Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-15 / 2. szám
Az elmúlt hetet nyugodtan nevezhetjük a szovjet diplomácia sikere hetének is. A Brezsnyev elvtárs vezette párt- és kormányküldöttség mongóliai és a Seljepin elvtárs vezette szovjet küldöttség hanoi látogatása, valamint a taskenti találkozón igen eredményes közvetítő szerepet betöltött Koszigin miniszterelnök tevékenysége méltán igazolja megállapításunkat. E fokozott diplomáciai tevékenységnek — bár minden alkalommal különböző módon — van egy nagyon fontos közös vonása: elősegíteni a vitás nemzetközi kérdések mielőbbi békés rendezését és tovább szilárdítani a szocialista országok politikai, gazdasági és tudományos együttműködését. A TASKENTI TALÁLKOZÓ befejezésének leggyászosabb jelenete: Koszigin szovjet miniszterelnök és Ajub Khán pakisztáni elnök vállaikra emelik a váratlanul elhunyt Sasztri indiai miniszterelnök holttestét tartalmazó koporsót, hogy a Delhibe induló szovjet különrepülögépre helyez, zék. Sasztrit nagy nemzetközi részvét mellett szerdán búcsúztatták és hamvasztották el Delhiben. Összefogás a közös ellenség ellen kétségtelen, hogy a havannai trikontinentális értekezlet az imperialista-ellenes harc fontos állomásként kerül be a történelembe. Három földrész: Afrika, Ázsia és Latin-Amerika mintegy száz országának küldöttei az antiimperialista front globális kibontakozásának lehetőségeit vitatták meg. Erre olyan időszakban került sor, amikor a nemzeti függetlenségért folyó harc sajátos módon fonódik össze nemcsak a kolonializmus és neokolonializmus minden formája elleni küzdelemmel, hanem a világ békéjéért tett hatalmas erőfeszítésekkel is. Az értekezleten elhangzott számos javaslat a három földrész állandó szolidaritási szervezetének megteremtéséért szállt síkra. Külön hangsúlyt kapott, hogy az értekezlet megnyitása egybeesett a kubai forradalom évfordulójának ünnepségeivel. Az amerikai imperializmus fellegvárának szomszédságában lefolyt tanácskozás több mint jelképes válasz volt az agresszív washingtoni politikára. A három földrészt közvetlenül érintő politikai és gazdasági kérdéseken kívül, valamint az imperializmus és a gyarmati politika elleni közös harc megszervezése mellett a vietnami néppel való szolidaritás került a tanácskozások középpontjába. Semmilyen propaganda manőver vagy diplomáciai mesterkedés nem érhetett célt a vietnami agresszió ködösítésében. A vietnami háború alkalmat ad arra, hogy megmutatkozzék: miként segítik a békeszerető országok egy nép igazságos harcát. Ennek a segítségnek, melyből az oroszlánrészt a Szovjetunió vállalta magára, világszerte ki Az agresszor nem talál alibi! A nemzetközi helyzet első számú veszélyes gócpontjának, a vietnami kérdésnek „békés rendezésére" tett amerikai lépések nem más, mint alibikeresés a „szövetségesek“ körében is egyre nagyobb nyugtalanságot kiváltó washingtoni politikára. Az új esztendő első hetében folytatott amerikai „békeoffenzíva" után továbbra is úton 'vannak Johnson elnök diplomáciai futárai, akik többek között Japánban, Ausztráliában és közvetlen Dél-Vietnamban próbálják megmagyarázni a Fehér Ház agresszív háborújának „szükségességét". Közben Washingtonban ülésezett az amerikai kongresszus, amelynek tárgysorozatán más jelentős témák mellett az elnök üzenete is szerepelt. Johnson újabb 12 milliárd dollár hadihitelt kért és kapott a vietnami agresszió folytatására. Ez az összeg 62,5 milliárd dollárra növeli egy esztendő amerikai katonai kiadásait. (Az egész amerikai költségvetés összege 115 milliárd dollár.) A Vietnammal kapcsolatos amerikai politika egyik legfigyelemreméltóbb mozzanata napjainkban az a szenátusi jelentés, amelyet Mansfield demokrata vezetőnek a távol-keleti országokban tett hivatalos látogatása után nyújtottak át Johnsonnak. A jelentés lényege körülbelül a következő: a vietnami háború alternatívája az Egyesült Államok számára az, hogy vagy tárgyalások útján stabilizálja a jelenlegi helyzetet, vagy beláthatatlan mértékben növeli katonai erőfeszítéseit. Mindkét esetben azonbanjbtegny-r tálán marad a további megoldás. A több mint tizenkét nyomtatott oldalas jelentés nem tartalmaz javaslatokat és óvakodik attól, hogy valao milyen megoldás mellett állást foglaljon, azt azonban kénytelen leszögezni, hogy a vietnami helyzetnek az USA számára ninooenek bíztató perspektívái. Vietnam békéje a mi békénk is A kettéosztott Vietnam 30 millió lakosának békeóhaja és az agresszióval szembeni álláspontja világos: az Egyesült Államok kormánya teljes mértékben és feltétel nélkül szüntesse meg katonai beavatkozásait és valamennyi háborús cselekményeit a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Vessen véget dél-vietnami agressziójának, vonja ki katonáit és fegyverzetét Dél-Vietnamból és tegye lehetővé, hogy maga a vietnami nép intézze belső ügyeit. Ezt a félreérthetetlen és Igazságos követelményt a szocialista országok és a világ többi haladó erői is a Iegmesszebbmenően támogatják. Vietnam népe nehéz harcot vfv az Egyesült Államok haderejével és ezért a Szovjetunió és más testvérországok hatékony erkölcsi és anyagi segítségére szorul. A Seljepin vezette szovjet küldöttség hanoi látogatása fontos esemény a két ország népeinek barátsága és szoros együttműködése terén. A moszkvai rádió kommentátora külön hangsúlyozta, hogy ez a látogatás még jobban megerősíti a két ország együttműködését és szolidaritását. Az elmúlt napokban hazánkban és több más szocialista országban is magas szintű vietnami küldöttség járt, amelynek tárgyalásai fontos gazdasági és kereskedelmi egyezmények aláírásával és nem utolsósorban az agreszszió ellen hősiesen küzdő vietnami nép megsegítésének biztosításával végződtek. A kételkedők és bizalmatlankodók címére pedig csak ennyit: Vietnamban nemcsak az ázsiai népek békéje és boldogulása forog kockán. A termonukleáris háború időszakában azonnal el kell oltani a háború tüzének minden szikráját, míg az nem fajul világégéssé. Ezért Vietnam békéje a mi békénk is. Siker és tragédia Taskentben Amikor január első munkanapján az Uzbég főváros dolgozói virágcsokrokkal és nemzeti zászlódíszben fogadták a szomszédos India és Pakisztán államférfiait, ki gondolt volna arra, hogy a viláq haladó erőinek a taskenti találkozója ilyen szomorú tragédiával zárul. Persze nem a tárgyalások lefolyásáról van szó, hanem Sasztri indiai miniszterelnök hirtelen és váratlan haláláról. Talán még meg sem száradt a tinta az igen fontos és eredményes tárgyalások után kiadott közleményen, . amikor a 62 éves j Sasztri szívrohamot kapott és meghalt. Politikai pályafutásának és talán életének egyik legsikeresebb tevékenysége után ragadta el a halál azt a nemcsak hazájában, hanem szerte jelentős gazdasági intézkedések Magyarországon A nyilvánosságra hozott intézkedések főcélja: ár- és bérrendszerünk olyan irányú változtatása, hogy jobban, hatékonyabban ösztönözzön a termelési feladatok megoldására, fejlődésünk gyorsítására, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Tehát fokozza a népgazdaság fejlődésének ütemét, s ennek révén megteremti az életszínvonal gyorsabb emelkedésének alapját és fő feltételeit. Mindez á holnapot, a jobb jövőt szolgálja, ennek érdekében történik. Közvéleményünk jelentős része, sok helyen nagyobb része, bizonyos aggodalommal fogadta a meghirdetett intézkedéseket. Ez természetesnek vehető. Részben amiatt, mert az intézkedések részletei február 1-én kerülnek nyilvánosságra, — egy részük pedig még később —, s az emberek még nem ismerik, nem js ismerhetik azokat. Az aggodalmaskodás másik oka az, hogy ilyen jellegű, valőjában nem népszerű intézkedések sok-sok éve nem voltak. Kedvezően érintik az áremelések a mezőgazdaságot, s általában a parasztságot. Sokan nem értik viszont, miért volt erre szükség, s kifogásolják a parasztság „ilyen mérvű támogatását". Elég sokan hozzáteszik azt is, hogy „lényegében a munkások fizetik meg a parasztok életszínvonalát". — A pártnak, a kormánynak', S mindnyájunknak — hangoztatta Fehér elvtárs — alapvető feladata őrködni azon, hogy a munkás-paraszt szövetséget ne veszélyeztessék zavaró hatások, elosztási problémák, jövedelmi viszonyok, pillanatnyi gazdasági érdekek. S ha vannak, valamilyen oknál fogva kialakultak ilyen gátló tényezők, azokat fokozatosan elhárítjuk. A két nagy termelő osztály baráti szövetségét jelenleg egy valóságos és egy vélt ellentmondás zavarja. Az egyiknek, a valóságos ellentmondásnak főoka és forrása jelenlegi árszínvonalunkban van. Mezőgazdasági árrendszerünk ma már elavult. A mezőgazdasági termelésben használt Az újesztendő alkalmából nemcsak nálunk, hanem a szomszédos Magyarországon is jelentős gazdasági intézkedések bevezetésére került sor. Különösen egyes élelmiszeripari cikkek árainak módosítására és a mezőgazdasági termékek felvásárlási árának emelésére gondolunk. Az előbbiekkel már vázlatosan ismertettük olvasóinkat, most pedig a magyar mezőgazdaság jelenlegi feladatairól és a felvásárlási árak módosulásáról szólunk bővebben. Az intézkedéseket a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a forradalmi muhkásparaszt kormány egységesen hozta és azokat még a múlt esztendőben tette közzé. Az alábbiakban Fehér Lajos elvtársnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának beszéde alapján ismertetjük a mezőgazdasági felvásárlási áraikról és a parasztság életszínvonalának emeléséről hozott intézkedéseket. iparcikkek ára pedig viszonylag magas. Az eddigi árak nagyon sok terméknek, különösen az állati termékeknek, még az önköltségét sem fedezték. A húst és a tejet a szövetkezeti gazdaságok többsége ráfizetéssel termelte. Főleg az árrendszer torzító hatásának következménye az is, hogy a mezőgazdaság szerepe eddig a népgazdaságban lényegesen kedvezőtlenebbnek mutatkozott, mint ahogy az a valóságnak megfelel. Ha az egyes népgazdasági ágak súlyát — a jelenleg érvényes árak helyett — a mindenkori társadalmi ráfordításokkal arányosan mutatjuk ki, akkor a mezőgazdaság mintegy 35 százalékkal járul hozzá a nemzeti jövedelemhez, és a népgazdaság fejlesztését szolgáló alapokhoz. Persze a mezőgazdaság eddig sem volt tehertétel a népgazdaságban. Szövetkezeti parasztságunk az eddigi kedvezőtlen ár- és jövedelmi viszonyok között is megtett mindent a lakosság jobb ellátásáért. A mezőgazdaság teljesítőképességének azonban csak egyik mérője a belső élelmiszerfogyasztás alakulása. A termékek elég jelentős részét azonban nem itthon fogyasztjuk el, hanem exportáljuk. A mezőgazdasági export az utóbbi időben évről évre növekedett, s most csaknem 30 százalékkal több, mint a két világháború között volt. Magyarország nyersanyagokban szegény, jelentős behozatalra szorul, s ezt nem lehet fedezni pusztán iparcikkek eladásából. Nyugat-európai országokba irányuló exportunk csaknem fele mezőgazdasági termék, ezenfelül egész népgazdasági tőkésexportunk 21 százaléka hús és élőállat. Ilyen körülmények között elengedhetetlen, hogy a mezőgazdasági termékeket, amelyek minősége kiváló és mindenben versenyképes a világpiacon, a lehető legnagyobb mennyiségben exportáljuk. Szólnom kell röviden azokról a nézetekről is, amelyek a városi lakosság körében a parasztság életszínvonaláról elterjedtek. Sokan tudniillik azt tartják, hogy ez jelenleg is „túlságosan magas“, s ezért ellenérzéssel fogadják a felvásárlási árintézkedéseket. Az ellenérzések a valóságos helyzet nem ismeréséből fakadnak. A szövetkezetek egy részében a dolgozó parasztságunk már ma is megtalálja számítását, valóban jől él, sőt jobban él, mint a magángazdálkodás éveiben. Ez azonban ma még — a kisebbség. Míg az ipari keresőknek ma már csak elenyészően kis százaléka keres havi 1000 forintnál kevesebbet, szövetkezeti parasztságunknak kareken a fele — a háztáji jövedelmet is beleszámítva — tartozik az 1000 forintot keresők csoportjába. A nyugdíjas paraszt valaha ismeretlen fogalom volt falvainkban, ma pedig több százezren kapnak öregségi segélyt és nyugdíjat. Ebben is nagy azonban a különbség még a városi és a mezőgazdasági szövetkezeti dolgozók között. Az öregségi segély a szövetkezetekben csak havi 260 forint, a nyugdíj pedig 315 forint. Lényeges eltérés volt eddig a családipótlékban is: a tsz-tagok csak három 10 éven aluli gyermek után kaphattak gyermekenként 70 forintot. Bár a parasztság életkörülményei több vonatkozásban közeledtek a bérből és fizetésből élőkéhez, és a második ötéves terv időszakában a parasztság reálfogyasztása 13—134 százalékkal emelkedett, országos átlagban életszínvonala még mindig csaknem 20 százalékkal alatta van a munkásalkalmazotti népességnek. A keresetben, a szociális juttatásokban meglevő jelentős különbségek idézik elő, hogy a fiatal munkaerő nem marad a falun. Az ország érdeke követeli, hogy megállítsuk a falu elnéptelenedését, kedvezőbb feltételeket teremtsünk a mezőgazdasági termelés növelésére. A következő néhány esztendőben a jövedelemelosztás központi szabályozásánál egyik fő követendő irányelvünk az, hogy társadalmunk két alapvető osztályának, a munkásságnak és a parasztságnak az életviszonyai úgy fejlődjenek, hogy eközben a parasztság életszínvonala közeledjék a munkásosztályéhoz. A közelítésben egy kis lépés, bár politikailag jelentős lépés, az az elhatározott kormányintézkedés, hogy ez év júliusától kezdve a termelő szövetkezeti családoknál a családipótlékra jogosult korhatárt 10 évről 14 évre felemelik, s a kétgyermekes családoknak is biztosítják a 70 forintos családipótlékot. A későbbi években, ahogyan a mezőgazdasági termelés nő, s ennek nyomán az ország teherbíróképessége is erősödik: további lényeges lépéseket tehetünk a paraszti életszínvonalnak a bérből és fizetésből élőkéhez való közelítésében. Fehér Lajos elvtárs végül hangsúlyozta: — Pártunk s kormányunk politikája eddig is mindig a nép s a dolgozók érdekeit szolgálta, s a mostani intézkedések sorozatával is a munkásosztály, az egész magyar nép érdekét kívánja előmozúítani. a nagyvilágban igen népszerű és megbecsült politikust, akit India nagy fiainak, Ghánáinak és Nehrunak méltó utódaként és eszméik hű követőjeként tartottak számon. Személyében a világbéke és a nemzetek közti barátság általános harcosa távozott az élők sorából. Mint említettük, Taskentben már minden befejeződött a nagy tragédia előtt. Ajub Khan pakisztáni elnök és Sasztri miniszterelnök aláírták a közös nyilatkozatot, amelyben kijelentik: szilárd elhatározásuk, hogy helyreállítják országaik normális és békés kapcsolatát, előmozdítják népeik kölcsönös megértését és baráti viszonyát. Mindkét fél szükségesnek tartja, hogy az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket keli tenni India és Pakisztán jószomszédi kapcsolatainak megteremtéséért, A két ország legkésőbb ez év február 25-ig visszavonja fegyveres erőit az 1965. augusztus 5. előtti állapotba, továbbá nem támogatnak semmiféle propagandát, ellenségeskedést, felújítják rendes diplomáciai kapcsolataikat, kölcsönösen hazaengedik a hadifoglyokat és a legmagasabb szinten folytatják majd a megbeszéléseket a két országot érintő vitás problémák végleges rendezésére. A közlemény külön fejezetet szentel a Szovjetunió kormánya és személy szerint Koszigin miniszterelnök érdemeinek a találkozó létrehozásáért és a sikeres közvetítésért. A taskenti találkozó sikere élénk nemzetközi visszhangra talált s mindenütt üdvözlik a két ázsiai hatalom közt létrejött egyezményt. De ugyanakkor még a legelfogultabb nyugati lapok sem titkolják, hogy Koszigin miniszterelnöknek elvitathatatlanul nagy érdemei vannak a találkozó sikerében és példaképül állítják a világot veszélyeztető több más veszélyes kérdés, elsősorban a vietnami probléma mielőbbi békés úton történő rendezése elé. A szovjet diplomácia tehát újabb alkotó sikert könyvelhet el magának, amire joggal lehetünk büszkék. (tg) # Vérfürdő Indonéziában. Az Indonéziából érkező jelentések arról számolnak be, hogy a hadsereg fékeveszett kommunistaellenes üldözése szinte vérfürdővé változtatta az országot. Eddig több mint 150 ezer , kommunistát és haladó gondolkodású embert gyilkoltak meg Indonéziában. 9 Válságban a Brit Nemzetközösség. Lagosban, Nigéria fővárosában kedden nyílt meg a Brit Nemzetközösség rendkívüli értekezlete a rhodesiai kérdésről. Ez az első alkalom, hogy a Nemzetközösség értekezletét nem Londonban rendezik. Jelentések szerint a tagállamok képviselői között súlyos ellentétek merültek fel az angol kormány rhodesiai politikája m'att. ’S) Podgornij válaszlevele a pápának. N Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tz Picsa Elnökségének elnöke VI. Pál pápa újévi üdvözletére egyetértését fejezte ki azzal, hogy a békére árnyékot vetnek a vietnami események. © Sztrájkhullám Latin-Amerikában. Santo Domingőban, Dominika fővárosában és Buenos Airesben, Argentína fővá osában sztrájkhullám kezdődött. Az előző az Amerika-közi csapatok kiver.'nylése, a másik a közalkalmazottak három hetet tartó sztrájkja iránti szolidaritás megnyilvánulása. © A lengyel kormány megvonta Wyszynski bíboros útlevelét. A hivatalos indokolás megállapítja, hogy a bíboros legutóbbi római tartózkodását nemcsak vallási tevékenységre használta fel, hanem olyan politikai akciókra is, amelyek kárt okoznak a Lengyel Népköztársaság érdekeinek. Á vezető nyugati országok részérő távolról sem észlelhető ilyen törekvés sőt Washingtonból, Londonból és Bonnból egyaránt a nemzetközi helyzet elmérgesedését okozó jelentésekröl CTÓmnlVt otnnl/ ha kell terjednie, méghozzá olyan méretűvé, hogy az Egyesült Államok meghátráljon. Nagy vonalakban ezek a gondolatok ’ jellemezték a havannai szolidaritási értekezletet. SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1966. január 15,
