Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-16 / 15. szám
Előkészületek a mezőgazdaság tökéletesített irányítására Jól képzett vezetőket és dolgozókat a mezőgazdaságba Pártunk Központi Bizottságának márciust határozata körvonalazta mezőgazdaságunk fejlesztésének alapvető kérdéseit. Megjelölte a tökéletesített irányítást rendszer legközelebbi feladatait. A határozat hangsúlyozta, hogy a tökéletesített irányítási rendszer életbe léptetésével egyidejűleg mindent el kell követnünk kiválóan képzett mezőgazdasági dolgozók, főleg technikusok és ökonómusok nevelése és felelős munkaszakaszokra történő elhelyezése érdekében, akik végzettségüknél fogva képesek lesznek a természeti, valamint az ökonómiai termelési feltételek olyan méretű kihasználására, hogy intézkedéseik jó hatással lesznek a termelés gyors növekedésére, s egyben a költségek csökkentésére. Fokozatosan szakosítjuk a termelést „A mezőgazdasági termelést a tudományosan indokolt feltevések szerint el kell osztani, ami lehetővé teszi a termelés célszerű szakosítását és összpontosítását." (CSKP XII. kongresszusának határozata) A komáromi járásban a szakosítás elindításának első lépését a gyakorlatban az 1962. évben tették meg. Az állattenyésztésnél a szarvasmarha-tenyészet zárt ciklusából kiemelték a hizlalást és az így megosztott termelési ágazatokat egyelőre 7—7 EFSZ-ből állő csoportra bízták, mint tenyésztési főirányt. Írásomban egy tejtermelésre szakosított szövetkezet kibontakozását és eredményeit szeretném boncolgatni, ezért induljunk ki a karval 450 hektáros közös gazdaság néhány mutatója alapján. 1960 1962 1963 1964 1965 A tehenek száma 91 108 114 116 120 Tejtermelés 1000 lit. 218 170 217 309 289 Évi hozam tehenenként 2702 1443 2073 2664 2263 Csak ennyivel emelkedett a szakosítás harmadik esztendejében a tehenek száma? — kérdezhetné valaki. Nyomban megnyugtatom az Illetőt, hogy a szarvasmarhák teljes száma 1965 végén 215 és ebből csak 27 darab az együttműködésre kijelölt EFSZ részére (Madar) átadnivaló bikaborjú. Tehát ebben az évben a szövetkezet tetszése szerint feltöltheti a tehénállományt. Ám a tények megértése végett a táblázatot kezdjük kommentálni szakszerűleg és történeti sorrendben. A hasznossági mutatókból tüstént kitűnik, hogy a termelés irányítói valóban a helyi hagyományok alapos ismerete alapján fogtak hozzá a szakosítás megvalósításához. A tehénállomány feltöltését gátolta, hogy 1961-ben felütötte fejét a TBC olyannyira, hogy gyors ütemben hozzá kellett fogni az állatállomány kicseréléséhez. Valójában a hízómarhák leadása és a tehenek cseréje egy időpontra esett, ami nemcsak súlyos gondot, de pillanatnyi visszaesést is előidézett a Jövedelmezőségben. Ezen a helyzeten a vezetők úgy segítettek, hogy nemcsak az együttműködésre kijelölt szövetkezettől, de több mezőgazdasági üzemtől vásároltak egészséges teheneket. Ezt követően kezdődött az Igényesebb tenyésztői munka. Immár két éve, hogy ellenőrzött tehénállománnyal rendelkezik a szövetkezet. A helyzet teljes ismeretében selejteztek ki 1964 végén még 29 darab kishasznú tehenet. A következő évi termelésre ez a tény is ráütötte bélyegét, azonkívül az árvíz veszélye miatt rővldebb Ideig összezsúfolva tartották a Jószágot. A nehézségek leküzdése után, most már Nágel József zootechnikus derűlátóan szövögeti az EFSZ távlati ter-i veit. Többek között elmondja, hogy az elmúlt öt év alatt látszólag egy görbe vargabetűt írtak a tejtermelés terén, valójában azonban nagyon sokat cselekedtek. Első legfontosabb tényező, hogy most már teljesen egészséges tehenekre alapozzák az állomány fejlesztését. A szakosítás által arra is lehetőség nyílt, hogy saját takarmányalappal rendelkezzenek. A termelés belterjessége és az önköltség csökkentése szempontjából sokat várnak a 174/4 típusú négysoros tehénistálló üzembehelyezésétől. A korszerű ötven férőhelyes borjúnevelde viszont elősegíti, hogy az utánpótlás jó kondícióban, s aránylag kisebb felnevelést költséggel kerül majd a tehénistállóba. A teheneknél már két éve bevezették az egyedi takarmányozást. Elgondolásuk lényege abban rejlik, hogy a 20—25 literes frissfejős teheneknél az abraktakarmány felemelésével iparkodnak a magas tejelékenységet minél tovább tartani. Ezt annál inkább megtehetik, mivel az év februárjában már elérték a nyolc literes fejésí átlagot, A szakosítás keretében a karvai szövetkezet 1964-ben felszámolta a baromfitenyésztést. Ezzel szemben fő termelési irányzatként kiszélesítik a sertéshizlalást. E téren szintén hagyományai vannak a közösnek. Most pedig kapóra Jött a felvásárló üzemmel kötött szerződés, mely garantált súlygyarapodás mellett szállítja részükre a takarmánykeveréket. Ez a módszer Jól bevált, melyet bizonyít, hogy amíg októberben naponta 46 dkg volt a darabonkénti súlygyarapodás, addig februárban már 52 dkg-ot híztak az állatok. A sertéstartásból eredő súlymennyiség az 1960 évben elért 671 mázsához hasonlítva, rövidesen eléri a 893 mázsát. A mutatkozó súlykülönbözet ára teljesen pótolja azt a Jövedelmet, amely eddig a hízőmarhák eladásából származott. A növénytermesztés keretein belül a szőlő és zöldség termesztésére is vállalkoztak a karvaiak. Ez irányban szintén hagyományai vannak a szövetkezetnek. Évek hosszú során kiváló eredményeket értek el a harminc hektáron szorgoskodó kertészek. A szőlőtermesztés terén 1970-ig 46 hektár ültetvénye fordul majd fokozatosan termőre. Ezenkívül mintegy 10 hektár dohány, hat hektár korai burgonya, majd a szőlővesszők értékesítéséből származó Jövedelem gyarapítja még a közös bevételét. A szövetkezet 110 tagjának szorgalma, szakismerete a biztosíték arra, hogy a jól induló szakosítás meghozza a várt eredményt. Gábris József, Érsekújvár Sok a tennivaló trágya, különösen a nitrogén tartalmúak veszítenek értékükből. A Jövőben nagyon szeretnénk, ha a részünkre kiutalt műtrágyát a szerződésben meghatározott időben megkapnánk. A termelés önköltségének csökkentése érdekében széles körben alkalmazzuk a vegyszeres gyomirtást, és a gépi kapálást. Az összes gabonanemüt vegyszerrel kezeljük, valamint a kukorica gyomtalanítását is vegyszerrel végezzük. Fájós kérdés nálunk a cukorrépa termesztése, mely sokat ront pénzügyi tervünkön. Annak ellenére, hogy szövetkezetünkben az utóbbi öt évben 300 mázsa körül mozog a cukorrépa hektárhozama, szerény számításunk szerint ilyen terméshozam mellett csupán a ráfordított költség térül meg. Nálunk a cukorrépa fő terménynek számít, hiszen szántónk 1/12-ed részét mesztésre szánt munkaegységek 25 foglalja cl, ugyanakkor a növényterszázalékát emészti fel. Kedvezőtlen számunkra tehát, hogy ebből a fő üzemágból nem nyer hasznot a szövetkezet. Ez az egyik magyarázata annak, hogy bár tavaly a növénytermesztésből 100 százalékra, húsból 106-ra, tejből 158 százalékra teljesítettük eladási tervünket, pénzügyi téren mégsem kedvező a szövetkezet helyzete. Földterületünkhöz mérten gépparkunk kielégítő. Az ötmilliós összvagyon értékből a géppark értéke jelenleg 930 ezer korna. Jó lenne, ha ez a hatalmas érték idén tető alá kerülne. Gondolok it arra, hogy végre az illetékes szervek engedélyezhetnék a tervezett gépszín felépítését. Természetes, hogy a gépen ülő embereknek is nagyobb szeretettel és kímélettel kellene bánniuk a rájuk bízott értékekkel. A gazdálkodás színvonalának emelése érdekében az eddigitől többet kell tennünk, a szövetkezet tagjainak műveltsége, iskoláztatása érdekében. Szeretnénk, ha minden tag tisztában lenne feladatkörével, s ki-ki saját munkahelyén, mint szakember dolgozna. Bizakodással tekintünk a most készülő ötéves terv elé, hiszen minden lehetőségünk megvan, hogy teljesíteni tudjuk a ránk váró feladatokat. Sokat remélünk az épülő víztárolónk üzembehelyezésétől, melynek segítségével 94 hektárt, tehát szántóterületünk mintegy 25 százalékát öntözhetjük. Ez új távlatot nyit a csízi EFSZ gazdálkodásában és hozájárul pártunk XIII. kongresszusa téziseiben kitűzött irányszámok megvalósításához. Csiszár István, Csíz Fártunk XIII. kongresszusának tézi- 1 eit tanulmányozva, gondolkodóba es- i em, illetve számot vetettem magam- I nal, hogy is áll a fejlődés a csízt l iFSZ-ben. Gazdaságunk jelenlegi hely- i étét ismerve, előszörls meg kell állaiftanunk az irányt, melyen a jövőben I laiadnunk kell. Ez az út nem lehet i nás, mint a szilárd takarmányalap j negteremtése, hogy okszerű takarmá- ’ lyozássai magas szintre emeljük 1 íz állattenyésztést. Szövetkezetünk 1 igyanis földterületéhez mérten kiváló íllatállománnyal rendelkezik. Ugyanikkor a tagság magas átlag életkorára raló tekintettel a sok kézimunkát gényiő növények termesztését nem : szorgalmazhatjuk. A 499 hektár össz- ! őrületen (374 ha szántó) 280 darab szarvasmarhát, 41 db anyakocát, 205 1b juhot, 5575 tyúkot és 6525 csirkét ártunk. E nagy létszámú állatálionány takarmányozása nagy feladatost ró növénytermesztésünkre. Ezek itán tehát nemcsak a gabonafélék íektárhozamát kell növelnünk, de íagymennyiségű, főleg fehérjedús tacarmány előállítása is elsőrendű feiidat. Az állatállomány felsorolásából átható, hogy több fehérjetakarmányba van szükségünk, mint szénhidráosra. A tejtermelés, anyasertések nevelése, a tyúk és csibetartás sok felérjét követel, jelenleg a szántó 25 százalékán termelünk lóherét, illetve ucernát. Ezenkívül a birtokunkban évö többi abraktakarmányt a keverőizemekhen becseréljük fehérjedús takarmánykeverékekre. A gabona hektárhozamának nüveése érdekében fokozzuk a műtrágya idagolását. Amíg tavaly szövetkezeinkben 116 kg (tiszta tápanyagban) nűtrágya jutott hektáronként, idén már 150 kg-ot adunk egy-egy hektárra, rermészetes a rétekre kevesebbet, az gényesebb kultúrnövényekre többet szórunk. Az őszi gabonafélék például 200 kg műtrágyát kaptak tiszta tápínyagban számítva. Mivel az őszieket időben elvetettük, és a tavaszi növényápolást is elvégeztük, minden előfeltétel adva van, hogy az eddigiektől magasabb hektárhozamot nyerjünk. A műtrágya szállításával kapcsolatban azonban meg kell mondanom, többször előfordul, hogy az ősszel vetésre kerülő műtrágyát csak a gabona vetése után, míg a tavaszon szükséges műtrágyát akkor kapjuk, amikor fütyül a sárgarigó. Ez a madár pedig tudvalevőleg elég későn érkezik. Ez a tény sokat ront gazdálkodásunk hatékonyságán. Elsősorban a műtrágyát minden idényben át keli őrölnünk, hogy használni tudjuk. Az sem vitás, hogy ahónapokig raktáron lévő mfl-JÄN H I A N I K mérnöknek, az SZNT Iskola- és Kultűrügyi Megbízotti Hivatal dolgozójának nyilatkozata etre 0,9 mezőgazdasági főiskolát, és 1,4 műszaki középiskolát végzett szak- 3mberünk volt. Bizony ez eléggé kevés. Távlati szempontból azzal számounk, hogy 1966—1975-ben minden 1000 ha mezőgazdasági földterületre 3,1 főiskolai és 9,7 középiskolai végzettséggel rendelkező szakember-gárlát állíthatunk mezőgazdaságunk vezető helyeire, leginkább a termelésben. Ez annyit jelent, hogy már az 1966—1970-es években 3980 hallgatót kell megnyernünk a mezőgazdasági főiskolára, továbbá 8150 tanulót a műszaki középiskolákra. Ennek következtében a középiskolák tervfeladatát mintegy 16, a főiskoláét pedig 20 százalékkal kell növelni. Ugyanakkor az iskolarendszer irányítói megvizsgálják a műszaki középiskolák növénytermesztési és állattenyésztési szakosított ágazatain tanuló leányok arányát és szükség esetén Szabályozni ’ogják ezen ágazatok összetételét. Mezőgazdaságunk irányító szervei alyan igényt támasztanak az iskolarendszerrel szemben, hogy az 1966-os :anévtöl kezdődően évente 2620 hallgatót (köztük termelési gyakorlattal -endelkező dolgozókat is) vegyenek fel a mezőgazdasági műszaki középskolákra. Erre a megnövekedett feladatra most készülünk fel. A mezőgazdasági iskolaügy irányítói máris olyan anyagi káder és más természetű előfeltételt teremtettek, hogy képesek leszünk az irányunkaan támasztott igények kifogástalan teljesítésére. Meg kell még jegyeznem, hogv továbbra is módot nyújtunk mezőgazdaságunkban reménykelő sokéves tapasztalattal rendelkező lolgozóink számára, hogy a szakmai gyakorlat mellé a fő- vagy a középiskolákon az erre vonatkozó követelmények teljesítése után megszerezzék az elméleti képesítést Is.“ — hal — ágazatokra. Az ezáltal eredményezett időmegtakarítást mindkét féle kertészeti középiskolában a hallgatók szakmai érdekkörének tökéletesítésére lehetne felhasználni. A növénytermesztésre és az állattenyésztésre szakosított középiskolák tanmenetének bizonyos pontjait termelési körzetenként módosítjuk a Jövőben. így például a hegyi és a hegyaljai körzetek mezőgazdasági középiskoláiban több időt fordítanak majd a legelőgazdálkodásra, míg a síkvidéki iskolákban a szántóföldi takarmányok termesztésére. Az iskolaügyi szervek a Mezőgaz. dasúgi Minisztérium és az SZNT mezögazdaságügyi szerveivel közösen több változtatáson dolgoznak, amelyek főleg a szakosított tanmenetre vonatkoznak. Már az 1966-os év szeptemberétől új kétesztendős alapfokú szakosított oktatást vezetünk be növénytermesztő-gépesítő és állattenyésztő-gépesítő szakképesítés elnyerésére. Ezenkívül bevezetjük a három esztendős gyümölcstermesztő méhész szakosítás társítást is. Az új növénytermesztő-gépesítő szakosításban a technológiai képzettségen és a gépkezelésen kívül a hallgatók Jógosítványt kapnak a kerekes és a lánctalpas traktorok vezetésére, valamint tudást szereznek az elsőfokú műszaki karbantartások és a középfokú Javítások szakszerű elvégzésére. Ezzel a szakmatársítással elérjük, hogy a speciális képzettséggel rendelkező dolgozók a mezőgazdasági üzemek növénytermesztésében egész éven át érvényesülhetnek. Kétségtelen, hogy az alaposan fölkészített szakkáderek hozzáértéssel kezelik majd a gondjaikra bízott gépeket, kevesebb lesz az üzemzavaros erőgép, s véget vethetünk annak a jelenlegi áldatlan állapotnak, hogy idő előtt ócskavasba dobjuk a drága pénzen vásárolt, egyébként hasznos gépek Jelentős hányadát.“ % Fölkészültünk Szlovákiában a mezőgazdaság tökéletesített irányítására megfelelő számú szatkkáderrel? „A szakképzettség Jelenlegi helyzete (műszaki, közép és főiskolai) bizony nem valami bíztató. Ez ebből is látható, hogy tavaly Szlovákiában 1000 hektárnyi mezőgazdasági terü• Milyen változás várható a mezőgazdasági Iskolaügyben, a tökéletesített irányítási rendszer elveiben körvonalazott párthatározat után? „A mezőgazdaság tervszerű, tökéletesített irányítási rendszerének bevezetésével egyidejűleg a mezőgazdasági iskolaügyben is módosításra van szükség. Persze nincs szó az eddigi szervezeti felépítés megszüntetéséről. A mezőgazdasági dolgozók szakmai (alap és középfokú iskolákban) nevelésének Jelenlegi rendszere nagyon megfelelő mezőgazdaságunk mostani és további célkitűzéseinek, mindamellett rövidesen intézkedünk a mezőgazdasági oktatás alsó és középfokán, a dolgozóknak az eddigitől tökéletesebb felkészítése érdekében. Alapjában véve a jobb felkészítést a tervszerű irányítási rendszerben az adás-vételi kapcsolatokban létrejövő új helyzet teszi szükségessé. Ezzel kapcsolatosan a tanmenet technológiai részének, de főleg a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek szervezése és a gazdaságtan átdolgozásán, tökéletesítésén fáradozunk, amelyek érvényesek lesznek a mezőgazdasági műszaki középiskolákra, s részben a szakintézetekre. Bizonyos technológiai folyamatok szempontjából azt az elvet követjük, hogy a legszükségesebbekkel alaposabban kell foglalkozni az iskolákban, mint eddig és a hallgatókat serkenteni lehet a logikus gondolkodásmódra. Megjegyzendő, hogy eddig mezőgazdasági iskoláinkban ennek a feladatnak többé kevésbé az úgynevezett előkészítő technológiai tananyagok — mint például a matematika, fizika, vegytan és részben a biológia — feleltek meg. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a gazdaságtani, az üzemszervezési, valamint a technológiai tanmenetet már az 1966—1967-es tanévtől kezdve bevezetjük. Azt akarjuk, hogy a mezőgazdasági műszaki középiskola hallgatói növénytermesztési és állattenyésztési szempontból az eddigitől alaposabb képzésben részesüljenek, ezért e két alapágazatra további iskolákat szakosítunk. Mérlegelés tárgyát képezik továbbá a kertészeti műszaki középiskolák szakosítása a virágkertészetl és palántanevelő, valamint zöldségtermesztő és gyümölcsészetl Üjmajori tapasztalatok elles után két napig a lehető legtöbb mennyiségben kapják az állatok a föcstejet. Két hét letelte után elveszik a borjút az anyjától s ekkor kerülnek az állatok a Mandák házaspár gondozásába. Az itatás első napjától kezdve négy liter teljes tejet kevernek tejporral. Annyit adnak belőle amennyit az állat szívesen elfogyaszt. Tekintettel arra, hogy az újszülött állatnál az első hónapban még gyakran előfordulnak különböző hurutos betegségek, rendkívüli figyelmet fordítanak a tej hőfokára, annak tisztaságára. A tejet egy 150 literes villanymelegítöben tartják, 38 fokos hőmérsékleten. Ügyesen megszerkesztett itatóberendezéssel (egy állvány szakaszokra osztva légmentesen záró gumiszopókával ellátott négy literes edényekkel) egyszerre nyolc borjút tudnak itatni. Az itatást naponta háromszor pontos időközökben végzik. A 28 borjú itatása tizenöt perc alatt elvégezhető. A tej hőmérséklete, valamint a higiéniai előírások betartásval a hasmenést teljesen kiküszöbölték. A borjakat kor szerint csoportosították. Kéthetes kartól az itatással egyidőban tetszés szerint szénát is fogyaszthatnak az állatok. A fent leírt nevelési módszer a tenyésztés szempontjából előnyös és olcsó, emellett a választott borjak napi súlygyarapodása több mint egy kilóra tehető. CZITA BÉLA Az árvíz visszahúzódása után nagy gondot jelentett a szarvasmarha állomány helyreállítása az Üjmajori Állami Gazdaságban. A három farmon, ahol szarvasmarha tenyésztést folytatnak új feltételeket kellett, teremteni ahhoz, hogy az elhurcolt állatok viszszanyerjék kondíciójukat és megfelelő fejési átlagot érjenek el. A tejtermelést elég rövid időn belül visszaállították megközelítőleg az árvíz előtti szintre, s jelenleg 10,04 literes fejési átlagot érnek el. Dóka Károllyal a gazdaság üzemi technikusával beszélgettem azokról a munkamódszerekről melyeket jelenleg a gazdaság a szarvasmarha-tenyésztésében alkalmaznak. — A tehenek egyedi takarmányozásával sikerült elérnünk, hogy jelenleg több tehénnél húsz literen felüli napi fejési átlagot érünk el. Ezt a módszert a 7 literes fejési átlagot elért teheneknél kezdjük. Szakszerű gondozással már a múltban is sikerült 418 tehéntől 417 borjú születést elérni. Igyekszünk egyedi kiválasztást is végezni a jó haszonhozamú állatok nevelése céljából. A gazdaságban már a születésnél előtérben helyezik a borjak következetes ápolását, amely biztosítja a sikeres nevelést. A születéstől 14 napos korig, addig amíg a borjú ellenállóképességre tesz szert anyatejjel táplálják. Az állatgondozók minden figyelmüket arra fordítják, hogy az
