Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-15 / 2. szám
Az ásványi anyagok jelentősége háztáji haszonállataink takarmányozásában (II.) Mellékletünk legutóbbi számában röviden említést tettünk egyes olyan mikroelemekről, ásványi anyagokról, amelyek nagyobb mértékben találhatók az élő szervezetben. Az állati testnek az alapvető életmegnyilvánulások, valamint a termelés ütemének megőrzéséhez úgynevezett vagyis olyan ásványi anyagokra is szüksége van, amelyekből az állatok csupán keveset fogyasztanak. Tévednénk, ha tekintettel a fogyasztás kis mennyiségére nem szentelnénk nekik elég figyelmet. Kísérletek és gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a mikroelemek csekély hiánya a termelés csökkenéséhez esetleg az állatok elhullásához vezet. A természetben szabadon élő állatok a számukra szükséges mennyiséget, a gyakran változó környezetben beálló takarmány változtatással pótolják. A gazdasági állatok részére — főleg most, amikor a belterjes termelés, valamint a terület kihasználása iránti törekedés fokozódott — állandóan kevesebb a terület. Azt mondjuk, hogy a kis udvarokban végzett tenyésztést vezetjük be. Ez sokoldalú ismereteket követel meg a tenyésztés, valamint az élelmezés terén. A kisállattenyésztőnek ma már tudnia kell, miként lehet védekezni különböző betegségek ellen, a termeléscsökkenéssel szemben stb. Annak a kisállattenyésztőnek, aki a szakszerű tenyésztésnek legalább az alapjait ismeri, munkájából öröme származik. A megérdemelt elismerés a küllemileg kiváló állatok formájában testesül meg, és a jó termelékenység sem hiányzik. Most röviden a legismertebb mikroelemekről szólunk. VÖRÖSRÉZ Vörösréz (Cu) az állatok minden szervében található. Jelentőség tekintetében a legfontosabb mikroelemek közé sorolható. A vörösréz a vérképzödés során tölt be fontos szerepet. Kísérletek alapján bebizonyosodott, hogy ennek az elemnek sokkal nagyobb a hatása az állatok növekedésére és szaporodására, mint ahogyan azt régebben feltételezték. A vérben előforduló vörösréz-hiány jellegzetes megbetegedést okoz, vérszegénység. szívmüködési zavarok és hasmenés kíséretében. Később az állat jelentős mértékben étvágyát veszíti, miközben növekedése csökken és a szőrzet szintelenedése következik be. A réz-hiány káros hatása különösen a fiatal, növekedésben lévő állatokon jelentkezik. Például a baromfi esetében gubbasztást, étvágytalanságot és tollfelborzolást tapasztalhatunk. Ezt a hiánybetegséget már régóta úgy gyógyítják, hogy a csibék ivóvizébe rézlemez darabokat raknak. A juhokon a rézhiány a gyapjú rugalmasságában mutatkozik, miközben a fekete színezetű állatok gyapja kifakul. Mihelyt a réz-hiány lép fel, az állatok a földet kezdik nyalogatni. Ezért ezt a betegséget népiesen „nyalősbetegségnek“ is mondják. Ez a hiánybetegség vizsgálat alkalmából azokban a járásokban mutatkozott, amelyekben a széna csupán 1—3 milligramm % vörösrezet tartalmazott. Rendes körülmények között a szénának 6—12 milligramm % rezet kell tartalmaznia. A gyógyítást az összes gazdásági állatokra vonatkozóan úgy végezzük, hogy a takarmányba rézgálicot (rézszulfátot, kékgálicot, kékkövet) adagolunk. A kórt megelőzhetjük, ha a trágyázásra előkészített anyagba rézgálicot keverünk. A vörösréz vagy más mikroelemek közvetlen adagolásakor az előírás szerint pontosan és elővigyázatosan kell eljárni, mert nagyobb mennyiségű adag mérgező hatású lehet. Az utóbbi időben a rézhiány legnagyobb gondot Ausztrália állattenyésztőinek okoz, de nálunk is gyakori jelenség. KOBALT A kobalt az állati élelmezés terén a legtüzetesebben megvizsgált elemek közé tartozik. A kobalthiányra igen érzékenyen reagálnak a juhok, a baromfi, a kecskék és a borjak. A sertések, valamint a lovak a kobalthiányra kevésbé érzékenyek. Rendeltetése á szervezetben aránylag sokrétű. Hatással van a növekedésre, az anyagcserére és a vérfejlődésre. Az utóbbi időben részletesen megvizsgálták a kobalt hatását a B12 vitamin képzésére, amely ahogy tudjuk nagy jelentőséggel bír az állatok életében. Malajskajte B. és Jackunasz K. munkáiban bebizonyították a kobalt nagy jelentőségét a baromfi termelékenységének fokozása terén. Ezek az előnyös hatások főként a növendékcsirkék és a libák fejlődésében mutatkoztak meg. MANGÁN A ragadozók szervezete körülbelül 0,05 %-ig terjedő mangánmenyiséget (Mn) tartalmaz. Legtöbb mangán a májban, legkevesebb a tüdőben összpontosul. Legnagyobb mangánmennyiségre a nemi beérés idején van szükség. Hiánya ebben az időszakban a nemi fejlődésben beálló lemaradást jelent, esetleg teljes magtalanságot okoz. Naponta, az állatok élősúlyának minden kilójára vonatkozóan, átlag 0,3 miligramm mangánra van szüksége a szervezetnek. A növekedésben lévő állatok mangánszükséglete ennek a háromszorosa. A baromfi mangánhiány okozta betegségét rendszerint „Süpped tendon“ név alatt emlegetik. Ez a kór a csontok deformációjában, étvágytalanságban, terméketlenségben, illetőleg a tojástermelés szünetelésében jelentkezik. E beteg állapot bekövetkezését megakadályozhatjuk a takarmányban történő mangán adagolással, mégpedig egy kiló takarmányba 30—Í00 miligramm mangán erejéig. CINK A cink vagyis a horgany (Zn) az állati test minden szervében megtalálható 2—3 miligramm % mennyiségben. A cink elsősorban a májban, az izomzatban, a has alatti inakban, a nemi szerv inaiban és a csontokban fordul elő. Körülményeink között az élelmiszerek aránylag elegendő cinket tartalmaznak. Amikor kísérletek során az élelemből a cinket teljesen eltávolították, megfigyelhető volt az állatok további fejlődésének megszűnése. A cink fő feladata abban van, hogy részét képezi az ú. n. karboanhidráz fermentumnak és ezért nélkülözhetetlen a lélegzés folyamatos végzéséhez. JÓD A jód (J) funkciója az állati szervezetben főképpen azért fontos, mivel a pajzsmirigy hormonjának (a tirokszinnak) egyik legfontosabb része. A jód mennyisége a szervezetben kicsi. így pl. az emberi szervezetben mindössze 25 miligramm jód található, amiből kb. 15 miligramm a pajzsmirigyben. Az emberek megbetegedéséből kiindulva nagy figyelmet fordítottak a kutatók a jód hatásának megfigyelésére az állati szervezetben. Nyilvánvalóvá vált, hogy a jódhiány okozta megbetegedések a kőzetekben található jódhiánnyal függenek össze. Jódhiány okozta megbetegedés az olyan állatoknál lép fel, melyek tartózkodási körzetében a talajban is jódhiány mutatkozik. A jódadagok, melyek a megbetegedést megakadályozhatják 0,03 miligramm körüli mennyiségben állapíthatók meg minden kilogramm élősúlyra. A csirkék és a tenyésztyúkok jódszintje 1,1 miligrammban ál-« lapítható meg 1 kg takarmányra vonatkoztatva. Azokban a körzetekben, ahol a talajban jódhiány észlelhető, az állatok fejlődése vontatott, több a halvaszületett növendékállat és az élete első hetében elhulló állat. A bajt megelőző jód adagolásának nagy elővigyázatossággal kell történnie. Ajánlható az ún. jodizált takarmánysó alkalmazása. A 0,07 százalék erejéig jódosított takarmánysó elősegíti a kívánt jódszint elérését az állati szervezetben. A takarmányanyagok közül nagyobb jódmennyiséget csupán a tengeri halakból készülő takarmányliszt tartalmaz. FLUOR A Fluor (F) csaknem az öszszes szervekben megtalálható. Legtöbb fluor a fogakban van. Olykor a gyakorlatban előfordul, hogy a vízben, vagy a takarmányban sok a fluor. Ha az ivóvíz literenként 1,2 miligrammnál több fluort tartalmaz, úgy az állatok fogai törékennyé válnak. Ezzel szemben a fluórhiány, vagyis ha egy liter ivóvízben 0,5 miligramm alatti annak mennyisége, szintén fogbetegséget okoz. A fluor több fermentum működését akadályozza, ezért túltengése rossz hatást fejt ki az anyagcsere-forgalomban. Mérgező fluor-túltengés rendszerint az olyan körzetekben fordul elő, ahol a timföld alumíniummá történő ipari feldolgozása folyik. CIKOVSKÍ LADISLAV mérnök, az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalának kisállattenyésztési elő-« adója MIKROELEMEKRE
