Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-03-19 / 11. szám
Jó tanács a szőlő metszéséhez és vezetéséhez Az EFSZ-ek és az állami gazdaságok dolgozóinak tartott oktató-előadásokat követő vitafelszólalások alkalmával meggyőződtem arról, hogy a szőlő metszésével és vezetésével kapcsolatos nézetek nem egységesek. Számos szőlészeti üzemben ugyan b magas .vezetékű szőlőtelepítési módok javára egységesek a nézetek, azonban gyakorta nem tudják, hogy a kordonművelés, vagy a legyező alakú művelés mellett döntsenek-e. Alapjában sem az egyik, sem a másik módszer nem ítélhető el. Talán leghelyesebb, ha megvizsgáljuk biológiai különösségeiket, amelyeket szakemberi beavatkozással részben irányítani lehet, mégpedig metszéssel, tördeléssel stb. KORDONMÜVELÉS Különböző magasságú lugastörzsről a talajszinttel párhuzamosan egy vagy két kar, az ún. kordon ágazik szét. A vázágak vízszintesen fejlődnek a huzalos támasz irányában. A karok vízszintes helyzetéből adódóan túlságosan nem érvényesülhet a polalitás hatása (az a biológiai jelenség, mely szerint a szőlő hajtásai a gyökérpólustól legtávolabb eső helyen, a karok végén fejlődnek). A hajtások csaknem a kordonok teljes hosszában egyforma magasak. Ezért ha megismerjük, hogy az egyes fajták közül melyiknek milyenek a metszési igényei, az egyéves hajtásokon kialakuló virágzat-, helyesebben fürtkezdemények szempontjából, eszerint minden évben csercsapos váltómetszést végzünk (csaprametszés, hosszúcsapos-, félszálvesszős-, szálvesszős metszés). Ennek lényege, hogy a lugas termőalapján mindig két csapot hagyunk. A felső termőcsap vagy termővessző (szálvessző) többnyire három-ötrügyes, az alsó ugarcsap pedig kétrügyés, A termőcsapnak elsősorban az évi termés kialakítása a célja, az ugarcsapon pedig a következő évi terméshez nevelünk két vesszőt. így a kordonok esetében nem oly nagy a ■ VEGYSZERREL GYOMTALA-nítsuk a zöldségfélék ve- ! TÉSTERÜLETÉT. Cjabban nemcsak I a kukorica gyomtalanítása történik vegyszerrel, de a zöldségfélék gyomtalanítása terén is jó tapasztalataink vannak. Nem árt, ha néhány mondatban szólunk róla. A sárgarépa, petrezselyem, zeller gyomtalanítását vetés után, kelés előtt Prometrynnel végezzük. Hektáronként 600 liter vízben oldva 3 kg-ot adunk belőle. A hagymát kétféle vegyszerrel permetezhetjük, mégpedig Prevenollal és Alisannal. A Prevenolból hektáronként 7—12 liter vegyszert adagolunk ugyancsak vetés után és kelés előtt 600—800 liter vízzel keverve. A vegyszer a gyomnövényeket csírázás és kelés közben pusztítja. Hatását akkor fejti ki kedvezően, ha a talaj nedvessége megfelelő és a gyomnövénynek nincs több mint két sziklevele. Alisannal a vöröshagyma kelése előtt és után (dughagymáról kelt növényt 5—15 cm magas korban) permetezhetünk. Hektáronként 600 —890 liter vízben oldva 12—16 kg-ot adunk belőle. Permetezését szélcsendes, páradús időben (60 százalékos relatív páratartalom) végezzük. Legjobb délelőtt vagy késő délután, de a kikelt növény permetezése nagy melegben (legalkalmasabb 16—25 Celsius) nem tanácsos. A Prevenol előnye az Alisannal szemben, hogy több gyomfajtát pusztít, hatása hosszabb és permetezése bármilyen időben végezhető. További előnye, hogy az Alisannal hasonló hatást csak kétszeri permetezéssel érhetünk el. A takarmányborsót, valamint az étkezési borsót 8—15 cm magas korban permetezzük. Hektáronként 600 liter vízben feloldva 6 kg Dinosebet adunk. A Dinoseb permetezésekor a gép szórófejeit bővebb nyílásúakkal cseréljük ki, hogy a permetlé nagyobb cseppekben hűljön, könnyebben peregjen a borsó leveléről, nehogy károsítsa azt. Lehetőségünkhöz mérten, használjuk ki a vegyszeres gyomirtás előnyeit az amúgy Is munkaigényes zöldségfélék termesztésében. —sá— 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. március 19. fás vesszőrészek vesztesége, főképr pen a karok termőalapján, mint a legyező alakú művelés során. Mivel a kordonkarok egész hosszában a hajtások fejlődése egyöntetű, így a karok ifjítása is egyszerűbb. Ez különösen akkor van így, ha az ugarcsapokat célszerűen alakítottuk. Ilyen esetben a metszést szakképzettség nélküli, segédmunkaerők is végezhetik. LEGYEZŐ ALAKÚ MŰVELÉS A legyező alakú (vagy palmettás) szőlőművelési mód alkalmazásakor a termőkarok minél jobban eltérnek a vízszintes fejlődési iránytól, annál inkább érvényesül rajtuk rossz értelemben a polarizációs hatás. Legfokozottabb a legmagasabb karokon elhelyezkedő egészen függőleges, egyéves vesszők növekedése. Ilyen karalakulás esetén idővel előfordul, hogy az alsó hajtások teljesen elhalnak. A felső hajtások erősödésével párhuzamosan a karok jelentősen megnövekednek. Mivel a polaritás következtében a palmetta karokon lévő alsó rügyek megsemmisülésre vannak kárhoztatva, az ilyen jellegű művelési módok megnehezítik a karok ifjitását. Igaz, hogy a palmetták karjai terjedelmesebben helyezkednek el, ezért eleinte asszimilációs felületük is nagyobb. Mivel fokozott mértékben vannak kitéve a polaritás hatásának, metszésük a kordonművelésű szőlőnél nagyobb szakértelmet kíván. Mindkét vesszővezetési formánál metszéssel nagyobb mértékben kell terhelni a következő évben lekerülő karvégeken kinövő termővesszőket. A nagyüzemi gyakorlatban a szőlőmetszést állandóan több, azelőtt háztartásban alkalmazott nő végzi. Ezek gyakorta nem ismerik a szőlőmetszés, valamint a polaritás elveit, ezért a legyezőalakú művelés során aránylag hamar következik be a fás vesszők elvesztése és a palmetta karok nehezebb megújulása (regenerációja). Megjegyzem, hogy az e kérdéssel kapcsolatos helyzet nem oly súlyos a szakosított szőlőtermesztési üzemekben, amiről az oktatások alkalmával néhány év alatt meggyőződtem. ■Féfty; a2/')hb^egyik vezetékes szőlőművelés! módszernél sem lehet csak ügy, találomra, a szőlő biológiai követelményeinek ismerete nélkül végezni az agrotechnikai szempontból igen fontos metszést. Ezért a nagyüzemekben el kellett érni, hogy ezt a műveletet mindig ugyanazok a munkaerők végezzék, és így megszokják, hogy a metszésnél figyelemmel kell kísérni a szőlőtőkék alakulását két évre előre, mert különben formájukat veszítenék. A FÜRTKEZDEMÉNY KIALAKULÁSA Egyik legfontosabb biológiai tényező, amelytől a szőlőtőke termékenysége függ, a fürtkezdemények menynyisége, melyek a téli rügyekben találhatók. A fürtkezdemények az elmúlt tenyészldő folyamán alakulnak ki fokozatosan a hajtás aljától felfelé. A metszést aszerint kell végezni, hogy mennyi fürtkezdemény alakult ki az előző év folyamán a hajtás rügyeiben. A fürtkezdemények kialakulása az egyes szőlőfajták és az ökológiai körülmények szerint különböző, ami azonban minden esetben összefügg a kezdemények kialakulása Idején uralkodó időjárással. Mint tudjuk, az elmúlt 1965-ös év a nyári hónapokban a szokottnál hűvösebb, csapadékosabb volt, ami a hajtások alsó rügyeiben végbemenő rosszabb fürtképződmény kialakulásban mutatkozott meg. A szőlőmetszésről tartott oktató előadásaim alkalmával arról is meggyőződtem, hogy olykor a nagyüzemek munkacsoportjainak vezetői sincsenek tisztában a fenti biológiai törvényszerűségekkel, ezért a helytelén metszés következtében csökken a termés. Tudatosítanunk kell azt, hogy a meghagyott termővessző hossza metszéskor elsősorban az egyéves hajtás (amely a kétévesből nőtt) téli rügyeiben kifejlődött terméskezdemények elhelyezkedésének felső szintjétől függ, ami fajtatulajdonság. A termővessző metszés után megmaradó hoszsza ezért a termés mennyiségének szabályozója. A terméskezdemények kialakulására jó hatással van a levélfelület nagysága, amely ugyan minden szőlőfajtánál más, azonban növelhető, főképpen a legtöbb fürtkezdemény övezetében. Ezt például az Idejében történő hajtáscsonkázással és a hónaljhajtások visszacsípésével érhetjük el. Ezt a munkát a fürtkezdemény kialakulásának időszaka előtt kell elvégezni, ami az elmúlt év májusában — júliusában zajlik le. Megjegyezzük, hogy a fürtkezdemények fejlődésére jó hatással csupán a napsütötte levelek lehetnek, amelyekben képződik a legtöbb asszimilációs anyag. Ez energia forrása az alakuló fürtkezdeményeknek. A levelek kívánt elhelyezkedését a hajtások megfelelő elrendezésének irányításával, esetleg áttördelésével érhetjük el. Gyakran alapvető tévedésbe esünk, amikor a szőlő növényvédelme során — ha a termés kárt szenvedett — a további permetezést fölöslegesnek tartjuk. A levélfelület megkisebbedése a fürtkezdemények kialakulása idején elfoglalt ilyen hanyag álláspontunk miatt a következő évre várt terméseredményt nagymértékben csökkenti. A RÜGYEK ELHELYEZKEDÉSE A fürtkezdemények mennyiségét és elhelyezkedését a téli rügyekben mikroszkóp segítségével már az előző év őszén megfigyelhetjük, ami azonban szakismereteket igénylő, hosszadalmas munka, viszont a termésmenynyiség szabályozása szempontjából igen hasznos. Ilyen megfigyelések néhányéves tapasztalatai alapján a következőket állíthatom. ■ 1. A szőlővessző legalsó szemeiben — a harmadiktól a hatodikig, esetleg feljebb, fejlődik ki a fürtképződmény ezeknél a fajtáknál: Portugál kék, Müller Thurgau, Malinger, Olaszrizling, Zöldszilváni, Zöldveltelíni. E szőlőfajták metszését váltakozva rövidcsapos és hosszúcsapos módszerrel végezzük, miközben ugarcsapot hagyunk.. ■ 2. A Muskotály, az Otonell muskotály, a Fehér nemes és a Kékfrankos fürtkezdeményt a feljebb lévő rügyekben, az ötödik-nyolcadik, esetleg további rügyben fejleszt. E fajták esetében félszálvesszős váltómetszést végzünk és kétrügyes ugarcsapot hagyunk. ■ 3. Legtöbb fürtképződmény a hajtás hatodik — tizenkettedik téli rügyében a dús növésű Tramin, Burgundi és a Csaba gyöngye fajták esetén fejlődik. Ezeknél szálvesszős metszést kell végeznünk, kétrügyes ugarcsap meghagyásával, esetleg a Sylvoz módszert alkalmazni, (mely abból áll, hogy a termővesszőt lehajlítás után kikötjük, s ezzel a polaritás érvényesülését lehetetlenné tesszük). Kevesebb metszéssel, és több félszálvessző, valamint szálvessző alkalmazásával megakadályozzuk a szőlő elsűrűsödését. ELTÉRÉSEK A fürtképződmény kialakulásának szintmagassága a szőlőtelep korától is függ. Minél újabb a telepítés, annál feljebb eső rügyekben van a hajtáson a legtöbb fürtképződmény. A szőlőtelepítés öregedésével a téli rügyekben lévő fürtképződmények száma a hajtáson lefelé csökken. Déli szőlőtermesztési körzeteinkben a hajtás lejjebb eső téli rügyeiben szintén kialakul a fürtképződménv. Az 1965. évi hűvös nyári hónapok hatására ez idén a metszés során számolnunk kell azzal, hogy a fürtképződmény-kialakulás az összes fajtákra vonatkozóan a rendesnél egy-két rüggyel feljebb történik. Az eddigi tapasztalatokból úgy tűnik, hogy a hajtás egész hosszában legegyenletesebben széthelyezett fürtkezdemények a hibrid szőlőfajtáknál fordulnak elő. (Othello, Delevar stb.). Ezért a hibrid szőlőfajták metszése, a terméshozam szempontjából nem olyan kérdéses, mint a nemes fajtáké. A fenti biológiai tulajdonságok ismerete nélkül megtörténhet — különösen az olyan fajtáknál, melyeknél a fürtképződmény magasabban alakul — hogy metszéssel a hajtásnak azt a részét távolítanánk el, amelyen a legtöbb termőrügy van. Ilyen esetben még a fokozottabb trágyázás hatására is csupán a hajtások növekedése fokozódna, de a termés mennyisége nem. A metszés az olyan szőlőtelepeken sem végezhető pausálszerűen, amelyeket helyes tápanyagellátással legalább a múlt év őszén előkészítettünk. Mivel az időjárás ez idén meglepett bennünket, a szőlőmetszést meg kell gyorsítanunk, njégpedig úgy, hogy előbb az új telepítéseket vesszük sorra, amelyekben nagyobb a nedvkeringés. Az elmúlt hűvös nyarú év okozta változásokat ne feledjük el figyelembe venni, hogy idén is aránylag kiegyensúlyozott szőlőtermést érhessünk el. ZEMBERY ALEXANDER mérnök, a Bratislava! Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet biológiai osztályának vezetője M ANAPSÄG SZLOVÁKIÁBAN ä * * mezőgazdaságnak nyújtandó szolgáltatások több formájával találkozhatunk. Ebből is látható, hogy a mezőgazdasági termeléssel közvetlen vagy közvetett kapcsolatban lévő Intézmények felelősséget éreznek körzetükben a szövetkezetek és állami gazdaságok termelési eredményeiért. Ezek közé sorolható például a Dunaszerdahelyi Terményfelvásárló és Ellátó Üzem is. Az idők folyamán a takarmánykeverékek előállítása terén is értékes tapasztalatra tettek szert. Több mint egy esztendőt vett igénybe a szerdahelyi takarmánykeverő korszerűsítése. De megérte a fáradságot! Mert a régi, a műszakonként csupán 40 tonna teljesítőképességű helyett, ma már olyan nagy teljesítményű keverőjük van, amely műszakonként 80 tonna takarmánykeveréket készít. A lehető legnagyobb mértékben automatizált munkafolyamatok meggyorsítják a gyártási eljárást. A keverő egyik berendezése óránként 500 Garantált súlygyarapodás mázsa gabonaféle átvételére és a szilóba történő elhelyezésére képes. A tisztító automata óránként 30 tonna szemestermény átvételére képes és azt meg is tisztítja az idegen anyagoktól. A keverékekbe tehát nem kerül hulladék. Ügyelnek a jó minőségre, mert a terményfelvásárló és ellátó üzem érdeke, hogy a garantált súlygyarapodást mindenhol elérjék. Jelenleg a keverőben nyolc munkást foglalkoztatnak, akik műszakonként 6—8 vagon abrakkeveréket gyártanak, attól függően, milyen összetételben (21 félét) készítik azokat. A keverő évi teljesítőképessége nem kevesebb, mint 60 ezer tonna. Ilyen volt a kezdet Eleinte, amikor hozzákezdtek a keverékek szállításához, a megyeri nagyhizlaldában az átvételnél jócskán akadt hiányosság. De néhány héten belül felszámolták a hibákat, s azután minden úgy ment, mint a karikacsapás, de közbejött az árvíz. Abban az időben 11 ezer hízósertésnél elérték a napi darabonkénti 66,5 dkg-os súlygyarapodást az 54,5 dkg garancia helyében. Az eredmény meggyőzően hatott a szövetkezetek vezetőire, s kapva kaptak az ajánlaton, amikor a terményfelvásárló és ellátó üzem nekik is fölkínálta szolgálatát. Az újdonság, a garancia megfogta az embereket. Elérkezett az idő, amikor két egymással együttműködő és egymásra utalt fél, egyenlő az egyenlővel alapon kezdett dolgozni. A dunaszerdahelyi módszernek eszerint úttörő jellege van. Ma ilyen a helyzet A terményfelvásárló és ellátó üzem termelési részlegén sokmindenre magyarázatot kaptam. Pontos nyilvántartással szolgáltak. Erre azért van szükség, mert garanciáról, azaz pénzről van szó, s ilyen esetben senki sem tűrné, hogy valaki bármilyen oknál fogva is elmulassza szerződéses feladatát, különösen akkor nem, amikor a takarmány minősége ellen nem lehet kifogás. A nyilvántartás elárulta, hogy az előző hónapban egyes mezőgazdasági üzemekben milyen súlygyarapodást értek el. A terményfelvásárló és ellátó üzem zootechnikai szolgálata ügyel a szerződés feltételeinek pontos betartására. Ahol az előbbi hónaphoz viszonyítva csökkenés mutatkozik, vagy garantált szint alatt termelnek, ott alaposan megvizsgálják a lemaradás okát és a helyszínen orvosolják azokat. A kölcsönös eszmecsere és a hibák eltávolítására irányuló törekvés mindig meghozta a takarmányfogyasztásának nyilvántartásába, s az állatok darabonkénti súlygyarapodását is figyelemmel kísérjük. Például az 1964-es évben 1 kg sertéshús előállításához járási átlagban 5,38 kg abrak kellett, s a napi darabonként súlygyarapodás csupán 40 dkg volt. Ugyanakkor 1965 novemberében és decemberében, amikor a járás mezőgazdasági üzemeiben bevezették a garantált súlygyarapodást, az abrakkeverék-fogyasztás 1 kg sertéshús előállításánál 3,94 kg-ra csökkent, vagyis 1,44 kg abrakot takarítottak meg, s a napi darabonkénti súlygyarapodás 48,4 kg-ra növekedett, am! nagyon jó eredménynek számított. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a jó minőségű keverék, a garantált súlygyarapodás és a gondosabb ellenőrzés meghozta a várt eredményt. A mezőgazdasági üzemek önköltség-tételeiben is javulás állt be. Kétségtelen, a dunaszerdahelyi módszernek jövője, mozgósító ereje van más járások számára is, persze csak abban az esetben, ha olyan lelkes emberek veszik kézbe a dolgot, mint Dunaszerdahelyen. Hihetetlen, de valóság Szinte hihetetlen, hogy a járás állami gazdaságainak jelentős részében nem teljesítik a garancia feltételeit. Amíg a szövetkezetek januárban 48,6 dkg-os átlagos súlygyarapodást értek el és hízónként 1 kg hús előállítására 4,02 kg keveréket használtak föl, addig az állami gazdaságokban csupán 44,1 dkg-os súlygyarapodásra tettek szert, s a sertéshús kilójára 4,25 kg keveréket fogyasztottak. Ez arra figyelmezteti a gazdaságok vezetőit, hogy körülnézzenek portájukon. Javításra szorul a helyzet például á Gellei Állami Gazdaságban, ahol kezdettől fogva (három hónapja) nem teljesítik a garancia, illetve a szerződés feltételeit, s a terményfelvásárló és ellátó üzem által garantált 44 dkg helyében novemberben 43,9; decemberben pedig 43,8 dkg-os súlygyarapodást értek el, ugyanattól a takarmánytól, amelytől a szövetkezetekben 48,50 dkg-os napi súlygyarapodást mutattak föl. Az állami gazdaságban nem volt különb a helyzet januárban sem. Visszaesett továbbá a Dunatőkési Állami Gazdaság is az előző 48-ról 42 dekagrammra. Ez semmi esetre sem öregbíti az említett állami gazdaságok jó hírnevét. Gondolom, nem túlzók, ha azt állítom, hogy az állami gazdaságok vezetőinek arra kellene törekedniük, hogy elsajátítsák a környező szövetkezetek jó módszereit. HOKSZA ISTVÁN Mesterséges megtermékenyítéssel a sertések fertőzéses elvetélése ellen Ismert tény az állategészségügyben, hogy a sertések meddősége többnyire brucellózisos (fertőzéses elvetélés) fertőzés következménye. Ez ellen a fajta-tenyésztők és a sertésgondozók az egész világon a sertések mesterséges megtermékenyítésének fokozatos bevezetésével védekeznek. Európában a legtöbb ezirányú tapasztalattal a belgák rendelkeznek. Belgiumban már 1959-ben — külön rendeletre — bevezették az Inszemináclót és 1962 óta próbaképpen közvetlenül a tenyészetekben alkalmazzák. A fő cél, amit ezzel el akarnak érni: meggátolni a brucellózis elterjedésének veszélyét abban a két legfontosabb tenyésztési körzetben, ahol az ország sertésállományának kb. a 60 %-át tartják, és ahol még 1963-ban több mint 400 brucellózisos fertőzési gócpont volt, ellentétben Belgium egyéb kerületeivel, amelyekben összesen 13 eset fordult elő. A mesterséges megtermékenyítést a kocák görgésének megállapítása alapján, a higiéniai előírások betartásával végzik. A tenyésztők mindig reggel bejelentik hány koca vár megtermékenyítésre, vagy pedig — kivételes esetekben — a koca mesterséges megtermékenyítése előtti nap estéjén. Minden magelvételből 5—15 adag lesz, mennyiségük 125 ml és 3—4 mid spermát tartalmaznak. Ezt felhígítják tej és tojássárgája keverékével — antibiotikumok hozzáadásával. A veszélyeztetett területen eddig 3597 esetben alkalmaztak mesterséges megtermékenyítést, ebből 2681-et első, 916-ot másod- és harmadizben. A mesterséges megtermékenyítésnél elért legmagasabb átlageredmény 9,7 élveszületett malac. —es—< várt eredményt. A mezőgazdasági üzemek vezetői manapság jobban felügyelnek az istállók körüli munkákra. Intézkednek, s a termelés ütőerén tartják kezüket. Néhány példa a január havi kimutatásból: Az alistáli szövetkezetben á garantált 45,6 dkg helyében 57,7 dkg súlygyarapodást értek el hízónként, s minden kiló hústermeléshez 4,19 kg abrakkeveréket használtak fel. Az albári szövetkezetben is kedvezően alakult a helyzet. Itt 3,47 kg keverékre volt szükség 1 kg fölhízásra s a 473 db sertésnél 57,5 dkg-os súlygyarapodást értek el. A nyárasdi szövetkezetben 4 kg keverékre volt szükség 1 kg hús kitermelésénél, a várkonyiban pedig 3,77 kg-ra. Hasonló volt a helyzet a többi szövetkezetekben is. Egy kis összehasonlítás Csak akkor tudjuk helyesen értékelni a jelenlegi eredményeket, ha betekintést nyerünk az előző évek Példás kezdeményezés
