Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-04-02 / 13. szám

KELET-SZLOVÄKIA a MÚLTBAN az ország egyik legelmaradot­tabb vidéke volt. Nem véletlen tehát, hogy ma indul virágzásnak az ipar és a mezőgazdaság. Elég, ha egv-k£t építkezést említünk, mint a Kelet-Szlovákiai Vasmű, Vajáni Hőerőmű, Kelet-Szlovákiai Gép­gyárak, Chemko és még egy tucatnyi hatalmas művet, mely az utób­bi néhány év alatt épült. Ezzel párhuzamosan szembetűnőek azok a hatalmas építmények, melyet a Kelet-szlovákiai Síkság rendezése folytán jöttek létre. Köztudomású, hogy megzabolázták a Bodrogot, Latorcát, Labor­­cot. Ondavát és az Ungot. Több mint 25 millió köbméter földet helyeztek át, közel 100 kilométeres védőtöltést emeltek, közel öt­száz kilométer hosszú kanálist építettek, számtalan mentőállomást és több mint kétszáz hidat hoztak létre. Mindezt egyetlen céllal, hogy megmentsék a több mint 150 000 hektár kiváló földet az állandó árvizektől. Az évszázadokon át ijesztgető árvízveszély ma már a múlté, viszont komoly gondot okoz a szárazság, ezért van szükség a különböző talajjavító munkákra, valamint az öntöző berendezések mielőbbi kiépítésére. Ezt Bodrogköz népe örömmel fogadta, de an­nak nem örül, hogy a rossz szervezés következtében az építkezés nagyon elhúzódik, s a hanyag munka folytán komoly károk kelet-­­keznek. Kiskövesd és Nagykövesd e vidék legdélibb községei közé tartozik. Amint azt Lénárt László szövetkezeti elnöktől megtudtam, a kis­­tárkányi határban mintegy 3—4 kilométeres szakaszon beton kaná­list építettek és szivattyúállomás segítségével locsolják majd a jó termőföldet, ahol kiváló zöldség terem. Ez mind szép, csak az a baj, Legyen egyenjogú partner az ipari és a mezőgazdasági üzem hogy a sok jó mellett a gálszécsi, nyitrai, lévai, eperjesi talajjavító üzemek dolgozói igen sok kárt tesznek. Nem tartják be az előzetes megállapodásokat, nem az előzőén meghatározott és kijelölt helye­­. ken rakják le a csöveket, de keresztül-kasul szelik a határt, s nin­csenek tekintettel arra, hogy az egyes kultúrákat, vetéseket, vagy a betakarítás előtt levő kapásokat tönkreteszik. A kiskövesdi szö­vetkezetnek így például az elmúlt évben 110 300 korona kárt okoztak. Ez fölösleges, kínos „egyeztető“ tárgyalásokat eredményez. A nagykövesdi szövetkezetben még komolyabb a helyzet. A hirte­len olvadás, a meleg februári időjárás és hozzá kell tenni, a gon­datlan, s nem szakszerű talajrendezési munka folytán belvíz kelet­kezett. Hetekig nagyon körülményesen tudták megközelíteni a gaz­dasági épületeket. Még ma is térdig gázolnak a vízben, sárban, mely nincs kedvező hatással sem az állatgondozókra, sem az állatállo­mányra. Csatlós József elnök és Gulyás Gizella ökonómus az elkese­redés hangján panaszolják, hogy szövetkezetük határában ugyan­olyan felelőtlenül jártak el a talajjavítók, különböző építővállalatok bágeresei, gépkocsivezetői, szerelői, mint Kiskövesden, azzal a kü­lönbséggel, hogy ráadásul ősszel elfelejtették a vizet elzárni, minek következményeként a vízvezetékekbe a tél folyamán befagy,ott a víz, szétreoedtek a csövek, elöntötte a víz a határt. Most a tavalyi „művelet“ újr.a kezdődik, újra ásnak, túrnak, tönkreteszik a vetést, sőt a termés betakarítása előtt ássák majd ismét az árkokat, hogy a csöveket két-három hónap múlva helyezzék el. A nagykövesdiek megjárták már szintén a kálváriát. Terebes, Kassa, Bratislava dön­­tőbírósáaai, egyeztető bizottságok, bosszúság, megaláztatás és rá­adásul 200 ezer koronás kár, ami bizony három koronával csökken­tette a szövetkezetesek jövedelmét az idei zárszámadáskor. Az elmúlt években a nagykövesdiek így is három vagon termény­nyel többet adtak a közellátásnak, teljesítették eladási tervüket az áílati termékeknél is, de mennyivel több jutott volna, ha az elpo­csékolt drága időt a termelőmunkának szentelhetik. — Higyje el — panaszolja Csatlós elnök — kinyílik a bicska a zsebemben, amikor az egyeztető bizottságon az üzem ügyvédje, jogásza azt vágja a fejünkhöz, hogy mi belőlük akarunk élni. A ká­rok megtérítését csak azért követeljük, hogy emelkedjen a szövet­kezetesek jövedelme. Erre szerény tudásunk és józan paraszti eszünk szerint csak azt mondjuk: „Tartsuk kölcsönösen tiszteletben egy­mást, tartsuk be az előzetesen kötött megállapodást, dolgozzanak az építőüzemek becsületesen, nézzenek bennünket is embereknek, egyenjogú partnereknek. Ne okozzanak kárt, akkor nem kell kár­térítés!“ — Ez így lehetne — hajtogatja Mihók István a vajáni szövetkezet ökonómusa is, akinek viszont a Szélesnyomtávú Vasút építőivel gyűlik meg nap, mint nap a baja. Két éve pereskednek és bár ered­ményesen (a kártérítés összege eléri a 360 ezer koronát), de szí­vesebben a tönkretett 45 hektár termékeiből árulták volna ezt az összeget. A károk pénzbeli értéke mellett tudomásul kell venni a paraszt­­ember fájdalmát, csalódását, amikor látja, évről évre csak vet, de nem arat. Egy biztos: a tönkretett talaj javítását nem végzi el a szövetkezeteteken kívül senki más. A ráfordított munkát, a költsé­geket nem téríti meg senki. Ha nagyobb körültekintéssel végezték volna munkájukat az egyes építőüzemek dolgozói, ma már virágzó szövetkezetekről beszélhetnénk Bodrogközben, akárcsak a Latorca partján. A bodrogköziek panaszaira, sérelmeire, kérdéseire, az illetékesek nem tudnak, sőt nem is akarnak kielégítő választ adni. Itt az építő­üzemek, mestereinek, szerelőinek, dolgozóinak kellene emberségből vizsgázniuk. Gondatlanságból, sőt tudatosan nem lenne szabad kárt okozniuk. Béres József Múlt évi tapasztalataink a szőlőtermesztésben ködő gépek. Csak ezek képesek tö­kéletes munkára. A koraőszi fagyok ugyancsak sok ősszel. Az októberben beköszöntött kárt okoztak. Rendes körülmények között az október eleji fagyok vi­szonylagos cukorfoktöbbletet eredmé-i nyeznek az akkor már érett szőlő­bogyókban. Ez nem így történt a múlt ősszel. Az októberben beköszöntött fagyok erősen csökkentették a cukor­fokot, teljesen tönkretették a szín és ízanyagokat. A fagyok után szüre­telt szőlők leve egyáltalán nem ha­sonlított a szőlőmusthoz. A későn beérő vesszőket és rü­gyeket is tönkretette a fagy. Nagyon meg kell válogatnunk a tavaszon, ha oltani, vagy dugványozni akarunk. Ugyanis rengeteg a rossz rügy, be nem érett, megfagyott vessző. A rü­gyek egészségi állapotáról meggyő­ződhetünk, ha éles késsel középen a rügyet kettévágjuk. Ha a vágásfelület közepén a rügy zöld, akkor egészsé­­séges. Ha barnás, feketés, nem él és nem használható szaporításra. Az egészséges, érett vessző kereszt­­metszetében a szöveti részek élesen elkülönülnek egymástól. Az ízválasztó az ilyen vesszőben jól kifejlődött, és eléggé vastag. Ha a vesszőt eltörjük, az reccsenve elpattan, míg az éretlen :sak elhajlik. A vesszőkön a háncsrész bámulása is a fagyás jele. Az idei tavasz korán beköszöntött, így remélhető, jobb szőlőtermésünk lesz, mint tavaly. Vasas Ferenc, Karvá tos is. Egyre több falusi ember fia orvosként, tanítóként, gyógyszerész­ként tér vissza a falura. Aztán ott vannak a parasztemberek az országgyűlésben is, ahol régen a magukfajtának nem volt helye, csak a nagybirtokosoknak. Most viszont ezeknek nincs helye a nép sorsát, ügyes-bajos dolgát eldöntő legfőbb államhatalmi testületben. Oj ünnepek, javuló egészségügy, nagyobb életbiztonság Érdemes azt is megfigyelni, hogy átalakulóban vannak a paraszti ünne­pek is. Régen a búcsú, az országos vásár, meg néhány történelmi évfor­duló számított ünnepnek. Ma a mun­kásosztály ünnepei, a munkáshatalom ünnepei is egyre inkább sajátjukká válnak, s mindenekelőtt legnagyobb nemzeti ünnepünk: április 4-e. De még a családi ünnepek is módo­sultak. Többek között új házasság­kötési szokások honosodnak meg: a tsz-ek erkölcsileg és anyagilag segí­tik a fiatalokat, némely helyen a szö­vetkezet vállalja a lakodalom költsé­geit. Valamikor a tanyavilágra az egész­ségügyi elmaradottság volt jellemző. Ma a szocialista társadalombiztosítás­ba az egész parasztságot bekapcsol­tuk. Olyan emberek, akik húsz-har­minc évig, vagy életük végéig hord­ták pl. sérvüket, ma egymásután ope­ráltatják meg magukat. Szaporodnak a szövetkezeti rendelők, vagy a rend­szeres orvosi rendelések száma. S nem mértük fel teljesen még, mit jelent ez a vívmány: paraszti nyugdíj. Kicsi még az összeg, de biz­tos a járandóság. Még nemrégiben is a megöregedéstől, a máskenyerére­­szorulástól rettegett minden paraszt­­ember. Gazdasági okokkal magyaráz­ható, miért verbuválódtak a régi rend­szerben éppen a parasztság soraiból a hivatalok altisztjei, vagy a vasúti pályamunkások. Mert ha kicsi is volt a fizetés, de utána ott volt a nyug­díj ígérete. Ma a parasztembert is várja a nyugdíj. Szövetkezeteink gaz­dasági megerősödésével vagy a tsz-en belüli átcsoportosításával bizonyára nemsokára elérkezik a paraszti nyug­díjak felemelésének is az ideje. Élelmezés, átalakuló háztartások Ma már falvainkban egyre korsze­rűbb üzletek ontják az árut. Minden­napos látvány: paraszt asszony feke­tét iszik a falusi „presszódban, cuk­rászsüteményt vesz az unokájának. Magabiztosan ül be a taxiba, hogy le ne késsé a hazavivő vonatot. A kon­zerv — amely tipikusan városi, s fő­ként a jobbmódú polgárok eledele volt — bevonul a paraszti konyhákra. Az­tán a konyha is átalakul: mosógép, porszívó, szőnyegek, gáztűzhely, zo­máncozott sparheld, sőt ma már a jégszekrény sem ritkaság. Lám: így alakul át a magyar falu. A szocialista mezőgazdaság felemeli a paraszti sorsot, mindinkább közele­dik a falusi élet a városéhoz. Rácz Lajos, a Csongrádmegyei Hírlap főszerkesztője, Szeged * léka, mintegy 120 000 ember, s a pa rasztságnak még csak 40 százalék • lakik zárt falusias-városias települé 1 sen. Évente mintegy ezer tanya szű r nik meg, lakói zárt településekre hú ' zódnak. A folyamat fejlődése azt sej I teti, hogy még két-három évtizei ' kell e települési forma zömének fel számolására. De a magányos tanyái > tengerében sokasodnak a korszer! ■ nagyüzemi telepek, a magányos ta nyák közt magasfeszültségű villamo: távvezetékek fűzik össze a határt, é: erről a vezetékről a korszerű nagy^ üzemi épületekben már villany vilá­gít. Még nem is olyan régen a falus élet szellemi központja a templon volt. Innen próbált segítséget kérn a természet és társadalom vak tör­vényeivel viaskodva, végső kétségbe­esésében a falusi ember. Kétségtelen hogy még ma is tényező a falun ; templom, bár jellege egész társadal­munkban átalakulóban van; szellem központból mindinkább építészeti vágj műemléki érdekességgé válik. Helyette új szellemi központok jöt­tek létre a faluban, a szocializmu! központjai: a pártház, a kultúrház, i termelőszövetkezeti központ, a tanács háza és az iskola. Számos községber megjelent már a gimnázium is, am eddig csak a városra volt jellemző Sokasodnak a falvakban a televízic készülékek: lakásokban, tsz-közpon­­tokban, kultúrházakban, iskolákban a világ egyben ott terem a távoli tanyavilágban is, s feszeqeti a régi világ elavult burkolatát. Újfajta friss kapcsolat alakult ki tanya, falu és város között. Mindenütt ott a párt­­szervezet, amely — különböző szín­vonalon — de politikai életről mégis tájékoztatja, s a politikai életbe be­vonja a paraszti lakosság újabb és újabb tömegeit. Régen csak a paraszt ság kevés számú olvasottabb rétege politizált, ma — gondoljunk csak a rendszeres szövetkezeti közgyűlések­re! — csaknem az egész parasztság beleszól — saját gazdasága problé­máit feszegetve — az ország dolgai­ba is. A termelőszövetkezetek évente sok millió forint kulturális alapot létesí­tenek. Ebből kirándulásokra, tapasz­talatcserékre viszik el a parasztem­bereket. Nemrég csongrádi tsz-gaz­­dák három Ikarusszal északmagyar­országi körútra indultak. A tsz-ek Csongrád megyében 1963-ban 4200, 1964-ben pedig 2900 színházbérletet váltottak. Régebben parasztembernek nem volt színházbérlete! Viszony a hatalomhoz Éppen az előbb mondottakból kö­vetkezik a parasztság viszonyának megváltozott jellege is a hatalomhoz. Elsősorban a tanácshoz, amelynek maga is tagja, vagy vezetője. Régen elképzelhetetlen volt, hogy az egy­szerű parasztember tegeződjön a he­lyi közigazgatás vezetőjével, ezzel legfeljebb néhány kulak, vagy csak a falusi értelmiség egyrésze tegeződött. Menjünk most csak végig a tanács­elnökkel a falun, hányán köszöntik „szervusszal", hiszen magukfajta. En­nek következtében átalakul a paraszt­­ember viselkedése is a hivatalban. Rendszerint a maguk sorából kerül ki a párttitkár is, aztán a többi ve­zető: a tsz-elnök, a brigádvezető, a munkacsapatvezető, még a falusi bol-A magyar társadalom legnagyob jelentőségű átalakulása az utóbbi ti évben a paraszti életben játszódott li Üj magatartás, új szokások, újfajt életmód honosodik meg a magys falun, s ennek következtében módo sulásra szorul az a kép is, ami eddi bennünk a paraszti világról élt. Két ségtelen, hogy még korántsem te mettük el a régi paraszti életformá amelyet a kegyetlenül nehéz műnk; a társadalmi és természeti érőkké folytatott szinte reménytelen küzde lem, a kulturált élet elemi feltété leinek hiánya, az általános elmara dottság jellemzett. Húsz év — s kü lönösen annak második fele azonbai mégis nagy hatással volt a paraszt életmódra és életfelfogásra is. Az új generáció emlékezetébe A mai fiatal generációnak a rég életformáról személyes élménye nen igen van. Néhány tényt ezért hadi idézzünk fel... Móricz Zsigmond írta a 30-as évek ben „Egyszer jóllakni" című novellá­­, jában: „A Nagy Magyar Alföld ten­ger volt a Jura-korszakban, de m, az éhség korszakában is olyan, min a tenger.“ Ma is számos helységnél őrzi a régi nyomorúság emlékét: „Ka­pásfalu“, „Robotosfalu", „Sírőhegy" „Hatrongyos“, „Kínföld“ stb... Egy vásárhelyi úri birtokos hátra maradt cselédnaplója a következő ada tokát tartalmazza: „Főispánék va csorája 120 pengő. Zabos János és 1^ éves Pista fia évi bére 60 pengő." A ló, a gép és az új szakmák A szocialista termelési viszonyok­kal függ össze mindenekelőtt a föld­höz való viszony megváltozása. Réger a parasztember fő törekvése az volt hogy legalább egy holdat szerezzen s ha ez megvan, újabb holdakat „ra­gasszon“ hozzá. Családi kapcsolatokat érzelmeket, s íratlan törvényeket hág tak át ennek érdekében. Fontosabb volt a föld, mint a szülő, vagy az is­ten! A tulajdonviszonyok átalakulása kellett ahhoz, hogy a helyzet meg­változzék. Ki vesz ma földet? Legfel­jebb házikertet! Az örökösödés, melj a múltban édestestvéreket állított szembe egymással a „juss“-ért, ma csak felesleges teher és kellemetlen­ség! És hajdani legfőbb segítőtárs a le és az ember viszonyában is milyet nagy a változás. A ló — a gépesítés következtében — egyre inkább vissza szorul a gazdálkodásban, s elveszti hajdani központi szerepét, a minden paraszt vágyában: „Csak egy lován: volna!“ De az ember—gép viszonyá­ban is szüntelen a változás. Még né­hány éve is sokan a gép használatát ellenezték, hogy a „traktor megnyom­ja a földet“. Aztán jött a kombájn s az első években lehasaltak a gép után, úgy keresték az elhullajtott szemeket, nem hitték, hogy olyan veszteségmentesen dolgozik ez a gép Ma már alig akar valaki kézikaszát fogni! Évről-évre nő a gépi betaka­rítás aránya, s éppen a gépesítés kö­vetkeztében az aratás elvesztette — a fizikai erőkifejtést illetően — a legnehezebb kampánymunka jellegét Oj szakmák honosodtak meg: trak­torista, kombájnista, növényvédő, és a különféle más szakmunkák. Diffe­renciálódik is a paraszti munka és a gépesítéssel, a technizálódással, ai ipari munkához kezd hasonlítani. A műtrágya — amely régen csak a leg­jobb egyéni gazdák, vagy állami bir­tokok földjein volt használatos — ál­talánossá vált, felhasználása — vegy­iparunk fejlődésével arányban — ál­landóan növekedik. A gyomok ellet egyre nagyobb területen vegyszerek­kel védekeznek, a kemizálás is pol­gárjogot nyert a szocialista mezőgaz­daságban. Az állattenyésztésben is tért hódí­tanak a korszerű módszerek. Még né­hány éve is sokan esküdtek a „ka­­pirgáló“ baromfitenyésztésre azok kö­zül, akiket ma mindinkább meggyőz­nek az úgynevezett „brojler“ csirkék tehát a szabadtartás nélküli nevelés­nek, tenyésztésnek gazdasági előnyei mint olyan módszerek, amelyek meg­könnyítik és termelékenyebbé teszik az állattenyésztői munkát. így alakul át a magyar paraszti életmód Karvai Állami Gazdaság szőlőjében is. Mindkét helyen RS—9-es univerzális traktort használtunk a nevezett mun- , kák elvégzésére. Nagyrészt ennek kö­szönhető, hogy iskolai gazdaságunk : szőlőjében a termésátlag 90 q volt, míg az állami gazdaság 55 mázsát takarított be hektáronként. Ugyanakkor a búcsi EFSZ szőlőjé­ben háti permetezéssel próbálták a : fertőzést leküzdeni, de nagyon kevés < sikerrel. El sem képzelhető, hogy 50— i 60 hektáros szőlőt néhány háti per- j mezetővel megvédjen valaki a gomba- , kártevők ellen. ! Ami a repülőgéppel végzett perme- , tezést illeti, a múlt évben nem vált ) be. Példa rá a Bajcsi Állami Gazda- . ság szőlője. A nevezett gazdaságban , a mutatkozott terméshozam 20—30 százaléka maradt meg. A többi a pe- i ronoszpóra áldozata lptt. Ez talán az- ( zal magyarázható, hogy a repülőgép- : bői szóródó permetanyag a leveleket i a színükön és nem a fonákjukon éri, ; pedig a fertőzés gócpontjai, a légző- c nyílások, a fonákon vannak. Tehát a 1 permetlének a levél fonák felöli olda­lát kellene érnie. j Szerintünk a jövő permezetőgépei 1 a földönjáró, nagy légáramlással mű­tak a múlt évben termett szőlőkből. A háztájiban termelt szőlő közül egye­sek gazdái a savanyúságot úgy pró­bálták csökkenteni, hogy a must fel­javításakor jelentős mennyiségű vizet öntöttek hozzá, cukoroldattal. Az igaz, hogy a nagy — 8—10 ezrelékes sav­tartalmat így csökkentették, de az amúgy is kevés íz és zamatanyag jóformán eltűnt a borból. Sok ilyen limonádé-ízű keverék van a borosgaz­dák tulajdonában. Az erősen csapadékos nyár meg­nehezítette a talajmunkákat. Sok volt j a gyom, főleg a Duna töltéséhez kö­zel levő szőlőkben, ahol a talajvíz is pusztított. Legveszedelmesebb volt mégis a sok eső következtében elter­jedt peronoszpóra és lisztharmat. A két gombakártevő ellen csak ott tud­tak megfelelően védekezni, ahol a permetezés, porozás munkáját jól elő­készítették, s megfelelő hatóerejű gé­pek álltak rendelkezésre. Előfordult, hogy a permetezést többször meg kellett ismételni, mert az eső félbe­szakította. Mondhatjuk, hogy a mi : iskolánk szőlőjében semmi gombakár nem esett. Igaz, hogy kilencszer per­meteztünk és háromszor poroztunk. Hasonló jő eredményeket értek el a A Duna mentén az elmúlt év nagy próbára tette a szőlőtermesztőket. Minden tudásukat, ügyességüket és szervezőképességüket össze kellett szedniük, hogy megvédjék a tavasszal szépnek mutatkozó termést. Az egyes gazdaságok ilyen irányú erőfeszítése nem mindenütt hozta meg a kívánt eredményt. A legtöbb helyen a termés nagy százaléka áldozatul esett a kü­lönböző kedvezőtlen tényezők pusztí­tásának, mint a vegetáció késése, a csapadékos nyár és a koraőszi fagyok. A vegetáció késése már kora ta­vasszal megmutatkozott, amikor a fa­­kadásnál 7—8 napi különbséget je­gyeztünk fel,az előző évek átlagához hasonlítva. Ez a különbség mindin­kább fokozódott és szeptemberben már 25—30 napot tett ki. Természe­tes, hogy a szőlő részére szükséges 1500—2000 fényóra helyett, ennek csak 70—75 százaléka volt meg. Ha­sonló arányban a hőmennyiség is csökkent. A mustfok átlagosan 14—17 kisten­­burgi fok között volt, így szükségessé vált a mustok cukrozása, hogy el­tartható, fogyasztásra megfelelő bo­rokat nyerjünk. Az íz, szín, zamat­anyagok is nagy mértékben hiányoz-Az új világ jelzőkövei Igen, az új világ jelzőköveként te­kinthetjük azokat az új gazdasági épületeket, üvegházakat, öntözőtele­peket, hidroglobuszokat és új paraszti otthonokat is, amelyek mindinkább színesítik a határt. Kétségtelen, hogy ma — különösen az Alföldön — még a „fehérfalú, pirostetős tanya“ a jel­lemző. Csongrád megyében például a tanyai településeken él még a la­kosság — Szeged nélkül — 37 száza-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom