Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-23 / 3. szám

Keleten és Nyugaton egyaránt rendkívül élénk diplomáciai tevékeny­ségnek lehetünk tanúi. Mindebből természetesen a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének ülése emelkedik ki, hiszen a lengyel fővárosban a szocialista országok többségének legmagasabb szintű küldöttségei vesznek részt. Az általános nemzetközi helyzet szempontjából igen jelentős az ENSZ- közgyűlés tavaly decemberben megszakított munkájának folytatása, hi­szen eddig még jóformán csak általános jellegű kérdések megvitatására került sor. Szocialista csúcstalálkozó __________Varsóban__________ Utoljára 1965 őszén ülésezett Moszk­vában a szocialista államok védelmi szövetsége, a Varsói Szerződés tag­államai politikai tanácskozó testületé. Azóta lényeges politikai és gazdasági események zajlottak le világszerte, s így természetes, hogy a szocialista tábor országainak e legmagasabb szintű találkozója aktuálissá vált. A két vezető angolszász kapitalista or­szágban megtörténtek a választások, s a hatalomra került kormányok úgy­­aliogy színt vallottak. Sajnos, ez a színtvallás nem hozott kellemes meg­lepetést a békére vágyó milliók szá­mára, mert az atlanti tábor országai közti torzsalkodás árnyékában Bonn előbbre lépett bűnös szándéka meg­valósítása, — az atomfegyverek bir­toklása felé. S ezzel már el is érkeztünk a var­sói csúcstalálkozó legfőbb feladatához. Az Izvesztyija nevű szovjet napilap néhány nappal ezelőtt világosan le­szögezte, hogy a NATO-országok MLF programja önkénytelenül is megköve­teli az európai szocialista államok védelmi politikájának felülvizsgálását, és ezzel mintegy kifogta a szelet a nyugati propaganda vitorláiból is, amely a varsói tanácskozás hírére széltében-hosszában különböző talál­gatásokba kezdett. A szocializmust, illetve kommuniz­must építő országok kormányai meg­bocsáthatatlan mulasztást követnének el népeik és az eoész haladó emberi­ség ellen, ha politikai és gazdasági, tudományos és kulturális együttmű­ködésük állandó összehangolása mel­lett elfeledkeznének a szocialista vív­mányok védelmének biztosításáról. A varsói csúcstalálkozót tehát úgy kell értékelnünk, mint az ott résztvevő szocialista országok küldöttségeinek komoly erőfeszítését egy veszélyes európai helyzet kialakulásának meg­fékezésére. Ismét tanácskozik az ENSZ-közgyűlés New York-ban ismét tanácskozik a világszervezet 19. közgyűlése, amely tavaly decemberben szakította meg munkáját. Fedorenko szovjet küldött U Thant főtitkárnál tett látogatása során kifejtette, hogy kormánya egyet ért az afroázsiai országok javaslatá­val: a közgyűlés a szokott formában folytassa munkáját. Ezt azért érdemes külön megemlíteni, mert a decemberi ülésen U Thant kompromisszumos javaslatát fogadták el a tagállamok, amelynek érteimében a közgyűlés egyelőre csak általános jellegű kér-A mai Susenszkóje Repülőgéppel egy órán beiül Krasznojarszkból Susenszkójéba jutottam. Ebben a szibériai falucs­kában élt Vladimir Iljics Lenin három évet száműzetésben. Vladimir Iljics így emlékezik vissza leveleiben Susenszkójéra: ........a falu egynéhány utcája po­ros, piszkos. E sztyepp jellegű fa­luban hiányzanak a kertek, virá­gok ...“ ... A repülőtérről autóbusszal érkeztem Susenszkóje főterére. Meglepett a tér ízléses és modern A Szabad Földműves számára írta: JEAN KACER, az APN tudósítója megoldása. A helyi szovjet épülete, a szálloda, az üzletek sora és az iskola-épületek nagyon sikerült egységet alkotnak. Alekszej Ovszjanyikov, a szovjet elnöke arról tájékoztatott, hogy ez a mezőgazdasági város hétezer lakosú. Közigazgatási központja egy nagy kelétszibériai mezőgaz­dasági körzetnek. Elmondotta, hogy az utolsó tíz évben a mező­­gazdasági termékek termelése lé­nyegesen emelkedett: a gabona majdnem kétszeresére, a tej há­romszorosára és a tojás a hét­szeresére. Susenszkójéban egy tejkonzerv­gyár működik. Van itt mezőgazda­­sági technikum, amely már több mint harminc éve létesült, s a tá­­vosokkal együtt ezer diák tanul benne. Évente 100 szakember hagyja el az iskolát. E városka lakosai részére min­den lehetőség megvan a tanulásra, kulturális életre. Kilenc könyvtár van, amelyekben több mint 70 ezer szépirodalmi-politikai kötet áll az olvasók rendelkezésére. Ezenkívül kultúrházzal, 2,5 ezer férőhelyes sportpályával, zeneis­kolával, mozival rendelkezik. Több száz családnak van rádió- és tele­víziókészüléke. Vladimír Iljics száműzetése ide­jén, a lakosság féiművelt volt. Je­lenleg csupán a városban és kör­nyékén szakemberek százai dol­goznak, ezek hazánk egyetemei és főiskolái legkülönfélébb szakjait végezték; a járásban több mint hatszáz tanító, s hetven orvos van... A Járási Végrehajtó Bizottságon találkoztam egy emberrel, akinek a kabátján egyetemi jelvényt fi­gyeltem meg. Bemutatkozott: „Álekszandr Popov, a susenszkójci középiskola igazgatója.“ — Nagy megtiszteltetésnek tar­tom iskolát vezetni ott, ahol vala­ha Iljics élt. Akarom, hogy példás iskola legyen a miénk. Az egyete­men megvédett diplomamunkám témája „A száműzött szociálde­mokraták befolvása a szibériai forradalmi mozgalomra az 1897— 1900-as években, Vladimír Iljics Lenin vezetésével“ volt. Jelenleg folytatom e témájú munkát. Az igazgató örömmel újságolta, hogy Vladimir Iljics születése nap­jára az iskola tanulói ajándékokat készítenek. Már megnyílt a körzeti történelmi múzeum az iskolában, mely eredeti fiók-múzeuma a su­­senszkójei Vladimir Iljics Mú­zeumnak. Itt azután a turisták megismerhetik Susenszkóje falu régi és jelenlegi történetét. A Vladimir Iljics Múzeum két faházban van elhelyezve, ott, ahol Lenin élt száműzetése alatt. A könyvek, bútorok, edények és más egyéb tárgyak Vladimír Iljics rendkívüli szerénységére vallanak. A múzeumba sokszor nemcsak a Szovjetunió legkülönbözőbb ré­szeiből jönnek, de gyakran külföldi turisták is ellátogatnak. Praszkovja Nyikulina, a múz'éutn idegenvezetője elmesélte, hogy j tavalyelőtt ünnepelték a múzeum fennállásának 25. évfordulóját. Létezése alatt közel másfélmillió ember látogatta meg. Az emlék­könyvbe a látogatók megható be­jegyzéseket írnak: — A lelkesedés és hála érzései­vel látogattam meg azokat a he­lyeket, ahon Lenin három évet töltött száműzetésben. Csak most ismertem meg igazán nagy taní­tónk életét, sok olyanról szerez­tem tudomást, amiről eddig nem is hallottam — jegyezte be pél­dául egy holland kommunista új­ságíró. Naponta tízesével jönnek a le­velek a múzeum címére. Egy ná­polyi olasz diák leveléből: — Drága szibériai barátaink!' Szerencsések vagytok, hogy földe­teken három évig élt Lenin ... ígérjük, hogy megtanulunk oro­szul ... azért, mert oroszul hang­zott el először: „Éljen a béke! A béke legyőzi a háborút!“ — jel­szó. Az utóbbi időben lényegesen megszaporodott a múzeum tár­gyainak a száma: jelenleg több, mint hatszáz darab. Susenszkóje nemsokára teljésén átépül. Az új Susenszkóje korszerű város lesz, lakosainak minden ké­nyelmet biztosítanak. Néhány kilométernyire Susén­­szkójetól a Jeniszejen épül — a Károly-sziget környékén — a vi­lág második legnagyobb elektro­mos vízierőmüve, a Szajano—Su­­senszkóje-i Vízierőmű, amelynek kapacitása 6,5 millió kwt lesz. Vil­lamosárama megváltoztatja Dél- Szibéria arculatát. Itt épül fel majd a Szajani Ipari Kombinát rendkívüli üzemeivel és gyáraival. ... Azok az új idők. amelyről Vladimír Iljics Lenin ábrándozott, Susenszkójéban is megvalósulnak. (Orosz eredetiből fordította: Kalász Andor) désekről tárgyal, mindaddig, amíg nem rendeződik az < ENSZ úgynevezett pénzügyi válsága. Ezt a „válságot“ főleg az USA kormánya azzal próbálja a Szovjetunió és több más szocialista állam (a nyugati államokból Francia­­országot is érinti a kérdés) számlá­jára írni, hogy ezek az államok nem hajlandók hozzájárulni az ENSZ kö­zépkeleti és kongói jogtalan beavat­kozása következtében előállt költsé­gek fedezéséhez. A január 18-i megnyitón U Thant főtitkár ismét komolynak nevezte az ENSZ pénzügyi helyzetét és felhívta a tagállamokat, hogy helyezzenek bi­zonyos összeget a világszervezet pénztárába, mert különben igen meg­nehezedik az ENSZ tevékenysége. A szocialista országok küldöttségei továbbra is szorgalmazzák azt, hogy az ENSZ közgyűlése minél előbb ér­demlegesen tárgyalja a napirandi pon­tokat és ezzel járuljon hozzá a vitás nemzetközi kérdések sürgős megol­dásához. Az ünnepi szónoklatokon túl... Johnson elnök január 20-án történt ünepélyes beiktatása a Fehér Ház bársonyszékébe már csak záró ak­kordja volt a tavaly novemberi vá­lasztásoknak. Azóta már többször is bebizonyosodott, hogy Johnson jóval jártasabb a belpolitikában, mint a külpolitikai kérdésekben. A dél-vjet­­nami események, de Gaulle elnök különútjai és az MLF-program meg­teremtése körüli huza-vona mind­mind ennek bizonyítékául szolgál. Leg­utóbb még az oly NATO-hű török kormány is közölte, hogy nem vesz részt a közös legénységű NATO-flot­­tában. Ehhez már csak nyomatékül tehetjük hozzá, hogy a héten lezajlott Erhard—de Gaulle találkozó során Bonn Washington rovására bizonyos engedményeket helyezett kilátásba Párizsnak, különös tekintette! a fran­cia elnök „Európa az Európában“ né­ven ismert elgondolására. Mondanunk sem kell, hogy már ez a látszat­engedmény is a Johnson kormány kül­politikai vereségét jelenti. A Szovjetunió kormányának az USA, Anglia, Franciaország és Nyugat-Né­­metország kormányához intézett leg­utóbbi tiltakozó jegyzéke a közös le­génységű NATO-fiotta megteremtése, valamint az NDK határai közelében felállított aknamező ellen a szocialista országok népei és a haladó világ ismé­telt figyelmeztetése is főleg Washing­tonnak szól: az óceán túlsó oldalán is komoly tartalmat kellene végre adni a sok békeszólamnak. A Fehér Ház nagy eseménye, az elnöki beiktatás ünnepi napjait tehát váltsa fel ott is a világ nagy problé­mái iránti tudat és felelősségérzet. (tg) Malaysia AZ ÉRDEKLŐDÉS KÖZÉPPONTJÁBAN Itt a piros, hol a piros, avagy hol él Mengele? I A „Der Spiegel“ című hamburgi folyóirat megbízta riporterét, kutas son Josef Mengele, az oswienczimi koncentrációs tábor orvosa után, akii már tizenegy éve hiába keresnek. Nézzük csak meg közelebbről, mit is ír Herbert Ion, riporter cik­kében, amely a világban oly nagy feltűnést keltett. Két mormon pappal és kilenc gynekológussal nyomtuk az öt­tonnás autót a trópusi erdő felázott talaján. Közben a mormon papok, — megfeledkezve hitük parancsolatairól — istentelenül káromkodtak, az ele­gánsan öltözött orvosok pedig olyan sárosak lettek, hogy senki sem találta volna el foglalkozásukat. Már jó pár órája bajlódtunk az autóval Észak Argentína területén. A volán mellett a guarana törzshöz tar­tozó indián sofőr üi. Az orvosok a Buenos Aires-i nemzetközi kongresz­­szusra mennek, a mormon papok gyö­nyörködni szeretnének a Brazília, Ar­gentína és Paraguay határán lévő Iguazui vízesésekben. Repülőgépünk nem szállhatott le, így folytattuk te­hát utunkat. Bormann nincs a sírjában Már tizennégy órán át' utaztunk. Társaságunk Eldorádo nevű település­re érkezett. A lakosság németül be­szél. Innen két-két gépen Posadasba vittek bennünket. Ezzel kezdődött el kéthónapos, dzsungeleken, pampánkon, szelvákon keresztül vezető utam, amelynek cél­ja az 54-éves Josef Mengele nyomai­nak keresése volt. Rekkenő hőségben érkeztem a vá­ros temetőjébe. Assuncióntól, Fara­­guai fővárosától 46 kilométerre ke­leti irányban fekvő Itasban lelhető fel Martin Bormann, a birodalmi kan­cellárja vezetőjének, Hitler legköze­lebbi munkatársának állítólagos sírja. Az ottani nácik azt a hírt terjesztik. hogy Bormann Argentínából való megérkezése után 1959. február 15-én Werner Jung, fasiszta lakásában gyo­morrákban meghalt. Ez a legenda terjedi itt' el. Carlos Daniel, sírásó, 22 éve tevékenykedik a temetőben, a Bormann nyomait ke­reső újságíróktól kapott borravalók­ból disznót vásárolhatott magának. Később még cipőket is vehetett két idősebb fiának. Ez bizony kevés, de itt nagy gazdagságot jelent a nyo­morgó embereknek. Annyi pénzt aján­lottam fel neki, amennyi egy fél disz­nó ára, és együtt felástuk a sírt. Bor­­mannt nem találtuk benne, de meg­bolygattuk a tíz évvel ezelőtt elteme­tett Emilio Hermossilu indián örök álmát. A diktátornál Egy üldözött' fasiszta képviselője­ként mutatkoztam be, s szükséges ajánlólevelekkel ellátva léptem be a fehér elnöki palotába. v7i ‘ A palota mellett csúnya, magas, rozsdás vaskéményű épület áll: az ország egyetlen sörgyára. Ströessner elnök és tábornok egy személyben, bajor tüzértiszt unokája nagyon ked­veli ezt az italt. A bejáratnál két katonai rendőr izraeli automatával áilt őrt. Amikor beléptem, az elnök éppen Alexander von Eckstein, a paraguayi hadsereg őrnagyával tárgyalt, aki Mengelének 1959-ben állampolgársá­got szerzett. Von Eckstein 1955 óta Mengele barátja. Beszélgetésünk —, amelyet a gon­dos szárnysegédek állandóan meg­szakítottak — rendkívül szófukar és rövid volt. Ottlétem alatt Mengele nevét' nem ejtettük ki, az elnök nem adott nekem erre alkalmat. Spanyolul beszélgettünk, mert' az elnök hivá-^ talos érintkezésben nem beszél né-í metül. Ezt csak legbizalmasabb ba^ ráti körben teszi. Azután Gonzales Abzin, földművelésügyi miniszter, a „Patria“ uralkodó párt vezére gond-1 jaira bízott. Főnőkének hü hason^ mása. — Amikor már megtaláltuk vezé­rünkét, vele is maradunk — jelenti ki Gonzalés. — Gondoljon csak Adénauérre, csak magas kora miatt vonult vissza kancellári tisztségétől. Ströessner diktátor 51 éves._ Megszólal a telefon. A diktátor be-' szél. — Hallgatom, csak akkor írja alá a papírt, ha rendesen megfizeti — azután felém fordulva hozzáteszi: — Az emberek azt mondják, hogy meggazdagszunk az ő bőrükön, áé ez hazugság. — Akkor is hazudnak az emberek, amikor azt állítják, hogy az önök országában fasiszták bujkálnak?. — kérdezem. — Aki ezt állítja, az jöjjön ide és keresse meg őket — válaszolja a szárnysegéd. Tehát" elindultam keresni. A nácik búvóhelyén Paraguayban mindenütt" találhatsz nácikat és hallhatod Ströessner ne-= vét. Repülőterek, falvak, bölcsődék az elnök nevét viselik. A falvak ne­vei: Ströessner elnök, Ströessner tá-J bornok, Ströessner ezredes, Stroess-* ner őrnagy. A Paraguayban égy ideig megjelenő „EI Dias“ nevű ellenzéki újság egy­szer megírta, ha ez így mégy tovább, nemsokára Ströessner csecsemő nevű falu is lesz. (Folytatjuk.) H. T. SZABAD FÖLDMŰVES 9 1963. jaftúár 23. A történelmi ne­vezetességű Varsó ' jelentős nemzetközi esemény színhelye napjainkban. Itt ülé­sezik a lengyel fő­városról elnevezett szocialista védelmi szövetség, a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testüle­té. A szocialista or­szágok vezető kép­viselőinek e magas szintit tanácskozása méltóképpen illesz­kedik be' Varsóitok a szovjet hadsereg által történt felsza­badulása 20. évfor­dulójának ünnepsé­geibe Ez a nagy évforduló egybeesik egy másik jubileum­mal :s, 700 évvel ezelöft alapították a lengyel fővárost. Az eltelt 20 év alatt soha nem látott fej­lődésen ment ke­resztül ez a szép történelmi emlékek­kel . bíró város. Oj sugárutak, központi hivatalok és izlises lakótelepek bizonyítják a szocializmus építésijük két évtizedét. Felvételünkön a varsói Hősök Emlék müve látható, amelyet a város szabad­­sáaáé.rt elesettek tiszteletére építettek. borneói gyarmatok népeinek függet­lenségi harcát, és csak azután tárgyai Malaysia megalakításáról, ha az angol gyarmati területek függetlenségük élnyerése után maguk döntenek úgy, hogy csatlakoznak a tervbevett ál-' lamszövetséghez. Indonézia ragaszkodott ahhoz, hogy csak akkor ismeri el Malaysiát, ha a gyarmati területek népszavazáson nyilványítják csatlakozásukat. Ezt a manilai értekezlet elfogadta, ennek ellenére 1963 júliusában Anglia, Maj lajföld, Sabah és Sarawak, valamint Singapore megbízottai aláírták az államszerződést, a lakosság megsza­­vaztatása nélkül. A második manilai értekezletre 1963. júliusában került sor, s ezen meghirdették a „három maláj nem­zet“ antiimperialista és antikolonia­­lista együttműködését. Az indonéz és a Fülöp-szigeti elnök leszögezték: üdvözölnék Malaysiát, ha az e területen élő népek hozzájárulásáról egy füg­getlen és pártatlan te-' kintély, az ENSZ főtitkár ra, vagy annak helyet-' tese meggyőződik. Erre azonban nem került sor, és az angolok nyomására 1963-ban megalakították az államszövetséget. Indonézia most azzal tiltakozott, hogy kilépett’ az ENSZ-ből. Malaysia pedig az angol neokolo^ nializmus délkelet-ázsian fellegvárává változott". Az utóbbi napok során a világsajtó, , a rádió és a televízió rendkívül sokat foglalkozik ezzel a délkelet-ázsiai ( államszövetséggel. Ez az angolok által összetákolt \ államszövetség (tagjai: Malajföld, , Észak-Borneó és Sarawak) körül ki- , alakult konfliktus régebbi keletű, mint ] maga az államszövetség: gyökerei ; visszanyúlnak abba az időszakba, ; amikor tagjai még angol gyarmatok ■ voltak. A neokolonialista állam születés- 3 napját 1963. augusztus 31-re tűzték i ki. Időközben a Fülöp-szigetek beje- : lentette igényét Sabahra, Indonézia i pedig közölte: támogatja az észak- s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom