Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-03-19 / 11. szám
Márciusi figyelmeztető EZ A HÖNAP a méhészetben rendszerint már a tavaszt jelenti. Ez a telelés utolsó időszaka. Ilyenkor már ott is megtörtént az általános tisztuló kirepülés, ahol ez a kedvezőtlen időjárás miatt addig nem történhetett meg. Ily esetben természetesen a méhész a februári teendők szerint gondoskodik méheiről. A kaptár ruberoidbetétjeit már eltávolíthatjuk. A hulladékok annak a méhésznek is sokat mondanak, ahol a tisztuló kirepülés már megtörtént. a) A hulladékon látjuk a telelőfürt helyét és nagyságát. b) Az elhúllt méhek figyelmeztetnek a család minőségére. c) A sok hulla zavarást, esetleg betegséget jelent, mindenesetre rossz telelést. d) Az alátett ruberoidlemezek nedvessége, sokszor tócsák és a sok hulla figyelmeztet, hogy a telelőtér a kaptárban nagyobb volt a szükségesnél: felteszi a kérdést is, vajon alulról is elegendő volt-e a takarás. e) Az elpusztult és a törmelékben megtalált anya anyátlanságot is jelenthet, figyelni kell a méhek viselkedését és a fiasítást. f) A herék álanyaságot, herefiasítást, hibás petézést jelenthetnek. g) A kristályok a rossz élelmet, a téli cukros eleség helytelen és nem megfelelő időben történt etetését jelenthetik és szomjúságot is jelezhetnek. h) A viasztörmeléken látható álcák, sejtfedelek azt mutatják, hogy a család fiasít, fogyasztja az élelmet. Az első általános tisztuló kirepüléssel megmozdultak a méhek, téli nyugalmuk már megszűnt, megbontják a telelőfürtöt, nagyobb területen oszlanak meg, a fiasítás napról-napra terjeszkedik, előkészítik, tisztítják az üres sejteket, hogy a szaporítás fennakadás nélkül folyhasson, az anya petézhessen. Az esetleges kedvezőtlen időjárás idején a gondosan betelelt méheknél egy nagyon régi és mindig bevált tanács érvényes: békén kell hagyni a méheket, amíg csak lehet. Tudnunk kell, hogy egy jól ellátott, jól betelelt, egészséges, tevékeny fiatal anyával rendelkező család magától fejlődik, teljesen alkalmazkodva a természetadta körülményekhez. Bizonyos, hogy a tisztuló kirepüléssel, a természet felébredésével a méhésznek is munkája akad. Ilyenkor akad olyan család is, amely nem röpül ki. Ha csendesen, egyöntetűen zúg, akkor minden rendben van. Ez a család még nem tartja szükségesnek a kirepülést. De ahol siránkozást hallunk, sőt a röpdeszkán csúszó-mászó méheket látunk, ott baj van; nincsen élelmük. Megbontjuk a családot, meleg helyiségbe hozzuk, meghintjük őket langyos cukros vízzel. Lassan magukhoz térnek, Sokat jelent, ha mézes tartalékkereteink vannak. Azokat felmelegítve tesszük a fiasítás mellé. Ha ilyen kereteink nincsenek, akkor a langyos cukros víz is jót tesz. Beöntjük a keretekbe, a fiasítás mellé helyezzük. A családot betakarva a helyére visszük! Ajánlatos meleg téglát beburkolni és a fészek fölé helyezni. Figyelemmel kísérjük az élelemtartalékot és szükség szerint mézes cukorlepényt adunk a fészek fölé. Március elején itt a legfőbb ideje annak, hogy üzembe helyezzük a méhitatót. Tegyük oldalt, kb. 20 lépésre a méhektől. Oldalt, hogy a tisztuló repülésnél a méhek az itató felett ne ürítkezzenek, de közel, hogy védjük a tavasszal nagyon értékes röpméheket. Aki teheti, melegített vizet ad méheinek. Persze ebben a hónapban a méhész mindenképpen segíteni akar a méheknek. Ez ugyan szép szándék, de — főleg a méheknél — mindig lépést kell tartanunk a természet ébredésével. Ugyanis a méhcsalád mozog, él, lassan készülődik, szaporodik az otthoni tartalékok alapján, de mindig a kívülről behozott élelem, nektár és főleg virágpor szerint gyarapodik igazán. A méhész csak szükség esetén segítsen mézes cukorlepénnyel. A serkentő etetésnek nincs helye, még a természetben nincsen meg a repüléshez szükséges meleg. A természet viszonyaihoz nem alkalmazkodó serkentő etetés, úgyszólván kikergeti a méheket élelem, főleg víz után. Sokszor vérhas, meghűlt fiasítás és sok röpméh vesztesége vádolja a türelmetlen méhészt. Március közepe táján a hőmérő az árnyékban is 16—18 C fokra emelkedhet. Ekkor már jobban mozoghat a méhész. Aki a repce megporzására igyekszik, aki számol az akácvirágzás hozamával, annak nagyon fontos, hogy nagy, sok röpméhhel ellátott családjai legyenek. Tavasszal csak akkor fejlődik naggyá a család, ha sok méhhel, megfelelő mennyiségű és minőségű élelem mellett teleltük be. Erre pedig kevesen fektetnek súlyt. A 3 kg súlyú családok lennének a megfelelőbbek, nem beszélve a 4 és 5 kg súlyú családokról. Pedig a kutató állomások a jó telelő családok átlagát 1—1,5 kg súlyban állapították meg. (Egy keret mindkét oldalon sűrűn méhhel fedve átlagosan 25 dkg mehet jelent.) Valamennyi méhész egy célt követ, hogy a hordás, beporzás, főhordás tartamára teljesen érett, teljesítményre képes, fejlett családjai legyenek. Csak ilyen családok érvényesülnek a hordás idején. Tudjuk, hogy a márciusi fiasítás az első érdemleges fiasítás. Ebből az első fiatal méhek 21 nap múlva kelnek ki. Az anya újra bepetézi a sejteket, miközben kiterjeszti a fiasítást, hogy a másik fiasítás ugyancsak további 21 nap alatt kikeljen. Most kezdődik a harmadik fiasítás, melyből a méhek a márciustól számított 63-ik napon kelnek. A hozam minálunk május 20-tól kb. június 10-ig tart. libben az első két fiasítás méhei és a harmadik fiasítás egy része vehetnek részt. A 3-szor 21 napos fiasítás kelési ciklusa után annyira fejlett a család, hogyha nincsen kiadós hordás, anyabölcsőket kezdenek építeni. Ha jön a hordás, akkor ez előbbre való, mint a rajzási ösztön. Ez az időköz kb. további 14 napot jelent és így tulajdonképpen 77 napra van szükségük, hogy a család elérje fejlődésének tetőfokát. Ezt teljességben csak akkor érheti el, ha az előző esztendő őszén legalább is 1,5—2,5 kg-os családdal, vagyis legalább is 8—9 sűrűn fedett népes kerettel mentünk telelőbe. A hordás után kikelt méhek — a 40 napos fejlődési szabályra való tekintettel — már a hozamban nem vesznek részt, csak fogyasztanak vagy az esetleges újabb hozamban pl. málna, erdei fátyolfű és a mézharmatot szolgáltató erdei fák, főleg lucfenyő és jegenyefenyő, ritkábban vörös fenyő mézelésében vehetnek részt. Vándorlás esetén ezért válik szükségessé a jövő hónapi egyesítés, hogy pótoljuk a múlt esztendő mulasztásait. Dr. Novacky K. ANYÁSÍTÁSI MÖD Revue Fr. d’Apiculture 1960. évi számában közli D. Mages méhész anyásítási módját. Ezen anyásítási mód kalitka nélkül történik. Harminc éve használja jó eredménnyel. Mikor jelfedeznek egy családot, melynek befedetlen anyasejtjei vannak, vagy ha egy családot anyátlanítunk és 8 —9 napig várunk, míg nincsenek befedelezett anyabölcsői, lehetséges fiatal megpárzott anyát felülről, az etetőnyíláson át beadni a családnak. Az anya elpusztítja elsősorban a befedelezett anyabölcsőket, azután a többit is, amint befedelezték. Az eredményt így indokolja: Az anyátlanítás után a család nyugtalan. Ez a nyugtalanság tart körülbelül 2 napig, míg anyabölcsőket nem épít; most megnyugszik, mert ösztönszerüleg érzi, hogy meg van mentve. Ha most bepárzott anyát — legjobb ezt este tenni — kevés füsttel bejuttatunk, a család elfogadja és ápolja. Tapasztalata szerint a méhész ne rombolja el az anyabölcsőket, mert ez esetben elpusztítják az anyát. Az anyát beadjuk minden kíséret nélkül. A KÖRNYEZETI VISZONYOK JELENTŐSÉGE AZ ANYANEVELÉSNÉL A környezeti feltételek, melyeket biológiai követelményeknek nevezünk, többfélék. A természetes rajzás esetében egymás után következnek: a család a főhordás előtt vagy inkább utána rajzik; az anyát saját szaporító anyagból nevelik; az anyát „nagy" petéből nevelik, nem álcából; a bölcsőket az anya és a fiatal fiasítás jelenlétében nevelik: a bölcsőknek bizonyos alakjuk és bizonyos helyük van a lépen: a bölcsőket fokozatosan nevelik: az anya fedett fiasítás környezetében számos kiválasztást végez párzás előtt; az anya nászrepülése alkalmával több herével párzik, ami biológiai szempontból fontos tényező. A felsorolt követelmények némelyike olyan fontos, hogy csupán csak egyiküknek az elhanyagolása elronthatja az egész sorozat anya minőségét. (Pädurean L. Apicultura, 1965.) SZÉLFOGÓ A szabadban álló kaptáraknái ajánlatos a kaptárok alatti helyet deszkával, szalmapárnákkal, gyékényből készült lemezekkel a kaptár, illetve röpnyilás alatt takarni, hogy a méhek szél, szeles eső idején ne hulljanak, ne vetődjenek a kaptár alá, de minden nehézség nélkül elérjék a röpnyílást. .___• infid \
