Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-08 / 18. szám
Még fülünkben csengenek az idei május elseje alkalmából világszerte sorrakerült ünnepségek és felvonulások békeszózatainak ütemei, amikor a haladó emberiség egy nagy évfordulóhoz érkezett: a történelem eddigi legnagyobb pusztításának befejezését, a fasizmus felett aratott győzelem 20. évfordulóját ünnepeljük. A második világháború 50 millióra tehető áldozatainak közvetlen vagy közvetett hozzátartozói, s mindazok, akiknek drága az emberiség szabadsága, boldogulása és békéje, ezen a napon fokozott figyelemmel fordulnak a népek sorsáért felelős politikusok tevékenysége felé, s együttesen kiáltják: Soha többé háborút! S amikor ez a jogos, s mindig helyénvaló követelés szinte refrénként' zúg fel száz- és százmilliók ajkáról, az imperializmus „jóvoltából“ ismét sötét felhők tornyosulnak a nemzetközi helyzet olykor már oly bíztató tisztulást ígérő egén. A hosszú idő óta Indokínában dúló amerikai agresszió mellé most latinamerikai „ikertestvér“ is párosult. A Dominikai Köztársaságban lejátszódó események, az amerikai beavatkozás módja és méretei egy aránt azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok külpolitikájában ismét a veszélyes kalandorkodás időszaka állt be. Űjabb dollár-injekció Dél-Vietnamnak A világ közvéleményének érdeklődése szinte hónapokon át kizárólag Indokinára szegezödött, de az elmúlt napok során részben a földteke másik részére, a latin-amerikai Dominikára terelődött át. Sajnos, a közös nevező ugyanaz: amerikai imperialista beavatkozás. De maradjunk egy pillanatra még a dél-vietnami eseményeknél. A folyamatosság ismertetése nem okoz nagy gondot, mert legutóbbi beszámolónk óta sem változott sokat a helyzet, az amerikaiak tovább fokozták légitámadásaikat a VDK területe ellen. A vietnami hazafiak eddig már közel 300 támadó gépet lőttek le és több más értékes hadianyagot zsákmányoltak. Úgy látszik, mindez nem elég figyelmeztető a Fehér Ház számára, sőt Johnson elnök újabb dollármilliókat akar pazarolni a feneketlen délvietnami háborúba. Legutóbb arra kérte a kongresszust, hogy újabb 700 millió dollárt szavazzon meg a saigoni kormány megsegítésére. Vajon a törvényhozók megkérdezték-e választóikat, amikor keservesen befizetett adóikat egy szabadságáért harcoló nép ellen használják fel? Az amerikai imperializmus indokínai beavatkozása diplomáciai és politikai síkon is újabb kellemetlenségeket hozott Washington számára. Kambodzsa kormánya bejelentette, hogy megszakítja diplomáciai kapcsolatait az Egyesült Államokkal, válaszul az amerikai gépek kambodzsai falvak elleni támadására és az amerikai sajtóban egyre gyakrabban előforduló rágalomhadjáratra Kambodzsa ellen. A másik kellemetlen meglepetés nem másutt, mint Londonban érte Washingtont. A SEATO nevű délkelet-ázsiai katonai tömb ülésén a szervezet megalakulása óta először, Franciaország csupán megfigyelőivel képviseltette magát, hogy ezzel is kifejezze nemtetszését az amerikaiak indokínai politikája felett. Amerikai provokáció Dominikában Ahogy már említettük, a vietnami agresszió után most egy újabb imperialista beavatkozás terheli az USA politikai számláját. A Karibi-térségben levő, mindössze három milliós lakosságú Dominikai Köztársaságot belső ügyeinek rendezése közepette külső támadás érte az Egyesült Államok részéről. Az országban — mint ismeretes, a múlt hét végén hazafias felkelés tört ki, amely a jobboldali erők megtorlása miatt polgárháborúvá fejlődött. A felkelők az alkotmányos rendszer helyreállításáért, a törvénytelen katonai junta ellen szálltak harcba. Mindezt Washington az amerikai érdekek veszélyeztetéseként könyvelte el és beavatkozott. A dominikai felségvizeken kalózkodó amerikai haditengerészeti egységekről gyalogságot küldött Dominikába, amelynek távolról sem a Johnson által hangoztatott „amerikai polgárok védelme“ volt a feladata, hanem a Fehér Ház szájaíze szerint befolyásolni a dominikai eseményeket. Az igazi célt azonban maga az amerikai elnök sem rejtette túlzottan véka alá, amikor múltheti beszédében egy új Kuba keletkezésének megakadályozásáról beszélt. Az antikommunizmus elleni harc szükségességének agyoncsépelt szózataival lényegében a klasszikus gyarmatosítás újabb politikáját hirdette meg. Az amerikaiak dominikai beavatkozása világszerte, de különösen Latin- Amerikában hatalmas felháborodást váltott ki. Diplomáciai téren a Szovjetunió javaslatára az ENSZ Biztonsági Tanácsa is foglalkozott az üggyel, úgyszintén az amerikai érdekeket oly gyakran védelmező Amerikai Államok Szervezete is, amely ezúttal leplezettén bírálatban részesítette az USA-t. Bár a dominikai helyzet még mindig áttekinthetetlen, bizonyos fokú rendeződést mutat az a tény, hogy a felkelő csapatok vezérét, Caamano ezredest ideiglenes elnökké választották, aki Bosch volt dominikai elnök visszatéréséért harcol. A volt elnök egyik nyilatkozatában kijelentette, hogy a Dominikai Köztársaság polgárai önállóan, 24 órán belül megoldanák problémáikat, ha nem történt volna külső beavatkozás. Kérdés, vajon a Fehér Házban meghallották-e ezt a kijelentést? (-tg-) 1945. május 8. — a német nép és egész Európa történelmének nagy jelentőségű fordulópontja. A hitleri szörnyállam megsemmisítése a Szovjetunió és a szövetségesek által, lehetőséget teremtett a német nép számára, hogy a német imperializmust és militarizmust gyökerestől kiirtsa és egy demokratikus, békeszerető, a gyászos német múlt minden embertelen jellegétől mentes új államot építsen fel. Egy olyan államot, amely nem veszélyezteti többé Európa és az egész világ békéjét, nyugalmát, nem tör más népek szabadsága, más államok függetlensége ellen, és véglegesen lemondott világuralmi céljairól. A szövetséges hatalmak jaltai és potsdami megegyezései éppen ebből az elvekből indultak ki, amikor körvonalazták az új német állam politikai és társadalmi formáját. A jaltai és potsdami egyezmények irányelvei azonban csak Németország keleti részében valósultak meg, ahol a német munkásosztály, valamint a vele szövetséges parasztság és értelmiség, vezető pártja a Szocialista Egységpárt irányításával, megteremtette az első német demokratikus államot. Kirekesztette az állam és a közélet vezetéséből a reakciós erőket, felkutatta és példásan megbüntette a háborús bűnösöket, feloszlatta a kapitalista monopóliumokat és új szocialista alkotmányt léptetett életbe. A társadalmi élet, a gazdasági tevékenység, a kultúra, a tudomány és a nevelés területén a nagy német humanisták és szocialisták hagyományainak szellemében sikeresen formálja az újarcú német embert, mely az egész világ haladó népeivel testvéri egységben harcol a szocializmus és a kommunizmus győzelméért. _ Németország másik részén, amely a nyugati államok megszállási övezetébe tartozott, még mindig az a régi, világhódító militarista irányzat uralkodik, mely már két világháború poklába kergette az emberiséget. A nyugati hatalmak nem teljesítették a rájuk is egyaránt kötelező egyezmények elveit, sőt az amerikai tőke kiadós segítségével egy új imperialista hatalmat teremtettek meg, amely éppúgy zászlajára írta a revánsot, mint dicstelen elődje Hitler Adolf. A gazdasági élet vezetését és a politikai hatalmat újból a monopóliumok bitorolják, amelyek a nácizmust is hatalomra segítették. A háborús bűnösök nagy részének haja szála sem görbült meg, sőt miniszteri, bírói székekben és más vezető funkciókban terpeszkednek. A Német Demokratikus Köztársaság gazdaságilag és kulturális téren rohamos ütemben fejlődik, nemzetközi kapcsolatai, a nyugatnémet intrikák ellenére is, állandóan szélesednek és tekintélye napról-napra növekszik. Ez természetesen maga után vonja a nyugat-német hivatalos körök eszeveszett dühét, mely állandó provokációkban és a szocialista építés minden eszközzel történő megzavarásában nyilvánul meg. Minden intrika, provokáció és rágalom ellenére azonban mindinkább erősödik és gazdagodik az első demokratikus német állam, példát mutatva Nyugat-Németország dolgozóinak és békeszerető polgárainak arra, hogy a német nép jobb jövőjét, nem a múlt sötét árnyainak újraélesztése, hanem csak a nép uralma, a szocializmus felépítése valósíthatja meg. (p) A HÁBORÚ ALKONYA Ütött az utolsó óra FÉLELMETES DOKUMENTUM o BÚCSÚ AZ EBÉDLŐBEN O HITLER HOLTTESTÉNEK ELÉGETÉSE A második világháború befejezésének 20. évfordulójáról világszerte megemlékeznek. A Győzelem Napja egyben memento is, figyelmeztető mindazok számára, akiket közvetve vagy közvetlen érintett a történelem eddigi legnagyobb pusztítása. Az eltelt két évtized során számos ismertetés, dokumentum, tanulmány, könyv stb. jelent meg a második világháború lefolyásáról, a fasizmus végső vereségének utolsó napjairól. Az alábbiakban Berlin elestének és a birodalmi kancellária, valamint közvetlen Hitler halálának egyes mozzanatait válogattuk ki olvasóink számára. A katonai helyzet a németek szempontjából 1945. áprilisának végén tovább romlott. A szovjet csapatok egyre szorosabbra vonták a gyűrűt, nemcsak a fővápos, de a kancellária romjai, tehát Hitler földalatti óvóhelye körül is. Április 28-án este a vezéri óvóhely lakói tudomást szereztek arról, hogy a szovjet csapatok elérték a Potsdamer Platzot, tehát pár száz méternyire vannak a kancelláriától s így alighanem rövidesen megkezdik a kancellária és a földalatti óvóhely ostromát. Miután Hitler látta a teljes összeomlást kilátástalanságot, összehívta a bunkerben tartózkodó személyeket és még egyszer megerősítette előttük, hogy ő és Éva Braun (a Führer szerelme, későbbi felesége) öngyilkossá^ got fognak elkövetni. Majd a jelén-t levőkkel megtanácskozta, hogy holttesteiket milyen módon lehetne leg-* * tökéletesebben megsemmisíteni. Abban állapodtak meg, hogy az elégetés lesz a legmegfelelőbb módszer. Hitler elrendelte, hogy ehhez haladéktalanul szerezzék be a szükséges mennyiségű benzint és megparancsolta, hogy az elégetést a legkésőbben akkor kell végrehajtani, amikor az első szovjet katona feltűnik a kancellária közelében, majd valamennyi jelenlevő ismét hűségét fogadott a vezérnek. A végrendelet Majd ráeszmélt arra, hogy halála előtt még fontos teendője van s ezért egyik titkárnőjével, Frau Jungeval átvonult egy másik helyiségbe és lediktálta neki politikai és magánvégrendeletét. Mindkét okmányt sikerült a pusztulástól az utókor számára megmenteni. Kettőjük közül a politikai végrendelet az érdekesebb, egyben felelmetes . dokiimpntum is PTÁiplmotoc lövést hallottak. Goebbels megnézte az óráját, délután fél négy volt, 1945. április 30, hétfő. Néhány perc újabb várakozás után benyitottak. Hitler a karosszékben ült, mellette a szőnyegen hevert a revolver. Halántékából szivárgott a vér, agyonlőtte magát. A kanapén mozdulatlanul feküdt Éva Braun. Mellette is ott feküdt egy revolver, de ő mérget vett be. Szintén halott volt. Hitler öngyilkosságának és temetésének körülményeit, illetve az azzal kapcsolatos adatok annak a vizsgálóbizottságnak a jelentéséből származnak, amelyet az angol-amerikai titkos szolgálat küldött ki abból a célból, hogy megvizsgálja Hitler halálának körülményeit. A bizottságnak nem sikerült Hitler holttestének maradványait megtalálni. Ez annál figyelemre méltóbb, meri mindazok, akik a jelentés végső kö-' vetkeztetéseit és állításait Hitler haj lálát illetően kétségbe vonták, joggal mutattak rá arra, Hogy 180 liier benzin nem elegendő ahhoz, hogy ké? holttestet szénné égessen. Legalább a csontoknak meg kellett volna maradniuk. Ez tökéletesen igaz, csakhogy.ma már szovjet forrásból tudjuk, hogy két nap múlva a délutáni órákban a kancellária bunkerjét elfoglaló szovjet csapatok igenis megtalálták ott a különböző elégetett hullákat, köztük Hitler holttestét is, de olyan állapotban, hogy nem voltak benne bizonyosak, valóban Hitler hullájáról van-e" szó. Hiszen megtalálták pl. Goebbels és egész családjának holttestét is. Goebbels hullája megszenesedve már, de teljesen jól felismerhető állapotban volt. Hitler hullája azonban felismerhetetlen volt, és csak később Hitler fogazata, illetve a fogorvosi kezelése kórlapjai alapján (ezeket megtalálták)' sikerült az azonosítás minden kétséget kizáróan a szovjet hatóságoknak-Hitler halálával a haldokló Harmadik Birodalom politikai súlypontja Ploenbe tevődött át, ahol Dönitz tengernagy székelt, az új államfő, akit maga Hitler jelölt ki utódjául. Dönitz még nem tudott a vezér haláláról, amikor feltétlen hűségéről biztosította a halott Hitlert, hogy minden erejével meg fogja kísérelni Berlin felszabadítását. Hogy ennek az • ígéretnek mennyi köze volt a realitáshoz, azt az bizonyítja a legjobban, hogy kb. abban az időpontban, amikor Dönitz üzenete megérkezett a kancellária bunkerjébe, a győztes szovjet katonák már kitűztek a sarlós-kalapácsos vörös lobogót a Reichstag tornyára. Házasságkötés a bunkerban Hitler rádión keresztül értesül? Mussolini kivégzéséről, amely tulajdonképpen a fasizmus végét jelentette Olaszországban. Ez egy okkal több volt arra, hogy megerősítse öngyilkossági szándékában és abban az elhatározásban, hogy holttestét halála után megsemmisíttesse. Előbb azonban meg akarta jutalmazni baráthőjét azért, hogy e nehéz időben kitartót? mellette. Feleségül vette Éva Braunt. Ez a királyi szépségnek egyáltalában nem nevezhető hölgy á háború alatt távol volt a frontoktól. Hitler sohasem engedte meg, hogy a különböző főhadiszállásokon meglátogassa, ellenben kezdettől fogva neki és Hoffmann barátjának adta meg a kizárólagos jogot, képeinek Németországban való terjesztésére. A házassági szertartás a bunker úri. férképszobájában történt. A szertartás egészen rövid volt. Goebbels és Bormann voltak a tanúk. Miután a hadihelyzet lehetővé tette a házasságkötések gyorsított eljárását, az „igén“riek kimondása után pillanatok alat? kiállították és aláírtak a házasságleveleket és ezzel a ceremónia vége? ért. Amikor a menyasszony aláírására kerül? sor, az előbb Éva Braunt akart írni, majd hirtelen megállt, kihúzta a B-betűt, és nagy szálkás betűkkel aláírta: Hitler Adolfné, születet? Braun. A házasságkötés után a Führer és félesége fogadták a jelenlevők szerencsekívánatait, majd lakosztályukba vonultak vissza, ahol ünnepi vacsorát' szolgáltak fel s aztán a bunker többi lakóival együtt, miközben pár száz méternyire a kancelláriától heves harcok zúdultak, pezsgőzés és órákig tartó kedélyes beszélgetés kezdődött, amelyben a jelenlevők főleg a múlt emlékeit elevenítették fel. Majd lassan-lassan visszakanyarodtak a kevésbé rózsás jelenbe és Hitler kettőjük küszöbön álló öngyilkosságáról kezdett beszélni. Kijelentette, hogy számára, akit mindenki elárult és elhagyott, a halál megváltás lesz. # Szovjet önkéntesek készek Vietnam segítségére menni. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa teljes mértékben támogatja a VDK Nemzetgyűlésének a világ parlamentjeihez intézett felhívását és a vietnami probléma békés megoldására tett javaslatát. Ugyanakkor belegyezik abba, hogy azok a szovjet állampolgárok, akik önként akarnak harcolni a vietnami nép igazságos ügyéért, Vietnamba utazzanak. • Meghalt Szakasits Árpád. Budapesten rövid szenvedés után elhúnyt Szakasits Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront elnökségének tagja, az Országos Béketanács elnöke, a Békevilágtanácsa tagja, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, a Magyar—szovjet Baráti Társaság elnökségének tagja. • Kubai—csehszlovák barátsági hét. Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából május 3—9 között Kubában kubai—csehszlovák barátsági hetet rendeznek, amelynek keretében Havannában és az ország további városaiban számos politikai és kulturális akciót rendeznek. mer? az? bizonyítja, Hogy az az ember, aki rettegésben tartotta Németországot és a világot, néhány órával halála előtt sem volt hajlandó elismerni azt, hogy politikájában valami is téves volt. Ebben az okmányban annyira sátáni és elmebajosán megszállott, mint amilyen elmebajos és sátáni volt minden beszédében, minden cselekedetében. Miután Hitler megbízta sofőrjét, hogy szerezzen be és tartson készenlétben 200 liter benzint, feleségével együtt visszavonult az ebédlőbe. Miután befejezték az ebédet, egy darabig kettesben maradtak majd Éva Braunnal együtt kijött a folyosóra és elbúcsúzott a legszűkebb munkatársaitól. Hitler és neje mindenkivel némán kezet fogott és aztán visszavonult lakosztályába. A hívek is visszamentek és a folyosón csak Goebbels, Bormann és még néhányan maradtak. Ezek néma csendben várakoztak. Pár percnyi várakozás után bentről egy ^ A német §eí®Lh?SfMilÍnak 1. SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. május 8.
