Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-02 / 13. szám
Ülésezik az SZKP XXIII, kongresszusa A kommunizmus építésének újabb fényes szakasza Á Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának XXIII. kongresszusán Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB első titkára beszámolójában először azt az Időszakot elemezte, amely a XXII. pártkongresszus óta telt el. — A Szovjetunió Kommunista Pártja fejlődésének szempontjából az eltelt időszakot az jellemezte, hogy tovább szilárdultak a párt szervei, fokozódott a pártnak a szovjet társadalomban betöltött politikai és szervező szerepe. A pártban megerősödtek a pártélet lenini elvei. A Szovjetunió Kommunista Pártja ma egységesebb és szilárdabb, mint bármikor valaha. Pártunk a többi testvérpárttal együtt küzdött és küzd azért, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egybeforrjon Marx, Engels és Lenin legyőzhetetlen tanításának alapján, hogy megerősödjék a világ kommunistáinak akcióegysége a közös ellenség: az imperializmus ellen vívott harcban. Ezután Brezsnyev elvtárs vázolta azokat az eredményeket, amelyeket a szovjet nép pártja vezetésével elért a hétéves terv folyamán. A béke, a szocializmus élharcosai vagyunk — Pártunk és államunk kiváltképpen fontosnak tartja, hogy sokrétű külpolitikai tevékenységével erősítse és még szorosabb egységbe forrassza a szocialista országok közösségét. A szocialista világrendszert a nemzetközi munkásosztály nagy történelmi vívmányának, korunk fő forradalmi erejének, s a békéért, a nemzeti szabadságért, a demokráciáért és a szocializmusért harcoló népek legbiztosabb támaszának tartjuk. A szocialista országok világrendszere az elmúlt években jelentősen megerősödött, s növelte nemzetközi tekintélyét és az emberiség sorsára gyakorolt hatását. örömmel állapíthatjuk meg, hogy a testvérországokban szakadatlanul erősödik a szocialista rendszer, tökéletesednek az új társadalmi viszonyok, növekszik a nép jóléte, örvendetes számunkra, hogy egyúttal növekszik a szocialista államok nemzetközi tekintélye is. A szocialista világrendszer szüntelenül előre halad. A szocialista építés alapvető törvényszerűségei valamenynyi országra nézve érvényesek. Ezeket jól ismerjük és kipróbáltuk á gyakorlatban. De a szocialista rendszer országai fejlődésünk folyamán' állandóan szembe találják magukat új problémákkal, amelyeket a bonyolult és sokrétű reális élet vet fel. Ezért a szocialista világrendszer fejlődése megköveteli, hogy mindenkor alkotó szellemben nyúljunk a felmerülő kérdésekhez, a marxlzmus-Ieninizmus kipróbált alapján. Ami az SZKP-t illeti, 5 jövőben is hnndent megteszünk azért, hogy tovább fejlődjenek és erősödjenek politikai kapcsolataink, a testvéri szocialista országokkal. Több intézkedést tettünk annak érdekében, hogy kölcsönösen előnyös feltételek mellett megvalósítsuk a termelés szakosítását és kooperációját. Szüntelenül fejlődnek és erősödnek a népeink érdekeit szolgáló tudományos, műszaki, valamint kulturális kapcsolatok. Egyre növekszik a KGST szerepe a résztvevő országok gazdasági fejlesztésében. Közgazdaságunk most azon fáradozik, hogy megoldja a termelés további szakosításának és kooperációjának problémáit, a népgazdasági tervek ésszerű egybehangolásának feladatait. Sok testvérpárttal együtt az a véleményünk, hogy a szocialista országok nemzetgazdasága csak így tarthat lépést napjaink viharos ütemű tudományos-műszaki forradalmával. így biztosíthatja a feltételeket a kapitalizmussal folytatott gazdasági verseny újabb sikerei számára. Ezután Brezsnyev elvtárs rámutatott arra, hogy az SZKP továbbra is azon fáradozik, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetőségével együtt megvizsgálja a felmerült ellentéteket azzal a céllal, hogy marxista-leninista elveken alapuló eszmecsere útján leküzdjék azokat. Ezután Brezsnyev elvtárs kijelentette: — Az SZKP Központi Bizottsága á jövőre vonatkozólag is a párt és a szovjet állam külpolitikai tevékenységének egyik fő irányaként tűzi ki az eszmei-politikai kapcsolatok fejlesztését és erősítését, valamennyi szocialista ország kommunista pártjaival a marxizmus-leninizmus elveinek alapján, a Szovjetunió politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatainak fejlesztését és erősítését a szocialista államokkal, a szocialista közösség összefogásának minden eszközzel történő előmozdítását, hatalmának és befolyásának erősítését. Az SZKP minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a szocialista világrendszer még erősebbé váljék, és győzelemről győzelemre haladjon előre. Az SZKP KB első titkára ezután részletesen elemezte a kapitalista rendszer ellentmondásainak elmélyülését és ennek kapcsán a proletariátus osztályharcának kibontakozását. — A tőkésországok proletariátusa, élcsapatának a kommunista és munkáspártoknak vezetésével tevékeny harcot folytat a háború elhárításáért az imperialisták gyarmati politikája ellen, az imperialista agresszió áldozatául esett népek védelmében. A kommunista vílágmozgalom öszszefogásáért folytatott harcot jellemezve, az előadó leszögezte, hogy a kommunizmus az egész világon az egyetlen olyan politikai mozgalom, amely a társadalmi fejlődés tudományos elméletével van felvértezve és világosan látja az emberiség történelmi fejlődésének perspektíváit. Időszerű külpolitikai kérdésekről szólva Brezsnyev elvtárs foglalkozott az imperializmus kalandor politikájával, a gyarmatosítás és újgyarmatosítás számos kérdésével. Külön kitért az indonéz eseményekre, ahol a kommunisták és haladó emberek tízezreit végezték ki vagy vetették börtönbe. — Pártunk más marxista-leninista pártokhoz hasonlóan úgy vélekedik, hogy még ha nézeteltérések mutatkoznak is, törekedni kell a világ kommunistái egységének kialakítására az imperializmus elleni harc érdekében, törekedni kell arra, hogy fokozottabban visszaverjük az agresszív cselekményeket a népek szabadsága és függetlensége érdekében. Az amerikaiak vietnami agressziója megszüntetéséért folyó harc az afrikai, ázsiai és latin-amerikai haladó erők támogatása az imperializmus merényleteivel szemben, kommunista testvéreink megvédése az egyes országokban uralkodó reakciós terrortól, mindez napjaink imperialista-ellenes harcának más fontos feladataival együtt, annál sikeresebben valósítható meg, minél szorosabbra tömöríti sorait a kommunisták nemzetközi hadserege. Brezsnyev elvtárs ezután a Szovjetunió gazdasági helyzetét elemezte, amelyről megállapította, hogy állandóan növekszik az ország gazdasági ereje, a kommunizmus építésének műszaki és anyagi bázisai olyan erőt képviselnek, amely a további sikerek biztos záloga. Az ipari fejlődés, a tudományos műszaki forradalom nagy horderejű sikerei mellett, különösen nagy sikereket értek el a mezőgazdaság fejlesztésében. Ez annál is inkább örvendetes tény, mert a szovjet nép jóléte emelésének egyik legfontosabb követelménye a fejlett, nagyüzemi mezőgazdasági termelés újabb fellendítése. A szovjet mezőgazdaság sikerei és tervei Az elmúlt kongresszus óta pártunk Központi Bizottsága, minden helyi párt- és tanácsi szerv, nagy figyelmet fordított a mezőgazdaságra, gazdaságunknak fontos ágazatára, — hangoztatta Brezsnyev elvtárs. A nehézségek ellenére kolhozaink és szovhozaink töretlenül erősödnek és fejlődnek, egyre izmosodik gazdaságunk anyagi, műszaki bázisa, növekszik a mezőgazdasági dolgozók jóléte, kulturális-műszaki színvonala. • Bár a legfőbb mezőgazdasági cikkek termelése országunkban növekszik, a növekedés üteme az elmúlt ötéves időszakban lényegesen alacsonyabb volt a korábbi öt évinél. A mezőgazdaság túlságosan lassú fellendülésének fő okát abban kell keresnünk, hogy megsértettük a termelés fejlesztésének gazdasági törvényeit, á dolgozók anyagi érdekeltségének, a társadalmi és egyéni érdekek helyes összhangjának elveit. Természetesen egyéb okok is voltak. A mezőgazdasági termékek felvásárlási rendszerének súlyos fogyatékosságai akadályozták a tervszerű gazdálkodást. Sok mezőgazdasági termék felvásárlási ára nem fedezte a tényleges költségeket és csökkentette a kolhozok és szovhozok érdekeltségét a termelés bővítésében. A mezőgazdaság számára nem biztosítottak elegendő beruházást és anyagi-műszaki erőforrást. A termelés emelkedésének nem kedveztek a mezőgazdasági szervek indokolatlan átszervezései, a felülről erőszakolt sablonos ajánlások, a tudománynak és a sokévi gyakorlat tapasztalatainak lebecsülése. A kolhoz- és szovhoztermelés fellendítése egész pártunk és népünk A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIII. kongresszusa iránt világszerte óriási az érdeklődés. Valamennyi lap, rádió- és tv-állomás első helyen közli a híreket. Felv.: Brezsnyev elvtárs megnyitja a kongreszszust. Igen fontos feladata. A Központi Bizottság szükségesnek tartja a mezőgazdaságban egész sor Intézkedés végrehajtását abból a célból, hogy megteremtsük a feltételeket a falu termelőerejének további növeléséhez az Ipar és a mezőgazdaság fejlődésében észlelt aránytalanság felszámolásához. A feladat megoldásának alapjait az ötéves terv irányelveinek tervezete lefektette. Az előirányzat szerint a mezőgazdasági beruházások csaknem megkétszereződnek. Az ötéves Időszakban az előző öt évhez képest a falu 700 ezer traktorral és 680 ezer teherautóval, négymilliárd rubel értékű mezőgazdasági géppel kap többet. A mezőgazdaságban a vlllamosenergia felhasználás megközelítőleg háromszorosára növekszik. A kolhozok és szovhozok egyre nagyobb" mennyiségben kapnak műtrágyát; a nekik juttatott műtrágya mennyisége 1970-ben a tavalyinak kétszerese lesz. A mezőgazdaságban a legfontosabb feladat továbbra is a szemes termények hozamának növelése. Mindenképpen emelnünk kell a hektáronkénti terméshozamot. A terv értelmében országos méretben munkálatok folynak az ország valamennyi övezetében a talaj termőképességének fokozására a kulturáltabb gazdálkodás érdekében. A mezőgazdasági termelőerőinek fejlesztése megköveteli a falusi társadalmi viszonyok további korszerűsítését. A sokéves tapasztalat meggyőzően Igazolta a társadalmi gazdaság mindkét formájának — a kolhoz- és a szovhoz-formának az életképességét. X párt tisztában van azzal, hogy a mezőgazdasági termelés felemelése nem egyszerű dolog. Helytelen volna azt hinni, hogy ma, amikor hatalmas anyagi és műszaki tartalékokat összpontosítunk a mezőgazdaság fejlesztésére, minden magától megy majd. A mezőgazdasági tervek teljesítése, a párt irányítása mellett elsősorban a falusi dolgozók alkotó kezdeményezésétől és energiájától, a helyes munkaszervezéstől, a kolhozok és a szovhozok vezetői, az agronómusok, a zootechnikusok, a mezőgazdasági gépészek és mérnökök, a közgazdászok munkájának színvonalától függ majd. A mezőgazdaság további haladásában hatalmas szerep hárul a tudományra, és a tudományos vívmányok termelési alkalmazására. Ezután Brezsnyev elvtárs a szovjet nép életszínvonalának emelkedéséről, beszélt. — A szocialista rend, amely biztosította a gazdasági és a termelőerők gyorsított ütemű fejlődését, a legkedvezőbb feltételeket teremtette meg a munkások, a parasztok, az értelmiség és minden dolgozó életszínvonalának szakadatlan emeléséhez. A párt és a szovjet állam a gazdásági fejlődés sikereire támaszkodva mindent megtesz, hogy javítsa a nép életét. A munkások és alkalmazottak átlagbére az elmúlt kongresszus óta 19 százalékkal emelkedett. Emeltük a lakosságot közvetlenül kiszolgáló ágazatok dolgozóinak munkabérét, — köztük a közoktatási, egészségügyi, kulturális, kereskedelmi, lakás- és községszolgáltatási dolgozókét. A tudományos és kulturális életről szólva Brezsnyev elvtárs hangoztatta: — A kommunista párt és a szovjet nép felnevelte a kommunizmus ügyéhez hű, a jelen kor legbonyolultabb tudományos problémáinak megoldására Is képes nagyszerű tudósok egész seregét. Jelenleg a Szovjetunióban közel 5000 tudományos kutatóintézetben és a főiskolák tanszékein több mint 600 ezer tudományos dolgozó munkálkodik. Az egész világ elismeri a szovjet tudománynak a világegyetem tanulmányozásában és a kozmosz birtokbavételében elért kimagasló sikereit. Mindaz, ami országunkban a szovjet ember életszínvonalának és kultúrájának emelésére, a tudomány és a közoktatás, az Irodalom és a művészet felvirágoztatására eddig történt, az ember javát szolgálja, A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusának történelmi jelentőségű tanácskozása minden más nemzetközi eseményt háttérbe szorít. A szovjet kommunisták képviselői ugyanis nemcsak a hazai gazdaságpolitikai helyzetet és a párton belüli kérdéseket vitatják meg, hanem a nemzetközi helyzet, valamint a kommunista világmozgalom időszerű problémáit is. A szocialista tábor és egyáltalán a haladó világ e nagy eseménye metlett azonban továbbra is figyelmet érdemelnek azok a fejlemények, amelyek egyrészt az atlanti táborban folyamatban levő válság elmélyülése, másrészt a nyugatnémet „békeoffenzíva" körül zajlanak. Teljes a kötélhúzás Nyugaton A NATO alapos átszervezésére, illetve részleges felszámolására tett erőteljes francia lépések teljesen felborították az atlanti tábor országai közt eddig még úgy-ahogy létező egységet. Az események legújabb „slágere" a Johnson—De Gaulle párbaj, amely ezúttal új fejezethez érkezett azáltal, hogy az AP hírügynökség bonni szerkesztősége közzétette az amerikai elnök levelét, amely lényegében az utolsó kísérlet volt a nyílt törés megakadályozására. Bár Franciaországban egyáltalán nem keltett meglepetést Johnson érvelése a jelenlegi NATO-válságra vonatkozóan, párizsi politikai körökben joggal kifogásolják, hogy Washington mindig sajátos „amerikai módon" értelmezte a nemzeti szuverenitás fogalmát. A Johnson-levél lényege az, hogy a Fehér Ház gazdája lényegében befejezett tényként könyvelte el Franciaország kiválását a NATO-ból, jóllehet eddig legalább mérsékletre próbálta rávenni a tábornok-elnököt. A másik oldalon viszont de Gaulle hajthatatlan és semmi jelét nem mutatja annak, hogv megállna a félúton, sőt elhatározását következetesen és fokozatosan végre is hajtja. De Gaulle még ebben az esztendőben ki akarja vonni csapatait a NATO-ból és meg akarja szüntetni az amerikai támaszpontokat francia földön. A támadójeliegű katonai szövetség főhadiszállását Is átköltöztetik Párizsból, méghozzá Brüsszelbe. Az új színhely megválasztása azonban kevésbé szerencsés, hiszen a belga főváros a nyugati hatalmak közt folyó gazdasági torzsalkodás központjának, a Közös Piac társulásának is székhelye. Vagy talán legyen egy kalap alatt a politikai és gazdasági kötélhúzás nyugati bajnokainak színtere? „Békeszólamok" — tettek nélkül Egy korábbi összefoglalónkban már említettük, hogy a NATO-válságot kiváltó francia lépéseknek van egy veszélyes buktatója Is, mégpedig a nyugat-német revans-politika várható aktivitására gondolunk. Szinte törvényszerűnek tűnik, hogy a de Gaul- Ie-lépés hatása több vonatkozásban Is megmutatkozik a nyugat-német politikában. Kezdjük talán azzal, ami lényegében a bonni politika folyamatosságára vall. Nyíltan vagy leplezetlen formában katonai és gazdaságpolitikai hegemóniára való törekvés Nyugat- Európában. Ez a veszély annál is inkább fennáll és reálissá vált, mert az Egyesült Államok túlzott lekötelezettsége Délkelet-Azsiában jelentős mértékben gyengíti Washington befolyását vagy úgy is mondhatnánk: ellenőrzését a nyugat-német politika felett. A három nagy nyugat-német párt vezetőinek (Erhard, Brand, Mende) múlt héten kifejtett véleménye is azt igazolja, hogy a közelmúltban „politikai nyugdíjba“ vonult Adenauer exkancellár által pengetett békés húrok hangját egyelőre még elnyeli a bonni kormánynak a vitás kérdések Iránt megnyilvánuló gyér érdeklődése, valamint a kölcsönös együttműködés iránti bizalmatlanság. Az éremnek azonban most van egy másik oldala is, Minden bizonnyal az élénk francia diplomáciai tévé-» kenységet úgy akarják Bonnban ellensúlyozni, hogy megakadályozzák az ezzel velejáró teljes elszigetelődést. Erhard kancellár (talán Adenauert akarja túllicitálni?) olyan diplomáciai kísérletbe fogott, amely az eddigi merev álláspont feladásának látszatát kelti. A nyugat-német kancellár széleskörű diplomáciai akciót indított. Jegyzéket intézett számos kormányhoz, köztük azokhoz a kelet-európai kormányokhoz is, amelyekkel nem tart fenn diplomáciai kapcsolatot. E jegyzékben javaslatot terjesztett elő a „leszerelés és a béke biztosítása érdekében", a fennálló problémák tárgyalások útján való megoldására, á jó szomszédi viszony helyreállítására a kelet-európai országokkal, sőt a javaslatok között szerepel az Is, hogy a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező államok mondjanak le az atomfegyverek előállításáról. Kétségkívül meglepő fordulat ez á bonni politikában. Ügy látszik, Erhard lágyabb húrokat penget, mint például legutóbb a CDU kongresszusán mondott beszédében. Vagy végre a bonni kormány is kezdi felismerni, hogy a jelenlegi európai fejlődés következtében egyre inkább elszigetelődik, és ezért a nyugat-német lakosság és a haladó világ előtt magas árat kell majd fizetni? Hogy pontosan miről van szó, azt egyelőre nehéz lenne eldönteni. A NATO országaiban végbemenő változássorozatok határozottan kihatnak az egész nyugati szövetségi rendszerre. Kérdés, ezek az országok mikor ismerik fel végre politikai és katonai helyzetük ingatagságát és mikor próbálnak olyan kezdeményező lépéseket tenni, amelyek valóban a vitás nemzetközi kérdések békés megoldásához, a második világháború maradványainak felszámolásához és egy új világégés megakadályozásához vezetnek. Szavakban Washingtonból, Londonból és Bonnból is már eleget hallottunk a jóindulatról. Kérdés, hogy az ígéretek mikor válnak valósággá — a Rajna partján isi? (tg) • Politikai feltételhez kötött segély. Indira Gandhi asszony, India miniszterelnöke a Fehér Háziján tanácskozást folytatott Johnson elnökkel, amelynek tárgya elsősorban az Indiának nyújtandó amerikai segély volt. Johnson ahhoz a feltételhez kötötte a segélyt, hogy India ne tanúsítson ellenséges magatartást az Egyesült Államok vietnami háborújával szemben. Q Oj köztársasági elnök Törökországban, A török nemzetgyűlés Cevdet Sunay szenátort, a volt vezérkari főnököt választotta meg Törökország új köztársasági elnökének, miután Gürsel elnök másfél hónapja öntudatlan állapotban fekszik és orvosi vélemény szerint nincs remény felgyógyulására. % Koszigln Finnországba látogat, Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy a szovjet és finn kormány megegyezése értelmében Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke ez év júniusában Finn* országba látogat,
