Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-09 / 1. szám
Harc a szarv'asmarhagümőkór ellen Annak ellenére, hogy a szarvasmarha-gumói;or ellem harc hazánkban már végéhez közeledik, mégis mindig aktuális piwbiémája marad az állattenyésztésnek, hiszen ennek a harcnak a legnebiezebh szakasza, az utolsó szakasz, amikor a gümőkóros fertőzést teljesen fel kell számolnunk, és a megtisztított állományokat meg kell védésünk az ismétlődhető fertőzéstől. így aztán nem elegendő az, hogy egy gazdaságban a güinőkórt felszámoljuk, de minden óvintézkedést végre kelf hajtanunk annak érdekében, hogy szarvasmarha-állományunk továbbra is gümőkiórtól mentes legyen. AZ IPOLYSÁGI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KÖZPONT TERÜLETÉN 25 EFSZ és 3 állami gazdaság van. Az állami gazdaságok 8 egysége képezi azt a 16 farmot, amelyekben szarvasmarhatenyésztéssel foglalkoznak. 1965-ben gümőkórtól mentesítjük az EFSZ-eket, s 1966-ban az állami gazdaságok farmjait is. Az állatorvosok és az állattenyésztők közös munkája eredményezte azt a lehetőséget, hogy a gümőkór felszámolása két évvel megelőzte a kitűzött határidőt. Az EFSZ-ek szarvasmarha-állománya 1958-ban még 25 °/o-os fertőzést mutatott, az állami gazdaságoké pedig 50 %-ra volt fertőzve. Természetesen sokkal rosszabb volt a helyzet a teheneknél. Az EFSZ-ek teheneinek 40 %-a, az állami gazdaságok teheneinek pedig 90 %-a volt fertőzve. Érdemes megemlíteni, hogy 1959-ig csak 5 szövetkezet szarvasmarhaállománya volt gümőkóros, s az állami gazdaságoknak csak egyetlen olyan farmja volt, amely a szarvasmarhatenyésztés terén jelentős szerepet játszott. Abban az időben még igen sok gondot okozott a fertőzött állatok elkülönítése s ott, ahol ennek a döntőfontosságú óvintézkedésnek azonnal és alaposan nem tettek eleget, bizony a fertőzöttség gyorsan elterjedt. így például az egegi szövetkezetben, ahol 1956 telén csak 12 fertőzőt tehenet számláltak, s mivel ezeket nem különítették el, ez egy éven belül már 40 %-os fertőzöttséghez vezetett, majd az ezt követő évben a fertőzöttség elérte a 100 °/»-ot. Példaként megemlíthetem azokat a gazdaságokat, amelyek az első gümőkóros állat felfedezése után azonnal elkülönítették és a szükséges óvintézkedéseket megtették. Ennek köszönhető, hogy a tesmagi, alsótúri, középtúri és a palásti szövetkezetekben már a rákövetkező évben büszkén kitűzhették a gümőkórtól mentes állomány címerét. Az erősen fertőzött állományok gümőkórtól való mentesítésénél fontos szerepet játszott a borjúneveiö istállók létesítése. Az elkülönített borjúnevelés bevezetése még több erőfeszítést és agitációs munkát Igényelt a mezőgazdasági üzemekben, mint az állatok elkülönítése. Ott, ahol az állattenyésztők megértették ennek a jelentőségét, rohamosan csökkent a fertőzöttség és az állomány hamar gümőkórmentessé vált. A boriúnevelésben és a fertőzéstől mentes üszők, majd tehenek felnevelésében élenjártak az ipolyviski, szalatnyai, százdi, ipolysági és a palásti szövetkezetek. Az elkülönített borjúnevelés és a többi óvintézkedések végrehajtása tette lehetővé azt, hogy az ipolysági EFSZ 60 %-ra fertőzött tehénállományát négy év alatt lecserélhette. A borjúiievelés terén sokáig gátolta és akadályozta a gumókor elleni harc eredményességét az egegi, deméndi, pásztói és az ipolybéli EFSZ-ekben észlelt hanyagság. A gümőüoór fertőzés felszámolását nagy mé-ttókben elősegítette a fertőzött álatoknak úgynevezett gümőkór izolát.umoktoa történő összpontosítása. Ez az összpiontosítás járási méretben történt és központunk területén izo-' látumnak az állami gazdaságok egyes farmjait használtuk fel. Ahhoz viszont, hogy a fertőzött állatokat a gazdaságból ki lehessen vonni, előbb meg kellett teremteni az előfeltételekét, nehogy az állatok elszállítása gyöngítő befolyással legyen a mezőgazdasági üzemek termelésére és pénzügyi helyzetiére. Nagy súlyt fektettünk az üszők felnevelésére, azoknak megóvására, előkészítésükre az eljövendő elféshez és fejeshez. Itt újra meg kell dicsérni a már fentebb említett szövetkezeteket, ahol ezen az úton haladva nemcsak a fertözéses állatok likvidálására összpontosították figyelmüket, hanem az egészségügyi intézkedéseket helyesen kapcsolták össze a gazdasági érdekekkel és egészséges, jól fegleft, fiatal tehénállomány segítségével nemcsak a gumókor felszámolását érték el, hanem egyben a tejtermelést is jelentősen növelték. Ezeknek a gazdaságoknak az eredményei azt bizonyítják, hogy a jól átgondolt, helyes tenyészmunka már magában véve is biztosíték az állatok egészségére. A fent említett három tényező, az állatok elkülönítése, a borjak izolált nevelése, a fertőzött tehenek fiatal, egészséges üszőkkel történő lecserélése azok a döntő tényezők, amelyek maguk után vonták a gümőkórtól való mentesítést és az állományok kvalitatív javulását anélkül, hogy a betegség felszámolása jelentős anyagi nehézségeket jelentett volna a mezőgazdasági üzemeknek. Szükségesnek tartom megemlíteni az üszők szakszerű felnevelésének és ezeknek a tehénállományba történő átcsoportosítását. A gümőkór felszámolásánál arra kell törekednünk, hogy fiatal tehénállományt neveljünk, ugyanis a gümőkór kivizsgálásánál az öreg tehenek a vizsgálóanyag iránti érzéktelenség folytán sokszor magukban rejtik azt: a veszélyt, hogy az állományban rejtett gümőkóros egyed maradt és ez megfertőzheti a fogékony, fiatal állatokat. így lehet magyarázni azt a gyakori jelenséget, hogy az állományban, ahol fiatal és idősebb tehenek vannak együtt istátlózva, az egyes kivizsgálásoknál főleg a fiatal teheneknél észlelünk fertőzöttséget, s ugyanakkor az öregek nem reagálnak a vizsgálóanyagra. Ott, ahol ilyen jelenségek mutatkoznak, szükségesnek tartottuk a teheneknek öreg és fiatal csoportra történő felosztását s ez meghozta a várt eredményt. Ugyanis egy fiatal állományban a rejtett gümőkór veszélye a minimumra csökken. A tehénállományok fiatalítása tehát nemcsak olyan állományokban fontos, ahol még gümőkóros fertőzés van, hanem a kórmegörzés szempontjából szüksége van erre minden tehénállománynak. Az Ipolysági Állami Gazdaságban is akkor mutatkoztak jó eredmények a gümőkór irtása terén, amikor az egyik gazdaságban specializált üszőnevelőt létesítettek, ahol évente egy-egy istái — lónyi fiatal tehenet felneveltek és ezekkel lecserélték a fertőzött egyedeket. Ma már az állami gazdaságok 16 szarvasmarha-tenyészete közül csak két tenyészetben van gümőkór. A fertőzött álományok lecserélésénél fontos tényező a fertőzött istállók lelkiismeretes fertőtlenítése. Ennek a műveletnek nem mindenütt tesznek eleget, s így gyakran előfordul, hogy a nagy fáradsággal kiküzdött eredmények hiábavalókká válnak. Egy rosszul fertőtlenített istállóban nem ritkán fordul elő az állatok újrafertőzése. Ilyen újrafertőzés késedelmezte a gümőkór felszámolását az ipolyviski, a tompái és a pereszlényi gazdaságokban is. Legkisebb mértékben akkor csökkentjük az állatok újrafertőzését, ha a kifertötlenített istállókba az első évben hízómarhát helyezünk, majd az istállók állományát a második évben továbbtenyésztésre szánt fiatal állatokkal cseréljük fel. Még érdemesnek tartom megemlíteni a tesmagi, pereszlényi és a felsőszemerédi kellemetlen meglepetéseket, amelyek az újrafertöződéssel vannak kapcsolatban, de ezt az újrafertőzést már más állatok hurcolták be a szarvasmarha-állományba. Főleg a baromfi szerepel gümőkórcsíra-hordozóként ezekben a gazdaságokban. Ott, ahol a baromfiólak közel állnak az istállókhoz, szérűkhöz, takarmányelőkészítőkhöz, könnyen a vályúba kerülhet ragályanyag. Ha a madárgümőkór nem is jelent olyan veszélyt a szarvasmarhák részére, mint ezeknek specifikus típusa, mégiscsak nehézséget von maga után az állatok elkülönítése révén, mert az ilyen állatok hosszú ideig elkülönítve vannak. Mivelhogy az ember és az állat kölcsönös fogékonyságot tanúsít a fertőzés iránt, nem szabad elhanyagolnunk az etetők félévenkénti orvosi kivizsgálását, mind a fertőzött, mind pedig a már megtisztított állományokban. Fijfjyelernbevévé mindazt, amit a gümőkór elleni küzdelemre vonatkozó rendeletek magukban foglalnak, elértük azt az eredményt, hogy egy nagyarányú fertőzést nyolc év alatt likvidáltunk. Ügy ahogy szükség volt az állategészségügyi szolgálat és az állattartók kölcsönös megértésére és közös munkájára, azokban az években, amikor a gümőkór terjedését kellett meggátolni, később az állományokat mentesíteni a fertőzéstől, szükséges lesz ezután is ilyen együttműködésre, amikor a legfontosabb feladatunk az lesz, hogy az állományokat megvédjük egy újabb fertőzés ellen. Dr. Márton István (Ipolyság) «JOGI TANÁCSADÓBÜNTETÉSPÉNZ (PÖNÁLÉ) Június 30-án az épxtővállalattól átvettük a kész épületet. Jegyzőkönyvileg megállapodtunk abban, hogy az épületen felfedezett hibákat négy hónapon belül megjavítják. Halogatták a munkát és csak akkor láttak hozzá alaposabban, amikor a határidő közeledett. Az utolsó hibát október 31-én küszöbölték ki. Szövetkezetünk a rossz együttműködésre való tekintettel az egynapi késésért büntetéspénzt számlázott ki az építővállalatnak. Az építövállalat ez ellen tiltakozott, mondván, hogy a hibákat október végéig kijavította. Kinek van igaza? A hónapokban, hetekben vagy években megállapított határidó vége arra a napra esik, amely dátumban vagy elnevezésben egyezik az egyesség létrejöttének napjával. Ha ilyen dátum nincsen abban a hónapban (pl. 31-ike), akkor a határidő a hónap utolsó napjára esik. Az önök esetében ez merül fel, mivel októberben is van 30-a, ezért a határidő október 30-án ért végett. Ezek szerint a büntetéspénz kiszámlázása jogos volt. LEVONÁSOK A BURGONYA SÚLYÁBÓL A burgonya leadásakor többször volt nézeteltérésünk a felvásárló 3 SZABAD FÖLDMŰVES M63. január 9. szervekkel, mivel úgy véltük, hogy túlságosan nagy volt a levonás a burgonya szennyezettsége és csonkítottsága címén. Szeretnénk tudni, milyen nagy lehet a levonás ezen a címen? Az első osztályú étkezési burgonya legfeljebb 3 % megcsonkított burgonyát, a II., III. és IV. osztályú pedig csak 5 % megcsonkított burgonyát tartalmazhat. A szennyezettség sem haladhatja meg (egységesen az összes minőségi osztályban) a 2 %-ot. Ha a burgonya szennyezettsége nagyobb az előírtnál, akkor a tiszta súlyt úgy állapítják meg, hogy leszámítják a megengedettnél nagyobb szennyezettséget. Ha az az érzésük, hogy a szövetkezetét a felvásárlók megrövidítették, hogy a burgonyát alacsonyabb minőségi osztályba sorolták, vagy a súlyából többet vontak le szennyezettség címén, mint amilyen a valóság, akkor döntés végett az illetékes szervekhez kellett volna fordulniuk. Ha ez az önök javára hozna döntést, akkor az ezzel járó költségeket a felvásárló üzem köteles fedezni. VETÖMAGELADÁS Szerződést kötöttünk vetőmagtermesztésre. A kitermelt vetőmag azonban nem felelt meg az előírt követelményeknek. Ennek ellenére a vetőmagot felkínáltuk a felvásárló szerveknek. Az átvett vetőmagért azonban nem kaptuk meg a teljes árat. Csupán előleget’ kaptunk. Helyesen jártak el? A felvásárló szervek a bérben díjazott tisztításra átvett vetőmagért a szövetkezeteknek ugyanazon termény piaci árának megfelelő előleget ad. A hereíélék és fú-félék, valamint az egyéves takarmánynövények magjának feltételezett tisztasági foka és a mag csírázóképessége alapján szintén előleget ad. Ha a felvásárló szervek az említett elvek szerint jártak el, akkor helyesen jártak el. Veszteség nélküli baromfitáp Az angol Bibby-gyár új szerkezetű tojótápot hozott forgalomba „peckets“ elnevezéssel, amelyről azt állítják, hogy az egyesíti a liszt, a dara, a granulált takarmány előnyeit. A táp a liszthez hasonlít, de nem porlik, és hulladéka nincsen. Az automata és köretetőkből kevesebb szóródik ki belőle, mint a korábban ismertekből. (Farmer ét' Stockbeeder) A nyugatnémet tojáspiac Hivatalos közlés szerint’ 1962/65- ban a termelt tojás mennyisége mintegy kétszerese az 1935/38-as évek átlagának, de az a 9,36 milliárdot kitevő mennyiség nem fedezte a belső szükségletet, ami 12,39 milliárd tojás volt. A fogyasztás nő, növekszik a hazai te-melés is, ami fékezi az importot és nyomja az árat. (Die Pluimveetelt 1964. 10) Az elmúlt gazdasági évben a szőlőtermesztés aránylag jó volt. menynyiségi és minőségi szempontból egyaránt. A bogyók kedvezően beértek és egészségesen kerültek a feldolgozó helyiségekbe, pincékbe. A borász szemével nézve ez nem kis jelentőséggel bír, mert megkíméli a borászt a különleges szüreti intézkedésektől, mint a nyálkázás, fajélesztős erjesztés stb. Ezekre tehát idén nem került sor pincészetünkben. A hagyományos módon lezúzott és kisajtolt must erjedése zavartalanul folyt le és most a pinceműveletek következnek. A pincében végzendő műveletek két részre tagozódnak; az egyszerű műveletek, mint a töltögetés, kénezés és a fejtés, továbbá az iskolázó műveletek: a derítés, szűrés, pasztőrözés, házasítás és egyéb különleges kezelés. Nálunk mindkét műveletet alkalmazzuk, mivel iskolánk pincéje, kísérleti és gyakorlati célokat szolgál a tanulók részére. Elsősorban szólni szeretnék az eddigi tevékenységről, melyet a bor zajos erjedése óta folytatunk; a töltögetésről. Már az erjedésnél ügyel-' tünk arra, hogy a forrásban levő bor minél kevesebb levegővel érintkezzen és kotyogókat használtunk a hordókhoz. A töltögetést is azért fontos végezni, hogy a kierjedt bor jobb minőségű legyen. A gondosan fel nem töltögetett hordóban a bor nagy felületen érintkezik a levegővel, s ennélfogva erősebben oxidál, ami gyors fejlődést, szín és ill átváltozást idéz elő benne. Az ilyen bor levegőízű, íz és zamatanyagai is csakhamar tönkremennek. A sok szénsav elillanása bágyadttá, üressé teszi a bort és ugyanakkor elveszti üdeségét is. A borhibák, bőrbetegségek hamarabb felütik fejüket az ilyen borban. A felületen megjelennek a borvirág-gombák, melegebb pincében az ecetbaktériumok is. Főleg az alkoholban szegény borokat kell féltenünk a darabban hagyástól. A töltögetést kéthetenként’ végezzük. Először pinceruhával gondosan megtöröljük az akonanyílás környékét, majd kivesszük a dugót és megvizsgáljuk a bor minőségét. Ha egészséges, megtöltjük a hordót az akonanyílás belső széléig és csavaró mozdulattal a dugót az akonanyílásba nyomjuk, esetleg gyöngén beütjük, ha még erjedésre van kilátás. Csak azonos minőségű bort használunk töltögetésre. Hiába volna például új borral óbort feltölteni, vagy piros borral fehér bort stb. Aljabort sem tanácsos töltögetésre felhasználni, mert ez rendszerint nem tiszta. Ha töltögetéskor úgy jön ki, hogy mégis félben (darabban) kell hagynunk a hordót, rákénezünk. A rákénezést azonnal elvégezzük, hogy a ként biztosan vegye be. A későbbi kénezés esetén előfordulhatna, hogy oxigénhiány miatt nem égne el a kénszelet. A fejtés szintén megindult a napokban. Ez a legfontosabb pinceműveletek közé tartozik. Célja: a bor elválasztása a seprőtől és a levegőztetése. Jelenleg nyílt fejtést alkalmazunk, mivel ez az új borok kizárólagos fejtési módja. Nyíltnak nevezzük a fejtést, amikor a bor levegővel érintkezik. Az első fejtés a legfontosabb az összes fejtések"közül és alaposan fontolóra kell vennünk, hogy melyik bort mikor fejtsük. Amikor a bor már jól megtisztult és leülepedett benne a seprő, megkezdjük a fejtést. Ennek az idejét próbával is megállapítjuk, úgy hogy mintát veszünk a borból egy fehér palackba és a félig megtöltött palackot jól felrázva, fedetlenül meleg helyre tesszük. Egy-két nap múlva újra tiszta lesz a borunk, ha jól kierjedt, tehát fejthetünk. Általában a lágyabb borokat, a férésre hajlamos, savban szegényebb borokat korábban, a savas, erős, keményebb borokat valamivel későbben szoktuk fejteni. Tudjuk, hogy a seprő bomló élesztósejtekből és kicsapódott fehérjékből, a bogyók héjára tapadt porból, szennyből stb. tevődik Össze, tehát nagyon későni fejtés esetén seprőíz, kénhidrogén (záptojás) szag és más bőrbetegségek léphetnek fel a borainkon. A nagyon korai fejtés is hiba, mert’ a bornak valamennyi ideig érnie kell az ágyán. Bizonyos íz és zamatanyagok a seprőből mennek át a borba éppen azáltal, hogy érintkezik velük a bor. Azonkívül még az utóerjedésben is keletkezhetnek zavarok, a bor nyálkás, nyúlós lehet. Mi nem vesszük figyelembe azt a régi álláspontot, hogy fejteni csak derült időben tanácsos. A jó pincében az időjárás igen kevésbé érezteti hatását’. Az azonban lényeges dolog, hogy nyílt fejtéskor a pincében friss, egészséges, tiszta levegő legyen. Ezt előzőén történő kénezéssel, szellőztetéssel végezzük el. Fejtéshez tiszta, egészséges hordókat készítünk elő. Ha ezek nem volnának fertőtlenítve, hl-ként fél kénszeletet (2,5 gramm) égetünk el, vagy káliumpiroszulfitot alkalmazunk. A kénezést tulajdonképpen a bor rendellenes változásától való megóvásra, továbbá a hordók, edények, eszközök és a pince levegőjének tisztántartására alkalmazzuk. Ez a legjobban bevált fertőtlenítő szer, amely erősen csíraölö és a borászatban hátrány nélkül használható. A pince levegőjének fertőtlenítésére légköbméterenként 2—3 hetenként 30—40 gramm ként égetünk el. Ez a kén körte alakú 25—50 dkg-os darabból áll. Előzőleg a pince nyílásait jól elzárjuk. Az üresen álló hordókat és a darabban fekvő borokat nem csepegő kénszelet elégetése által óvjuk meg. Kénadag hl-enként 3—4 gramm. (A sok kén adagolása fejfájást okozna .a bor fogyasztásánál.) A kénszeleteket; átlyukasztva vékony huzalra (drótra) aggatjuk, meggyújtjuk és belelógatjuk a hordóba, majd az akonadugóval a nyílást bedugjuk. Ugyancsak kénezünk más módon is, káliumpiroszulfittal. Egy tabletta káliumpiroszulfit egy szelet kén erejének felel meg. Ennek az előnye a kénszelettel szemben, hogy teljesen kifejti hatását, vagyis nem illan el belőle semmi. Borban feloldva öntjük belé a hordóba, a többi bor közé. Ezekkel az egyszerű pinceműveletekkel is el lehet érni azt', hogy a boraink egészségesek, jó zamatúak, és otthoni fogyasztásra alkalmasak legyenek. Azonban . ha palackozásra, vagy hosszabb ideig való eltartásra akarjuk a borainkat előkészíteni, szükségesek az iskolázó pinceműveletek, melyek korszerű berendezése, szakértő személyzete lehetővé teszi a cél elérését: a kitűnő bor készitését. Vasas Ferenc, Szőlészeti Iskola, Karva Kevés lesz a tojás Angliában 1965-ben Dr. Jones, a Thornber cég főtanácsadója szerint, a tavalyi április—májusi keltetés 20 %-kal alatta marad a tavalyelőttinek, ezért nem túltermeléssel, hanem tojáshiánnyal számolhat ez évben az angol piac. Hivatalos adatok szerint, a tavaly júniusban kikelt csibék száma 12 %kai alacsonyabb, mint 1963 júliusában. (Poultry Wornd 1964. augusztus 6.) hizlalásra is kötöttek szerződést, d*? mint mondták, ez volt az utolsó, ment a hiányos felvásárlás miatt elment a kedvük a szerződéses hizlalástól. Példának hozom fel Németh Andrásné Kamenny Most’-i lakost, aki legalább háromízben volt' a felvásárlási szerveknél és legalább ötször a HNB-on, ahonnan telefonilag sürgettük a hízott libák felvásárlását. A választ mindig holnapra adták. Némethné 12 libát hizlalt szerződéses hizlalásra és a végén csak 8 darabot vásároltak fel, mert' a hízott állattal várni nem lehet. Ez kár mind a népgazdaságnak, mind a termelőnek és ezt a hiányosságot a Garam és a Duna mentén mindenütt érzik. Ha a mezőgazdasági felvásárló üzemek is azon lennének, hogy ezt a fontos népgazdasági ágat támogassák, akkor annyi libát nevelnének fel falvainkon, hogy népgazdaságunk jelentős pénzforrást biztosítanának és falvaink életszínvonala is jóval emelkedne. Száraz Mária A Garam mentén végig rengeteg a lúd, ami azt bizonyítja, hogy nevelése, tartása jövedelmező mind a család szükségleteire, mind eladásra. De vannak lényeges nehézségek, amiről a mezőgazdasági dolgozók lapjának szerkesztősége bizonyosan nem tud. Évről évre jobban elhanyagolja a felvásárló üzem a szép és jól etetett állatok felvásárlását. Tudjuk jól, hogy a raktározás és egyéb szállítások nehézségekkel járnak. Viszont azt is tudnia kell az illetékes igazgatóságnak, hogy akkor kell az állatokat felvásárolni, amikor eljön a lúdhizlalás ideje. A szorgalmas háziasszonyok, akik eladásra szánják libáikat, már Péter-Pál napja óta, ahogy az első őszi árpát learatják, tarlóra járnak velük a kora hajnali órákban. Tehát ezt azért teszik, hogy egyrészt a takarmánnyal takarékoskodjanak, másrészt, hogy a ludak úgy augusztus elejére, mire a felvásárlók jönnek, elérjék a megfelelő súlyt. Ugyanakkor Aminek az új esztendőkén nem szabadna ismétlődnie AZ ÚJBOROK kezelése pincészetünkben
