Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-23 / 3. szám
RJjövénytermesztésiínk ma önfö■” zéses gazdálkodás nélkül elképzelhetetlen. Viszont sokan azon vitatkoznak, gazdaságos-e a gabonát s»ezek között az őszi búzát' öntözni. A Diószegi Növénynemesítő Állomás I960 óta nemcsak búzaöntözéssel, hanem új, öntözésre alkalmas fajták nemesítésével is foglalkozik. Munkánk annyiból nehéz, mivel még nem alakult ki a búzaöntözés agrotechnikája. Ha viszont nem akarunk évekig várni, úttörő információs munkát kell végeznünk. Nálunk a gyakorlatban elsősorban a permetező öntözést alkalmazzák. Idézem egyik Jjeszélgetésem, amelyet 1964. júniusában erről a kérdésről Sajó Endrével, Magyarország egyik ismert szakemberével folytattam. — Magyarországon az öntözés mikéntje a talaj lejtésétől, a talajviszonyoktól és a rendelkezésre álló öntözővíz mennyiségétől függ. Ahol a talaj lejtése és a talaj kötöttsége megfelelő, s nem kell az öntözővízzel takarékoskodni, ott a hagyományos öntözési módokat is alkalmazzák, mert így kisebb befektetéssel jobb eredményt érhetnek el. Ellenkező esetben inkább a permetezö-esőztető öntözést szorgalmazzák. Kérdésemre, vajon az őszi búzái öntözik-e, alkalmaznak-e külön agrotechnikát (sortávolság), nincsenek-e nagy taposási károk, á következő felvilágosítást kaptam. — A földművelésügyi szervek ajánlják a termelőknek, hogy a tavaszutói időben a még kihasználatlan öntözőkapacitást fordítsák a búza esőztetésére, legalábbis egy kiadós öntözés formájában. Minthogy a csőkapacitás kihasználása érdekében a csövek többszöri átrakásával kell számolnunk, bizonyos taposási kár elkerülhetetlen. Ez a- kár azonban még sem közelíti azt a terméstöbbletet, amelyet a búza egyszeri öntözésével elérhetünk. Nem idézem itt külön a többi kérdést, és választ, amelyek a nemesítés számára mind rendkívül értékesek, hanem inkább összegezem a fölmerülő problémákat. Minthogy nem valószínű, hogy á búzánál a permetező öntözésen kivit! más módszer alkalmazására is sor kerülhetne, új, nemesített fajtáinkat, törzseinket is csak permetező öntözéssel próbálhatjuk ki. Hangsúlyozom, hogy kisparcellás kísérleteinknél a forgó, illetve rot'revoltok egyenlő vízadagolást nem biztosítanak, ezértmerőlegesen felállított, valamennyi parcellát egyformán öntöző dugattyús, billenő revoltokat használunk. Hátránya e berendezésnek, hogy kicsi a teljesítőképessége. Míg az állami fajtakísérletben és az azokat megelőző állomás közötti előkísérletekben a fajták elhelyezése blokkszerű, az öntözés esetében, különösen fiatal törzseknél, elengedhetetlenül fontosnak tartjuk, hogy min-Öntözéses búzanemesítésünk jövője « 9 den három fajta után konfroH-par- szeles vidékünkön megbízható képet cellát iktassunk be, s a kísérletezés- nyerjünk az öntözés végrehajtásának nél az interpolációt elvégezhessük és egyenletességéről. FORRADALMI JELENTŐSÉGŰ az egyik új nemesítésünk, a K 386 számú Kanred x Svalöf Panzer III keresztezésből származó Várkonyi búza. Ez az új búzafajta rendkívül fagyálló, szilárd szalmájú és középkései érése ellenére szántóföldi viszonyaink között szárrozsda-ellenálló. Ezt az új nemesítésünkét használjuk ellenőrző fajtaként a kísérletben és keresztezési partnernek számtalan kombinációban. Utódai közt akad több levélrozsdának ellenálló és néhány igen korai forma is. Feltehetjük a kérdést: zél szemben a h'éktölitersúly és az ezérmagsúly értékeinek emelkedése már nem ilyen egybehangzó. Akadnak fajták, amelyeknél az öntözés hatása a hektolitersúlyra, illetve az ezermagsúlyra negatív. Kísérletünk szerinf az öntözést legjobban megháláló fajta a Diana L, amelyiknél az öntözött fajta szemtermése 48,04 q/ha az önt özet leni (33,74 q/ha) 142,38 °/o-kal túlszárnyalta. Kétségtelen, hagy itt szerepe vari a fagyérzékeny Diana I téli megritkulásának is, ami után az öntözés ennél a ritka állományú búzánál nagy termést eredményezett. FAGYÁLLÓ ÚJ NEMESÍTÉSEINKNÉL MILYEN LEGYEN AZ ÚJ ÖNTÖZÉSES BÚZA TÍPUSA* Amíg a búzaöntözés agrotechnikája a szántóföldi agrotechnika esőztetős kiegészítője, nem számolhatunk teljesen önálló öntözési fajtákkal. Az új fajtának kifogástalannak kell lennie, jó elővetemény és hiánytalan trágyázás esetén még öntözés nélkül is, de az adott öntözés körülményeibe szalmaszilárdságával, betegségekkel szembeni ellenállóképességével be kell illeszkednie. A legtöbb elismert fajtánk: a Kosúti, a Szlovák 200-as, a Pavlovicei, valamint a szántóföldi termesztésben sokat Ígérő Sellyéi új nemesítés és a Harráchsweizen alkalmatlan öntözésre. Ez annyiból szorul még kiegészítésre, hogy a május vége és a június eleje derűs időben, nagy hőségek között csapadékmentes volt. A NAGYON KORAI FAJTÁK ezt a szárazságod megelőzték. A kései, új nemesítéseink mély gyökérzetükkel, átvészelték a bajt, és hasznosították a júliusi csapadékot. Nagyon megsínylették a szárazságot a középkorai fajták és a kései — többnyire farkalászú — nyugati fajták. Május 30-a és június 14-e között' három ízben öntöztünk 15—15 mm-es adagban. Az eredmény a következőkben mutatkozott meg (q/ha): Fajta Szemtermés Szalmatermés öntözetlen öntözött öntözetlen öntözött K 978/B 38,84 45,35 70 77,50 K 1003/C 36,27 47,93 67,50 78,75 K 1004/ A 58,76 46,69 72,50 86,25 K 681-4-60 41,41 45,35 70 81,25 Várkonyi 56,35 45,55 72,50 82,50 K 988-5-61 38,89 46,72 72,50 81,25 _ Diana I 33,74 , 48>1 67,50 78,75 Kasíicei 33,70 42,77 67,50 .80, Fanal 36,26 44,09 60 72,50 F a jba Hektoliter kg 1000 magsúly gr. öntözetlen öntözött öntözetlen öntözött K 978/B 77,65 77,97 , 32 34,82 K 1003/C 77,65 77,64 35,25 37,87 K 1004/A 78,45 78,61 34,35 37,52 K 681-4-60 77,63 78,79 33,05 37,75 Várkonyi 77,85 77,30 33,40 54,10 K 988-5-61 76,07 77,69 29,40 33,22 Diana I 80 82,05 33,75 40,47 Kasticei 78,82 78,32 54,20 34,67 Fanal 76,80 76,07 38,65 37,85 az öntözés hatása nem ennyire feltűnő, minthogy öntözés nélkül a Diana I-nél nagyobb termést nyertünk. A hektoliter és az ezermagsúlyban megmutatkozó pozitív, illetve negatív hatás gyakorlati értékű. Megmutatja a fajták gyakorlati ellenállóságát a betegségekkel szemben. A Fanal és a Kasticei búza esetében a később fellépő levél- és szárrozsda miatt az öntözés negatív hatásúnak bizonyult. Ugyanakkor az öntözés pozitiven hatott az ezermagsúlyra a K 681-4-60 és különösen a K 988-5-61-es búza és a Diana I esetében. E fajták jó ellenállóságát bizonyítja a levél- és a szárrozsdával szemben. A Diana I kifogástalan szereplése az öntözésben szintén bizonyltja, hogy a szárrozsda 1964-ben még nyomokban sem lépett föl. Érdekes az öntözés a vetőmagtermesztés szempontjából. 1964-ben az alacsony ezermagsúly különösen sok bajt okozott a vetőmagszaporítás mennyisége és minőségi teljesítésében. Figyeljük meg az öntözött és a nem öntözött búzákból nyerhető vetőmagvak százalékát (2,5 mm-es rosta fölött). Várkonyi 73,08 77,55 K 988-5-61 59,63 77,17 Diana I 80,50 93,07 Kasticei 82,20 88,95 Fanal 80,65 76,47. Fajta Öntözetlen Öntözött K 978/B K 1003/C K 1004/A K 681-4-60 Amiről eddig szóltam, az a közis-* mert agrotechnika körülményeire vch natkozik. Meg kell jegyeznem, hogy évtizedek távlatában lehetséges a bú-* zának a maitól teljesen eltérő térmesztése. Évekkel ezelőtt kísérleteket végetzünk a sortávolságokkal (külön-böző új nemesítésű törzseinkkel) és a sortávolságot egészen 42 cm-ig nö- , véltük anélkül, hogy a terméscsökkenés a gabona sortávolsággal (10,5)' vagy a 21 cm-es és a 31,5 pm-es variánssal szemben jelentős lett volna. Az öntözés viszonyai közt külön e célra szelektált búzákkal lehetséges volna ritka sortávolságot megháláló fajták kinemesítése, felruházva azt a fagyállóság, bő termőség és rezisztencia tulajdonságaival. Ezeknél az öntözés zavartalanul gyúrási kártétel nélkül is megvalósítható volna. A vetőmagszükséglet a mai 160—200 kg/ha-ról 40—50 kg-ra csökkenhetne és ezzel lényegesen közelebb kerülhetnénk a sokak által annyira sürgetett heterózis búza gya-67,37 79,80 korlati megvalósításához. 77,33 83,14 Szarnák István agromérnok, 85,49 86,66 a Diószegi Növénynemesítő 50,59 66,08 Állomás dolgozója A szarvasmarha száj és körömfájása A június í5-én bekövetkező csapadékok miatt további öntözésre nem került sor (csapadék 1964. június— júliusában aratásig, július 6-ig). Június 15 = 2,5 mm, június 16 = 5,1 mm, június 17 <= 24,8 mm, június 18 = 7,3 mm, június 19 = 5,2 mm, június 20 = — 3,45 mm, június 21 - 1,7 mm, június 22 = 11,6 mm, június 24 = 13 mm, június 29 = 0,90 mm, júhus 1 = = 4,5 mm, július 2 = 1,8 mm. Ha megvizsgáljuk a június első félében nyújtott öntözés hatását, úgy megállapítható, hogy az öntözött búza az öntözetlennel szemben 3,92—14,30 q/ha szem és 7,50—12,50 q/ha szalmatöbbletet eredményezett s ez valamennyi fajtánál megmutatkozott. Ez-Régén a száj- és körömfájás, ha valahol felütötte a fejét, nemcsak az illető országrészben terjedt el, de végigviharzott csaknem egész Európán. Napjainkban e betegség itt-ott még mindig kísért, de hála a hathatós óvintézkedéseknek, túl hagy gondot nem okoz, mert néhány község határán már nem igen terjed túl. A betegséget egy láthatatlan, szűrhető vírus okozza, — amely különösen a szarvasmarhák szájnyálkahártyájának külső hámrétegét támadja meg, — amely rendkívül fertőző természetű. Száraz, hűvös helyen hónapokig is életben marad. Legnagyobb tömegben a beteg szarvasmarhák szájában keletkezett kis hólyagokban fordul elő. A betegség e hólyagok Január rendszerint a legfagyósabb téli hónap. Idén azonban szokatlanul enyhe. Meteorológiai állomásaink a hónap első felében változatlanul közölték megfigyeléseikből eredő jelentéseiket: „Nyugat felől fokozatos felhősödés, időközi havazás és esőzés várható. Friss, északnyugati szél. Gyenge éjjeli fagy.“ A lapályos területeinken 0 C fok volt napközben a hőmérséklet, míg az éjjeli hideg 1—3 ,C fok között mozgott. ' Ha a tél enyhe, az erdő és mező vadja nem koplal. Talál magának élelmet. Talán ez okból kövétke-' zetesen kerüli a mesterséges etetőket. A látszat és tapasztalat szerint szívesebben fogyasztja a térmészetny új tóttá táplálékot: tölgy és bükkmakkot, gesztenyét, valamint más erdei terményt. Erre biológiai szükséglete ösztönzi. A vad táplálkozása szempontjából a természetes tannin tartalmú eléségnek elsőrendű a jelentőségé. Ha a hó puha, a yad erőfeszítés és lábsebzés nélkül kaparja ki a hó alól kedvelt eleségét. Csemegéül pedig a puha lomblevelűek kérgét, háncsát rágja körül és felszívja vitamindús mézgájukat. Nem csoda, ha ilyenkor kerüli az etetőkben kínálkozó élelmet'. Ösztönszerűen takarékoskodik vele, mintha előre érezné, még szükség lesz rá, ha rosszabbra fordul az időjárás. Ha légköri zavar támad és tombol a dermesztő északi szél, ha őrjöng a fékevesztett hóvihar és betemeti az eddigi legelőt, akkor szorul a vad igazán segítségre. A vadállomány nagy részé elpusztulna, ha nem lenne érző emberi szív, és segítséget nyújtó kéz, amely elhárítja a fenyegető veszedelmét. Ilyen gyilkos időjárás és tehetetlen terepviszonyok esetén elengedhetetlenül szükséges a vadvédelem és a vadetetés fárasztó munkája. A gondos gazda és társai, ebben a vadra nézve igén sú-’ lyos időben, nem maradhatnak tétlenül. Szánnal, hótalppal, csákány-* nyal és lapáttal felfegyverkezve indulnak a területen elhelyezett etetőkhöz. Eltávolítják a mellettük tornyosodó hótorlaszt' és hótól, jégtől megtisztítják a harapnivalóhoz vezető vadcsapást. Ezt a munkát szívós kitartással egészen a tavaszi hóolvadásig kell végezni. Ilymódon számos vadat mentenek meg a biztos éhhaláltól. Visszatértükkor a vadőrök megm’egállnak az érdőszélen, fa mögé bújva, figyelemmel kísérik a ragadozók mozgását, mert az éhes róka, vadmacska, meg a kóborkutya, mindmegannyi éhenkórász, olcsón akar az ízletes pecsenyéhez jutni. A farkas, hiúz, róka, vadmacska, nyuszt, nyest, görény, menyét, a ragadozó madarak elejtése a tél folyamán feltétlenül szükséges vadvédelmi tevékenység. A vadászat módja nem kizárólag a puskázás, mert prémesre lövés nélkül csapóládákkal is szert' lehet tenni. A csapóvas alkalmazása azonban embertelen és kegyetlen vadorzó tempó. Tapasztalatból tudjuk, hogy csapóvasba fogott ragadozó legtöbbje inkább elmarja saját lábát, mintsem rabsorsra jusson. A téli vadvédelem és a rászorultak etetése minden vadásznak elsőrendű feladata. Setaiec Adolf A havon pirosló vércseppeket a szádellöi völgy egész hosszában követni lehetett. — Üjabb őzike esett áldozatul az átkozott ragadozónak, — mérgelődött Stefan Zatroch, az erdész, akinek nem csekély fáradságába került a hiúzok rejtekhelyének kinyomozása a bárkai erdőben. Pedig éppen elég ilyen „nagymacska“ akadt Krasznahorka váralján, a rozsnyói járásban. Több, mint kívánatos! Evenként 7 — 8 őz és szarvas pusztult el a vérengző ragadozók karmai között, a nyulak, és egyéb apróvad számáról nem is szólva. Stefan Zatrochot nem hagyta nyugton a dolog. Eleddig tűrje még a hiúzok garázdálkodását? Felkutatásukra több csapóvasat helyezett el a vadcsapásokra, mert élve akarta őket kézre keríteni. A várva várt eredmény azonban elmaradt. — A sorozatos kudarc teljesen elkedvetlenített - meséli az erdész hatévi működésére visszapillantva. — Lemondtam a csapóvasak jelállításáról, Mégis csapdába estek de nem a hiúzok kézrekerítéséről. Akkoriban 4 — 5 ragadozó portyázott vidékünkön. Tavaly télen már tizenötre emelkedett a szétmarcangolt őzvad száma. Stefan Zatroch konok kitartással várakozott, nyomozott, latolgatott Fáradhatatlanul szemmel tartva a vadcsapdákat, csakhamar megállapíiotta, hogy a vérengző rablók bizonyos rendszeres következetességgel átkelnek a sziklagerincen és gyakran pihenőt tartanak a gyökerestől kidőlt közeli fenyvesben. — Elve akarom megkaparintani a bestiákat — fogadkozott az erdész, Az elhatározást tett követte. Vadfogó ketrecet készített, mindkét oldalán csapóajtókkal ellátva. Megfelelő álcázás után, türelmesen várakozott, de eredmény csak nem mutatkozott. A ravasz tolvajok csak körüljárták a ketrecet vagy „kikémlelték“ szerkezetét anélkül, hogy besétáltak volna; erre vallottak a többször lehullott csapóajtók, de a ketrec üres maradt. Csak négy év elmúltával mosolygott a vadászszerencse Stefan Zatrochra. Végre bentrekedt egy 25 kilós hiúz a „télilakban“. Akkor meg az volt a baj, hogy nem tudták onnan kicsalni és biztonságba helyezni. A tomboló ragadozó közben ripityává törte börtönét. Lg kellett lőni, mielőtt kereket oldana. De az erdész élve akarta elfogni a veszedelmes orvvadászokat. Eltorlaszolta a csalétek felé vezető valamennyi vadcsapást, a felismerhetetlenségig álcázta a ketrecet, széttépett állatmaradványokat, sőt eleven házinyulat is hordott oda. Az eredmény? Üjabb csalódás. A csalétket, házinyulastól persze, felfalta a „vendég", de a csapóajtók nem teljesítették hivatásukat. A sűrű hótakaró megakadályozta működésüket. A hiúz pedig illa, berek, nádak, erek. 1963 telén újabb fenevad került a ketrecbe, de azzal is megismétlődött a régi „nóta“. Emberek láttán olyan eszeveszett őrjöngésbe fogott, hogy le kellett lőni. Csak 1964 telén koronázta siker Stefan Zatroch fáradozását. Egyszerre két fiatal hiúzt is talált a ketrecben, az anyaállat pedig ott settenkedett körülöttük. Napközben a hegytetőn leskelődött, éjjel azonban az anyai ösztön legyőzte a szükséges éberséget. Mögötte is lezárult a csapóajtó. Az erdész negyedik élő zsákmánya végül egy 31 kg súlyú hímállat volt. Ma már mind a négyen a brnói állatkert lakói, meg is szokták új házuktáját. A derék erdész közben újabb vadfogó ketreceket állított fel, mert alig pusztul ki egy hiúz a környékről, - úgymond — máris mások foglalják el h&byét. JOZEF KRÄTKY felíakadása után állatról állatra fér-1 jed. A ferözést közvetve az emberek is terjeszthetik, ha ruhájukra a nyirokkal kevert nyál rátapad. A száj- és körömfájás iránt a sertések is eléggé fogékonyak, viszont a juhok már kevésbé. A vírus a beteg tehén tejében is előfordulhat, ezért ennek nyers állapotban történő fogyasztása az emberekre is veszélyes. Mivel a vírus a magasabb hőfok iránt igen érzékeny, a beteg tehenek teje forralás után nyugodtan fogyasztható. A betegség lappangási ideje 2—8 nap. Magas lázzal kezdődik, majd csakhamar kiadós, nyúlós nyáiíolyás jelentkezik, mely a marhákat csámcsogásra készteti. Kezdetben csak kipirult a száj; nyálkahártyájában, a foghíjas részeken, az ajkak belső felületén, a nyelv alatt, a nyelvháton, a pofák belső felületén sárgás-szürkés folyadékkal telt kis hólyagok képződnek. Ezek csakhamar felfakadnak és helyükön élénkvörös cafatolt kimaródások maradnak. Néha a test más részén is keletkeznek hólyagok, különösen a tőgyön és a esecsbimbókon. A nyálfolyással egyidőben néhány nappal később romlik az állatok étvágya, sántítani kezdenek. A sántaságot a pártaszéleken és a körömhasadékokban keletkezett hólyagok okozzák, melyek ha felpattannak, és trágyával szennyeződnek, másodlagos fertőzést okozhatnak. Ilyenkor a marhák még jobban sántítanak vagy fel sem kelnek. Ha a szarutok az irháról leválik, az állat már csak húsra értékesíthető. Ha tisztaság van az istállóban, a sántaság körülbelül két hétig tart'. Elhullások felnőtt szarvasmarháknál csak ritkán fordulnak elő. Ellenben a betegségnek vannak rosszindulatú formái is, amikor az elhullások jóvá! gyakoribbak felnőtt állatoknál is. A járványnak e formáját másfajta vírustörzs okozza, mely szívizomgyulladást idéz elő. A betegség lefolyásán könnyíthetünk, ha betartjuk a higiénia szabályait és a beteg állatokat megfelelően takarmányozzuk. Tekintettel arra, hogy a szájban fájdalmas felmaródások keletkeznek, az állatokat puha, nedves takarmánnyal kell etetnünk. Leginkább korpás, darás ivóssal itatjuk. Jó hatással van, ha a szájat ecetes vízzel gyakran öblögetjük. A tőgyet fejés előtt szappanos vízzel mossuk le, s a felfakadt hólyagokat bórkenőccsel kenjük. Jót tesz, ha > fejés után a tőgyet csukamájolajjal vékonyan beolajozzuk. A csülkök elvált pártaszéleire jó a cinkkenőcs. A lábvégeket ezután nyolcas kötéssel bekötjük. A kötést gyógyulásig a lábon hagyjuk. Ha a járvány rosszindulatú, szükséges a vérsavós kezelés. Ezenkívül jók a szívet serkentő injekciók. Állatorvos távolléte esetén, ha baj van a szívvel, jó szolgálatot tehet a feketekávé, bor vagy a pálinka. Ha a száj és körömfájás föllép, a hatóság a községet igen szigorú és, következetes zárlat alá helyezi. Ez az* intézkedés különösen akkor eredményes, ha az emberek saját érdekükben a zárlatot be is tartják. Dr. Izsót Zoltán körállatorvos, Rimaszécs Az időjárás és a vadvédelem fo SZABAD FÖLDMŰVES . 1965. január 23.
