Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-22 / 3. szám

A KUTATÓK SEGÍTIK A TERMELÉST Szarvasmarha-tenyésztésünk távlatai ■ Nemzetgazdaságunk távlati ter­­! vében a mezőgazdasági termelés l növelése egyike a legfontosabb • célkitűzéseknek. Ezzel párhuzamo- S san számolnunk kell szarvasmar­­! ha-állományunk szám szerinti nö­• velősével s a hasznosság javításá- 5 val. Tehát nem véletlen műve, hogy ■ a szarvasmarha-tenyésztés mind | nálunk, mind pedig a külföld mező­­£ gazdaságában is elsőrendű felada­■ tok közé tartozik. Termékei, a hús j és a tej, közélelmezési szempont­­! bői nélkülözhetetlenek. ■ Van azonban a szarvasmarha­■ tenyésztésnek további lényeges j jelentősége is. Mégpedig az, hogy i a tenyésztés színvonalától függ a ■ mezőgazdasági termelés üzemen | belüli gazdaságossága, mert köz­­! vétlenül vagy közvetetten befolyá­• solja a többi állat hasznosságát. ! Közvetlen hatása az állati eredetű ! fehérje (tej) nyújtása révén nyil­­£ vánul meg, mig közvetett módon ; a talaj táperejének visszapótlására ! értékes szervestrágyát s rajta ke- 5 resztül nélkülözhetetlen takar­­£ mányféléket termelhetünk. Figyelemre méltó tény például i az is, hogy mig a szarvasmarha ■ elsősorban terimés takarmányokat • értékesít, addig a sertés és a ba- i romfi elsősorban olyan eleséget ■ igényel, amely emberi táplálkozás­­j ra is alkalmas. Ilyenek a gabona­• félék, a burgonya stb. Nem vitás, hogy szarvasmarha­■ állományunk hasznosságával nem ! lehetünk elégedettek, hiszen a tej­­; termelés tekintetében az e téren ■ vezető Hollandiához és Dániához S viszonyítva még 50 százalékra sem £ merítjük ki a kínálkozó lehetősé­■ geket, s erősen lemaradunk a fej­■ lett mezőgazdasággal rendelkező ■ Anglia, NSZK, Ausztria, Svájc stb. • mögött. í Intézetünk éppen azt a célt tűz­­j te maga elé, hogy szarvasmarha­­j állományunk hasznosságának növe- 1 lése terén a Nyitrai Mezőgazdasági Í Főiskolával együttműködve tudo­­j mányos alapon megoldja e problé­• mát. Fontosnak tartjuk a tovább­­; tenyésztésre kijelölt állományok ■ szaporítását, az utódnevelés szak­■ szerűségét, a hízékonyság állandó­­j sítását és a termelés technológiá­­£ jának tökéletesítését. Ezeknek ; gyakorlati beütemezésén dolgo­• zunk mind a szarvasmarháknál, £ mind pedig a sertéseknél. A tej- 5 hasznosságot főleg a szlovák-tarka j és a pinzgaui marha-fajtáknál ne­­j mesítés útján szaporított egyedek­£ nél kísérjük figyelemmej. ■ ■ Mi okból keressük a tej­hasznosságot az ivadék szaporításában? ■ Á tudományos kutatások', valá­­£ mint a termelési gyakorlat szem­• pontjából a tejhasznosság növelé­­! sének mikéntjét két részre kell £ bontanunk, két olyan részre, ame­­£ lyek szorosan együvé tartoznak. Az intézkedések első részét a ; zootechnikai alapelvek alkotják, ■ vagyis a teljes értékű, szakszerű £ takarmányellátás, a körültekintő £ gondozás, istállózás, előkészítés a ■ megtermékenyítésre, az ellésre, a S következő laktációra, a fejésre, £ s nem utolsósorban igen fontos az ■ állatok rendszeres megfigyelése és ! a pontos nyilvántartás vezetése. £ Az intézkedés második része már • magasabb fokú zootechnikai tevé­­[ kenység. Ilyen például az állatok í alapos fölkészítése, a pároztatás 5 idejének pontos meghatározása, a ■ továbbtartásra szánt állatok kivá­■ lasztása stb. Minden egyes tenyésztőnek • ügyelnie kell arra, hogy milyenek ■ a tehenei, figyelemmel kell kísér­­£ nie a hasznosságot, s a befektetés ■ visszaszármaztatásának arányát. ! Erre vonatkozólag példaként hoz­­£ hatjuk fel a topoícianky-i, a mo­■ tesovcei, az újbarsi és más te­nyészállatnevelő gazdaságokat, £ amelyek az utódnevelés tekinte- J tében hosszúéves tapasztalattal | rendelkeznek, s teheneik tejhasz­­í nossága túlhaladja az évi 4500 | kg-ot. Ennek persze szöges ellen­■ tétjét tapasztalhatjuk egyes állami I gazdaságokban és szövetkezetek­­£ ben, amelyekben hasonló átlagos S eredménnyel aligha dicsekedhet­• nek, mert nem folytatnak céltuda­­£ tos tenyésztői munkát. Szem elől j tévesztik a lényeget, azt, hogy a i főhiba a tehenek alacsony hasz­­£ nosságában van. Jóllehet, hogy ■ ezek az állatok alkalmazkodnak a | mostoha körülményekhez, a szűkös £ takarmányellátáshoz, ellenállnak a betegségekkel szemben, nem igé­nyesek a gondozásra, sem pedig az istállózásra. Ilyen körülmények között is képesek erőnlétük meg­tartására. Ezek mellett szükséges lenne, hogy az állattartók első­sorban olyan állandósított öröklődő tulajdonsággal rendelkező anyag­ból válasszák ki az utódokat, ame­lyek majd a lehető legmagasabb eredményeket nyújtják. Ilyen csordának a kialakítása persze megköveteli a zootechnikai alapelvek szigorú betartását a te­nyésztés ismert elméleti és gya­korlati módszereinek elsajátítását, s valamelyik tudományos munka­hellyel történő együttműködés el­mélyítését. Ezen az úton alapot lehetne teremteni a céltudatos te­nyésztői munkához, illetve a ma­gasabb fokú zootechnikai tevé­kenység érvényesítéséhez. Hogyan tovább? Általában úgy van, hogy minden egyes probléma megoldásánál a leghatásosabb módszert keresik a kitűzött cél elérésére. Hasonlóan cselekszünk mi is. Megfelelő te­nyésztői, szaporítói módszereken dolgozunk, amelyek a nemesítés céljának legjobban megfelelnek és a lehető legnagyobb eredményt nyújtják a kerületi tenyészetekben. A tisztavérű szaporítás végett szo­rosan együttműködünk a moteSov­­cei, a kaplnei állami fajtanemesí­­tési intézetekkel és más hasonló munkahelyekkel. Például a Palári­­kovói Állami Gazdaság kérésére közreműködünk a náluk történő megfelelő állatállomány kialakítá­sában. A kerületi tenyészetekben a ne­mesítést vagy tiszta vérben vagy pedig keresztezéssel végezzük. A két módszer közti különbség nem szolgál két különböző célt. Inkább arra való, hogy elérjük a kitűzött feladatot, illetve arra szolgál mind­kettő, hogy mit is akarunk tulaj­donképpen elérni az állománynál, mit akarunk nemesíteni. (Tejhasz­nosságot, fejhetőséget, tenyész­­típust stb.) Ez attól válik függővé, hogy a csorda milyen állapotban van. Tény, hogy a jelenlegi helyzet­ben a kerületi tenyészetek állomá­nyának nemesítése során nagyon hosszadalmas lenne tisztavérű ál­lomány alkalmazása, de ha a ke­resztezéssel lényegesen meggyor­sítjuk a nemesítési folyamatot, azt is tudnunk kell, hogy ez bizonyos kockázattal jár. Előfordulhatna ugyanis, hogy a túlsúlyban idegen vérrel rendelkező utódok nem al­kalmazkodnának úgy adottságaink­hoz, mint a hazai tenyészanyag. Ez fontos tényező a sikeres tovább­nevelés szempontjából. Eddigi elméleti és gyakorlati ismereteink alapján intézetünkben kidolgoztuk a keresztezés kombi-" nációs módszerét s ezt alkalmaz­zuk a kerületi tenyészetekben. A módszer lényege abban rejlik, hogy a nemesítést tisztavérü egye­­dekkel végezzük, de figyelembe vesszük a genetikai tényezőket is tenyészetünkben. Afféle mellékes intézkedés ez arra, hogy kereszte­zett egyedeket alkalmazzunk, ame­lyek biztosítékai a tenyészetekben hiányzó jótulajdonságok rögzítésé­nek. Nem vitás, hogy ez a munka­folyamat alapos szakmai fölké­szültséget igényel! Eredményeink A föntebb említett munkahelyek közül legrégebben a motesovcei állami fajtanemesltőkkel dolgo­zunk. Az ottani tejhasznosság tük­rözi vissza leginkább azt a tevé­kenységet, amelyet a szarvasmar­ha, illetve a tehénállomány föl ja­vítása terén célul tűztünk ki. Az együttműködést 1960-ban kezdtük, amikor a tehenek átlagos tejelé­­kenysége a 300 napos laktáció alatt 3119 kg 3,95 zsírszázalékos tej volt. A tavalyi 300 napos lak­­tációs idő alatt eddig 4616 kg 4,03 zsírszázalékos tejet fejtek a mo­­teSovcei tehénállománytól. Ez fényes bizonyítéka annak, hogy lehetőség kínálkozik a tej­hasznosság növelésére. A főfeladat persze az állattartó gazdaságokra hárul, hogy megteremtsék a jó­fajta tehénállomány tenyésztésé­nek előfeltételeit. I. BELLÉR mérnök, a Nyitrai Állattenyésztési Kutatóintézet dolgozója T Az évforduló alkalmával ifféle zárszámadást készítettem saját tetteimről és tapasztalataimról. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a becsületet, a hitelt, a bizalmat köny­­nyen elveszti az ember, de nehezen szerzi vissza. Alig bízunk meg olyas­valakiben, aki egyszer eljátszotta ná­lunk hitelét, Erre vonatkozólag aka­rok néhány példát felhozni a minden­napi életből: Egy fiatalasszony nagykabátot akart varratni egy szabósági üzemben Nagy­­kaposon a karácsonyi ünnepekre. Az üzem vezetője azonban nyíltan be­vallotta, hogy nem vállalhatja a meg­bízatást az idő rövidségére való te­kintettel. Eljárása tehát becsületes, helyes volt. Egy másik szabósági üzem viszont nemcsak elvállalta a munkát, hanem meg is ígérte az asszonyká­nak, hogy kabátja karácsonyig elké-A becsületet tettekkel védelmezzük Kolon község két fájó pontja Összefogásban az erő Idő előtti tervteljesítés EleniirS *J*>1 ?ozók ZSEl IZÉN Duba Lajos, a zseíízi szövetkezet tagja valóban megérdemli, hogy né­hány szót szóljunk róla. A múlt évi eredmények értékelésekor 9,1 liter fejési átlagot mutatott ki, ami bi­zony nem megvetendő siker. Somkó János és Fuchó Lajos vi­szont a sertésgondozás terén értek el kimagasló eredményeket. Egy anyától 14 malacot választottak el és ahogyan a zootechnikus is megjegyezte, ez volt legnagyobb sikere a zselízi EFSZ nek. Rafael János, Zselíz nemsokára felhívja Ljubljanában a jégko­rongozás bajnokait, hogy kezdjék meg a küzdelmet a világbajnokságért, önnek is megadatott az alkalom, hogy szemtanúja lepyen a nagy küzdelemnek. A kiegészítő kölcsön lehetővé teszi, hogy televízió-készüléket vásároljon mielőtt még megszólal a sziréna. HASZNÁLJA KI AZ ALKALMAT — TEKINTSE MEG A NAGY SPORTESEMÉNYT! • A LUNETA (ára 3550.— korona), • a PALLAS (ára 3600.— korona), • és a MIMOSA (ára 4300.— korona). televízió-vevőkészülék biztosítja önnek az „előfizetést“ a ljubljanai világbajnokságra. A RÄDIÖ-TELEVlZIÖ szakosított üzleteiben kívánságára bemutatják önnek a fenti készülékeket. szül. November végén az asszony le­fizetett 500 korona előleget. Megígér­ték, hogy a próbák megtörténte után telefonon értesítik, mikor jöhet az áruért. Lezajlottak a próbák, de tele-­­fonértesítés nem érkezett. Erre de­­:ember 14-én személyesen elutazott Nagykaposra. A válasz: három napig szünetelt az áramszolgáltatás, a ka­bátvarráshoz tehát még hozzá sem fogtak, de azért idejében — úgymond — meglesz. De nem lett meg, sem akkor, sem később, sem december 24-re. Az eredmény? A szerencsétlen asszonyka nagykabát nélkül maradt a karácsonyi ünnepekre. Lehet ezek után bízni az üzem vezetőjében? Köztudomású, hogy Szirénfalván és környékén olyan magániparosok is léteznek, akik csak azért vállalnak munkát, hogy minél több előleget zsebelhessenek be. A munka elvégzé­sét azonban „bizonytalan“ időre tol­ják ki. Végül is a bíróságnak kellett közbelépnie, hogy visszafizessék a fel­vett előleget. Egy ruszki polgár ablakokat vásá­rolt és fuvart keresett, hogy Nagy­­kaposról hazaszálllttassa az árut. Egy nag.ykaposi talponállóban megismer­kedett egy „értelmiségi“ benyomását keltő emberrel, aki felajánlotta szol* gálatait. „Bennfentes“ a gépkocsifor* galmi vállalatnál és könnyűszerrel el­intézi az ügyet — állítgatta. Ruszki emberünk erre nem akart szűkkeblű-’ nek mutatkozni és néhány féldecit rendelt a „jó összeköttetésekkel ren­delkező“ vendégnek. Miután a jó tor­kú „értelmiségi“ lehajtotta a rövid­italt, vendéglátója elnézését kérte az­zal, hogy elmegy a tehergépkocsiért, várja meg tehát a falatozóban. Embe­rünk azonban hiába várta „jótevőjét“, eltűnt, mint a kámfor a bevedelt fél­decikkel együtt. Kétségtelen, hogy a ruszki ablakvásárló túlságosan hi­székeny volt egy vadidegen emberrel szemben. Egyúttal azonban megren­dült hite — ha nem is az emberekben — de legalább is azok „bizonyos“ rétegével szemben. Azért hoztam fel ezeket a példákat, hogy egyúttal megkérjem a vezető funkcionáriusokat a mezőgazdasági, ipari és nemzeti bizottsági részlege­ken eqyaránt: ne ígérgessenek senki­nek olyasvalamit, amiről eleve tudják, hogy nem teljesíthetik! Csakis őszin­tén, nyíltan lehet dolgozóink bizalmát megnyerni. Jakab Sándor, Szirénfalva 147. Kolonban újjáépítették a vendéglőt, de megfeledkeztek hulladéktároló lé­tesítéséről. A személyzet tehát kény­telen az udvaron lévő szemétdombot felhasználni, ami nem nevezhető ép­pen higiénikusnak. Ennél is nagyobb baj, hogy a vendéglő árnyékszékéből kivezető csatorna a szó szoros értel­mében az utcára torkollik. A járó­kelők orrát már 200 méternyi távol­ságban „napkeleti illatár" bűze fa­csarja. A helyi nemzeti bizottság szemmelláthatóan túlteszi magát ilyen „csekélységeken", mert eddig legalább is nem intézkedett megfelelő orvos­lásról. A Koloni Állami Gazdaság nemtörő­dömsége az oka a második számú fájó pontnak. Nem törődik az istálló- és mútrágya kellő gondozásával, mert ősz óta még mindig ott hever az út szé­lén a 90 mázsányi istállótrágya szét­szórva. Hasonló sorsra jutott az érté­kes műtrágya, amelyet gyéren meg­hintettek istállótrágyával, hogy ne látszon ki. Arra várnak talán, hogy a trágya minősége és használhatósága javul ilyen „szabadtéri“ kiteregetés­sel? B r a t h László, Kolon társaik segítéséhez. A műszaki ellen­őrző részleg emberei 1157 brigádórával neveztek be a vetélkedőbe, a gazdasági ' osztályról 32. az isko’aiigyiről 40 és a hajógyári szaktanintézet tanulói 330 órát dolgoztak le a közhasznú létesít­ményeken. De a többi dolgozó is ala­posan kivette részét a versemből: a 230-as munkarészig emberei heteken át végezték az asztalos- és kőműves­­munkálatokat, a 220-as részleg bádo­gosai pedig szakmunkájukkal tettek ki magukért. Az anyagszá'lítás és ki­rakás terén a 110-es, a 120-as és a 300-as részleg dolgozói szereztek el­évülhetetlen érdemeket lendületes munkateljesítményükkel. Hála ennek a mintaszerű, áldozat­kész összefogásnak a hajógyári árvíz­­károsultak már be is rendezkedtek új otthonukban, csuván a környék úthá­lózatának rendezése vár még elinté­zésre. amit ugyancsak brigádmunkával maholnap befejeznek. Mindennél éke­sebben a számok beszélnek: a hajó­gyár déré'? dolgozói két hónán alatt 397 ezer korona értékű munkát vé­geztek! SZÉNÁSSY JÁNOS, Komárom Komárom Singellő nevű városrészé­ben külön „favárost" építettek az ár­vízkárosult hajléktalanok számára. Ezekben találtak átmeneti otthonra azok, akiknek még nem épült fel ott­hona. Kilencven szovjet és csehszlovák „Kriván" típusú faház készült el, amelyek közül 40-et a hajógyár épített, sőt 10-et saját kezűleg, társadalmi munkával készítettek el a hajógyár dolgozói árvíz sújtotta munkatársaik számára. A gyár konstrukciós és pro­­jekciós részlegének dolgozói 679 órát áldoztak brigádmunkában a nemes cél­ra, a technológusok 217 és a karban­tartók 50 órával járultak hozzá szak-Bajban ismered meg barátodat táblák, helyükbe 50—60 hektáros földterületek léptek, amelyeken szó­hoz jutottak a korszerű mezőgazda­sági-gépek. Az állatállományt is ket­téosztották a TBC felszámolása érde­kében és mindinkább kirajzolódtak egy szebb jövő körvonalai. Mindennél ékesebben szólnak a tag­ság keresetéről szóló kimutatások. Amíg 1963-ban 15 és 16 ezer korona között ingadozott egy-egy tag átlag­­keresete teljes munkabírás esetén, addig 1964-ben már 22, sőt 23 ezer koronára rúgott ez az átlag. Nem lesz rosszabb az 1965-ös év eredménye sem. Mi sem természetesebb, hogy ilyen eredmények láttán azok is gondolko­dóba estek, akik elhagyták a rögöt és másutt kerestek boldogulást. Eze"k közül sokan már vissza-visszakacsin­­gatnak, sőt visszatértek eredeti fog­lalkozásukhoz. Az egyesült szövetke­zet ma már elég erős lábon áll ahhoz, hogy olyan keresetet biztosítson tag­jainak, amely megbecsülendő. Szabó Imre, Dunaszerdahely Amíg a dunaszerdahelyi szövetke­zet egymagában állta a sarat, nem dicsekedhetett eget verő sikerekkel. Amidőn azonban három kisebb szö­vetkezet összefogott és egyesülésre szánta el magát, terebélyesedésnek indult a szilárd, megbonthatatlan egy­ség. Az 1200 hektáron gazdálkodó EFSZ-ben eltűntek az 5—10 hektáros A Garamkálnai Talajjavító Vállalat e múlt év december 21-én teljesítette ^ egész évi tervfeladatait. Az elvégzett ^ talajjavítási munkálatok ellenértéke ^ jóval meghaladja a korábbi éveket. Annak ellenére, hogy az áradás és az j abból eredő gátszakadás következté- 2 ben a Komárom—Párkányi körzetben y négy hónapon keresztül szünetelt a j munka, sikeresen befejezték a beüte­mezett munkálatokat az árvízkárok felszámolásával kapcsolatban. Ugyan­csak örvendetes ütemben haladt a Perec patak szabályozása. Az elmúlt év végéig 17 kilométeres szakasszal birkóztak meg a vállalat derék dol­gozói, sőt közben hidakat és vízi­müveket Is építettek. Mindent egy­bevetve 40 kilométernvi folyót és pa­takot szabályoztak, hat védőgátat emeltek a Garam partján, 386 ezer köbméter víz tárolására alkalmas tá­rolót létesítettek, sőt részt vettek a kelet-szlovákiai vízrendezési munká­latokon is, ahol 1 millió 650 ezer ko­rona értékű öntözőberendezéssel Is elkészültek. Figyelemre méltó teljesítményt mu­tattak fel Kern^, Hajko és Koska munkabrigádjai, míg a szállítási rész­leg főleg a mentőszogálatokban szer­zett elévülhetetlen érdemeket az ár­vízveszély idején. Az említett vállalat határidő előtt kezdte meg a Duna-akcióba tartozó, igen veszélyes ipolyszakálasi részleg építését. Ezzel és több más teljesít­ményével egyetemben, 400 000 korona értékű, terven felüli hozzájárulással lendítette előre a mezőgazdaság ta­­lajjavitási feladatait. A vállalat vezetősége hozzáfogott az idei tervfeladatok szétírásához, sőt az első negyedévi tervek máris a megvalósítás szakába léptek. Január 3-töl kezdve „gőzerővel“ folynak a munkálatok. Minden valószínűség sze­rint jó eredménnyel zárul majd az első negyedév, ha nem lesz túlságo­san mostoha telünk. Az erőgépek gaz­daságosabb kihasználásával kilátás van egyúttal a tervfeladatok túlszár­nyalására. Demeter István, Garamkálna A s-<zUíh>a

Next

/
Oldalképek
Tartalom