Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-15 / 2. szám

A kisállattenyésztők hiinfpfpcp Tornán A kisállattenyésztők szerve­zetbe tömörülése Tornán alig egyéves múltra tekint vissza. Nem voltak sokan, de most már annyian sincsenek, mert soka­kat büntetésből kizártak a szer­vezeti tagság soraiból. Egy decemberi napon szemé­lyes meghívással járta a közsé­get az egyik vezetőségi tag: „Ekkor és ekkor gyűlés — aki nem jelenik meg, nem kapja meg a negyedik negyedévi sze­mestakarmányt és jövőre már tag sem lehet.“ Rövid, de ve­lős kommentálás! De így van ez helyén, aki tag — az járjon gyűlésre! Igen ám, de több helyen csak a gyerekek, unokák vették át ezt a híradást, akik nem tud­hatták azt, hogy a megjelölt napon a két dolgozó szülő a gyűlés óráján munkában lesz — s talán el is felejtették átadni az üzenetet, hiszen felnőttel is előfordul az ilyesmi — s a napi életgondok másfelé terelik a figyelmét. Még a helyi hang­szóró sem segít sok esetben, mert éppen nincsenek odahaza azok, akikhez a hirdetés szól, (például Tornáról csak vasúton közel 600 kedvezményes jegyet adtak ki a dolgozóknak, akik idegenben dolgoznak, tanulnak stb. s hol van még az autóbu­szon járók tömege!), vagy pe­dig egyszerűen nem hallják a hangos híradó értesítését, mi­vel a hangszórókat a közel­múltban végzett átrendezéskor úgy átforgatták, hogy egyes ut­carészek polgárai nem hallják a hirdetéseket. így tehát a hir­detett gyűlésre nem ment el minden tag. Akik elmentek, megtudták', hogy ki kell fizetniük három napon belül a negyedik negyed­évi szemestakarmány ellenérté­két, valamint az 1966-os tag­díjat — ami együtt közel két­száz koronának felel meg. De álljunk meg egy pillanatra és „kalkuláljunk“. Azt már leszögeztük, hogy a gyűlésre nem ment el mindenki és miért nem ment el. Az 1966- os tagilletékkel kapcsolatban csak annyit jegyzünk meg, hogy azt 1965-re minden tag befi­zette — de a tagsági bélyege nincsen meg minden tagnak — s hogy valaki megkapta-e azt nem tudom. Nem jogos tehát kijelenteni, hogy aki nem fizeti be az 1966-os tagilletéket „nem lehet tag“. Előbb a vezetőség­nek illene kiosztani az 1965-ös tagbélyegeket. De gyerünk tovább a „kalku­lálással“! Három napon belül közel 200 koronát kifizetni! De­cemberben, karácsony előtt — amikor már a pósta is beszedte a sajtó stb. 1966 első félévi előfizetéseket — és sok idős polgár, többgyermekes család minden koronáját előre másho­vá tervezte be. — De ott a döntés: Ha nem fizetsz, kizá­runk! És nem kapod meg a ne­gyedik negyedévi szemestakar­mány részedet sem, hiába fi­zetted be 1965-re a tagilletéket, nem kapod meg azt, ami neked 1965-re jár, még akkor sem, ha utólag fizetsz! Furcsa döntés — még akkor is furcsa, ha a helyi szervezet vezetői arra hivatkoznak, hogy „föntről“ rendelték így! Azt már nem tudom, hogy az így kiejtettek részét kivette-e valaki olyan, akinek arra pénze volt, vagy sem, hiszen minden­kinek jól jön a kedvezményes „hivatalos“ ár. Jól jött volna azoknak is, akik mindezen fel­tételekről nem tudtak, s azok­nak is, akiknek az adott időben nem volt annyi pénzük, s talán ezeknek jönne később a leg­jobban, akkor, amikor megspó­rolták rá a megfelelő összeget. De azt tudom, hogy függetlenül attól, kinek mennyi állata van, egyformán osztódott a múltban mindenkinek, legalább is papí­ron, mert így könnyebb, nem kell annyit számolni. És azt is tudom, ha valaki nem ment el a részéért azért, mert történe­tesen az osztás napjain nem volt odahaza, kivitte az, aki ki­fizette. Ne értsen senki félre, nem bántani, nem gúnyolódni aka­rok, elismerem azt, hogy ter­hes, sok bosszúsággal játó és időpocsékolást jelentő háládat-Ian feladat az ilyesmi, ami osz­tással, rendakarással függ ösz­­sze, de azért a helyi szervezet vezetőinek tévesek voltak ezen lépései. Téves a kizárás, téves a helytelen osztás, mert ha már valaki tisztséget, funkciót vál­lal, legyen tudatában annak, hogy tiszteletbeli funkciót vé­gez, amiért tudtommal legalább azzal van méltányolva, hogy az alapszabályzat értelmében két rész abraktakarmányt kap, ter­mészetesen kétszeres ellenérték kifizetése mellett. De ez is va­lami, valami azon funkciósokkal szemben, akik szintén tisztelet­beli funkciójukból kifolyólag faluról falura utaznak, sokszor éjszakákban, esőben, hóban, — egészségük, családjuk rovására minden ellenszolgáltatás nélkül csak azért, mert tudatosítják azt, hogy szükség van az ilyen odaadásra társadalmi rendünk szebb holnapja érdekében. Máshogy kellett volna tehát megoldani a kizárás kérdését. Azoknak, akik befizették 1965- re a tagilletéket, mindenhogyan biztosítani kellene részükre az utólagos befizetés lehetővé té­telével azt, hogy megkaphassák a negyedik negyedévi abrakta­karmányt kisállataik részére, valamint azt is, hogy 1965-re megkapják tagsági bélyegüket. És ha a történtek után esetleg egyesek azt fogják mondani, hogy köszönöm, jövőre nem ké­rek belőle, vessen a helyi szer­vezet vezetősége magára és ok­vetlenül változtassa meg mun­kamódszerét! Nagy Oliváe A gödöllői tojóhibridek kiváló anyai ágú szülőpárja. (Dr. Petőházi Gábor 2. oldalon közölt cikkéhez.) II. ÉVFOLYAM • A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE • 1966. JANUÄR 1. szám • A TARTALOMBÓL: + Kiváló tojó- és hús­hibridek + Az ásványi anyagok jelentősége + Galambok előkészítése a tavaszi párzásra + A pulykatenyésztés haszna-4- Egy érsekújvári nyérctenyészetben-4- Házinyulak téli fiaz­­tatása és nevelése-4- A házinyúl itatása ■4- Már Tornaiján is...-4- Juhtenyésztésünk feladata-4- A CSKSZ közleményei

Next

/
Oldalképek
Tartalom