Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-23 / 42. szám
Pergető horgászat A szép ősz az igazi pergetőhorgászat időszaka. Ha hosszú az ősz, még a koránfekvő harcsa is ,Jcimarad“ egy kicsit, és októberben könnyen horogra akadhat. A lehűlő vízben fogy a plankton, szétszéled az apró halnépség, és az eddig leső csuka, süllő most táplálék keresésre kényszerül, nem is szólva az örökké mozgó balinról. Valahonnan előkerülnek a jókora sügérek is, és nem restellik a süllőnek szánt villantót tövig bekapni hatalmasra tátható szájukba. Itt-ott a domolykó, vagy a jász, esetleg egy-egy nagy vörösszárnyű koncér is megrohamozhatja a pergő, fényes műcsalit, de az igazi érték a csuka, balin és a süllő. A kiapadt homokzátonyok és az ármentesítő csatornák torkolatai, az ipari-, halastavi- és szennycsatornák befolyói mindmind jó helyek ilyenkor. A kőhányások és gátak sokszor már az ilyen őszi időben elnéptelenednek és legfeljebb a csuka, a legfalánkabb hal keresi csak fel őket. Az őszi pergöshorgászatnál néhány szempontot kell figyelembe vennünk. Az egyik az, hogy a víz lehűlt és a halak lehúzódtak a mélyebb rétegekbe. Ebből az következik, hogy sem a csukára, sem a balinra nem pergethetünk olyan magasan, mint nyáron. A másik dolog az, hogy ilyen vízben a hal két okból is lassúbb; a víz hőmérsékletének csökkenésével a hal testhőmérséklete is csökken, ez lomhábbá teszi, a hidegebb, sűrűbb vízben pedig gyengébb a látása, ez viszont csökkenti az esélyét annak, hogy villantónkat már messziről észrevéve, rárohanjon. Ha megérkezünk a vízpartra he essünk kétségbe, ha a jónak vélt helyen nem látjuk a halak rablását. Ha megszokott tartózkodási helyükön vagyunk, pergessük óvatosan és mélyen. Villantónkat vezessük lassan, és szinte centiről centire kutassuk végig a parttól a folyó, vagy állóvíz közepe felé húzódó szakaszokat. Az is megeshet, hogy a víz felsőbb rétegében zavaró apró balinok alatt, a mederfenék felett vadásznak az „öregek“, és megeshet, hogy a süllőnek szánt halszeletet jókora balin kapja el. A letisztult víz alkalmat ad a műlegyezés élvezetes módszerének gyakorlására. Mivel a legyeket is mélyebben kell vezetnünk, ilyenkor nem súlytalan legyeket, sem müanyaggolyőt nem használunk, hanem a zsinór végére szivarólmot akasztunk. Mivel sohasem tudhatjuk, nem futunk-e rá balinozás közben is egy-egy falánk csukára, ajánlatos előszedni a hosszú tengelyű villantókat, vagy a villantót vastagabb műanyagfonál élőkére kötni. Aki kizárólag csukás vízben jár, az már tudja, hogy legjobb, ha fémelőket használ. Ilyenkor már minden ragadozó örömmel fogadja a halszeletet, és pergethetünk ezzel a kényelmesen beszerezhető és olcsó csalival is. Különösen, ha erősen akadós helyen horgászunk, a mélyen való pergetés miatt növekszik az elakadás veszélye. Egy villantó, fémelőkével elég sokba kerül, és néha megeshet, hogy többet is otthagyunk, mert ügye aki félti a viilantóit, legjobb ha a vitrinben őrzi azokat. Pazarolni azonban felesleges és nagyszerűen megteszi az ilyen veszélyes helyeken a nagy, egyágú horogra akasztott, ügyesen vezetett halszelet is. Ha néha talán szidjuk is az őszt, de mihelyt kisüt a nap és felcsillannak a színpompás lombok, amint magunkbaszívjuk a pormentes friss levegőt, amint megpillantjuk a szokatlanul átlátszó, tiszta vizet, mégiscsak rájövünk, hogy az ősz is nagyon szép. M. Sz. A mohóság ára.,; (R. Noga feiv.) Javaslat Ipolyságról: villantóval korábban, kishallal később! Díjtalan hirdetésekkel közreműködünk a vadászok, halászok, horgászok adás-vételi ügyeiben Sokan azt hiszik, hogy a horgászszövetség tagjainak semmi feladatuk és célkitűzésük nincs. A kívülállók, persze csak azt látják, hogy a sporthorgászok a vízparton ülnek, és semmi más nem érdekli őket. Pedig ez nem így van! A napokban felkerestük az Ipolysági Városi Nemzeti Bizottság elnökét, Szögei István elvtársat, aki egyben a horgászszövetség helyi csoportjának elnöke. Izig-vérig sporthorgász. Tőle tudtam meg, hogy Ipolyságon és környékén 121 rendes és 46 pionír tagot számlálnak. A fiatalok a részükre kiadott engedélyért 20 korona díjat fizetnek. így kedveltetik meg velük a sporthorgászatot, s később az idősebbek helyébe léphetnek. A helyi szervezet Chudo Bélát, a halászgazdát — a vezetőség tagját — bízta meg a sporthorgász utánpótlás nevelésével. Elképzelésük; a pionír-horgászok számára a téli időszakban előadássorozatot tartanak, s annak keretében ismertetik a sporthorgászok jogait és kötelességeit, valamint a halak életének és telepítésének körülményeit. Az elnök szavai szerint az elkövetkező években körzetükben csak a tanfolyamot végzett egyéneknek adnak sporthorgászjegyet. — Milyen célokat tűzött maga elé a helyi szervezet? — Arra törekszünk, hogy az Ipoly és mellékfolyóinak halállományát tervszerűen és rendszeresen gyarapítsuk. Ez helyénvaló, mert aki halászni kíván, az halutáfipótlásról is gondoskodjon. A továbbiakban említette, hogy tavaly az érsekújvári és más halkeltetőktől öt mázsa kispontyot és százezer apró csukát kaptak, s telepítettek a folyókba. E munka keretében a helyi szervezet tagjai nyolcszáz brigádórát dolgoztak, ami nagyon dicséretes dolog. A nagy ragadozó halak kifogására, amelyek a fiatal halállományban vastag rendet vágnak, időnként közös halászatokat rendeznek, s a kifogott példányokat értékesítik. Többször halászvigalomra is sor kerül, ahol a halból készült ínyencfalatok sem hiányoznak. Beszélgetésünk végén Szögei elvtárs javaslattal élt a horgászszövetség felsőbb szervei felé, hogy az eddigi törvényes csukahalászati módot — amelyik feljogosítja a sporthorgászokat, hogy június 16-tól kishalcsalétket használhatnak, ugyanakkor villantó használatára csak szeptember elsejétől jogosultak — változtassák meg, vagyis cseréljék fel a sorrend det. Helyezzék előbbre a műhalas horgászást és későbbre (szeptemberre) kellene halasztani az élő kishalcsalétkes csukafogást. Mivel indokolja ezt? Azzal — s ebben tökéletesen igaza van —, hogy a kishalcsalétekre megfogott és visszadobott, méreten aluli kiscsukák jórészt elpusztulnak a súlyos sérülés következtében. Még a villantóval fogott kisebb csuka kevésbé kapja be a horgot, csupán kicsi a sérülés, csak ritkán pusztul el a visszadobás után. Jó lenne, ha a horgászszövetség helyi szervezeteinek tagjai a Szabad Földműves „Halász“ mellékletében megírnák a fenti javaslattal kapcsolatos véleményüket, tapasztalataikat. HOKSZA ISTVÁN A Káspi-tenger és az Ural folyó alsó folyása között 42 km hosszú csatorna létesült (Szovjetunió), amelyen nem szabad hajónak áthaladnia, hogy az olyannyira értékes exportcikket, a kaviárt termelő tokfélék nyugalmát ne zavarják. (Franki. Allgem. Zeitung) VADÁSZ 7 *mm 7
