Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-11-20 / 46. szám
kedő kosárban vagy hat rák hentergett. Közülük egy az előbbinél is szebb példány volt. — Hihetetlen! - szaladt ki a számon a csodálkozás. — Tavaly egyszer húszat emeltem ki — dicsekedett. Ez azonban megbocsátható, mert melyik halász jogot t már kicsi és kevés halat? Hát még a rákász! — Nem hiszi? — folytatta sértődötten. — Már hogyne hinném, csakhogy én felekezeten kívüli vagyok ... — fordítottam tréfára a szót. — Én se vagyok hívó, de nekem elhiheti, hogy egy évvel ezelőtt ... — Elhiszem, de csak akkor, ha előbb bebizonyítja, hogy a rákok nem hallanak bennünket a vízben .., — De hol jár az eszem — hökkent meg, s gyorsan húzni, gombolyítani kezdte a zsineget. — Hü, de sok van benne! — erőlködött örvendezve. — De mi ez, miféle ördög incselkedése ? — döbbent meg, mert a sok gyom között megakadt a kosara. A rákász hiába igyekezett, a szépnek ígérkező zsákmány megmenekült. — A bitangja! — mérgelődött, — Mi történt? — tudakolózott a társa. — Megszökött egy szép példány. Csönd lett, majd az előbb kérdező újfent kezdte: — Hogy állsz? — Két lábon. És te? Nevetés a túloldalról. A város felöl jövő teherautó váratlanul balra fordult. Alighogy maga mögött hagyta a közeli hidat, vezetője hirtelen fékezett. A kocsi pár méterre a pataktól nagyot zökkenve megállt. Az autóról hét ember ugrott le. Rövid szemlélődés után veszszökosarakat, hosszú botokat, dobozokat, gumicsizmákat, hátizsákokat raktak le az autóról. Ezek az emberek halászni akarnak — morfondíroztam. — De hol? Csak nem itt, ebben a békatanyás kanálisban, Diószeg mellett ?... Miután szétosztották a veszszőböl és dróthálóból készült tíz-tizenöt centi magas kosarakat, meg a többi holmit, megindultak a parton. Tisztes távolságra egymástól megálltak, gumicsizmájukban. Azt hittem, hódpatkány vadászatnak leszek szemtanúja. A következő percben azonban kibújt a szög a zsákból. Tjlesziilten figyeltem, Az embér, miután a kosarakat egymás mellé rakta, mindegyik aljába csalétket — oszlásnak induló apró halakat, húsdarabokat — tett. A bűz szinte elviselhetetlen volt. A „vadász“ azonban oda se neki, csak füstölt az orra alá, miközben nyugodtan végezte dolgát, A csalétek berakása után a kosarakat egy vékony, közel négy méteres és a végén futókával ellátott bambuszbot segítségével a patak vizébe eresztette. S ugyanezt még tízszer megismételte. A tőle jobbra-balra levők ugyanezt cselekedték ... — Mire készül? — tört ki belőlem a kíváncsiság. — Látszik, hogy ön nem halász — mosolygott értetlen arckifejezéssel az atyafi. — Sajnos! — igyekeztem a bizalmába férkőzni. Csak azután szólalt meg újra, amikor már az utolsó kosarat is a vízbe eresztette. — Hát, megvolnánk, rákocskáim, csak eszegessetek. — Szóval rákászni fognak? — Talán azt hitte, elefántvadászatra készülünk? Mindketten elhallgattunk. Cyanakodva méregettük egymást, majd a rákász intett, hogy menjek közelebb. Közvetlen közelébe érve így szólt: — És most jól figyeljen! Anélkül is figyeltem volna, miként emeli ki a bambuszrúd futókáján áthúzott zsineg gombolyításával a patakba eresztett kosarat. Szerencséje volt. A kosárban ^ meglepően nagy rák kapálózott. — Isten hozott! És a többi hol maradt ?.., Egymagában kevés vagy — zsörtölődött a rákász. A zsákmányt egy edénybe dobta. A kosár újra vízbe eresztése után a következő kosárhoz mentünk. — Meglátja, itt több lesz belőlük! — bocsátkozott jóslásba, s nyomban a zsineg után nyúlt. — Nos, hányán torkoskodtatok? Es valóban! A vízből kiemel-Úszóka készítése Tél közeledik. S így mind ritkábban kerül sor a horgászatra. Annál több jut horgászfelszerelésünk rendbehozatalára s egyéb barkácsolásra. Horgászkellékeink közül nagy szerep jut az úszóknak. Ez adja hírül, hogy halak ólálkodnak a horocf körül, étekre vásik a foguk. A tapasztalt horgász már az úszóka buktatásáról megítéli, kisebb vagy nagyobb „tolvaj“ kóstolgatja a csalit, sőt arra is következtet, miféle hal az. Ám nem mindegy, milyen úszókát használunk. Mennél nagyobb ez a jelzőkészülék, az ügyes, minden hájjal megkent halak annál hamarabb lelopják a csalétket, anélkül, hogy az úszóka víz alá bukott volna. A nagy úszókát csak erősebb, nagyobb hal képes alábuktatni, viszont az érzékeny, könnyű úszóka hamar reagál a legkisebb húzásra is. A szaküzletben nem mindig jutunk az általunk kívánt, for» más úszókához. A barkácsoló, faricskáló horgász nem esik kétségbe. A ház körül akad parafadugó, s ha nincs a dugóhúzó által szétroncsolva, alkalmas erre a célra. Ha pedig híján vagyunk az effélének, vásárolhatunk néhány fillérért újat. Az ilyen új dugó kevesebb munkát ad, s könnyebben formálható. Hal-tűje minden horgásznak van. Ezzel középütt átszúrjuk a dugót, s a tü fokába finom láncot (csukahorog drót-előkéje is megfelel!), majd a láncot, vagy drót-előkét szabad végénél röge VADÁSZ 8 ' HALÁSZ zítjük, valamilyen mozdíthatatlan tárgyhoz, s a dugót addig húzogatjuk, míg kívánt bőségú luk nem keletkezik rajta. Ugyanezt csináljuk a többi dugóval, attól függően, hány ús^jkát kívánunk készíteni. Egyegy úszóka elkészítéséhez elegendő egy, két parafadugó. A dugók hosszanti kilukasztása után gerincet készítünk puha vagy keményfából, esetleg műanyagból. Ezt a gerincet olyan vékonyra faragjuk, hogy a dugó lukán nagyobb erőltetés nélkül átjuthasson. Ha hosszabb úszókát akarunk készíteni, úgy két vagy három dugót illesztünk a gerincre. Utána hozzáfoghatunk az úszóka formálásához. Erre a célra jól megfelel a keményebb, illetve vastagabb, használt bo— Hát nem a legrosszabbul! — Én sem! J gy társalogtak még vagy ne*- gyedórán át, élcelödve. Arról azonban egy szót sem ejtettek, melyiküknek mekkora a zsákmánya. Titkolták szerencséjüket - vagy ügyetlenségüket - mert az ilyesmivel a végén szokás eldicsekedni. .. .Szinte észrevétlenül beesteledett. A rákászok súlyos kosarakkal a teherautó felé vették útjiékat. — Hány darab? — kérdezték egymástól. Pontos számot egyik sem mondott. A hangsúlyt a rákok nagyságára, súlyára, s az élmények érzékeltetésére helyezték. Am egyikük-másikuk szerencséjét mégis sikerült kipuhatolni. A bratislavai Behan-házaspár a nap folyamán nem kevesebb, mint 730 rákot fogott. Nagy teljesítmény ez, de ugyancsak bratislavai Rudolf Rutt sem panaszkodhat, mert kosaraiba összesen 311 rák mászott be. A hét ember — amint később kitudódott — 1853 rákot, vagyis 90 kilónyit fogott. A teherautó Bratislava felé robogott. A városba érve első útja a repülőtérre vitt, ahol már várt rá egy Iljusin, Az árút, az élő devizát innen Plzenbe, majd átrakva egy másik gépre, még aznap este Franciaországba szál-, litották. A szállítmány kosarain a dunaparti város rákászainak jóvoltából ilyen szövegű vignetta díszelgett: KOOSPOL - CSSR. Kuchta li. rotvapenge. Majd ezt kövesse a dörzspapír használata, amelylyel ízléses külsőt kölcsönözhetünk az úszókának. Ezzel addig dörzsöljük, míg az szépen íveltté, egyik vége fokozatosan elvékonyodottá nem válik. Amikor ezzel a munkával elkészültünk, az úszóka gerincének egyik végére finom, hajlítható drótból futókat csinálunk, s azt rögzítjük vékony, de erős cérnával. Mielőtt a futókat rögzítenénk, ragasztóval kenjük be vékonyan, hogy a cérna jól beleágyazódjék, s a víz kevésbé férkőzzék hozzá. Az úszóka vastagabb végének gerincére nagyon" jól megfelel a lúdtoll vastag, üres vége. Ezt ráillesztjük a gerinc végére, úgy, hogy az mozdíthatatlan legyen. így az úszóka gerincének hosszabbik vége teljesen védetté válik a víztől, s ugyanakkor jól látható, hullámveréskor is. Végül az úszóka befestése következik, a kívánt színre. Legjobb, ha az elvékonyodott, alsó rész zöld, a felülső rész pedig fehér színt kap. A két színt harmadik határolhatja, amely mintegy gyűrűt alkot az úszókán. Fűtési idényben a befestett úszókák szárítása nem okozhat különösebb gondot. Inkább kétszer mázoljuk be vékonyan, egyenletesen a magunk készítette úszókákat, mint egyszer vastagon, ízléstelenül. (nkl)
