Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-08-21 / 33. szám

AZ IDEI NYÄR sok kellemetlen percet okozott a dunaszerda­­helyi Járás lakosságának. Először a Duna vize tartotta rémületben az embereket, azóta pedig szinte egy nap sem múlik el zivatar, eső nél­kül. A munka azonban nem állhat meg s nem figyelhetjük ölbe tett kézzel az elemek „ördögi színjáté­kát“. Különösen nehéz a helyzet a Duna melléki falvakban, ahol az árvíz vagy talajvíz hagyta maga után pusztító nyomait. Útra keltünk, hogy megnézzük, mi­lyen erőfeszítést követel a Duna men­tén az idei aratás. Elsőként Csiliz­­nyáradra látogattam. Fiatalok, öre­gek együttes erővel kaszálták, arat­ták az érett gabonát. Bent a falu­ban a nemzeti bizottság épületében Sebő Géza elvtárssal, az elnökkel ta­lálkoztunk. Elbeszélgettünk az ara­tási munkák menetéről, az árvíz után előállott helyzetről. — Sajnos, az aratás oroszlánrészét kézi erővel kell végeznünk, mert a talaj süppedős, kombájn nem mehet a földre. Örömmel mondhatom, hogy a falu lakósai a különböző üzemek­ben dolgozó ipari munkások egy em­berként kapcsolódtak be az aratásba és becsületes munkát végeznek — 'tájékoztat bennünket Sebő elvtárs. Beszélgetésünk közben vidám arcú fiatal ember lép az irodába. A be­mutatkozás után megtudom, hogy Patassy Gyulával, a növénytermesz­tés egyik csoportvezetőjével állok szemben. A fiatalember 1961-ben érettségizett a Dunaszerdahelyi Me­zőgazdasági Műszaki Középiskolában s azóta dolgozik a falujában, ö a CSISZ-szervezet elnöke. Gondolom, nagyon helyes, hogy érettségizett fiatalra bízták az ifjúság irányítását. Sebő elvtárs elmondja, hogy a CSISZ-tagok kitesznek magukért min­den munkában, az aratásban is. A nőszövetség tagjai pedig ebédfőzés után a kertészetben dolgoznak, vagy ahol a szükség megkívánja. Közben cseng a telefon, az elnök utasítást ad. Ilyen dologidőben szük­ség van egy olyan higgadt, tapasztalt ember józan eszére, mint Sebő elv­társé. — Hamár itt vannak — mondja az elnök — szeretném, ha tolmácsolnák kérésünket az illetékesekhez. — Többször kértük a járási építkezési vállalatot, hogy a szénapajták tetőze­tét csinálják meg. Hiába minden igyekezet, ha nincs megfelelő raktá­rozási helyünk. Tetőzet nélkül a szé­na ki van téve az időjárás viszontag­ságainak. Jogos az elnök kérése, mert nem Nehéz aratás engedhető meg, hogy a kész takar­mány a hanyagság áldozatául essék. Azzal a tudattal távozunk Csiliz­­nyáradról, hogy az elvtársak mindent megtesznek az aratás mielőbbi be­fejezése érdekében. Utunk további célja Félbár. Amint autónk róta a kilométereket, hatal­mas záporba kerültünk. A sofőr tü­relmetlen, de nekünk sem tetszik a nap mint nap ismétlődő esőzés. Mire azonban a felbári HNB épülete elé értünk, alábbhagyott a zápor. Az em­berek az ereszek alól bújkáltak elő s aztán kl-ki munkája után indult. Mi az irodába mentünk, ahol a falu különböző szervezeteinek képviselői gyűlést tartottak. Herberger elvtárs, a falusi pártszervezet elnöke azon­ban szívesen rendelkezésünkre állt, hogy elbeszélgessünk vele s választ adjon kérdéseinkre. — Szembetűnő a faliújságuk az önkiszolgáló üzlet kirakatában — je­gyeztem meg, hogy elinduljon a be­szélgetés. — Máshol ezt nem tapasz­taltuk. — Az agitáciős munkába bevontuk a tanítókat s nincs rájuk panasz. Az említett faliújság azt a fejlődést tükrözi, amit a három faluból egyesí­tett község az utóbbi húsz év alatt elért. A táblán bemutatott képeken láthatók a legújabb épületek, de az aratási munkák egy-egy mozzanatát is megörökítették. Herberger elvtárs ezután az ara­tásról beszél. Elmondja, hogy 600 hektárról takarítják be a gabonát. Nehéz az aratás, az árpa a földre rogyott, így szükség van kézi kaszá­sok segítségére is. A víz nagy káro­kat okozott, elöntötte az évelők 60 %-át Ügy szeretnénk segíteni a helyzeten, hogy az alávetéses árpa, mely 160 hektár, mielőbb lekerüljön a földekről,’s az idén erről a terü­letről még egy kaszálást nyerjenek. Felbáron chrudimi brigádosok se­gítenek az aratási munkákban. Nem­rég jártak itt a védnökség! járás képviselői is, akik megtekintették a víz által okozott károkat. Megígérték, hogy búzát, szénát, meszet és bur­gonyát küldenek a falu megsegítésé­re. E napokban 30 vagon széna meg­érkezését várják. Az eddigi együtt­működés nagyon jó és gyümölcsöző, aminek csak örülni lehet. A Duna menti falvak vezetőinek, lakosságának beszédéből, megjegyzé­seiből kitűnik, a bajban nincsenek egyedül, hiszen úton-útfélén tapasz­talják azt a segítséget, amelyet az ország népe nyújt számukra. Schick Károly, Mezőgazdasági Műszaki Középiskola, Dunaszerdahely Hallotta már? Pihenőt tart a százdi szalmagyűjtő csoport. Bállá felv Félmillió korona értékben... Lehet, hogy az itt-ott elejtett szavakból értesült róla! Most azonban hivatalosan is bejelentjük, hogy lapunk, a SZABAD FÖLDMŰVES október elejétől módosított formában és még gazdagabb tartalommal jelenik meg! A tanulságos olvasmányt nyújtó mezőgazdasági szakcikkek, riportok és beszámolók, a család és a társadalom időszerű kérdéseivel foglalkozó írások, a kellemes szórakozást nyújtó regényfolytatások, elbeszélések 'és novellák, a kül- és belpolitikai tudósítások mellett — a jelenlegi terjede lem keretén belül — 8 oldalas melléklettel gazdagszik lapunk min den száma! A „Gyümölcs- zöldség és virágtermesztés", a „Kisállattenyésztés", a „Méhész", a „Vadász és halász" hasznos tapasztalatokat közvetít és tanácsot ad nemcsak a mezőgazda sági nagyüzemeknek, hanem a háztáján gazdálkodó kistermelőknek, — tehát az iparban és más munkaszakaszon alkalmazott városi és fa­lusi dolgozók többségének is! Ha még nem járatja, akkor mielőbb rendelje meg a SZABAD FÖLD­MŰVEST! A mellékletekként megjelenő folyóiratok mindegyikéből egy év után 12 példánya lesz! Szombat délután Nemcsak a határban A tardoskeddi szövetkezet II. részlegének gazdasági udvarát tisztítógépek zakatolása teszi hangossá. Az agro­­nómust keressük, de azt mondják, épp most. ment el motorkerékpáron. Hogy hová? Nehéz őt megtalálni, hol itt, hol ott bukkan fel. Csanda József raktáros azonban gyorsan előkerül. Tőle érdeklődünk: — Hány mázsa gabona került eddig a raktárba? — Harminckét vagon árpa, 243 mázsa rozs és 480 má­zsa búza — sorolja fejből. — Ezenkívül 1709 mázsa búzát már átadtunk a felvásárló üzemnek. A második részleg szépen halad az aratással. Úgy szá­mítják, hogy 19—20-ra befejezik a 470 hektár gabona betakarítását. A kicsépelt gabonát.azonnal folyamatosan tisztítják és szárítják. A három tisztítógépnél tizenkét asszony és hat brigádos fiú dolgozik. — Éjjel-nappal folyik a munka. Három műszakban dol­goznak az emberek — mondja Csanda József — szom­baton azonban este nyolckor befejezik és vasárnap reggel négytől délután kettőig dolgoznak. Egy külön műszakban minden este nyolctól éjfélig a Jednota és a helyi nem­zeti bizottság dolgozói tisztítanak. — Naponta 7—8 vagon gabonát tisztítanak ki a három műszak alatt — mondja a raktáros. — Csak dicsérni le!v=t őket, olyan szorgalmasak. Az asszonyok közül nagyon lelkiismeretes munkát végez Bállá Zsuzsanna és Szőgvéni Mária. A brigádos fiúk közül a 17 éves Páli Vincét kel! említenem. Olyan kitartó ez a fiú a munkában, hogy ritkaság. — És a raktárosnak meddig tart a napi munkaideje? — Reggel négykor már itt vagyok és sokszor este tíz után mehetek csak haza. Ilyenkor a gazdasági udvarban is szükség van a helyt­állásra A kazalozók A királyfai szövetkezet egyik országút, mellett: gabona­tábláján tíz ember rakja a kazlat. A többségben' idős emberek fele lent, fele pedig a kazalon dolgozik. Arcu­kat, ruhájukat belepte a por. szalmatörmelék. A motor búgásátől alig érteni a szavakat. — Hányadik kazlat rakják az idén? — kérdezzük Stiglic Jánostól, aki a szalmát rakja a felvonó szaiapiára. — A nyolcadikat — igyekszik túlkiabáln' ? z=H 'fég a délután megkezdjük a kilencediket. Két traktor érkezik, hozzák az újabb -./• !'!• v. -t az emberek ismét nekilendülnek a munkának. Sz. É. A méhészmester Napfényben fürdik az udvar, amikor rátalálok. Kezében kés, mellette felda­rabolt hús, szalonna. Böllérkedik. A brigádosok számára vágatta a sertést az alistáli szövetkezet. A pirospozsgás, barnára sült Végh Géza bácsit előkap­hatják az efféle munkákra. Amolyan ezermester a szövetkezetben. Főfoglalkozásként a méhészetet űzi. Kilencven család gondját viseli. Emel­lett másfél hektáron kapást müvei oly eredménnyel, hogy répája- kiválik a többié közül. Ha herehordásról van szó, s hiányzik egy ember, Géza bácsit szó­lítják. Másodvetéskor a gépre ügyelt, most a kézi kaszát forgatja. Többen azt állították, vízből, sárból nem lehet eredménnyel aratni a gabonát. Ekkor is előállt, mondván: miért nem lehet­ne? — Mindent lehet, csak akarni kell. Gyertek, megmutatom! - Azóta is vágja a rendet, csak úgy porzik utána a gabonatarló. Kemény fából faragták az alistáli méhészmestert. Négy évvel ezelőtt a traktorvezetői tanfolyam látogatására adta fejét, mert a helyzet megkívánta. Azóta elvégezte a kombájnvezetői tan­folyamot is, mert nem tudni, mikor lesz szükség e tudományra. Mi történik ezalatt a méhekkel? ... Akárcsak gazdájuk, szorgalmasan vég­zik dolgukat. Virágok után kajtatva járják a határt, gyűjtik a mézet, vi­rágport, hordják, ami található. Sajnos, idén kevés eredménnyel, mert az idő mostohán bánik virággal, méhekkel. Két évvel ezelőtt, 1963-ban, rekord­­terméssel fizettek Géza bácsi méhei. Átlagban 28,5 kg mézet pergetett csa­ládonként. Szlovákiai méretben a má­sodik helyre került az elért eredmény­nyel. Elismerésül oklevelet, a szövet­­cezettől pedig 2200 koronát kapott pót­­jutalomként. Az idei hordástalan év nem szegi kedvét. Aratásból hazatérve esténként szorgalmasan eteti a méhcsaládokat. Egy-egy arányban higgítva literen­ként osztogatja a szirupot a rryéhek­­nek. Serkentésül szánja szaporábban petézzen az anya, mert az augusztus­ban és szeptemberben kelt méhek s jövő év eredményének záloga. Emellett a téli mézkészletet is biztosítani kell, ha egyszer a növények és vadvirágok nem szolgálnak elegendő nektárforrás­sal. A méhészmester és méhei vásszor­­galommal dolgoznak a mezőn. Gyűjtik, ami gyűjthető, hogy semmi sem vesz­­szen kárba. -sá-A jólsvai Magnezit üzem 70 ezer ko­ronát, a Rozsnyói Építkezési Vállalat 40 ezer koronát, a Szolgáltatások Háza 10 200 koronát kínált fel. Érdemes még megemlíteni a Szilicei HNB felajánlá­sát is. Ebben az aránylag nem nagy községben 7500 koronát gyűjtöttek össze a károsultak megsegítésére. Végül dicséret illeti mindazokat, akiknek része van a több mint félmil­lió korona értékű segítségnyújtásban. Akik nem felejtették el, hogy ma az egyik, holnap a másik juthat bajba. H. ZSEBIK SAROLTA A segítségnyújtás szép példájával találkozunk a rozsnyói járásban. Talán nincs is olyan szövetkezet a járásban, amelynek tagsága ne segítene a ko­máromi és a dunaszerdahelyi járás dolgozóinak. A komáromi járáshoz szoros barát­ság fűzi őket. Hiszen tavaly, amikor a szárazság miatt a rozsnyói járás szövetkezetesei szűkölködtek, kész­séggel nyújtottak neki baráti segítsé­get. Jótettért jót várj! — mondja a közmondás. Nos, ezt tartják szem előtt a rozsnyói járás szövetkezetesei is. • A járási termelési igazgatóságra egymás után érkeztek az értékesnél értékesebb felajánlások. A szövetke­zetek úgy segítettek, ahogy tudtak. Az egyik vetőmagot, a másik szénát, a harmadik szalmát, silót, építőanya­got kínált fel. Sok kicsi sokra megy. A felajánlásokból 60 vagon széna, 10 vagon szalma, 50 mázsa szemester­mény, 5 vagon siló és 522 mázsa bur­gonya gyűlt össze. Ezenkívül vállal­ták. hogy 795 darab szarvasmarhát, ebből 8Ó tehenet, valamint 1965 darab juhot helyeznek el, s amíg szükség lesz rá, kellő ellátásba^ részesítenek. Egyes szövetkezetek valóban kitet­­tek magukért. Nem csak takarmányt adtak, hanem állatok gondozását is vállalták. így például a rejdovái sző vetkezetesek 149 darab üsző gondozá­sán kívül még 150 mázsa szénát is felkínáltak. A sziliceiek 100 mázsa szé­nát adtak, 265 juh és 105 db szarvas­­marha gondozását vállalták. Az itteni szövetkezetesek mélyen átérezték az árvíz sújtotta terület lakóinak nehéz helyzetét s mindent elkövettek, hogy a lehetőségekhez mérten segítsenek. Elismeréssel beszélhetünk az als.ó­­sajói szövetkezetről, amely 500 mázsa szénát, a gömörhorkaiakról, akik 200 mázsa szénát, a Rozsnyói Állami Gaz­daságról, amely 10 vagon szénát kínált fel. Ha van miből, szívesen ad az ember. Az ez évi időjárás kedvezett a takar­mánynak, a rozsnyói járásban évek óta az idén sikerült először 110 szá­zalékra biztosítani a takarmányalapot. Amint Piczinger Béla, a termelési igaz­gatóhelyettes mondta, az előző évek­ben járási méretben a szükséges ta­karmánynak csak a 60—70 százaléká­val rendelkeztek. Igaz. most is víz borítja a kaszálók 20 százalékát, ami több mint 2 000 hektár területet je lent, míg herefélékből 495 hektárt ön­tött el a víz. vagvis a terület 18 szá­zalékát, ám pnnek ellenére jól állnak takarmány dolgában. Gondot okoz az állatok téli elhelye­zése is. Szükség esetén helyet kell szorítaniuk az árvíz sújtotta járások­ból ideszállított állatoknak is. A járás területén viszont az istállók befogadó­­képessége csak a saját állatállomány elhelyezésére felel meg. Nyitott istál­lókkal nem rendelkeznek. Felmerül a kérdés, hová tegyék az állatokat? ... A termelési igazgatóság dolgozói erre is találtak megoldást. A nagyobb istál­lóval rendelkező szövetkezeti tagokhoz viszik majd a szarvasmarhákat. A felsoroltakon kívül a CSKP Köz­ponti Bizottsága határozata alapján konkrét segítséget nyújtanak még az ögyalla melletti Vík község lakóinak is. Egy bizottság már július végén el­látogatott Víkre, hogy az ottani veze­tőkkel megbeszéljék a teendőket. Je­lenleg rozsnyói geológusok, az agro­­laboratórium dolgozói járják a víki határt, s komplett talajelemzést ké­szítenek. A technikusok és tervezők egy csoportja részletesen felméri a károkat, s megállapítja, milyen mun­kákat kell elvégezni a község újjáépí­tése terén. A pontos felméréssel még nem készültek el — az előzetes meg­állapítás szerint 8 új házat építenek majd fel a községben. Természetesen ezen kívül minden házon lesz javítani­való, s nem kis munkát ad majd az utak rendbehozása. A gazdasági állatokat 250 mázsa erőtakarmánnyal, 970 mázsa szénával, 800 mázsa szalmával és szükség sze­rinti silóval látják el. Vagyis, a takar­mányalapot 100 °/o-ban biztosítják. Az első vagon széna már megérkezett Víkre... A növénytermesztési munkák meg­kezdését 250 mázsa vetőmaggal segí­tik elő. Ezenkívül szakemberekkel lát­ják el a szövetkezetei. Harminckét víki gyermek ellátásáról gondoskodnak a rozsnvóiak. Ugyan­ilyen gondoskodásban részesül a járás területén elhelyezett többi 141 gyer­mek is. Ök főleg az üzemek üdülő­telepein töltik a nyári szünetet. A rozsnyói járásban nemcsak a szö­vetkezeti tagok igyekeznek segíteni a bajba jutottakon. Aktívan kiveszik ré­szüket a segítségnyújtásból az ipari üzemek is. így pl. a Iubeníki Magnezit üzem szocialista munkabrigádja egy vagon szénát takarított be brigádmun kával, melyet a komáromi járás sző vetkezetéseinek küldenek. Ezen kívül pz az üzem 5 vacon szénát 10 vagon építőkövet, 10 tonna építővasat és eg> vagon fát adott a segélyalapba. DÉLUTÁN EGY ŐRÁ. A gabonatáblákon lankadatlanul folyik a munka, kombájnok, rendrakók vágják a búzát, másutt' kazaloznak, szalmát gyűjtenek, örülnek, hogy végre nem esik, nyugodtan dolgozhatnak, 6 hamarabb biztonságban, magtárban tudhatják a gabonát. Búcsú lesz A diószegi szövetkezet’ egyik 13 hektáros búzatáblájá­nak szélén traktor áll, két pótkocsival. A traktoros a bú­zával teli pótkocsi tetején ül, s amíg a másik is megtelik, szórakozásból a 'szalmatöredéket dobálja ki a szem kö­zül. A tábla közepén, nagy porfelhőben, kombájn szedi a rendre aratott gabonát. A másik a tábla túlsó végén áll. Négy ember hajlik a felszedő szerkezet fölé. Recska Imre, a kombájn vezetője könyökig olajosán keresi a hibát. A csoportvezető Gubinyi János csak néző. Nincs szük­ség segítségére, mert a kombájnos egykettőre felfedezi a hibát és orvosolja. — Jó, hogy ilyen ügyes kombájnosaink vannak — jegy­zi meg a csoportvezető —, gyorsan megjavítják a kisebb hibákat. — De még így is nagy kiesést jelent egy ilyen üzem­zavar — mondja Dovalovsky Pál traktoros, akit időköz­ben szintén a sérült géphez hajtott a kíváncsiság. — Tegnap például tíz pótkocsi gabonát hordtam be, ma pedig, bár a dél is elmúlt, még csak a negyedik telik. — Persze, ezen a részen a búza is gyengébben fizet — • teszi hozzá a csoportvezető. — Átlag jó közepes a ter­méshozam. — Mennyi van még hátra az aratásból? — Hat kombájnnal aratunk, s ha a kosútiak elküldik az ígért kombájnt, akkor tizenkilencedikére biztosan végzünk. — Holnap is dolgoznak? — Muszáj, pedig búcsú lesz — mondja Recska Imre i csoportvezetőre pillantva. — Ha nem kéne aratni, mu­■-'thatnánk egyet. — Majd kipótoljuk az aratóbálon — vigasztalja. Ezzel vége a beszélgetésnek, tréfának A kombájnos feltápászkodik a megjavított, pép mellöl és elfoglalja helyét a kormánvkeréknél. Pár ner<- múlva csak szürke porfelhő látszik nyomában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom