Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-14 / 19. szám
Hogyan tovább? A Jelenlegi, aránylag magasfokú gépesítés mellett a nagyüzemi mezőgazdasági termelésben jöl felkészített szakemberekre van szükségünk. Ebből pedig az következik, hogy a Jövőben azoknak, akik a növénytermesztésben vagy az állattenyésztésben gépekkel akarnak majd dolgozni, tanulniuk kell, ha érvényesülni akarnak, mert napjainkban a mezőgazdasági dolgozők szakmai felkészületlensége több helyen negatív hatást vált ki a termelésben. Ha azt akarjuk, hogy mezőgazdaságunk számára elegendő szakmunkást biztosítsunk, akkor minden lehetőt el kell követnünk, megfelelő szőmú fiatal szaktanlntézetl oktatására. A fiatalok alapfokú szakmai előkészítésének jelenlegi módja, amelyet a szaktanintézetekben alkalmazunk; a szakmai gyakorlati tantárgyak mellett egész éven ét párhuzamosan elméleti oktatást is folytatunk. Való tény, hogy ez a módszer minden eddigitől, amelyeket valaha is alkalmaztunk a fiatalok alapfokú szakmai nevelésben, sokkal Jobb. Tény, hogy az elméleti és a gyakorlati tantárgyak egymás melletti rendszerezése lehetővé teszi, hogy mindkettőnél igényesek legyünk, s a tanulóktól megköveteljük a tökéletes szellemi és fizikai felkészültséget. Néhány mezőgazdasági üzem vezetője s egyes termelési igazgatóságok részéről a közelmúltban olyan megjegyzések hangzottak el, hogy újra változtatni kellene az alapfokú mezőgazdasági szakiskolák tanmenetét. Mégpedig olymódon, hogy az elméleti tantárgyakat csupán télre kellene besorolni. Ez a módszer persze nem újdonság. Mőr alkalmaztuk és abba is hagytuk, mert nem vált be. Azért nem, mert az első és a második évfolyamok elméleti tananyagai nagyon távolra (7 hónap) kerültek egymástól, s ez kedvezőtlenül befolyásolta a hallgatók elméleti felkészültségének színvonalőt. Ezen kívül — az is sokat ártott —, hogy a tanulók ennél a tanítási módszernél nélkülözték a rendszeres iskolai nevelést. Dgy gondoljuk, hogy a föntebb említett hangok többé-kevésbé a jelenlegi növénytermesztési munkák szezonjeilegéből adódnak. Mindamellett most az a fontos, hogy olyan alapfokú szakképzettséggel rendelkező fiatalokat neveljünk, akik egész éven át segíthetnek és érvényesülhetnek a mezőgazdasági üzemekben. Bizonyos, hogy az előző növénytermesztő-állattenyésztő tanmenet-társítás nem volt a legszerencsésebb. Főleg azoknak a fiataloknak nem, akiket a záróvizsga után a növénytermesztésben helyeztek el. E téren némi javulás csak azóta észlelhető, amióta a mezőgazdász-gépesítő szakmatársításhoz folyamodtunk, s több figyelmet és időt fordítottunk a gyakorlati tantárgyakra, a gépek üzemelésére, karbantartására, s kötelező tantárgy lett a gépjármüvek vezetése. Néhány mezőgazdasági szakemberrel történő értekezés után az alapfokú mezőgazdasági szakiskolák tanulóinak alaposabb felkészítésére való törekvés jegyében, idén kísérletképpen a Lévai Mezőgazdasági Szaktanintézetben hároméves növénytermesztő-gépesítő szakoktatásra tértünk át. Ennek a tanítási formának az előző mezőgazdász-gépesítő szakmatársításhoz viszonyítva, olyan tartalmat adtunk, hogy a fiatal szakemberek a mezőgazdasági üzemekben a gépek kezelésén, karbantartásán és vezetésén kívül, komolyabb természetű gépjavítások elvégzésére is képesek legyenek. Itt voltaképpen két szakma társításáról van szó. Ennek az az előnye, hogy a végzett fiatalokra olyan növénytermesztési munkákat bízhatunk, amelyek alapfokú képzettségüknek megfelelnek, s alkalmazhatjuk őket, mint segéderőket a gépek javításánál. Ezzel a célszerű szakmatársítással, a fiatalok nemcsak hogy egész éven őt megtalálják helj'üket a képzettségüknek megfelelő munkákban, hanem az is lényeges (s talán a leglényegesebb), hogy szakképzettségüknél fogra, ahhoz ti Sonljirnlnak majd, hogy a karbantartásuk vagy kezelésük alatt lévő gépek hosszabb életűek lesznek. S ha azt elérjük, akkor nyert ügyünk van. Megjegyzendő, hogy a lévai szaktanintézet Igazgatósága, aránylag könnyűszerrel szerezte meg az iskola hallgatóságát, pedig a fölvételinél már jobban megköveteltük az előző végzettséget. Az Illetékes mezőgazdasági irányító szervekkel szoroc együttműködésben ez alapfokú mezőgazdasági szakoktatás tökéletesítésére néhány alapvető változáson (szerencsés szakmatársitáson) fáradozunk, amelyeknek bevezetését az 1968—1987-es tanévtől veszszük tervbe. Meggyőződésünk, hogy intézkedéseink elősegítik majd mezőgazdaságunk munkaerejének fölfrissitését. J. HIANIK, mérnök, az SZNT Iskola- és Kultúrügyl Megbízotti Hivatalénak osztályvezetője. Új feladatok előtt Új rézmentes növényvédelmi szerek a szőlőben és gyümölcsösben Ma már közismert tény, hogy a szőlő védelmében a réztartalmú szerek használata minden egyes kezelésnél-permetezésnél három-négy napra megállíthatja a szőlő növekedését és néha a leveleken perzselést, a bogyókon parasodást is okozhat. Szőlőtermelőink ezért, igen helyesen, a réztartalmú szerek hatásával egyenrangú, de káros mellékhatások nélküli vegyszerek bevezetését, illetve gyártását szorgalmazták. A rézmentes szerek közül nálunk a szőlőtermelésben elsőnek a „zlneb" hatóanyagtartalmú „Novozlr—N 50“ vezettük be. Érvényes növényvédelmi előírásaink szerint azonban e védekezőszer a peronoszpóra elleni védelemben csak a szőlő első három permetezésére ajánlják. A további permetezéseket, előírásaink szerint „Kuprikol“-lal, bordóilével vagy Niroxyd-dal kell végezni. Külföldön a zineb hatóanyagtartalmú szereket ma már azonban a piacról mindjobban kiszorítják a captan és faltan hatóanyagtartalmú készítmények. Ezek között elsősorban az „Orthophaltan“-t és az „Orthocid 50“-et kell említenünk. Az Orthophaitan kellő időben és helyesen használva a peronoszpóra elleni abszolút hatása mellett védi a szőlőt a szőlőorbánc ellen is, gátolja a lisztharmat kártételét és mérséklő hatást fejt ki a Botrytisszel szemben. Az Orthophaltan-t 0,2 százalékos oldatban alkalmazzák. Nagy előnye, hogy virágzás közben is alkalmazható anélkül, hogy a megtermékenyülést gátolná. Az Orthophaltannal kezelt szőlő lombja sötétzöld, ún. phaltan színnezetű, szövete pedig szilárdabb. Használata folytán a leveleken sem nedves, sem pedig száraz években nem mutatkozik perzselés és a növekedésben sem áll be visszaesés. Az Orthophaitan jó hatását az is igazolja, hogy a szomszédos Ausztria termelői szőlőik védelmére ma már főleg ezt a készítményt használják. Az Orthocid 50 captan hatóanyag tartalmú vegyszert a gyümölcs,’ szőlő, zöldség és dísznövények gombabetegségeinek megelőzésére használják. Az almánál és körténél a varasodás ellen virágzás előtt és alatt 0,25 százalékos, utána pedig 0,2 százalékos oldatát használják. Későbbi új fertőzést 0,4 százalékos Orthocid oldattal állítják meg. Az Orthocid 50 sűrű szövetű gyümölcshéj kifejlődését segíti elő, s így a gyümölcs a raktári betegségekkel szemben is ellenállóbb. Jó eredménnyel használják a cseresznye és meggy Monilia laxa betegsége és a szürkepenész ellen az epernél. Az epernél a permetezést a virágzás idején kezdik és 8—10 napos időközben ismétlik. Háromszori permetezést ajánlanak. A szőlőtermelésben az Orthocidot a peronoszpóra ellen általában 0,2 százalékos töménységben használják. Nedves időben és nagy peronoszpóra veszély esetén a töménységet 0,25 százalékra emelik. Az utolsó permetezést borszőlő esetében réztartalmú vegyszerrel végzik. Szőlőiskolát és csemegeszőlő azonban végig Orthociddal kezelik. A zöldségtermesztésben az Orthocidot a különböző betegségek ellen nemcsak levélpermetezésre, de mint száraz csávázószert is használják. Ä paradicsom és dohánypalántát 0,5 százalékos keverékbe is lehet mártani. A bemártási kezelés különösen némely dísznövénynél, például a szegfűnél, azaleáknál, krizanténumnál és hortenziánál hatásos. A gladiolusz és begonia gumórothadása ellen a gumókat 20—30 percen át 0,25 százalékos Orthocid csávába mártják. A rózsa korompenésze ellen a 0,3 százalékos permetezés vált be. Mindkét növényvédelmi szer a bécsi „Chemia“ vállalat gyártmánya. Magyarországon a budapesti „Szőlészeti Kutató Intézet“ és a „Növényvédelmi Kutató Intézet“ vizsgálatai alapján az Orthophaitan és az Orthocid 50 közhasználatban engedélyezett növényvédelmi szerek. Mindkét vegyszer hatékonyságuk ellenőrzésére és összehasonlítása céljából az idén a nyugat-szlovákiai kerület több gazdaságában kerül felhasználásra. Kísérletek lesznek például a szenei EFSZ, és az ottani állami gazdaságok szőlőiben, a nyárasdi EFSZ gyümölcsösében és több más helyen is. Alkalmunk lesz tehát közvetlen saját tapasztalataink alapján meggyőződni e vegyszerek hatékonyságáról s ezek alapján határoznunk affelől, hogy a vegyszereket behozzuk, avagy sem. Renczés Vilmos Amiről érdemei elgondolkozni Köztudomású, hogy 1984 őszén óriási károkat okozott a mezei pocok. A károsított őszi kalászosokat felülvetéssei nagyjából rendbehoztuk, ám ilymódon a lucernát nem pótolhattuk. Természetes, amikor elérkezett a zöldtakarmányozás Ideje, nem nyúlhattunk a lucernához, mert télire Is kevésnek mutatkozott. Így történt, hogy rozsot, búzát és árpás borsót takarmányoztunk. Vezetőink helyesen gondolkodtak, amikor féltették a lucernát, a téli tejtermelés alapját. Tervük azonban nem sikerült egészen. A rozs etetése olyannyira elhúzódott, virágzásnak indult, és nem szívesen fogyasztották az állatok. Rövidesen a búza is elvénült, minek következményeként a fejési átlag jóval alul maradt az előző évitől. Később az árpával vetett borsós keverék megtette a hatását, de két hét elteltével tiszta kultúrában vetett napraforgóval kevertük. Amikor a napraforgó szárba nőtt, a tejhozam emelkedéséről beszélni sem lehetett. Dgy történt, amíg a kevésbé értékes takarmányokkal tömtük a teheneket, az esős időjárás miatt nem tudtuk minőségben felszárítani, kazaloznl a takarmányt. A szélsőséges időjárás késztetett bennünket arra, hogy második kaszálásból már etetni kezdtük a lucernát, de annak gyomosodása révén nem találtuk meg számításunkat. Ebből az a tanulság, ha az időjárás viszontagságai közepette nem tudjuk meglelni a lucernát, legalább fehérjepótlás céljából egészítsük ki vele a soron levő zöldtakarmánytl PATHÖ ANDRÁS, takarmánybekészítő Állatról emberre terjedő betegségek A TAKONYKÖR (malleus) — Főleg az egypatás állatok (lovak, szamarak, öszvérek) fertőző betegsége, de átterjed a húsevőkre és az emberekre is. A takonykór tünetei régi keletűek, hiszen már az ókorban ismerték. Főleg háborúk idején terjedt gyorsan, mert a legyengült és rosszul táplált lovak a legfogékonyabbak a betegség Iránt. A takonykórt az actlnobaclllus mailei idézi elő, amelyet Löffler 1882-ben ismert fel. A bacillus ellenálló képessége nem számottevő. Vízben 15—20 napig életképes, a forralás hőmérsékletén azonnal, napfény hatására 24 óra alatt pusztul el. A szokásos fertőtlenítő szerek rövid idő alatt elpusztítják. A betegség terjedése “ A takonykórt legtöbbször a lappangó fertőzöttség állapotában levő beteg állatok hurcolják be az egészséges állományba. Régebben a háborúban legyengült lovak, lókereskedők és vándorcigányok lovai is nagy szerepet Játszottak a betegség terjedésében. A bacillus Jelen van a fertőzött állatok orr- és hörgőváladékában, a bőrfekélyváladékban, sőt kisebb mennyiségben a bélsárban és a vizeletben is. A fertőzés nagyobbára szájon át történik akkor, amikor az állat olyan takarmányt vagy ivóvizet fogyaszt, amely a fent említett váladékkal szennyeződött. A fertőzés lehetséges kiköhögött hörgőváladék belélegzésével is, vagy akkor, ha a bacillusok az említett váladékból a bőr kisebbnagyobb sérüléseibe kerülnek. Az ember főleg a beteg állatokkal való érintkezéskor fertőződik. (Tisztításuknál, etetésüknél, Itatásuknál). Továbbá az ilyen állatok leölésénél, a bőr feldolgozásánál, de előfordultak már laboratóriumi fertőződések is. A betegséget 90 százalékban az egypatásoktól kapja az ember, 10 százalékban pedig a fertőzött embertől. Tehát a betegség emberről emberre való terjedése is ismeretes. A bacillusok tisztátalan kezekkel bekerülhetnek a szembe, orrba és szájba, vagy cseppfertőzés is létrejöhet, ha az ember a beteg állat hörgőváladékát belélegzl. A betegség tünetei ai állatoknál: A takonykőr lappangásl Ideje két hét, esetleg több hónap. A lovaknál a betegség idült alakja gyakoribb. Az egyes szervek bántalmazottsága szerint megkülönböztetünk bőrtakonykórt, orrtakonykórt és a tüdő-takonykórját. A bőrtakonykór — Erre a formára Jellemző, hogy a bőrön vagy a bőralatti kötőszövetekben szabálytalan szélű fekélyek, csomók keletkeznek, amelyek könnyen véreznek, majd később elgennyesednek. Ezek a fekélyek legtöbbször a hátsólábak belső oldalán, a mellkason és a nyakon találhatók. A fekélyek környékén lévő szőrzet össze szokott tapadni. A bőrtakonykór kísérője legtöbbször nytrokérgyulladás és ennek következménye a végtagok megbetegedése. Az orr taknnykórja — legtöbbször egyoldalú orrfolyással indul meg, s a ló orrnyálkahártyáján kocsonyás csomók keletkeznek. Ezek a csomók később szétesnek és helyükön fekélyek, majd sugaras hegek jönnek létre, hasonlóak az ablakon keletkezett jégvirágokhoz. Az orrváladék üveges, nyúlós vagy sötét színű és később vércsíkokat is tartalmaz. A fekélyes folyamat sok esetben az orrsövény áttörésére is vezethet. Az állalatti nyirokcsomók duzzadtak, kemények, a környező bőralatti kötőszövettel összenőnek, de nem fájdalmasak. A tüdő takonykórja — esetében az állat kóhécsel, gyengül és sokat veszít a súlyából. A betegségnek ez a formája gyakran nagyon hosszadalmas lefolyású és hasonlít az idült tüdővészhez. Az állat hőmérséklete Időnként emelkedik és néha orrvérzést Is megfigyelhetünk. A betegség tünetei az embernél: A lappangásl időszak 3—5 nap. A betegség magas lázzal, gyöngeséggel, étvágytalansággal kezdődik. A beteg fejfájásról panaszkodik, fájnak a lábal, az ízületek és hányingere van. A harmadik naptól kezdve a fájdalmak fokozódnak, az Ízületekben genynyes gyulladás fejlődik ki, az arc megduzzad és kipirosodik. A beteg erős szúrást érez a mellkasán, majd később fájdalmas hörgési rohamok kínozzák. Az arcon és a végtagokon borsó nagyságú fájdalmas csomók keletkeznek, amelyek később fekélyekké esnek szét. Hasonló fekélyek keletkeznek az orr nyálkahártyáján is, amely később nyúlós, gennyes váladék termelésével jár. Később egyre erőteljesebb köhögés, rekedtség, nyelési zavarok és nehéz légzés figyelhető meg. A betegséghez tüdőgyulladás, hasmenés és szívelégtelenség társul, ami még nehezíti a beteg állapotát. A betegség ebben a stádiumában orvoslás hiányában egy-két héten belül halálhoz vezet. Az embernél ismeretes a takonykór idült alakja is. Ez akkor fordul elő, ha a betegség csak a bőr egy bizonyos szakaszára szorítkozik. Legtöbbször ezen a helyen fekély keletkezik, gennyesedik és nagyon nehezen gyógyul. A fekély később tovább terjed, a környékbeli nyirokcsomók, az Ízületek és a végtagok megduzzadnak, majd a vérfertőzés tünetei lépnek fel. A betegség néhány hónapig is elhúzódik. A betegség megelőzése: Ä betegség elleni védekezés elsősorban a beteg és fertőzött állatok leölésében és tartózkodási helyük fertőtlenítésében áll. A betegség gazdasági jelentősége országunkban a második világháború utáni években óriási volt. Felszámolása a tárgyi és személyi kiadásokon kívül egy millió koronába került. A takonykór megelőzését szolgáló biztonsági intézkedések betartása a külföldről behozott lovaknál feltétlenül fontos mindaddig, amíg az ún. melleinos szempróbát nem végezték el. A próba lényege, hogy fertőzött állaton a mailéin hatására a kötőhártya szövetében néhány óra alatt gennyes gyulladás indul meg. Azoka ta lovakat, amelyeknél a malleinos szempróba pozitív, további kivizsgálásnak vetik alá. Ezen állatoknál elvégzik a vérvizsgálatot és az ellenanyagok jelenléte a vérsavóban a takonykóros fertőzöttség biztos Jelének tekinthető. A pozitívan reagáló állatokat aztán leölik. Csak a kivizsgálási rendszer pontos betartásával és a pozitívan reagáló fertőzött állatok leölésével sikerült nálunk is a betegséget teljesen megszüntetni. És végül hangsúlyozni kell, hogy a lovaknál minden hosszabb ideig tartó gennyes seb vagy fekély, továbbá a régóta tartó ún. kehesség, az egyoldalú orrfolyás és a gyakori izzadás a fertőzés lehetőségére figyelmeztet. Éppen ezért az Ilyen eseteket jelenteni kell az állategészségügyi szolgálatnak, mert ezzel megakadályozzuk az esetleges behurcolt betegség, terjedését, embertársaink megbetegedését és végül, de nem utolsósorban védjük állatállományunk tisztaságát. május körül jelenek meg virágzás után a pettyegetett tüdőffl levelei. Főleg a hosszú nyelű, tojásdad alakú, ép szélű ős fehéren foltos nagy tőlevelek feltűnőek. Hűvösebb helyen a pettyek gyakran hiányoznak. Bíborvörös, lila, majd sötétkék virágzata értéktkelen, csupán fiatal leveleit gyűjtsük rövid nyéllel, amelyeknek kilójáért 7 korona 50 fillért fizetnek szárított állapotban a felvásárló szervek. Pettyegetett gálnának, méhvirágnak, csirkevakítófűnek és patikai tüdőírnak is hívják helyenként. Nedves réteken, legelőkön, árterületeken tömegesen található az ötágú, sárgás színű virágú Iibapimpó, amely ezüstös fű, lúdpázsit, pipifű, vad varádics, létrafű néven is ismeretes. Évelő növény. Puha szőrökkel fedett, hosszú szára a földön kúszik, később ■ megkopaszodik. Tőlevelei 10—20 cm hosszúak, amelyeken 11—21 darab erősen fűrészelt szárnyas levél található. Gyógyászati célokra a növény virágzó szárát kell gyűjteni gyökérrészek és fű hozzákeveredése nélkül, amelyekért 3 koronát fizetnek szárí’ tott állapotban. Bővebb felvilágosítással a Lleéivé ' rastliny, slovenské oddeleníe nákupu, Bratislava, Hviezdoslavovo nám. C. 11. i szolgál. K. E. Az alábbiakban néhány gyógynövényt ismertetünk, amely májusban szedhető, szárítható és értékesíthető: KI ne ismerné a fekete bodzának 5—6 magasra is megnövő fáját? Hl szén úton-útfélen, gazosban és szemétdombon Is ott virít májusban sátorozó bogernyőt képező, sárgásfehéi virágzata. Gyógyászati célokra első sorban ezt a virágot használják, ame lyet a virágzás kezdetén kell begyűj lenünk, amikor még nem nyílott k teljesen minden egyes virágocska Legfeljebb 1 cm hosszú főszárra nyessük le az ágról. Szárával felfelt zsinegre akasztva, vagy papíron szét teregetve szárítjuk. A vidékenkén bojzának, bocfának, borzéknak, eseté nek is nevezett bodzavirág kilójáér szárított állapotban 7 koronát fizet nek. Hegyvidéken, nyirkosabb erdőkben Májusi gyógynövény-híradó tett Irányítási rendszer aranyfonalát, de a tartalékok jobb kihasználása mind a földalapnál, mind pedig a kezdeményező mezőgazdasági dolgozóknál. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta Mezőgazdasági dolgozóink Illetve szakembereink előtt új feladat áll. A jövő év elejétől érvénybe lép a mezőgazdaság irányításának új, tökéletesített módja, melynek valóra váltása nem kis gondokkal jár. Szakembereink tudatában vannak, hogy az irányítás tökéletesítése nem varázspálca, de iránymutatóul szolgál a gazdálkodás fellendítéséhez. Az elmúlt héten erről tárgyaltak a galántai járás mezőgazdasági üzemeinek vezető dolgozói. A főbeszámolót AstaloS Ondrej elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára mondotta. Beszédében hangsúlyozta, hogy az irányítás tökéletesített rendszere megköveteli a földalap ésszerűbb kihasználását, a növénytermesztés és állattenyésztés közötti összhang elmélyítését, a gépek és vegyszerek intenzívebb kihasználását. Továbbá az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a termelésben dolgozó emberekre, biztosítani azok élet és kultúrszlnvonalának emelését. Röviden: a tökéletesített irányítási rendszer útmutatásul szolgál a tartalékok feltárására és arra, miként váltjuk valóra kitűzött feladatainkat. Alapjában sem az új árak, vagy a a termelés struktúrájának megválasztásában engedélyezett korlátlan szabadság nem képezi a tökéletesí-SZABAD FÖLDMŰVES 5 1966. május 14.
