Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-07-17 / 28. szám
Határjárás uralás idején • A repce Százdon 35 mázsát adott hektáronként # A szeteiek szállították az első termést a felvásárló üzembe # Az ipolykesziek vasárnapi brigádban gyűjtötték a lucernát • Nagypusztán a gabona több mint 30 mázsát ad hektáronként • Az ipolyviskiek aratják a tavaszi árpát. pítotía, ha dől a gabona, akkor áll a gazda. Ami azt jelenti, hogy szükség lesz a kézi kaszásokra is. A múlt hét végén és vasárnap a legtöbb helyen pontot tettek a repce begyűjtésére. A lévai járásban az első csoportvezető. — A h'ektárhozammal is meg vagyunk elégedve, hisz meg-' haladja a 26 mázsát. Most már a szál-1 máját gyűjtjük össze. Az ipolyviski szövetkezét is györ-* san és ügyesen begyűjtötte a repcét'. A szövetkezeti tagok itt is dolgoztak vasárnap. Gyorsan érik a tavaszi árpa, a táblát körülkaszálták és máris indulnak a kombájnok. A repce begyűjtésére és tegyük hozzá a bő termésre a százdi szövetkezet tette föl a koronát. A vasárnapi brigád ugyancsak megörvendeztette a vezetőséget és a tagságot. — Ki hitté volna, hogy hektárja megadja a 35 mázsát is? — örvendezett Bartal Lajos, a szövetkezet elnöke. Csertík agronómus sem számolt ilyen magas hektárhozammal. Az elnökkel együtt úgy számítják, hogy a tisztítás és utánszárítás után megmarad a 30 mázsás átlag hektárhozam. Ez pedig nagy sző ezen a környéken. És talán szlovákiai méretben is. A repce után a határba csalta a kombájnokat az őszi árpa is. Sok helyen magtárba került már a mag. A Párkányi Állami Gazdaság nagypusztai részlegén is elcsépelték már az őszi árpát és nem kis eredményt könyvelhetnek el. A gazdaság vezetője szerint gabonafélékből a hektárhozam 30 mázsán felüli lesz, sőt számítások szerint megközelíti a 33 mázsát. Az ipolykeszi szövetkezetetek ‘ vasárnapi brigádban gyűjtik a lucerna második kaszálását. munkálkodtak a szövetkezetek és ál- repcét a szélei szövétkezéíesék szállami gazdaságok dolgozói. Ipolykeszin Irtották a zselízi felvásárló üzembe, az állami gazdaság és a szövetkezét — Elsők lettünk a járásban — Is a másodkaszálású lucernát gyűj- jelentette ki elégedetten Sánta Gyula tötte kazalba. A szövetkezeti tagok igyekeznek, hogy aratásra készen legyenek ezzel az igényes munkával. Zsilka János és Ivanyics Pál a bükkönyt kaszálta. A vezetőség az elnökkel együtt, Török János traktoros, Takács István gépkocsivezető és Markó Vince sertésgondozó már reggel öt órakor hordta a lucernát. Páldi József zootechnikus ugyancsak örült a jóminőségű takarmánynak. — Jónéhány vagonnal kevesebb á szálastakarmányunk — mondotta Klinkó István agronómus, — de sokkal jobb minőségű, mint a tavalyi. Ezzel a megállapítással mindenki egyetértett. És azzal is, hogy valamilyen módon igyekszenek több szálastakarmányra szert tenni. A korai burgonya hektárja 135 mázsát is adott, de helyére borsós keveréket vetnek. Más területeket is hasonlóan használnak ki. A kenderföldre búza után lucernát vetnek tiszta kultúraként, hogy jövő tavaszra korán kaszálhassanak. A munka jó ütemben halad, szükséges is, mert amint Huszár Béla szövetkezeti elnök megálla- A szetei szövetkezetetek már a repce szalmáját gyűjtik a tarlóról. A repce és az őszi árpa aratása csak amolyan próbálkozás, előkészület a nagy aratási csatára, de megmutatja azt, hogy a földművesek igyekeznek behozni a lemaradást. (bállá) A rossz időjárás a rimajanosi szövetkezet tagságát is próbára tette. Hetekig ültek tétlenül, szidták a láthatatlan természeti erőt, amely ilyen tétlenségre ítélte őket. Kémlelték az eget, vajon meddig tart még ez az állapot. Hogy is ne idegeskedtek volna, hiszen az állatállomány takarmánya forgott kockán. Egyesek azt is emlegették, hogy ha nem sikerülnek a kapások, és ha a gabonaneműekből nem érik el a tervezett hektárhozamot, akkor csökken a bevétel, s kevesebb lesz a munkaegység értéke. Ez pedig mindnyájukat súlyosan érintené. Amikor 5gy-két órára kisütött a nap, nem kellett senkinek kétszer mondani, hogy itt vagy ott álljon munkába. Az emberek maguktól fogták meg a kapát, kasza, gereblye nyelét, s úgy vártak az indulást jelző parancsszóra. Ilyenkor aztán nem azt nézték, hogy mikor száll le a nap, hanem azon igyekeztek, hogy minél előbb befejezzék a munkát. A szorgalom határtalan A szövetkezeti tagok szorgalmáról és a vezetőség jó szervezőképességéről tanúskodik a 45 hektár vöröshere betakarítása is. Ezt a parcellát öt nap alatt lekaszálták és fedél alá rakták. Az ötödik nap vasárnapra esett. Ám ez sem zavarta a szövetkezeti tagokat. Aki csak tehette, részt vett a betakarításban. Éjfél előtt pár perccel jött be az utolsó kocsi vöröshere. A 32 hektár lucerna első kaszálását is sikerült kifogástalan minőségben tető alá helyezni. A kinti szárításra az eső nem adott lehetőséget, így ezt hideg levegővel szárítják. Ezen a területen már megkezdték a második kaszálást is. A tagság megértésével és összefogásával a hereféléket gyorsan, s aránylag veszteségmentesen betakarították. Sokkal rosszabb a helyzet a rétekkel. Az alacsonyabban fekvő helyeken még víz áll. Traktorral egyáltalán nem mehetnek rá, s így ahol lehetséges, ló-vontatta géppel és kézzel kaszálnak. Negyven hektár telje- Ez aztán a cukorrépa! - mondja büszkén Samu Zoltán, a szövetkezet elnöke. sen hasznavehetetlenné vált. A 240 hektár rétről — ez a szántóterület felének felel meg — vajmi kevés jó minőségű takarmányt kapnak az állatok. Számítások szerint 3500 mázsa széna veszett kárba. Ha ez megmarad, akkor idén szalmatakarmányozásra nincs szükség. Száraz időjárás esetén a takarmánybetakarítás nem okoz gondot a szövetkezet vezetőségének. Hiszen gépek segítségével 10 ember elvégezhetné az egész munkát. Csak hát az időjárás! ... Ez ellen pedig senki sem tehet. Büszkeségük a cukorrépa Ha Rimajánosiban a szövetkezét gazdálkodása iránt érdeklődik az ember, az ottaniak biztosan eldicsekednek a cukorrépával. Nos, jogos az öndicséret, hiszen a járás területén nem találni még egy ilyen gyönyörű 29 hektáros cukorrépatáblát. Samu Zoltán, a szövetkezet elnöke lelkesedéssel beszél a cukorrépáról: — Én a szövetkezeti tagság igyekezetét bizonyítanám ezzel a táblával. Itt mutatkozik meg az akarat, amely a szövetkezeti tagokban rejlik. Április 3-án már földben volt a cukorrépamag. Tizenkét nap múlva saraboltuk, előbb az RS—09-es traktorral, majd kézzel. A területet 24 áronként felosztottuk a tagok között. Este kiraktuk a cölöpöket, s akár hiszi, akár nem, reggel 3 órakor a tagok már kint dolgoztak a cukorrépaföldön. A gyommentes földben a cukorrépára kedvezően hatott az eső. Gyorsan nőni kezdett, s ma már szemet gyönyörködtető látvány végignézni a földön. A szakértők 500 mázsás hektárhozamot jósolnak. Ez majdnem kétszerese a tervezettnek. Ezzel a mennyiséggel kárpótolják azt#a veszteséget, ami a 8 hektár cukorrépa kiszántásával (ezt a területet elöntötte a víz) keletkezett. A szövetkezet kukoricáját együtt vetették el a tagokéval. Vetés idején összeszedik a vetőmagot a tagoktól, s a parcellát csak a vetés után osztják el a tagok között. Így kapáláskor még senki sem tudja, melyik az ő háztáji kukoricarésze. Ez aztán az amúgy is szorgalmas tagságot még nagyobb igyekezetre serkenti. ■Van itt még egy dolog, ami növeli a tagság érdekeltségét a munkában. Ez a premizálás. Mégpedig olyan formában, hogy a terven felül termelt mennyiség 10 %-át kapják a tagok. A rimajánosi szövetkezet tagsága kiállta az időjárás próbáját. Bár hetekig nem mehettek a földre, mégis minden munkát időben elvégeztek. A szomszédos szövetkezetek példát vehetnek szorgalmukról. H. ZSEBIK SAROLTA Az új kenyérMltfee Gyermekéveim felejthetetlen emléke az a kép, amikor aratás után családi körünkben édesanyám kezében tartva a frissen sült illatozó kenyeret, kis falusi -házunk agyagpadlójú, egyetlen szobájában fátyolos hangon suttogta a hálaadó szavakat, hogy az új termésből, új puha omlós kenyeret szelhettünk. Megható, ünnepélyes volt ez az évről évre visszatérő bensőséges családi ünnep, feledtette a hétköznapok szürkeségét, s magasztalta, dicsérte az emberi munka áldásos gyümölcsét. Az évek múltak s mi egykori mezítlábas falusi gyerekek felnőttekké cseperedtünk, sőt ma már túl a férfikor delelőpontján lassan őszbe csavarodik hajunk. Édesanyánk pedig a dolgos, mozgékony fürge asszony, a 80. életévét tapossa. Azóta családi fészkünkből a szalmafödeles kis házból szétröppentünk, de emlékeink még vissza-vissza térnek, megelevenednek. Máig is előttünk van, nemcsak az új kenyér áldásának és megszegésének szívbe markolóan szép ünnepe, hanem azon napok, hónapok emléke is, amelyek megelőzték ezt a felejthetetlen napot. Mert akkor bizony több volt a gond, a ború, mint a napsütéses derű. Most az új termés betakarításának küszöbén emlékezünk a jóra, rosszra, boldog és nehéz időkre, ünnepekre és hétköznapokra. Emlékezetünkben megelevenedik szüléink gondterhelt arca, amint a magvetés idejétől kezdve aggódva figyelik az időjárást, s rettegnek a természeti csapásoktól, melyek az új termést csökkenthetik. Nehéz, nagyon nehéz volt a földműves élete. Hányszor megtörtént, hogy miután a mag, a mindennapi kenyeret ígérő búzaszem bekerült az anyaföldbe, száraz, szomjas ősz következett, s az elhintett gabonaszemeknek csak kis hányada csírázott ki, vagy a hónélküli száraz fagyok ritkították a vetést. Fázott, didergett az új kenyér, és kétkedés, aggodalom szállta meg a paraszti lelkeket. Az aggodalom nem csökkent egészen az aratásig, s markolászta a szíveket a bizonytalanság. Az érő búzatábla fölött nemegyszer tornyosultak' fekete, vészthözó fellegek, s megszólalt a templom harangja, hogy szétoszlassa a jégesőt hozó felhőket. A magvetéstől a gabona betakarításáig a parasztember szívében a kétség a reményt váltotta borúra derű vagy derűre ború következett. Most az aratás küszöbén a hullámzó vagy ledőlt gabonatáblák közt sétálva megint a régi gyermekkori emlékek vonulnak el szemem előtt. A világ azóta nagyot változott. A kasza suhogását felváltotta a traktorok és a kombájn muzsikája, a nehéz robotot pedig a mezőgazdasági gépek. De bármennyit is segítenek a gépek, mégis mindenütt és mindenben az alkotó és teremtő ember található, az, akinek lángelméje megteremtette a legkorszerűbb termelőgépeket, az aki ezeket a gépeket igazgatja. A hullámzó aranysárga búzatenger mögött továbbra is ott látjuk az örök magvetőt, a dolgos, földet művelő parasztot, aki évről évre, ha változó módszerekkel is, de szorgalmasan munkálja a kenyeret adó anyaföldet, hogy mindnyájunknak meglegyen a mindennapi falatja. Munkája már nem testet és lelket emésztő robot, de aggodalma a termésért most sem szűnt meg. Az idei tél mostoha volt, helyenként nagygn vékony hótakaró borította a vetést. A tavaszi időjárás pedig annyira szeszélyes, hogy erre alig akad példa. Az ég csatornái szüntelenül ontották a csapadékot, a föld nem bírta elnyelni a rengeteg vizet. A folyók medrei is szűkeknek bizonyultak befogadására, s a szilaj árvíz elöntötte a Csallóközben és még több helyen jónak ígérkező termést. Ahol az árvíz nem pusztított, ott a felesleges talajnedvesség törte meg a büszkeszárú gabonát, s a földre döntötte. Az új kenyér szegésekor jusson eszünkbe, különösen azoknak, akik nem földművesek —, hogy az illatos, puha kenyér a dolgos parasztok szorgalmának, kitartó munkájának gyümölcse, s ezért megbecsülés, tisztelet illeti őket. Szorítsuk meg dolgos, munkában megkérgesedett kezüket. KAPÁS FERENC Aratási előkészületek A Kosúti Állami Gazdaság dolgozói gyors ütemben készülnek az aratásra. Feladataik nem kicsinyek, ezért a gazdaság vezetői az állattenyésztőket is bekapcsolják az aratásba, elsősorban a takarmánybetakarítási munkákba. Szükséges a jő felkészülés, hiszen 1076 hektár gabona vár kaszára. A gabona learatása után 8 nappal a szalmát is el akarják hordani a tarlóról, hogy időben végezhessék a tarlószántást és az 50 hektár tarlókeverék vetését. Az aratással egyidejűleg végzik el a 194 ha lucerna második kaszálását, a magra termesztett cukorrépa és takarmány sárgarépa, valamint 119 hektár maglucerna és 62 hektár zöldségmag betakarítását. A munkák egybehangolására hattagú bizottságot alakítottak, amely kétnaponként megtárgyalja a legfontosabb problémákat, teendőket és a szükség szerint intézkedik. A javítók reggel 5 órától este kilencig állandó szolgálatot tartanak, s a gyorsan javításra szoruló gépeket éjszaka is javítják. Nappal mozgó javítóműhely járja majd a határt és a kisebb hibákat a helyszínen orvosolják. A szakszervezet és a helyi pártszervezet az egyes részlegek, kollektívák és egyének közt munkaversenyeket szervez. Az első díj háromnapos utazás Csehszlovákia körül. A kombájnvezetők közt 500, 350 és 200 koronás díjakat osztanak ki. György Elek, Kosút SZABAD FÖLDMŰVES 3 1965. július 17. A hosszú esőzések után végre fellélegeztek a földművesek és soha nem látott szorgalommal éjt nappallá, ünnepeket hétköznappá téve fáradoznak a jövő kenyeréért. A legtöbb szövetkezetben vasárnap is a határban Kiállták a próbái
