Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-12-11 / 49. szám

Bratislava, 1965. december 11. Ara 80 fillér XV. évfolyam, 49. szám. MAF SZÁMUNKBAN: „MÉHÉS Z“ SZAKMELLÉKLET * A Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsora A múltban maradi falunak ismerték Nagyölvedet. Ha az idegen odatévedt sár—víz idején, majdnem beleragadt a feneketlen pocsolyába. A kultú­ra hajlékai is a legelhanyagol­­tabbak közé tartoztak a környé­ken. Szóval nagyonis ráillett „az isten hátamögötti sárfészek“ elnevezés. Peíin a '•»Ki népét régóta szorgosnak ismerték. Csak az volt a baj. hogy mindenki ma­gának kuoorgatott, s a köz­­jgyekkel vajmi keveset törőd­jek. Nos, az utóbbi években, főleg a közös megizmosodása óta. olyan fordulat állt be a falt: fejlődésében, amelyre kévé' oélda van Dél-Szlovákiában. A nemzeti bizottság Bokros Ferenc elnökkel az élen jól tudta, hogy először a szövetke­zet gazdasági fellendülését kell minden eszközzel elősegíteni, mivel csakis a közös hathatós hozzájárulásával lehetséges a falu arculatát lényegbevágóan megváltoztatni. A józan meglátásokat mi sem Winnetou-láz Mindig vannak fontos társadalmi, kulturális és mis jellegű problémák, amellyel a sajtó különös gonddal fog­lalkozik. Mostanában néhány lapunk May Károly jeles ifjúsági regényének a közlését, kommentálását sorolja a legjelentősebbek közé. Az író által mesterien megrajzolt Winnetou, a romantikus regényhős és az ellenségeskedő indián törzsek felidézésével lázba hozzák a zsenge ifjú­ságot. Igenám, de a jó pedagógusok is megérezték, hogy a film bemutatása után fellángol a Winnetou-láz. Nagy buz­galommal igyekeztek hát a regényt beszerezni, vagy az elrongyolódott köteteket újjal pótolni. S most uramfia, a szép kötésű könyvek ott hevernek a polcokon, mert azok nincsenek bőven illusztrálva, amelyeket ki lehetne ollózni és gazdagítani a nemeslelkű rézbőrű legény életét megelevenítő gyűjteményt. Természetes, hogy lapunk olvasói körében is akadnak elszánt harcosai a Winnetou kultusznak. S végeredmény­ben igazuk van, mert az indián hősnek és társainak sok köze volt a földhöz. Többek között a talajhoz szorították a fülüket, ha meg akarták állapítani hogy baráti vagy ellenséges lovasok közelednek. De a magas füveket nö­vesztő szüzföldön kúszva közelítették meg az ádáz ellen­séget. Amellett a földön is jártak, amíg nem tudtak lova­golni, vagy ha éppen mérgezett nyíllal „kipuskázták“ alóluk a legtisztább vérű állatot. Sőt, a harcokban elesett fiatal Winnetout lovával, fegyverzetével együtt az édes anyaföldbe temették. (Ugyanis akkoriban még nem voltak krematóriumok.) Még jó ideig sorolhatnám azokat az indokokat, amelyek feljogosítanák, sőt többé-kevésbé köteleznék lapunkat, hogy foglalkozzon az indiánokkal, akiknek oly sok közük volt a földhöz .. Mi ez elől nem is zárkóznánk el, de vannak olyan han­gok is, hogy talán mégis helyesebb lenne, ha a Winnetou­­rajongók megtámadnák a hóban, fagyban didergő, jelen­leg „legyengült néhányezer kukoricatáblát és hátborzon­gató csatakion ások közepette „megskalpolnák" a csöve­ket, s aztán fogolyként behordanák azt szövetkezeteink üresen tátongó drótbörtöneibe, s elrettentő például fel­égetnénk a kint maradt lefegyverzett ellenséget, (-tt-) Recseg a rádióm Bokros Ferenc, a nemzeti bizottság elnöke lelke a nemes mozgalomnak. A képen a kerületi és a járási versenyzászló is látható. A legszebb faluért igazolja jobban, minthogy az utóbbi években új művelődési otthon, iskola épült s a falu kö­zepén ápolt park hirdeti a köz­ség kulturáltságát, a cipők és csizmák betonjárdán kopognak, amelyet ízlésesen bekerített vi­rágágyak szegélyeznek. Amikor a helyi nemzeti bi­zottság hazánk felszabadulásá­nak 20. évfordulójára többmillió korona értékű munka ledolgo­zását vállalta a faluszépítésben és egyebütt, sokan csak legyin­tettek, s gúnyosan megjegyez­ték: a papír sok mindent elbír. Míg a kishitúek így gondol­koztak, a község irányítói, Bok­ros elvtárssal az élen, hozzá­láttak a kitűzött feladatok meg­valósításához. A falu lakóit csak hívni kellett, és egy-kettőre megvalósult az egy hektár ki­terjedésű gyermekpark és rend­behozták a művelődési otthon környékét. A járdaépítéshez is csak kavicsot szállítottak a há­zak elé és néhányan a lelkeseb­bek közű' rögtön hozzáláttak a munkához. Aztán megindult a nemes ve­télkedés, és az emberek saját pénzükön vásárolták a cemen­tet, hogy minél előbb kész le­gyen a járda. Az idén kora ta­vasszal még hírmondója sem volt a virágágyaknak, s május­ban már nyiladoztak a beton­koszorúk közé szorított, színes kerítéssel körülövezett ágyak­ban az árvácskák, szegfűk, vio­lák stb. A fákat is elültették, melyek néhány év múlva hús árnyékot vetnek majd a tik­kasztó melegben. Az elnök, aki a faluszépítés lelke, buzdított, segített, taná­csot adott, s közben jegyezget­­te a ledolgozott órákat. Amikor az értékelés előtt összegezték az elért eredményt, a község irányítói is meglepődtek. Közel 4 millió korona értékű munkát végzett ei a 2200 lelket számláló falu lakossága a község szebbé­­tételéért. De nemcsak a helyi vezetők nyugtázták megelége­déssel, hogy megelőzték a ve­télkedésben a rivális farnadia­­kat, akik különben szintén élen­járók, hanem a járási nemzeti bizottság és később a kerületi is. Most mindkét szerv vándor­zászlaját ott találjuk az ölvedi községházán, igazolásául, hogy a falu- és városszépítési ver­senyben ők a legjobbak a lévai járásban és a nyugat-szlovákiai kerületben. Szlovákiai méretben még nem történt meg az érté­kelés. Minden bizonnyal ott is az elsők között lesznek majd 3 szorgoskezű ölvediek. Nincs megállás Sokan azt gondolják, most már a község irányítói és a la­kosság elüldögél a szerzett ba­bérokon. Nincs ez így, hiszen pártunk XIII. kongresszusának tiszteletére újból 1 millió 765 ezer korona értékű munka el­végzését vállalták a falu szépí­tésében, a közszolgáltatások bő­vítése terén és mezőgazdasági üzemük fejlesztéséért. Mit szándékoznak tenni az el­következő hónapokban a leg­szebb falu várományosai? Hogy a jövő reménységei is sár nélkül járhassanak az el­múlt szeptemberben átadott is­kolába, az épület irányába és előtte több mint ezerszáz méter hosszúságban járdát építenek, s partosítják a tudás háza és a művelődési otthon környékét. Emellett még két kilométer hosszú járdát építenek, a mel­lékutcákban. Természetesen a házak előtti parkosítást is foly­tatják. A tömegszervezetek a gyer­mekparkot rendezik be játék és sportlehetőség számára, s elő­segítik a művelődési otthon mellett létesítendő tekepálya építését. Eddig az óvodások is nagyon mostoha körülmények között voltak. Nemcsak az iskolába, hanem oda is két váltásban jár­tak a csöppségek. De még így sem tudtak eleget tenni a szü­lők óhajának, s a jelentkező 80 gyerekből csak 60 járhatott az óvodába. A régi iskolában rövi­desen kényelmes óvodát létesí­tenek, s ugyanott két tanitóla­­kás átépítését is vállalták. A helyi gazdálkodás dolgozói saját forrásukból egy falusi la­kást alakítanak át szolgáltatá­sok házává. Így aztán borbély- és fodrászüzemmel, valamint' fényképészettel bővül a köz­szolgáltatás. A szövetljezet számára víz­tárolót létesítenek, s így négy hektár szántóföldet nyernek és 98 hektár válik öntözhetővé. A tömegszervezetek vállalták, hogy ebben az évben háromezer köbméter komposztot készíte­nek. De társadalmi munkával meggyorsítják a szövetkezet farmján épülő szociális helyisé­gek befejezését, amelyet ja­nuárban már átadnak rendelte­tésének. A felsoroltakon kívül még több felajánlást tettek a község irá­nyítói, lakosai és a kongresszus előtti időszakban nem kevesebb mint 63 300 óra társadalmi mun­kával teszik szebbé, kultúrál­­tabbá falujukat. A Nagyölveden és még néhány községben látottak azt igazol­ják, hogy a jó irányítás meg­hozza a várt eredményt és alig pár év alatt tökéletesen meg­változik a falu arculata. Ebben az áldozatkész munkában a he­lyi nemzeti bizottság funkcio­náriusainak sokoldalú munkája mellett jelentős szerepe van a gazdaságilag megerősödött szö­vetkezetnek is. Tóth Dezső Öt évig nem volt panaszom „Poém" védjegyű rádiómra, míg mostanában meggyűlt vele a bajom. Nem mintha nagyon hiányoznék, hiszen a televízió a világ híreit nem­csak szóban, de képekben is bemutatja. Ám reggelenként pontosan jelzi az időt, ebéd után kellemes zenét közvetít. Egyszóval a TV mellett is hasznos a háznál. Ez ösztökélt, hogy a járási javítóműhelybe vigyem, amikor elszakadt az állomáskereső zsinórja. Hosszas várakozás után hoz­­zámlévett egy pelyhesállú legényke, aki még előbb elmé­­lyülten foglalatoskodott egy televízió javításával. Kérdezte óhajom. — Elromlott a rádióm Elszakadt a... — Jó, jó, tudom. Recseg ugyebár, recseg a masina? — Elszakadt a- Nekem mondja?! Megkeressük a recsegés okát, ki­cseréljük a csorba billentyűket, egy hét múlva jöhet érte. — De kérem, hallgasson meg. Ez a rádió soha nem recsegett. Nyári zivataros időben villámlások közepette is tiszta volt a hangja.- Érthetetlen Miért kell ezt tagadni, úgyis kiderül. Hét nap múlva újra szembenálltam a „mesterrel". Je­lenlétemben próbálta a kijavított gépet. Alig kapcsolta be, nagyot recsent a rádió A recsegés, ropogás egy pillanatra sem szűnt, míg érthetetlen hangfoszlányok törtek elő az éterből. Emberünk egyszer, kétszer végighúzta a hang keresőt az állomásokon, majd elégedetten kibökte: — Remek! Nyugodtan hazaviheti. — Hát nem hallja a recsegést? - mondtam méltatlan­kodva.- Az semmiI A szomszédban építkeznek, villanymoto­rok zavarják a rádiót. Odahaza nincs a szomszédban villanymotor, mégis re­cseg az istendta. Mit tehetek? Ojra elviszem a javítóba s köszönés helyett a pelyhesállú fülébe ordítom: recseg, most már valóban recseg a rádióm! SÁNDOR GÁBOR F wmsMommamm : TARTALMÁBÓL: \ FOKHAGYMA­KÁLVÁRIA ... 2. old. i ■ CSOLTÓ IS ÉLNI KEZD . , 3. old. * ■ I GAZDASÁGOS-E | GYÁRI KEVERÉK­TAKARMÁNY ETETÉSE? . . . 4. old. ■ A NYITRAI TUDOMÁNYOS ÉRTEKEZLET TANULSÁGAI. . 5. old. j ■ | SZENK SÁNDOR: „SODRÁSBAN“ . 6. old. I ■ PÉLDÁT MUTATNAK A PALÁSTIAK . 7. old. • ■ TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA . 8. old. ■ ÚJ GAZDASÁGI RENDSZER A SZOV­JETUNIÓBAN . . 9. old. 1 ■ CSALÁDI KÖR . 10. old. ! ■ SPORT VÁLOGATTUK . 15. old. Virágágyak a falu főutcáján A szocialista mezőgazdaságért! A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom