Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-15 / 2. szám
Galambok előkészítése a tavaszt párzásra Feltételezzük, hogy minden gyakorlottabb galambtenyésztő — amennyiben a szükséges térség rendelkezésére állt — a téli időszakban, vagyis már novemberben, decemberben nemek szerint különválasztotta állományát. Az egyik galambházban a hímeket, a másikban a nőstényeket telelteti át. Ezt az elkülönítést pihentetésnek szoktuk nevezni, melynek számos jó oldala van. Ezért minden galambtenyésztőnek e módszer bevezetését csak ajánlhatjuk. Mindenekelőtt arról van szó, hogy a nőstények, melyeket elválasztottunk a hímektől, nem tojnak és ezért nem is fészkelnek. Ez lényegében nemi pihenést jelent, amelyre a téli időszak a legmegfelelőbb, amikor is az állandó hideg miatt galamb, vagy más kisállat tenyésztésére alkalmatlan a környezet. A téli, nemek szerinti különválasztást már bizonyos tekintetben a tenyészállatok tavaszi pároztatási előkészületének kell tekinteni. Ha a téli elkülönítést megtesszük, úgy könnyű munkánk lesz a tavaszi pároztatással, mert a hosszabb ideig külön élő galambok sokkal gyorsabban párzanak. Csupán az szükséges, hogy a téli pihentetés idejére a helyzethez mérten szabályozzuk a galambok takarmányozását, s a napi adagokból kihagyjuk a nemi buzgalmat elősegítő anyagokat. Ugyanakkor azonban a takarmányozás ne legyen egyoldalú, különösen ha volierbe zártan tartjuk a galambokat. A tavaszi párzásra a tulajdonképpeni előkészületeket január közepe táján teszszük meg, amikor is megváltoztatjuk a takarmány összetételét, amelybe több olyan szemest juttatunk, melynek fehérjetartalma nagyobb, például borsót, lenmagot, repcét, bükkönyt, stb-t. Ajánlatos a takarmányhoz csírázó magvakat (árpát, búzát, kölest stb.) adni. Azután mind a hímek, mind a nőstények esetében a megszokott takarmányozásra térjünk át, mely szerint az eleség kb. egyharmad rész árpát, ledneket, kevesebb kukoricát, borsót, búzát, kölest, lenmagot vagy ehhez hasonlót tartalmaz. Minél változatosabb a napi takarmányadag összetétele, annál jobb tenyésztési feltételeket teremtünk. Az így előkészített galambok azután hamarosan párt választanak. A párzást február közepén indítjuk meg (az időjárástól függően, esetleg hamarább is) oly módon, hogy az első galambfiókák március közepén keljenek ki, amikor már a nagyobb fagyok veszélye elmúlott. A tavaszi párzás előkészítéséhez tartozik az egyedek kiválasztása is. Jó tenyészeredményeket csak olyan állatoktól várhatunk, amelyek eredetét részletesen ismerjük. Szükséges ismernünk három generációra visszamenőleg az elődök ún. standard, valamint haszontulajdonságaikat. A jó tenyészet kialakításának legfontosabb mozzanata a párosított egyedek öröklődő tulajdonságainak ismerete. Természetesen tenyésztésbe csak teljesen egészséges és jól kifejlődött egyedeket sorolunk. A meg nem felelő galambokat már az őszi válogatás során ki kell selejtezni és húsfogyasztásra adni. A tavaszi galambpárzást semmi esetre sem hagyhatjuk csupán a véletlenre. Ha valóban örömet akarunk a tenyésztésből szerezni, úgy már a párok összeállításakor legyünk alaposak. Szem előtt kell tartanunk, hogy generációkon keresztül rögződő tulajdonságok és fajtajegyek a legjobb biztosítékai a további kiváló tenyésztésnek. MAAR ISTVÁN, A CSKSZ Szlovákiai Választmányának fő szakelőadója AHÄZISZÄRNYASOK KÖZÖTT a gyöngytyúk mellett a pulyka az egyetlen háziszárnyas faj, amely nevelésének — ráfordítás szempontjából — legkisebb az önköltsége. Ez abból adódik, hogy ha a növendék pulyka elhagyta a nevelőházat, attól az időtől kezdve kevés szemestakarmányt igényel, mert a mezőséget, réteket, folyó partokat, árterületeket járva megszámlálhatatlan mennyiségű rovart, és gyommagvat szed fel. Ezért kettős hasznot húz belőle a mezőgazdaság, először azért, mert kitűnő rovarirtó és gyommagevő, másodszor azért is, mert az előbbiek eredményeképpen keveset eszik a zsákból. Már pedig ez igen lényeges előny, különösen akkor, amikor takarmányszűk esztendők vannak. Több gazdaságban megfigyelték, hogy amerre elhalad a pulykafalka, ott a fecskék százai „mélyrepülésben“ hemzsegnek a levegőben. Mi ennek a tudományos magyarázata? Az, hogy a pulykák a növényzetet, igy a lucernások, káposzta táblák, répaföldek növényállományának levélzetét a rovarkereséssel megbolygatják. Ennek eredményeképpen a repülni tudó rovarok felrepülnek, menekülnek. Ezekre vadásznak a fecske csapatok. Tehát azt a rovart, amelyik nem tud repülni a pulykák, amelyek tudnak, azokat a fecskék teszik ártalmatlanná. Bátran elmondhatjuk, hogy „kétlépcsős" biológiai növényvédelem folyik, amerre a pulykák elhaladnak. Ez az egyik főhaszna a pulykatenyésztésnek. A JÖVŐ HŰSA A másik főhaszon az, hogy A pulykatenyésztés haszna nagy mennyiségű húst termel és mind a hazai, mind a külföldi piacon könnyen és jó pénzért értékesíthető. Jó tehát tudni, hogy a világpiacon a legkeresettebb cikkek közé tartozik a pulykahús. A közelmúltban megkérdeztek az újságírók egy világviszonylatban vül ízletes, tápláló. Ügy háztáji, mint nagyüzemi méretekben indokolt a tenyésztése, mert pl. néhány pulyka a család húsellátását megoldja. Pecsenyepulyka 8—10 hetes kortól kezdve vágható. Ha azonban teljes súlyra neveljük fel, akkor egy pulyka 6—8 kg húst ad a csaTizenkét kilós bronzpulyka kakasok (A szerző felvétele) ismert közgazdászt, hogy melyik állat húsát tartja a „jövő húsának“, azt felelte, hogy mindenekelőtt első helyen áll a libamáj mint olyan, ezután a pulyka- és a házinyúlhús következik. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a pulykahúsnak nagy jövőt jósolnak. A pulykahústermelés növelése érdekében legtöbbet az angol pulykatenyésztő szakemberek tettek. Ez nem véletlen, mert a pulykahús az angolok „nemzeti“ eledele, és nincsen olyan állampolgár, akinek karácsonykor ne lenne pulykahús az asztalán. A pulyka húsa a sokféle eleség felszedésével különlegesen finom és rendkílád asztalára. A pulykatényésztés gazdaságosságát igazolja számtalan üzem, amelyben nagyobb mennyiségű, több ezret kitevő árupulykát nevelnek évről-évre. A fentiek igazolására néhány adatot szükségesnek tartok mégis felsorolni. Magyarországon a komódi Lenin termelőszövetkezetnek ebben az évben is négy ezer törzspulykája van. Ennek szaporulatából több mint 30 000 árupulykát neveltek fel. EGY KILOGRAMM ÉLŐSÚLYRA alig használtak fel 2 kg szemestakarmányt. A pulykák átlagsúlya a kakasoknál 9 kg, a tojóknál 7 kg volt. Csak pulyka tojásból három millió Ft bevétele volt a termelőszövetkezetnek. Egy pulyka 41 tojást tojt, amit mind kikeltettek a legközelebbi állami keltetőállomáson. A termelőszövetkezet összbevételének 33 °/o-át a pulykatojás adta. A hústermelés további javítása érdekében a termelőszövetkezet Angliából u. n. szélesmellú pulyka-kakasokat hozatott be állomány javítás céljából. Ez a cikk nem azzal az igénynyel íródott, hogy a pulykate-* nyésztés minden jelentősebb fázisát részleteiben megmagyarázza. Ezt még könyvben is nehéz lenne. Arra azonban jó, hogy felhívjuk vele az illetékesek figyelmét a pulykatenyésztés jövedelmezőségére a húsellátás javítása érdekében és nem utolsó sorban növényvédelmi jelentőségére is. Nem lehet lebecsülni és eleget hangsúlyozni azt az ingyenes, de mégis nagyjelentőségű munkát, amelyet a kártékony rovarok, mezei egerek, pockok, répabogarak irtásával végeznek, anélkül, hogy a gazdasági növényzetben kárt tennének. A fentidézett termelőszövetkezeti gazdaság 1965. évi bevétele 9 millió Ft. volt, ebből 8 millió forintot a baromfitenyésztés adott. A 8 millió Ftból 3 millió forint csak a pulykatojás értékesítéséből származott. A ráfordításból az összes állatfajok között a pulykára jutott a legkevesebb, mert bár a libatenyésztés is jó üzlet, de a pulyka tömés nélkül is eléri a közel 10 kg-os átlagsúlyt és ez a hústermelési terv teljesítése és a felhasznált takarmány mennyisége szempontjából bizony nem lebecsülendő előny. Ügy gondolom, hogy a pulykatenyésztés gazdaságosságának további magyarázgatása ezekután teljesen szükségtelen. SZIKORA ANDRÁS (Bp.) 4
