Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-23 / 3. szám
Tervezési szempontok öntözőmű létesítéséhez Vízgazdálkodási létesítményeinket A növénytermesztés hozamának emelése céljából a következő években az öntözömüvek beruházására fektetjük a fősúlyt. Időszerű tehát, hogy pár szóval ezek létesítésének hogyanjáról beszéljünk. Vegyük először a beruházás jóváhagyásának feltételeit. A beruházó vállalat (ÁG vagy EFSZ) szakértői eldöntik a beruházás szükségességét, majd a fölöttes szervhez fordulnak a hitelkeret jóváhagyása végett. Ezután az illetékes tervezők megkezdik a tervek és költségvetések kidolgozását. A tervezövállalat munkatársa összegyűjti a tervekhez szükséges vízrajzi, földrajzi és a többi lényeges adatot. A terepszemle és a beruházó vállalat igényei alapján helyszíni szemlét végez, maid kidolgozza a vázlatokat. Egy-egy beruházás mindig több formában kerül vázlati javaslatként a mezőgazdasági vállalat vezetősége elé. A vezetőség a javaslatok alapján eldönti, melyik vázlat a legmegfelelőbb, majd megbízza az elfogadott javaslat részleges kidolgozásával. írásunk célja ismertetni, milyen szempontok érvényesüljenek a vízgazdálkodási beruházások megítélésekor. Első szempont: ■ Nemcsak a mának és magunknak tervezzük a beruházásokat. Tehát nem szükkörü, de széles látókörű javaslatokat fogadjunk el, vagy javasoljunk. Például X szövetkezet öntözéses vízmüvet akar létesíteni a szomszédos Y szövetkezet földje mellett. Ilyen esetben szükségszerű, hogy tartsanak közös értekezletet a létesítendő vízmű kihasználásának lehetőségeiről. Az X szövetkezet, mondjuk, 150 hektár területet kíván öntözés alá vonni, a fővonal meghosszabbítása folytán azonban a szomszéd szövtekezet is tudna száz hektár területet öntözni. Amennyiben külön létesítenek vízmüvet, úgy a szivattyútelep, valamint a fővonal lefektetése a beruházási összeget tetemesen emeli. Az eddigi gyakorlatok alapján a megtakarítások itt 10—20 százalékot is kitehetnek. Átlagszámítással 100 hektár beruházási költség 400 —500 ezer korona. Üjabb 100 hektár beruházási költsége a szivattyútelep kapacitásának emelésével, s a fővezeték méreteinek bővítésével már csak 250—500 ezer korona. A megtérülési időszak 5—8 év, de a többoldalú kihasználás folytán az üzemnapok számának emelésével az öntözött terület nagyságához képest a megtérülés 3—5 évre is csökkenthető. Második szempont: a tervező-vállalatok államilag jóváhagyott normái szerint tervezik, mely bizonyos hiányossági érzést kelt a beruházási vállalat szakembereiben. Sok a miért és egyéb kérdések. Később, évek múlva érkezik meg a válasz, ismét csak kedvező vagy esetleg kedvezőtlen formában. A létesítményeket ugyanis úgy tervezték, hogy az egységes öntözés vagy másféle vízmű szerves részévé váljon. Ebből a célból dolgozták ki községenként és járásonként az 1961—62-es évben a vízgazdálkodási tervek 20 évre szóló tervjavaslatát. Ezért indokolja néha a tervezőszakember a tervét a szokásos toldalékkal: „Az itt benyújtott terv részlege a (például) Garam-oldali komplex öntözéses gazdálkodási tervnek“. A második szempontban ezért kell érvényesülniük azoknak a technikailag alaposan ellenőrzött normáknak, amelyek a többéves, tízéves, sőt százéves víziviszonyokra, csapadékmennyiségre az öntözött terület öszszetételrc, annak a vízböség következtében várható változásaira vonatkoznak. Á tervező a lehetőségekhez képesí mindig javasol egy vagy több változatot, amelybe a saját alkotó elképzelése nyerne megvalósulást. Előszeretettel használja a jól bevált elemeket (vízmüvek, duzzasztók) és esztétikai hatásokat is. Általában öt elvi irányzat vezeti a tervezőket: a) az államilag jóváhagyott normák, b) a tájkomplexum sajátossága együtt a technikai indokolással, c) a helyi érdekek figyelembevétele (egy vagy több vállalat igényei), d) a távlati tervekbe való beillesztés biztosítása, e) a tervező vagy tervezők egyéni ismeretei, amelyek lehetővé teszik a mű esztétikai vagy célszerű kihasználását. Mindezek figyelembevételével a javaslatnak olyan elemeket kell tartalmaznia, amelyek a technikai műveleteket biztosítják, de közben a fejlődést figyelembe véve helyet adnak a népgazdaság által termelt új anyagoknak is. A költségvetés legyen arányos a tervezett mű befogadóképességével. Viszont, ha szükséges, inkább áldozzunk pár ezer koronát az építkezés idején a felmerülő technikai problémák megoldására, mintsem hogy pár év múlva esetleg tetemes károkat szenvedjünk (éritív vizek, iszapolás, talajmozgás stb.). A költségvetésben ne hagyjuk figyelmen kívül (ez azt hiszem újítási javaslat is lehetne), a pótalkatrészek, csövek biztosítását Harrháxf?£ szempont' A vízellátási müvek a mezőgazdaságban sokrétű élettartammal létesülnek. Például egy víztároló vagy halastó építése kedvező talajviszonyokban 50—150 évig is életképes lehet. Az Öntözőművek élettartama megváltozhat az esetleges talajváltozások következtében. Egy azonban bizonyos: kellő karbantartás és felügyelet nélkül aránylag rövid idő alatt Csáky szalmájává válhat minden beruházás. Azért a harmadik, a legfontosabb szempontként vegyük a létesítmények rendszeres tervezett és céltudatos karbantartását Például adva van egy 6 atmoszféra nyomással üzemeltetett öntözőmü két szivattyúval, melyek üzemeltetését nattamotorok végzik. A csőrendszer az építés folyamán 10 atmoszféra nyomású volt. A motorok és szivattyúk rendszeres karbantartásával azok élettartama a feltételezett 5—8 ezer üzemóráról szinte megkétszerezhető. Ehhez azonban múlhatatlanul szükséges, hogy az üzemeltetés alatt állandóan ellenőrizzük és stabilizáljuk az üzemeltetési légkörnyomást. Ez az állandó ellenőrzés ment meg bennünket az esetleges csörepedéstől. A csőrendszerbe beépített csapokat az üzemeltetés megszűntével okvetlenül víztelenítsük. Sajnos, leggyakoribb eset, hogy a csövekben fennmaradó víz fagyás esetén ezeket teljesen tönkreteszi. Ha részleges károsodás történik, úgy az üzemeltetés idején megszökik a nyomás. A hibakeresés rendszerint sok időt, fáradságot és termelési veszteséget jelent. Legyen a vízmüvek dolgozóinak jelszava: „Minden 80 cm-nél mélyebben beépített aknát télre kukoricakóróval takarjunk be!“ Az ezeknél sekélyebb medreket víztelenítsük cs szalmával, majd kukoricakóróval, esetleg földeléssel védjük. A nyílt vízmedreket a téli idő folyamán tisztítsuk meg. Esetleg mederkotrást is végezhetünk. A vízvevő aknát is alaposan tisztítsuk. Az akna iszapoló részlegében a szűrőket cseréljük ki vagy javítsuk meg. A gátakat nézzük át. Az erózió következtében beállott hibákat azonnal pótoljuk földdel és füvesítsük. Ha kő vagy betonlemezek rongálódtak meg, még a tavasz beálltával javítsuk ki. Nagyobbfokú károsodás esetén nézzük meg az eredeti terveket vagy kérjük a hiányosságok eltávolításához szaktanácsot a járási mezőgazdasági beruházási részlegek (OSPPI) arra illetékes szakemberétől. A vízgazdálkodási létesítmény néha 100 évre is többtermelést biztosít. Minden nap, minden hónap vagy év, amivel túléli a tervezett időt már ingyenes, csak a karbantartási kiadást igénylő termelőeszköz, mely a társadalom javát szolgálja. Demeter István (Garamkálna) C Miért válogatjuk meg az állományt? Igen fontos törzstenyésztési intézkedés — minden egyes állományban — a tehenek negatív és pozitív válogatása. A negatív válogatással fokozatosan kizárjuk az állományból az átlagon aluli hasznosságú teheneket. A takarmányokkal fölvett tápanyagot nem a kívánt hasznosságban — tejben, húsban stb. — megtérítő tehenek kiselejtezésével ugyanis az állomány átlagos hasznosságát növeljük, és a termelést is olcsóbbá tesszük. Egyúttal azonban azt is megakadályozzuk, hogy ezektől a tehenektől utódokat soroljunk az állományba. A pozitív válogatással azt határozzuk meg, hogy melyik tehéntől neveljünk üszőt az állomány feltöltésére. Az átlagon fölüli és esetleg az átlagos hasznosságú tehenek alkotják az ún. tenyész-törzset, s borjaik nevelésére azért igen nagy gondot kell fordítanunk, és már a kezdet kezdetén kiselejtezzük azokat a borjakat, melyek valami oknál fogva erre nem felelnek meg. magas a hasznosság. Kedvezőtlenebbül értékeljük azokat a teheneket', amelyeknél az ellés után — noha rövid ideig sok tejet is adnak, — gyors tejcsökkenés következik be. 67, Hogyan állapítjuk meg a hasznosságot? 66. Mit vegyünk tekintetbe az állatok értékelésekor? Az állatok értékelésénél, vagyis a tehenek és az üszők negatív vagy pozitív kiválasztásakor elsősorban is hasznossági tulajdonságaikat (a teheneknél az elért hasznosságot, az üszőknél pedig a származást) vesszük tekintetbe. Legmagasabbra azokat a teheneket értékeljük amelyek a laktációk ideje alatt a legjobb hasznosságot érték el, s figyelembe vesszük azt is, hogy rendszeres-e a vemhességük. Kettő vagy több tehén azonos hasznossági értéke esetén azt az állatot részesítjük előnyben, amelynél lassú a tejeiési időszak csökkenése és még két hónappal az ellés előtt is Az állatok hasznosságát általában rendszeres havi ellenőrzéssel állapítjuk meg. Noha tudjuk, hogy az évente átlag 10 ellenőrzéssel nem állapíthatjuk meg pontosan a tejtermelést, a birtokunkban jutó adatok azonban elégségesek ahhoz, hogy teljes mértékben és hasznot kecsegtetően állítsuk őket tenyésztési intézkedéseink szolgálatába. Elengedhetetlen követelmény azonban az ellenőrzés rendszeressége és folyamatossága. Már egy ellenőrzés elmaradása is erősen megbízhatatlanná teszi az eredményeket. Az ellenőrzésnek tehát szigorúnak kell lennie s az adatokat a följegyzés során pontosan kell rögzítenie. Természetes, hogy az elégséges takarmányozási és külső körülmények között szerzett adatok hívebben tükrözik az állatok /hasznossági tulajdonságait, s jobban is hasznosíthatók az állomány hasznosságának növelésében. Mit kell tudnunk a három fokos ellenőrzésről ? A leghaladottabb törzstenyészetben a hasznosság ellenőrzésének rendszerint három foka van. s az ezzel járó munkát a gyakorlatban a járási törzstenyésztési igazgatóságok zootechnikusai végzik. Hatáskörükbe főleg tenyészbikákat és tenyészüszöket nevelő mezőgazdasági üzemek tartoznak. A hasznosság szempontjából ugyancsak ők ellenőrzik az ún. bírálandó állományt, melyben a törzsbikák örökölhető tulajdonságait figyelik. Az ún. hasznosságkutató tenyészetben a hasznossági ellenőrzés III. fokát alkalmazzák, s végrehajtásával az illető mezőgazdasági üzem zootechnikusai vannak megbízva. Az ellenőrzésnek ez a foka egyébként egyszerűbb, mint az első kettőé, bár eredményei teljes mértékben biztosíthatják az állomány fejlesztése érdekében hozott intézkedések sikerét. A szóban forgó ellenőrzésnél tehenenként havonta (negyedkilogrammos pontossággal) egyszer ellenőrizzük a tejelékenységet s ebből számítjuk ki az egyedek havi hasznosságát. A havi hasznossági eredmények összeadásával megkapjuk a tehenek évi hasznosságát, ami más tenyésztési mutatóval együtt alapul szolgál a tehén értékeléséhez. 69, Hogyan bíráljuk a küllemet? A tehenek és borjak értékelésekor kiegészítő szempont a küllem megbírálása. A hasznosság megállapítása küllem után csak abban az esetben engedélyezett, ha más módon nem áll lehetőségünkben megismerni a tehén hasznosságát, illetve az üsző eredetét, származását. A bíráláskor azonban csak azokat a jegyeket veszszük tekintetbe, melyek szoros összefüggésben állnak a hasznossági tulajdonságokkal. Ilyen jegy például a marmagasság, a törzshosszúság, a tőgy alakja és nagysága stb. Tekintettel kell lennünk ugyanakkor az állat nagyságára és súlyára is, ámbár az alkatra és súlyra nagy tehenek — és utódaik — csak akkor megfelelők, ha hasznosságuk arányban van alkatukkal és súlyúkkal. Ä küllem bírálásakor az állat erőnlétét vesszük tekintetbe, és a kevésbé tetszetős teheneket ne soroljuk önkényesen az átlagon aluli erönlétűek közé. Abban az esetben is hibát követünk el, ha átlagonfölüli erőnlétű tehenet enyhébben bírálunk. Alapvetően rossz, ha mindenáron szépséghibát keresünk az állaton. Következtében ugyanis gyakran anélkül fogjuk tenyészetbe a teheneket és üszőket, hogy figyelembe vennénk tényleges hasznosságukat, vagy fordítva: olyan teheneket selejtezhetünk ki az állományból, melyek szépséghiba miatt nem tetszettek a zootechnikusnak. Látogatás a Bálvány« f Ailam i_______ Gazdaság faiskolájában Hazánkban a Duna menti síkság arculata a komáromi járás területén néhány helyütt még magán viseli a régi gazdálkodási forma bélyegét. A falvak környékén szétszórt települések, tanyák találhatók, amelyek a valamikori legeltető-talajművelő „aklos“ gazdálkodás fennmaradt emlékei. Klasszikus példa erre a Gutát körülölelő tanyavilág. Egyes helyeken kisebb házcsoportosulások jöttek létre. így akarta a dolgozó ember enyhíteni a múltban a magány, az elhagyatottság érzetét, amely a sárdagasztó ősz heteiben és a téli kietlenség idején lelkére nehezedett. A felszabadulás óta sokat változott a világ — ezeken a helyeken is! Tért hódított az új gazdálkodási forma; a végeláthatatlan rónákat, az életet adó rögöket szövekezetek, állami gazdaságok erőgépei művelik. A házakat azonban nem lehetett batyuba kötni, s a közeli falvakhoz vinni. Itt maradtak. Most farkasszemet néz új és régi, hogy melyik lesz a győztes az egyenlőtlen „párbajban“, azt már előre tudjuk... Ilyen „romantikus“ kis település Lohót is, amelynek környéke kataszteriig a Bálványi Állami Gazdasághoz tartozik. A házcsoportuláshoz közel a Vág—Duna gátvonulata mellett kezdődik a faiskola, amely évente rövidesen százezernél több facsemetét nyű víz serkentőleg hat a fákra. Ali elmúlt években hiányzó kiöntések terméscsökkenéssel is jártak. Természetesen, csak a megfelelő vastagságú öntéstalajrétegekben díszlenek jól a fák, ott viszont, ahol vékony ez a réteg és az alatta lévő östalaj kékagyag vagy szurokföld, esetleg durva kavics, nem ajánlatos a telepítés. A Nagymarosi Vízierömű felépítésé" után — szakemberek véleménye szerint — a Vág—Dunát szegélyező hullámterek talajvízszintje 30—40 centivel emelkedik. Ez lényegesen nem befolyásol jq, majd a további lehet őségét. A prágai Tudomány és Technika Intézetének segítségével a mezőgazdasági szervek engedélyezték a bálványi árterületek gyümölcsfásítását', így a gazdaság hozzáfoghat a nagyszabású telepítés-tervének megvalósításához. Már a múlt év folyamán 96 hektáron végeztek rekultivációs munkálatokat a kihasználatlan fűzések, rétek és legelők helyén. Ez egymillióhúszezer koronái kiadást jelentett'. A területet egyelőre takarmánytermesztcsre hasznosítják, de az ősz folyamán már megkezdik a gyümölcsfacsemeték telepítését. Lupták elvtárs és a gazdaság vezetői azon buzgólkodnak, hogy a hullámterek másra alkalmatlan részeit gyümölcsfákkal Aranydíjas gyümölcskertész Németh István agronómussal a csemeték között. juttat gyümölcstermesztésünk számára. A faiskola sarkában meghúzódó épületben családjától távoléi az őszhajú „lohóti remete“, Lupták László elvtárs. Az Állami Utak faiskolájának vezetőjeként kezdte meg itt hasznos működését. Hosszú életút van mögötte. Már túl jár a hetvenen, de még fiatalos hévvel kapcsolódik be minden olyan vitába, amely a gyümölcstermesztéssel kapcsolatos. Már zsenge korától érlelődik benne a szakmaszeretet, s habár tanítói oklevelet szerzett, rövid pedagógiai működése után visszatért szeretett munkakörébe: a gyümölcstermesztéshez. Amikor felkerestük ezt a kiváló szakembert, éppen Németh Istvánt, a gazdaság agronómusát várta, hogy közösen összeállítsák a faiskola és a termő gyümölcsösök permetanyagtervét. A megbeszélés ezúttal élmaradt, megtudtuk azonban, hogy a Bálványi Állami Gazdaság — amely főleg magtermesztéssel foglalkozik — nagy gondot fordít a gyümölcstermesztés fejlesztésére is. A gazdaság 112 hektáros gyümölcsészettel rendelkezik, ez 15 hektár kivételével a Vág—Duna árterein található. A hullámtereken egészséges almát, körtét és szilvát termesztenek. A jonatánosuk összefüggő telepítés, mintegy 1200 termőfával. A hullámtereken, a tavaszi zöldáradások idején, több napra víz alá kerülnek a gyümölcsfák. Gyökérfulladás azonban nem lép fel. mivel ez az állapot nem hosszú idejű Az árhullámok elvonulnak és a talajvíz szintje ismét visszatér a megszokott magasságra. A kiöntések felérnek több kiadós öntözés vízmennyiségével, s így a fáknak fiziológiai szempontból hasznot jelentenek. Németh elvtárs szerint az árvizek termékeny iszaphordalékot terítenek el és a ném nagyon savaültessck be. Ezen a téren megbízhatóak s jól gyümölcsöztethctök Lupták bácsi kísérletei és több évtizedes gazdag tapasztalatai. Amint ismeretes, Nyugat-Szlovákiában több faiskola működését megszüntetik. Csak a minden szempontból megfelelők maradnak, ezek facsemete kitermelését pedig kibővítik, így a legkorszerűbb nagyüzemi módszereket is alkalmazni tudó faiskolák felnevelt ültetőanyaga kedvezően befolyásolja majd gyümölcsészetünk ala. kulását. A lohóti faiskola 1962-ig az Állami Utak irányítása alatt állt. Azóta a Bálványi Állami Gazdasághoz tartozik, s területe egyre bővül. Pár éven belül az 52 hektáros faiskola eltudja majd látni az egész komáromi és érsekújvári járást gyümölcsfacsemetével, de hosszú időre innen szerzik majd be csemeteszükségletüket a Nyitra és Léva környékiek is. Á gyümölcsnemek közül nagymennyiségű alma, körte, cseresznye, kajszibarack és őszibarack felnevelése indul meg a kibővített faiskolában. írásunk elején Lupták elvtársat lohóti remetének neveztük. Munkahelyén azonban nincs egyedül. Ott vannak vele szeretett szakkönyvei, azok a néma tanácsadók, amelyek hosszú életútján végigkísérik őt, de ott találjuk nap mint nap azokat a dolgozókat is, akik tervei megvalósításában játszák a legnagyobb szerepet. Kívánjuk neki, hogy a prágai elismerő díszoklevél és az első hazai zöldséges gyümölcsészeti kiállításon szerzett’ aranydíj mellé újabb elismerések sorakozzanak. Juhász Árpád (Guta) SZABAD FÖLDMŰVES ’J 1965, január 25. 68.
