Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-04-02 / 13. szám

Jányoki lányok — Miért felel rosszul a gyerek? — A szülök gyakran nem tudják megérteni vajon, miért kapott gyerme­kük rossz jegyet ebből vagy abból a tantárgyból, holott szemtanúi vol tak, hogy előző nap Intenzíven foglalkozott feladatával, sőt ki Is kér­dezték az anyagból. Fel is mondta szépen a leckét, a szülő tehát természetesnek tartotta, hogy csemetéje másnap — ha kihívják — csak jó jegyet kaphat. A gyerek másnap elment az Iskolába, de tanítás után leverten, rosszkedvűen tért haza. A szülő első kérdése nem lehetett más: „Feleltél?" — „Igen.“ — „Hányast kaptál?“ — A gyerek lakonlkus válasza: „Ötöst." A szülők részéről ezután a találgatások, a feltevések, az okok kuta tása következik, a gyerek magyarázatokkal, kifogásokkal Igyekszik válaszolni. A szülő azonban megfeledkezik arról, hogv más otthon, nyugodt, meoszokott légkörben felmondani a leckét -és más a sokkal izgalmasabb Iskolai atmoszférában a táblánál, az eqész osztálv előtt ugyanazt el­mondani a tanítónak. Gyakran előfordul az is, hogy a tanuló az óra előtt hibátlanul elmondta diáktársainak az anyagot, de amikor aztán a tanító kihívta, egy értelmes mondat sem jött ki a száján. Az viszont természetes, hogy a pedagógus csak a tanuló felelete alapján osztályoz­hat, hiába bizonyítgatják a többiek, hogy rosszul felelő osztálytársuk az óra előtt kifogástalanul tudta az egész anyagot. Természetes, hogy az Ilyen ellentmondásnak több oka Is lehet. A tanító általában a feleltetések alkalmával állapítja meg növendéke tudását, tanulmányi előmenetelét. A félévi vagy évvégi osztálvzó-kon­­ferenciák világosan megmutatják: annak ellenére, hogy a tanítók a ma­guk részéről mindent megtettek, minden segítséget megadtak, az ered­mény mégsem 100 B/o-os. Azok a tanulók, akik egv tárgyból megbuknak, elégtelen jegyüket többszöri rossz feleletük alapján kapják. Fz a végső jegy vagy az év közben kapott „elégtelen“ nem minden esetben a nem­tudás vagy a hanyagság következménve. Sőt, azt sem lehet állítani, hogy az elégtelen a gvenge szellemi képesség eredménye. Sok esetben más, lélektani vagy élettani fényezők Is közrejátszhatnak. Ezek Is eredményezhetik, hogy a tanuló — bár becsületesen készült — mégis rossz jegyet kapott. Mi pedagógusok, az osztályba lépve sokszor tapasztaljuk, hogv a diá­kok az óra előtti utolsó pillanatokat is felhasználják és méqegyszer „végigfutnak“ az anyagon. Sajnos sokan vannak olyanok Is, akik csu­pán ekkor „futják végig" a leckét. Ilyenkor persze már elég ideges hangulat alakult ki az osztályban és ez az Idegesség még inkább foko­zódik. amint elkezdődik a feleltetés. Ha pedig az idegességre hajlamos gyereket felelni hívjuk, már meglehetősen nyugtalan lelkiállapotban megy ki a táblához, és ebben az állapotban — ha meg Is tanulta fel­adatát — nem képes rendezni gondolatait, kapkodik, dadog, helytelenül fejezi ki magát; az eredmény pedig a rossz jegy, vagyis nem az, amit felkészülése alapján megérdemelt volna. Általánosan ismert tény, hogy a legtöbb diák felelés előtt Izgul. Kü­lönösen tapasztalható ez felvételi vizsgákon vagy az érettségi előtt, de nagyon gyakori jelenség az évközben! feleltetések Idején is. Na­gyon sok tanulóra a nyilvánosság hat gátlólag. Sokszor a lámpalázzal kapcsolatos bátortalanság, félszegség okozza önbizalma hiányát és elég gyakran a szükséges szókincs hiányában felel rosszul, hosszabb szüne­teket tartva keresi a megfelelő kifejezést és azt a benyomást kelti ezáltal, hogy nem tudja az anyagot. Persze mindezek a gátlások leküzdhetők. A legideálisabb természe­tesen az lenne, ha a pszichológiai ismeretekkel felvértezett pedagógus­nak ideje és lehetősége nyílna arra, hogy tanítványait jól ismerve, sok türelemmel le tudja küzdetni velük az itt említett gátlásokat. De van erre más mód Is. Nagyon nagy segítséget nyújthatnak e tekintetben az érdek- és szak­körök. Jó, ha a különben lámpalázas tanuló szükebb körben kisebb elő­adásokat, beszámolókat tart és így igyekszik leszokni az osztályban fellépő lámpalázáról. Vegyen részt pl. szavalóversenyeken és esetleg legyen tevékeny nagyobb közönség előtt fellépő színjátszó-csoportban. Jól bevált módszerek vannak a kellő szókincs megszerzésére is. Első­sorban sokat kell olvasnia. Általánosan ismert tény, hogy azoknak sze­gényes a szókincsük, akik nagyon keveset olvasnak. Márpedig a tanuló­nak ideje is van, de kötelessége is , hogy sokat olvasson. Egyet azonban le kell szögeznünk: a jó felelet legkomolyabb záloga a lelkiismeretes és rendszeres felkészülés és mielőtt pálcát törnénk a tanuló, esetleg a tanító fölött, először próbáljuk megkeresni az oko­kat, miért kapott rossz jegyet a gyerek. Végül pedig tartsuk szem előtt, hogy a tanév szeptember elejétől június végéig tart, tehát ha a tanuló el akarja kerülni az elégtelent, akkor az egész tanév alatt rend­szeresen, óráról órára készüljön, nemcsak akkor, amikor már sejti, hogy felelni fog. SCHICK KAROLY, Dunaszerdahely DONÄSZY MAGDA: Napraforgó Nyár végére megérett a napraforgó barna magva. Zsuzska félve őrizgette: — Szükség lesz rá hóban, fagyban, jó lesz majd a hideg télben, tollbor­zoló szélben, mikor a hó jéggé der­med — árvamadár eledelnek. Pár hét múlva sebbel-lobbal, meg­jött a tél bunkósbottal. Lépte nyo­mán minden fagyott, megálltak a kis patakok. Odafenn a magas égen, fel­hők ültek hófehéren. Aztán egyre lej­jebb szállták, majdnem súrolták a fá­kat. Esett a hó szüntelenül, erdőn, mezőn, a ház körül. Zsuzska reggel arra ébredt, frissen esett hó fehér­lett, réten-völgyön, dombon-hegyen. A sok madár most mit egyen? Cin­ke, rigó ázva-fázva keresgette: hol találna védett helyre, száraz ágra, ahol nem fagy oda lába? De hiába, mindhiába, hó borult az egész tájra. Panaszolták a madarak: - Csip-csip, a mag mind ott maradt, új tavaszig a hó alatt. Zsuzska kiszólt: — Gyer­tek ide, napraforgó-reggelire! Délben is szólt: — Van elég napra­forgómag-ebéd. — Meghívta a vörös­begyet, cinkét, csókát, a verebek hí­vatlanul ott ugráltak, kapott enni a madárhad, így múlott el egy-'két hó­nap, már csak árnya volt a hónak, lucskos, piszkos, szürke árnya, mikor Erdész Zsuzska látta — fogytán a mag. Alig-alig elegendő a tavaszig. Legvégén csak egy szem maradt: — Kinek adjam, kis madarak? — Ne adj engem senkinek sem, ül­tess el a kis kertedben - s mondta volna talán tovább, de a lics-pocs udvaron át Csűri veréb odaröppent, elcsente, s már vitte, ott fent. Még a magot le sem nyelte, mikor éppen Szép napsugaras, de még csípős ta­vaszi reggel. Mint tarka-barka vad­virágcsokor, csevegő fiatal lányok csoportja igyekszik szapora léptekkel ki a faluból a kertészet felé. Még csak egy-két éve, hogy kimaradtak a nagymagyari kilencéves iskolából. Mennyi izgalmat éltek is át akkor, pályaválasztásuk idejében! Hová men­jenek ? Otthon, falujukban maradtak, s nem bánták meg. Csaknem két fejjel emelkedik ki közülük Csenkei Zsuzsa, körülötte Hegedűs Kati, Nagy Annus, Kiss Mari, Csenkei Ili, Masica Juli és Tóth Erzsi. Pirospozsgás arcuk majd kicsattan az egészségtől, a megelégedettségtől. Vart is rá okuk! Hiszen az állami gazda­ság kertészetében havonta tisztán a 800 koronát is megkeresik. Csenkei Zsuzsi és Ili a gazdaságban 1000 — 1200 koronát is elérnek. Munkájuk eredménye betétkönyvecskéikben is megnyilvánul. No meg aztán, ha ki­öltöznek, a bratislavai utcákon is megfordulnának utánuk a férfiak! Hogy falun mezőgazdasági munká­ból ne lehessen megélni?! No de az állami gazdaság is nehe­zen lenne meg szorgos kezük nélkül. Derék lányok vagytok Ti, jányoki lá­nyok! Nem féltek a széltől, sem a nap­sütéstől. Legények vagytok a gáton! — fz-A kulturált étkezésről A tisztességes, kulturált evésre ne csak nyilvános helyen ügyeljünk, ha­nem otthon, családi körben is. For­dítsunk több gondot az asztalterítés­re és követeljük meg a gyerekektől is, hogy illedelmesen viselkedjenek az asztalnál. Ne felejtsük el, ha már ott­hon elsajátítják a kulturált étkezés szabályait, később nem jönnek zavar­ba vendégségben, nyilvános éttermek­ben, sőt banketten sem. Az étkezéshez lapos és mély tá­nyért adunk, s a feltálalt ételnek megfelelő evőeszközöket. A vizespo­hár helye a tányér jobb oldalán van. Az asztalról ne hiányozzék a sótartó. Az asztalfön mindig a háziasszony ül, ő ad jelt az étkezésre azzal, hogy hozzálát az ételhez. Míg a levest esz­­szük, balkezünk csuklóig az asztalon nyugszik (nem könyökölünk!), jobb kezünkkel kanalazunk. Könyökünket tartsuk testünk mellett. A kanalat hegyével és nem oldalával emeljük a szánkhoz és nem merítjük csordultig tele. A tálakba külön kanalat vagy villát teszünk, mert saját evőeszkö­zünkkel nem nyúlhatunk a tálba, ahon­nan először a háziasszony1 vesz ma­gának, aztán kerül sor a többi csa­ládtagra. A salátához külön tányérkát adjunk. A villát a bal, a kést jobb kezünkben tartjuk. Mutatóujjunk a kés foka tövén legyen, ne a kés nye­lénél lejjebb. A húst ne vágjuk össze egyszerre a tányéron, hanem mindig csak egy darabot szelünk le belőle, villára szúrjuk és a késsel teszünk hozzá a körítésből. A kenyérszeleteket a kosárból mindig kézzel vesszük ki, sohasem villával és nem vágjuk kés­sel, hanem kis darabokat törünk le belőle. Az étkezés befejeztével a kést és a villát tányérunkon egymás mellé tesszük. Ha keresztbe rakjuk az evő­eszközt a tányéron, ez azt jelenti, hogy még folytatjuk az evést. Terített asztalnál csak akkor dohányzunk, ha az evést már mindenki befejezte. Tele szájjal sohase igyunk, először nyeljük le a falatot! Nem illik azon­kívül felállni az asztaltól, amíg a többiek az étkezést be nem fejezték. Ez persze csak a családi körben vagy vendégségben töltött étkezésre vo­natkozhat. Mindig megvárjuk, amíg a háziasszony asztalt bont. Az ebédet vagy vacsorát nemcsak vendégségben illik megköszönni, hanem otthon is. Ezt a gyerekektől meg is kell köve­telni. ők különben addig nem távoz­hatnak az asztaltól, amíg a szülőktől erre engedélyt nem kaptak és ter­mészetesen illedelmesen megköszönik az ebédet vagy a vacsorát. Mivel ünnepélyesebb alkalmakra rendszerint ital is kerül az asztalra, ne felejtsük el, hogy hogy fehér bor­hoz nagyobb poharakat adjunk, mint vöröshöz. A fehér bort behűtve tá­laljuk, a vörös szobahőmérsékletű le­gyen. Családi körben, vendégségben vi­selkedjünk kulturáltan. ' -P­Sötétkék tavaszi kosztüm köny­­nyű teszil anyagból, rózsaszínű horgolt díszítéssel „N. I., Sulany“ — jeligére A főfájás csak tünet, nem betegség. Éppen ezért lehet a legkülönbözőbb bel- és Ideggyógyászati megbetege­dések kísérő jele. A fejfájásban szen­vedő betegnél teljes belgyógyászati és ideggyógyászati kivizsgálásra van szükség, amellett természetesen eset­leg a homloküreget és a füleket, va­lamint a szemeket is meg kell vizs­gáltatni, különösen arra vonatkozó­lag, nincs-e látási zavar jelen vagy elváltozás a szemfenéken. Csakis tel­jes kivizsgálás alapján állapítható meg a főfájást kiváltó ok és csak az­után kezelhető eredményesen. Amint már a múltban is közöltem i Szabad Földműves olvasóival, most is csak ugyanazt ismételhetem meg, hogy a fejfájás okait vagy magában a fejben vagy pedig a tőle esetleg tá­volfekvő más szervek megbetegedé­sében kell keresni. Csak példaképpen hadd említsek meg néhány ilyen fej­fájást okozható betegséget: a gyomor és bél betegségei, vesezavarok, vér­keringési zavarok, reumatikus meg­betegedések, a nyakcsigolyák dege­­neratív elváltozásai stb. Mint már említettem, persze gyakran magában a fejben is keresnünk kell a fájdalmat kiváltó okot. Az orrmelléküregek-, a középfül gyulladása, látási zavarok, idegzsába stb. Ilyen esetekben fontos röntgenfelvételt készíttetni a fejről. vele szembe, déli szél jött lelken­dezve. — Mi újság van? - tátogott, s el­ejtette a csöpp magot. De akkor már azt sem bánta, tavaszt érzett a ha­tárban. Emitt nyíló hóvirágok, amott ennivalót látott. Mikor a mag földre esett, nyújtózkodott egy keveset. A föld alá furakodott, duzzadt, dagadt, puffadozott. A megolvadt hótól ázott, puha földben kicsírázott. Kerekedtek a levelek, a szára megnövekedett. Zsuzska mérte, méricskélte: már addig ért mint a térde, aztán nőttön nőtt tovább is, elérte a derekát is. Túl­nőtte a vállát fejét, alig látta a tetejét. Bimbót bontott, s nemsokára arany­tányér lett virága. Addig nézte fenn a napot, barnára értek a magok. Mikor elhullott a szirma, súlyos fejét alig bírta. Nyár végére megérett a napraforgó barna magva. Zsuzska fél­ve őrizgette: szükség lesz rá hóban­­fagyban, jó lesz majd a hideg télben, tollborzoló téli szélben, mikor a víz jéggé dermed - árvamadár - eledelnek. ÁTLÓ-REJTVÉNY VÍZSZINTES SOROK: 1. Nagyon siet (Kettős betűvel az elején). 2. Tavaszi rügy. 3, Ruhanemű. 4. Cséplésnél ké­szül. 5. Góliát legyőzője. 6. Ilyen az állott tej. 7. Mezőgazdasági termény. 8. Felfújható tárgy. 9. Becézett fiú­név. 10. őrölnek benne. 11. Ilyen a jó hangulat. 12. Akinek jókedve van. 13. Mázoló. 14. ízletes hal. Helyes megfejtés esetén az átlós vastagabb kockákban egy kedvelt lapunk címét kapjuk. A SZABAD FÖLDMŰVES 11. számá­ban közölt átló-rejtvény helyes meg­fejtése: ROKONOK. Könyvjutalomban részesülnek: Garai Ferenc, Nagyölved Kónya Mária, Berencs. TAVASZ Krúgat az örvös gömbölyű böggyel a körtefaágon, cikkan a cinke, boldogabb nála nincs a világon. Itt a tavasz már! Surran a fecske, hangos a fészek; Itt ibolyácska, ott ibolyácska, Jaj, hova lépjek? Balra ha lépek, jobbra ha lépek, Itt csupa nóta, ott csupa móka, itt a tavasz már, három nap óta. Az olvasónk által említett tünetek alapján könnyen lehetséges, hogy a háromágú agyideg (nervus trigemi­­nus, mely a homlokban indulva a ha­lántékokon keresztül húzódik a fog­sorig) megbetegedéséről lesz szó. Erre vall a homlokban kezdődő és az arcon át a fogakba irányuló fájdalom. Amennyiben a fent említett kivizsgá­lások már megtörténtek és a fejfájás okait nem tárták fel, ajánlom az alapos kórházi kivizsgálást. Dr. MANIGATTI ISTVÁN „Műtét után" — jeligére A visszér-operációk után kialakuló újabb tágulatok kezelése csak újabb műtéttel oldható meg. Ugyanis nem a régi visszerek újultak ki, hanem újak képződtek. Az első műtét alkalmával’ a nagy, tágult ereket távolították el és az akkor tágulatot még nem mu­tató felületes visszerek újabb megbe­tegedése következett be. A műtét után már újabb visszerek kialakulása elég ritkán fordul elő. Dr. £. T. „T. B.“ - jeligére Aggodalma eloszlatására közöljük, hogy mai ismereteink szerint patkó­­bélfekélyből nem fejlődik rák. Ez semmikéop nem jelenti, hogy bajával ne törődjék és ne kövessen el min­dent annak gyógyítása érdekében! Ne keserítse el az előírt szigorú diéta. A korlátozások nem szólnak örökre! Bántalma gyógyulásra hajlamos. Ha bekövetkezik a nyugalmi szak, amit a fájdalmak megszűnése, a röntgenjelek javulása jelez, étrendje fokozatosan bővíthető lesz és végül eljut a jól élvezhető könnyű-vegyes koszthoz. Dr. F. J. „K. L.-né — jeligére A. A szódavíz fogyasztása semmi­féle káros hatással nincs a szerve­zetre. Inkább kellemes és szénsav­tartalma miatt a gyerekek néha szí­vesebben isszák, mint a kút- vagy a csapvizet. B. Legtöbbször felületes alváskor vagy kifáradt állapotban fordul elő, hogy valaki álmában beszél. Enyhe altatók, vagy nyugtatők időleges hasz­nálata gyakran jó eredménnyel jár. Dr. S. T. SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1966. április 2.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom