Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-08-21 / 33. szám

Megfigyeltem - tapasztaltam szeikbé. Ezzel párhuzamosan méz­­zel Ítélt pótkeretet' la beakasztot­tam a költőtérbe. Erre a család ha­marosan megnyugodott. Másnapi vizsgálódásom alkalmával az anyát már szabadon, a lépek közt serény­kedve láttam. Második példa: Hasonló eset' vé­gett üldözött megjelölt anyát (csonkított szárnyakkal) találtam kívül a kaptár homlokzatán üldöző méhekkel együtt. A költőtér fel­bontásakor megállapítottam, hogy a mézké6zlet erősen megcsappant. Mézzel telt’ pótkeret beadása után a helyzet rövidesen megváltozott, s a méhek az anyát üldözés he­lyett etetni kezdték, majd vissza­kísérték a költőtérbe. Erre a kap­tárban az élet újra rendes kerék­vágásba került. A felsorolt példákból az a tanul­ság, hogy amennyiben a költőtér* bein erősen megcsappant a méz­készlet, s a méhek a föntebb emlí­tett oknál fogva csökkentik az anya táplálását, nincs kizárva, hogy az az üldözés következtéiben elhagyja a kaptárt, s ha a szárnya nincs is megcsonkítva, könnyűszerrel bere­pülhet egy másik kaptárba. Ha eb­ben a kaptárban rendkívüli a hely­zet (anyanélküliség vagy a régi anya öreg), megtörténhet, hogy az Így berepült anyát elfogadja a csa­lád. Hosszú évtizedek tapasztalatai alapján állítom, hogy az anya az első nászrepülés után — rajzáson vagy a föntebb megjelölt eseteken kívül — nem hagyja el a költő­iteret. Mikulás Lajos ’(Jolsva) TÖT A szérk. megjegyzése: A cikk Írója által megjelölt két megfigye­lés igen tanulságos. Azon a való­ságon alapszik, hogy az anya a méz­készlet csökkenése következtében nemcsak elhagyhatja a kaptárt, de el is veszhet. Ha a méhész ezt nem veszi időben észre, vagy táplálék beadásával nem előzi meg, az ko­moly következményt vonhat maga után. A pórul járt méhtolvaj JÓI emlékszem, hogy amikor 1910- ben egyik falucskába kineveztek ta­nítónak, a méhészkedésbe is bele­fogtam, mert az iskola melletti gyümölcsös erre csábított. Előttem a faluban két tanító, apa és fia váltották egymást. Becsülettel el­­töltötték itt 30-30 esztendőt, és mindketten szenvedélyes méhészek voltak. Magam nem közvetlenül utá­nuk jöttem ide, de megtaláltam . aprólékos munkájuk eredményét, a sok méhészt. Az emberek elmondták, hogy elő­deim nagy méhészettel rendelkez­tek. Egyszer aztán az is előfordult, hogy ismeretlen tettes arra gondol­ván, hogy úgy sem veszik észre, elemeit egy méhkast. A tulajdonos azonban, amikor másnap reggel vé­gig tekintett az állományon, rögtön látta hányadán van, Erről senkinek nem szólt, de mégis kitudódott a dolog. — Jön még máskor is - így fe­lelt azoknak, akik faggatták a lopás mikéntjéről. Ügy két-három hét múlva a ta­nító kertjében újra megjelent egy ismeretlen, aki ez esetben ahogyan a torkán kifért segítségért kiálto­zott. A tanító a konyha ablakán ke­resztül figyelte a kertnek azt a részét, ahol a kasokat elhelyezte. S mire lett figyelmes? Egy ember­re, aki a hátán egy méhkassal sza­ladgál és terhétől nem tud megsza­badulni. A megbolygatott méhek ezrei rajzóttak körülötte. A tanító megvárta, amíg jónéhány falubeli szemtanúja lesz az esetnek, aztán ő is közéjük vegyült s a siránkozó tolvajnak hangosan a következőket mondta: „Ügy gondolom, hogy véglegesen elment az étvágyad a lopott méz­től. Dobd le azt a kast!" A kas szinte parancsszóra elvált a tolvaj hátától és a földre hullva sebesen legurult a lejtőn. A tolvaj pedig a kert melletti temetőn ke­resztül eszeveszett jutásnak eredt a sötétben. Tanulság volt ez mások számára is, s máskor a tanító méhészetébe senki be nem merészkedett, meg nem károsította, mert félt, hogy az előző tolvaj sorsa vár rá is. Másnap, amikor besötétedett, a „méhtolvaj" meglátogatta a taní­tót. Hóna alatt egy összecsavart zsákot szorongatott. Amíg az kint a kupacból megtömte zsákját bur­gonyával, a házigazda mézzel éde­sített pálinkával várta őt. Miközben kortyolgatták a kellemes ízű italt, hangosan hahotáztak a jól sikerült tréfán. Mindketten megfogadták, hogy senkinek el nem árulják a lo­pás megszervezését. V. Simko Söpört raj (Die Bienénwélt) — Bretschko a söpört rajhoz a mézkamrából szedi a méheket, mert azok fiatalok. Az anyát nem kirágós kalitkában a raj­láda födelének belsejére erősíti. A méhek 2—3 napra pincébe ke­rülnek és szörpöt kapnak. Ha ez az idő eltelt, a mesterséges rajt este mülépes kaptárba üti. Az anyát a beütiftt méhek közé teszi, vagy a kaptár becsukása után a kijárón bocsátja be. A mesterséges rajnak egymás után kétszer 3,5 liter ször­pöt ad. Az első vizsgálat két hét múlva következik. Ettől kezdve „cukorkésát“ kap, vagy vízzel lo­csolt kristálycukrot. Mindjárt kez­dettől is lehet ilyet adni neki. Segítenek a méhészek A napokban Ipolyságon a kör­nyék méhészei gyűlésre jöttek ösz­­sze. Elhatározták, hogy ők is hoz­zájárulnak az árvíz sújtotta Csalló­­közaranyos megsegítéséhez. Úgy döntöttek, hogy a. leghatásosabb támogatást a méhészet terén nyújt­hatják. Bizottságot létesítettek, amely a helyszínen megállapítja a méhészetben elszenvedett káro­kat. Ezután kiegészíthetik az ottani méhészek méhállományát. Horniak János, Ipolyság Példamutatással segítik a gyengébb A nagybalogi EFSZ-i mindig Szlo­vákia egyik legeredményesebben gaz­dálkodó mezőgazdasági üzemének tar­tották. Növénytermesztésé és állatte­nyésztése kiegyensúlyozott, ■ pénzügyi eredményei meggyőzően hatnak a já­rás gyengébb szövetkezeteire. őszintén szólva ebben az esetben meghatározott szándék nélkül men­tem Nagybalogra, arra számítva, hogy­ha az érdeklődő nyitott szemmel jár, emberekkel beszélget, megtalálja a témát. Tudtam, hogy a nagybalogi szövetkezetben belevaló, hozzáértő vezetőkkel beszélhetek, s éz sok min­denre magyarázatot ad. Az irodában a szövetkezét agrönó­­musával Ibos Barna elvtárssal folytat­tunk rövid, olyan bemelegítőféle esz­mecserét. Azután, ahogyan mondani szokás, fülig belemerültünk a terme­lési problémákba, Beszélgetés közben nem kerülte él figyelmeimet az agronómus alapossága. S bár nem sejtette, hogy találkánk lesz egymással, mégis a magánál tar­tott jegyzeteiből pontos értesülések­kel szolgált a növénytermesztési sza­kaszáról. Amikor náluk jártam, már kasza alá érett a gabona. És hozzáláttak az idei kenyérnekvalő betakarításához. Az 'eső persze őket is megzavarta. Látszott, hogy Ibos elvtárs, bár_kívülról nyu­godtságot, fegyelmezettségét paran­csolt magára, de bévül nagyón bán­totta őt, hogy a bőségesnek ígérkező gabonatermés veszélyben forog. Az eltolódó betakarítás végett az őszt talaj előkészítési és vetési munkák is késni fognak. Lényegében több embe­ren észrevettem ezt az Indokolt belső nyugtalanságot, a,mi_ nem volt más, mint a jő gazdák kezenyomán létre­hozott' javak féltése. Ilyen emberek hát a nagybafoglak. Minden eredmény a talajtól függ Valóban úgy van, hogy Földünk ter­mékeny talaja növényeknek, állatok­nak, de az embernek is az életet je­lenti. Mivel egyedül az embereknek van ebből hasznuk, é'gyben kötelessé­gük is, hogy a talaj termőerejének fokozásáról gondoskodjanak. A nagybalogi szövetkezetben a ta­lajról való gondoskodásnak többféle módjával találkozhatunk. Ilyen például a melioráció is. A szövetkezet 1957- iől napjainkig 337 hektáron végezte­tett dréncsövézésf a lappangó, káro­kat okozó vadvizek levezetésére, 97 hektáron pedig felszíni javítást. Ezek­ből a területekből 368 hektárnyit be­kapcsoltak a szántóföldi vetésforgóba s a hajdani 6—7 q/ha-os gabonatermés helyében már a talajjavítás utáni első esztendőben 20 q/ha-os gabonahozamot takarítottak be, négyszer annyit, mint az előző esztendők folyamán. Ezenkí­vül a Balog-patak szabályozása révén 220 hektáros területet megmentettek az azelőtt szinte évenkénti elöntés veszélyétől. Most ezen a téren bizton­ságos a patak, s bő vize száraz évek­ben módot’ nyújt a medréhez közel eső területek öntözésére. Milyen a szervesanyag ellátás? E tekintetben már lényegesén javult a helyzet, de még mindig nem jut ele­gendő szervestrágya a földekre. Csu­pán 170—180 hektár kap évenként elegendő szervesanyagot. Ez annyit jelent, hogy a mostani szervestrágyá­zás! tempó mellett több mint 8,5 esz­tendőbe telne ugyanazon területek újra trágyázása. Vitarous Lajos ter­melésvezető mérnök világosan látja a helyzetet, s máris megtette a szüksé­ges intézkedést a minőségben jobb és több tápanyagot tartalmazó istálló­trágya termélésére. Ugyanis 1963-ig a trágyát az istállók végébe gyűjtötték össze, ami nagy tápanyagveszteséggel járt, de tavalytól kezdve a trágyát me­zei telepekre hordják, és egy-egy szarvas- befödésé után leföldelik, hogy megakadályozzák a tápanyagok elilla­­nását. Ezt a műveletet két ember — egy traktoros és egy segéderő — vég­zi, akik a szabadidőben a lengöpengés takarmánybetakarító géppel szecská­zott zöldtömeget készítenek az istái­szövetkezetekei használtak fel hektáronként, ami mái tekintélyes tápanyag mennyiséget kép visel. A baj csupán ott van, hogy t műtrágyákból nem mindig azt a fajtái és nem mindig abban az időben kapjál amikor arra a legjobb szükség lenne Bár az utóbbi időben a szállítók részé­ről is javulást észlelhettünk. Amint látjuk, a nagybalogi szövet kezeiben nem tudják ellátni szerves­­anyaggal megfelelő arányban a talajt, de a hiányt bőségesen pótolják ipari trágyákkal. Szükségmegoldásként he­lyeslem az eljárást, azonban nyíltan meg kell mondanom, hogy szerves­­anyag nélkül veszélyeztetve van a ta­laj szerkezeté és a szántóréteg táp­láló, valamint' tartós humuszkészlete (különösen a táplálóhumusz tartalom csökken egy vetésforgó alatt érezhe­tően). . Megnyugtató, hogy az üzemvezető mérnök és az agronómus előtt mind­ezek a tények Ismeretesek és az adott helyzetben is mindent elkövetnek a talajok lehető legjobb szervesanyag ellátására, ami lényegében a termé­nyek hektárhozamában is kifejezésre jut. Herefélékkel „gyógyítják" a talajt Amint Ismeretes, a herefélék nem­csak a takarmányalapban jelentenek felbecsülhetetlen értéket, hanem á talajszerkezet javítása és a tápanyag­­tartalom (különösén nitrogén) bővíté­se tekintetében is jó szolgálatot tesz­nek. Ezt a kettős hasznú fényezőt tart­ják szem előtt a nagybalogi szövetke­zetben. Idén 164 hektáron termelnek évelő takarmányt és további 41 hek­táron hüvelyesekből (zab, borsó, bük­köny) állő keveréket, amely ugyan­csak nitrogénben gazdagítja a talajt. Évelőtakarmányaikból éz évben 61 hektár a lucerna, a többi here, de a lucernaterUletet újabb 34 hektárral bővítették. Ha őszön ki is szántanak 10 hektár lucernát a régiből, jövőre mégis 85 hektáron takaríthatják be az értékes pillangós szénát. Herét 124 hektáron vetettek, s az évelők vetés­­területét ezzel 209 hektárra növelték. Magában már ez-is bíztató eredmény. Különösképpen idén sokat érnek ezek a területek, amikor tekintélyes meny­­nyiségű takarmányt szolgáltatnak ter­ven felül. Ez aztán természetszerűleg magával vonhatja a szarvasmarha­állomány bővítését, haszonhozamának általános növekedését, valamint a pénzügyi helyzet kedvező alakulását. Az idei takarmány-kilátások minden eddigitől jobbak. A heréfélékből 37 vagonnal készítették be a szénapaj­tákba, s ebből a takarmányból 32 va­gonnyit’ hideg levegővel szárítottak. Továbbá lesilóztak 3400 mázsa lucer­nát és őszi keverékét kénsavval (az őszi keverék az összes zöldtömegnek egy harmada). A szövetkezei rétéiről 17 vagon szénát gyűjtöttek be, s en­nek fele kiváló, másik fele már gyen­gébb minőségű eleség. Az összegezések alapján 54 vagonra tehető a pajtába és a kazlakba béké­­szített széna, de' soron vannak a ké­sőbbi kaszálások és a tarlótakarmá­nyok is. így előreláthatólag a 85 va­­gonnyi szükségletet a készlet jóval felülmúlja. Nem beszélve arról, hogy az alávetések szalmája éppen a heré­vel történő átnövés következtében vetekszik a legjobb széna minőségé­vel. A jelek szerint' szálas és silótakar­­mányokból elegendő lesz, s ha minden jól megy és az idő kedvez, úgy abrak­ból sem lesz hiány. írásom elején bizonyos belső nyug­talanságról adtam számot. Ki ne nyug­talankodna, amikor a nép kenyeréről van szó? Aggódó szemmel kísérjük mi is a fejleményeket és mindenki, aki­ben egy csöppnyi érzés lakozik. Megfigyeltem, hogy a fiatal Farsang Jóska, aki idén fejezi be tanulmányait [a Kassai Gépipari Műszaki KCzípIaRS­­Ián és a szünidőben a szövetkezetben az aratásnál segédkezik, ő la nyugta­lankodott amikor megeredt m eaő, akkor hogyne nyugtialanko«lo^i»»&»a a termelést vezető mérnök, ez IJnök, az agronómus, az egész tagság. A fa­luban úgymond mindenki a szövetke­zetből él. Az Is, aki más munkakörben nyert' elhelyezést. Ha Jól, eredménye­sen gazdálkodik az EFSZ, abból ax egész faluközösségnek haszna szárma­zik. Kinek közvetlenül, kinek közvet­ve. Bonyodalom a gyomirtó szerek kSrlil Mivel a kapás- és az Ipari növény® óriási területet képviselnek a szövet­kezetben, érthető, hogy aránylag nagy területen alkalmazzák a gyomirtó sze­reket. Idén a kukoricánál 64 hektáron Hasz­nálták a Hungazin elnevezésű vegy­szert, amelyből hektáronként 2,8 kg-of permeteztek ki nagyon megnyugtató eredménnyel'. A Dikotex azonban, mely minden eddigi esztendőben biztosan hatott, Idén 108 hektáron még a kg­­csekélyebb eredményt sem nyújtotta. Ugyanez volt a helyzet a cukorrépá­ban: 39 hektáron alkalmazott Alipur­­ral. Vitárous és Ibos elvtárs vélemé­nye szerint a gépállomás alkalmazott­jai, akik a vegyszerek kipérmetezésél végezték, nagyon felületesen dolgoz­tak, amiért permetezés közben erre többször is figyelmeztették őket, de ’ez mit sem használt. Lám éz az eset' sem öregbíti a gépállomás Jő hírnévéi Szerintem, a felelőeségíelenül végzett munka és emellett a szokatlanul csa­padékos év (a sok eső lemosta az al­talajba a vegyszert) okozta a Dikotex és az Alipur eredménytelenségét. Sze­rencsére, Nagybalogon vannak hozzá­értő emberek, akik felismerték az bkot s nem a vegyszerekben, hanem a ve­lük dolgozó emberekben és az ide! rendkívül csapadékos Időjárásban lát­ják és keresik a hibát. Hozzáértés hí­ján ez persze fordítva is történhetné, nemde?, Bíztató az plriztigyl helyzet Ha a szövetkezet idei félévi páni­­ügyi 'eredményeit az 1963-as év ha­sonló időszakának pénzügyi helyzeté­hez mérjük, azt láthatjuk, hogy e té­ren óriási a fejlődés. Idén kerekén 686 ezer koronával nagyobb összeget könyvelhettek el, mint 1963-ban, s 443 ezer koronával szárnyalták túl idei félévi termelési-pénzügyi tervüket. Igaz, a termelési költségeket is túl­lépték (mindössze 92 000 koronával), de az indokolt volt, mert a nagyobb termelési eredmény nagyobb anyagi és munka ráfordítással jár. Az első félévben — a bevételek ala­kulásában — természetesén az állatte­nyésztésé volt döntő szó. Innen szár­mazik a pénzügyi bevételek oroszlán­­részé. Ez a tétel nem kevesebb mint 1610 000 koronát jelent a nagybalogi szövetkezetben, míg a növénytermesz­tésből származó bevétel csak 60 ezer korona volt. Eredetileg ennyivel sem számoltak. Ezért van az, hogy a nö­vénytermesztésben 609 000 korona volt a termelésre fordított egyenes költség és az 1 korona nyérsbevétel után aránylag magas az egyenes ráfordítás, még az állattenyésztésben minden egyes korona bevételre csak 0,301 ko­rona egyenes költség esik. A felsorakoztatott tények bizonyíta­nak, magukért beszélnek. Arról győz­nek meg, hogy a kisebb-nagyobb hi­bák, amelyek a vezetőség előtt is isme­retesek, csak átmeneti, tehát ideigle­nes jellegűek. A jelek arra engednék következtet­ni, hogy a nagybalogi szövetkezet á jelenlegi színvonalat továbbra is tar­tani fogja és termelési-pénzügyi tervét a második félévben is túlszárnyalja. Ezzel utat mutat mindazon környező mezőgazdasági üzemek számára, ame­lyeknek vezetői nem rendelkeznek megfelelő üzemszervezési és szakmai tapasztalattal, hogy azok is elérhessék a jó közepes színvonalat. Hoksza István lókba. Az üzemvezető mérnök szerint csak abban az esetben növelhetik érezhe­tően a trágyatermelést, ha az eddigi­től nagyobb szarvasmarha-állománnyal és több alomszalmával rendelkeznek. Ezt pedig csak biztos, minőségében is kiváló takarmányalappal érhetik el. Ha az alomszalmát teljes egészében a célnak megfelelően használhatják fel, ha fehérjékben és más összete­vőkben kiváló eleséget nyújtanak a jó­szágnak, akkor természetesen jobb minőségű lesz a trágya is. így aztán belátható időn belül évenként megtrá­­gyázhatják a talaj 30 százalékát is. Műtrágyákban nincs hiány Ez persze nem jelenti azt, hogy minden a legnagyobb rendben van. Nagybalogon az összes műtrágyafélét tiszta tápanyagokra számították át és a tervezett 105,7 helyett 140 kg-ot Készülnek az aratóünnepélyekre A hagyományhoz híven a kassai já­rásban ez évben is megrendezik az aratóünnepélyeket. Az illetékes járási szervek közreműködésével még jú­lius első felében megalakult a 11 ta­gú szervezőbizottság, melynek fel­adata, hogy a járás központi közsé­geiben a helyi pártszervezettel, nem­zeti bizottsággal és tömegszerveze­tekkel karöltve előkészítse az ünne­pélyt. Az előzetes tervek szerint augusz­tus 22-től szeptember 5-ig a követke­ző falvakban rendezik meg az ünne pélyeket: Tornaváralja, Buzita, Csécs, Szína, Borda, Rozgony, Széplak, No­­vácany, Dru2stevná' pri H., Myslava, Ruskov. Az ünnepély egész nap tart a dél­előtti órákban futball, kosárlabda, könnyűatlétikai mérkőzések, kerék­pár és motorkerékpár versenyek, ej­tőernyős mutatványok. A délutáni órákban kultúrműsort rendeznek, és utána népmulatságot. S hogy a kellemest egybekössék a hasznossal, megtartják a járás trakto­rosainak szántőversenyét is Torna­váralján, Színán, Rozgonyban, Ma­gyarbődön és Széplakon. A versenyen azok a traktorosok vesznek részt, akiket a mezőgazdasági üzemek ve­zetősége beleegyezésével a traktoro­sok kollektívája küld. A verseny eredményét még az ünnepélyeken ki­hirdetik és a jutalmakat is kiosztják. Kapát Fearenc, Kasai Már jónéhány évtizedé méhész* kedem, de ez idő alatt egyszer sém fordult elő, hogy a megterméke­nyített anya — rajzás kivételével — kirepült volna a kaptárból. Az 1938-as évig minden kikeli párzás előtt megjelöltem, de a ké­sőbbiek folyamán a bepárzottak szárnyát 50—60 %-han megcsonkí­tottam (lecsíptem), hogy képtelen­né váljanak a repülésre. Családaiim anyját évente 80—85 %-bap lecse- ; rélem, s ezrekre megy a nálam ki­tenyésztett anyák száma. A magam . és több méhésztársam megfigyelé- : se alapján állítom, hogy az általam . forgalomba hozott anyák nagy pe- i téző képességgel rendelkeznek, ] anélkül, hogy életük során eszükbe 1 jutna az újrapárzás. Mindig csak i egy alkalommal párosodnak. Nász- ’ repülés után hasonló célzattal egy ízben sem hagyták él a költőteret', i Szerintem ilyesmi csak nagyon 1 ritkán, rendkívül esetben fordulhat 1 elő. Ezek közül kettőt megemlítek, t Július elején, amikor a családok 1 elérik fejlődésük legmagasabb fo- < kát s valami oknál fogva a fóhor« i dás szünetel, ezzel egyidősen a r mézkészlet rohamosan fogyni kezd, I mert sok a fiatal méh és nagy ki- t terjedésű a fiasítás. A fennálló z helyzet következtében a méhek £ beszüntetik a herék táplálását, i mire azok éhesén a sejtekben méz 1 után kutatnak, amit a dolgozó mé­hek féltve őriznek. A herék és a £ dolgozók közt életre-halálra menő t harc következik. Ebben a harcban \ a herék életükkel fizetnek. I A mézkészlet további csökkenése ) következtében a méhek a lehető legalacsonyabbra szabják az anya táplálékát és ezzel párhuzamosan petézését is. Ilyenkor az anya éhe- I zik. Szeretné éhségét mézzel eny- 1 híteni, de a dolgozó méhek ebben s megakadályozzák, azért nyugtala- 1 nul futkos. A dolgozók nyomába r szegődve csomóba zárják. Sokszor « halálra kínozzák. Egy ízben ilyen \ csomóba zárt anyát hideg vízzel l kiszabadítottam és beragasztott t anyakalitkában visszatettem a fé- t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom