Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-12-31 / 52. szám
Nyugtalan „menyecskék44 A malacnevelésnél szintén sikerült az önköltséget alaposan leszorítani. Az eltelt időszak a „miért drágábbra“ is feleletet adott. Voltak néhányan a gazdaságban, akik etettek nyakra főre. Állami, ha elfogy majd hoznak, gondolták. Mit tapasztalt például a vezető a sertésnevelésnél? Amíg a szövetkezetben 4 kg takarmánykeverék fogyasztása mellett értek el 1 kg-os súlygyarapodást, ehhez most a részlegén 6 kg volt szükséges. A közösben természetesen mindig jól megforrázták a takarmányt, az állami gazdaságban viszont sokszor csak langyos vízzel öntötték azt le. így aztán sok takarmány kárbaveszett. Száz szónak is egy a vége, sok minden nem tetszik Barta Kálmánnak. A merevség, túlzott kötöttség sokszor a munka, a gazdaságos termelés kerékkötője. A másik, amely talán még nagyobb jelentőségű, a munkához való jó viszony. A szövetkezetben már a legtöbb tag magáénak tartotta a közöst, és felforrt egyesekben a vér, ha visszáságot látott. Az ÁG-ban sokszor a hanyagság elleni harc helyett még mindig hallani ezt: „Mit számít az államé?“ Hogyan lehet orvosolni a hibákat? Tíz hónap nem nagy idő, de az éles szem, a gondolkodó agy sokat észrevesz és máris keresi a hogyan tovább-ot. Miként lehetne jobban, gazdaságosabban? A vélemények szerint szabadabb kezet kellene adni a vezetőknek és főleg nem aszerint kéne értékelni a munkájukat, hogyan igazodnak ki a papirtengerben, hanem elsősorban a termelési eredmények alapján. Fel kellene oldódni a merevségből és ha a termelés megkívánja, okosan, rugalmasan változtatni lehetne a „szentnek“ vélt előírásokon. A másik, ami szintén nem kisebb jelentőségű, a dolgozók viszonyának megváltoztatása a gazdasághoz. Ezt talán az is elősegítené, ha hasonlóan, mint a szövetkezetekben, háztájit is kapnának az állandó munkások és ezzel egyúttal harcolni lehetne „ha nem jösz, viszlek" jelenségek ellen. Minden bizonnyal ez is elősegítené, hogy az állami gazdaságot jobban a magukénak érezzék. Természetesen a legtöbbet az átgondolt nevelömunka jelenthetné. Míg a szövetkezetben a tagok többsége résztvett valamilyen téli iskolázáson, olvasott sajtót és irodalmat, addig az állami gazdaságokban nagyon kevesen éltek ezekkel a lehetőségekkel, s mivel szakmailag nem fejlődnek a termelésben dolgozók, nem értik meg a haladó módszerek bevezetésének a fontosságát, ezért jórészüknek csak bérviszonyuk van a munkahelyükhöz, nem gondolkozva, hanem mechanikusan végzik a tennivalókat. Közismert, hogy, sokszor a tűzrölpattant fiatal menyecske megmozgatja a ház ósdi rendjét, és a szebb, jobb életért mindent elkövet. Lehet, hogy a mezőgazdasági üzemek közti házasságban hasonló „menyecskékét“ kaptak az állami gazdaságok. Tóth Dezső A rozsnyói járás bárkái részlegében Zsila József a legidősebb vadász. De csak az évek futottak el fölötte, szívben a fiatalok közé tartozik az örök mozgó Zsila bácsi. Lassanként már 65 év nyomja a vállát, de azért még jónéhány tiszteletbeli funkciót tölt be, sőt elnöke a gyógynövénytermesztő csoportnak is, ahol a hatvanon felüliek jónéhány mázsa kamillát termelnek évenként. De a csúcsmunkák idején nem kéreti magát kétszer, hogy segédkezzen a Rozsnyói Állami Gazdaságban. A tömérdek tennivaló mellett mindig akad ideje arra is, hogy felpattanjon a Pionírra és elrobogjon az erdők, hegyek világába. Vajon gazdag volt-e vadászzsákmányban az elmúlt év? — érdeklődünk a veterántól. Az elnök nem szívesen beszél erről. Elégedjünk meg annyival, hogy a húseladási tervünket túlteljesítettük. Az etetők tele vannak szénával, s még arra is gondoltak, hogy ha nagyon nekivadul a tél, a vaddisznóknak is jusson néhány zsákravaló szétszórt kukorica. Mert véletlenül se gondoljuk azt, hogy a vadászat a puskaelsütésből áll. Első a vadvédelem, és az állatok teleltetése. Már-már kezdtem elhinni, hogy ilyen sivár a vadászsors, amikor fényképek kerültek elő. Az egyiken lelőtt disznón lovagol Zsila bácsi, a másikon egy szintén saját zsákmányának remek aggancsát tartja a kezében. Az ő csoportjuk ejtett el az ősz folyamán egy negyven kilós farkast, amelyért 2000 korona ütötte a szerencsés leső János markát. Poharazás közben szóval is elárulta, hogy a puskát nem díszből hordják a vállukon. A dolog úgy került elő, hogy dicsérgettem a házigazda gyöngyöző gyümölcsborát. „Nekiduráltam magam mesélte, hogy szedek néhány kilónyi áfonyabogyót borocskának. Ki is ruccantam egy verőfényes őszi napon. Egyszercsak, ahol elmerülve szemezgetek, valami csörgésfélét hallok. Abba az irányba tekintek. Uramfia, vagy nyolcvan méternyire egy hatalmas vadkan lépegetett. Óvatosan a puskám után nyúltam, és lesbeálltam egy fa mögé. A fekete test meg csak botorkált egyenesen felém. Vagy húsz méternyire lehetett, jól láttam hatalmas agyarát, amelyet hirtelenében már a vadász emléktárgyaim között képzeltem. A puskám csövét a fa törzséhez támasztva jól megcéloztam hát a kti koricapusztítót. Na most... — húzom meg a ravaszt... egy kattanás é« dörrenés sehol. A vad felhorkant és szélsebese^ megfordulva eltörtetett. Én meg kővé meredve szorongattam a hűtlent, amely életem legnagyobb vadászzsákmányától fosztott meg ... Tizenöt centiméteres agyara lehetett, sóhajtja a visszaemlékezés után. De hát üsse a kő, csőre kerül az még, ha nem az idén, majd jövőre. A gondos vadász most a lényeget abban látja, hogy alaposan felkészültek a télre, lesz ennivaló az őzikéknek, szarvasoknak. De az sem mellékes, hogy a közeli évzárón az elnök, aki az érdemes vadász oklevelet is megkapta ebben az évben, arról számol majd be, hogy jól gazdálkodtak és a főleg nyugdíjas bányászokból álló csoportjuk a legjobbak közé tartozik a járásban. —D— Az elmúlt évben egynéhány házasságot is kötöttek mezőgazdasági üzemeink. A Losonci Állami Gazdaság szintén jó ideje csapta már a szelet néhány környékbeli szövetkezetnek, végül is a kitartó udvarlásnak meglett az eredménye, s kötélnek álltak a „menyasszonyok“. A „férjhez ment“ szövetkezetekből egy-két tehetséges szervezőt, vezetőt is kaptak az állami gazdaság irányítói. Abból a gondolatból kiindulva, hogy senki sem lehet a saját hazájában próféía, a távolabbeső farmokra helyezték el a kiválasztottakat. Barta Kálmán, aki a panyidaróci szövetkezetben tanulta a közös gazdaság irányítását, és az utóbbi időben mint sertésgondozó szorgoskodott, a miksi gazdasági udvar vezetője lett. Biztató tavasz, egy keserves nyár, s néhány őszi hónap telt el azóta, A nyitott szemmel járó vezető sokat tapasztalt és az eltelt időszak elég volt arra, hogy megismerje a bürokrácia útvesztőjét. Ez az elsősorban, amit nehezen emészt meg. Félreértés ne essék, szeret ő ceruzát venni a kezébe és számolgatni. Csak azt nem állhatja, hogy az 500 hektáros gazdaságban a kartotékok és egyéb papírok halmazától nem látja a belépő. Pedig a könyvelésben ketten is fogyasztják. De bármilyen remek is az étvágyuk, nehezen boldogulnak a napról-napra tornyosuló papírhalmazzal. Sok a papír, drága a termelés. Miért drága? Ez okozott sok álmatlan éjszakát a középkorú, jó szál férfinak is. Egy liter önköltsége például 3,20 koronára rúgott tavasszal. Egy malac felnevelése 50 kilóig annyiba került, hogy akár- egy hízót is vehettek volna az árán. Ésszerűben kell takarmányozni — ez vált a jelszavává. Néhány röpke hónap telt el, és mostanában ezen a részlegen termelik az állami gazdaságban a legolcsóbb tejet. mondja nevetve Zsila bácsi. mnndlDii... Bartha Kálmán aláírja az utazási engedélyt A növénytermesztésben is mindenütt szigorúan kötöttek az előírások. Pedig mondjuk a műtrágyázást a kétharmad részéért is meg lehet oldani. Saját szakállára meg is próbálta, mégha az előírt rendelkezésbe is ütközött az és esetleg fejmosást kap érte. Viszont ősszel nagyon száraz volt a föld, nehezen ment a mélyszántás, aránylag keveset kerestek a traktorosok. A szövetkezetben ilyen esetben rugalmasan változtattak a normákon, hogy igyekezzenek a traktorosok minél gyorsabban elvégezni a fontos munkát. — Néha azért elsül a puska — Csütörtököt Epül-szépiil Zselíz Szombat délután az óra mutatója már két óra felé közeledik, de Dobrovicky László, a Zselízi Városi Nemzeti Bizottság titkára még nem készül haza. Sok a munka ilyenkor az év vége felé. Szorgalmasan dolgoznak, összesítik az eredményeket és készítgetik a jövő év távlatait. A fiatal titkárnak is sok a gondja, dolga. Most épp az üzemi pártszervezet gyűlését készítik elő. Általában, mint a legtöbb funkcionárius elfoglalt ember. Mert munkája mellett harmadéves joghallgató. Mindkét helyen helyt kell állni. Amint mondja, eddig az iskolával még nincsenek komoly bajok. A nemzeti bizottság munkájáról („a mi lapunknak“ — így becézi a Szabad Földművest) örömmel nyilatkozik. — Igyekeztünk egész évben, hogy minél többet tegyünk választóink érdekében. Általában jól dolgoztak az albizottságok, de a legtevékenyebb munkát az iskolaügyi, polgárjogi és mezőgazdasági albizottság fejtette ki. Ha visszatekintek az elmúlt évre, joggal mondhatom, hogy Zselíz sokat fejlődött. Nyilatkozatából kitűnik, hogy a fiatal város szépítésére sok gondot fordítottak. Három és fél kilométer betonjárda épült és a lakosság társadalmi munkájával 500 négyzetméter Dobrovicky László titkár zöld sávot létesítettek. Amik’or eddig érünk a beszélgetésben, a titkár cinkosan elmosolyodik. — Kontrát adunk Gerencsérnek, ezerkétszáz rózsafát ültettünk el. Az idegenek megcsodálhatják majd városunkat. A városi nemzeti bizottság messzemenően támogatja a sportot is. Egymillió 964 ezer korona költséggel sportstadiont építettek. A városba egyre több idegen látogat, ezért fölépítettek egy szállodát is. Népiesen Tranzistor hotelnek nevezik, mert csak hét szobája van. De a száz férőhelyes éttermében és ugyanennyi befogadóképességű mulatójában jól érzik magukat az utasok. Igyekszenek megoldani a lakosság lakásgondjait is. Átadtak egy 16 lakásos szövetkezeti épülettömböt és egy hasonlót a napokban fejeznek be. A jövőben újabb négyet építenek. Végezetül szóbakerülnek az üzemek is. A helyi gazdálkodási üzem túlteljesíti tervét, és a bizsu-üzem is, amely már 250 munkaerőt foglalkoztat a jövőben pedig 350 dolgozónak nyújt munkalehetőséget. Fejlődik a helyi egységes földmúvesszövetkezet is. A tojáseladás tervét 150 százalékra teljesítették, húsból is jóval többet adtak el az előirányzottnál. A munkaegységre fizetett 12 korona előleghez még öt korona osztalékot adnak az év végén. Amikor a jövőre terelődik a szó, a titkár bizakodóan mondja: — Remélem, az újév is szép eredményeket hoz. Félmilliós költséggel rendbehozzuk a főteret, neonvilágításra pedig 527 ezer koronát fordítunk. A távlati tervek sezrint felépül majd a szolgáltatások háza is. Hogy mit kíván egy harmadéves jogi hallgató az újév küszöbén? Jó osztályzást az iskolában és jeles eredményeket a munkahelyén. Amint elnézem ezt a fiatal, munkakedvvel teli gyors észjárású embert, egy percig sem kételkedem abban, hogy kívánsága megvalósul. —b — |j „Kirepülés" előtt \ történik valamilyen!1 okos kezdeményezés a baráti álla-!1 mokban. Ez év? nyarán tíz magyarországi fiatal ag-(* ráregyetemi végzős hallgatót mutattak be a Szlovák Nem-? zeti Tanács mező-!1 gazdasági osztá-f lyán. Csereakció keretében négy hó-f napra jöttek, hogy a különböző (állami gazdaságokban megismer-• ' ked jenek az üzemek életével, ?s közben elkészítsék a diploma-? ? munkájukat. ? A csoport vezetője egy szerény, Ír mosolygó lány, a losonci Állami' Gazdaság vendégeként töltötte elf a munkában gazdag, de kellemes' pár hónapot. ' i — Nagyszerű volt a Csehszlo-? »vákiában eltöltött négy hónap —? ivallotta Cimber Katalin elutazása? ^előtt. — Mindenki barátságos, na-? igyon készséges volt hozzám. Most? »olyan érzés fog el, mintha hazulról? »távoznék. Különösen az állatié-? »nyésztés terén sok hasznosat lát-? ?tam, amelyet igyekszem munkám--? ?ban felhasználni. ? » Egy ködös, szürke napon búcsú-? »zott, hogy néhány nappal később? ?a Magyaróvári Agráregyetemen? (•megvédje diplomamunkáját, és ne-? ?ve mellé mérnök cím kerüljön.? ? Az új évben mezőgazdasági? ? szakemberként hasznosítja már a? 1 hosszú években tanultakat és köz-» tűk a hazánkban eltöltött hónapok? tapasztalatait. Ő is, valamint aj többi társai és tölünk abban az? időben Magyarországon tartózkodó J főiskolások kedves emlékként őr-» zik a külföldön eltöltött időt, és? bizonyára elszánt harcosai lesznek» annak a hasznos gondolatnak, hogy^ a jövőben minél többen ismerked-^ jenek meg kölcsönösen a barátig államok mezögazdaságáv-ü —tt—^ ■v. -S, - -A minstráns L. Géza az év elején és végén is peches embernek tartja magát. Búslakodik,' hogy mindenütt utoléri a balszerencse. Alig melegszik meg valamelyik mezőgazdasági üzemben máris kitör a botrány, s holmi visszaélésekbe, sikkasztásokba keveredik. Élete hajója állandóan bukdácsol. Gyakran igazi hajqtörötthöz hasonlít. De eddig Fortuna istennő mindig kihúzta a bajból. Sikerült jelkapaszkodnia valamelyik hajóra. Persze ilyenkor nem lehet bírni vele. A régi világból magával hozott fölényes modorral parancsolgat. Munkájába nem tűr beleszólást. Még azokon is bosszút áll, akik figyelmeztetik a közelgő veszélyre. De amikor léket kap a hajója, egyszerre pöttömnyi kis emberré válik. Arcáról csak úgy lerí a fájdalom. Talán a Csendes Óceán hajótöröttéi sem reménytelenebbek. Az elmúlt évekhez hasonlóan, idén is leszédült az árbocról. Az óévet temető emberek előtt így búslakodott. — Higgyék el, nagyon szerencsétlen ember vagyok én. Ellenem esküdött ég és föld. Én csak segéd vagyok, mindig mások miatt kerülök bajba. Nem is tudom, mért sújt engem enyire a sors kezel? ... Az emberek között igyekszik részvétet kelteni. Keseregve sorolja érdemeit, hőstetteit. Panaszával bekopogtat a nagy főnökök párnázott ajtaján is. Minden nap újra kezdi. Siránkozva hajtogatja a maga igazát. — Képzeljék, pár évvel ezelőtt hogyan kerültem bajba. A cukorgyár meglopta a termelőket, mert aránytalanul magas szennyezödési százalékot számított a cukorrépa átvételekor. így persze jónéhány százezer korona többlet ugrott ki. A cukorgyár egyik funkcionáriusa kebelbéli barátom. Egyszer így szólt hozzám: — Sok a pénzünk Géza úr. Hallom, hogy nektek meg kevés. Átutalunk 250 ezer koronát, csak úgy, ellenszolgáltatás nélkül. Nem kell érte cukorrépát szállítani. Mi is jól járunk, mert nem üldöznek majd a többletbevétel miatt, meg ti is pénzhez juttok. Ha nem kapunk ellenőrzést, megúszhatjuk szárazon. L. Géza, amikor eddig ér elbeszélésében tehetetlenül széttárja két kezét és folytatja. — Az ajánlat csábító volt. Nem tudtunk ellenállni a kísértésnek. De mégis lebuktunk. Mert a cukorgyár hirtelen állami ellenőrzést kapott. Csekéy nyolc hónapot ültem. Az elnök még többet, mert az övé volt a döntő szó. Engem csak azért ítéltek el, hogy nem jelentettem a bűntényt. Hát mi vagyok én, spicli? ... Az egész összegből egy fillért sem vágtam zsebre, mégis ráfizettem ... Bűnbánó Magdolna sem tudna talán részvétgerjesztőbben beszélni. Az idei esetről sem ó tehet. Igaz, a termelési tervet alacsonyra szabták, hogy könynyen túlteljesíthessék, és így a vezetőség fejenként 4-5 ezer korona prémiumhoz jusson év végén. A szövetkezet még kezdeti nehézségekkel küzd, de a prémiumot mégis megkapták. De hát nem ők a hibásak. Hisz jóváhagyta a prémium kifizetését a járási termelési igazgatóság is. Meg a szövetkezet elnöke. Mindig az övé a döntő szó, az agronómus csak segít. — Micsoda élet ez?! — sóhajtja. Hát már sosem lesz ennek vége? Mindig mások miatt kell leesnem a szerencse szekeréről!... Azután csak úgy, mellesleg megjegyzi, hogy szerepelt a nagy liptói sikkasztásban is. Onnan is el kellett jönnie, mert üldözi a balszerencse. A főszervezők mellett mindig csak ministrált. Szerinte nagyon hálátlan feladat a segédi beosztás. Fél felelősségei jár, s ha baj van, akkor pedig ö is megissza a levét. TépeVódik, töpreng, tanácsokat kér, hogyan hozza rendbe sorsának szekerét. Csak egy dolog nem jut az eszébe. Hogy egyszer sutba kellene már dobni a múltat, mert ha nehéz ■ is, lehet becsületese- élni. BÁLLÁ JÓZSEF
