Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-06-04 / 22. szám

II. ÉVFOLYAM 1966. JÚNIUS Június a vadászok hónapja Ismét ránk köszöntött június, a vadászok hónapja. A mező­gazdász szeme megakad a ka­lászba szökő búzavetéseken, a vadászgazda a cseperedő nyúl­­fiakban, az itt-ott felbukkanó csillogó tollú fácánkakasokban gyönyörködik. A szürkegúnyás fácánmama erdők rejtekében, bokrok takarásában, gabona­vetések ölén anyai kötelessé­gét teljesíti. Tojásain Sí, jól elrejtőzve. Minden neszre fel­figyel, ha zajt hall, belelapul fészkébe. Kicsire zsugorodik, mozdulatlan figyel a sűrűség­ben. Félti az eljövendőket. Óva­tos, mert sok az ellenség. Fö­lötte kering a szürkevarjú, szarka, közelében leselkedik a kóborló macska, a róka nyála is csurog az Ínyenc cseme­gére. Többször az ember is az el­lenség közé tartozik, néha aka­ratlanul. A takarmánynövények kaszálás alkalmával rengeteg kárnak vagyunk szemtanúi. Nemcsak a kikaszált tojások vannak veszélyben, de a fácán és fogolymama oly édesen üli tojásait, a gép zajától fel sem rebben, s az éles kasza vet vé­get életének. Kaszálókban, kü­lönösen a sűrűbb herefélékben a nyúlfiakban is sok kár esik. Mindannyiunk kötelessége, hogy a legkisebbre csökkent­sük a eszteséget. Elsősorban a vadászok népes seregén a sor, hogy megtegyék a szük­séges óvintézkedéseket. Idén jól indult az év, korán tavaszodott. A meleg február kedvezett a nyúlfiaknak, a zsendülő vetés takarmányt nyújtott apró- és nagyvadnak egyaránt. Most a vadászokon és mezőgazdasági dolgozóinkon a sor, hogy fokozott mértékben vigyázzanak a fészkén ülő szárnyasvadak nyugalmára, a nyúlfiak és őzgidák épségére. A vadvédelem kamatostól megtéríti a vadásznak, mező­gazdásznak a ráfordított, fá­radtságát. Hiszen köztudomású, hogy a fogoly és fácán tenyész­tése nemcsak vadászati kérdés, hanem a mező- és erdőgazdál­kodás fontos láncszeme. Ugyan­is megállapítást nyert, hogy egy-egy fácán évente 4—5 kg kártevőt, 6 kg gyommagot, a fogoly 3 kg rovart s ugyancsak 6 kg gyommagot fogyaszt. Im­már az is köztudomású, hogy népgazdaságunk tekintélyes va­lutára tesz szert az élővad kül­földre szállításával. Ezenkívül egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek vadászrevírjeink, nőttön-nő a külföldi vendégek száma, akik szép összeggel fi­zetik egy-egy állat lelövését. Sajnos, az elmúlt év sok bor­sot tört orrunk alá. Bármilyen gondot fordítottunk vadállomá­nyunk védelmére, nem találtuk meg számításunkat. A nap mint nap ismétlődő esőzés, zivatar és viharok sok kárt okoztak különösen az apróvad szaporu­latában. A legnagyobb kár mégis Csallóközben ért ben­nünket. Apróvadak és nyulak ezrei, nagyvadak százai lelték halálukat a víz hullámsírjában. A mai napon köszönetét mon­dunk mindazoknak, akik együtt­érzésük megnyilvánulásaként meghallgatták a csallóközi va­dászok kérését és segítő jobb­jukat nyújtották az árvíz súj­totta területek újratelepítésé­ben. Az eddigi segélynyújtást tekintsük előlegezésnek, mert ahhoz, hogy a dunaszerdahelyi és komáromi járás vadászrevír­­jei visszanyerjék régi bőségü­ket, sok-sok évre, még több segítségre lesz szükség. Aki te­heti, adja szívvel-lélekkel, amit ígért, mert jó kezekbe kerül a vad a csallóközi rónákon. Számtalanszor hangsúlyoz­zuk, de a Vadászok Hónapjá­ban kétszeresen felhívjuk a figyelmet a vad mezőgazdasá­gilag hasznos voltára. Ha meg­gondoljuk, hogy Szlovákia több mint négy millió hektáros va­dászterületén több millióra rú­gó apróvad pusztítja kultúrnö­vényeink legveszélyesebb tava­szi és koranyári kártevőit, csaknem olyan segítséget vár­hatunk tőlük a növényvédelem terén, mint a vegyszerektől. S ezért a segítségért egy fil­lért sem kell kifizétni. Am a vad bármennyire is a mezőgazdaság ingyenes nap­számosa, a mezőgazdász részé­ről mégsem élvez kellő védel­met. Gondolok itt az egyre tért hódító vegyszerek alkalmazó-1 sára. Igaz, e tekintetben nem | okolhatók a mezőgazdasági! üzemek vezetői, ikább ott a hiba, hogy a kemizálás maga mögött hagyta a biológiát. Ugyanis a növényi kártevők ir­tására kiszórt vegyszer sok esetben az apróvadak életét is veszélyezteti. Sőt, 1964 őszén a pockok irtására alkalmazott vegyszer a nyulakat is tizedel­te, de több őzvadat is megmér­gezett. Az ilyen és hasonló ese­tekben keresnünk kell a közép­utat, s olyan vegyszerekkel dolgozzunk, vagy oly formában adagoljunk, hogy vadállomá­nyunkban tetemes kárt ne okozzunk. A felsorolt hibákat az eddi­gitől hathatósabb vadvédelem­mel kell helyrehoznunk. Ez mezőgazdasági dolgozóink ré­széről sem igényel nagy mun­kát, csupán a figyelmességen múlik, hogy kíméljük a vad­állományt. Főleg azon trakto­rosoktól várunk segítséget, akik a takarmányfélék kaszálását végzik. A vad elriasztására be­vált módszer, ha láncokat sze­relünk a kaszára. Amikor fel­röppen a fácán a tojásairól, állítsuk le a gépet, jelöljük meg a fészek helyét, hogy a szolgálatban lévő vadász vagy a később odaérkezett vadőr a tojásokat biztonságba helyez­hesse. Egész éven át, de különösen a vadászok hónapjában nyújt­sunk segítséget apró- és nagy­vadnak egyaránt. Előadások rendezésével, filmek bemutatá­sával népszerűsítsük a vadvé­delmet. Üdvös lesz, ha mező­gazdasági dolgozóink mélyeb­ben megismerik a vad hasznos voltát, miáltal a vadászokkal egyetemben pártfogás alá he­lyezik az erdő-mező lakóit, a mezőgazdaság ingyenes nap­számosait. SÁNDOR GABOR A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE A TARTALOMBÓL: 4» Vadászatunk új feladatai 4> A vaddisznók trichinellózise 4» Ünnepi pihenés Veszélyes találkozás 4» 85 éve született Kittenberger Kálmán ^ Vadásznaptár ^ Az apróvad védelme + A CSVSZ hírei 4* Balinfogás vontatásos módszerrel 4* A növényevő halak honosítása Új utakon a magyar halastó-gazdálkodás 4> Egy öreg horgász tapasztalatai (2.) 4* Ismerjük meg a hal­ivadék ellenségeit 4* Horgászkeresztelés

Next

/
Oldalképek
Tartalom