Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-13 / 6. szám
Az amerikai imperializmus délkelet-ázsiai mesterkedései rendkívül kiélezték a nemzetközi helyzetet. A Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen elkövetett amerikai repülötámadás igen veszélyes lépés, amely nemcsak egy ország függetlenségét, szabadságszeretetét sértette meg, hanem súlyos bűntettet jelent a béke és a haladás ellen. Miközben a saigoni bábrezsim kenyéradói egy új világháború kitörésének veszélyével játszanak, addig a demokratikus Vietnam fővárosában magasszintű szovjet—vietnami megbeszélésekre került sor, amelyeknek mottójául a hanoi Thien Pong című lapot idézhetjük: „Azt kívánjuk, hogy Vietnam és a Szovjetunió népeinek testvéri barátsága mindig úgy virágozzék, mint a tavasz, amely most fakasztja vietnami földön gyönyörű virágait.“ újabb támadás következtében nem Gaztett a béke és haladás ellen nézné tétlenül egy baráti szocialista --------------------------------------------------------- ország felségjogainak megsértését. Régebben már többször is kifejtettük, hogy Johnson elnök — ellentétben Kennedyvel — inkább a belpolitikában jártasabb és az ország külpolitikájának irányítását nagy mértékben a külügyminiszterre és a Pentagonra (amerikai hadügyminisztérium) bízza. Ennek többek között aztán az az eredménye, hogy a - kalandor természetű tábornokok sok esetben igen súlyos helyzet elé állítják magát a Fehér Ház urát is. Ez persze távolról sem azt jelenti, hogy a naponta mintegy másfélmillió dollárba kerülő saigoni rezsim fenntartását illetően lényeges felfogáskülönbség állna fenn az amerikai politika vezetői között. Abban azonban a hivatalos washingtoni felfogás napjainkban megegyezik, hogy Dél-Vietnamból valahogyan ki kellene vonulni, mégpedig úgy, hogy ez a „lelépés“ ne ártson Washington tekintélyének. Az érem másik oldala pedig az, hogy Taylor tábornok, saigoni amerikai nagykövettel az élen az évek óta húzódó feneketlen dél-vietnami háborúnak a Vietnami Demokratikus Köztársaság területére történő kiterjesztése egyre közelebb kerül a valósághoz. A vasárnapi amerikai repülőtámadás a VDK ellen nyílt bizonyíték arra, hogy egyelőre Washingtonban a veszélyesebb felfogás érvényesül. Az észak-vietnami Dong Hói és több más város ellen elkövetett támadások, valamint Johnson elnök elhatározása, hogy Dél-Vietnamból hazarendelik az amerikaiak hozzátartozóit, azt bizonyítja, hogy az USA folytatni akarja agresszióját. Á válság veszélyes fejleményére utal még az a tény is, hogy az amerikai elnök irányítható rakétákkal felszerelt légelhárító zászlóaljat küld Dél-Vietnamba. Az amerikai kormány nevetséges magyarázata, hogy a VDK fegyveres erői megtámadták az USA katonai berendezéseit, nélkülöznek minden reális alapot. Hiszen előzőleg délvietnami „kommunista gerilla támadásról" beszéltek, s csak azután adtak ki egy kiegészítő közleményt, amikor végrehajtották támadásaikat. A hivatalos hanoi, pekingi és moszkvai tiltakozásokon kívül szerte a világon a haladó emberek százmilliói — köztünk hazánk dolgozói is — a leghatározottabban elítélik az amerikai imperializmus súlyos cselekményeit és követelik az agresszió azonnali beszüntetését. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya többek között az 1954. évi Indokínára vonatkozó genfi egyezmények súlyos megsértésével és arcátlan provokációval vádolja az Egyesült Államokat. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kormánya pedig határozottan leszögezte, hogy A hanoi megbeszélések Miközben Ázsia Németországának (ez az ország is kettészakított és két különböző társadalmi rendszerre oszlik) déli részében vér folyik, a szabadságért és egy veszélyes imperialista cselszövés színhelyéül szolgál, az ország demokratikus részében az egész szocialista világrendszer szempontjából igen nagy jelentőségű szovjet—vietnami tárgyalásokra került sor. A Koszigin miniszterelnök vezette szovjet küldöttség forró, baráti hangulatú fogadtatása, a két ország vezetői közt lefolyt eszmecsere jelentősége jóval túlhaladja a szokásos államközi tárgyalások fontosságának határát. A szovjet küldöttség hanoi látogatása hatalmas támogatást nyújt egyrészt az észak-vietnami nép békés építő munkájához, másrészt a délvietnami hazafiak igazságos és győzelmes harcához, az ország békés újraegyesítéséhez. Ez a látogatás még jobban megszilárdítja a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság népeinek testvéri barátságát, a szocialista népek baráti öszszefogását a marxizmus-leninizmus és a proletár nemzetköziség alapján. A látogatásnak érthetően igen nagy a nyugati visszhangja is. Több vezető angol és amerikai lap véleménye szerint, a szovjet kormányfő hanoi útja nagy mértékben befolyásolhatja a délkelet-ázsiai helyzet alakulását. Ugyanakkor a jobboldali francia sajtó kihasználja az alkalmat és a de Gaulle-i semlegesítés gondolatát helyezi előtérbe. „A délkelet ázsiai semlegességet biztosító értekezlet, amelynek egy napon elkerülhetetlenül össze kell ülnie, ma már nem látszik olyan távolinak" — írja a párizsi Populaire. A Koszigin miniszterelnök vezette szovjet küldöttség négynapos hivatalos látogatása a Vietnami Demokratikus Köztársaságban az elmúlt napok jelentős nemzetközi eseményének számít. A két baráti szocialista ország vezetői közt lefolyt tárgyalások tovább mélyítették a demokratikus Vietnam és a Szovjetunió népeinek testvéri barátságát. Felvételünkön Koszigin szovjet miniszterelnök és Ho-Csi Min, a VDK elnöke üdvözli a hanoi dolgozókat. ►►►►►► Két sajtóértekezlet két felfogás A különböző cselszövésekkel telített vonalvezetés mellett a látványosságokra nagyon is sokat adó de Gaulle tábornok idei első nagy sajtókonferenciáját egy jelentős évfordulóra időzítette. Az Elysée-palota ura február 4-én, a történelmi jelentőségű jaltai konferencia megkezdésének 20. évfordulóján rendelte magához a több mint száz francia és külföldi újságírót — mintegy jelképül annak, hogy ismét nagy horderejű bejelentésekre készül. Ezúttal azonban erősebbnek bizonyult a vihar előszele, mint annak kimenetele. De Gaulle tábornok három fontos nemzetközi kérdéssel foglalkozott. A nyugati fizetési rendszer megreformálására vonatkozólag azt javasolta, hogy a dollár és a font-sterling alap helyett térjenek vissza a korábban használt arany-alap rendszerre. Továbbá öthatalmi ENSZ-csúcsértekezlet összehívását javasolta az USA, Szovjetunió, Anglia, Franciaország és a Kínai Népköztársaság részvételével, amely megvitatná a világszervezet alapokmányának felülvizsgálását. Végül a különösen Bonnban nagyon várt állásfoglalás, a német kérdés rendezését illetően kijelentette, hogy az európai probléma. Ezzel újabb pofont adott Washingtonnak és úgy ahogy kesztyűt dobott Bonnak, bár még a párizsi Combat szerint is a tábornok szavai, nem nagy örömet keltettek nyugat-német politikai körökben. De Gaulle párizsi csúcsértekezletével majdnem egyidöben, Johnson elnök is fontos nemzetközi kérdéseket érintett egy rögtönzött sajtóértekezleten. Az amerikai elnök nyomban visszautasította de Gaullenak a nyugati fizetési rendszer megváltoztatására és az öthatalmi ENSZ-értekezlet összehívására tett javaslatát. A német-kérdéssel kapcsolatos francia felfogásról, Johnson mindössze annyit mondott, hogy ebben „Washingtonnak és Párizsnak eltérő véleménye van.“ A két sajtókonferencián elfoglalt két különböző felfogás is jelzi, milyen mély szakadék tátong az atlanti tábor vezető országai közt a leglényegesebb nemzetközi kérdéseket illetően. (tg) 0 Ausztriában nem évülnek el a náci gaztettek. Az osztrák kormány legutóbbi ülésén olyan törvény mellett foglalt állást, amely megakadályozná a náci gaztettek elévülését. A törvényt még ez év tavaszán jóváhagyják. 0 Az ENSZ-közgyülés elnapolása előtt. A világszervezet közgyűlésének plénuma egyhetes szünet után újból ülésezett. U Thant bejelentette, hogy a küldöttségek többsége támogatja az ENSZ-közgyülés elnapolásának gondolatát. A közgyűlés akkor folytatná munkáját, ha az ezzel a feladattal megbízott bizottság beszámolhat az ENSZ békehadműveleteinek kérdéseiről. 0 Politikai gyilkosság Indiában. Jelentések szerint ismeretlen tette* sek orvul meggyilkolták, Nehru volt indiai miniszterelnök egyik régi har* costársát. 0 Feszült a politikai helyzet Olasz-* országban. Az olasz kormánykoalíció* ban újból feszült a helyzet és egy újabb kormányválság lehetőségéről beszélnek. Moro második kormányé* nak sorsáról a közeli napokban dön* tenek, amikor befejeződik az Olasz Szocialista Párt Központi Bizottságé* nak ülése. 0 Salazar leváltását követeli a por* tugál ellenzék. A portugál demokra* tikus és szociális akció ellenzéki moz* galom, Tomas portugál elnöknek kül* dött levelében Salazar kormányának leváltását követeli. A levél azzal vá* dolja Salazar kormányát, hogy nem tudja megoldani az alapvető nemzeti problémákat. LONDON nem marad főváros London az európai nagyvárosok betegségeiben szenved. Rendkívül túlnépesedett, túlautósított, sőt túlrepülögépesített is... Az utóbbi időben túlbürokratizálásáról beszélnek. Természetesen ez csak a hivatalok számát és nem a hivataloskodás módját illeti. Londonban sokat építenek, s ha meggondoljuk, hogy az új épületek 90 %-a irodának készül, akkor ez a probléma még kirívóbbnak tűnik. Egy szép napon a város bármely részét bekerítik, anyagot hordanak össze, gépeket állítanak feí, s pár héten belül üvegből, alumíniumból készült új ház tárul a londoniak elé. Ilyen például a postaügyi minisztérium új toronyháza, vagy a „The Time" nevű lap kiadóhivatali palotája. A statisztikusok feltételezik, hogy az angol főváros 1970-re újabb egymillió lakossal gyarapodik. Ez pedig nemcsak a londoni városi tanácsnak okoz gondot, hanem az állami tervező szerveknek is, ahol merész megoldásra készülnek. „A parlament elköltözködík" — írta nemrég a londoni „Sun“. A cikk szerint ha az elkövetkező tíz éven belül a parlament elhagyja Londont, akkor a minisztériumok, külképviseletek, bíróságok és központi állami szervek is követik, s London elveszítené fővárosi jellegét. Ez nem csupán az újságok véleménye. így vélekedik sir Derek, a tervező társaság végrehajtó bizottságának tagja is. A kormányban olyan vélemények hangzottak el, hogy ne engedélyezzék hivatalos épületek létesítését Londonban. A parlament új székhelyévé egyelőre Yorkot ajánlják. Általában hét új város építéséről tárgyalnak. London természetesen továbbra is gazdasági és pénzügyi központ maradna. még fokozottabb mértékben mint akár New York, vagy Rio de Janeiro. H. T. ★ * ★ Tábornoki módosítás? Mint ismeretes, az 1963-ban megkötött moszkvai részleges atomcsendegyezményt Franciaország nem tartja be. Azóta a Szaharai kísérleti telepen több alkalommal is sor került atombomba-robbantásra. (Újsághír) Nyugat-német kollégájának dicsekszik egy francia tábornok. — Mit szól hozzá, egy kis módosítást hajtottunk végre ezen a közismert jelzésen ? (A Humanité karikatúrája) Az ENSZ-közgyűlés befejezte az általános politikai vitát, ami ezúttal szokatlanul hosszú időt, majdnem teljes két hónapot vett igénybe s még mindig nem lehet megmondani, vajon áttér-e a közgyűlés olyan érdemi kérdések tárgyalására, amelyekben szavazással kell dönteni. A kérdés önmagában is eléggé furcsán hangzik és jelzi a világszervezet bénultságát. De ha egy kicsit mögéje nézünk az ENSZ-ben uralkodó állapotoknak, még ' nyomasztóbb érzés fogja el az embert, hiszen a világszervezet a béke egyik fontos őrhelye, sőt több is ennél: olyan nemzetközi fórum, amely a szembenálló nézetek tisztázásához nyújt lehetőséget és — néhány eltévelyedéstől eltekintve — mindezideig be is töltötte hivatását. Már amikor a 19. ülésszak több mint két hónapos késéssel kezdetét vette, látható volt, hogy a világszervezet kritikus helyzetbe került. Világos volt az is, hogy nem az ún. pénzügyi válságról van szó. A válság valódi okaira következtetni lehet részben az amerikai küldöttség magatartásiból, részben pedig az általános politikai vitában elhangzott felszólalásokból. Stevenson, az amerikai ENSZ-küldöttség vezetője általában az elsők között szokott felszólalni a politikai vitában, hogy megadja az alaphangot, amihez aztán az amerikai járszalagra fogott többség alkalmazkodott is. Éveken át ez volt a megszokott színjáték az ENSZ-ben. Valaminek történnie kellett, hogy ez alkalommal Stevenson az utolsó felszólaló volt a vitában és felszólalása még azoknak is csalódást okozott, akik talán még mindig szívesen részt vennének a régi Íz ENSZ kritikus napjai megszokott játékban. Mi történhetett? Semmi különös, csupán az, hogy szétesett az amerikai szavazógépezet, megváltozott az ENSZ összetétele és az amerikai diplomácia merőben új erőmegosztással kénytelen szembenézni a közgyűlésben. Ez kiderült a politikai vitában szőnyegré került problémákból és felszólalásokból is. KI yilvánvaló, hogy az USA kormányának nem áll érdekében az olyan témák feszegetése, amelyekből kiderül, hogy a világban tapasztalható legtöbb egyenetlenséget az imperialista hatalmak beavatkozásai okozzák. S ebben a fogalmazásban az „egyenetlenség" rendkívül enyhe kifejezés, hiszen az amerikai beavat* kozás pl. Dél-Vietnamban permanens háborús helyzetet teremtett, s a rámenősebb irányzat hívei állandóan fontolgatják, vajon nem kellene-e kiterjeszteni a háborút Dél-Vietnam határain túl? A kongói helyzetről sem szívesen hallanak az amerikaiak olyan felszólalásokat, amelyek az új gyarmatosítás módszereit és céljait teszik szóvá. Márpedig ezek a kérdések sűrűn szerepeltek az általános politikai vitában, hiszen az ENSZ- tagok többsége közvetlenül érdekelt a gyarmati rendszer felszámolásában. Ebben az összefüggésben úgyszólván egyetlen olyan kérdés sincs az afrikai, ázsiai és latin-amerikai országok helyzetével kapcsolatosan, amely ne érintené az USA presztízsét, s mondani sem kell: éppenséggel nem kedvezően. Kínossá teszi az ilyen témák megvitatását az is, hogy a legtöbb esetben maguk az érdekeltek bírálják az amerikaiak, afrikai-ázsiai és latinamerikai politikáját. Ez a magyarázata annak, hogy a legtöbb nyugati küldöttség nem is vett részt a vitában és az USA küldötte is azért halasztotta felszólalását a vita legvégére, hogy közben felmérje a helyzetet. Ez a felmérés, úgy látszik, nem hozott kedvező eredményt az Egyesült Államok szempontjából és így megint előtérbe, tolták az ún. pénzügyi krízist. A „pénzügyi válságnak" az a lényegé, hogy a Szovjetunió, Franciaország és néhány szocialista ország nem hajlandó részt venni az ENSZ középkeleti és kongói akciójának finanszírozásában s ezért megpróbálják alkalmazni ellenük az alapokmány 19. cikkelyét. Ez kimondja, hogy attól az ENSZ-tagtóI, amely kétéves tagdíjának megfelelő összeggel adós marad, meg lehet vonni a szavazati jogot. Természetesen nem egyszerűen pénzügyi kérdésről van itt szó, hanem igen fontos elvi kérdésről, hiszen a Szovjetunió semmi körülmények között sem támogathat olyan imperialista akciókat, amelyek sértik a népek önrendelkezési jogát, ellent mondanak az ENSZ alapokmányának és tulajdonképpen a legbrutálisabb gyarmati elnyomás céljait szolgálják. Mindehhez még az is hozzátartozik, hogy a közel-keleti és kongói akciót az ENSZ alapokmány megsértésével indították el, a Biztonsági Tanács megkerülésével, ahol a Szovjetunió természetesen élt volna a vétó joga* val. lyl indennek ellenére a Szovjetunió * ■ hajlandó volt elfogadni az afrikai-ázsiai csoport közvetítő javaslatát, amely szerint az ENSZ tagok létesítsenek egy úgynevezett különleges pénzügyi alapot a világszervezet gazdasági nehézségeinek áthidalásé* ra. A Szovjetunió hajlandó hozzá* járulni ehhez a pénzalaphoz, de tér* mészetszérűleg azzal a kikötéssel, hogy sem a kongói akció, sem ehhez hasonló -imperialista vállalkozást nem lehet ebből az alapból finanszírozni. Az ENSZ főtitkár minden erőfeszítésé ellenére az amerikaiak ez elől á meg* oldás elől is kitértek és jelenleg az a helyzet, hogy teljes bizonytalanság előtt áll a világszervezet, amely fenn* állásának húszéves évfordulójára készül. A New York Herald Tribune egyéb* ként hetekkel ezelőtt megírta, hogy mi a magyarázata az amerikai álláspont makacsságának. A lap véleménye szerint, az USA jelen pillanatban az £ fontolgatja, hogy szükség van-e egy* általán a világszervezetre? Az ame* rikai küldöttség, ha megpróbálja az ENSZ-alapokmányt a Szovjetunió el* len alkalmazni, olyan helyzetbe ke* rülhet, hogy még az egyszerű többsé* get sem lesz képes összehozni. Vi* szont a világnak egyszer túl kell jut* nia azon a képtelen helyzeten, hogy az ENSZ közgyűlése ne legyen több a washingtoni külügyminisztérium kirendeltségénél. p. F. SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. február 15.
