Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-04-02 / 13. szám

a tiltott legeltetés, a fenyőfák eltulajdonítása, az ültetvények rongá­lása, valamint az egyéb kisebb-nagyobb fegyelmezetlenség, ami az erdőgazdaságnak jelentős károkat okozott. Az erdőgazdaság alkalma­zottainak erélyes és következetes harca meghozza a várt eredményt. Az erdővédelem tehát: küzdelem az erdő termőképessége - faho­zama - káros vagy veszélyes tényezők ellen. Ehhez csatlakozik az erdőket károsító sokféle betegség és kártevő leküzdésére irányuló tevékenység. Igaz, hogy ez idő szerint sokkal több fára van szükségünk, mint amennyit kitermelünk. Ezért erdőgazdaságunk feladata - a CSKP irányelvei szerint - 1970-ig a fakitermelést úgy irányítani, hogy az ne haladja meg az erdő termőképességét. Ez azonban a kopár terü­letek erdősítését, a gyorsan növő fák ültetését, valamint a hozam teljes, esetleg többszörös kihasználását feltételezi. A fatermelésre irányuló gazdasági tevékenység növelésének szüksége hovatovább érezhetőbb, mert fa nélkül szinte elképzelhetetlen az olyan fontos iparágazatok, mint a bányászat, építészet, vegyészet termelési ter­veinek teljesítése, lehetetlen a szocializmus gazdasági alapjainak fel­építése. A gépesítésben és az új technológiában az erdőgazdaság jelentős előrehaladást ért el. Milyen szürkén hangzik például, ha csak annyit mondunk, hogy a fa vasútállomásra történő szállításának módja lé­nyegesen olcsóbbá teheti a fatermelést. A teherautg, a pótkocsis vontató, a daru, az automata csörlő és nem utolsó sorban a vontató hajók is teljesen új helyzetet teremtettek. Szükséges továbbra is újabb és jobb módokat keresni az olcsóbb és jobb termelés növe­lésére. Mindehhez tudni kell, hogy az erdőgazdaságok zöme hosszú idő óta munkaerőhiánnyal küszködik. A munkaerőhiány ellensúlyozásának kézenfekvő módszere a gépesítés. A gépek, gépsorok - nagyobb és országos méretű — alkalmazása az ötvenes évek elején kezdődött. Mint minden új módszert, kezdetben ezt is idegenkedés, gyanakvás fogadta. Természetesen a technológia a régi maradt, csak a lebonyo­lításban segítettek a gépek. Ma már ló helyett erőgépekkel szállítjuk tovább a rönköket az erdő szélére, az országúthoz, a faluhoz, vasút­vonalhoz. Sokat jelent ez, mert a modern erdészet minden törekvése évtizedek óta az volt, hogy a fát az erdőből lehetőleg minél messzebb lehessen szállítani, illetve „kihelyezni" a favágók, erdei munkások tevékenységi területét. Köztudott dolog az is, hogy minél hamarabb kerül a fa az iparhoz, annál nagyobb az értéke. Az erdőbe benyomult technika átalakította a gondolkozást, s las­­san-lassan az emberek, az erdei munkások életformáját is. A gépek mellett képzett szakmunkások kellenek, akiket az erdészek irányíta­nak. Az erdei munkások megszabadultak a gyötrelmes fizikai erő­feszítésektől, kezelik a gépeket, irányítják a lengő szálfákat; kézzel alig érintik. S amit az embernek ajándékozott a technika: erő és idő. Ezzel az eredménnyel gazdagabb lett népgazdaságunk is. Ahhoz pedig, hogy erdeinkben évente több faanyag nőjön mint amennyi a kitermelés, alapos szaktudás és sok tapasztalat kell. A nagyobb hozam elérése a kopár területek erdősítésétől, a gyorsan növő fák ültetésétől, az ültetvények ápolásától, a gépesítés magasabb fokától, a jó fagazdálkodástól és a munkásokra fordított gondosko­dástól függ. Áprilisban, az erdő ébredésének hónapjában fokozottabb figyelem­ben részesítjük erdeinket. Mérleget készítünk az elmúlt évben vég­zett munkákról, s felkészülünk az új teendőkre. Az erdők hónapja az erdőgazdasági alkalmazottak szakképzettségének gyarapítására és magasabb fokú munkafegyelmére is ösztönöz. Mert csak a szakava­tott, öntudatos és szocialista érzésű erdészek teremthetik meg az erdőgazdaság és a lakosság közötti jó viszonyt, a tanulóifjúság, va­lamint a CSISZ-szervezetek kötelezettségvállalását az ültetvények feletti védnökségben, ami biztosítja a negyedik ötéves terv erdőgaz­dasági feladatainak teljesítését. M. Gy. Megkezdődött a gyógynövénygyűjtés Bővül a gépállomások feladatköre Szolgáltatás előnyös feltételek melleti Mint minden évben, idén is felhív­juk olvasóink figyelmét a gyógynö­vénygyűjtés népgazdasági jelentősé­gére, társadalmi-egészségügyi fontos­ságára és kereseti lehetőségeire. A márciusban és áprilisban begyűj­tésre alkalmas gyógynövények néme­lyikét az alábbiakban ismertetjük: Erdős helyeken, főképpen bükkö­sökben található az 1—2 m magasságot is elérő nadragulya, amelyet helyen­ként maszlagos nadragulyának, álom­hozó vagy bolondfűnek, farkasbogyó­nak, farkascseresznyének vagy ördög­szőlőnek is neveznek. 8—20 cm hosz­­szű levelei tojásdad alakúak, ép szé­­lűek. Felvásárló vállalataink a növény gyökerét .veszik át nem feketedö állapotban és 20 koronát fizetnek kilójáért szárított állapotban. A gyö­kereket előzőleg alaposan meg kell tisztítani a gyökérfejtől és a véko­nyabb mellékgyökerektől. Utána mos­suk meg alaposan kezünket, mert a nadragulya felette mérgező! Erdős, nedves vidéken találjuk az ugyancsak 1—2 m magas kutyabenge­­cserjét. Büdöskökénynek, büdös-, ku­tya- vagy puskaporfának, fekete éger­nek, festőkökénynek vagy varjúbin­­gónak is nevezik. Fiatal ágainak csö­vesen csavarodott, legalább 20 cm hosszú és 2 mm vastag, fénytelen, szürke kérgét veszi át a felvásárló vállalat 5 koronás áron kilogrammjá­ért szárított állapotban. A gyermekláncfű (pongyola-pity­pang, oroszlánfog, kutyatej, papvesz­­szeje vagy pipevirág) jóformán min­denütt, még a leggondozottabb gyep­szőnyegen kisárgállik a fűből. Csupán egészséges, kártevőktől megkímélt gyökereit veszik át 6 koronáért kilo­grammonként. Aki komolyan kíván foglalkozni a gyógynövénygyüjtés nemes mestersé­gével és csinos mellékkeresetre szert tenni, forduljon még ma a következő címre: Liecivé rastliny, slovenské oddeienie nákupu, Bratislava, Hviezdo­­slavovo nám. 11., telefon 376—50, amely bárki kívánságára elküldi a felvásárlandó gyógynövények árjegy­zékét (magyar nyelven is) a szüksé­ges utasításokkal egyetemben. K. E. Gépállomásaink a mezőgazdasági üzemeknek nyújtott eddigi sokoldalú szolgáltatással egyidejűleg újabban az Istállók gépeinek karbantartását Is végzik. Vállalják a belső villanyháló­zat szerelését, s az üzemzavaros vil-' lamosmeghajtású motorok megjavítá­sát. Az utóbbi időben elterjedt az istál­lói munkaműveletek gépesítése. Elein­te egyszerű, kevesebb szakértelmet igénylő műszaki eszközöket, későbben pedig nagyobb hozzáértést és rend­szeres gondoskodást igénylő légkon­dicionáló berendezéseket, fejőautoma­tákat, hűtőberendezéseket és más fontos eszközöket szereltek föl. Szak­képzett kiszolgáló, karbantartó sze­mélyzetről kellett gondoskodni, mert az istállók korszerű berendezéseinek állandó működése nagy hatással van az önköltségre is. Ezért attól a dol­gozótól, aki ezen a szakaszon tevé­kenykedik, meg kell követelni, hogy sokoldalú képzettséggel rendelkezzen (gép, villany, vízvezeték, kompresz­­szor és más eszközök szereléséhez és javításához értsen). Ezen a téren sokoldalú képzettség­gel rendelkező emberek mezőgazda­­sági üzemeinkben csak elvétve akad­nak, de a gépállomásokon annál több van. Szerelői minőségben tevékeny­kedtek, generál és más javításokat végeztek. Az említettek következtében a me­zőgazdasági üzemek állattenyésztésé­ben használatos technológiai eszkö­zök a rendszeres, szakszerű karban­tartás hiányában idő előtt fölmondták a szolgálatot és a mezőgazdasági üzemek csak akkor értesítették a gépállomást, amikor teljes üzemza­var uralkodott. A nyugat-szlovákiai és más kerüle­tek gépállomásainak kezdeményezé­sére 1963-ban az istállóberendezése­ket szerelő munkacsoportok tagjai közül egy szakembert jelöltek ki, aki azokban a szövetkezetekben végezte az állattenyésztés gépi eszközeinek karbantartását, amelyekben nem ren­delkeztek saját karbantartóval. Lényegesebb változás e téren äz 1964-es évtől kezdve történt, amikor a 359-es kormányrendelet értelmében megszabták a gépállomások feladat­körét a szolgáltatások bővítése tekin­tetében is. Természetesen a gépállomások és a szövetkezetek gazdasági szerződé­seket kötöttek a munka terjedelmé­re és ütemtervére vonatkozólag. Egy évvel később, 1965-ben a mezőgazda­­sági üzemeknek 43 százaléka kötött a GTÄ-kal szerződést különböző gé­pek javítására és karbantartására. A szerelők az év folyamán 2—4 Ízben jelentek meg egy-egy mezőgazdasági üzemben, aszerint, ahogyan a szükség megkívánta. De az állattenyésztés gé­pei állandó üzemelésük következté­ben rendszeresebb és alaposabb gon­doskodást, szakszerűbb karbantartást és javítást igényelnek, mint kezdet­ben az egyszerű gépek. Például a fejőaggregát hozzá nem értő ember kezében káros lehet a tej minőségére, s nem különben a tehenek egészsé­gére (tőgygyulladás). Az előző áldatlan állapot megszün­tetésére az istállók gépi eszközeinek karbantartására Szlovákiában tíz me­zőgazdasági üzem tért át — a már föntebb említett módon — előre meg­szabott átalányösszeg fizetése mel­lett. A gépállomások teljes felelőssé­get vállaltak az istállók gépi* eszkö­zeinek kifogástalan üzemeléséért. Az erre célra berendezkedett pe­­zinoki gépállomás szerződést kötött a Szenei Állami Gazdasággal, a Mod­­rai Mezőgazdasági Középiskola tan­gazdaságával, a Vinohrady-i és a senkvicei egységes földművesszövet­­kez,etekkel. A rozsnyói gépállomás a helybeli állami gazdasággal és a Gém. Poloma-i szövetkezettel, a kremnickai gépállomás a selcei és a Dől. Miciná-i szövetkezetekkel, a köröskényi gép­állomás a drzenicei EFSZ-szel, az új­vári .gépállomás pedig a köbölkút! szövetkezettel. A felsorolt gépállomások a karban­tartást a lehető legalacsonyabb költ­séggel, de gyorsan és jó minőségben végzik. Az istállók gépi eszközei ki­fogástalanul működnek. A szerződések megkötését megelőzőleg a gépállomá­sok, a mezőgazdasági üzemek és a termelési igazgatóságok dolgozóiból kijelölt bizottság vizsgálta felül az istállók gépi eszközeinek műszaki ál­lapotát. Az ellenőrzés alapján aztán eltávolították a hibákat, s ettől az időtől kezdve lépett érvényre a szer­ződés. A javítások költségét a mező­­gazdasági üzemek megtérítették. Je­lenleg a karbantartók havonta két— három ízben jelennek meg az istái-' lókban, tüzetesen megvizsgálják a gé­peket. Megelőzik a hibák bekövetke­zését. Természetes, hogy a GTÄ-k új kar­bantartó szolgáltatását elő kell segfc teniük a mezőgazdasági üzemeknek is, mégpedig olyan formában, hogy a berendezések üzemelése közben sa­ját érdekükben elvégezzék a legszük­ségesebb tisztogatást, s ha hibát ész­lelnek, azonnal jelentsék a szerelőnek. Szükséges, hogy legalább egy embert küldjenek a GTÄ-ra, a karbantartók iskoláztatására, ahol ez a dolgozó el­sajátítja a kezelés és a karbantartás műveleteit. Érthető, hogy a gépállomás csak ilyen feltételek mellett garantálhatja az istállók műszaki berendezésének zavartalan működését. A GTÄ-k fel­adatai közé tartozik a rendszeres kar­bantartás, javítás, ellenőrzés, a hibák 24 órán belüli eltávolítása, a gépke­zelő személyzet nevelése, a biztonsági rendszabályok megismertetése. Gép­­alkatrészeket ad a mezőgazdasági üze­meknek, szükség esetén javaslattal él egyes gépek generáljavftására. Lé­nyegében mindezek bennfoglaltatnak a gazdasági szerződésekben. Hasonló karbantartó szolgáltatás bevezetése a föntebb említett fizett­­ség mellett ez évben további gazdasá­gokban attól válik függővé, hogy lesz-e elegendő gépalkatrész. Jelen­leg ezen a téren nem biztató a hely­zet. Többféle fontos pótalkatrész még hiánycikk, s ez nagyban akadályozza az újszerű szolgáltatás továbbterjesz­tését. ökonómiai szempontból vizsgálat tárgyát kell hogy képezze, mennyiben kifizetődő egyik és a másik fél sza­mára ez a módszer. A gépállomásokon rövidesen értékelni fogják a helyze­tet. Abban az esetben, ha a gépállo­mások (egyenként) megtakarítást mutatnak föl, akkor a mezőgazdasági üzemek által befizetett összeg felét visszaszármaztatják, ahol annak bi­zonyos részét az otthoni kezelősze­mélyzet premizálásánál használják fel (hasonló jutalmazásban részesíthetik a GTÄ-k saját karbantartóikat is az ide vágó bérezési szabályzat értelmé­ben). Ha pedig erre az akcióra a gép­állomások ráfizetnének, úgy az egész terhet maguk viselik. STANISLAV PROKES mérnök, az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalának dolgozója i H Végezzük el a gyümölcsfák I Kora tavaszi permetezését. A ta­vasz érkeztével egész sereg kár-|l tevő kezdi romboló munkáját, s ha 11 ellene nem tesszük meg a szüksé­ges intézkedéseket, számottevői* gyümölcsre nem számíthatunk. Fehér és pirosbimbós állapotban#, leggyakoribb és veszélyes kártevőd a kis és nagy araszoló. Márciusban,!1 április első felében, amint az átlag hőmérséklet eléri a 8—10 C fokot, I1 az áttelelt tojásokból megjelennek a téli kis araszoló és nagy araszoló hernyói. I1, A hernyók fejlődésének első sza- *1 kaszában a rügyekbe rágják ma- *[ gukat, majd a virágokat és a lom-* bokát pusztítják. * Az ellenük történő védekezés (i legalkalmasabb ideje a fehérbim-(i' bós állapot. A Dikol egy százalékos, ( oldatával permetezünk. Hatását (i' ffokozhatjuk, ha a permetlébe 0,05 ('százalék, tehát 100 liter vízhez(i' (' számítva fél deci Fosfotiont ke-d # verünk. (i # Az említett növényvédőszerek d f együttes hatása nemcsak az ara- d # szolók hernyóit pusztítja, de ad f gyürűspille, aranyfarú piile kár-d #tétele ellen is véd, ezenkívül a# ? bimbólyukasztó bogár károsítását# #is megfékezi. i \ S9 A növényi kórokozók közijl ?leggyakoribb betegség az alma és# \körte varasodása. Virágzáskor már!1 J észlelhetők a varasodás jelei. A ki- (* ifakadt rügyeken, leveleken, sőt a# i szirmokon is észrevehetők. Ez a l1 |l gombabetegség nagyon régen is- 4* pmert és az egész országban káro-*'. psít. I1 p A fertőzött gyümölcs felületén pvaras foltok keletkeznek, melynek* következményeként az alma vagy# ^ körte elkorcsosodik, formátlanná,* (I értéktelenné válik. A mechanikai növényvédelem # mellett — a korona rendszeres rit-# fkitása, a lehullott varas levelek és# I fertőzött hajtások eltüzelése, fősz- # for és kálium műtrágya alkalma- # zása, — bordóilével védekezünk a # betegség ellen. Közvetlen rügy- # fakadás előtt 1 százalékos bordói- # lével permetezzünk, pirosbimbós ? állapotban 0,75, míg végül szirom- ? hullás után szintén 0,75 százalékos ? bordóilevet használunk. -sá- $ az erdők honapja ÁPRILIS, geit, mérsékli az esővíz gyors elfolyását, biztosítja a vízszükségletet, gátat vet a víz és a szél eróziójának, fokozza a levegő páratartalmát, csökkenti a hőmérsékleti kilengéseket, egyszóval kedvezően befolyá­solja az éghajlatot. Többféle erdötípust különböztetünk meg: fenyveseket, bükkösöket, tölgyeseket, nyíreseket stb., amelyek felújításával, létesítésével és hasznosításával foglalkozó termelési ágazat az erdőgazdálkodás. Fel­adata nemcsak a faellátás évi fatömeghozam mennyiségének és érté­kének fokozása, hanem főleg az erdők egyéb - már említett - hasz­nos tulajdonságainak növelése is. , Régebben hiába magyarázták, hogy az erdők milyen hasznot haj­tanak az országnak, és hogy mennyi minden függ az erdészettől, akadtak kisebb-nagyobb kihágások, amelyek az erdőgazdálkodásnak jelentős károkat okoztak. Lassan, de szemmel láthatólag javul az erdők megbecsülése és védelme lakosságunk soraiban. Kevesebb már Április minden esztendőben az erdők hónapja. Az erdőknek szen­teljük ezt a hónapot idén is, mert még mindig csak kevesen ismerik hazánkban a fák világát, az erdők életét, az erdészek munkáját. Az erdő a legkülönbözőbb szerves lények szimbiózisa, kölcsönöt együttélése, amely a talaj és az éghajlat viszonyaitól függ. Az erdői tehát nemcsak bokrok és fák alkotják, de a zöld takaró, mohák állatok és egyéb lények szintén alkotó részei. Az erdő nemcsak nyers­anyagot, a fát adja, de sok egyéb haszna mellett igen nagy szerepe van a természet háztartásában is. Szabályozza az időjárás szélsősé-Közel ötezer csirkét nevel a bolvi EFSZ Szepsi tanulók Jióínben az állatok. Ennek eredményeként megállapították, hogy amíg két évvel ezelőtt és tavaly 5 kg takarmányra volt szükség 1 kg csibehús előállítá­sához, addig idén ezt a mennyiséget felére, vagyis 2,5 kg-ra szeretnék lecsökkenteni. Bodrogi elvtárs azt is elmondja, bár a jelenlegi tyúkállományuk nincs össz­hangban a szükséges létszámmal, Idén nem kevesebb, mint 250 ezer tojás eladásával számolnak. A bolyiak a tyúkállomány feltöltése érdekében fordítanak nagy súlyt a csibenevelés­re. Balogh Kálmán (Zétény) Még künn hideg tombolt, amikor a 28—30 fokos meleg csirkenevelőben 'a pihés apró jószágok csipogása kör zepette elbeszélgettem Bodrogi Sán­dorral, a szövetkezet zootechnikusá­­val és Hogya Lajos gondozóval. Bod­rogi elvtárs többek között elmondotta, hogy évek hosszú során a bolyi szö­vetkezet megtalálta a csirkenevelés helyes útját. Ugyanis Bodrogköz szá­mos szövetkezetében még mindig a pestis uralkodik és tizedeli a csibé­ket, tyúkokat. A zootechnikus szerint a bolyiak sikere a következő három tényező betartásának köszönhető: al­kalmas férőhely biztosítása, szaksze­rű gondozás és takarmányozás. Régebben a bolyiaknak nem volt csibenevelésre alkalmas épületük. Je­lenleg ebben a helyiségben az állatok mindent megkaphatnak, amire *fejlő­­désük folyamán szükség van. A második feltétel a gondos, hoz­záértő kéz. A szövetkezet tagjai kö­zül többen értenek a baromfinevelés­hez, ám a vezetőség választása mégis Hogya Lajosra és Nagy Jánosnéra esett. Ők hosszú évek során bebizo­nyították rátermettségüket, szorgal­mukat a csibék gondozásában. Két műszakban végzik munkájukat: 24 óra szolgálat, 24 szabad. A csibék nem a hagyományos mély­­almozáson nevelkednek, de 1,20 méter magasban elhelyezett ketrecekben. A ketrecek padlóját papírlepedő fedi, melyet minden tizenkét órában kicse­rélnek. Az ilyen elhelyezés előnye az elhullás csökkenésében mutatkozik meg. A takarmányozás terén nagy segít­séget nyújt a két darab hidropónía' felszerelés, továbbá a csibék részére készült takarmánykeverék. A hidropónía alkalmazása egyedül­álló a csibenevelésben. Az árpa és búza szakszerű locsolás mellett kilenc nap alatt 20—25 cm magasra nő, mi­közben súlya hétszeresére emelkedik. Egy-egy négyzetméternyi edényre há­rom kg magot terítenek, melyből nem kevesebb mint 25 kg zöldtakarmányt nyernek. Amíg kezdetben az első termést egyszerűen szétszórva adagolták a csibéknek, tyúkoknak, addig ma szecs­kázva a csibetáppal keverve kapják A szepsi mezőgazdasagi iskola har­­. madik osztályos növendékei egyhetes __ gyakorlaton vettek részt a jicíni gép­­.. gyárban. Erre vonatkozólag tettem 3 föl néhány kérdést az egyik tanulónak. 3 — Mit dolgoztál a gépgyárban? — Az egy hét leforgása alatt há­­. romféle mezőgazdasági gép szerelésé­­t nél segédkeztem: az önkötöző, a ré­­j pavetőgép, majd a kaszapengék sze­relésében vettem részt. Legnagyobb gyakorlatra tettem szert az önkötöző " szerelésénél. Ugyanis a fogaskerék­­r szekrényt és a kötözőfej összeraká­­' sát végeztem. ’ A gyárban kétféle répavetőgép ké­szül; hat- és tizenkétsoros. A hat­­' soros gép vetőszerkezetének meg­­c hajtását a vetőgép ékszíj segítségé­vel végzi, míg a 12 soros gép vető­­szerkezetének meghajtása a traktor hátsó kerekéről történik. A gép mű-, 5 ködésének ellenőrzését a vetöszerke­­zet oldalán ferdén elvágott gumi se­­‘ gítségével egy kisegítő munkás végzi. 3 Ha a gumi nem forog, a gép nem vet. ' A gép további újdonsága, hogy a mag­■ vetéssel egyidőben gyomirtó végy­­• szert is permetez a földbe. Továbbá ■ e gépen vethető az egycsírájú vető- 1 mag. t Annak ellenére, hogy az ott dolgozó munkások nem mutattak elég meg­­t értést, és az idő is rövid volt, mégis ä sokmindent láttunk és tanultunk a - gépgyárban. c KOSA LŐRINC, Szepsi 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. április 2.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom