Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-16 / 15. szám
Fejezetek a szlovákiai cukorrépatermelés történetéből A cukorrépatermelés történetében 1867 után hatalmas fellendülés tapasztalható, elsősorban Nyugat-Szlovákia területén. Ezt a fejlődést az újonnan alakult cukorgyárak egész sora tette lehetővé. (1868-ban Diószeg, 1869-ben Nagyszombat II., Nagytapolcsány ás Aranyosmarót, 1870-ben Magyarfalu, 1893-ban Oroszka, 1901-ben Trencséntepla, 1908-ban Szered II. Kelet-Szlovákia területén a kassai cukorgyár Í872-es felszámolása után csupán 1912-ben létesült új üzem, a tőketerebesi cukorgyár. A régi üzemek közül Pozsony- Nyltra- Trencsén- Bars-. Ev megye megye megye megye 1876 4 157 6360 19 1412 1900 8174 17455 5 232 3 985 1914 16 799 31457 6176 4 916 a sasvári 1896-ig dolgozott, míg a ta* nyi és a kovarci 1873-ban, a bősi 1876-ban termelt utoljára. Az új üzemek közül az aranyosmarőtl 1880-ban egy szőnyeggyárnak adta el az épületeit.) Jelentős mennyiségű cukorrépát dolgoztak fel a szeszgyárak és a századforduló éveitől kezdve a trencsénmegyei cukorrépa legjobb felvásárlói a morva cukorgyárosok. A termelési terület növekedését Illusztrálja az alábbi táblázat (hektár-* ban): A Csallóközben továbbra is kevés cukorrépát termeltek, Kelet-Szlovákia területén pedig csak a szerencsi cukorgyár megalapítása után (1889) javul valami keveset a helyzet. Zemplén megyében pl. 1888-ban csak 394 ha-on termelik ezt a jövedelmező ipari növényt, 1889-ben már 1112-ha-on, 1914- ben ez a terület már 7547 ha-ra nőtt. A cukorrépa termelése a századfordulóig elsősorban a tőkeerős nagy és középbirtokokra koncentrálódott. A gazdák is ismerik és termelik ezt a jövedelmező ipari növényt, bár tömeges termelésére csak a XX. század első íveiben tértek át. A répagazdaságok vetésforgóinak meghatározásánál szinte általánosan elfogadott elv volt, hogy a trágyázott földbe vetett cukorrépát szintén trágyázott földbe vetett búza előzte meg, és trágyázatlan talajba vetett árpa követte. A répatermelő gazdaságok természeti adottságainak legjobban megfelelő vetésforgó alkalmazása és a rendszeres répatermelés következtében jelentősen emelkedett a többi mezőgazdasági termény hozama is. Pl. Pozsony-, Nyitra-, és Barsmegye területén 1899- ben 3—5 q-val magasabb volt az árpa terméshozama kát. holdanként, mint azokban a vármegyékben, ahol nem termeltek cukorrépát. A túlzottan cukorrépatermelésre beállított diószegi H VÉDJÜK MEG A GYÜMÖLCSFÁK VIRÁGAIT! Gyümölcsvirágzás idején nagy kárt tehet a bundásbogár. Meleg, napsütéses időben a déli órákban rajzanak, s lepik el a virágot. Kártételük évenként változó. Akad év, csupán néhány bogár látható. Ilyenkor nincs veszély, de tömeges megjelenésénél az egész gyümölcstermést elpusztíthatja. A sötétszürke, hátán fehér foltokat viselő szőrös bogár elsőként a rétek, mezők virágain él, majd gyümölcsfáinkon károsít. Ide a virág illata csalogatja. Fő eledele a virágpor, de a szirmokat és csészeleveleket is fogyasztja. Ellene rovarölő szerekkel nem tudunk hatásosan védekezni, — annál inkább, mert ilyenkor a méhek miatt tilos a permetezés. Fő védekezési mód a bogarak lerázása és összegyűjtése. Tömeges megjelenésekor a virágzó fát hideg vízzel permetezzük, majd megrázzuk. A földre hullott bogarakat összeszedjük és elégetjük. Üjabb kísérletek szerint a bogarak füstöléssel is távoltarthatók a gyümölcsfáktól. ■ Amíg a bundásbogarak a virágot károsítják, a poloskaszagú körte- és almadarazsak a virágzás befejezésekor a megkötött gyümölcsben tesznek kárt. A körtedarazsak a legkorábban virágzó körtefákat fertőzik. A nőstények a levelek bőrszövete alá rakják tojásaikat, majd a belőlük kikelt álhernyók a virágvackot teszik tönkre. Az almadarázs nősténye egyenesen a virágvacokba rakja tojásait. Mind a körte, mind az almadarázs kártételét a fejlődő gyümölcs oldalán barnás folt, később a lyuknál ltáható barnás ürülék jelzi. A beteg gyümölcs a fejlődés időszakában lehull. Mindkét kártevő ellen sziromhullás után egy százalékos Dyklo permetezéssel védekezhetünk. Az esetleg fellépő szívórovarok kártétele megelőzhető, ha a permetlébe 0,05 százalék Foszfotiont is keverünk. (-sá-) gazdaság az 1894—1900-as években árpából átlagban elérte a 20.93 q-ás hektárhozamot, búzából pedig a 20 q-t. A cukorrépatermeléssel foglalkozó szakirodalom a helyes vetésforgó megválasztása után az első helyre helyezi a répaföldek alapos megmunkálását. A cukorrépa alá csakis mélyszántást alkalmaztak, amelyet kezdetben fogatokkal, később gőzekével végeztek. Az első gőzekét 1881-ben a diószegi gazdaság szerezte be, de a 80-as évek folyamán a többi répatermelő gazdaság is rátért a gőzekével végzendő szántásra. Gőzekével — még a századfordulón is — elsősorban is a cukorrépa és a többi kapásnövény alá szántottak. A mélyszántást végző gazdaságokban jelentősen emelkedett a terméshozam. A nagyabonyl Stummer-féle birtokon pl. az 1889—1901-es évek folyamán a cukorrépa terméshozama 42 százalékkal, a búzáé 35 százalékkal, a rozsé 52, az árpáé 34, a burgonyái 51, a kukoricáé 28 százalékkal emelkedett. A talajelőkészítés legtökéletesebb' módjának az ún, diószegi talajelőkészítési módot tartották. A gazdaság dolgozói sokévi tapasztalataik alapján a tömött magágy készítésére törekedtek. A földet ősszel az elővetemény betakarítása után felszántották, megtrágyázták, amit még egy 27 cm-es altalajlazítóval kombinált mélyszántás követett gőzeke segítségével. A tavaszi munkákat három részre osztották: az őszi mélyszántás boronálása, a porhanyítás. Szükség esetén grubert használtak. A boronát henger követte. A kellő nedvesség biztosítása érdekében a vetőgép előtt is hengereztek. Vetés után a talajt kb. 40 kg-os hengerek nyomták a maghoz. Ugyanis a vetőgép csoroszlyái után egy-egy hengert szereltek. A diószegi módszerrel vetett répa korábban egyenletesebben sbrolt, majd általában 8—10 százalékkal magasabb termésátlagot biztosított. A diószegi gazdaság abban az időben következő hektárhozamokat érte el cukorrépából: 1870-ben 275,36 q, 1880-ban 259,42; 1890-ben 181,48; 1900- ban 301,26; 1910-ben 328,56; 1912-ben 347,90; míg 1914-ben 221,62 mázsát. A nagybirtokokon elért terméseredményeket vizsgálva, nem szabad , megfeledkeznünk a műtrágyázásról sem. A répatermelő gazdaságok elsőként alkalmaztak rendszeres műtrágyázást, mégpedig az 1800-as évektől kezdve. 1918 előtt már általános volt az istálló-* és műtrágya együttes alkalmazása. A kisebb gazdaságok csak a XX. században tértek át a rendszeres műtrágyázásra, addig többségükben csak istállótrágyát használtak. A diószegi gazdaság évente 8—^0 ezer, a zselizi 4—5 ezer mázsa műtrágyát vásárolt. A nagy birtokokon a répaföldet ősszel istállótrágyával, tavasszal pedig műtrágyával tették termékennyé. A rendszeres trágyázás, valamint az alapos megmunkálás következtében emelkedett a cukorrépa cukortartalma is. A századfordulón a nyitramegyei termelők 16,4—17,8 százalékot értek el, a diószegiek 17,43 százalékot, a magyarfalviak 17,66 százalékot. A cukortartalom a XX. század folyamán tovább emelkedett. Az 1907—1909-es években például a diószegiek 19,21— 20,24 százalék, míg a szerediek 19,88— 21,32 százalék cukortartalmat mutattak ki. A cukorrépa termesztés történetének ismertetésekor nem feledkezhetünk meg a termesztés gépesítésére kifejtett erőfeszítésről. Említettük, hogy már 1848 előtt szerkesztettek különféle gépeket, amelyek a répatermesztési munkálatok meggyorsítását szolgálták. Ez a törekvés az 50—60-as években a vaseke és a vetőgépek bevezetésére korlátozódott, míg a múlt század utolsó negyedében újból napirendre került a termesztéssel kapcsolatos munkák gépesítésére való törekvés. A gépesítés kezdeményezői a cukorgyárak voltak, valamint az egyes vármegyék gazdasági egyesületei. A korabeli szakirodalom népszerűsíti a cukorrépatermelés gépesítését, bár kihangsúlyozza, hogy ez nem vonatkozik az egyelésre és a kapálásra. Általánosan használatosak voltak a kézi és fogatos kapálógépek, amelyeket töltögetésre és a sorok keresztben történő kapálására is alkalmaztak. Nehéz és hosszadalmas munka volt a répa kézi kiszedése. Többféle kézi és fogatos répakiemelő gépet alkalmaztak abban az időben. Egy répakiemelő géppel egy munkanap alatt másfél, sőt könnyebb talajon két és háromnegyed holdról is felszedték a termést. Csupán kezdeményezés maradt a cukorrépa fejelésének gépesítése, mivel a ceruzahegyezőhöz hasonló géppel tisztított cukorrépát a gyárak nem vették át. Befejezésül legalább néhány sorban meg kell említenünk a cukorrépatermelés egyik különleges előnyét, mégpedig a melléktermék biztosításának kérdését. A cukorrépatermelő gazdaságok a termelt répának kb. 35 száza lékát kapják vissza; 5 százalék levél, 5 százalék fej, 25 százalék szelet, amit takarmányozásra használtak. Mivel a répaszelet jelentős mennyiségű vizet tartalmazott, a szelet takarmányozá sára beállított gazdaságok sem nélkülözhették az erőtakarmányokat, viszont a szelettel keverve jelentősen emelték a gazdaság szalmájának táp értékét. A répatermelő gazdaságok 1918 előtt hektáronként körülbelül 2 mázsával magasabb takarmányátlag gal rendelkeztek, mint a cukorrépát nem termelő gazdaságok. A magasabb takarmányátlag birtokában a répatermelő gazdaságok jelentős eredménye két értek el az állathizlalásban. A diószegiek például a szakirodalomban „diószeginek“ ismert hizlalási séma alapján 1890—1895 között évente 3500 darab elsőrendű hízott ökröt adtak piacra (ami 100 ha-nyi répaföldre 84 darabot jelent). A XX. század első évtizedében ezt a mennyiséget évi 5000 darabra emelik. A nagysurányi cukorgyár sertéshizlalással foglalkozott. A cukorrépa hulladékanyagának ta karmányértéke érezhetően emelte i répatermelő kisgazdaságok jövedelmét Is. Az elmondottakból láthattuk, hogy a cukorrépa volt az a növény, amely a XIX. század folyamán rákényszerítette a termelőket a talaj alapos megmunkálására, a mélyművelés és a rendszeres trágyázás, valamint a műtrágyázás bevezetésére, a gépesítésre, vagyis megkövetelte a gazdálkodás intenzitásának emelését. Melléktermékeivel lehetővé tette a fokozott állattenyésztést, amivel növekedett a gazdálkodás jövedelmezősége. Vadkerti Katalin C. Cs. Vertikális integrációnak nevezik valamely fogyasztásra alkalmas késztermék előállításában és forgalomba hozatalában együttműködő vállalatok, szervezeti, gazdasági és pénzügyi kapcsolatát. Ebben az együttműködésben a gazdaságilag legerősebb viszi a vezetőszerepet. A kapcsolatban kapitalista viszonyok között általában a mezőgazdasági üzem a leggyengébb láncszem, a szervezet irányítása így többségében a finánctőke kezébe kerül. A hitelező a termelő vagyontárgyai helyett mindinkább annak jövedelmében keres fedezetet. Ezért nagy súlyt helyez a termelés gazdaságosságára. így a vertikális integráció a mezőgazdaságban hozzájárul az ipari termelés elveinek bevezetéséhez, a technika fejlesztéséhez és a munkaszervezés javításához. A vertikális integráció kialakulásának oka a korszerű termeléshez szükséges nagymértékű beruházás és hitel, továbbá a nagy mennyiségű, egyöntetű árukereslet. Különösen azok az ágazatok alkalmasak a vertikális integrációra, amelyekben a termelési periódus évente többször ismétlődik, s ezért az iparszerű termelés bevezethető. A mezőgazdasági integráció kerotében nemcsak az előállított termékek árát és minőségét szabják meg, hanem a termelőeszközök árát, beszerzési helyét és felhasználásának módját is. Az egyenkénti piacokat egyetlen tömegpiac helyettesíti. A vertikális integráció eredményesen csak a nagybani termelés feltételei között, tehát szakosítás és ipari termelési módszerek bevezetése esetén fejlődhet ki. Ezért bevezetésének a feltételei egyes üzemágakban a szocialista mezőgazdaságban még kedvezőbbek, mint a kapitalizmusban. A szocialista mezőgazdaság koncentrálása magasabb fokú, a tervgazdálkodás folytán pedig a kereslet, kínálat és ár összhangja könnyebben szabályozható. A vertikális integráció rendszere a szocializmusban sem új. Ilyen jellegűek a szövetkezetközi közös vállalkozások is, habár még nem kötik össze a termelés és forgalombahozatal minden tagját. A mezőgazdasági termelés specializálásának akadálya annak nem kielégítő koncentrációja. A készárúvá váló feldolgozásnak ugyanis közvetlenül az üzemmel kapcsolatosan s nem attól távol kell történnie. Ilyen baromfiüzem működik pl. nálunk Csehszlovákiában, Xaverovban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyes arra alkalmas Uzemágakban, mint baromfitartás, sertéstartás, komló- és szőlőtermelés stb. érdemes volna a mezőgazdaság és ipar közti laza kapcsolat helyett ilyen szerződéses rendszer kidolgozása. Ezzel a mezőgazdasági termelés ipari színvonalra emelése lényegesen meggyorsulna. zőbb optimális tőszám kialakítására törekszünk. így a kukoricából 35—40 ezer, étkezési burgonyából 45—50 ezer, cukorrépából 75—80 ezer tőállo* mányt biztosítunk. A legelő és rétgazdálkodás színvo* nalát is javítani akarjuk. A múlt évi 220 hektár mellé az idén újabb 200 hektáron létesül mintalegelő. Egy-egy hektárra a közelmúltban 2 mázsa nitrogént, 2 mázsa szuperfoszfátot és 1,2 mázsa kálisót szórtunk ki. Az ápo* lási munkálatokat időben végrehajtót* tűk. A legeltetést szakaszosan végez* zük. Annak ellenére, hogy elegendő pll* langós szálastakarmány áll rendelke* zésünkre, meglevő készleteinket a leg* takarékosabban osztjuk be és gazda* ságosan használjuk fel. Takarékosság* ra törekszünk különböző anyagok, mint például az üzemanyag és vegy* szerek felhasználása terén is. Az állami gazdaság vezetősége ma* gáévá tette, hogy a gazdaságosabbnak ígérkező termelési módszerek alkalmazásához megteremtse az anyagi, műszaki, egyéb szervezési feltételeket, a dolgozók részére pedig az anyagi érdekeltséget. Ez utóbbit segíti az, hogy a kézi munkát igénylő kapás* növények ápolásáért, betakarításáért, az egyes növényektől függően, külön* böző nagyságban a terméshozam alap* ján prémiumot fizetünk a dolgozók* nak. Gazdaságunk dolgozói idén az alapbérezésen kívül a cukorrépa termesz* tésénél 80 ezer korona, a kukorica termesztésénéi 13 ezer, míg a takar* mányok termesztésénél 67 ezer ko* róna prémiumban részesülnek. Az egyes részlegek, csoportok, csa* patok versenyét versenybizottság ér* tékeli az érintett növény betakarítása után. A bizottságban az állami gazda* ság vezetőségén és a legjobb ered* menyeket elért dolgozókon kívül az üzemi pártszervezet, valamint a tö* megszervezetek elnökei is részt vesz* nek, s elnöke az állami gazdaság igaz* gatója, Siket elvtárs lesz. Bdrczi István, agrármérnök, a feledi ÁG főtechnikusa Húszéves új-zélandi kísérletek szerint a tejtermelés javulása 3,3 százalékban a legjobb tehenek leányainak kiválogatására, 13,1 százalékban a rossz teljesítményű egyedek kiselejtezésére, 26,2 százalékban a bika átörökítő hatására, 57,4 százalékban pedig a jó takarmányozásra vezethető vissza. Míg a gabonafélékben, a kukoricában, vaíáMnt az egyesÜüvelyesektíöia és zöldségfélékben a vegyszeres gyomirtás több éves múltra tekint vissza, addig ezt a burgonyáról nem mondhatjuk el. A helytelenül müveit burganyaültetvények ezért gyakran elgyomosodnak s a termés csekély. A lemaradás oka abban rejlett, hogy termelőinknek nem állott rendelkezésére számottevő mennyiségben olyan vegyszer, mellyel a gyomok ellen a burgonyában is eredményesen védekezhettek volna. A nyugat-szlovákiai kerületben ezért üzemi méretű vegyszeres gyomirtásról a múltban nem beszélhettünk, s az erre alkalmas készítményeket inkább csak kísérleti formában alkalmaztuk. A vegyszeres gyomirtás kiterjedését gátolta az is, hogy az eredetileg nálunk e célra használt Dikotox a gumók kellemetlen szagát okozta. Burgonya-ültetvényeink vegyszeres gyomirtásában a fordulatot a svájci Geigy cégtől származó triazin származekú „Gesa-Vegyszeres gyomirtás gard 50“ vegyszer behozatala jelentette. Bár a Gesagardot elsősorban a más módon csak költségesebben gyomtalanítható borsó és lencse kezelésére szántuk felhasználni, a tavalyi évben kerületünkben már több mint ezer hektár burgonyaültetvény gyomtalanítására is alkalmazták. Az 1966. évben érvényes növényvédelmi rendszabályok, a kedvező kísérleti és üzemi eredmények alapján, a Gesagard használatát a burgonyában is engedélyezik. A „Gesagard 5p“ sok egyéves gyomnövény fajtát írt megbízhatóan. Ilyenek pl. a vadrepce, a repcscnyretek, a tyúkhúr, a terebélyes laboda, a fehér libatop, a szelíd csorbóka, a közönséges aggófű, a mezei csibehúr vagy a kicsiny gombvirág. E vegyszerrel ezzel szemben nagyon ellenállnak a folyondár, (szulák), a tarackbúza, a mezei acat, a baracklevctü keserűfű és a ragadós galaj. Burgonyakezelésre Gasagardból hektáronként két-három kilogramnagyobb burgonyatermés mot használunk. A kétkilogrammos adagot homokos, humuszban szegény, a három kilogrammos adagot pedig nehéz és televénnyel (humusszal) bővebben ellátott talajokon használjuk. A vegyszert 400—600 liter vízmenynyiségben oldjuk. A permetoldatot a burgonyasorok első vak-töltögetése után, de legkésőbb három nappal a burgonya kelése előtt permetezzük. Mivel a Gesagard gyomirtó hatásának időtartama az időjárástól függően á—12 hét a permetezés után 8—7 hétig semminemű talajmunkát, kultivátorozást, vagy töltögetést nem végzünk. Hosszabb időtartamú gyomirtóhatást akkor érünk el, ha a Gasagardot nem egymagában, hanem Herbex-el együtt alkalmazzuk. Ez esetben három kilogramm Gesagard és egy kiló Herbex keveréke vált be. E keverékből hektáronként 1,5—2,5 kg-ot használunk. Meg kell említeni, hogy némely kísérletben a hektáronkénti három kilogrammos Gesagard adag a Meise burgonyafajtánál, mely e vegyszerre érzékeny, terméskiesést eredményezett. Burgonya ültetvényeinkben a Gesagardon kívül ezidén kisebb területen a Camparol elnevezésű gyomirtó szer is felhasználásra került. Ez a készítmény 40 °/o Prometrynt és 15 % Simazint tartalmaz. Használatát főleg a könnyű homokos, vagy a homokos vályogtalajokon ajánlják. Gyomirtó hatása a Gesagardnál erősebb és a hatás időtartama is hosszabb. Camparolból hektáronként 1,5—2,5 kilogrammot használunk. A permet felhasználásának ideje megegyezik a Gesagard használati idejével, tehát ugyancsak az első vaktöltögetés után, de három nappal a kelés előtt kell alkalmazni. Mindkét gyomirtószer nagy előnye, hogy a talajban nem hagy az utónövényre káros reziduális hatást. A Gesagard és a Camparol bevezetésével mezőgazdasági termelésünk az új és hatásos gyomtalanító szerben jó segítőtársakat kapott. Renczés Vilmos, oki. gazda, a Nyugat-Szlovákiai Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság agronómusa Korszeiű technikai és szervezési módszerek a Feledi Állami Gazdaságban Állami gazdaságunkban többéves hagyománya van a munkaversenynek. Ez folytatódott a múlt évben is amikor a közép-szlovákiai kerületben a harmadik, mig a rimaszombati járásban az első helyezést értük el. Az idei összüzemi gyűlésünkön gazdaságunk dolgozói elhatározták, hogy a XIII. pártkongresszus tiszteletére a versenymozgalmat tovább fejlesztik. A gyűlés résztvevőinek vállalásai a termelési terv teljesítésére, illetve túlteljesítésére, az értékesítésre kerü* lő áru minőségének javítására irányulnak. Gazdaságunk dolgozói 11 kollektív, illetve 61 egyéni kötelezett* ségvállalást tettek 832 050 korona értékben. Többek között vállalták, hogy terven felül kitermelnek 300 mázsa búzát, 100 mázsa rozsot, 425 mázsa kukoricát, 1050 mázsa zöldtakarmányt, 27 000 liter tejet, 100 mázsa marhahúst, 200 mázsa sertéshúst és 10 ezer darab tojást. A gazdaság technikusai megtárgyalták, milyen" agro- és zootechnikai módszereket alkalmazzanak, hogy az évi termelési terv megvalósuljon. A talajerő növelésében az alaptrágyázás játssza a főszerepet. Ennek kiegészítésére kísérleti tapasztalatok alapján mind a kalászosok, mind a kapásnövények esetében, elvégezzük a fejtrágyázást, a levéltrágyázást, valamint a vegyszeres gyomirtást. Az átlaghozamok növelése érdekében a talajerőhöz mérten a legkedvet Vertikális integráció a mezőgazdaságban ; *§ SZABAD FÖLDMŰVES 1966. április 16.
