Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-15 / 2. szám

AZZAL KELL KEZDENEM, hogy “ ebben a kérdésben nem lehe­tek tárgyilagos; imádom a zenét és ha ma 1910-t írnánk, e sorokat így kez­deném; Leborulok előtted, ö Eutherpe, immár istennővé magasztosult mú­zsája a zenénekI Higgyék el nekem, nem túlzók, ha azt állítom, hogy a zene nemcsak művészet, hanem nyugtalan, gyakran fékevesztett napjainknak egyik leg­áldásosabb orvossága, több mint nar­kotikum — talán a legjobb idegcsilla­pítónk. Szerintem a zene nagyjai, Beethoven, Bach, Liszt, Dvorák és Bartók, sőt Strauss, Offenbach, Kál­mán, Lehár vagy Cole Porter és még néhány tucat ismert komponista mel­lett szobrot érdemelnek mindazok a tudós fizikusok is, akik a lemezját­szó, a rádió és a TV feltalálásával annyit tettek a zene korunkig még sohasem tapasztalt népszerűsítése ér­dekében világszerte. Teljesen magánügy ugyan, s talán csak idegorvos tudna hiteles magya­rázatot adni arra, amit magam éltem át jónéhány évvel ezelőtt. Súlyos betegen feküdtem a kórházban már hetek óta és egy forró augusztusi al­konyaikor az aznap belém adagolt orvosságok és injekciók kábulatából ébredezve - még csukott szemmel voltam fültanúja, amint az ágyam fö­lött két orvos rólam beszélt. „Fi­gyelmeztettem már a családját, hat­hét napot mondtam ..." Tudtam hát, nincs már sok időm. Amikor egyedül maradtam — szobatársam a szom­szédos kórteremben szórakozott — nagy nehezen megírtam egy búcsú­levelet. Több mint egy óráig küszköd­tem magammal és az írással, amíg el­készültem. A zárt borítékot elrejtet­tem az éjjeliszekrényem fiókjában. Mellettem az üveglapon orvosságok és könyvek mögött egy kis rádió állt, a feleségem lepett meg vele néhány nappal azelőtt. Ismerős volt a belőle áradó zene, kissé lehalkítottam és végighallgattam Csajkovszki gyönyörű VI. Patétikus Szimfóniáját. Nem is tudom, hányszor hallottam már addig is ezt a csodálatosan szép remekmű­vet, mégis annyira lenyűgözött és olyan jóleső megnyugvással aludtam el utána, mint a legmegelégedettebb, jó munkát végzett egészséges ember. És a zene továbbra is a legjobb orvos­ságom maradt, nagyon segített raj­tam, visszaadta az életkedvemet és elvezetett a gyógyulás útjára. nem minden gyermeknek van, csak hozzáértő nevelés és a művészetek iránti megbecsülés szükséges hozzá, hogy ezt a tehetséget csiszoljuk. Ha pedig a gyerek kedvét lelné a muzsi­kálásban, akkor minden lehetőséget adjunk meg neki! Minél több műked­velő zenész muzsikál — egyedül vagy csoportokban —, énekel, hegedül, gi­tározik vagy zongorázik, annál na­gyobb zenekultúrával bír az illető ország és annál nagyobb a gazdagabb IFJÚSÁG - ZENE Talán ebben nincs semmi csoda. Hiszen a zene az ember legősibb és leghűségesebb barátja, művészete, olyan régi, mint maga az emberiség! Bár mindenkinek nem adatott meg a jó zenei hallás, egy bizonyos muzika­litás azonban minden gyermekben rejtőzik és a szülők, pedagógusok feladata, hogy ezt a zsenge zenei ér­zést sok szeretettel, türelemmel ápol­ják és fejlesszék a kisgyerekben, hogy fokozatosan megszeresse, meg­értse sőt át is érezze a gyermekda­lokat és később a nagy muzsikusok melódiáit — még akkor is, ha az illető fiatal maga nem is aktív zenész. Bát­ran mondhatom, kifizetődik! Termé­szetesen még jobban értékeli, élvezi a gyerek a jó zenét, ha maga is ját­szik valamely hangszeren. Ne értsük félre, nem arról van itt szó, hogy minden jó hallású gyerekből Lisztet vagy Toscaninit akarjunk nevelni, de hallgassa minél gyakrabban, tanulja meg a melódiákat, fokozza zeneisme­reteit, fejlessze zenei érzékét, akár muzsikus, akár nem. Tehetsége csak­lelkületű emberek száma ebben az országban. * * * E NAPOKBAN panaszkodott egy barátom: „Nem bírok a fiammal. A tanulmányi eredményeire bár nem panaszkodhatom, de bele lehet őrülni az állandó gitározásábal“ — És tud legalább? — Mi az, hogy tud? Ügy játszik mint egy kis Segovia! — No ne túlozz! Tényleg olyan tehetséges? Hány éves a Laci tulaj­donképpen? — Tizenhat. Még két évvel ezelőtt csak úgy falta néhány barátjával együtt a Beatles lemezeket, gitárze­nekart alakítottak és üvöltöttek, mint az indiánok, most azonban már csak egyedül, legfeljebb egy komoly part­nerrel pörgeti az újjait a húrokon, mint egy motolla. — Nem értem akkor, miért panasz­kodsz. Hiszen te is bolondultál min­dig a zenéért, alig volt itt hangver­seny, amelyen ott ne lettél volna. Nem értem tehát mi kifogásod lehet az étien, Hogy a fiad jól gitározik? Csak játsszon, gyakoroljon, ha kedve telik benneI- De a lakók a házban!- Zúgolódnak?- Dehogy, ellenkezőleg. Tele van velük a lakásunk. A házból minden fiú, lány ott lebzsel nálunk, ha Laci játszik.- Sanyikám, hiszen te nem is pa­naszkodsz, te dicsekszel! * * * DE ÖRÜLHET IS minden szülő, ha rájön, mennyire szereti lánya vagy fia a zenét. Még az esetben is, ha ez az érdeklődés egyelőre csak a jazz és a könnyűzene iránt nyilvánul meg. A mindenki számára érthető könnyű­zene, a táncdalok és sanzónok az ál­landóan szaporodó jó zenekarok tu­dása és konkurenciája folytán zenei tartalmukban, a kíséret összetételé­ben annyira fejlődnek, csiszolódnak, hogy egyre inkább közelednek a ko­moly zenéhez. Ha ma egy-egy külön­leges kis zenekar (pl. zongora, gitár és bőgő, esetleg zongora, dob és bőgő) Bachot játszik, majd utána ugyanazt a melódiát játssza más ritmussal vagy csak úgy kapásból új, idegen zenei gondolatot tiszta Bach-stílusban ad elő, akkor ezt a „könnyű műfajt" már nem becsülhetjük le. És gyermekeink közül aránylag elég sokan már itt tartanak. Szüleik büszkék is lehetnek rájuk. Ha pedig más gyerek szeretné követni példájukat, ha csak tehetjük, ne akadályozzuk őket abban, hogy zenével foglalkozzanak. A zongora drága mulatság persze, de jó lesz a harmonika, esetleg a hegedű vagy a gitár is! De most már elég is volt a beszéd­ből, üljünk a rádióhoz és hallgassuk meg... mit is?... Jó. Maradjunk egyelőre a slágereknél. Énekel Vámosy János: „Egy kicsit szomorkás a han­gulatom máma..." SOMLÓ MIKLÓS Nem elég a szép ruha... mert bármilyen drága is volt, még bizony nem ruházza fel viselőjét jó megjelenéssel, kulturáltsággal. Bizonyára nem egyszer voltak már tanúi annak, hogy egyes nők sze­rényebb öltözetben sokkal elegán­­sabban néztek ki, mint más nő a legdrágább toalettben. Mi ennek az oka? Az ember kulturáltsága külön­böző tulajdonságok apró mozaik­kockáiból tevődik össze — akár nő, akár férfi az illető. Megjele­nésére valahogy lelki tulajdonsá­gai is rányomják bélyegüket, mozgásuk, külsejük ápoltsága is­­sokat számít. Mindez azonban nem lehet egy bizonyos rövidebb idő­szak követelménye, hanem tartós és rendszeres önfegyelem ered­ménye. Kezdve a gondozott hajvi­selettől, melynek alapja a tisztán­­tartott egészséges haj, ápolt bőr az arcon, a nyakon, tiszta kéz és ápolt körmök, egyenes tartás, a lábak szép formája — mindezek összességét nevezzük egyszerűen jő megjelenésnek, eleganciának. FIATAL HÁZIASSZONYOKNAK: A takarékosság művészete Az idősebb háziasszonyok hosszú éves tapasztalatok alapján általában ügyesen tudják beosztani a konyha­pénzt, s az élelmiszerekkel is tudnak takarékoskodni. A takarékosság bi­zony komoly tudomány, amelyet a fiatal háziasszonyoknak nem is olyan könnyű elsajátítaniuk, mivel még nem igen jártasak a sütés-főzés mű­vészetében. Előfordul, hogy az ada­gokat nem tudják előre kiszámítani, többet főznek vagy sütnek valamiből, s a megmaradt ételt másnap felme­legítve rendszerint senkinek sincs kedve elfogyasztani. Az alábbiakban néhány jő tanáccsal szeretnénk segí­teni a kezdő háziasszonyoknak. ■ Ha főtt tésztát készítenek (dió­sat, mákosat stb.), ne szórják rá a mákot vagy diót az egész tésztára. Mindenki csak annyi tésztát mákoz­­zon meg a tányérján, amennyit el­fogyaszt. Így ha marad tészta, más­nap finom felfújtat készíthetünk be­lőle ebédre vagy vacsorára, amelyet az egész család bizonyára jóízűen fogyaszt majd el. — A következő­képpen készítjük: Egy vajjal megkent tűzálló tálba teszünk egy réteg tész­tát, erre egy réteg bármilyen gyü­mölcsízt, majd ismét tésztát, azután diót, s a tetejét tésztával borítjuk. A tészta mennyiségének megfelelően 1—2 tojást egy kevés tejjel szétha­barunk s a tésztára öntjük. A tete­jére vajdarabkákat teszünk, és a sü­tőben szép pirosra megsütjük. Készít­hetjük cukorral és mazsolával kevert túróval is. ■ A húslevesből megmaradt főtt húsból és leveszöldségből kitűnő fasírozottat készíthetünk a következő módon. A húst a zöldséggel és annyi főtt burgonyával daráljuk le, hogy jól formálható massza legyen belőle. Dizsnózsírt vagy darált szalonnát, 1—2 tojást és szükség szerint zsem­lemorzsát keverünk bele, megsózzuk, és egy kevés fokhagymával, fekete­borssal, majoránnával ízesítjük. Po­gácsákat formálunk belőle, és forró olajban vagy zsírban kisütjük. Bár­milyen főzelékkel tálalhatjuk. ■ Ha palacsintát sütünk, mindig csak annyit kenjünk meg belőle, amennyit előreláthatólag délben elfo­gyasztunk. A maradékból ízletes fel­fújtat készíthetünk: A palacsintát csíkokra vágjuk, s a mennyiségnek megfelelően 2—4 tojásfehérjéből ke­mény habot verünk. A tojás sárgáját porcukorral kikeverjük s ízlés sze­rint barackízt vagy más lekvárt adunk hozzá, majd belekeverjük az össze­vagdalt palacsintát és a tojáshabot. Az egészet tűzálló tálba tesszük, és sütőben szép pirosra megsütjük. Parraghy Johanna Kissé elkéstek... A Tátrában már hetek óta erős nak. Jánoska és Pali a dermesztő hidegek uralkodnak. Egyre vastagabb hideggel is dacolva, ott topogott az a hótakaró is. Nap mint nap havazik etetőnél, mert mára ők vállalták a és az erdei vad lassan az ember se- „vendégek" fogadását. Hiába kémlel­­gítségére szorul. Szarvastehenek, őzek tek azonban az ismert őzcsapás felé, csoportja egyre gyakrabban közelíti a rendszeres látogatók nem jelent­­meg a hegyi ember hajlékát, a szál- keztek. Már jó félórát álldogáltak, Jók és üdülők környékét. dörzsölgették fázós kezüket, majd Az árvízkárosult gútaí gyerekek szomorúan elindultak vissza a barát­egyik iskolaközpontját a délutáni ságos meleg épület felé. órákban minden nap két őzike látó- Ahogy így bandukoltak. Pali apró gat ja. Már megszokták az ember kö- lökéseket érzett a háta közepén. Rá zelségét, szívesen megeszik kezéből *s ripakodott pajtására: — Ugyan a kiflit, szénát és más csemegét. Az hagyd már abba, ne lökdöss, mert épület közelében egy faházikó körül ha én meglöklek, hason csúszol egész a megszokott időben összegyűlnek a az ebédlőig! kiváncsi tanulók, hogy kedvenceikkel Már-már bírókra keltek, amikor megosszák uzsonnájukat. Rendszeres Jánoska hátratekintett. Tátva maradt szolgálat áll már ezen a helyen, ne- a szaía a meglepetéstől. Az őzikék hoqy hiába jöjjenek az erdő küldöttei, lépkedtek nesztelenül mögöttük, azok J . lökdösték Palit, mintha jelezni akar-Szombaton a szokottnál is kémé- ták volna érkezésüket. Most ott áll— nyebb hideg köszöntött be, a szél riadt, szinte bocsánatkérő tekin­­hordta a havat, a csípős hidegben tettel: Ne haragudjatok, elkéstünk a fenyők is reszkettek, mintha fázná- egy kicsit, de látjátok milyen zord az idő, nem jöhettünk hamarább! 4 -------------------—-------­­A két fiú boldogan etette a fázós | ^SZABAD FÖLDMŰVES őzikéket, azok pedig félelem nélkül —'——hagyták cirógatni, ölelgetni magukat. 1966. január IS. JUHASZ ÁRPÁD Készítsünk madáretetőket Egyik napról a másikra téllesre változott az időjárás. A hideg szél pirosra festi az iskolába siető gyere­kek arcát és belemar az udvar körül röpködő hasznos madaraink testébe. Vajon gondolunk-e arra, nekik nincs meleg szobájuk, anyukájuk sem főz részükre ebédet. Nyáron megtalálják napi eledelüket, sok-sok hernyót, rovart összeszednek a gyümölcsfák­ról, de télen az ember segítségét várják, etetésre szorulnak. Pajtások, a politechnikai órákon készítsünk ré­szükre etetőket. Nem kell hozzá sok minden, néhány deszkadarab, pár szeg és kész az etető. A fára akaszt­va tegyünk bele ocsút, olajos magva­kat, szalonnabőrt, hogy ne szenved­jenek Ínséget a madárkák. if j. Szarka László, Alsószeli TÉL Millió kis fehér pille, höpihécske táncba kezd, könnyű szélben illeg-billeg, ellepi a házereszt. Puha vatta betakarta a didergő bokrokat. Kapudúcon fehér sapka, szél csipkéz rá fodrokat. Fehér bunda, könnyű dunyha terül szét a városig, alatta az őszi búza friss cipóról álmodik. Herda Gyula, Kiskeszi Atlö-rejtvény Vízszintes: 1. Sportember. 2. Az alak. 3. Villanyárammal hajtott cím­­írógép. 4. Társadalmi szervezet leg­tevékenyebb tagjainak összessége. 5. Női név. 6. Gennyes torokgyulla­dás. Ha helyesen írjátok be a sorok megfejtését, akkor minden vízszintes sor „a“ betűvel kezdődik és végződik. A vastag átlóban pedig egy földrész nevét kapjuk. Beküldendő e föld­rész neve. MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK Az 1965 év utolsó számában (52.) közölt rejtvényeink helyes megfejté­sei: GONDTALAN — LÉVA — VERNE ★ Könyvjutalomban részesülnek: Hervay Erzsiké, Nyárasd, és iíj. Micski János, Lice, Hogyan éljen a szívbajos ember? A szívbetegek kényelmes nyugodt­­ságban, megerőltetés nélkül éljenek, mert hosszú életűek lehetnek, ha kíméletesen, állapotuknak megfele­lően irányítják életrendjüket. Az egyéni tanácsokon kívül vannak olyan általános szabályok is, amelyek egy­­formán vonatkoznak minden szívbe­tegre és amelyek felsorolásával sok olyan olvasónk levelére válaszolunk, akik azt kérdezik: hogyan éljen a szívbeteg ember. A gondosan kivizsgált szívbajos természetesen nem dolgozhat annyit, mint az egészséges ember. Könnyebb munkára való beosztását a kezelő orvos is támogatja. Keressen inkább hosszabb időn át kevesebbet, mint­hogy a rövidebb erőfeszítés által rok­kantsági járulékra kényszerüljön. Egy-egy szívbeteg túlbecsüli az ere­jét és felesleges megerőltetéssel még fokozza szíve rossz állapotát. A járás is munka. A szívbeteg tehát sohase siessen és fölöslegesen ne járjon. Szokja meg a kényelmes mozgást és tanulja meg, mi a nyugodt pihenés, ami alatt nemcsak az ülést, a fek­vést értjük, hanem a szervezet töké­letes nyugalmát. A pihenés tehát két­irányú: testi és szellemi. Hiába ül vagy fekszik valaki, ha gondok gyöt­rik és különböző problémákon töri a fejét. A pihenő ember helyezze testét kényelembe és gondoskodjék kelle­mes, vidám szórakozásról. Olvasson, hallgassa a rádiót, nézegesse a képe­ket, beszélgessen vagy ha módja van rá, gyönyörködjön a természetben. A szívbeteg aludjon sokat. Ne mu­lassza el a napi 8—9 órai alvást és természetesen éjszakáznia nem sza­bad. Ha nem tud aludni, okvetlen kérje ki kezelőorvosa tanácsát. Ne igyon alkoholt, mérsékelje a fekete­kávé fogyasztását és szokjon le a dohányzásról. Erős akarattal, önfe­­gyelemmel — ha nem is könnyen — be lehet tartani ezeket a tanácso­kat. Kerülje a túlságosan nehéz öltö­zékeket, mert könnyen kifullad. Ru­hája szellős legyen, könnyű de ne vékony, hogy meg ne fázzék. A számára előírt étrendet ponto­san tartsa be. A szív munkáját még a táplálkozással sem szabad terhel­nünk és az étrendet úgy kell össze­állítani, hogy az emésztési folyamat ne terhelje különösen a szívet. A be­teg vérkeringése néha elégtelen, a szervek nem kapnak elegendő vért és könnyen kimerülnek. A szívbeteg étrendje akkor jó, ha folyadéksze­gény, rost és sómentes, hogy feldol­gozása, megemésztése minél köny­­nyebb legyen. Az ételek elkészítésé­nél olyan ízesítő anyagokat használ­junk, hogy a beteg ne kívánja a sót. Zöldséges mártásokkal, kaporral, pet­rezselyemmel, köménymaggal, majo­ránnával is ízesíthetők az ételek, nemcsak borssal, sóval és paprikával, amelyek használata tilos. A húsokat pároljuk, főzzük, ne süssük és lehe­tőleg vagdalva, darálva főzelékfélék töltelékeként tálaljuk. A nehéz disz­nózsírt vajjal, olajjal, tejfeles haba­rással helyettesíthetjük. A könnyű édestészták, gyümölcsök, befőttek jól beválnak. Kerülni kell a nehéz kifőtt tésztát, a zsíros süteményeket és a kelttésztákat. A korszerű élel­mezési szakkönyvek is hangsúlyoz­zák; a diétával nem kell és nem is szabad a beteget gyötörni, ne egvék soha olyat, amit utál. Az íz, az illat, a forma lehetőleg maradjon vagy legalább hasonlítson a megszokott egészségesen is fogyasztható étele­kéhez, de a tartalmát megfelelően módosítanunk kell. DR. BUGA LÄSZLÖ RECEPT Eszterházi rostélyos. Hozzávalók: 2 darab nagyobb, 4 darab kisebb rostélyos vagy alszegyhús, 3 dkg zsi­radék, 3 dkg szalonna, 2 dkg liszt, 3 dkg hagyma, 2 dkg vaj, só, Vs liter tejföl, 10 dkg leveszöldség. A főzés ideje 20—30 perc. A sze­leteket nem kell föltétlenül szalon­nával megtűzdelni. Bors helyett pap­rikával is fűszerezhetjük. Nyáron a pároláshoz zöldoaprikát és paradicso­mot is használhatunk. A szeleteket szalonnán fonnyasztott hagymára rakjuk, felöntjük, a levét liszttel be­hintjük, jól megfőzzük és megtejfö­­lözzük. Az átszűrt mártáshoz kockára vagy metéltre vágott párolt zöldséget teszünk. Pároláskor a húst borssal, szekfűborssal, mustárral és babér­levéllel fűszerezzük. A mártást két kanál fehérborral és apróra vágott kapribogyóval ízesítjük. Párolt zöld­séggel, rizzsel vagy makarónival (spa­gettivel) körítjük. Mit főzzünk?

Next

/
Oldalképek
Tartalom