Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-08-14 / 32. szám
Szovjet állásfoglalás Vietnam ügyében Az amerikai kormány döntése, melynek értelmében további ötvenezer katonát küld Dél-Vietnamba, joggal nyugtalanítja a békére vágyók millióit. Ennek a jogos tiltakozásnak és felháborodásnak adott hangot a TASZSZ- nyilatkozat is, amelyet a napokban tettek közzé Moszkvában. A vietnami agresszióval kapcsolatos hivatalos szovjet állásfoglalást tükröző nyilatkozat többek között megállapítja: a Szovjetunió a testvéri szolidaritás és a proletár nemzetköziség elvéhez híven, szilárdan a vietnami nép mellett áll az amerikai imperializmus ellen vívott igazságos harcában. A szovjet nép határozottan elítéli az Egyesült Államok kormányának a vietnami nép ellen tett újabb agressziós lépéseit. A nyilatkozat ezután részletesen kifejti, hogy a Szovjetunió megad és a jövőben is meg fog adni minden szükséges segítséget a szocialista testvéri ország, a Vietnami Demokratikus Köztársaság védelmi képességének erősítésére az amerikai agresszor visszaverésére. A TASZSZ-t felhatalmazták annak kijelentésére — hangzik továbbá a nyilatkozat —, hogy a Szovjetunió vezető köreiben az Egyesült Államok kormányának újabb lépéseit a vietnami háború kiterjesztésére vezető agresszív cselekményeként értékelik. Az Egyesült Államok politikáját meghatározó államférfiaknak nem szabad abba a tévedésbe esniük, hogy az amerikai agresszió büntetlen marad. A dél-vietnami nép nem adja fel a harcot A Dél-Vietnami Nemzeti. Eelszabadító Front Központi Bizottsága is nyilatkozatot adott ki az amerikai agreszszió fokozásával kapcsolatban, s felhívja a baráti országok kormányait, nyújtsanak fokozott erkölcsi és anyagi segítséget az amerikai imperializmus ellen harcoló dél-vietnami lakosságnak. Az amerikai népet arra szólítja fel a nyilatkozat, hogy akadályozza meg fiainak Dél-Vietnamba küldését az amerikai kormánykörök által kirobbantott háború folytatását. Végül a nyilatkozat leszögezi: a dél-vietnami nép a végső győzelemig harcol szabadságáért és függetlenségért. A mi népünk hangja Az amerikaiak vietnami agresszióját élénk érdeklődéssel követik hazánkban is. Dolgozóink szolidárisak a hazánktól ugyan távoleső, de annál közelebb álló baráti vietnami nép hősies harcával az idegen betolakodók ellen. Ezeket a gondolatokat tartalmazza a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának nyilatkozata is, amely valamennyiünk nevében a leghatározottabban elítéli a vietnami háború fokozására tett legújabb amerikai lépéseket és követeli, hogy az Egyesült Államok hajtsa végre az 1954-es genfi egyezményeket, vonja ki csapatait és fegyvereit Dél-Vietnamból, ismerje el, hogy a vietnami népnek joga van külföldi beavatkozás nélkül is dönteni saját ügyeiről. Hasonló tartalmú nyilatkozatot tett közzé a Kínai Népköztársaság és a Koreai Demokratikus Köztársaság kormánya is. Sikertelen ghanai közvetítés? Mint említettük, a vietnami probléma békés' rendezésére világszerte óriási erőfeszítések történnek a dip-iwiiiav-iai AvivAucii 10. tiiuitn oyjm legújabb és mondhatnánk jelentős bizonyítéka Nkrumah ghanai elnök közvetítő javaslata, aki azzal a megbíza tással küldte külügyminiszterét Johnsonhoz, hogy beszélje rá az amerikai elnököt: az Egyesült Államok függesz sze fel, illetve szüntesse be a VDK bombázását és az érdekelt felek közösen keressék a tárgyalásokhoz vezető út lehetőségeit. A Fehér Házban elutasították Nkrumah elnök javaslatát, de az amerikai propaganda, ugyanakkor képmutatóan továbbra is a vietnami kérdés „békés" tárgyalások útján való rendezésének szükségességéről és lehetőségéről ír. A szavakat azonban végre az ójeánon túl is tetteknek kellene követniük, mert a hamis békeszólamok leple alatt mindinkább fokozódó amerikai agresz szió nemcsak nyugtalanságot, de mind nagyobb gyűlöletet és jogos megvetést vált ki az amerikai kormány vezető körei ellen, odahaza és külföldön egyaránt. Folytatódik a görög politikai párharc * i Mindjárt az elején megállapíthatjuk, hogy a Konsztantin—Papandreu párharc a teljes politikai válság szélére sodorta Görögországot. Ez a tény annál is inkább bebizonyosodott, mert i Centrum Unió képviselői elutasították Sztefanopulosz miniszterelnökké jelölését és ezzel végérvényesen öszszeomlottak a király tervei, hogy valamiféle középutat nyerjen a jelenlegi válságból. A nagy tekintélyű görög politikus, Papandreu véleménye pedig nagyon is közismert és határozott: vagy ő alakít kormányt, vagypedig új választásokat kell kiírni. Politikai megfigyelők lehetségesnek tartanak egy harmadik megoldást is, a katonai diktatúra bevezetését. Ettől a lépéstől azonban még a legelfogultabb jobboldali amerikai sajtó is óvva inti a királyt, mert mint a New York Times írja: „Ez sem a király helyzetét, sem a görög nép jövőjét nem szolgálja." Washingtonban szinte biztosra veszik, hogy ha új választásokra kerül sor Görögországban, a monarchia csúfos vereséget szenvedne. Mindent összevetve: az aránylag fiatal és tapasztalatlan görög uralkodó végzetes hibát követett el, hogy alkotmányellenes módon távolította el a mi-Az amerikai kormány legutóbbi határozata értelmében újabb 50 ezer katonát küld Dél-Vietnamba. Felvételünkön a Danang-kikötőbe megérkezett amerikai tengerészgyalogság tagjainak arcáról leolvasható, hogy mennyire torkig vannak a Pentagon egyre fokozódó agresszív politikájával. (Foto: CTK) ü rejlik a japán—dél-koreai megegyezés mögött? A viszály szerződése A szöuli szerződésből — tokiói« szerződés lett. Elővigyázatos-! Ságból, nehogy újabb tápot adjanaka szöuli tüntetéseknek, Tokióban írta alá Siina japán és long Von Li délkoreai külügyminiszter a két ország megállapodását. A fogadtatás azonban itt sem bizonyult protokollszerűnek. Japán és Dél-Korea között azonban tizennégy esztendős huzavona után a viszály szerződése született meg. Nem old meg semmit, de jelentősen elmérgesíti a helyzetet. A japánkoreai viszony válságcsokra, amely az elmúlt évtizedeken kiterebélyesedett, változatlanul fennáll, sőt újabb, súlyos hidegháborús elemekkel terhelték. A szerződést ugyanis az egyik Koreával, méghozzá a vitatható törvényességű, Amerikai-barát csatlósállammal, a szöuli rezsimmel kötötték. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya tehát joggal illethette kemény bírálattal Japán és Dél-Korea egyezkedését. Phenjan nyilatkozata, hogy hatálytalannak és érvénytelennek tekinti a szerződést, természetesen eleve leértékeli, megfelelő helyére teszi ezt a diplomáciai aktust. Az aláírt okmányok magát az államközi szerződést, valamint négy egyéb egyezményt tartalmaznak. Dél- Korea kártérítést, állami és magánhiteleket kap Japántól a több évtizedes gyarmatosítás és a második világháború megszállás során keletkezett károk fejében. Ez összesen, valamennyi járulékkal együtt, mintegy kilencszázmillió dollár, kétharmadrészben visszafizetendő kölcsön. Szöul cserében lemond minden további jóvátétel! igényről — egész Korea nevében. Dél-Korea ezenfelül megszűnteti a környező tengereken a japán hajókkal szemben alkalmazott halászati tilalmat. A dél-koreai halászok tehát ezentúl nem részesülnek a szükséges önvédelemben a tengeren mindent letaroló japán vetélytárssal szemben. Ez az engedmény szinte kiszámíthatatlan következményeket vonhat maga után, a halmennyiség csökkenése súlyosbítja majd az amúgy is állandó élelmiszerkrízist. A szerződés előirányozza természetesen a két ország diplomáciai kapcsolatainak megteremtését — eddig nem voltak formális kontaktusban —, valamint a „politikai, gazdasági és katonai tervezés" területén történő együttműködést. Nem beszélnek viszont az aláírt okmányok olyan fontos kérdésről, mint a Japánban élő koreaiak sorsa. A múlt örökségeként — legtöbbjük családját erőszakkal hurcolták oda — hatszázezer koreai él Japánban. Szöul nyomására Tokió most lehetetlenné akarja tenni a hazatérés folytatódását, illetve szeretné nemlétezővé tenni ezt a problémát. A koreai kisebbség ügye ezért maradt ki a mostani jegyzőkönyvekből is... K inek jó akkor ez a szerződéshalmaz? A dél-koreai Pák Csöng Hi-diktatúra számára bizonyos előnyökkel kétségtelenül jár. A dollárszázmilliókal, a nehézségekkel küzdő gazdaság átmeneti erősítő injekciókat kap. Az Ázsiában nagy népszerűtlenségnek örvendő rendszer némi tekintélynyereséget is szeretne kovácsolni a Japánnal történő kapcsolatfelvételből. Ugyanakkor a koreai nép érdekeinek elárulása és semmibevétele megnövelte a rendszer ellenzékét, ami máris kifejezésre jutott a szöuli tüntetéseken. S ne feledjük el, hogy a tárgyalások azért húzódtak ilyen hosszú ideig, csaknem másfél évtizedig, mert még a dél-koreai kormánynak is számolnia kellett ezzel az ellenérzéssel. A gazdasági erősítés emellett valóban csak ideiglenes lehet, hiszen a japán nagytőke behatolása, végső soron súlyos károkat okoz Dél-Koreának. ^ A szerződési lehetőségen azonban Tokióban sem kaptak túlzott lelkesedéssel. A szöuli játszmával Japán ugyanis nemcsak a ketté osztott Korea problémájába bonyolódott bele, hanem a dél-vietnami háborúba is. Hiszen Pák Cíong Hi, ezentúl japán pénz segítségével is, szállítja majd az emberanyagot saigoni iker-rendszerének. A japán nép tehát joggal tiltakozik a veszélyesnek tartott okmányok ellen, de maguk a vezető körök is élnek némi fenntartásokkal. A két szerződő között igazán a harmadik örül — módosíthatnánk némileg a közmondást. Ez a harmadik az Egyesült Államok. Washington távol-keleti politikájának feltétlen tartozéka, hogy legalább ne legyenek nyílt és látványos nézeteltérések két szövetségese között. Ha az amerikai külpolitika dominókhoz hasonlítja támaszpont-országait, akkor elengedhetetlen érdeke, hogy két „fő dominója" ne egymást döntse, hanem a kölcsönös támasztással próbálkozzanak. Különösen most, amikor a francia távolmaradás és a pakisztáni ellenállás miatt értéktelenedő SEATO helyett, annak észak-keletázsiai mását, a NEATO-t akarják tető alá hozni, szükséges a japán-dél-koreai összhang. Az amerikaiak a dél-vietnami érdekeltség fokozódását is remélik a két országban, valamint — s ez sem lebecsülendő szempont — a japán dollár százmilliókkal tulajdonképpen fizetési mérlegüket Is javítani szeretnék. Hiszen Dél-Korea segélyezésének bizonyos fokú átvállalása az eredeti amerikai kötelezettségeken enyhíthetne. E isaku Szanti miniszterelnök, amikor a beteg Ikedától átvette' a kormányfői tisztet (1964 szeptember), meghirdette Japán külpolitikájának „felnőtté válását". Tehát legalább olyan súlyú diplomáciai aktivitást tűzött célul, mint amilyet az ország gazdasági erejénél, nagyságánál fogva elfogadhat a világban. Viszont, ami a külpolitika irányát illeti, azon nem kívánt változtatni, továbbra is erősen a washingtoni vonalhoz kapcsolta magát. Ez pedig lényegében a japán magatartás alapvető ellentmondása. Addig ugyanis Japán képtelen lesz külpolitikailag igazán felnőni, amíg korlátozva van mozgásban, nincs önálló arculata. Az amerikai állásponthoz való merev kötődés nem ad lehetőséget Japánnak, hogy konstruktív javaslatokat tegyen a vietnami rendezés érdekében: korlátokat szab az afro-ázsiai világban kifejtett tevékenységének: befolyásolja az ázsiai és európai szocialista országok iránt tanúsított politikáját, így a japán kezdeményezések olyan próbálkozásban merülnek ki, mint az indonéz-malaysíai vitában történő közvetítés, vagy gazdasági pozíciók szerzése Afrikában és az arab világban. A Dél-Koreával történő kiegyezés megint csak amerikai érdekek tükrözője... •. Mivel Szato a gazdasági helyzetre vonatkozólag sem tudott megnyugtató távlatokat adni, a választások előtt „lélektani bombával" próbálkozott. Június elején — tehát a szavazás előtt csupán egy hónappal — gyökeresen átalakította kormányát. A tizennyolc tagú kabinetben csupán Shiina külügyminiszter és egy-két társa maradt a régiek közül, különben a gazdasági agytröszt színe-javát ültették a bársonyszékekbe. Így a korábban — a gyors fejlődés évei alatt — működő miniszterek közül visszahozták a kormányba Takeo Mikit gazdaság- és kereskedelemügyi, illetve Takeo Fukudát pénzügyminiszterként. Az új tárcanélküli miniszterek között megtalálható Ichiro Kono, az olimpiái játékok vezérkarénak irányítója, sőt Fujiyama egykori külügyminiszter is. Szato tehát a „nagy nevek kormányával" veszi fel a választási harcot, az elismert tekintélyeket szeretné kamatoztatni. Mindez viszont nem fedheti el egy olyan program hiányát, amely képes lenne Japánt valóban kivezetni jelenlegi nehézségei közül. Csupán egy apró, de jellemző adalék: a kiszivárgott hírek szerint a gazdasági tárcák betöltői között máris heves viták folynak a hogyan tovább-ról, és csak a választások közelsége miatt nem következtek be egyes visszalépések a kormányból. S újra visszatérhetünk a kiindulóponthoz. Az aktív külügyminisztert hiába erősítették meg egy tárcanélkülivel, ha a külpolitikai irányzaton nem hajtanak végre változást. Márpedig az új kormány első névjegye éppen a Dél-Koreával történő szerződéskötés volt. R. E. 91 A szovjet—torok kapcsolatok kl« szélesítése. A napokban többnapos hi* vatalos látogatást tett a Szovjetunióban Ürgüplü török miniszterelnök, aki tárgyalásokat folytatott a szovjet kormány tagjaival. A tárgyalások igen szívélyes légkörben zajlottak le és mindkét fél hangsúlyozta az országailc közötti kapcsolatok kiszélesítésének szükségességét. 0 Folytatja munkáját a genfi lé* szerelési bizottság. Az értekezleten Carapkin szovjet küldött felolvasta az NDK kormányának az értekezlethez intézett üzenetét, amely arra hívja fel a résztvevőket, hogy mindkét német; állam területéről vonják, ki az atom* fegyvereket. E kötelezettség teljesítését a NATO és a Varsói szerződés tagállamainak közös;,btzftttsága ellen* őrizné mindkét német államban. 0 Az algériai külügyminiszter tár« gyalássorozata Afrikában. Buteflikáj algériai külügyminiszter számos afri* kai országba, többek között Maliban, Guineában és Ghánában folytat a kö* zeljövőben tárgyalásokat az Afrikai Egység Szervezete csúcsértekezleté* nek és az afro-ázsiai értekezletnél időpontjáról. • Lenin műveinek teljes kiadása. A Szovjetunióban megjelent Lenin műveinek utolsó, 55. kötete. A moszkvai Pravda ezzel kapcsolatos vezércikkében nagy eseménynek tartja Lé* nin összes műveinek teljes kiadását. Hangoztatja, hogy Lenin harcos tani* tása az SZKP és a többi testvérpárt tapasztalataival gazdagodva állandóan fejlődik. • Mi újság Dominikában? Caamana ezredes, a dominikai alkotmányos kormány vezetője elfogadhatatlannak tartja a dominikai válság megoldására vonatkozó Amerikai Államok Szervezete terveinek egyes pontjait'. Az említett terv többek között' azt javasolja a dominikai kormánynak, hogy az alkotmányos erők övezetét csatolják az Amerika-közi csapatok ellenőrzésé alatt ál'ló övezethez. 0 A repülő csészealjak személyzete kapcsolatot keres a Földdel — jelentette ki egy neves argentin tudós, aki behatóan foglalkozik a repülő csészealjak problémájával. A tudós szerint a repülő csészealjak személyzete most terepszemlét tart s decemberben leszáll a Földre. 0 Választási előkészületek Izraelben. Szeptemberben választják még az általános szakszervezeti kongreszszus küldötteit, s a választási kampány már most nagy méreteket ölt. Gyakoriak a népgyűlések, összejövetelek és egyre sűrűbben jelennek'még a pártok választási felhívásai. ^ Robbanás egy amerikai rakétatámaszponton. Az amerikaiak Little Rock-i atomtámaszpontján történt robbanás lehetetlenné tett? a személyzet egy részének kiszabadítását, s jelentések szerint 33 ember elpusztult és 15 eltűnt. • Francia—indiai tárgyalások. And* ré Malraux, francia művelődésügyi miniszter, aki az elmúlt napok során bizalmas tárgyalásokat folytatott a Kínai Népköztársaság kormányának' vezetőivel, ellátogatott Indiába1 is, ahol Sasztrí miniszterelnökkel, a két orszá* got érintő politikai és gazdasági kérdésekről tárgyait. • Személyi ellentétek a kongói forradalmi kormányban. Kairói lapjelentések szerint a Kongói Legfelsőbb" Forradalmi Főtanács végrehajtó bi* zottságot alapított', am'ely átveszi ä kongói forradalmi kormányhivatalát, ahol bizonyos nézeteltérések merültek fel az ország politikai és gazdasági életének jövőjét illetőén. SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. augusztus 14. " az eyyre nyugtaianuoDDa vaio vietnami válság számos diplomáciai | eseményt vont maga után napjainkban. Köztük elsősorban a Szovjetunió ■ kormányának állásfoglalását, a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadító Front ■ Központi Bizottságának nyilatkozatát, Nkrumah ghanai elnök közvetítését SJI Johnsonnál és nem utolsó sorban a Tito—Sasztrí javaslat amerikai részről ről történt elutasításának nemzetközi visszhangját kell megemlíteni. A görögországi események fejlődése arra vall, hogy az Akropolisz alatt _ tüntető tömegek és a politikai taktizálás útját választó király közt egyre á mélyebbé válik a szakadék, s a forradalmi hangulat egyáltalán nem csök■ ken, sőt erősbödik. É hosszú idő óta fennálló két válságos nemzetközi pont közt bár nem 3 sorsdöntő, de igen figyelemre méltóak a malaysiai államszövetség ber■ keiben lejátszódó események is. niszterelnöki székből Papandreut, akii a görög néptömegek feltétel nélkü támogatnak, s most már nem marac más hátra, mint lenyelni a keserű pi rulát és újból a tömegek által követeli miniszterelnökre bízni az ország irányítását. Ha más utat választ, végzetessé válhat számára. Újabb rés a neokolonializmus falán Mint derült égből a mennykő, úgy hatott Londonban a hír: a hatalomra került angol munkáspárti kormány oly nagy nehézségek árán összetákolt Malaysia Államszövetsége lényegében összeomlott. Szingapúr, az egyik „alapító" tag bejelentette kiválását ebből a neokolonialista szövetségből. A szingapúri döntés annál is inkább kellemetlenül érintette az angol kormányt, mert ez által a brit érdekeket védő délkelet-ázsiai szövetség elvesztette létjogosultságát és követendő példa lehet a többi tagállam számára is. Tehát egy újabb politikai válsággal több van az amúgy is mind súlyosabb gondokkal küzdő atlanti politika berkeiben. -tg-
