Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-16 / 15. szám
A baromfitenyésztés szakosítása és összpontosítása A termelés szakosítása és összpontosítása a társadalmi munkamegosztás fejlett formája, amely lehetővé teszi a legújabb gépieszközök, esetleg önműködő gépsorok gazdaságos kihasználását, s az emberi munka termelékenységének jelentős fokozását. keretében próbálunk megvalósítani (keltetés — nevelés — hizlalás — tojástermelés — vágottbaromti feldolgozás — az üzleti hálózat közvetlen ellátása.) A Bratislavai Baromfifeldolgozó-ipari Kutatóintézet adatai szerint a közép-szlovákiai kerületben például 1963-ban a vállalat átlagos szállítási távolsága rakományonként 191,1 km volt, miközben a szállítási költségek kilométerenként 3,55 koronát tettek ki, s minden négyzetkilométernyi területre 275,6 kg élőbaromfi felvásárlása jutott. 0 3. A termelési technológia megválasztása A leggazdaságosabb termelési technológia a baromfitenyésztés szakaszán — ahogy ez számos vizsgálat eredményeiből kitűnik — a mélyalmos baromfinevelési módszer, második helyen a teljesen lécpadozatos módszer, harmadik helyen pedig a batériás, vagyis a ketreces tartási módszer áll. 0 4. A gépesítés valamint az automatizáló foka Ezeket a kérdéseket nagyüzemeinkben nem oldottuk meg kielégítő módon. A hatalmas új épületekben az egyes munkálatokat a legtöbb helyen kisüzemi módszerekkel végzik (a takarmány és az ivóvíz kézi széthordása, a mélyalom kezelése, a tojás kézi összeszedése, stb.). Ilyen esetben az állatok összpontosítása semmilyen előnyt pontosítása nyújt. A baromfitenyésztés szakosításával és összpontosításával ma nem lennének komolyabb gondjaink, ha annakidején az egyes szakkérdések tanulmányozása céljából (állattenyésztés, állategészségügy, építészet, gépesítés valamint automatizáció) egyes nagyüzemi szempontból fejlett országokba hozzáértő szakembereket küldtünk volna. CIKOVSKÍ LADISLAV mérnök, az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalának előadója. (Folytatás az 1. oldalról) valamint hasonlóképpen más kisállatok részére is. További takarmányt vásárolhatnak szövetségünk tagjai az eladott első minőségi osztályú házinyúl gereznák, valamint más gereznák ellenében is, továbbá az eladott tyúktojásért (a kötelező beadáson kívül), és az eladott baromfihúsért, nyúlhúsért stb. Szervezetünk tagjai a belépést követő egy éven belül tiszta vérvonalú tenyészállományt kötelesek beszerezni, amiben szövetségünk segíti őket. Helyi szervezetünk a helyi nemzeti bizottsággal karöltve tagjaink részére a község határán belül bizonyos földterületek használatbavételét is lehetővé teszi. Mindenekelőtt olyan területekről van szó, amelyeket gépi erővel körülményes lenne megmunkálni. A HNB köteles a CSKF KB-nak határozata, valamint az 1962. évi október 17-én kelt 996/62 számú kormányhatározat értelmében gondoskodni arról, hogy minden talpalatnyi föld művelés alá kerüljön, s így a parlagon heverő területeket az érdekköri szervezetnek rendelkezésére bocsájthatják. Ezzel a HNB vei történő együttműködésben érdekköri szervezetünk segít legfőbb politikai és kormányzati vezető szervezőink határozatait teljesíteni. Az évi tagsági díj személyenként a központ számára 20 korona, a helyi szervezet részére pedig 10 korona. Az egyszeri beiratkozási díj, melyet a tagsági gyűlés 5—10 korona közötti összegben szabhat meg, ugyancsak a helyi szervezet tulajdonában marad. Reméljük, hogy ez a dióhéjba foglalt tájékoztatás bizonyos áttekintést nyújtott az érdeklődők számára. A CSKSZ Szlovákiai Választmányának titkára HANUSKA jAn, körzetekben tojásfelesleg van, míg a téli időszakban rászorulnak a cseh országrész kerületeiből történő tojásellátásra. Így 1964-ben a cseh kerületekből közel hét és fél millió étkezési tojást kellett Szlovákiába hozni. Mihelyt tisztázzuk a tyúktojás és a húsbaromfi termelésének távlati fejlesztési irányát, hozzáláthatunk a következő kérdések megoldásához: • megszabhatjuk a haszontenyészetek nagyságát, % széthelyezhetjük ezeket az üzemeket, 0 meghatározhatjuk a nemesítő és szaporító nagytenyészetek kapacitását, # eldönthetjük ezek széthelyezését, £ további ezekkel összefüggő termelési egységek létesítésének helyéről dönthetünk. 0 2. Az építkezési szektorok közötti összhangja Jelenleg a tojástermelés, valamint a vágóbaromfi előállítása elaprőzottan történik a Baromfifeldolgozó Vállalat, az állami gazdaságok és az EFSZ-ek üzemeiben. Ezért érdekterületeken (kerületeken, járásokon) belül a javasolt építkezések megvalósítását az egyes szektorok közötti összhangban kell tervbevenni, nehogy duplicitásra vagy szétforgácsoltságra kerüljön sor. Fokozott figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági, vagyis az elsődleges termelés, valamint az élelmiszeripari, vagyis a másodlagos termglés (tojásfeldolgozás, baromfifeldolgozás stb.) közötti kapcsolatra a szállítást illetően. Gazdaságossági indokolással utat tör magának az úgynevezett zárt termelési ciklus formája, amelyet nálunk a Baromfifeldolgozó Vállalat üzemeinek Ä szakosítást csakis kellő összpontosítás teszi lehetővé. Ezekkel láncszerűen összefügg a termelés hatékonyságának emelkedése, amely a szervező munka színvonalának eredménye. Helytelen lenne az olyan összpontosítás, amely nem venné figyelembe a szakosított termelési egység fogyasztási szempontból vett területi elhelyezését, mert amit a korszerűsítéssel nyernénk, azt a szállítási költségek felemésztenék, ha az előállító mezőgazdasági üzemet nem a fogyasztóhelyek zömének közelében működtetnénk. Ez nemcsak országos, de nemzetközi szempontból is érvényes. Mutatja ezt például a tojástermelés terén Hollandia és Dánia példája. Anglia, amely eredetileg tojásbehozatalra volt utalva, ma a termelés ésszerűsítése folytán nemcsak hogy önellátó, de az alacsony árszintre törekedő konkurrencia ellenére még tojáskivitelre is képes. Rendkívül gyors összpontosítási folyamat zajlott le az utóbr bi két-három évtized folyamán az USA baromfitenyésztése terén. Ennek következtében csupán 1950—1954 közötti időben ott kb. 600 000 kisfarm szűnt meg„ miközben a baromfiállomány és a tojástermelés jelentősen emelkedett. TERMELÉSÜNK SZÉTFORGÁCSOLT Ä közelmúltban végrehajtásra kerülő téves elgondolások következtében Szlovákia területén az építkezés szétszórtan, kis termelési egységek kialakítása irányában folyt, így csak elenyészően kevés olyan baromfifarmunk, tenyésztőüzemünk van, amely a korszerű követelményeknek megfelel. Például a közép-szlovákiai kerületben 73 olyan mezőgazdasági üzemünk van, melyben a tojóstyúkok száma 500-nál nem több, 204 üzemben a tojók száma 500—2500 között, 23 üzemben 2500—6000 között, egy üzemben 6—10 000 közöt, egy üzemben pedig 10 000 tojótyúkon felül mozog. Természetesen ilyen elaprózott termelési viszonyok között szinte lehetetlen az automatizáció bevezetése, a szállítási és egyéb költségek csökkentése, vagyis a termelési költségek előnyösebb alakulása nem várható, ezért az sem képzelhető el, hogy világviszonylatban legalább az átlagos termelékenységet kimutató üzemek sorába kerüljünk. Vegyünk ezért szemügyre legalább néhány szempontot, amelyeket az ismertetett kérdés sikeres megoldása érdekében számításba kell vennünk: 9 1. A baromfihús és a tyúktojás körzetenkénti fejlődése A Német Szövetségi Köztársaságban, Angliában és az USA- ban a baromfitenyésztési nagyüzemek összpontosítása és szakosítása a főbb fogyasztási központok közelében történt meg. Angliában olyan helyzet is kialakult, hogy a baromfitenyésztő nagyüzemeket a már létező takarmánykeverő nagyüzemek, vagy kereskedelmi központok közelébe voltak kénytelenek helyezni. Az USA-ban az olcsóbb munkaerők körzetébe, a jobb éghajlati viszonyok közé, vagy olcsóbb építkezési telkekre is kerültek üzemek. Hazai körülményeink között fő szempontnak az árufogyasztás egyes körzetekben feltételezett fejlődését tekinthetnénk. Ennek a kérdésnek megoldatlansága súlyos teherként nehezedik nemzetgazdaságunkra. Például 1964-ben a kelet-szlovákiai, valamint a közép-szlovákiai és a nyugat-szlovákiai kerületből más kerületekbe öszszesen közel hatvan millió tojást szállítottak. Hangsúlyozni szükséges, hogy számos járás üzemeiben a szükségleten felüli tojást külterjes módszerekkel állítják elő, s a mezőgazdasági üzemek minden tojásra 0,10— 0,30 koronát ráfizetnek. Ha ehhez hozzászámítjuk a szállítási és egyéb költségeket, megmutatkozik, hogy nemzetgazdaságunkat ezen a területen évente kb. 30—50 millió korona kár éri. Ebből talán arra következtessünk, hogy egyes járásainkban nemszükséges további építkezéssel számolnunk? Ez a nézet teljesen helytelen lenne és gátolná a belterjes baromfitenyésztés fejlődését. Ezeken a helyeken a külterjes tenyészeteket korszerű nagyüzemekkel szükséges felváltani, mert ezekben olykor 25—50 %-kal kisebb a takarmányszükséglet. Tudatosítanunk kell azt is, hogy az egyes külföldön beszerezhető nyersanyagok (állati eredetű takarmányliszt, takarmánypogácsa, antioxidanok stb.) vásárlása nehézségekbe ütközik. A fő termelési idényben egyes
