Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-15 / 2. szám

Egy érsekújvári nyérctenyészetben A nyérc, ez az értékes prémű ragadozó Észak-Ameri­kából származik, Kanadában számos fajtáját tenyésztették ki, mint amilyen a labrador, az alaszka, a quebec, a za­fír, a kékezüst royal, a platina, a gyöngyös stb. E fajták testmagasságban és a prém eltérő színezetében különböz­nek egymástól. Hazánkban a nyérctenyésztés kezdeti fokon áll, ezért a fajta szerinti megkülönböztetés egyelőre nem túlságosan szigorú. Hazai fajtáinkat három csoportba oszt­juk, a barna, a kék és a tarka nyércek csoportjába. Alakja a mi görényünkhöz hasonló, prémje különféle árnyalatában a hátvonal felé sötétedik, a has alja felé világosodik, hossza harminc - harmincöt cm, de ennél hosszabb is van. A nálunk szabadon élő egyik fajtájának gereznája kevésbé értékes. Kertész Kálmán érsekújvári tenyésztő nyérceit ilyen ketrecek, ben tartia. (A szerző felvételed A nyérc iránt iparunk egyre nagyobb érdeklődést tanúsít, ezért már számos tenyésztő el­határozta, hogy a kereskedelmi nyelven „nerzbundának“ neve­zett készítményhez nyersanya­got állít elő. Közéjük tartozik Kertész Kálmán érsekújvári la­kos is, akinek nyércbirodalmát alkalmunk volt Gúg utca hu­szonnégy számú házának tágas kertjében megtekinteni. TENYÉSZTÉRSÉG Á gömbfákra emlékeztető fémcsövekre helyezett ketrec­sorban látogatásunk napján 20 anya, három kan és 50 növen­dék mozgott, jellegzetesen vil­lámgyors suhanással. Az alátét bakokkal könnyen kezelhető szintre emelt ketrecek naqysá­­ga megítélésünk szerint 60X60 X120 cm lehet. A vas keretre erősített drótfonat nyílásai 2X2 cm nagyságúak. A ketrecet a nyérc kifutóként használja, pi­henni ennek végében elhelyez­kedő ládikóba jár. A lakóládi­­kábó! búvólyukon át jut a drót­ketrecbe. A nyérc a lakóládiká­­ban ellik, s legjobban szereti az olyan elrendezést, amely szerint a bejáratnál egy elő­­rekesz van, benne egy polccal, ahová az anva kicsinvei állandó szopása, zaklatása elől felmene­külhet. A lakóládika teteje fel­nyitható és legjobb, ha a tető alatt drótháló akadályozza meg lakójának megszökését. SZAPORÍTÁS Kertész Kálmán három éve foglalkozik nyérctenyésztéssel. Bár ez nem hosszú idő, bizo­nyos tapasztalatok elsajátítá­sához mégis elegendő. így ta­pasztalatai alapján helyesnek bizonyult, ha egy anya sok ki­csit vet, ezek egy részét átcso­portosítani olyan anyához, mely kevés nyércfiókával rendelke­zik. A nyérc általában négy-öt kölyköt vet, de ha szaporább és nyolc kicsinyek ad életet, ezeket rendszerint nem képes felnevelni. És éppen ezért fon­tos ilyen esetben az átcsopor­tosítás. A májusban viláqra ke­rülő nyérceket, nyolchónaoos tartás után decemberben érté­kesítik. Egy kanra általában egy nőstényt számítanak, de kor­szerű tenyésztés esetén egy kan hat-hét nőstényt is fedez­het. Párzáskor a kant teszik a nőstényhez. A rendkívül ideges kis ragadozó párzáskor a leg­vadabb. Párzási játéka közben néha annyira megvadul, hogy annak halálos marakodás lehet a vége. Ezért párzáskor ott kell állni és szükség esetén azonnal beavatkozni. Ha nem törődnek egymással, vagy a nőstény vi­sít, legjobb a kant azonnal ki­emelni, mert párzás nem lesz. A fedeztetés tehát eléggé kö­rülményes. A kicsinyek vakon és csupl­­szon születnek. Szemük kb. öt­hetes korban nyílik. Ekkor kez­denek kimászkálni a fészekből és eszegetni anyjuk ételéből. Étvágyuk rohamosan nő és ha nem adnak nekik elég bőven enni, előfordulhat, hogy egyik napról a másikra eltűnik az alomból a leggyengébb, mert éhes testvérei felfalják. Az iva­dékokat három hónapos koruk­ban választják el, úgy hogy az anyát másik ketrecbe teszik, a fiatalok pedig a megszokott he­lyükön maradnak. Ekkor vá­lasztják szét őket ivar szerint A nyérc vegyes takarmányon él, de tápláléka főleg állati ere­detű. A takarmányok minősége iránt még a tenyésztett róka­­féléknél is érzékenyebb. A leg­kisebb mértékben romlott, vagy tisztaság szempontjából kifogá­solható takarmány súlyos, oly­kor elhullást okozó emésztési zavarokat eredményezhet. Rend­kívül érzékeny a vitaminhiány­ra is. Kertészék állatai ezért a vágóhídi hulladék marhahúst, a belsőrészt, az idétlen magza­tot, vagyis a vemhet stb. mint hústáplálékot kapják, E helyett persze jó lenne a galamb, vagy a nyúl is. A húshoz azután ma­got darálnak és ezt a takar­mányt csíraolajjal, takarmány­élesztővel, nyáron pedig zöld­herével, valamint hulladékgyü­mölccsel egészítik ki. Kitűnő nyérctakarmány az őrölt csont­dara, a nyomorék csibe, a be­fulladt tojás és a hal. Fontos, hogy a táplálékot napjában többször és a lehető legválto­zatosabban adagol ják nekik. Té­len a gyümölcsféléket aszalt­gyümölccsel lehet pótolni. Nem szabad elfelejteni, hogy a nyérc ugyan prémes állat és a hideg éghajlat fejleszti a legszebb prémet, de amíg kicsi a nyérc, szopós vagy gvönqél­­kedik, a meleg alom a legjobb környezet számára. A nyérc számára a körülmé­nyekhez mérten fürdőmeden­céről is kell gondoskodni. Erre Kertészéknek még nem volt módjuk, pedig a nyérc a sza­badban szívesen úszkál. Erre az életmódra utalnak az ujjai kö­zött lévő úszóhártyák is. Ez felidézte emlékezetünkben az Állami Halgazdaságok libéchovi telepének nyérctartási módját. Itt kanadai módszereket alkal­maznak. E szerint az állatok egy köralakú ún. „kanadai úszómedencében“ is tartózkod­hatnak. s darált ételüket felső peremükkel lefelé függesztett virágcserepekre kenik. A dróton lógó virágcserepek az úszóme­dence közepén helyezkednek el, tehát az élelemért be kell úsz­ni. Kertészék a nyércet nem ütik agyon, hanem légmentesen zár­ható helyen gázzal ölik meg. Egyes tenyészetekben homlok­ütéssel, gerinctöréssel, vagy villanyárammal végeznek az ál­lattal. Megölése előtt a nyércet egy napig éheztetik. A megölt állat húgyhólyagját és végbelét a hasüreg összenyomásával ürí­tik ki, nehogy beszennyezze a gereznát. A leprémezés a meg­­ölés után néhány órával törté­nik. A hátsó lábainál fogva fel­függesztett nyérc felső comb­vonalán az állat bőrét az ujjak­­tól a farok irányában felvágják, s a gereznát zsákszerűén lehúz­zák. Kertészék a kifordított ge­reznát éles háromszöget bezárd deszkára húzzák, más tenyész­tők kúpba vékonyodó karóra, vagy fémhuzalból készült szári tóra feszítik azt. A csehszlovák szabvány egy cm vastag desz­kát ír elő feszítőeszközként. A zsiradéktól megtisztított gerez­nát fűrészporban szárítják. Ker­tészék ezeket a műveleteket de­cember közepéig befejezik és úiév táján a gereznát értékesí­tik. Ami az elért átlagárat illeti, ez egy gereznáért 320 korona volt. A nyércgerezna felvásár­lási árát három nagyság szerinti és négy minőségi osztályba sorolják. E szerint pl. az „A“ nagyságcsoporton belül, ami 55 cm-nyi gereznahosszúságot és 605 cm2-nyi területnagyságot jelent, az I. minőségi osztályú prém ára 522 korona. Az állat hasa alatt kikopott, vöröses prém ára természetesen minő­ségéhez mérten olcsóbb. Végezetül csupán annyit, hogy a nyérctenyésztés beveze­tését mindazon tenyésztőknek ajánlhatjuk, akik olyan környe­zetben élnek, hogy a kívánt fel­tételeknek eleget tudnak tenni. Ilyen esetben a nyérctenyésztés különösképpen kifizetődő és tár­sadalmilag igen fontos tevé­kenység. Kucsera Szilárd is. Galambiskola Tirolban' A modern telefon- és rádióközlekedés korszakában a jól ki­próbált régi módszerek még mindig hasznosak. A tiroli Alpok mentöcsapatai és körzeti felügyelői, az elszigetelt helyek közötti közlekedésre még ma is szívesen használnak galam­bokat, sokszor kizárólagosan ezek segítségére szorulnak. A ti­­roliak úgy találják, hogy könnyebb galambokat magukkal vinni, mint a nehéz rádiót. A postagalamboknak más előnyeik is vannak olyan helye­ken, ahol a rádióösszeköttetést erősen megzavarják a magas hegyek. Innsbruckban 200 galamb kiképzésére „iskolát“ állítottak fel, amelyben a galambok mindenféle időben megtanulnak tájékozódni. Kis galambcsoportokat helyeznek el távoleső hegyi kunyhókban, ahonnan óránként 50 mérföldnyi sebesség­gel repülnek vissza Innsbruckba, kis tasakiukban segítséget kérnek, vagy más üzenetet visznek. (Szabad Föld, Bp.) TAKARMÁNYOZÁS GEREZNAKEZELÉS

Next

/
Oldalképek
Tartalom