Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-03-19 / 11. szám

A turul madarak és farkasok hazája KITÜNŐEN BEVÁLT ** Ä táphengeres palántanevelés módszere a tejfalusi szövetkezetben Fél évig tartó nomád életmódunk alatt gyakran előfordult, hogy az ál­talunk megszerzett, elejtett vadakból állítottuk össze napi eledelünket. A hatalmas területű sivatagban, pusz­tákon, az érintetlen őserdőkben jó életfeltételek kínálkoznak a vadállo­mány szaporodására. Ám a nemes vad mellett a ragadozók száma is gyor­san gyarapszik. A statisztikai kimu­tatás szerint 40—50 ezer állat pusz­títása írható évenként rovásukra. A mongolok valamennyien vadá­szok. Minden jurta belsejében meg­található a fegyver, mely jórészt in­kább a nyájak védelmére szolgál, a farkasok és medvék ellen. Igaz, a fegyver akkor sem marad szótlan, ha gazdájának kedve kerekedik valami­lyen vadhúsra. Természetes vannak hivatásos vadászok is, akik foglalko­zásként űzik a prémesállatok vadá­­szását. Mongóliát nyugodtan jelölhetjük Ázsia természetrajzi rezervátumának. Oly állatfajták élnek itt, melyeket a világon máshol nem találhatunk. A Gobi-sivatagban emberektől messze esó tájakon él a vadteve. Hasonlít szelíd testvérére, de valami­vel kisebb termetű. Ritkán lehet vele találkozni, akárcsak a szamárhoz ha­sonló egypatás kulánnal, vagy a vadon élő tarpán lófajtával. A kulánt húsáért vadásszák, de furfangos létére csak ritkán kerül terítékre. Becserkészése nagy tapasztalatot és ügyességet igé­nyel. A pusztákon tartózkodik a golyvás antilop, a tatár antilop és a caagan néven ismert gazella-állatfajta. Tes­tük a őz testéhez hasonlít, kosorrúak, fejüket rövid, hátra ívelő, csavart szarv díszíti. Színük vöröses-barnás­­szürke, akárcsak a terep, ahol élnek. A csorda biztonsága felett a vezérbak őrködik. ízletes húsukért szívesen vadásszák. A sziklás, köves vidékek szuverén lakói a torbogánok, a mi nyelvünkön szarmáti mormoták. Ezek olyan elvá­laszthatatlanok Mongóliától, mint a havasi gyopár. A jámbor állatokat értékes prémjükért vadásszák, de húsuk is csemegének számit. Az itt éló mormoták nagyobbak tátrai test­véreiknél. Nagy szorgalommal vájják a sziklás-köves terepbe üregüket. A lakosztályt gyapjúval és fűvel bélelik, s ugyanígy tömik el az üregek nyílá­sát egyrészt a hideg ellen, másrészt álcázzák a bejáratot. Téli álmuk után legyöngülve másznak elő rejtekhe­lyükről, s napoznak, majd mohón fal­ják a zsenge növényzetet. A jó lege­lőn gömbölyűre híznak, így a gyors mozgás nehezükre válik. A mormoták nagy telepeden, társas életet élnek, öregebb hímek tartanak őrszemet, s ha valami gyanúsat ész­­revesznek, éles sivítással riasztják odúba társaikat. A mongolok különös módon vadász­nak rájuk. Az yak farkából készült legyezőt maguk elé tartják és leha­jolva közelítik az állatot. A legyező mozgása a mormota figyelmét elte­PÄRTUNK XIII. KONGRESSZUSÁ­NAK téziseihez manapság többen hozzászólnak. Utalnak azokra a lehe­tőségekre, amelyek által lényeges változásnak kell történnie, nemzet­­gazdaságunk eme döntő szakaszán. A kassai járásban a párt és a szö­vetkezeti évzáró gyűléseken aprólé­kosan foglalkoztak e gondolattal. Egy ilyen alkalommal beszélgettem Csáji Istvánnal a csécsi szövetkezet elnö­kével. — Miként képzeli el a mezőgazda­­sági termelés fellendítésének módját? — Évek óta mindenki beleszól a mezőgazdaság dolgaiba, de az ott dol­gozók részéről elhangzott javaslato­kat nem hallgatják meg kellőképpen. Sokat várok a termelés tökéletesített irányításától, amely állítólag jövő év elejétől lép érvénybe, de derűlátó mégsem vagyok. Abból indulok ki, hogy már több központilag kiadott anyag hangsúlyozta, hogy nem kell a mezőgazdasági üzemeknek mindent felülről megszabni, hanem önállóan, a helyi körülményeknek megfelelően kell őket hagyni gazdálkodni. Mindez csak lassan valósul meg, amint hal­lom, a cukorrépa és a burgonya ve­tésterületét újra felülről határozzák majd meg. — A mezőgazdasági termelés leg­reli, s miután a vadász lőtávolságba jut, egy jól irányzott lövéssel leteríti az állatot. Ily módon az ügyes va­dász egy délután 15—20 mormotát is elejthet. Az állatvilág legnépesebb az északi és nyugati részeken, a mongol Tajgán. Ezen a vidéken húzódnak a legmaga­sabb hegyláncok. Itt élnek az igazi koronás óriások. Volt szerencsém be­lőlük látni egyet-kettőt, oly szarvas példányokat, melyek felülmúlják a vadászok legmerészebb álmait. Észak­nyugaton élnek a jávorszarvasok és a taránd szarvasok. Mindkettőt húsáért vadásszák, de a taránd szarvasokat igavonásra, teherhordásra és nyereg alá is használják. Ezen a tájon él a nálunk ismeretlen tatár dézsmaszar­v' * Mongol vadász rénszarvas hátán vas. Hosszúsága egy méter, magas­sága 60 cenjtífnéter, testét hosszú, barna színű szőr fedi. Roppant óva­tossága miatt ritkán kerül puska­végre. Keresett állat az őz, de az ott élő példányok nagyobbak a mieinknél. A Tajga ura s egyben .legnagyobb állata a medve. Két fajtája él ezen a vidéken. A közönséges barna medve, míg nagyobb a szibériai örvös medve. Nyáron, az erdők mélyén rejtőznek az ember szeme elől, de erős teleken a pusztákon legelő nyájakban nagy kárt tesznek. Az örvös medve, lomha teste és százötven kilója ellenére ki­válóan mászik a fára. Állítólag élete nagyobb részét a fákon tölti. A va­dász minden elejtett medvéért 100 tugrig (230 korona) prémiumot kap. Hozzá három juhot, míg a medve bő­rét 150 tugrigért értékesíti. Jártam olyan vadász jurtájában, aki egyetlen évben harminc medvét elejtett. A macskafélék közé tartozó raga­dozók közül említésre méltó a hópár­duc, az irbisz. Hosszűszörü, szürkés­fehér bundája az értékes szőrmék közé tartozik. A 3000 métert megha­ladó magasságban él és a fa ágai kö­zül leselkedik áldozatára. Az embert fontosabb eszköze a talaj, mit tesz­nek termőképessége javítására? — Akadnak nálunk olyan szakem­berek is, akik el szeretnék érni, hogy a víz ne lefelé, hanem ellenkezőleg folyjon. Egyelőre ez nem megy. Ha­tárunkban 600 hektárnyi szántót kép­telenek vagyunk a termelés fokozá­sára beállítani. Földterületünk majd­nem 2000 hektárra rúg. Ebből a Ka­nyapta patak melletti dűlőn azelőtt rétek és legelők voltak. Amikor a Szepsi völgyet lecsapolták, szabályoz­ták a Bódvát, Nagyidai patakot. Csécsi patakot, s a Kanyaptát is. Mi ettől sokat vártunk. A Kanyapta szabályo­zásánál csupán partjait emelték meg, de a medret nem mélyítették, s ez­által egy szinten van a vadvizes szán­tóterületekkel. A lecsapolást előirány­zó tervekért 48 ezer koronát fizettünk ki, tovább azonban nem jutottunk, mert a lappangó vizet nem tudjuk hová levezetni. Sehogysem akar a víz felfelé, a patakba folyni. Ezen a terü­leten jelenleg csupán zabot és takar­mányfélét termelhetünk. A Kanyapta mentén lecsapolás után kenyérgabo­nát, árpát, cukorrépát, évelő pillangó­sokat és egyéb terményeket állíthat­nánk elő. Ilyen a mi helyzetünk a talajjal kapcsolatosan. Tíz évvel ez­előtt 30 vagon gabonát adtunk el, ma nem támadja meg, de az őzeket tize­deli. Rokonai közül itt él a hiúz és a vadmacska is. Az Altáj hegyeiben él a vadjuh és a vadkecske. A kosok súlya a 100 ki­lót is meghaladja. A ragadozók közül legelterjedtebb a farkas. Több fajtája tanyázik a vi­déken, de a mongolok valamennyit csononak nevezik. A farkasok az egész ország területét uralják. Megtalálha­tók a Gobi-sivatagban és fent a Taj­­gában is. Évente felmérhetetlen ká­rokat okoznak mind a vadállomány­ban, mind a háziállatok körében. A leterített farkasokért pénzjutalmat és egy juhot kap a vadász. A kutyafélék családjához tartozó ragadozók közül említésre méltó a csíkos hiéna, a vörös róka, a kistestű pusztai róka, az ezüstróka és a sakál. Elterjedésük összefüggésben van az állattenyésztés módjával és kiterje­désével. A prémesállatok közül megtalálha­tók a coboly, nyuszt, nyest, a nyest­­kutya és a hermelin. A nálunk isme­retes borz mellett itt él a nálánál testesebb torkosborz és a rozszomak. Természetesen menyét és görényfé­lékben sincs hiány. A madárvilágból a nálunk élők mind megtalálhatók, de olyan madarak is élnek, amelyeket csak a mesékből ismerünk. Elsőként a griff madarat említem, ezt a hatalmas ragadozót, melynek láttán félelem s egyben cso­dálat fogja el az embert. Méltóság­­teljesen ül a szikla tetején, s szürke tollal fedett teste vagy egy méterre kimagaslik a sziklák közül. Amikor felriasztottuk, s elszállt felettünk, olyannak tűnt, mint egy repülőgép. Szétterjesztett szárnyai két és fél méter átmérőjűek lehettek. Egy bor­jút vagy birkát játszi könnyedséggel emel a magasba. A másik mesebeli madár a turul, mely se nem sas, se nem kánya. Ren­geteg kering belőlük a magasban. Az élelemben nem válogatósak. Különben a sakálok, hiénák és sasok mellett a turulmadarak és a többi kánya-félék látják el Mongóliában a szanitészek munkáját. A folyók és tavak mentén sok vízi­­madár él. A vadlibák és vadkacsák mellett ott úszkáltak a hattyúk is. Daru madarakból, gémekből ezres fal­­kák voltak láthatók. A túzokok nagy csoportban legelésztek, s belőlük ízletes eledel készült. Említést érdemel a mongol vizek halállománya is. A bő halállományra jellemző, hogy jegyzetünk szerint ottlétünk ideje alatt 780 kg halat fogyasztottunk. A halak zavartalanul élnek a gyors folyású, tisztavízű he­gyi folyókban és a melegebb mellék és holtágakban. A mongolok nem ha­lásszák őket. Nem csoda tehát, hogy 2—4 kilós pisztrángokkal, 15 kilós galócákkal és csukákkal dicsekedhet­tünk. Végül annyit, hogy a vajon sült vad és halpecsenyét minden alkalom­mal jó étvággyal fogyasztottuk. azonban már 100 vagonnál tartunk. A termelést tehát előbbre lendítettük. A többi dűlőkön persze hiába vannak szép eredményeink, az említett 600 hektár alacsony hozama lerontja az összüzemi átlagot. — Mit tesznek a szakosítás megva­lósítása terén? — Nagyüzemi gazdálkodásról be­szélünk, de mi itt például — a zöld­ségféléket is beleértve — 38-féle mezőgazdasági növényt termesztünk. Csupán zöldségből 12 félét. Ezen az úton továbbjutni nehéz. A szakosítás­sal már eddig is sokat késtünk, amit sürgősen be kell hozni. Persze, ez szorosan összefüggne a gépesítéssel. Nem megfelelőek a nálunk gyártott gépek, mert selejtanyagból készülnek. Az is hiba, hogy csak egy munkára használhatók, s az év nagyobbik felé­ben kihasználatlanul állnak. Különösen a kapások ápolásához kevés a gép, de a szalma betakarítása is állandó gon­dot okoz. — Mi lesz az első lépés a szakosí­tás felé? — Rátérünk a gabonatermesztésre, árpát és búzát fogunk termeszteni, s ezt követőleg a takarmányféléket helyezzük előtérbe. (Az évelő pillan­gósokat és a silókukoricát). Nem va-­­gyunk a cukorrépa ellen sem, de ezen A könyörtelenül múló idő már jócs­kán átlépett Pósfaly Béla bácsi fölött. Mindamellett még friss gondolkozású. Egészséges nyugtalanság és örökös kiizdenivíinyás uralja. Az újtól nem Idegenkedik. Különösen akkor, ha értelmét látja. Ha az előbbre visz eay lépéssel, no meg akkor, ha a közös gazdaságnak is hasznot hoz. Béla bácsi szereti a nyomtatott be­tűt. Az újságokat nemcsak átfutja, böngészi, hanem tanulmányozza is az őt érdeklő cikkeket. Igv történt ez három-négy évvel ezelőtt is, amikor egv mezőgazdasági szaklapban a táp­­hengeres palántanevelés módszeréről szóló cikkre lett figyelmes. Előnyös­nek. gazdaságosnak vélte, s hogy megbizonyosod iék róla, a gyakorlat­ban ki is próbálta. MIBŐL INDULT KI? Elsősorban abból, hogy a 6,6 hek­táros kertészetükben nem kevesebb, mint kétszázezer darab palántát kell előnevelni. Ez ugyanannyi cserepet kíván. Márpedig a cserép csöppet sem olcsó, darabonként eqv korona. Sok eltörik helőle. még a legnagvobb elő­vigyázatosság ellenére is. Akárhogy vesszük, ez kétszázezer korona ki­adás. Tehát a kertészet bevételének fele. Ennek fele sem tréfa!... Gondolt egyet Béla bácsi, a szövet­kezet kertésze. A táphengeres mód­szerrel ez az összeg megtakarítható. Amellett a táphenqerben sokkal job­ban fejlődik a palánta, mint a táp­kockában — ez utóbbi megkeménye­dik. Tehát, Béla bácsi pár éves tapasz­talata alapján bátran mari ajánlani más mezőgazdasági üzemeknek is: alkalmazzák ezt a kitűnő módszert! VÉGTELENÜL EGYSZERŰ A táphenger fele tőzeges humusz, másik fele pedig termőföld. Ezt a masszát már a fáphengerkészités előtti napon elkészítik. A humuszos föld nedvességtartalma 80 százalék. A massza olyan legyen, hogv marok­ban összeszorítva eggvé váljon, s a tenyér nedves legyen. A ragadósságot mellőzzük. A tánanyagban nem szű­kölködő, nedves keveréket 5 és 7 cm átmérőjű formákba gyömöszölik, be­dugják a palántát, majd a munka­asztalon levő rögzített „köldökkel" kitessékelik a formákból és „kész a kocsi, mehet a ló". Azaz, ládákba ke­rül, majdpedig a kihordás és elrakás követi. Ilyenformán az ligvesebbje átlag 1500 darabot is el tud készíteni 8 órás a téren az árpolitika rendezésére len­ne szükség. Állattenyésztésünkben elsősorban a tejtermelést részesítjük előnyben. Az egyik farmon a malac­nevelésre és nagyobb mértékben a sertéshizlalásra térünk át. A malaco­kat magunk neveljük fel. Tervbevet­tük, hogy évente 2000 pulykát neve­lünk fel. — Két érdek találkozik egymással a társadalom és a mezőgazdasági üze­mek érdeke. E kettőt hogyan lehetne összehangolni? — Nézetem szerint ezen a téren is van mit tenni. Társadalmunknak pél­dául sok kenyérgabonára van szük­sége, de termesztése nekünk nem a legkifizetődőbb. Sokkal gazdaságosabb például számunkra a sörárpa termesz­tése. Kész ráfizetés szövetkezetünk számára például a cukorrépa termesz­tése, de a társadalomnak kell, hiszen a cukor egyben fontos kiviteli cik­künk is. Ha szükség van a cukorrépá­ra, akkor rendezni kell a felvásárlási árat is, hogy a mezőgazdasági üzemek ne termeljék ráfizetéssel. Nagyon elő­nyös lenne, ha az eddigi 19 korona helyett mázsánként 25—30 korona lenne az ára, akkor bizonyára ele­gendő cukorrépát termelnénk. Lejegyezte: IVÁN SÁNDOR, Kassa műszak alatt. Például a február 28-1 napon Világhv Györgyné 1836, Botló Mária és Szeiff Borbála 1428, Chudoba Lívia pedig 1352 darabot készített, illetve palántázott be salátával, s he­lyezett el a melegágyban. A TELJESÍTMÉNY EGYÉNI ' ELBÍRÁLÁSA Amint az eddigiekből kitűnik, e módszer alkalmazása mindenképpen előnyös. De ez a módszer igényessé­get, lelkiismeretes munkát követel. A hányaveti munka nagyon megbosz­­szulhatja magát. Ezért igen fontos a teljesítmények egyéni elbírálása. Ugyanakkor az igazságos jutalma-' zásra is nagy figyelmet kell fordítani. Például a 7 cm átmérőjű forma, az­által, hogy bővebb, több föld gyömö­­szölését kívánja, több időt is vesz igénybe. A teljesítménynorma tehát különbséget tesz a nagyobb és kisebb táphenger készítését illetően: 1000 db hétcentiméteres táphenger komplett elkészítése, majd kihordása és elra­­kása a melegágyban — 1,8 munka­egység. Az ötcentis átmérőjű táphen­ger ezere után 1,1 munkaegység jár, amihez még 0.50 munkaegységet ír­nak a kihordásért és elrakásért. A T1ZENÖTÉVESEK Kicsi szövetkezet. Kertészete csu­pán 6,6 hektár. Dohányt pedig 10 hek­táron termesztenek. A két termelési ágban mindössze 20 munkaerő dolgo­zik. Ezek jórészt fiatalok, s csaknem mind nők. Néhányan csak a múlt év­ben kerültek ki az alapfokú kilenc­éves iskola padjaiból. Csilingelő hang­juk, vidámságuk, kacajuk magával ragadja az idősebbeket is — a szem­üveges, számítgató, pontosságra tö­rekvő Béla bácsit és a többieket. Gyakorlottságuk még hiányos, de fia­tal lelkűk lobogása, tettvágyuk a zá­loga: szert tesznek a gyakorlottságra, elsajátítják a munka legügyesebb for­télyait. íme a tizenötévesek: Nagy Márta, Cikhardt Terézia, Zakariás Margit, valamint Nagy Vilmos. Ogy mondják: megtalálták számításukat. Például Zakariás Júlia, aki ugyancsak kezdő, február hónapban — 19 nap alatt — 25,32 munkaegységet szerzett, 8 órás műszakban. A munkaegység tervezett értéke 25 korona, ebből 18 korona előleg. A munka legcélszerűbb forté­lyainak elsajátításával szorgalmuk mégjobban gyümölcsözik majd... BŐSÉGES HAGYMATERMÉSÜK TITKA A múlt évben egy hektáron ter­mesztettek vöröshagymát. Olyan bő­séges termést takarítottak be — 380 mázsányit —, amilyenre még nem volt példa a szövetkezetük történe­tében. Ennek titka? Hatszáz mázsa istálló­­trágyát, s 11 mázsa műtrágyát (6 q káli, 5 q szuperfoszfát) kapott a ta­laj. Természetesen, idejében meg­kapta az őszi mélyszántást, valamint a tavaszi talajművelés után igen jó vetőágyba került a dughagyma. Már­cius 29-án került sor erre a munkára: a hagymát ikersorokba, 60X20X5 cm távolságra duggatták. Egykiló dug­hagyma 700 darabot tett ki. A hagyma néhány mázsa kivételével első osztá­lyú volt, darabonként átlag 7 dekás. * * * Béla bácsi reméli, hogy az idén a tavalyitól jobb termelési eredménye­ket sikerül majd elérniük. Tavaly mintegy 60 ezer koronát gazdálkodtak ki a kertészet hektáráról. Ám ettől jóval több lett volna, ha dinnyéjük és paprikájuk sikerül. De nem sikerült! A hideg szelek, esők lehetetlenné tet­ték. No meg hozzájárult a tervezett bevétel el nem éréséhez a rossz mi­nőségű kel- és káposztámat;, vala­mint az ősziek alacsony ára is. A korai tavasznyílás, a jó időjárás —, hogy előre el ne kopogjuk —, bi­zonyára segít majd az eredményesebb kertészkedésben a tejfalusiaknak. Természetesen, a jó munkaszervezés, a lankadatlan szorgalom megteszi majd a hatását. N. KOVÁCS ISTVÁN így Iái ja a szövetkezei elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom