Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-07 / 18. szám
ass BOTRÁNY egy kép korul 5 Az Egyesült Államok népét 1932-ben még mindig a gazdasági k válság gyötörte. A munkanélküliek száma meghaladta a 13 ' milliót, óriási volt a kínálat olcsó munkaerőben, általános »javulásra még alig látszott remény. A multimilllárdos Rockefeller-család mindezekből kiindulva, alaposan mérlegelve a kí- S nálkoző lehetőségeket, nekifogott New Yorkban az ún. Rocke- J feller-Center — négy nagy épülettömbből álló hatalmas felhő- J karcoló-palota építéséhez. A tekintélyes összegű beruházásban Snagy méretű műalkotásokkal Is számoltak, hogy azokkal Is 3 hangsúlyozzák építményük rendklvüliségét világviszonylatban I is. n A művészi elképzeléseket a főépület hatalmas előcsarnokéiban tervezett nagy falfestés koronázta, amely elkészítésére Sa kor három legnevesebb festőművészét: a francia Matlsse-t, | a Párizsban működő spanyol Plcassot és a mexikói Dlego Rl- S vera-t vették számításba. Az építkezést tervező Raymond Hood I főmérnök meghívta mind a három mestert és közölte velük ka megfestendő műalkotás feltételeit: nyújtsák be először képük kelőzetes tervét; csak fekete, szürke és fehér színeket használ- J hatnak; a képen ábrázolt személyek nagysága nyolc láb és hat | hüvelyknél (kb. 250 cm) több nem lehet; a benyújtandó képet J fessék vászonra és annak terjedelme a meghatározott fal| felület 60—95 °/o-át töltheti ki. Az említetteken kívül néhány 'további, de kevésbé lényeges feltételt Is szabtak a festőkének. Matisse nagyon tapintatosan szövegezett levelében közölte, whogy a dolog nem érdekli. J Lemondott Picasso Is. I Dlego Rivera, a nagy mexlköí, a következőket írta többek 'közt Hood tervező mérnöknek: „A megtlsztelést köszönöm. ^ Tíz esztendővel ezelőtt örömmel fogadtam volna ajánlatát. In- I dulásomhoz sokat jelentett volna ...“ £ Hood már három más művész felkérésére gondolt, — de | Rockefeller kívánságára csak Matisse és Picasso helyett kért S újabb ajánlatokat Frank Brangwyn és Jósé Maria Sert mflvé-I széktől. S Riverával tovább folytak a tárgyalások, öthónapi vitatkozás |után Rlvera beadta a derekát, miután Rockefellerék beleegyez- S tek néhány feltételébe. így pl. engedélyt kapott, hogy közvet| lenül a csarnok főfalán dolgozhasson és saját belátása szerint 'más színeket Is használhat. A másik két festő részére a felté| teleket nem változtatták meg. Közös mindhármuk részére csak ' a falfestmény témája maradt: Az ember az élet keresztútján | bizonytalanságban, de mégis reményteljes bizakodással tekint * az út felé, mely egy jobb jövőbe vezet. | Rlvera abban az időben Detroltban dolgozott több Ilyen 'freskószerű munkán. Ott készítette el newyorkl falfestményének vázlatát is, amelyet aprólékos kommentárokkal ellátva küldött el Hoodnak. Már ezekben a kommentárokban is akadí tak részletek, melyek sejttették a megfestendő műalkotásnak ' forradalmi eszmék szellemében álló jelentőségét. ^ Rockefellerék egyelőre nem akadékoskodtak és úgy gondoliták, majd csak rá tudják venni Riverát néhány esetleges válk toztatásra és enyhíteni tudják a kép forradalmíságát. Rlvera 1932. február 7-én kapta meg Rockefellerék beleegyezését. A levelet Hood írta alá. Néhány hónappal később a nagy művész átköltözött New Yorkba. Anyagbeszerzés és segéderői költségeire 21000 dollárt kapott előleg gyanánt. A festmény teljes terjedelmét 99,50 négyzetméterben állapították meg. Mint Ilyen esetben mindig, Rlvera segédeinek egész sora készítette elő a falat és még odaérkezése előtt felrajzolták a kép vázlatát. Magát a festést minden részleteiben maga Rlvera végezte el. A nagy csarnok rövidesen élénk színekben pompázott. A Hood központi Irodájában dolgozó mérnökök, építészek egyre élesebben mutattak rá a mű túlságosan realisztikus voltára, túl sok volt benne az élet, az élénk színek tobzódása. Nelson Rockefeller azonban egyelőre még védte Riverát, amíg a nyílt botrány ki nem tört. Az amerikai sajtóban egyre több hír Jelent meg a mexikói munkájáról. „Rlvera kommunista tevékenységet örökít meg képén..." — jelentette 1933. április 24-én a World Telegraph egy cikke élén. Joseph Lilly, Ismert publicista szerint „Rlvera túl bőségesen használja a vörös színeket“ és a továbbiakban Ironikusan jegyezte meg: „Rockefeller úr és becses neje kijelentették, hogy nekik nagyon tetszik a kép..." A hatalmas kép már március végére majdnem elkészült. Hírek keringtek, melyek szerint Rlvera május 1-re — a Munka Ünnepén fejezi be teljesen müvét. És így Is történt. Aznap a munkásnak — vezérnek a fején, aki kézfogáshoz segíti a néger és fehér embert, Lenin arcvonásai rajzolódtak ki. Négy nappal később a festő levelet kapott Nelson Rockefellertől: „Amint megfigyeltem, a kép most elkészült részletén Lenin portréját festette meg. Az arc igen jól sikerült önnek. Ügy vélem azonban, hogy Lenin képe ezen a festményen igen sok ember érzelmeit sértené. Hangsúlyoznom sem kell, menynyire kellemetlen a dolog számomra és ezért meg kell kérnem Lenin arcvonásainak megváltoztatására, bármilyen más Idegen személy arcára." Amikor Rlvera személyzete tudomást szerzett a levél tartalmáról, nyílt harcra határozták el magukat. Kijelentették: Amennyiben Lenin feje eltűnne a képről, sztrájkba lépnek. Riverát magát sem volt nehéz meggyőznlök. Hiszen ő számolt azzal, hogy tettével feltűnést vált ki a sajtóban, mely majd aprólékosan számol be alkotásáról, s ez nem árthat neki. Rockefellerhez intézett válaszában tehát megírta: „Lenin feje ott volt az eredeti vázlaton is, mely jelenleg Roymond Hood birtokában van és oda volt rajzolva a színes befejezés előtt a falon Is. Szívesen találnék elfogadható megoldást az ön által említett problémával kapcsolatban; így talán megfesthetném a kép eszmei kiegészítése érdekében az Egyesült Államok valamely nagy fiának, mondjuk például Lincolnnak az alakját, aki az USA egységét és a rabszolgaság megszüntetését jelképezhetné ...“ Lincoln közös szimbólumként a kommunista Lenlnnell Rlvera kijelentése óriási szenzációt keltett. A botrány híre gyorsan terjedt. Rockefellerék takarodót fújtak, de rendőröket állítottak a képhez, hogy megakadályozzák a nagy kép fotografálását. Luclenne Bloch, Rlvera egyik asszisztense azonban a blúza alatt csempészte be fényképezőgépét a csarnokba és lekapta a festmény érdekesebb részleteit. Amint híre ment ennek, kiparancsolták a festőket az épületből. Erre parázs vita Indult meg a nyilvánosság előtt a rádióban és a sajtóban. „Művészek, írók, egyetemi tanárok — írta Walter Pach kritikus — egy püspök, egy nagynevű orvos, népütfk jelentős személyeinek egész sora tiltakozó nyilatkozatot írt alá a Riverával szemben tanúsított magatartás miatt, akit erőszakkal távolítottak el művétől." Támogatására a világ minden részéről érkeztek a tiltakozó táviratok. De akadtak persze olyanok Is, akik a nagy művészt támadták. Harry Watrous, a Nemzeti Festő-Akadémia elnöke pl. azt követelte, ne tűrjék, hogy USA területén bárhol Is falfestményen Lenin képe legyen látható. Dlego Rlvera levelet írt Rockefellernek: Inkább pusztuljon el teljesen művem, minthogy elnyomorítsam művészi koncepcióját! A milliomos családban azonban tényleg a kép teljes megsemmisítésére gondoltak. Rlvera hívei, barátai tiltakoztak, ő maga pedig a rádió közvetítésével fordult az USA népéhez: „Ha egy amerikai milliomos megvásárolná a Szixtínl kápolnát, mely Michelangelo remekműve, joga volna-e azt megsemmisítenie? Nemi MertaSixtínl kápolna az egész emberiség tulajdona. Mindnyájunknak el kell Ismernünk, hogy az ember alkotásában létezik valami, ami az egész emberiségé és egyetlen embernek sincs arra joga, hogy azt tönkre tegye." A botrány olyan hullámokat vert, hogy Rockefellerék kényszerítve érezték magukat a New York World Telegraphban a következő nyilatkozat közlésére: „Dlego Rivera műve nem semmisül meg és azon változások sem történnek, bizonyos Időre azonban le lesz takarva." Hat hónappal később a* nagy freskót kalapácsütésekkel zúzták szét. Rockefellerék rossz időt választottak ki szószegésükre. Azokban a napokban ugyanis nagy művészeti kiállítást készültek megnyitni a Rockefeller-Centerben és az Ismert festők egész sora vonta vissza művel kiállítását tiltakozása jeléül. A sajtó egyértelműen a milliomosok ellen fordult. Rlvera a szerződésben kikötött összeget az utolsó centig megkapta. Ebből a összegből 7000 dollárt fizetett ki segítőtársainak, akik erre segítségére voltak a newyorkl „New Worker School" (ÜJ munkás Iskolája) részére megfesteni az „USA portréját" 21 mozgatható falra. A .felmaradt pénzt arra használta fel, hogy újra elkészítse a Rockefeller-Centerben tönkretett műve mását a mexikói Szépművészeti múzeum részére. New Yorkban a Rlvera-képnek szánt fal éveken át üresen maradt. A milliomos család tagjai több ismert amerikai festővel tárgyaltak, de siker nélkül, míg aztán végre Sert fehér, szürke és fekete színekkel új képet festett számukra. Bertram D. Wolfe Ismert amerikai műkritikus erről a műről a következőket Irta: „Ez a kép pontosan az, amit a hely megérdemel. Emberek Járkálnak körülötte, de figyelemre sem méltatják." [A MLAD? SVÉT-ben megjelftnt cikk alapján feldolgozta Somló Miklós) JOSZIF UTKIN: Egy vöröskatonához Én láttam őt, a meggyilkolt leányt, s az asztalán a friss virágokat, szeméről már minden mosoly levált, de mégis, mintha aludt volna csak. S az álma mintha nem lett volna mély, egész valója feszültségbe dermedt. Ö, mondd, mi az, amit szegény remélt, holtában vajon mit várt még a gyermek? Egy hírre várt, eívtárs, egy hírre, látod, a harcmezőről tőled hírt remélt: hogy irgalmatlan, véres bosszút álltok ártatlanul kiontott véréért. Lányi Sarolta fordítása A falu főterén fogósdtt látszanak a gyerekek. Szűk utcák lakóházaiból szorultak tde, ahol nem bosszant senkit a zstvaf, lárma. A nagy térség elnyelt a játék zaját. A hátérben az öreg templom magasodik. Tornya zománcos fedőcserepén megtörik a májust napsugár. Körülötte vadgesztenyefák bontják lombsátrukat. Alatta tartanak pihenőt a nebulók, ha netán kifáradnak. A cslntalanabbja Itt ts nekt-nekltramodtk nem marad vesz* teg. Zajt csap, mtglen a ttszteletes úr a kiírta ablakában megjelenik. Uccu neki, a túlsó oldalra, ahol csatorna szegélyén két sor jegenye őrzi némán a főteret. Békés Időben évek során ezeket a fákat nyesegették baltákkal a legények. A gallyakból zöld sátrat csináltak a kocsma udvarán és alatta ropták a táncot május első vasárnapján. A tavaszon bántatlanul ölthették magukra új ruháikat a fák, testüket nem csonkítja embert kéz. Kinek van kedve a mulatozáshoz? A háború vihara végigsöpört az országon, a falun. Tízesével, százasával szedte áldozatát. Most mindenki siratja a maga halottját. Hozzátartozóját, Ismerősét, barátját. Nem akad ház, ahol a háború nem hagyta keresztjét. A rettegés bilincse még nem lazult, a vérző szívek nem hegedtek. Csak a gyerekhad van játszó kedvében. A feledés fátylát az idő hamar rájuk terítette. Három héttel ezelőtt a főtéren nagy halom lőszert raktak le a németek. A gyllok csak tdetg-órátg rémísztette a környék lakóit. Mire a nap nyugo-. vóra tért, orosz géppuska kerepelt a község határában. A németeknek vtsszalövésre sem jutott Idejük, csak arra, hogy a lőszert a levegőbe röpítsék. Örültek, hogy épségben menthették bőrüket. A halált hozó gyllok felrobbant. Vasdarabok, szilánkok, gránátok és aknák hevertek a főtéren szerteszét. Az orosz katonák másnap rendet teremtettek az érintetlen és felrobbant lőszerrel, s hajszolták tovább a németet. A napot követően nem kongott többé a légveszélyt jelző harang. Nemsokára szárnyrakap: Berlint ostromolják a felszabadítók. A német főváros távol van a falutól, olyan távol, mint az önfeledten hancúrozó gyerekseregnek a háború. A fegyverek zaját vidám kacajuk váltotta fel. Most a jegenyefák árnyékában tartják pihenőjüket. Előttük a csatorna, benne víz folydogál. Partjának zöld füvére telepszenek. Középen három jó barát ül: Nagy Andris, Telek Pista és Készéit Laci. Egy osztályba jártak, míg a katonák ki nem szorították őket az Iskolából. Arról tanakodnak, korrog a gyomruk, jó lenne hazamenni ebédre. Nemsokára úgyis delet harangoznak. Felállnak, menni készülnek. Vagy húsz méter a fapadló, mely átvisz a túlsó partra. Nagy András szó nélkül nekilendül, áU ugorja a méternyi széles vizet. Két pajtása utána. Pistának kicsi a leni dület és a víz szélébe huppan. Lába kemény tárgyba ütközik. Tüstént bei lekotor a csatorna fövényébe, s kU húz onnan valamit. Nehéz, megjön máit vasdarab. Az egyik vége tóm* pa, a másikon érdekes, vitorlaszerű, szerkezet. Nem nézegetheti sokáig, mert Andris és Lact mellette terem. Andris, aki erősebb, pajkosságból kit kapja a kezéből, és futásnak ered vele a templom felé. A hoppon ma-1 radt két gyerek sem rest, Andris után Iramodik. Pityu, a károsult, szaporán szedi lábalt. A gesztenyéshez érve már-már a menekülő kabátját jog* dóssá. A fát körözik, mire Fért is odaér. Egyik elölről, a másik hátulról elcsípi a tettest. E pillanatban Andris magasba lódítja az „elrabolt kincset“. A három fiú egymásba kapaszkodva Itheg-ptheg a fa tövében. A halálma* dár másodpercek alatt megteszi útját és ... kioltja mindhármuk életét. Gesztenyefák lombsátra alatt öreg templom tövében holtan fekszik a három Ifjú. Május kilencedikén köve* telt ráadást a háború. Ártatlanok pis ros vére pecsételte a győzelem naps fát. Tízévesek voltak. Egészséges embers palánták, (Sándor)] Tízévesek voltak
