Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-22 / 3. szám

A két különböző társadalmi beállítású és politikát követő világrend­­szer gyakorlati tevékenysége közti ellentét az elmúlt napok nemzetközi eseményeinek sodrában különösképpen megmutatkozott. A Hanoiban és Ulan-Bátorban kiadott szovjet—vietnami, illetve szovjet—mongol közös közlemény a kölcsönös politikai, gazdasági és tudományos kérdések megvitatása mellett lényegében minden fontosabb nemzetközi eseményt és problémát érint, s kezdeményezi a békés megoldás lehetőségét és szükségességét hangsúlyozza. Ezzel szemben az amerikai kormány továbbra is a vietnami kérdés önmaga által okozott szennyében vergődik, miközben a haladó világot egyre jobban aggasztja ez a felesleges vérontás, amelyben napról nap­ra amerikai és vietnami férfiak, asszonyok és gyermekek százai vesztik életüket. A francia köztársasági elnök bejelentett szovjetunióbeli és esetleges más szocialista országban teendő látogatásának visszhangja távolról sem szorítkozik csupán Nyugat-Európára, sőt annak egyetemes világ­­politikai jelentősége több szempontból is figyelemre méltó. Áz egyes szocialista államok 1965-ös évi tervteljesítése az előzetes megallapítááok .szerint sikeres volt és nemzet-, gazdaságunk is helyes irányba fejlődött A népek békéje és szabadsága oszthatatlan Egy héttel ezelőtt részletesen szól­tunk arról a nagyarányú és széles­körű szovjet diplomáciai tevékeny­ségről, amelynek háromszögét Tas­kent, Hanoi és Ulan-Bátor alkotja. A tárgyalások befejeztével és a kö­zös közlemények közzététele után most már konkrétabban is szólhatunk a Szovjetunió békés kezdeményezései­nek és lépéseinek jelentőségéről. A taskenti indiai—pakisztáni csúcstalál­kozón tett eredményes szovjet köz­vetítés jelentőségéről és nemzetközi visszhangjáról már előző számunkban bővebben szóltunk, ezért most főleg a Brezsnyev elvtárs vezette párt- és kormányküldöttség mongóliai, vala­mint a Selepin elvtárs vezette szovjet küldöttség hanoi látogatásának jelen­tőségére térünk vissza. Az ulan-bátori közös közlemény le­szögezi, hogy a két testvéri szocia­lista ország párt- és kormányküldött­ségei minden bel- és külpolitikai, ill. pártközi kérdést megvitattak és a kül­döttségek közt teljes nézetazonosság alakult ki. A mongol fél nagyra érté­keli a szovjet küldöttség látogatását, és hangsúlyozza, hogy a látogatás a barátság és a testvériség missziója volt. Cedenbal elvtárs, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára, a Minisztertanács elnöke külön hangsú­lyozta: A váratlanul el­hunyt Sasztri indiai miniszterelnök utó­dául szerdán az In­diai Kongresszus Párt Indira GANDHI asszonyt választot­ta a -parlamenti frakció vezérévé, s ezzel automatiku­san India minisz­terelnökévé, Gandhi asszony a néhai Nehru miniszterel­nök leánya, 48 éves, két gyermek özvegy édesanyja. * 10 Az elmúlt 15 esztendő alatt Nyu­­gat-Németországban félmillióval csök­kent a parasztgazdaságok száma. Je­lenleg alig 1 millió mezőgazdasági üzemet tartanak számon, „a szüksé­gesnél épp egy millióval többet“, ahogy Huettebräucker földművelés­ügyi államtitkár említette cinikusan Bonnban. Ez az egy millió mindenek­előtt azért tűnik neki és az Európai Gazdasági Közösség agrárpolitikusai elképzelése szerint soknak, mert e parasztgazdaságok mindegyike csak 10 ha-nál kisebb földterület fölött rendelkezik. Ha a Közös Piac agrár­­politikája romlásba kényszeríti ezt az egy millió kisüzemet is, nemcsak az egész nyugat-német kisparasztságot számolják fel, hanem azok földtulaj­donával töltik fel a nagyobb üzeme­ket, amelyeknek legkevesebb 30, sőt a tervek szerint később legalább 50 ha haszonterülettel kell rendelkezniük, — amennyiben az agrárpolitikát továbbra js az EGK irányítja. A nyugat-német „zöld tervek“ 1963-ig a mezőgazdasági termelés fo­kozását szolgálták, de 1964 óta a zöld terv keretében folyósított állami támogatások már nem követelik meg, sőt teljesen közömbösek a többter­meléssel szemben és céljuk struktu­rális változások szorgalmazása: a parasztgazdaságok tűnjenek el, he­lyükbe lépjenek az „ipari társaságok“, az „agrárgyárak“. A termelés fokozá­sa iránt közömbös szubvenciók olyan egyértelműséggel irányulnak a kis- és középparasztok ellen, hogy erről ma már Nyugat-Németországban teljes nyíltsággal beszélnek. Ennek az egy millió közép- és kisparasztnak semmi kilátása sincs hivatalos támogatásra. Más szóval tehát: amit az állam zöld terve keretében óriási összegekben a — Ha csak saját erőnkre támasz­kodhattunk volna, akkor lehetetlen lett volna ilyen rövid idő alatt annyira átalakítani hazánkat — az emberek boldogulása érdekében. Brezsnyev elvtárs többek között rá­mutatott arra, hogy a szocializmus építésében szerzett mongóliai tapasz­talatok nemzetközi szempontból is nagy jelentőségűek. Mongólia a világ első országa, amely a kapitalista fej­lődési szakasz elkerülésével a szocia­lista társadalom építésének útjára lé­pett. Ezen a ki nem taposott úton komoly nehézségekkel találkozott, de a mongol dolgozók marxista-leninis­ta élcsapata a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítségével és' tá­mogatásával történelmi jelentőségű tettet vitt véghez. Mindkét küldötség a leghatározot­tabban elítélte az amerikaiak vietnami agresszióját és a háború azonali be­fejezésére szólította fel az Egyesült Államok kormányát. A Szovjetunió és a VDK érdekei megegyeznek A Hanoiban kiadott közös szovjet— vietnami közlemény fő pontjai a kö­vetkezők: a Szovjetunió és a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság kül­döttségei beható eszmecserét folytat­tak az amerikai imperialisták vietna­mi és délkelet-ázsiai agresszív hábo­rújának kiterjesztése következtében kialakult súlyos helyzetről, megvitat­ták a szovjet—vietnami viszony min­den fontos kérdését, a nemzetközi helyzetet és több más olyan kérdést, amely mind a Szovjetunió, mind . a VDK-t kölcsönösen érdekli. Magától értetődik, hogy a szovjet vezetők távol-keleti tárgyalásai egye­lőre nem szüntethetik meg a világ­­politikai feszültség ott mutatkozó alapvető okait, de mégcsak azokat a körülményeket sem, amelyek az ag­resszívabb amerikai politikának ked­veznek Ázsiában. A szovjet és az amerikai politikai irányzat fő esemé­nyeinek egymás mellé állítása azon­ban kézzelfoghatóan bizonyítja a kü­lönbséget, ami egyrészt a Szovjetunió reális békepolitikája és őszinte aka­rata, másrészt az USA „békeoffenzí­mezőgazdaságba invesztál, az kizáró­lag a zsírosparasztok, nagybirtokosok és agrár-nagyüzemek javát szolgálja. A „Zöld front“ c. könyvben, amely az EGK országainak mezőgazdasági problémáival foglalkozik, olvashatjuk a következőket: „Az a millió paraszt­­gazdaság, amelyet a földművelésügyi minisztérium Bonnban és az EGK le­írni szándékoznak, menthetetlenül el­veszett, hacsak a parasztok a sarkuk­ra nem állnak, közös gépparkokat és különféle szakosított szövetkezeteket nem alapítanak, melyek segítségével hatásosan beavatkozhatnak az agrár­­politikai fejlődésbe és közös erővel nagyobb jogokat igyekeznek kivere­kedni maguknak. Nagyon ráfizetnének, ha sorsukat azokra bíznák, akik jelen­leg térségükben a mezőgazdasági po­litikát irányítják.“ Nyugat-Németországban a szövet­kezeti gondolatot, különösen a ter­melési és gépesítési közösségeket, mondhatnánk hivatalból üldözik. Eb­ben a kérdésben — akármilyen fur­csán is hangzik, még a parasztszövet­ségek is a kormány és az EGK nótá­ját fújják. Ezzel is magyarázható az annyira fenyegetett közép- és kispa­­rasztok oly gyakran említett közö­nyössége a szövetkezeti gondolattal szemben. Pedig teljesen logikus és az említett könyv is több helyen utal rá, hogy „a parasztok százezreinek nem kéne csüggedniük, ha végre fel­ismernék a szövetkezetek előnyét és értékét. Csupán traktorok vásárlásával nem sokat segítenek magukon a parasztok. Azonban éveken keresztül szinte szuggerálták beléjük, különösen a kis­­parasztokba: „Traktor és egyéb gépi eszköz hiányában nem boldogulhatsz“, így a traktorok száma 1950 óta vával*1 kezdődött kalandos jellegű Há^ borús politika közt mutatkozik. Johnson üzenete — háborús üzenet Az amerikai törvényhozás 89. ülés­szaka olyan körülmények között zaj­lott le, amikor kül- és belpolitikai téren egyaránt sokasodó gondok ne­hezednek a washingtoni kormányra. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a ko­reai háború befejezése óta nem ültek össze ilyen nyomott hangulatban a szenátorok és képviselők. Ezt lényegesen Johnson elnök be­széde sem tagadta, sőt bizonyította, amikor hagyományos üzenetében így szólt: „Az Egyesült Államok kegyetlen és keserű konfliktusba keveredett Vietnamban.“ Ebben a baljós meg­fogalmazásban azonban a leglénye­gesebb elemet változtatta meg önké­nyesen, hiszen köztudomású, hogy semmiféle „belekeveredésről“ nincs szó, hanem az amerikai vezetők John­son közvetlen irányításával tervsze­rűen, előre megfontoltan indították meg és fokozzák napról napra vietna­mi agressziójukat. Az elnöki üzenet arról tanúskodik, hogy Johnson még tovább kíván lépni ezen a veszélyes lépcsőn, s a rekord­magasságú költségvetésben az eddigi­nél 5,8 milliárd dolárral többet fordí­tanak a vietnami hadviselés céljaira. Az egyre nehezedő terhet azonban a Fehér Ház igyekszik „szövetsége­sei“, elsősorban ázsiai szekértolóinak vállaira is helyezni. Eddig Dél-Korea és a Fülöp-szigetek kormánya jelen­tette be, hogy a már Vietnamban har­coló katonáit újabb csapatokkal erő­síti meg. A francia diplomácia újabb fontos kezdeményezése De Gaulle elnököt január nyolcadi­kén meglehetősen szerény körülmé­nyek között, politikai szélcsendben iktatták be hivatalába. A nyugati saj­tó azonban ezt az alkalmat is fel­használta arra, hogy bár burkolt for­mában, de óvatos támadásokat intéz­zen az elnök önálló politikai törekvé­sei ellen. Persze nem válaszként, de lehet így is venni, Párizsban hivatalosan közölték, hogy De Gaulle tábornok az év nyarán a Szovjetunióba látogat és esetleg más szocialista ország fővá­rosait is felkeresi. Moszkvában igen kedvezően fogad-' ták a hírt és a szovjet nép nagy vá­rakozással tekint a találkozó elé. Washingtonban, Londonban, Bonn­ban, de még Pekingben is bizonyos gyanakvással reagáltak a bejelentett látogatás hírére, amelyben a már ré­gebben kedvezően fejlődő s lényegé­ben a második világháború előtt ki­alakult szovjet—francia kapcsolatok kiszélesítésének lehetőségeit látják benne. Tény, hogy a francia politika az utóbbi időben — az atlanti tábor or­szágainak nagy bosszúságára — igen barátságos viszonyt kezd kialakítani a szocialista országok kormányaival, és a vitás nemzetközi kérdések meg­oldásában sok esetben hasonló vagy nagyon közeli álláspontot foglal el. 139 139 493-ről 1,1 millióra emelkedett. Míg 1950-ben 1000 ha haszonterület részére alig 10 traktor állt rendelke­zésükre, ma már hetven. De ezt a hetvenet sem használják fel a kellő gazdaságossággal: szövetkezeti mun­kaalapon megfelelő körülmények mel­lett kevesebb traktorral sokkal ered­ményesebben dolgozhatnának. Az EGK által annyira propagált „agrár-nagyüzemek" a parasztságot nemcsak mint népréteget szüntetnék meg, hanem teljes egészében magát a mezőgazdaságot is. Az agrárgyárban, mely hatalmas ipari konszerhez tar­tozna, csak bérmunkások dolgoznának, akiknek managerek (igazgatók) pa­rancsait kellene majd végrehajtaniuk, és ezek a parancsok a vetési felada­toktól kezdve kiterjednének a trágyá­záson, növényvédelmen és rovarirtá­son keresztül a begyűjtési munkála­tokig mindenre, amit mezőgazdasági munkának ismerünk. Az EGK szakírói példának a svédországi „Bjuv“-t idé­zik, amely a mezőgazdasági termelés szempontjából szinte lidércnyomásnak tekinthető és a monopolkapitalizmus beférkőzését jelentené a falura is. További példája pedig annak, hogyan képzelik el kapitalista szakemberek a mezőgazdaság alkalmazkodását a mo­dern ipari társadalomhoz: tízemeletes igazgatósági palotákkal és bennük a megfelelő nagyméretű adminisztrációs gépezetekkel. A falvak népe pedig ezek ellen csak szövetkezetekkel lenne képes szem­beszállni. Hogy ez sikerül-e és leg­alább részben tért hódíthat a társas termelés Nyugat-Németország mező­­gazdaságában, az mindenekelőtt ma­guktól a parasztoktól függ. SM (Volkstimme) A SZOVJETUNIÓ hétéves tervének utolsó évében — tehát 1965-ben — az ipari termelés az 1964-es év szín­vonalához viszonyítva megközelítőleg 8,5 százalékkal emelkedett. Annak el­lenére, hogy a Szovjetunióban a me­zőgazdasági termelés a rossz feltéte­lek következtében alacsonyabb szín­vonalú volt, mint az azelőtti évben, kedvezőbb eredményeket értek el, mint bármikor azelőtt. Ugyanígy a be­ruházási építkezéseknél is 9,6 száza­lékos emelkedést értek el 1964-el szemben. A szovjet munkások jutal­mazása és fizetése 5,5 százalékkal nőtt és 20 ezer közszolgáltatási dol­gozóé 20—25 százalékkal. A LENGYEL NÉPKÖZTÁRSASÁG nép­gazdaságának alapfeladatait mind az iparban, mind a mezőgazdaságban si­keresen teljesítették. A becslés sze­rint a lengyel ipar 102,8 százalékra teljesítette tervét, amely 1964-hez viszonyítva 9,5 százalékos emelkedést jelent: a mezőgazdaságban a terv öt százalékos túllépésével számolnak. A beruházások az 1964-es évhez hason­lítva összesen 7,06 százalékkal emel­kedtek és elérik a 137 milliárd zlotit. A lengyel kivitel 1965-ben az 1964-es év színvonalához mérten 1,6 száza­lékkal és a behozatal pedig 10,8 szá­zalékkal emelkedett. Lengyelország nemzeti jövedelme 7,7 százalékkal nőtt, ámi 1961-től a legmagasabb évi emelkedésnek számít. A BOLGÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG nép­gazdasága szintén kedvezően fejlődött az elmúlt évben. A bolgár ipar telje­sítette tervezett feladatait és az össz­­ipari termelés — összehasonlítva az 1964-es évvel — 13,3 százalékkal nö­vekedett. Bulgáriában a kedvezőtlen száraz időjárás ellenére sem csökkent a mezőgazdasági termelés. A nemzeti jövedelem 100 millió lev-vel magasabb a tervezettnél. A piaci forgalom 1964- hez viszonyítva 7 százalékkal nagyobb. Bulgária külkereskedelme 16,2 száza­lékkal nőtt és ebből a kivitel 19,6 százalékkal. A beruházások értéke megközelítőleg elérte az 1760 millió levát. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG kormánya megállapította, hogy az elő­zetes eredmények szerint az 1965-ös év ipari termelésének tervét teljesí­tették, sőt egyes körzetekben túl is lépték. Fő tényező az, hogy a terme­lés növekedését 80-ról 90 százalékra a munkatermelékenység fokozásával értek el. De még így sem merítették ki a termelékenység emelésének va­lamennyi tartalékát. Magyarország 42 milliárd forintot fordított a beruhá­zásokra. Bár a mezőgazdasági terme­lés terén jelentős sikereket értek el — például gabonából teljesen fedezni tudják saját szükségletüket — a ter-< vet mégsem teljesítették. A JUGOSZLÁV SZÖVETSÉGI SZO­CIALISTA KÖZTÁRSASÁG népgazda­ságának fejlődésére a következő ered­mények jellemzők: az ipari termelés 11 hónap alatt 8 százalékkal megha­ladta az 1964-es év ugyanazon idő­szakának eredményeit, a gazdasági reform megvalósítása keretében lassí­tották a beruházási tevékenységet és az összberuházás tavaly 10 hónap alatt 15 százalékkal alacsonyabb volt, mint 1964 ugyanazon időszakában. A jugo­szláv kivitel az év első tíz hónapjában 21 százalékos emelkedést mutat. Ez elősegítette Jugoszlávia deviza-ellá­tásának javítását és a fizetési mérleg deficitjének csökkentését. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZ­TÁRSASÁGBAN az előzetes adatok szerint 1965-ben — amelyben meg­kezdték a tervezés és a népgazdaság irányításának új módszerét — a nem­zeti jövedelem 4,7 százalékkal emel­kedett. Az ipari termelés 7 százalék-1 kai, vagyis 7 milliárd márkával, az iparban a munkatermelékenység pe­dig 6,5 százalékkal nőtt. A mezőgaz­daságban a legjobb eredményt az ál­lattenyésztésben érték el, mégpedig 9 százalékos növekedést. A ROMÁN SZOCIALISTA KÖZTÁR­SASÁGBAN az eddigi eredmények sze­rint feltételezik, hogy az ipari terme­lés az 1964-es évhez viszonyítva 13 százalékkal emelkedett. Az utóbbi hat évben, illetve a hatéves terv kezdete óta az ipari termelés 2,24-szeresére nőtt. A terven felüli termelés értéke megközelítőleg 1,3 milliárd lei. A ter­melés átlagon felüli emelkedése főleg a fő ipari részlegeken mutatkozik, például a vegyiparban (22 százalék­kal), a villamosenergia iparban (24 százalékkal) stb. Romániában az elő­zetes számítások szerint a beruházá­sokra fordított összeg eléri a 40,5 milliárd leit és ebből az ipari beru­házás 22,3 milliárd lei. (R) A szocialista országok gazdaságából Az amerikai imperializmus kegyetlen vietnami agressziója nemcsak a harc­tereken szedi áldozatait, hanem a békés lakosság köreiben is. Felvételün­kön dél-vietnami terroristák hazafiakat kínoznak „kihallgatás“ címen. íme, az amerikaiak vietnami „szabadságvédelme". (Foto: CTK) A nyugatnémet parasztság válsága SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1966. január 22,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom