kiszabadult volna a szél karmaiból. Még talán most is rohangálna vele a vad szél, ha közben az összegyűlt felhők nem kezdték volna fáradságukat kiizzadni és nem nedvesítették volna át a porszemet. Mert amikor az égboltot ellepték a szürke felhők, a szél visszahúzódott odújába és átengedte a teret a fel­hőknek. A vizes porszem pedig így nedvesen nehezebb lett és leeresz­kedett a földre. Hálás is volt azután az esőnek, mert megmentette az éle­tét, s nem veszett el valahol az űrben. Ezután már ő is mindig azt hajto­gatta, hogy a világon az eső a leg­hasznosabb. V. J,- Ülj le és ne feleseljI Ezután már csak a felelésre hívott gyerekek mondhattak valamit. De az is legtöbbször a bot suhogásával fejező­dött be. Mert Gáspár tanító úr nem sokáig bírta idegekkel...-O­Üj félévet kezdtek a tanulók, a téli szünidő élményeivel és egészséges ki­pirult arccal ültek feszült várakozás­ban.- Olyan kíváncsi vagyok az új ta­nító nénire! Ha olyan lesz mint a Gás­pár, akkor nem szívesen jövök az iskolába — mondja a sokat fecsegő Péter.- Én sem — válaszol egy másik gyerek. Kisvártatva jön is már a tanító néni. Az arcán barátságos mosoly, olyan harmincöt év körüli lehet. Végigtekint a buksi gyerekfejeken és csengő han­gon megszólal:- Én vagyok az új tanító néni, ezentúl én tanít lak benneteket. Bizo­nyára már sokat tudtok, de majd én még többre megtanítlak, elbeszélgetek veletek. Most pedig, mivel még nem ismerjük egymást, mindenki bemutat­kozik.- Mi az, hogy bemutatkozik? — ugrik fel Péter. Ki találja el?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom