Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-30 / 4. szám
A szocialista mezőgazdaságért! rr Bratislava, 1965. január 30. Ära SO fillér XV. évfolyam, 4. szám. Szaktudással ITä“5 A mezőgazdaság továbbfejlődése igényesebb irányító- és szervezőmunkát követel. Ez annál is inkább indokolt, mert belátható időn belül a mezőgazdaságot az ipar színvonalára akarjuk emelni. Mezőgazdaságunknak a tervek szerint el kell látni növénytermesztési és állattenyésztési termékekkel a lakosságot. Mondanunk sem kell, hogy a növénytermesztési és állattenyésztési termékek bősége kedvező kihatással lesz dolgozóink életszínvonalának emelkedésére. A kitűzött célok elérése megköveteli a tartalékok feltárását. Előtérbe kerül a földalap jobb kihasználása, a szakosítás és a termelés egybehangolása, valamint az új technológia szélesebbkörű alkalmazása. Hogy ezt megvalósíthassuk, emelni kell az irányító és szervezőmunka színvonalát, ami magával hozza, hogy a mezőgazdasági üzemek élére a lehetőségek szerint politikai és szaktudással rendelkező kádereket állítsunk. Viszont meg kell állapítanunk, hogy a mezőgazdaságban még mindig kevés a szakember. A legutóbbi értékelés szerint 1963 végéig hazánkban a mezőgazdasági üzemekben 53 254 szakember dolgozott, ebből 9121 főiskolai képesítéssel, 21756 középiskolai képesítéssel, és 22 377 alsóbbfokú szakképesítéssel. A szakemberek 58,3 %-a dolgozik a szövetkezetekben és állami gazdaságokban. Ebből 60,7 % középiskolán végzett és csak 22,4 % nyert mérnöki képesítést. Annak ellenére, hogy az utóbbi években egyre több mérnök, érettségizett szakember, vagy pedig technikus hagyja el az iskolák padjait, nem lehetünk elégedettek az ütemmel. Még mindig nem értük el a reális szükséglet határát, mert az egységes íöldmüvesszövetk özetekben dolgozó minden mérnökre 3604 hektár földterület jut. Sokkal jobb az arány az állami gazdaságoknál, ahol már 1435 hektár esik egy mezőgazdasági mérnökre. A technikusok száma jóval nagyobb, mert a szövetkezeti vonalon dolgozó technikusokra átlagosan 509 hektár mezőgazdasági terület jut, az állami gazdaságokban pedig 274 hektár. Az eddigi tapasztalatok és eredmények szerint előreláthatólag 1970-ben már elég szakkádert kap majd a mezőgazdaság. A következő hat évben országunkban 15 554 mérnököt, 77 863 technikust akarunk kiképezni. Ez anynyit jelent, hogy a földterület arányában lesz elég szakkáderünk. Minden 1000 hektár mezőgazdasági területre 4 mérnök és 14 technikus jut majd. így megjavul a szakkáderek és az állandó mezőgazdasági dolgozók közötti arány is. Egy mezőgazdasági mérnökre 39 állandó dolgozó, egy technikusra pedig 10 jut. A szakkáderek számának kedvező gyarapodása ellenére még 1970-ben sem érjük el a mezőgazdasági mérnökök szükséges számát, mert kicsi a mezőgazdasági iskolák befogadóképessége. A becslések szerint a reális szükségletnek csak a felét tudjuk biztosítani főiskolás káderekből. A főiskolai végzettséget átmenetileg középiskolai végzettséggel pótoljuk, de ezt csak szükségmegoldásnak könyvelhetjük el. Ezért minden mezőgazdasági üzemnek törődnie kell azzal, hogy a már gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező káderek távúton szerezzék meg a képesítést. Erre megvan minden lehetőség. Természetesen a mezőgazdasági üzemeknek nagy felelősséggel kell kezelniük ezt a problémát. Helyes lenne, ha a szövetkezetek és állami gazdaságok vezetői a pártszervezetek vezetőségeivel és a helyi nemzeti bizottságok tanácsaival már most, a téli időszakban alaposan megvitatnák, kit küldjenek hosszabb vagy rövidebb bentlakásos iskolákra vagy távtanulásra. A tapasztalat azt mutatja, hogy azok a káderek, akik hosszú éveken át dolgoztak a mezőgazdaságban, a szaktantárgyakból többet tudnak, mint a középiskolákon érettségizett fiatal diákok. Nagy kár lenne, ha ezek az emberek nem fejlesztenék tovább tudásukat az iskolák padjaiban. Tudjuk, hogy az iskolákból kikerült fiatal kádereknek legalább 4—5 év kell ahhoz, hogy az elméleti tudáshoz megszerezzék a gyakorlati tapasztalatot is. Csak a többéves termelési gyakorlat, teszi a mestert. A másik oldalon viszont a kiváló gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező, funkcionáriusoknak hiányzik az elméleti tudásuk és sok nehézséggel küzdenek emiatt. Viszont az iskolákban, főleg szaktantárgyakból, jelesre vizsgáznak. Tehát mezőgazdasági üzemeinknek, főleg az egységes földművesszövetkezeteknek, bátran kell kiemelni ezeket a kádereket, munkahelyükről. Bár sok helyen félnek az anyagi kiadástól, de ha figyelembe vesszük, hogy ezek az emberek a következő évek igényes feladatainak megfelelően magasabbra emelik az irányító és szervezőmunkát, szaktudásukkal mozgósítani tudják a tömegeket a tervfeladatok teljesítésére, a befektetés kamatostól megtérül. A szakkáderek ilyennemü képzését fékezi a féltékenység is. Még számos szövetkezet élén és kisebb-nagyobb funkciókban dolgoznak olyan káderek, hogy még a mesteri képesítést sem szerezték meg. Ezek természetesen nem szívesen látják, ha a rátermettek képesítés nyernek, mert féltik pozíciójukat. Erre számos példát hozhatnánk fel. A pozíció-féltés fékezi a termelést és a haladó módszerek bevezetését. A járási termelési igazgatóságok ilyen esetekben segítsék a helyi nemzeti bizottságokat, hogy a szövetkezet a fejlődésnek megfelelően iskoláztassa kádereit. Az igények évről évre nagyobbak és az a funkcionárius, aki nem tart lépést a fejlődéssel, nem bir megbirkózni a feladatokkal. Nem engedhetjük meg, hogy a szakképzés elhanyagolása miatt lassan fokozódjon a mezőgazdasági termelés. Fiatal, politikai és szaktudással rendelkező káderek a biztosítékai annak, hogy a mezőgazdaságot ipari szintre emeljük. Három járás zárszámadási mérlege Segítséget kér az erdő Az ősz folyamán a vihar óriási károkat okozott a Közép-Szlovákia erdőségeiben. A sok ezer köbméternyi széttörte fát június 30-ig fel kell dolgozni. Ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy nyáron az élettelen farengetegben pusztítani kezd a féreg, amely elterjedhet, s mérhetetlen károkat okozhat az egészséges faállományban is. A határidő látszólag távoli, ám az erdőüzemeknek helyenként hat, sőt tizenkétszeresére kell növelniük a favágók teljesítményét a veszély elhárítására Az erdőüzemek nagyteljesítményű gépeket kapnak, de legfontosabb mégis az ember, akire a szokásos fakitermeléssel szemben többszörös munka vár. Feltétlenül szükséges tehát, hogy minél több brigádmunkás jelentkezzen erdei munkára. A brigádmunkások 200 normaóra ledolgozása után igényt tarthatnak egy erdei köbméter épületfára. Hasonló juttatásban részesül az is, aki nem a favágásnál, hanem a közelítésnél és a feldolgozásnál segédkezik. Ezen kívül az üzemek, amelyek dolgozóikat erdő- nyára kihasználják a családi házak épímentési brigádra küldik, ugyancsak tői is, valamint azok az üzemek, amerészesülnek fajuttatásban. Az üzem, lyeknek szükségük van fára. vagy szövetkezet feleannyi fát kaphat, Jelentkezni lehet a Banská Bystrica-i mint amennyit dolgozója saját maga Erdőgazdaság igazgatóságán, számára szerzett. A lehetőséget bizo- Foto: Sivák Szövetkezeti parasztságunk lázasan készül az évzáró gyűlésekre. Bár néhány szövetkezet már megtartotta számvetését, a legtöbb még csak a közeli napokban, hetekben mérlegeli, milyen eredményeket értek el a múlt évben és tűzik ki az új gazdasági év termelési mutatóit. A legtöbb szövetkezet eredményesen dolgozott. Az alsószecsei szövetkezet évzáró taggyűlésén például a tagság örömmel vette tudomásul, hogy a közeilátásnak 100 ezer liter tejet, 186 000 tojást és 518 mázsa húst adtak el terven felül. De hasonló eredményekkel dicsekedhetnek más szövetkezetek is. A napokban ellátogattunk három járás termelési igazgatóságára és megállapítottuk, hogy a termelési és pénzügyi mérlegek már minden szövetkezetben elkészültek, tehát nincs akadálya, hogy a tagsággal is ismertessék az évzáró gyűlésen a gazdálkodás eredményeit. Egyformán izzadtak a szövetkezetek funkcionáriusai és a termelési igazgatóságok ökonómusai. Mert nem mindegy, hogy a munkaegységre hány korona osztalék jut az év végén. Ahol sikerült a mérleg, szinte fellélegeztek a funkcionáriusok és boldogan utaztak haza falujukba. Az előzetes eredményekről adunk hírt néhány sorban. végi osztalékként ugyanannyit adhatnak a tagoknak. Az évvégi mérlegek mindent elárulnak. Azt is, hogy az alsószelí szövetkezet egyike a legjobbaknak a járásban. Az ökonómusok nem rejtik véka alá elismerésüket, gratulálnak a szép sikerhez. Jó gazdák az alsószeliek. Amíg 1963-ban 14 millióra rúgott évi bevételük, 1964-ben egymillióval tetézték. A szűkös esztendő ellenére 15 millió koronát gyűjtöttek a közös pénztárba. Kitűnő munkát végeztek a kertészek, növénytermesztők és az állattenyésztők is jól dolgoztak. Szorgalmas munkájuk nyomán zárszámadáskor 2 287 000 korona kerül kiosztásra. A tallósi szövetkezei évvégi mérlege szintén busás jövedelmet mutat. Nem kevesebb mint másfél millió korona jut a tagoknak évvégi osztalékként. Erre még nem volt példa, mióta a vezekényi szövetkezettel egyesültek. Am sok lenne felsorolni a galántai járás azon szövetkezeteit, ahol gazdagon zárult az év. Rabca László, a könyvelési osztály vezetője elmondja, h°gy a járás 47 szövetkezetéből egyetlen sem zárja az évet veszteséggel. Ugyanakkor jónéhány szövetkezet magasan túllépte a tervezett' bevételt. általános jelenség, hogy a kulturális alapot nem használják ki. A főökonómus becslése szerint évente 500—800 ezer korona marad kihasználatlanul a kulturális alapokon. Ami azt mutatja, hogy az egységes földművesszövetke-> zetek még mindig kevés gondot fordítanak a szövetkezeti parasztság kulturális nevelésére. Az új vezetőségekre vár a feladat, hogy az előirányzott pénzmennyiséget maradéktalanul a tagság művelődésére fordítsák. A járási termelési igazgatóságról jókedvűen távozik Gombos György elvtárs az ipolyszakállasi szövetkezet elnöke is, hisz 25 korona jut egy munkaegységre. De az ipólyságiak 25 koronáján sem esik csorba. Akik jól, szorgalmasan dolgoztak, elégedetten mehetnek haza. Értékelték tt Jiéíni mozgalmat A múlt évben a jiéíni járásban átlagosan 378 mázsa cukorrépát takar rítottak be hektáronként. (A tervük 327 mázsa, a kötelezettségvállalásuk pedig 363 mázsa volt). Terven felül a járás 253 700 mázsa répát adott el. A jicíni mozgalom eredménye — az értékelések alapján — a következőkön alapul: # A jicíni mezőgazdászok az eredmények okait a helyes talajelőkészítésben látják. Cukorrépa alá mintegy 4700 hektárt istállótrágyáztak. A többi területen — 1000 hektáron — az elővetemény zöldség vagy burgonya volt. A terület 60 %-án szemenkénti vetést végeztek. Az egyelést 25 nap alatt fejezték be. A napi teljesítmény ennél a munkánál megkétszereződött. A gyors egyelést elősegítette a prémium is, melyet a helyi lakosok a kisegítő munkáért kaptak. • A jicíniek tavaly a cukorrépának majdnem a felét komplex gépesítéssel takarították be. Ezzel lényegesen csökkentették a brigádosok segítségét. (1963-ban 21 000 brigádnapra volt' szükség, míg 1964-bén csak 5000 napra). A jó tapasztalatokat a jicíni mezőgazdászok idén is felhasználják. Ebben az évben átlagosan 380 mázsa répát akarnak betakarítani. A tervezett eladást 175 000 mázsával szeretnék túllépni. A betakarításnál a répaterület 60 %-án az új technológiát' alkalmazzák. 5200 hektáron biztosítják az egycsírás magok vetését, a Dobrovicei „A“ fajtából. A répatermesztési kutatóintézetnek azt javasolták, hogy a vetőmagot nedves csávázással készítsék elő a szemenkénti vetésre, ^mi vei az eddigi poracsávázás nem felel meg az 'j technológiának. Az idén mintegy 200 fonna ammóniákra lesz szükségük. Az egyik felét a vetés előtt, a másik felét pedig a vegetációs időszakban használják majd fel. Az új technológia, mély ebbén az évben a jicíni járásban még jobban megszilárdul, nem zárja ki a további gépesítést Egyetlen szövetkezet sem zár veszteséggel A Galántai Termelési Igazgatóság könyvelői osztálya a napokban hangyabolyhoz hasonlít. Egyszerre három szövetkezet küldöttsége szorong az asztaloknál. A zárszámadási ív fölé hajolva elmélyülnek a számok tengerében, majd egyezkednek, vitatkoznak. Mindenki védi a maga igazát, indokolja a számvetés helyességét. Viszont a számok ellenőrei nem sietnek. Alapos munkát akarnak végezni. A küldöttek mihamarabb szabadulni szeretnének, hogy vigyék a nagy családnak az örömhírt. Hány százezres vagy millió jut osztalékra. Állva várják, míg az igazgatóság emberei pecsétet tesznek az évi bevételt’ és kiadásokat tartalmazó számadat-halmaz végére. Itt látjuk a deresedő hajú Toncskó Rudolfot, az alsószeli szövetkezet elnökét, Horváth Istvánt, a hidaskürti szövetkezet elnökét és a jókai EFSZ vezetőit is. Sok a munka az osztályon. Nem csoda, hiszen naponta 8 szövetkezet évvégi mérlegét hagyja jóvá a termelési igazgatóság. Horváth István kipirult arccal távozik az asztaltól. Nevet a szeme, szája. A sikert a tekintetéből olvassuk. Hogyne örülne, hiszen tavaly 400 000 korona veszteséggel zárták az évet, most pedig évidén már 30 szövetkezet díjaz szilárd bérezéssel A lévai járásban is gyors ütemben készülnek az évvégi mérlegek és a jövő évi termelési-pénzügyi tervek. Pavel Jamárik, a járási termelési igazgatóság vezetője és Kazlov László elvtárs fő ökonőmus elégedett a munkák ütemével és általában az eredményekkel is. A szövetkezetek elég szép eredménnyel gazdálkodtak. A gyengébb szövetkezetek is magasabb munkaegységet értek el, mint a múlt évben. De a legszebb eredmények azokban a szövetkezetekben születtek, ahol szilárd bérezés szerint díjazzák a tagságot. Az ipolyviski szövetkezetben 38 korona, a kissallóiban pedig 37,90 korona jut műnkanormánként. A múlt évben 23 szövekezet díjazott szilárd bérezés szerint, az új évben már 30 közös gazdaságban honosítják meg ezt a haladó jutalmazási formát. Jó jelenség, hogy a szövetkezetek az oszthatatlan és szociális alapot a követelményeknek megfelelően merítik ki és a legtöbb helyen a követelményeknek megfelelően töltik fel. Az ipolyviski és néhány hozzá hasonló szövetkezet már több mint egymillió koronás tartalékalappal rendelkezik. Viszont majdnem Szímőn 30 korona jut egy munkaegységre Komoly munka folyik az Érsekújvári Járási Termelési Igazgatóságon is. A sárkányi szövetkezet könyvelője fellélegezve kiált fel: —' Tyű, az áldójátÜ Ez keményebb volt, mint a legerősebb féldeci. Kovács Ferenc, a köbölkúti szövetkezet kiváló ökonómusa viszont már nyugodt. Biztos a dolgában, hisz jól gazdálkodtak. Sertéshúsból 200 mázsát, tojásból peclig 75 000 darabot adtak terven felül. Összesen 9 500 000 korona bevételt terveztek, de 10 970 000 koronát értek el. Az egy hektárra eső piaci termelés a múlt évi 6700 koronáról 7725 koronára emelkedett. Jutott a munkanormákra Is bőven. Az előirányzott 3 045 000 koronával szemben 3 389 000-ét adtak, és ehhez hozzájön még 760 300 korona prémium. Egy munkanorma értéke így 25 koronára jött ki. A libádi EFSZ a 4 300 000 koronás bevételi tervet 4 600 000 koronára teljesítette és a tartalékalapra 580 000 koronát tettek. Jól jövedelmezett a szőlő, amiből 70 mázsát takarítota1- be hektáronként. A 10 hektár dohány pedig 380 000 koronát adott. Pathó Imre a termelési igazgatóság ökonómusa örömmel újságolja, hogy az érsekújvári járás 60 szövekezete közül egy sem zár hiánnyal. A szímőiek 30, a nagykériek 22, a csekeiek 22, a libádiak pedig 23 koronát adnak munkaegységénként. A három járás tapasztalatai azt mutatják, hogy idén igényes alapossággal készültek az évvégi mérlegek és az évzáró gyűléseken mélyen elemezhetik a gazdálkodás eredményeit és hibáit. A szorgalmas munka után gazdag zárszámadást kívánunk minden szövetkezetnek. Sándor Gábor—Bállá Józsc! A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA
