Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-08-14 / 32. szám

. V iw Állatról emberre terjedő betegségek A PAPAGÁJKÓR (PSITTACOSIS - ORMITHOZIS) Halaink természetes körülmé­nyek között táplálékuk legnagyobb részét az állatok közül, főleg a ge­rinctelenek soraiból szerzik. Ma­napság tudjuk, hogy a természetes táplálék készlete jelentősen befo­lyásolja a tógazdasági ponty fejlő­dését, mennyisége és minősége még akkor is megszabja a hoza­mot, ha a halakat megfelelően ta­­kannányozzuk Az adagolt takar­mányféleségek csak abban az eset­ben értékesülnek jól, ha a halak számára egyidejűleg megfelelő ter­mészetes táplálék is rendelkezésre áll. A ponty számára ez a legfon­tosabb forrása az emészthető fe­hérjéknek (aminosavaknak). vita­minoknak, amelyek korántsem mindig elegendők az adagolt takar­mányban. A következőkben ismer­tetjük a halak legfontosabb táplá­lék állatait. Csövájó férgek — Tubificídae. A vízfenék aljazatához láncoltán a kevéssertéjű gyűrüsférgek (Oli­­gochaetá) közül a csővájó férgek haltápláiék szervezetek. Legelter­jedtebb képviselőjük a csővájó fér­gek (Tubifex tubifex). Vöröses­­barna, testhossza 3—4 cm, súlya 4 mg. Általában az iszapos fenékű és. szerves anyaggal erősen szeny­­nyezett vizek talajában, a szennyes lefolyású árkokban található töme­gesen. Helyenként „vöröses sző­nyeget" alkot. A csővájó férgek nagymértékű oxigénhiányt eltűrő poliszaprób vizekre jellemző szer­vezetek. Anaerob (oxigén nélküli) körülmények között 600 órát tud­nak élni.' A csővájó féreg teste hengeres, szelvényezett. A test szelvénye­­zettsége külsőleg is jól felismer­hető, körbefutó gyűrű barázdák jelzik. Testükön kevesebb és egy­szerűbb alkotású sertéket találunk és ezek csomókba, kötegekbe tö­mörülnek. A sertecsomók négy sor­ban helyezkednek el. A két hasi kötegben 4—6 villás csúcsú kam­­póserte, a két háti kötegekben 3—6 fésűs szőrserte és 3—5 villás csúcsú kampőserte található. A csövájó féreg bőrizomtömlöje és sertéi segítségével változtatja he­lyét, az aljazaton csúszva halad előre, gyenge úszó. Vöröses színe a ivérétjén talál­ható hemoglobintól származik/ Ré­gebben azt tartották, hogy a he­moglobin teszi lehetővé, hogy ke­vés oxigén tartalmú vizekben is megéljen. Harnisch (1959) újabb fiziológiai vizsgálatai kiderítették, hogy a hemoglobin nem a gázcseré­ben vesz részt, hanem ferment­­hordozó. A csővályogféreg iszapfaíó, a vi­zek iszapjának korhadó, bomló szerves anyagával táplálkozik. 3—6 cm mélyen is behatol a laza kö­zegbe és a közben az iszapot bél­csatornáján átbocsátja. A sok sa­lakanyag miatt emésztése lassú és nehézkés. Ürülékét az iszap felszí­nén rakja le. Sebestyén közlése szerint a csővájó féreg naponta saját súlyánál 4—6-szorta több iszapot hajt át testén. Alterberg kiszámította, hogy ha msenként 5480 db csövájóféreg él, évente 12,56 kg iszapot hoznak fel (szá­razsúlyban). Térfoglalása és táplálkozása ré­vén a tótalaj javításához járul hoz­zá. Nemcsak forgatja, porhanyítja és felszínre szállítja azt, hanem járatai révén az iszap szeliőződését fokozza. Szerepe ugyanaz, mint a földi gilisztának a talajban. Elülső testvégével is iszapba fúr­ja magat, lakocsovet készít es ezt nyalkával béleli ki. Ha környezeté­ben erősen csökken az oxigén ki­álló testvégével kígyózó, himbálózó mozgást végez, hogy biztosítsa a légzéshez szükséges vízcserét. Oxi­génben gazdag vizekben testvége kevésbé áll ki és nem végez hul­lámzó mozgást. , Légzőszervül a bélcsatorna szol­gál, melynek hátsó része vérerek­ben igen gazdag. A vizet állandóan a belükön keresztül áramoltatják át, percenként 10 vízfelvétel is ki­bocsátás figyelhető meg. A csővájó féreg hímnös. Ivarzás­­kor a test elülső felében az ivar­nyílás mögött levő néhány test­­szelvény erősen megduzzad. Ezt a testtájat nyeregnek (clitellum) nevezzük. A nyereg ragadós anya­got termel, mely a két partner ösz­­szetapadását segíti elő. Petéit jú­lius—augusztusban, citromalakú védőtokban ún. „kokonba" helyezi el. Embrionális fejlődésük a kokon belsejében megy végbe. A kokon­­ból kb. szeptemberben a kifejlett állathoz hasonló apró csővájó fér­gek bújnak ki, később az iszapban elszóródnak és ott telelnek át. Néha a csővájó férgek károsak is lehetnek/mint a szegfű- s egyéb galandféreg köztigazdái. A fertő­zött csőférget elfogyasztó halak­ban fejlődik ki a végleges ivar­érett halélősködő. Végül ismételten hangsúlyozzuk, hogy a csővájó férgek a pontyfé­lék, a díszhalak táplálkozásában döntő fontosságúak, a vizek anyag­forgalmában a táplálékláncban ját­szanak közvetett szerepet. Nagy szelepük van abban, hogy megtisz­títják a vizek talaját a rothadásnak induló szerves anyagoktól. A csővájó férgek mennyiségének növelésével, betelepítéssel nagyobb haihozamok érhetők el. , Dr. Jászfalusi Lajos A múlt század végén ismeretlen összefüggésbe hozták emberi megbete­gedéseket papagájjárványokkal. A be­tegség Argentínából és Brazíliából im­portált papagájokkal került Európába. Először Svájcban észlelték, de az első nagyobb méretű járvány 1892-ben ke­letkezett Párizsban, ahol az Argentí­nából importált papagájok eladása után mintegy 70 ember betegedett meg és közülük 24-en meghaltak. A század elején Németországban látszólag tel­jesen egészséges papagájpár okozta halálát egy asszonynak; később egy­más után betegedtek meg azok az egyének, akik a beteget gondozták. A legtöbben a temetés után beteged­tek meg, miután egy pár percig abban a helyiségben tartózkodtak, ahol a pa­pagájpár volt a kalitkával együtt elhe­lyezve. Később megállapítást nyert, hogy ez a betegség nemcsak a papagájoknál fordul elő, hanem világszerte baromfi­állományokban is komoly vesztesége­ket okoz és a fertőzés a néma fertő­­zöttség állapotában lévő házi baromfi­ról, valamint a galambról is átterjed az emberre. Éppen azért, hogy a be­tegségnek nem a papagáj az egyedüli terjesztője. egyesek helyesebbnek tartják a papagájkor (psittacozia) el­nevezés felcserélését a tágabb jelen­tésű ornithozis (madárbetegség) meg­jelöléssel. A betegség különösén akkor vészé lyes, ha nem ismerik fel és gyógyítják időben. A veszély abban rejlik, hogy könnyen összetéveszthető a náthával, a tüdőgyulladással és más megfázás­ból eredő betegségekkel, továbbá ab* ban, hogy 10—30 °/o-ban baromfinál néma fertözöttség formájában fordul elő, úgyhogy a tünetek kevésbé, vagy egyáltalán nem észlelhetők. A betegséget vírus okozza, amely jelen van az orrváladékban, a bélsár­ban, a húsban, a belső szervekben és a tojásban is. Igen jól bírja a száraz­ságot és száraz állapotban néhány hó­napig is fertőzőképes. A forralás hő­mérsékletén azonnal elpusztul. Szoba­­hőmérsékleten 10—10 napig fertőző­képes. A betegség terjedése A betegségnek az emberre való át­­ragadása többféleképpen történhet. Az emberek fertőződésére leggyak­rabban a fertőzött papagájoknak a szájból való etetése ad alkalmat, to­vábbá ilyen állatok csípése vagy a beteg papagájok és egyéb fertőzött madarak elporladt és felkavart bélsá­­rának vagy orrváladékának belehelése. A fertőzés veszélye fennáll továbbá a baromfiak koppasztásával, a toll osz­tályozásánál, a hús és belső szervek feldolgozásánál és az ólak tisztogatá­sánál is. Igen veszélyes játék a galam­bok begyének szájjal való felfúvása is, mert ilyenkor a kórokozók nagy számban és minden akadály nélkül ke­rülnek az emberbe. A papagájkor egyébként emberről emberre is átra­gad. A betegség tünetei a madaraknál A típusos megbetegedések esetén a madarakban 3—30 napig (ritkábban 40—100 napig) tartó lappangási idő után jelentkeznek az első tünetek: ét­vágytalanság, aluszékonyság, magas láz, szomjúság, orr- és szemváladék mennyiségének rfövekedése, nehéz lé­legzés. nátha, hasmenés. Lassúbb le­folyású esetekben ideges jelenségek is megfigyelhetők. Egy-két hét elmúl­tával a tünetek elmúlnak és csak a hasmenés marad meg. A papagájoknál a betegség rendszerint elhullással vég­ződik, baromfiaknál az állomány 10— 15 °/o-a hullik el. A többi baromfi meg­gyógyul, az új fertőzéssel szemben ellenálló, de hosszú ideig mint vírus­gazdák a fertőzés forrásaivá válnak mind a többi baromfi, mind az ember számára. Néha azonban galambokban vagy különféle baromfifajokban a be­tegség kórképe lényegesen enyhébb és mindössze lassú lesoványodásban és elsenyvedésben nyilvánul meg, sőt gyakori a tünetmentes lezajlása is. A betegség tünetei az embernél Az emberek betegsége 7—14 napi lappangás után jelentkezik. A beteg erős fej-, hát- és mellfájásról panasz­kodik. Fáradt, étvágytalan és fény­iszonya van. Később a betegség ma­gas lázzal, pszichikus zavarokkal járó tüdőgyulladásban és köhögésben nyil­vánul meg és igen hasonlít az influen­zához. A betegség kezdetén székreke­dés jelentkezik, később ezt hasmenés és hasi fájdalmak váltják fel, éppen ezért gyakran összetévesztik a has­tífusszal is. A betegség 15—20. napján fordulat áll be, s a beteg álapota vagy javul, vagy rosszabbodik. A statiszti­ka szerint különösen az asszonyoknál veszélyes. Megfelelő gyógyítás hiányé* ban az esetek mintegy 20 °/o-a végző­dik halállal, de különösen gyerekeknél előfordulnak egészen könnyű esetek, sőt néma fertőzések is. A betegség gyógyítását az orvostudomány megol­dotta, s ma már inkább a diagnózis megállapítása okoz gondot. A betegség megelőzésé Védekezés céljából több államban hatósági intézkedéseket léptettek élet­be. Ezek lényege a papagájokkal való kereskedelem ellenőrzése, behozataluk korlátozása, a betegség jelentkezése* kor a fertőzött baromfiállomány fel­ügyelet alá helyezése vagy kiirtása. Óvakodjunk a papagájok szájból való etetésétől, úgyszintén a galambok be­gyének felfúvásától is. Elengedhetet­lenül szükséges, hogy a baromfitelepe­ken a keltetőüzemekben, állatkertek­ben, tollfeldolgozó üzemekben és a ba­romfifeldolgozó üzemekben dolgozó emberek tisztában legyenek a beteg­ség tüneteivel és terjedésének lehető­ségeivel. Betegség esetén forduljanak orvoshoz, s figyelmeztessék őt mun­kabeosztásukra. A dolgozóknak ismer* niük kell a betegség megelőzésének módszereit is. A baromfi- és tollfel­dolgozó üzemekben és a baromfitele­peken elsősorban a por ellen kell har­colni. A toliból az alomból és a béf­­sárból származó por a betegség hor­dozója és terjesztője lehet. Éppen ezért az almot, a bélsarat és a padlói nedvesíteni kell. Igen fontos, hogy a dolgozók a munkahelyen tartózkodja­nak az evéstől, az ivástól és a do­hányzástól. Az olyan helyeken, ahol elkerülhetetlen a por felverése, ken­dővel védjük a szájunkat és orrunkat a por belélegzése ellen. A beteg állatok belső szerveit és a tojást nyers állapotban a fertőzés for* rásainak kell tekinteni. Az ilyen álla­toknak a tollazatát is meg kell semmi­síteni. A baromfitelepeken tartsunk állandó tisztaságot, rendszeresen szel­lőztessünk és gondosan tisztítsuk, fertőtlenítsük az ólakat. Dr. Fóthy János, Somorja Újabb adatok a földrészek mozgásáról Wegener, német geofizikus ötven évvel ezelőtt elméletet dolgozott ki, amely a különböző tudományágak megállapításain alapuló érvek segít­ségével igyekezett bebizonyítani, hogy a mai földrészek valamikor egyetlen hatalmas úszó szigetet képeztek a Föld képlékeny belső magja fölött, évmilliók során, fokozatosan szakad­tak szét egymástól és kerültek el mai helyükre. A német tudós egyik legér­zékletesebb érve a két Amerika és Afrika egymás felé forduló körvona­lainak szembeötlő hasonlóságán ala­pult. A földgömbre pillantva valóban szembeötlő ez a hasonlóság: Afrika egyenlítői övezete csaknem pontosan beleillik a Mexikói öbölbe és a föld­rész további partvonala is hozzáillesz­kedik a dél-amerikai part vonalához. Üjabban.a Cambridgei egyetem tu­dósai megállapították, hogy a két kontinens tenger fölé emelkedő ré­szeinek hasonlósága mellett a két A természet furcsasága A képen látható sziklaoszlopok sok­ban emlékeztetnek a korszerű nagy­városok felhőkarcolóira. A hasonló építkezési stílusok egész sora figyel­hető meg Izlandiban. Például a Nemzeti Színház épületén is. így jut kifejezésre az építési gyakorlatban az ottani la­kosságnak a természet iránti tiszte­lete. (Kép: CTK) földrész bázisát képező talpazat tel­jesen pontosan egymásba illeszthető, ami kézzelfoghatóan bizonyítja Wege­ner elméletének helyességét. A földrészek mozgását bizonyítják az óceanografiai kutatások eredmé­nyei is. Megállapították ugyanis, hogy az óceánok medencéinek közepén a földkéreg hatalmas repedéseiből a magasba nyomódik a Föld belsejének izzó anyaga, amely ily módon egyre jobban eltávolítja egymástól a föld­részeket. Az óceánok mélyén észak­déli irányú hatalmas hegységek törnek a magasba, amelyek — évmilliók múl­va — bizonyára új földrészekként emelkednek majd ki az óceánok hul­lámaiból. Az óceánalafti hegységek és a föld­részek között ezzel szemben nyilván olyan erők működnek, amelyek a Föld középpontja felé vonzzák a földkéreg anyagát'. Hatásuk heves földrengések­ben nyilvánul meg, A legújabb adatokat a Föld belse­jében ható erőkről — érdekes módon Műanyag-mozdony Csehszlovákia egyik leghíresebb üzeme a plzeni V. I. Lenin villamos­­mozdony gyár új sikerrel dicseked­het: olyan villamos mozdonyt épített, amelynek burkolata — az eddigi gya­korlattól eltérően — nem fémből, ha­nem műanyagból készült. Ez a világ első müanyagmozdonya. Eddig senki sem gondolt arra, hogy a mozdony­építésnél fém helyett műanyagot hasz­náljon. A felhasznált poliészterbe üvegszálakat ágyaztak és olyan bur­koló lemezeket kaptak, amélyek ru­galmasabbak, szilárdabbak és köny­­nyebben javíthatók a fémlemezeknél. A műanyag-mozdony tervezésében nemcsak mérnökök és technikusok vettek részt, hanem tapasztalt moz­donyvezetők, iparművészek és orvosok is. Az első műanyag-mozdony nem­csak a technikai követelményeket elé­gíti ki, hanem esztétikai szempontból is kifogástalan, a mozdonyvezető szá­mára pedig valóban megfelelő munka­feltételeket nyújt. Az üvegszálbetétes műanyagból készült bő- és hangszi­getelt, kényelmes vezetőfülkében még klimatizációs berendezés is van. A műanyag-mozdony valószínűleg a müncheni közlekedési kiállítás egyik látványossága lesz. — Föld körül keringő mesterséges holdak szolgáltatták. Ezek mérésered­ményei alapján a newcastlei földrajz­tudományi intézet kutatói elméletet dolgoztak ki, miszerint a Föld belse­jében áramlások mennek végbe, ame­lyek egyes helyeken a magasba ta­szítják, máshol pedig a Föld központja felé szívják a szívósan képlékeny anyagot. Megállapításaik szerint a földkéreg és a központi mag között örvénylő, mozgásban levő anyagtöme­gek — „konvakciós magok“- — vannak, amelyek számát a Föld méretei ha­tározzák meg. A newcastlei tudósok szerin három ilyen konvekciós mag okozta a földrészek elmozdulását. Miíeső Ausztráliában Általános érdeklődést keltett a zimankós téli napok egyikén az a hír, hogy Moszkva egyik repülő­terén, Seremetyevóban mestersé­gesen oszlatták fel a mindent be­borító, a repülést akadályozó kö­döt. Az ilyenfajta kísérletezés nem újkeletű. Hosszú időre visszame­nőleg nyomon lehet követni a több­kevesebb sikerrel járó próbálko­zásokat. Ezek során általában ezüstjodidot vagy széndioxidot permeteztek szét, s ez a pára sű­rűsödését idézte elő — ezt követő­­leg a pára kicsapódott, majd eső formájában lehullott. Ezek az el­járások azonban csak meghatáro­zott körülmények közt vehetők igénybe, ezenkívül nagyon költsé­gesek, hiszen csak nagy mennyi­ségben hatásosak az említett vegyi anyagok. Alkalmazásuk ezért csak ritka esetben jöhetett számításba. Egy japán tudós most az eddig ismert vegyszerek helyett metil­­aldehidet, egy igen egyszerű és nem is túlságosan drága vegyületet alkalmazott. Kísérleteit Ausztrália egyik legkietlenebb, legszárazabb pusztaságában végezte el egy otta­ni kutatóintézet közreműködésével. Az eredmények megfelelőek voltak ahhoz, hogy nagy reményeket éb­resszenek az ötödik földrész lakos­ságában, talán sikerül az ausztrá­liai kontinens sivatagi részein esőt előállítani, ahol eddig semmiféle csapadék sem volt. Sőt, titokban még abban is reménykednek, hogy idővel termékennyé válhat az ed­dig kihalt pusztaság. Annyi minden esetre bebizonyo­sodott, hogy a metilaldehid maga­sabb hőmérsékleten is alkalmazha­tó, s az éghajlati viszonyok sincse­nek rá hatással. Előnyei és ered­ményei tehát biztatóak. (m. f.) Halaink fontos táplálékállatai Szerencsét próbálgató horgász a csallóközaranyosi Dunaágnál. Foto: Zd. Kruzinsky Végül is horogra akadt A Vág folyóban kényelmesen el­töltött éjszaka után egyszeriben üresnek találta a gyomrát. A har­csák mindig éhesek — így tehát nyomban früstökölni indult. Első­nek egy kilós jász került elébe, ezt azonmód elkapta, s hatalmas tor­kán leeresztette. Am ez nem elé­gítette ki farkasétvágyát. Odább is csillogott valami. Gyorsan oda­kapott — s ez lett a veszte. Mert csalétekbe harapott, amely a hor­gon fityegett. A horgászbotot pe­dig biztos kézzel tartotta Schwott István, nyitramálnási halász. Elvégre 34 éve folytatja ezt az unaloműző mesterséget, tehát ért is hozzá. Fogott már kilenc kilós pontyot, tizenhat kilós harcsát, de most igazán beleizzadt, amikor vagy félórás manőverezés után a halat a partra húzta. Elcsodálko­zott, mert gyönyörű harcsapél­dányt fogott unokaöccsével, Milan Janskyval. Huszonegy kilósat! Amikor felvágták a rabló gyom­rát, még élt benne a reggelire be­kapott kilós jász. Igen, a halászat szép és nemes sport. S gyakran eredményes is. Schwott István vállát már 71 esz­tendő nyomja —, de akkor is, ami­kor a halak királya a horgára akadt reggel háromkor kelt, s motorke­rékpáron berregett ki a Vág-part­­ra, oda, ahol a zsákmányt sejtette Elsősorban azokő. cáfolta meg. akik azt beszélik: halászni nem ér demes. Ez is mesterség, ehhez is :ell érteni! ml Ha üresen jár a háló, a halász is megúnja. Ilyenkor a bizonytalant a biztossal váltja fel: varsát kötöget. k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom