Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-08 / 1. szám

Varázsoljunk tavaszt a télbe A A virágkedvelő ember úgy szeretné, ha az egész év fo­lyamán tarka virágözön venné őt körül. Sajnos, a zord, 9 zimankós téli napokon már csak a virágüzletek kirakatai­­£ ban találkozhatunk velük vagy néhány példányuk díszük a gondos háziasszonyok lakásában. Legtöbb helyen ilyenkor • már csak az örökzöld növények azok, amik kedvessé teszik Q a fűtött helyiségek környezetét. Egy kevés gondoskodással és szeretettel azonban elér- 9 hetjük, hogy lakásunkban télen is virágok pompázzanak. 0 Ez elérhető tavaszi virágok hajtatásával, illetve azok rend­ellenes virágoztatásával. Korai bimbófeslésre több tavaszi W virágunkat rákényszeríthetjük. Ilyen eljárással virágoztat- 0 ható a gyöngyvirág, ibolya, tulipán, jácint, hóvirág, tőzike stb. Szobai hajtatáshoz korán összegyűjtött földalatti nö- 9 vényrészük: gumójuk-rhizomájuk, hagymájuk alkalmas. ^ Az alábbiakban virágkedvelő olvasóinknak szeretnénk — néhány jótanácsot adni, hogy ügyességükkel tavaszt vará­­w zsoljanak lakásuk csendes, télies hangulatába. Gyöngyvirág í(Convailária majális) Erdőben vagy kertekben ösz­­szegyűjtjük a szükséges meny­­nyiségü gyöngyvirágtöveket. A fejlett, egyenes növésű rhizó­­mákat (gumókat) fejtsük le a gyökérzetről. Legjobb ezt a műveletet még ősszel elvégez­ni, de ha csak kevésbé fagyos a föld, tél elején is kiszedhet­jük. Homokos földbe tesszük és cserépben hideg helyre he­lyezzük: ki a szabadba levéllel letakarva, vagy megfelelő hűvös pincébe 0—2 C fokon pihentet­jük. Február végén, március elején kiszedjük. Cserépbe való átültetése előtt 8—10 órára testhőmérsékletünktől valami­vel alacsonyabb fokú vízben áztatjuk. A rhizomákat kevés homokkal elkevert földbe ültet­jük. Ha megfelelő föld nem áll rendelkezésünkre, moha vagy fűrészpor közé tesszük a gu­mókat. A cserepeket meleg he­lyiségbe visszük és a fűtőtest­től jó távolra helyezzük el. Az így elültetett gumókat egy megfordított cseréppel letakar­juk, hogy sötétben legyenek és rendszeresen öntözzük, állott, langyos vízzel. Két három hét múlva a fedőcserepet akkor tá­­volítjuk el, amikor az alsó bimbók virággá feslenek. Hagy­hatjuk a cserépben is díszleni, de szétültetve több hangulatos virágcsoportot készíthetünk be­lőlük. Ibolya (Viola odorata) A szerény, kedves kis bárso­nyos tapintású ibolya szintén hajtatható. Az eljárás hasonló mint az előzőnél. A takarás nála nem szükséges, hajtatásra legkedvezőbb hónap a január. Ha melegre visszük és öntöz­zük, egy hónap múlva virágba borul és kellemes illatával kár­pótol a ráfordított munkáért. Tulipán (Tulipa) Virágoztatására korai fajták hagymáját alkalmazzuk. Erre csak a fejlett hároméves hagy­mák felelnek meg, olyanok, amelyek az előző évben nem virágoztak. Hasonlóan teleltet­hetjük mint a gyöngyvirág rhi­­zómáit. Január folyamán földes homokba ültetjük sekélyen. Egy cserépbe 2—3 hagymát te­gyünk. Hajtatás alatt langyos vízzel öntözzük egy másik cse­réppel beárnyékolva. Ha már a ffevelek feltörnek a földből, papírsüvegge! árnyékoljuk mindaddig, míg a bimbók fel nem repednek. Vizes edényben is előhajtathatók, de ezzel csak szerényebb eredmények szület­nek. Ilyen esetben szűknyakú, de felfelé öblösödö üvegbe he­lyezzük, ügyelve arra, hogy csak a gyökérzóna kerüljön a vízbe. A gyökérképződés folya­mán a gyökerek behálózzák az üveget, s 6—8 hét múlva virá­gozni kezd. A vizet ne cserél­jük, de hogy elejét vegyük a korhasztó gombák és algák szaporodásának, pár darabka faszenet helyezünk a vízbe. Az árnyékolásról ne feledkezzünk meg, a papírsüveget csak a bimbó megjelenése után távo­­litjuk el. Virágzás idején ne tegyük ki a növényt közvetlen napsugaraknak, így meghosz­­szabbíthatjuk ezt a folyamatot. Jácint (Hyacinthus) és a nárcisz (Narcissus) Szintén tavasszal nyíló hagy­más növények. Hajtatásukkör hasonlóan járjunk el, mint az eiőző esetekben. Január—feb­ruár folyamán lehet mindkettőt hajtatni homokos földben, ned­ves moha vagy fürészpor kö­zegben. Üvegben már decem­ber folyamán kezdjük meg a hajtatást. A vízbe a faszénen kívül tegyünk egy csipetnyi konyhasót. Több hétre hűvös sötét helyen helyezzük el, s csak a gyökérzet erős kifej­lődése után tegyük át meleg szobába. Továbbra is árnyékol­juk papírsüveggel a virágzás megindulásáig. Az előforduló sikertelenségek ne vegyék el kedvünket. Az évek folyamán összegyűjtött tapasztalataink bizonyára meg­hozzák gyümölcsüket és aránylag kis munkával, kevés befek­tetéssel kedves meglepetést szerezhetünk vele szeretteinknek, ismerőseinknek. A tavasz szín-pompás virágai pedig kellemes hangulatot kölcsönöznek a lakószobának, amelyekben tél ide­jén oly sokat tartózkodunk. JUHÁSZ ÄBPÄD Január a díszkertészetben NÖVÉNYHÁZ, — Itt az ideje a Begonia semperflorens és Begonia tuberhibrid magvetésének. Csak az időben elvetett magból kapunk korán virágzó növényeket. A ládákat homo­kos lombfölddel töltjük meg, a felső réteget apró lyukú szitán rostáljuk át. A beöntözött talaj színére kartonlapról vetjük a magvakat: 1 kg-ban kb. 200 000 mag van. A mag­vetést csak üveglappal és papírral takarjuk. Az Aglaonema, Dieffenbachia és Monstera szaporítását most, a komoly fűtési idényben kezdjük meg, mert ilyenkor biztosíthatjuk a gyors gyökéresedéshez szükséges talajmele­get a legkönnyebben. 1-2 rügyes törzs-darabokat vágjunk, csak a fejdugvány áll több rügyből, mert a felső rész túl zsenge. A szaporítóágyban a tisztára mosott homokot ke­ményre döngöljük le A törzsdarabokat vízszintesen elfek­tetve helyezzük a homokba úgy, hogy a felső leveleket csak néhány mm homok fedje. A törzsdugványokról a leveleket eltávolítjuk. A fejdugványokon — a Monstera kivételével — a lombozatot meghagyjuk A párologtatás csökkentése és helytakarékosság végett a leveleket összesodorjuk és raff iá­val összekötözzük. A Monstera fejdugványáról is leszedjük a levelet, kivételt képez a legfelső levél, ahonnan csak a levéllemezt váljuk le, a levélnyél felső elvékonyodó részével együtt. A KAKTUSZOK az ősburkúak alosztályába tartozó húsos, vas­kos, olykor levélalakú szárta­gokkal bíró trópusi növények. Különleges alakjuk és szép vi­rágjuk miatt világszerte ked­velt dísznövények. A kaktu­szoknak nagy előnyük a többi szobanövényekkel szemben: ki­sebb helyet foglalnak el a la­kásban és a fejlődésük lassú. Egy virágállványra több virág­cserépben sok kaktuszfajta el­fér. A lakásban csak akkor tarthatunk kaktuszt, ha a la­kás, szoba napos, világos. Azok­ban a lakásokban, ahol széles az ablakpárkány, ide helyezzük. Itt elegendő napfényhez jutnak. A napfény azért fontos, mert ezt az igényüket magukkal hoz­ták napfényes hazájukból. A valódi kaktuszok kezelése megegyező. Valamennyi kak­tusznak szüksége van minden évben pihenési időre. Ilyenkor a növényeket szárazon tartjuk. Igénytelen szárazságtűrő növé­nyek, ám ha a más növényektől eltérő tulajdonságaikat nem vesszük figyelembe, könnyen pusztuló növényeink lesznek. A teleltetési időszakban, no­vembertől márciusig a kaktusz­féléknek fejlődésnélküli pihe­nést kell biztosítani. Télen olyan helyre helyezzük, ahol a hő­mérő higanyszála 8—10 C fokot mutat és nagyon ritkán öntöz­zük őket. A teleltetési időszak után lassan fokozzuk a vízadagolást, nyár folyamán bőségesen ön­tözzük. Talajukat meleg, napos idő esetén ne hagyjuk kiszá­radni, mert gátolja a fejlődé­süket. Az edzettebb fajtákat nyárra a szabadba helyezik. Az átültetést tavasszal vé­gezzük. Szaporításuk magvetés­sel, dugványozással történik, májusban. A télálló kaktu­szok csak nagyoii áteresztő homokos földben maradnak meg. A föld friss, korhadó anyagok­tól mentes legyen. Tavasszal a fris­sen átültetett kak­tuszokat 3 napig ne öntözzük. Az ön? tözés igen káros lehet a növényeit számára, meggátol­ja a fejlődésüket. Ha mindezeket á szempontokat szem előtt tartjuk, akkor szépen fognak fej­lődni a kaktuszaink s ezzel szebbé és kulturáltabbá tesz­­szük lakásunkat és környezetünket. Lőrinc* L., Berencs Kaktuszok gondozása

Next

/
Oldalképek
Tartalom