Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-03-19 / 11. szám
KITŰZÖTT CÉL: a bajnoki cím elnyerése Laki Oszkárt akár a sportolók „atyjának“ is nevezhetnék Nemesőcsán. Bizony átlépte már a negyven határát, amikor még mindig fel-felhúzta a futballcipőt. Két év óta azonban már csak a szervezésnek él és fő gondja, hogy a labdarúgók méltóképpen szerepeljenek. Az ócsai labdarúgók ugyanis nem kisebb célt tűztek maguk elé, mint a Komáromi Járási Bajnokság III. osztályában az élen végezni, s feljutni a II. osztályba. Vajon megvan-e a reális lehetősége a magasabb osztályba jutásának, amikor az őszi rajt után a tabella harmadik helyén teleltek? . — Az nem jelent semmit, hogy a harmadikok vagyunk — mosolyog magabiztosan az elnök. — Egy pont különbség nem sokat jelent, hiszen a legnagyobb riválisokkal hazai pályán mérkőzünk majd. — A felkészülés? — Időben nekiláttunk az alapozó edzésnek. A leglényegesebb, hogy a fiúk nagyon akarnak, s az eredményes szereplés érdekében nem ismernek fáradtságot. A szorgalmukat persze a vezetőség is meg akarja hálálni és néhány nemzetközi mérkőzésre is elvisszük majd őket, hogy tapasztalatokat szerezzenek a korszerű labdarúgásról. — Milyen szakosztálya tevékenykedik még a testnevelési szervezeteknek? — Sajnos, mással nem dicsekedhetünk. Amíg a labdarúgás iránt óriási az érdeklődés, más sportágakat nem is igen emlegetnek a fiatalok. — Mi lehet az érdektelenség oka? — Az egyes sportágak megszerettetésével van a baj. Az általános iskolákban a testnevelésre, sportra szánt órák egyoldalúak és ott is főleg labdarúgás a minden. Gondolom — teszi hozzá —, hogy a tornaterem hiánya is okozója, hogy más sportágak nem bontakoznak ki. De ha nincs is, azért megvan a lehetőség, hogy sokoldalúbban készítsék elő a jövő sportolóit. Siker — sikertelenség! ORSZÁGSZERTE tűnik el labdarúgópályáinkról a hőtakaró, és kissé szürkén, kopottan várjak, hogy szilaj legények kergessék rajtuk a kerek bőrlabdát. Es a legények nem is váratnak magukra, mert aki szereti a sportot, vérében van a foci és nem sokat törődik azzal, hogy még kissé élesen fujdogál a szellő, hideg van. Az albári fiatalokat is egyre gyakrabban lehet látni a futballpályán. Szorgalmasan készülődnek a bajnoki idényre. Nem keserítette el őket az a körülmény sem, amely fő témáját képezte a nemrég lezajlott évzáró közgyűlésnek. Ezen az évzárón elhangzott beszámolóból kitűnt, hogy az albári csapat az elmúlt esztendőben eddigi legnagyobb sikereit érte el: a Dunaszerdahelyi Járási Bajnokság III. osztályában csak gőlarány-különbséggel szorult a második helyre. Az albáriak így joggal remélték, hogy a elkövetkező időszak számukra még sikeresebb lesz. De mégsem lett. Miért nem? A kérdés azóta már tisztázódott. Az együttes akkori vezetője (mindenese) személyes okokból beadta lemondását és minden további nélkül lejelentette a csapatot a járási bajnokságból!! A sportszervezet vezetői és tagjai csak később szereztek tudó-’ mást az ügyről. Aztán a továbbiak során csak annyit érhettek el, hogy a most folyó bajnokság őszi idényében a csapat indulhatott ugyan, de csak a legalsóbb csoportban. így adódott tehát, hogy az albári sportkedvelőknek a siker mellett váratlanul sikertelenségben is részük volt. A sport szeretete azonban nem ismer nehézségeket. A tavasz újra ott találja az albári fiatalokat a zöldellő pályán. A fiúk lelkesedésén felbuzdulva Tóth Rudolf elvtárs, a HNB titkára maga vette kezébe az irányítást, újjá szervezték a vezetőséget és az anyagi problémák leküzdése érdekében megfelelő kapcsolatokat teremtettek az EFSZ vezetőségével. Remélhető tehát, hogy ez évben újra sikerekben lesz részük az albári sport művelőinek. Bereck József Ki hagyta magút? A FÉLREÉRTÉSEK elkerülése végett rögtön előrebocsátom, hogy a jégkorongozást illetően bizony hézagosak az ismereteim, s ami konkrét tapasztalataimat illeti, vagy ötször korongoztam az életemben, de egyszer igazi jégkorongozó-mezben. Ennek ellenére szívesen járok el a mérkőzésekre, örömest ülőik le a tévé képernyője elé, ha izgalmas csata van kilátásban. így volt ez az elmúlt napokban, a jégkorong világbajnokság idején is, végigizgultam az összes közvetítést, s másnap reggel alig vártam az újságot, hogy átfussam a ljubljanai híreket. Es aztán eljött az a bizonyos vasárnap ... Négy perc alatt remények, bizakodások, arany fényű illúziók dőltek össze kártyavárként. A szovjet csapat egyszerűen lesöpörte ellenfelét a jégről. Az viszont természetes, hogy a csehszlovák szurkolótábor nem kezdett erre örömújjongásba. Mint ilyenkor mindig, többféleképpen oszlottak meg a vélemények. Rögtön akadtak olyanok, akik már előre tudták, hogy ez lesz a vége. Ezt a típust már ismerjük. Aránylag népes volt a kiábrándulok tábora is: „Ez volt az utolsó eset, soha többet jégkorongot“ — hangoztatták. No persze akadtak objektív emberek is, akiknek a mérkőzés lényegében tetszett, s tárgyilagosan megállapították, hogy hát bizony, ugyancsak meg kell nyomni a gombot, ha lépést akarunk tartani, hiszen az, amit a szovjet csapat produkál, jóval felülmúlja Golonkáék színvonalát. A további „pártok" is csoportulások közül már csak egyet említünk. Ennek képviselői a következő lakonikus tömörségű mondattal kommentálják a mérkőzést: „HAGYTUK MAGUNKAT!“ Vonaton, villamoson, utcán, kávéházban, — egyszóval mindenütt hangoztatják ezt, s a beavatott, az állítólagos kulisszatitkokat ismerő, fontoskodó kispolgár pózába vágva magukat nem éppen kívánatos hangulatot próbálnak teremteni. Hát ezeknek a címére körülbelül ennyit: ahhoz, hogy a szovjet csapat győzzön, a ljubljanai mezőny egyik csapatának sem kellett engedékenynek bizonyulnia. A szovjet fiúk határtalan lelkesedése, játéktudása, erőnléte, szédületes gyorsasága éppen elegendő volt a győzelem eléréséhez. Az viszont már más lapra tartozik, hogy az első féltucatot csak egyetlenegy ráadás, a hetedik gól követte. Gondolkodjunk csak. Nem inkább a szovjet csapat hagyta a második, illetve harmadik harmadban, hogy ezüstérmes ellenfele is játszón, s hogy a féltucatból ne legyen egy egész?.,, (polák) Készülődés 1 Komáromban MENNYI REMÉNY, kétség és várakozás előzi meg a komáromi Dukla csapatának felkészülését! A szurkolók népes tábora érdeklődéssel kíséri azt a hatalmas munkát, mely jelenleg a felkészülés időszakában zajlik le. A legkisebb hírt Is csemegeként fogadja, kiszínezi és a képzelet szülte magasságok felé röpíti. Ilyenek már a szurkolók, az „ezerfejű Cézár“. Hogy lecsillapítsuk a felajzott kedélyeket, ellátogattunk a Dukla főhadiszállására, hogy első kézből tájékoztathassuk a szurkolók hadát. Samson alelnök, Bátora titkár és Fekete Sándor edző társaságában boncolgattuk az esélyeket. Nem titkolják, hogy a csapatra nehéz feladatok várnak, de bizakodással tekintenek a jövőbe. A múlt tanulságain okulva, átszervezték a vezetőséget, melynek feladata: biztosítani a csapat felkészüléséhez szükséges előfeltételeket: szabad döntési joggal felruházni az edzőt a csapat összeállítását illetően. Röviden: közös erővel harcolni az eredményes szereplés érdekében! A téli összpontosítást megelőzően könnyű edzések folytak, majd 14 napos összpontosítás következett Trencianske Teplicén, a katonai körzeti üdülő központjában. Itt már atlétikai elemekkel kombinált kondícionáiis edzés folyt Fekete Sándor irányításával. Nagy figyelmet szenteltek a labdakezelés elsajátítására és a lövőkészség tökéletesítésére. Eddig ugyanis e téren elég sok volt a kifogásolnivaló. A csapat képességének felmérése céljából néhány barátságos mérkőzés lebonyolítását tervezték és az ezek folyamán tapasztalt teljesítmények alapján alakul ki majd a végleges csapat. A játékoskádert illetően az egyes lapokban megjelent közlemények nem teljesen helytállók, mert csupán Polakovic és Strausz egészíti ki a csapatot. Mindketten tehetséges játékosok, akiktől sokat várhatunk. Reméljük, hogy jól beleilleszkednek a csa-< pat keretébe. Sajnálattal értesültünk arról, hogy Kopecky az edzések folyamán súlyos agyrázkódást szenvedett, de hála a komáromi kórház orvosainak és ápolóinak, gyorsan kiheverte betegségét. Már ismét edzésben áll. Az orvosoknak és az ápolószemélyzetnek ez úton is tolmácsoljuk Kopecky köszönetét. Alkalmam nyílt megtekinteni a Dukla edzését. A fiúk vidámak és a csapat szelleme igen jó. Az az érzésem, hogy egy olyan csapatot sikerül majd kialakítani, mely nem okoz csalódást a hazai szurkolók nagy táborában. — És mit kívánnak a sportszerető közönségtől? — Azt, hogy támogassák munkánkat, buzdítsák csapatunkat, de tartózkodjanak minden sportszerűtlen megnyilvánulástól. Ne sértegessék a játékvezetőket és a játékosokat, mert ezzel többet ártanak, mint használnak. Legyenek igazi sportemberek! Andriskin József A bakaiak is reménykednek A Dunaszerdahelyi Járási Bajnokság III. osztályában a bakaiak az előkelő negyedik helyen végeztek az őszi fordulók során. Nem állnak az élen, de ennek ellenére a vezetők váltig hangoztatják, hogy megnyerik a bajnokságot. Az elmúlt ősszel ugyanis hat volt játékosuk leszerelt és most olyan erős gárdával rendelkeznek, amelynek nem igen van párja a III. osztályban. Persze ők Is, mint a többi nagy feladatra készülő csapat, már régen megkezdték az előkészületeket és most jó erőben állnak a rajthoz. Bíznak abban is, hogy a kitűnő kapusuk, a csapat lelke, Görözdös István felgyógyulva sérüléséből, ismét a kapuba állhat, s bizony akkor csatár legyen a talpán, aki megzörgeti a bakaiak hálóját. A bakai fiúk annak ellenére, hogy á harmadik osztályban szerepelnek, ezelőtt két évvel már bebizonyították, hogy kitűnő labdarúgók. A kupamérkőzések során a II. osztályban szereplő csapatok egész sorát győzték le. A vezetők bizakodva tekintenek tehát a tavaszi rajt elé, s bíznak benne, hogy a csapat hasonlóan fog szerepelni, mint annak idején a kupamérkőzéseken. Ez majd elválik az elkövetkező időszakban, amikor majd a fiúké lesz a szó s nekik kell bizonyítani, hogy alaposan felkészültek a vetélkedésekre, és helytállnak a mérkőzések során. A bajnokság befejeztével újra ellátogatunk majd a két faluba meggyőződni, hogy sikerült-e elérniük a kitűzött célt, a továbbjutást a járási bajnokság II. osztályába. —tt— ! Nem ég oda | az étel, ha ALUSPOR edényben főz! : Mindenki főzhet vele, nem tesz benne kárt. Az ALUSPOR védjegyű edény erős anyagból » készült, ellenálló a hirtelen hőváltozásokkal szemben, fenékrésze a legnagyobb hőtől sem ■ veszti el formáját. Az ALUSPOR öntött-alumínium edényeket megtekintheti és megvásárolhatja a KONYHA FELSZERELÉSI BOLTOKBAN VERES PÉTER kétszeres Kossuth-díjas író mondását rejtettük el a vízszintes 1. és a függőleges 12., 16. és 18. sz. sorokban. VÍZSZINTES: 1. A rejtvény első része. 12. Angol igenlés (fon.). 13. Énekes madár (névelővel). 14. Aram közvetítő. 15. Dán váltópénz. 17. Török katonai rang. 19. Tisztít. 20. Vonat része. 21. Nyelvtani fogalom. 23. Rekord eleje. 25. E napon. 26. A szerelmi költészet múzsája az ókori görög mitológiában. 28. Támadás. 30. Város Ciprus szigetén. 32. Kedves. 34. Cecilia Nóra. 35. N. S. L. 37. Száz szláv, nyelven. 38. Ékezettel: területegység. 39. Sándor, Dezső, Imre. 41. Jegyes. 43. Nem használ. 44. Dallam — franciául. 45. Akadály. 46. Allófilm. 47. Rendben van (ang., fon.). 48. Kicsinyítő képző. 49. Állóvíz. 50. Az igavonó állat. 52. Római hat. 54, Német előszó. 55. A Szovjetunió Távirati Irodájának rövidítése. 57. Idő — Londonban. 59. Kártyajáték. 60. -őriás. 61. Zenében van. 63. Nem ugyanaz. 65. Hová — szlovákul. 66. Folyó a Szovjetunióban. 67. Római 49. 68. Jókedvű. 69. Török név. 71. Női becenév. 72. Soha — németül. 74. Arcfintor. 77. Bányaváros a Dunántúlon (ék. felesi.) 79. Szócsaták. 81. Lendület, közismert idegen szóval. 83. Menj. FÜGGŐLEGES: 1. Régebbi csehszlovák motorgépkocsi-márka. 2. Vissza: ékezettel elme. 3. Mutatószó. 4. Helyrag. 5. Korszak. 6. Város 'a Lett SZSZK-ban. 7. Teher. 8. Ételízesítő. 9. Azonos betűk. 10. Tagadószó. 11. Lágy fém. 12. A vízszintes 1. folytatása. 16. A függőleges 12. folytatása. 18. A függőleges 16. folytatása. 21. Ceruza. 22. Az éter és az alkohol gyöke. 23. Gabonaféle. 24. A szőlő támasztéka. 26. E. K. 27. O. A. 28. R. S. 29. Kecskehang. 31. Nagy ázsiai állam. 33. Színes. 36. Cípészszerszám. 40. Európai nép. 41. Alma .... a Kazak SZSZK fővárosa. 42. Állami illeték. 43. Ádám Oszkár. 49. Hamis, nem igazi. 51. Folyadék. 53. Mohamedán pap. 55. Morset betű. 56. Nemzetközi segélykérő jel. 57. Tak ikerszava. 58. Ékezettel: személyem. 62. Férfinév. 64. Állati lak. 66. Állam. 68. Hiányos vetés. 69. Fordítva: szín. 70. Teherhúzó. 71. Alea betűi. 73. Régi római köszöntés. 75. Vallás rövidítése. 76. A bátor igéje. 78. A fa része. 80. Végnélküli tél. 83. Kettős betű. (Segítség: vízsz.: 26. erató — 44. air, függ.: 49. talmi — 53. imám.) Beküldendő a vízszintes 1. és a füg-gőleges 12., 16. és 18. sz. sorok megfejtése. A 9. számban közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „A nők felszabadulása nem jelenti azt, hogy túlterheljük őket.“ Könyvjutalomban részesülnek: Fekete Márta, Sókszelőce, Molnár Mária, Szalka, Pápay Ilona, Csallóközkürt, Sille Gyula, Pereszlény, Szőcsy János, Aranvosmarót. SZABAD FÖLDMŰVES 1 5 1966. március 19.
