Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-06-04 / 22. szám

VADÁSZATUNK Új FELADATAI Csehszlovák Vadászszövetsé­günk minden tagja számára emlékezetes nap marad 1966. április 23-a. Ezen a napon ülé­sezett a hazánk egész területé­ről érkező küldöttek részvételé­vel a VI. rendkívüli kongresz­­szus. Megvitatásra és jóváha­gyásra került a szövetségünk tevékenységében és a vadászat­ban általában bevezetésben lévő új irányítás elve, valamint a CSVSZ szakkérdésekben érvé­nyesülő hatásköre. A benyújtott javaslatok alapján szükséges volt megbeszélni és jóváhagyni az alapszabály illetékes részei­nek változását. A javaslatok, amelyeket a CSVSZ KB-a e kongresszuson történő megvitatásra előkészí­tett, a CSKP KB 1965 januári plémunának határozataiból, va­lamint a CSKP XIII. kongresz­­szusának előkészületi téziseiből indultak ki. Milyen kérdésekkel kapcsolat­ban történt alapvető változás szövetségünk tevékenységében? Mindenekelőtt szövetségünk szervezeti felépítése változik és a vadászat irányításában bővül hatásköre. A CSKP KB említett januári plénumának határozata alapján minden társadalmi szer­vezetben áttérnek a kétfokozatú irányítási rendszerre. Ezzel ösz­­szefüggésben kongresszusunk jóváhagyta az alapszabályzat megváltozását, amely szerint szövetségünk szervezeti felépí­téséből kimaradnak a kerületi szervek, viszont a járási bizott­ságok közvetlenül a CSVSZ KB- ával, illetőleg Szlovákia terüle­tén a CSKSZ Szlovákiai Választ­mányával tartják a kapcsolatot. Ez a változás feltételezhetően szövetségünk életével, tevékeny­ségével és általában a vadászat­tal összefüggő kérdések rugal­masabb megoldását jelenti. Ezen kívül kongresszssonk további jelentős szervezeti vál­tozást is megtárgyalt. Az ille­tékes párt- és kormányszervek­kel történő tanácskozás után a kongresszus úgy határozott, hogy az eddigi vadásztársasá­gok szervezetileg olvadjanak szövetségünkbe és ennek alap­szervezetét képezzék. A javaslat az eddigi tapasztalatra támasz­kodva lényegében a meglévő állapotot jogszerűsltette. Ugyan­is általánosan ismert tény, hogy a járási nemzeti bizottságok, a társadalmi és gazdasági élet számos más feladatainak meg­oldásával egyidőben nem győz­ték elfogadhatóan rendezni a vadászat problémáit és a leg­több esetben ezeket szövetsé­günk járási vezetői intézték. A változott alapszabályzat teleimében a CSVSZ járási bi­zottsága saját körzetében az alapszervezeten kívül vadász­­társaságot is alakíthat, vagy alapszervezetet olyan tagok ré­szére, akik ez ideig nem tagjai a vadásztársaságnak. A kongresszus ezirányű ha­tározata feltételezi a 23/1962 Zb. számú vadásztörvény vég­rehajtási rendeletéinek megvál­toztatását is. A Mező- és Erdő­­gazdasági Minisztérium ezeket a rendeleteket novelizálja és a legközelebbi időben kiadja. Fő­képpen a következőkről van szó: a 24/1962 és a 25/1965 szá­mú rendeletről, valamint a nem­zeti bizottságok részére kiadott 44/1962 számú instrukcióról. A kongresszus egyéb jelentős problémák megoldásával is fog­lalkozott. Különös figyelmet szentelt az élővad, a lőttvad és a vadgerezna árainak. Meg­állapította, hogy a jelenlegi ár­szint a társadalom szükségletei­vel és a vadászterületeken foly­tatott gazdálkodás további fej­lődésével ellentétben áll. Annak ellenére, hogy feltételezzük a szabad árak életbelépését a jö­vő év elejétől, a kongresszus a CSVSZ Központi Bizottságá­nak kötelességévé tette az ár­rendezéssel még az idei vadász­idényre vonatkozóan foglalkoz­ni. Úgyszintén megbeszélés tár­gyát képezte a vadászjog gya­korlásának megváltása, amivel kapcsolatban a kongresszus meghagyta, hogy a bérlet össze­gét a vadászterületen létező fel­tételek alapján változtassák meg. A tervezés eddigi módsze­rének megváltoztatására és a vadászterületek bonitási osztá­lyának meghatározására vonat­kozó feltételek egyszerűsítésére is sor kerül. A szervezeti felépítés egysze­rűsítése, az irányítás új rend­szere, a változó tervezési rend­szer, valamint a CSVSZ bővített jogköré arra kell ösztönözzön bennünket, hogy céltudatos munkával olyan vadgazdálkodá­si eredményeket érjünk el, me­lyek gazdasági helyzetünk je­lentős javulását jelentik. A vad törzsállományának állandósnlá­­sát és a vadászterületek ter­melésének fokozását kell elér­nünk, hogy ezzel a belföldi piacra kerülő lőttvad mennyisé­gét, az exportált élővad számát és nem utolsó sorban a külföl­diek illeték ellenében végzett vadászatát fokozzuk. A CSKP XIII. kongresszusá­nak határozatai arra ösztökél­nek bennünket, hogy olyan fel­tételeket teremtsünk vadásza­tunk számára, melyek alapján a jelenleginél is jelentősebb gaz­dasági tényezővé válhat. Céltu­datos munkánkkal el kell ér­nünk, hogy a CSVSZ, mint tár­sadalmi szervezet, a Nemzeti Front része, politikai rendsze­rünknek valóban erőssége le­gyen. VI. kongresszusunk határoza­tai ennek a céltudatos munká­nak megteremtették az előfelté­teleit, most már csupán rajtunk múlik, hogy ezeket milyen mér­tékben használjuk ki. A közel­jövő bizonyságát adja annak, hogy ki állja meg a próbában a helyét. Különösen igényes munka vár a járási bizottságok­ra, azok vezetőire. A CSVSZ Központi Bizottsága és Szlová­kiai Választmánya (amely az új alapszabályok értelmében irá­nyító jogkörrel rendelkezik), tudatában van e feladatnak és minden támogatást megad si­keres teljesítéséhez. FRANTISEK T U P 1 K, • a CSVSZ SZV elnöke és a CSVSZ KB alelnöke A trichinellózis betegség a fertőzött és felületesen el­­készített vaddisznó- vagy sertéshús fogyasztásával terjed. Okozója élősködő, melynek latin neve Trichinella spirális. Teste hajszálvékony 1,4—4 mm hosszú, szabad szemmel alig látható. Emberre olyan nyers hús fogyasztá­sával terjed, amely trichinella lárvákat rejt magában. Ezek citromalakú burkocskával fedettek. A természetben a trichinellózis eredeti gazdái: a róka, a borz, a görény, a nyest, a nyérc, kisebb mértékben pedig a kutya, a macska és a patkány. A vaddisznó és a sertés szervezetébe leggyakrabban a fertőzött patkány vagy más A VADDISZNÓK állat fölfalásával kerül. A gazdaállat vékonybelében több­szörösen elszaporodik és a vérkeringés által eljut az izom­­zatba, ahol újra megtelepedik és fsmét citromalakú burok­ba rejtőzik. Hat—nyolc hónap elteltével a burok elmesze­­sedik ugyan, de az élősdi hosszú éveken át életben marad (10, sőt 30 évig is) és így várakozik az új fertőzési lehető­ségre. A megtámadott izomszálak gyulladásba jönnek, később elsorvadnak, degenerálódnak. Gyakorlati szempontból legfontosabb tudni, hogy a tri­chinellózis lárvák jól elviselik az alacsony hőmérsékletet, de a magasabb hőmérséklet gyorsan elpusztítja őket. Így 2—4 C fokon 250 napig maradnak életben, mínusz 15 C fokon 15 napig, de az 55 C fokú hőmérséklet néhány perc alatt végez velük. Ahogy ezekből az adatokból kitűnik, trichinellózisa a hús tökéletes konyhai elkészítése után nem kell tarta­nunk a trichinella fertőzésétől. A füstölt hús belsejében és a kolbászfélékben azonban trichinella élősdi féléven át is életben maradhat. Az élő sertésen igen nehéz megállapítani a fertőzés je­lenlétét, de a vágóhídon, a sertés levágása után ez nem okoz különös nehézséget. Törvény kötelezi az állatorvost a vágóhídon, hogy kivizsgáljon minden levágott sertést, vájjon nem tartalmaz-e annak izomzata trichinella lárvát. Ha megállapítja, hogy ezek jelen vannak, az ilyen hús nem kerülhet forgalomba. Az, hogy milyen felelősség fekszik az állatorvoson, azt a következő példával szeretném érzékeltetni. Lengyelország­ban 1952 év nyarán az egyik nagyvárosi vágóhídon az állat­orvos az olyan csoport Sertést engedett feldolgozni, amelyet előzőleg trichinellózisra nem vizsgált. Ennek következté­ben kb. 400 ember betegedett meg trichinellózisban. A be­tegségnek halálos kimenetele is volt, sokan pedig életük végéig rokkantak maradnak. Ezzel a betegséggel sújtott egyének a lelkiismeretlen állatorvos halálraítélését köve­telték. Régen a trichinellózis nálunk is jobban el volt terjedve, de a sertéshús törvényileg kötelező kivizsgálása óta embe­ren csak ritkán észlelhető. Az első világháború idejétől máig csak három' nagyobb epidémia fordult elő. Az első As-ban és Morva-országban volt, melyben 388 egyén bete­gedett meg, ebből 25 eset halálos kimenetelű volt A má­sodik, kisebb kiterjedésű járvány Strakonicén volt, melybe egy személy halt bele. Az utolsó epidémia Rozsnyón lob­bant fel 1962-ben, ahol 29 személy betegedett meg, főleg vadászok és azok családtagjai. A betegség okozója a vad­disznóból készült nyers kolbász fogyasztásával jutott a szervezetbe. Az embernél általában két szakaszban folyik le ez a be­tegség. Az első szakaszban a bélhurut jelei vannak túl­súlyban, később pedig az erős izomfájdalom. Mindkét stádiumot magas láz kíséri (40—41 C fok). A trichinellózis ellen nincs hatékony gyógyszer. A trichinellózis elleni védekezés általában két irányban halad. Egyrészt a patkányok irtásával igyekszünk megelőzni a sertések fertőzését, másrészt minden házi disznövágás alkalmával kérjük meg az állatorvost a trichinellózis ki­vizsgálására. Ezt főképpen a vadászoknak kellene meg­jegyezniük, mert a nem kivizsgált vaddisznó hús fogyasz­tásának szomorú következményei lehetnek. Dr. SZABÓ SÁNDOR, a Bratislava! Virológiái Intézet dolgozója

Next

/
Oldalképek
Tartalom