Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-23 / 3. szám

Címzett: a Komáromi Zöldségfelvásárló! Fellebbezés — hagymaügyben Néhány esztendeje hagyma-hiány ütötte föl a fejét. Már-már idültté kezdett válni ez a közellátási beteg­ség — évről évre megismétlődött. A- fogyasztó sorra járta az üzleteket, s mikorra „tűvé tette úgyszólván az egész várost“, keserűen állapíthatta meg: nincs egy fiányi se! Ötször, tíz­szer. hússzor próbálkozott, a lábát lejárta, mindhiába. Ez a szemkönnyez­­tető, de nélkülözhetetlen ételízesítő — bármenyire epedeztek érte a háziasz­­szonyok, s nemkülönben a konzerv­gyárak — bizony még hírmondóul sem találtatott. Lám, milyen jól jött olykor-olykor a külföldi hagyma! Közelharc folyt érte. Sorbanállás, lökdösés, goromba szó? Mit sem számított. Csak hagyma legyen! Vöröshagyma ... A termesztő üzemek vezetőinek lelkiismerete a szó szoros értelmében lázongott: hát, ha nincs, teszüpk ró­la ...! S tettek is. Tavaly már nagyobb területen termesztették, mint annak­előtte. Termett is, bőven. Fogyasztók, termesztők örömére. De az örömbe rövideken jő adag üröm vegyült. S ki volt a keserítő? Nem más, mint a Komáromi Zöldség­felvásárló (Zelenina). Ahelyett, hogy a mezőgazdasági üzemekkel kötött szerződéses kötelezettségének eleget tett volna, húzta-halasztgatta a fel­vásárlás idejét. — Nincs rendesen beérve — fity­málták az árút. — Más alkalommal meg ilyképpen érveltek: — Elvinnénk, de csak úgy, ha átválogatjátok — pa­naszolták a pathi szövetkezetben a minap. Szomorú a dologban, hogy a pathiak 12 vagon vöröshagyma termesztésére szerződtek — termett 13 vagonnyi —, s keserves-kínosán csupán 9 vagon­nal vettek át a zöldségfelvásárló dol­gozói. Hozzá kell tenni: áron alul, vagyis egyhetven helyett egyharminc­­ért. Ha ehhez hozzászámítjuk még a késedelmes átvételből eredő egyéb haszonkiésést nem kevesebb, mini | húszezer koronával rövidült meg az 1 említett közös gazdaság (500 hektá­ros); ilyen összeg már érzékenyen érinti a kis szövetkezet tagjait is. ... És mi lett a komáromi Zöldség­felvásárló által nem átvett vöröshagy­mával? Csupán a leleményességen múlott, hogy nem maradt a szóban forgó szövetkezet „nyakán“: két va­gonnyit az oroszkai, s ugyanennyit meg a losonci konzervgyár vásárolt meg, egyhetvenért kilóját; holott, en­nek a négy vagon hagymának a mi­nősége távolról sem volt olyan, mint amit a termény-ócsárló komáromiak átvettek. A pathiaktól még alaposabban „be­esett a pácba“ a gadóci szövetkezet. A késedelmes árúátvétel, a hiányos raktározási lehetőségek, s az átválo­gatásra fordított fölösleges költség következtében az utóbbi szövetkezet­nek — Varga Kálmán szövetkezeti el­nök szavai szerint — mintegy 250 ezer korona kára származott. Helyesen tenné az illető zöldség­felvásárló — a komáromi Zelenina —, ha mindebből levonná a kellő tanul­ságot, az idei zöldségidényre a tava­lyitól jobban felkészülne, s szerződé­ses kötelezettségeinek eleget téve nem keserítené a termelő üzemek dolgozóinak életét. Kérdezzük: vágjon így akarják nép­szerűsíteni a szerződéskötés előnyeit? Aligha! Ilymódon csak lejáratják... N. Kovács István Nagy jövedelem hajtatásoi uborkából A hajtatásos uborka termesztést tavaly kezdtük meg gazdaságunkban. Kertészeink azonban más termesztők tapasztalatain okulva, a rendelkezé­sükre álló szakkönyvek segítségével, “már az első évben bőséges termést takarítottak be: 3500 négyzetméter területen négyzetméterenként 15 kiló átlagtermést értek el. Hadd mondjam el, hogyan jártunk el, hogy ezt az eredményt elérhessük. „ Minthogy vidékünkön a téli fagyok idején gyakran mínusz 30—34 fokra süllyedt a hőmérő higanyoszlopa, a legfontosabb kérdés a növények jó fejlődéséhez szükséges hő biztosítása volt. Ezért a palántatermesztésre szánt, úgynevezett szaporító meleg­ágyakat egy méter vastag trágyaré­tegre ágyaztuk és erre a célra kizá-A csoportvezető Vasárnap reggel volt. A napsu­gár beragyogta az ébredő falut. Skriniár Károly, a százdi szövet­kezet csoportvezetője, mint min­den reggel, most is korán ébredt. Bár neki is elkelne a vasárnapi pihenés, — a kötelességérzet nem hagyja nyugodni. Alig ért ki a te­lepre, egy motorkerékpár állt meg mellette. — Csoportvezető elvtárs, — szólt a motoros — egy vagon ré­paszelet érkezett. Még délig ki kell rakni! Károly bácsi azonnal munkához lát. Tudja, mit kell tennie. Gyorsan „mozgósítja“ a szolgálatos trak­torosokat, míg útra készítik a vas­paripákat, pakolókat keres. — Vajon megértik-e az emberek a feladat fontosságát — ötlik fel benne a gondolat. — Hiszen va­sárnap van, mindenki pihenni sze­retne. Ismeri az embereket, tudja, hová kell menni. Meggyőző, lelkiismere­tes munkája, mint már annyiszor, most is eredményes lett. A várat­lan hír után egy fél órára három vasparipa indult a szakáilasi állo­más felé. A csoportvezető nyugodt szívvel állt meg az iroda előtt. Most még szebbnek látta a reggeli napsütést. Buday Ernő (Szécsénke) rólag lótrágyát használtunk. Három nappal a trágya elhelyezése után föl­det raktunk az ágyásokba és két nap­pal később agyagcserepekbe vetettük el a magvakat. A cserepeket a követ­kezőképpen készítettük el: a csere­pek aljába 2 cm vastagon érett trá­gyát tettünk, majd erre a cserép kö­zepéig kertiíöldet. Minden cserépbe három uborkamagot ültettünk az ara­di fajtából. A melegágyak területének jó ki­használása érdekében keretenként 45 cserepet helyeztünk el, s így egy hat négyzetméteres szabványos meleg­ágyba 180 cserép jutott. Az elvetéstől a gyümölcsök kifej­lődéséig rendszeresen gondoskodtunk a szükséges melegről, nedvességről és levegőről. Közvetlenül a növények kihajtása után 8—10 fokkal csökkentettük a hőmérsékletet. Ha a növények kihaj­tás után is 28 fokos hőmérsékleten maradnak, túlságosan gyors növeke­désnek indulnak és a kellő ellenálló­képesség híján megdőlnek. A fény­hiány okozta elsatnyulás megelőzése érdekében, ha több felhős nap követi egymást, 14—16 fokra csökkentjük a hőmérsékletet, s ezáltal megállítjuk a növekedést. Amikor a negyedik levél is kihaj­tott, a növények sárgulni kezdtek. Minthogy ez a tápanyaghiány jele, a következő trágyakeverékekkel trá­gyáztuk: 100 liter vízben 250 gramm ammóniumnitrátot, 500 gramm szu­perfoszfátot és 550 gramm kálisót adtunk. Ezzel az oldattal hetente megöntöztük mind a szaporító, mind a termelő melegágyakat. Egy-egy öntözéshez 3—4 liter oldatot hasz­náltunk négyzetméterenként. Egyes helyeken — ahol a növények elmarad­tak a fejlődésben — a műtrágyaolda­­ton kívül 10 liter víz és egy kiló ba­­romfltrágya-keveréket is felhasznál­tunk az öntözéshez. A peronoszpóra és a fenesedés el­len 0,6—1 %-os bordóilevet használ­tunk. A növényeket március 15 és 30 kö­zött ültettük át állnadó helyükre, a termelő melegágyakba. Március kö­zepén még 60 cm vastagon helyeztük el a melegágyak trágyarétegét, a hó­nap végefelé azonban, amikor már csökkent a fagyveszély, a trágyaréteg vastagságát is 40 cm-re csökkentet­tük s ezáltal jelentős magtakarítást értünk el. Lótrágyát használtunk mar­hatrágyával és más hulladékokból készült komposzttrágyával keverve. Amikor a trágya jól átmelegedett, 30 cm vastag egyenletes földréteggel takartuk le. Három-négy nappal ez­után ültettük át a palántákat. Ezt a munkát a legtapasztaltabb zöldség­­termesztőink végezték el. A földdel együtt a cserepekből kivett palántá­kat 15 cm mély, kézzel vájt, gödrökbe helyezték. Minden cserépből csak a legerősebb növényt hagytuk meg. Ugyancsak nagy figyelmet fordítot­tunk a tetejezésre. Az első tetejezést akkor végeztük el, amikor a növé­nyeknek 4—4 levelük volt, a másodi­kat pedig akkor, amikor az oldalhaj­tások is már 5—6 levelet növesztet­tek. A harmadik tetejezést a harmad­rendű oldalhajtásoknál alkalmaztuk, amikor ezeknek már 10—12 levelük nőtt. Megfigyeltük, hogy a másod­rendű, kivált pedig a harmadrendű hajtások jóval nagyobb termést ad­tak, mint a növények fő indái. A ter­mésképződés idején úgy helyeztük el az indákat, hogy azok a melegágy egész területét elfoglalják. A levelek hónaljában megjelenő hajtásokat gon­dosan lefektettük és fűzfassapok se­gítségével a földhöz rögzítettük. Az így lerögzített csomó nagy részéből gyökerek hajtottak ki. A melegágyakat reggel, a nappali felmelegedés előtt és este, naplemente után öntöztük meg, ügyelve arra, hogy az öntözésre használt víz hőmérsék­lete legfeljebb két fokkal legyen ala­csonyabb a melegágyak belsejében uralkodó hőmérsékletnél. Meleg na­pokban 40 liter vizet is elhasználtunk egy-egy hatméteres melegágy öntö­zésére. Az első uborkák április 4-én jelen­tek meg, nagyobb mennyiségben azonban csak április 23-tól kezdve takarítottunk be. Az átlagtermés 15 kiló volt négyzetméterenként, s a gazdaság az uborka hajtatás nyomán 456 000 lej pénzjövedelemre tett szert. A fenti eredmények alapján elha­tároztuk. hogy az idén 6000 négyzet­­méteren hajtatunk uborkát. Ennek érdekében Idejekorán megkezdtük az előkészületeket és néhány nappal ez­előtt már el is vetettük az uborka­magokat , a szaporító melegágyakba. Victor Hálmájan mérnök, a Krasznahorváti közös gazdaság elnöke Élő villámhárító A Bratislavai Ké-1 rületi Mezőgazda­­sági Termény fel­vásárló és Ellátó Vállalatban az utóbbi hetekben sok a vendég. Kül­döttségek érkeznek a dunaszerdahelyi, komáromi és ér­sekújvári járás egyes szövetkeze­­steiből, valamint a Nagymegyeri Nagy­hizlaldából egyetlen nagy, közös ké­relemmel: végre vegyék át tőlük a levágásra érett hízósertéseket, hízó­marhákat. Nagyot fordult a világ. Még nem is olyan régen a földművesek felé sok szemrehányás hangzott el, hogy nem látják el az országot elegendő hússal, tojással, tejjel, ma pedig, amikor a földművesek nekidurálták magukat és terven felül is képesek termelni, egy­szerre lépten-nyomon nehézségekbe ütközik a kész, szemet-szívet gyö­nyörködtető állatok eladása. Az elmúlt év novemberében és de­cemberében a hízómarhákkal volt baj, főleg a nyugat-szlovákiai kerületben, ahol az utolsó harcot folytatták a bru­cellózis ellen. Azért állították le egy időre a hízómarhák felvásárlását, hogy a vágóhidak győzzék a külön kezelést kívánó brucellőzisos állatok húsának feldolgozását. Sajnos, azt senki sem kérdezte, miért kell a szö­vetkezeteknek fölöslegesen tovább etetni a már kész állatokat a saját költségükre, a saját szegényes takar­mányalapjukból. Majd a sertések fel­vásárlásában volt fennakadás. Emiatt a dunaszerdahelyi járás szövetkeze­teinek — ahol elismerten színvonalas a sertéstenyésztés — decemberben három hetet várni kellett a leadással, így nem csoda, ha ez év első dekád­­jában a tervezett 2400 mázsa sertés helyett 5450 mázsát kínáltak. Ered­ménytelenül. De hol itt a baj? Miért nem veheti át idejében a felvásárló vállalat a kész állatokat? — Azért, mert a mezőgazdaság túlnőtte az élelmiszerfeldolgozó ipar kapacitását, — hangzott a meglepő válasz. — A nyugat-szlovákiai hús­­feldolgozó üzemek tömve vannak hús­sal, tele vannak a húsüzletek is, s ezért a bratislavai felvásárló válla­lat távírógéppel keresi, kutatja a húst még befogadó kerületeket, városokat. Nagy volt az öröm, amikor Prágából engedélyt kaptak arra, hogy az álla­tokat a zvoleni húsfeldolgozó üzembe irányítsák. Annál nagyobb volt a csa­lódás, amikor néhány óra múlva pa­rancs érkezett, amely az előző enge­délyt visszavonta. Máskor is gondot okozott a hús el­helyezése. A nyugat-szlovákiai kerü­letből sokszor 400 km-nyi távolságra, Ostravába és Prágába szállították a húst, mivel a szlovákiai húsfeldolgozó ipar kapacitása távolról sem képes befogadni az itt kitermelt húst. — Magas politika ez — mondja erre a földműves, aki maga előtt látja a mezőgazdaság fejlesztésére vonat­kozó terveket, amelyek a hús, tej, tojás és más mezőgazdasági terme­lésének további lényeges fokozásával számolnak. — Arra vannak a nép­gazdaság egyes ágazatait egybehan­goló tervezők és vezető dolgozók, hogy gondoskodjanak nemcsak a ter­melés fokozásáról, de a kitermelt termékek elhelyezési és feldolgozási lehetőségeiről is. A legközelebb álló személy, akinek a földművesek a véleményüket meg­mondhatják, a felvásárló. Ez játsza az élő villámhárító hálátlan és kelle­metlen szerepét. Valljuk be, hogy nincs irigylésre méltó helyzete. C. Gajdács Irén T akarmány keverékek garanciával A Bratislavai Mezőgazdasági Ter­ményfelvásárló és Ellátó Vállalat szerződést kötött a Nagymegyeri Nagyhizlaldával, amelyben garanciát vállalt a takarmánykeverékekkel hiz­lalt sertések megfelelő súlygyarapo­dásáért. A takarmánykeverékeket le­szállító üzem garantálja a hizlaldá­nak, hogy a tábori hizlaldában tartott 11 000 sertés napi és állatonkénti súlygyarapodása legalább 54,3 dkg lesz. Ezeknek a sertéseknek a hízóba állítási súlya átlagosan 30 kg, leadási súlya pedig 115 kg. A takarmányke­verő üzem biztosítja nemcsak a ta­karmánykeverékek jó minőségét, ha­nem azt is, hogy saját szállítóeszkö­zeivel a szükséges adagot minden nap rendszeresen leszállítja és a szállít­mányhoz a takarmánykeverék minő­ségét igazoló bizonylatot is csatol. A tábori sertéshizlalda ebben az évben több mint 21 000 mázsa sertés­húst állít elő. A szerződés azonban nemcsak a felvásárló üzemre ró kötelességeket, hanem a nagyhizlaldára is, amely kö­telezte magát, hogy fokozza a sertés­hizlalás higiéniáját, állategészségügyi intézkedéseket foganatosít, az állat­­gondozókat pedig anyagilag érdekel­tekké teszi a súlygyarapodásban és a takarmányszükséglet csökkentésében. A bratislavai felvásárló üzem köz­ismerten jó minőségű takarmány­­keverékeket gyárt. Ennek ellenére, ha a garantált súlygyarapodást nem éri el, akkor a nagyhizlaldának fedezi a kötelező norma és a valóságos szükséglet közötti takarmánykeverék értékét. Hasonló szerződéseket köt a bra­tislavai felvásárló yzem a legközeleb­bi időszakban több szövetkezettel és állami gazdasággal, ahol a sertéseket kizárólag takarmánykeverékekkel hiz­lalják és megfelelő mennyiségű sze­mesterménnyel rendelkeznek a ta­karmánykeverékek kiváltására. Ej,ha... Követésre méltó példát mutatott a morvaországi Bruntalban működő Jednota. Két speciális építőanyag üzletet nyitott, ahol a környék lakói homokot, oltott meszet és cementet vásárolhatnak. A házak javításához szükséges építőanyagot a kívánt mennyiségben, tehát kimérve, kis mennyiségben is árusítják. A lakosok itt szerezhetik be többek között a szigetelőanyagokat, kőműves szerszá­mokat, festő és mázoló szerszámo­kat stb. Ezzel egyidejűleg a kölcsön­zőből az emberek betonkeverőgépet, szállítószalagot, talicskát, homokszi­tát és más építkezésnél használatos szerszámot is kölcsönözhetnek. Háromszáz éves a Lippai János Pozsonyban, 1606-ban született. Bécsben nevelkedett. Kü­lönböző ausztriai egyetemeken taní­tott, legszívesebben a gazdasági tu­dományokkal foglalkozott. Hosszú éveken át a pozsonyi hercegprímási udvarban dolgozott, ott fejtette ki tevékenységét a kertészeti szakiro­dalom érdekében. 1662-ben bocsátja ki a „Calendarium oeconomicum per­petuum“ című munkáját. E müvében az egyes hónapokban esedékes mező­­gazdasági, kertészeti és szőlészeti munkákat sorolja fel gyakorlatias ta­nácsaival. Az előszóban írja, hogy tudását régi »auctorokból« merítette, valamint „ ... mástul hallott, látott s magam kicsiny experientiámbul ta­nult tudománybul írtam. Nem egyéb okbul, hanem hazám fiaihoz való sze­­retetümbül: kiket látván hogy e’féle szükséges könyvekbül megfogyatkoz­­tatnak, sőt Magyar nyelven nem is találtatnak ..." E nyilatkozata mutat­ja életcélját: magyar nemzeti műve­lődést teremteni. „P0S0NI KERT" 1664-ben jelenik meg fő műve a „Posoni kert. Kiben minden Kerti Munkák, Rendelések, Virágokkal, Ve­­teményekkel, Fákkal, Gyümölcsökkel és Kerti Csömötékkel való baimoló­­dások: Nemek, hasznok, bécsinálá­­sok bővségessen Magyar nyelven le­­írattattanak . ..“ Három kötetben je­lent meg: Virágos kert (Nagyszombat 1664), Veteményes kert (Bécs, 1664), Gyümölcsös kert (Bécs, 1667). A Posoni Kert szakszempontból és irodalmilag egyaránt kiváló alkotás, csaknem két évszázadon át a magyar kertészet alapvető munkájának bizo­nyult. Bátran bírálja a külföldi mód­szereket a hazai alkalmazhatóság szemszögéből. Ez tette könyvét igen keresetté, s még olyan nemesek tu­lajdonában is megtalálható volt a XVIII. század elején, akik más könyv­vel nem rendelkeztek. A hazai dísz-, zöldség- és gyümölcskerteket a múlt század közepéig a pozsonyi „főker­tész“ útmutatásai alapján rendezték be. Lippai munkájával kezdte meg a kertészet elméletének és gyakorlatá­nak összeegyeztetését és ezeknek az ismereteknek széleskörű elterjeszté­sét. A kertészeti szokásokat össze­hasonlította, az egyes külföldi eljá­rásokat hazai körülmények között kritikailag értékelte Lerakta a ma­gyar kertészeti kutatás alapjait és nagymértékben elősegítette kerté­szeti növényeink termesztésének ki­­terjesztését a kolostor- és háziker­tekből a szántóföldekre. Nyomtatás­ban megjelent magyar nyelvű köny­vével hozzájárult a kertészeti isme­retek terjedéséhez. A Habsburg-Ma­­gyarországon jezsuita létére magya­rul írt, s már a Posoni Kert címlapján büszkén, • öntudatosan hirdeti: „Az Nemes Magyar Nemzetnek közönsé­ges hasznára“. Ez bizonyos mérvű politikai állásfoglalást is tükrözött Lipót király abszolutizmusa idején. Munkája az első tudományos magyar kertészeti kézikönyvünk volt, csak­nem két évszázadon át és csupán Entz Ferenc kertészeti munkássága szorította ki a használatból, a XIX. század közepén. Dr. Geday Gusztáv Marusinec Istvánnak, Handlovára Kérésének szívesen teszünk eleget. Jártunk a Magyar Könyvesboltban (Bratislava, Michalská brána c. 6), ahol a következő gyümölcsészeti, szőlészeti, kertészeti szakkönyvek szerezhetők be: Gyümölcstermesztés háztáji kertek­ben (11 Kős) / Oltás, szemzés, dugványozás (8,50 Kcs) Gyümölcsfák metszése képekben (8,— Kcs) Szőlőfajtáink (34,50 Kcs) Csemegeszőlő (64,— Kcs) Kertészeti alapismeretek (22,— Kcs) Szíves figyelmébe ajánljuk lapun­kat, a Szabad Földműves-t, amely hetente jelenik meg, s rendszeresen, minden számában közli a Kertészet, Szőlészet, Borászat, Gyümölcster­mesztés, Méhészet rovatokat. Ezek a ’•ovatok, amellett, hogy szaktanácso­kat nyújtanak a termesztőknek, mé­hészeknek, ügyes-bajos kérdéseikre is válaszolnak. Kérdezi, hol szerezhetne be szőlő­oltványt, valamint oltványalanyt. Ér­deklődjék az alábbi cím alatt: JRD, Muzla, okr. Nővé Zámky. Ugyanezt válaszoljuk Pingyes Flóriánnak, Pohranice, 39. alá. Ha az általa kért- fajták nem áll­nának rendelkezésére Muzslán, úgy forduljon az alábbi címhez: srachti­­tefsky a semenársky podnik, Bratisla­va, Suvorovova 16. Adás-vétel ügyben, álláskeresésben segítséget nyújt a Szabad Földműves APRÓHIRDETÉS rovata is, természe­tesen, csakis megrendelés útján, sor­díj fizetése ellenében. SZABAD FÖLDMŰVES 5 1965. január 23. I A Emm V FÖLDMŰVES válaszol:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom